Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nem adhatom fel


Aranyosi Ervin: Nem adhatom fel

Mikor összetörnek dédelgetett álmok,
mikor önmagamra sehogy sem találok,
mikor szürkeségben fuldoklik a lélek,
amikor nem érzem már azt sem, hogy élek…

Mikor ábrándjaim szilánkokra esnek,
mikor a barátok más utat keresnek,
mikor az igazság elveszíti arcát,
amikor a szív is feladja a harcát…

Mikor árny takarja az egész világot,
mikor nem lelem a régi boldogságot,
mikor hátba támad az, akiben hittem,
mikor kételkedem, hogy itt él az Isten…

Akkor, mondd barátom, hogyan tegyek csodát,
megkezdett utamon, hogy haladjak tovább?
Honnan vegyek erőt a hétköznapokhoz,
ha az én szívem is fájó terhet hordoz?

Mikor számomra is nehezebb az élet,
mikor az utamon csak csoszogva lépek,
mikor azt is látom, másnak még nehezebb,
mikor felém nyúlnak segélyt kérő kezek.

Mikor azt látom, hogy sárban fuldokolnak,
mikor az a kérdés, vajon lesz-e holnap?
Mikor egész világ omlik össze bennem,
amikor azért is, erősnek kell lennem!

Mikor én adhatok reményt, kapaszkodót,
mikor segítenem kell a panaszkodót,
mikor én vagyok csak utolsó reménye,
akkor nem hunyhat ki fényszórómnak fénye!

Akkor minden áron, talpra muszáj állnom,
amit már elkezdtem, azt tovább csinálnom,
mert nem adhatom fel, nem visz rá a lelkem,
mintha sose fájna, úgy kell remekelnem…

Aranyosi Ervin © 2022.01.14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én még tudom…


Aranyosi Ervin: Én még tudom…

Én még tudom, hogy miről szól az élet,
és szívesen megsúgnám most neked.
Pici vagyok és semmitől sem félek,
ezért aztán szívemből szeretek.
Ma még világom tele van csodákkal,
ezt szeretném mind felfedezni én!
Együtt nőni a fákkal, kis virággal
s boldogan élni itt, e földtekén!

Én még tudok, mert hoztam a tudásom,
s egy napon majd megosztom, hogyha kell!
Az ősi kincset lelkemből kiásom,
s csodát teszek, mert lelkem célra lel!
Megmutatom, hogy hogyan kéne élnünk,
hogy ne uraljon minket az anyag,
hogyan használjuk tiszta, belső fényünk,
ez lenne tán a legfőbb tananyag!

Én még tudom, bár te már elfeledted,
hogy milyen céllal születtünk ide,
a hozott tudás elveszhetett benned,
s kaparsz a kincsért, s bámulsz a semmibe!
Talán ha énrám még jobban figyelnél,
megérhetnéd az élet lényegét,
nem uralnál, csak igazságra lelnél,
s fény ragyogná be lelked szép egét!

Én még tudom, s ha lelkembe látnál,
meglelnéd tán az őseink szavát,
talán újra olyan emberré válnál,
ki megbecsül egy népet, egy hazát!
Tán visszatérnél az ősi tudáshoz,
s a természettel tudnál élni még,
ez a tudás, mely mindent meghatároz,
ez az utunk, s letértünk róla rég!

Én még tudom, hogyan találjunk vissza,
mert az az út még mindig létezik,
s ki azon jár, az élet vizét issza,
igazan él, s jóságra éhezik!
Kövess hát engem, s ne küldj más utakra,
a szeretet az egyetlen helyes,
keressük együtt, hitet, reményt adva,
s aggódni többé már felesleges!

Aranyosi Ervin © 2022.01.05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Újévi vágy


Aranyosi Ervin: Újévi vágy

Az idő kereke forog csak tovább,
s várjuk évről évre a jót hozó csodát!
Őrizzük a lángot szívünk közepén,
amíg hiszünk benne, addig van remény!

Várjuk, hogy kikeljen földünkből a MAG,
várjuk, hogy álmaink szárnyat bontsanak,
s hisszük, hogy a jónak egyszer győzni kell,
egy méltóbb jövőnek itt kezdődni el!

Kívánom, az álom valóság legyen,
kívánom, a holnap boldoggá tegyen!
Ébredjen az ember békés létre fel,
amit csak kívánnunk, bevonzanunk kell!

Legyen hát az újév, sokkal gazdagabb,
hulljanak a porba a megosztó falak!
Minden tiszta lélek leljen örömöt,
győzhessen a fény a sötétség fölött!

Aranyosi Ervin © 2021.12.31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy új világ születése


Aranyosi Ervin: Egy új világ születése

A Földünk bebábozódott,
sötét veszi körbe,
benne élő fura hernyó
nem néz a tükörbe!
Amit látna, nem tetszene,
elborzadna tőle,
s megállna a fejlődésben,
s nem lenne belőle…

Nem válhatna az belőle,
mire régen vágyik,
vajon mivé nemesül,
ha gubója lemállik?
Ki kell várni azt az időt,
hogy lénye beérjen,
virágszirmú pilleszárnyak
nőnek közepében.

Nem törődik a sötéttel,
csak vár türelemmel,
és az idő neki kedvez,
fénnyel, szeretettel!
Nem is kell hát siettetni,
egyszer meg fog nyílni,
amikor az idő itt lesz,
ha minden idilli!

Feléli a sötétséget,
s megnyitja a bábját,
megmutatja a világnak
szeretet-ruháját!
Pille szárnyú pillangó lesz,
az élet csodája,
aki újjászületését,
jövetelét várja!

Talán, majd az új világban
mi is jobbá válunk,
képesek leszünk szeretni,
nyitott szemmel látunk!
Újjá születik a világ,
megtisztulva végre,
s pillangóként, tündökölve
szállunk fel az égre!

Aranyosi Ervin © 2021.12.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Varázsolnék


Aranyosi Ervin: Varázsolnék

Szeretném a világunkat
jobbá varázsolni.
Nem is kéne hozzá egyéb,
néhány varázs-holmi!
Különleges ruha, miben
akár merre járok,
csupa-csupa boldog embert,
vidámságot látok!

Kellene egy varázspálca,
mosolyt varázsolna,
az emberek arcán folyton
ez a varázs volna!
Senkinek nem lenne oka
bánatra, sírásra,
szereteten kívül aztán
nem vágynának másra!

Szeretném a félelmüket
mind-mind eltörölni,
engedjék csak a lelküket
fényben tündökölni!
Bújjanak meg ölelésben,
szerető karokban,
s érezzék csak önmagukat
e varázstól jobban!

Szeretném meggyógyítani
az egész világot,
legyen boldog a sok ember,
s egészséggel áldott!
Hadd örüljenek a szívek,
a többiek szívének,
hadd terjedjen dallam szárnyán
a szeretet-ének!

Azt hiszem, hogy sikerülhet
ez a szép varázslat,
ha a Földön minden ember
szép dalt dudorászgat!
Fogjuk hát meg egymás kezét
és alkossunk láncot,
járjuk el a világ körül
a szeretet-táncot!

Dallam szárnyán, lélek táncán,
csak nyerhet az ember,
forduljunk hát egymás felé
békés szeretettel!
Minden rossznak vége szakad,
meg fogjátok látni,
csak együtt kell varázsolnunk,
s új csodát kívánni!

Aranyosi Ervin © 2021.12.27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szelíddé szeretni


Aranyosi Ervin: Szelíddé szeretni

Nem egyszerű dolog
szelíddé szeretni,
de meg kell próbálni
jósággal etetni.
Mikor a szeretet
célba érhet nála,
dorombolás dala
lesz tőle a hála!

Nem túl könnyű dolog
bizalmát elnyerni,
de nagyon megéri
barátoddá tenni!
Hiszen az a csoda,
amit adni képes,
szeretettel jut el
a gazdi szívéhez!

Aranyosi Ervin © 2021.12.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Maradjon szép a világ!

Aranyosi Ervin: Maradjon szép a világ!

Letakarom szemeimet,
maradjon szép a világ!
Amit látok, gyakran bosszant,
és fáj annak, aki lát!
Ha tehetném, jobbá tenném,
de félek, már nem lehet,
valahogy az emberekben
kihűlt már a szeretet.

Azért, én még teszek próbát,
hátha vannak valakik,
akikben a szeretetnek
érző lángja ott lakik!
Szeretném, ha felfedeznék,
s másoknak adnák tovább,
hogy a világ megérezze,
s megélhesse a csodát.

Aranyosi Ervin © 2021.12.01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az én hiszekegyem


Aranyosi Ervin: Az én hiszekegyem

Hiszek a mesében,
hiszek a jóságban,
hiszek egy létező,
igaz valóságban.
Hiszem, hogy az ember
eleve bűntelen,
s hiszem kárhozottak,
akikben bűn terem.

Hiszek a végtelen
isteni csodában,
hiszek az emberben,
hiszek fűben, fában!
Hiszem, e világra
mind okkal születtünk,
s minden perc egy csoda,
amikor szerettünk!

Hiszek önmagamban,
s hiszek minden lényben,
s hiszek a világot
átölelő fényben!
Hiszem, hogy azért van,
hogy lelkünkkel lássunk,
feléledjen bennünk
elveszett tudásunk!

Hiszek a reményben,
hiszek én a hitben,
hiszem, jót akarva
bennem él az Isten!
Hiszem, okkal jöttem,
s keresem az okot,
és a sötétségből
lassan kiragyogok!

Aranyosi Ervin © 2021.11.06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az őszi erdőben járva


Aranyosi Ervin: Az őszi erdőben járva

Tovatűnt a nyarunk, lassan őszbe fordult,
a bőség kapuja lassan megnyikordult.
Rövidül a nappal, az éj perceket lop,
sötétül a világ. Derűnk, fényünk elfogy.
A természet, mintha csendben haldokolna,
mintha tűnő nyárért bennünket okolna,
de még ideadja nekünk minden kincsét,
ezerszínre festve szél-tépázta tincsét.

Zöldellő levélre fest okkert, vereset,
aranyszín sugárból kever egy keveset,
színes palettáján ezer  szín pompázik,
felhőtakarásban, eső-könnyben ázik.
Gyümölcseit, magját szórja szerteszéjjel,
avarral terít meg, felmarkoló széllel,
s megágyaz, az erdő földjét betakarva,
mintha hosszú álmot aludni akarna.

Csoda és varázslat, s mindig megtörténik,
s az ott élők közül sokan élik végig.
Gyönyörű körforgás, s van ki megzavarja,
mert ilyenkor gyilkol a vadászok „karja”.
Védtelen vadakra támad rá az ember,
kikkel szembeszállni pusztakézzel nem mer.
Hősködik, lövöldöz, orvul, lesből támad,
s terítékre kerül a gyanútlan állat.

Búsul a természet, siratja vadjait,
őszi borongásban tengeti napjait,
s engedi lelkünknek szépségét csodálni,
szeretettel telni, emberibbé válni.
Festmény most az erdő, képei csodásak,
színek borítják el a megfestett vásznat,
virágot utánoz a levelek pompája,
miközben fáradtan téli álmát várja.

Aranyosi Ervin © 2021.09.25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mennyi?


Aranyosi Ervin: Mennyi?

Mennyi álom, mennyi érzés,
mennyi édes megkísértés,
mennyi mosoly, lelki béke,
mennyi csodás perc emléke?

Ezt mind a lelkemben hordom,
s jelenemért morgolódom,
úgy szeretnék újra élni,
életembe visszatérni!

Mennyi jóság, mennyi szépség.
mennyi jószándékú népség,
mennyi csoda, mennyi álom,
mennyi kincs, s most nem találom!

Amíg emléküket őrzöm,
amíg járok még a Földön,
addig tiszta szívvel élek,
életsíkot nem cserélek.

Mennyi boldog pillanat várt,
mennyi szép nap töltött naptárt,
mennyi emlék gyűlt szívembe,
mennyi szépség fért el benne?

Ezek mind-mind bennem élnek,
s újra szép jövőt remélek,
ahol újra élet terem,
s visszakapom életterem.

Mennyi, ami elmúlt, mennyi?
Mennyi lépést kell megtenni?
Mennyi ember kell, hogy jöjjön,
mennyi kell, hogy utat törjön?

Hogy a létben újra éljünk,
egymással érzést cseréljünk?
Visszakapjuk igazságunk,
s a jó utat, amin jártunk…

Aranyosi Ervin © 2021.09.13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva