élő | Aranyosi Ervin versei

nov
1

Aranyosi Ervin: Emlékezés rá…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: boldog, együtt, élő, emlék, emlékezés, gyászod, kedves, lelked, szívedben, vetítővászon 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Emlékezés rá…

Emlékszel még? Ott él még szívedben?
Látod-e még álmodban, színekben?
Mint egy magnó, újra visszajátszod,
csupán nappal tör reád a gyászod!

Mennyi közös emlék köt még össze,
kell, hogy könnyed lelkedet fürössze!
Csukott szemed a vetítővászon,
ahhoz, hogy ő újra-újra látsszon.

Ma is itt él, szívedben rejtőzik,
mert szívedben, mint egy kincset őrzik.
Amit együtt éltetek meg régen,
újra éled mesés álomképben.

Kedves arcát mosolyogni látod,
megölelnéd, vagy adnál virágot,
várod, hogy még kedvest, szépet szóljon,
s félsz, hogy képe szerte ne oszoljon.

Hallod hangját, s szíved boldog tőle,
mennyi érzést kaptál egykor tőle.
S reméled, hogy tudta, hogy szeretted,
s megbocsájtja néhány bántó tetted.

Emlékedben, szívedben ott él ő,
álmaidban nézed, milyen élő.
Nem is halt meg, nyugtasd meg a lelked,
amíg te élsz, ő is itt él benned!

Aranyosi Ervin © 2017-11-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
22

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Őszi Nap

Category: Állatok, természet Tags: aranysárga, bennem, élő, fényed, levél, Őszi Nap, ragyog, remény, szél Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Őszi Nap

Bús, borongós őszben, alig ragyog fényed,
felhők között járva ritkán látszik lényed.
De tudom, hogy ott vagy, tudom, hogy látsz engem,
s messziről figyelve, a lelket tartod bennem.

Ott ragyog a remény most is szép arcodon,
talán kuncogsz rajtam, míg én kapaszkodom,
hiszen az őszt a tél, aztán tavasz követ,
most elhal, majd gyógyul minden élő szövet.

Aranysárga színed leveleknek adtad,
színpompába borult a világ alattad.
Elgyengült a fényed, tán belefáradtál,
hiszen mikor nyár volt fényesen áradtál.

Hullik a sok levél, mind a vesztét érzi,
szórt fényed testüket össze-vissza vérzi.
Az ágon ülőket a szél riogatja,
ha földre kerültek végig simogatja.

Te meg minden éjjel egyre többet alszol,
nem melegítsz úgy át, lelkembe jég markol.
Csak hitem ne vedd el, hagyd meg szép reményem:
– Én is visszakapom szép, viruló fényem!

Addig lelkem mélyén őrizem a nyarat,
a fényt, a meleget, melyből emlék maradt.
Én is úgy elbújnék felhő-paplanodba,
s visszaálmodnálak a mindennapokba.

Bús, borongós égen, tőlünk egyre messzebb,
járod az utadat, s hiszem, újra lesz szebb!
Fogod még csorgatni aranyfényed miránk,
s újra átmelegszik ez a kihűlt világ!

Aranyosi Ervin © 2017-10-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hiteinkről

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: akad, aki, Atya, élő, hiteink, Isten, szolgál, teremtés, Van 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hiteinkről

Van, aki nem hiszi, van, ki elfogadja.
Van, ki szívét-lelkét önként neki adja.
Van, ki tiltakozik, tagadva a létét,
van, ki még nem érti a teremtés egészét.

Van, ki könyvből tudja, s elhiszi, hogy élő,
van, ki nemcsak hiszi, tudja bennünk él Ő!
Van, aki imádja, van, ki megtagadja.
s van, ki elhiszi, hogy Ő a világ Atyja!

Akad, aki féli, s retteg életében,
akad, aki bábú az Isten kezében.
Akad, aki nem él, csak a sorsát tűri,
akad, aki róla azt hiszi, csak zsűri.

Sokan és sokfélék vagyunk a világban,
hívőként, vagy másképp élünk általában.
Ez csak világnézet, mind tanulni jöttünk,
út van előttünk is, s akad már mögöttünk.

Mindegy, hogy gondolod, isten ezt tanítja:
minden tapasztalat őt is gazdagítja.
A rossz, tudatlanság, s jobbá válni tanít,
hogy megleld a világ boldogabb dolgait.

Mindenki azt teszi, ami tőle telhet,
a bántás betegít testet is, meg lelket.
Minden egyes embert jó szándék vezérel,
csak, van akit a jó érzés még nem ér el.

Van, aki hisz benne és hisz önmagában,
s képes boldogulni, esélyt lát a mában!
Van, aki nem hiszi, de teszi a dolgát,
mégsem játszik többé megalkuvó szolgát.

Istennek részeként higgy hát önmagadban,
ott van a teremtés minden gondolatban!
Ha nem csak magadra, másokra is gondolsz,
teremtő erőddel érdekükben is szólsz.

S hidd el, a szeretet isteni ajándék,
varázslatos erő, s szebb tőle a játék!
Elég, ha csak szeretsz, már Urad szolgálod,
szebbé téve vele az egész világot!

Aranyosi Ervin © 2017-10-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
4

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Az állatok világnapján

Category: 1 kép 1 vers Tags: állat, Aranyosi Ervin, az állatok világnapján, élő, ember, föld, gazda, gondoskodás, mindennap, növény, szeretettel, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Az állatok világnapján

Olyan ez, mint a karácsony:
Az állatok világnapja!
Ma ünneplünk, és a világ
holnap majd kihűlni hagyja…

Mi lenne, ha nem csak egy nap,
hanem mindig ünnepelnénk,
az évnek az összes napján
egyformán örömre lelnénk?

Szeretetet adnánk szívből,
hadd higgye el minden állat,
hogy ez a Föld, amin élünk,
szerethető hellyé válhat.

A növény is hadd érezze,
jó gazdája már az ember.
Töltsük meg a világunkat
gondoskodó szeretettel!

Legyen minden nap karácsony,
állatok, növények napja!
Érezze a Föld lakója,
hogy a csodák földjét lakja!

Nem is kéne többet tennünk,
csupán emberekké válnunk,
az élőről gondoskodva,
szebbíteni a világunk!

Aranyosi Ervin © 2017-10-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Dal a létről

Category: dalszöveg Tags: álmodok, dal, élő, Isten, lelkemből, lét, szól, szolgál, válaszol, végtelen 6 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Dal a létről

Hallgasd ezt a dalt,
ami a lelkemből szól,
hallgasd meg fontos énekem!
Hallgasd ezt a dalt
– kérdésekre válaszol –
amiket egykor, régen feltettél nekem!

Végtelenből jöttem, és létet álmodok,
lelkem örök élő, végtelen dolog.
Tanulás a célom – nem létezik halál –
s a végtelenbe lelkem úgy is visszaszáll.

Végtelenből jöttem, ahol nincsen félelem,
tanulás a célom, a lelki élelem.
Hogy fejlődjön a lelkem, hogy egyre jobb legyek
hogy társaim javára mindig minden jót tegyek.

Hallgasd ezt a dalt,
ami a lelkemből szól,
hallgasd meg fontos énekem!
Hallgasd ezt a dalt
– kérdésekre válaszol –
amiket egykor, régen feltettél nekem!

Nincs hát mitől félnem, nem üldöz fájdalom,
ha saját létem súlyát méltón hordom vállamon.
Ha érzésekre vágyom, s hogy egyre jobb legyek,
ha az úton tiszta szívvel és őszintén megyek.

Sosem kell a másé, megkapom mind ami jár,
amit szívből adok másnak, lelkemre visszaszáll!
Nyomot hagyva lépek, szívemből alkotok,
merítek a létből, különleges vagyok!

Hallgasd ezt a dalt,
ami a lelkemből szól,
hallgasd meg fontos énekem!
Hallgasd ezt a dalt
– kérdésekre válaszol –
amiket egykor, régen feltettél nekem!

Élő vagyok mindig, örökké álmodó,
világot teremtő, holnapot hozó.
Álmom szép virága a vágy-magból kikel,
így segítve célom könnyen érni el.

A lét is engem szolgál engem támogat,
ezért hozok létre újabb álmokat!
A gondolat teremtő, a forrásból merít,
s ha magamon segítek, az Isten megsegít!

Hallgasd ezt a dalt,
ami a lelkemből szól,
hallgasd meg fontos énekem!
Hallgasd ezt a dalt
– kérdésekre válaszol –
amiket egykor, régen feltettél nekem!

Aranyosi Ervin © 2017-07-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ne verd le a fecskefészket!

Category: Állatok, természet Tags: élő, ember, fecske, fecskefészek, szúnyog, természet, vegyszer, vérszívó Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Ne verd le a fecskefészket!

Tudod, minden fecskét meg kellene védned,
sok szúnyogot eszik, ami szívná véred!
Ne verd le otthonát, védd a fecskefészket!
Hadd dolgozzon érted az óvó természet!

Bár egy fecske sosem tud csinálni nyarat,
de vérszívót pusztít. Védd hát e madarat.
Akár egy kilót is megeszik naponta!
Ne a vegyszert zúdíts tehát a habokba.

Mert a vegyszer szórás tereád is káros,
természet ellenes, néha már halálos.
Csupán pár embernek, hoz a dolog hasznot,
vegyszerrel az élőt sorban megfullasztod.

Ha a természetet nem óvod meg, félő,
nem lesz világodban semmi, ami élő!

Aranyosi Ervin © 2017-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ha ráérnél…

Category: Állatok, természet Tags: állat, ég, élet, élő, ember, felhő, fény, föld, fű, ha, ráérnél, világ, virágszál 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Ha ráérnél…

Fölénk borult az égbolt, óvja, védi a földet.
A napfény palettáján kever megannyi zöldet.
Apró, színcsepp virágok, rejtenek számos titkot,
harmatcsepp bont ki álmot, s világot tükröz itt-ott.

A fénynek kupolája egy szebb világot sejtet,
pigmentek palettája ébreszt szövetet, sejtet.
Lélegző, tiszta álom, kelő holnapot táplál,
s a fű közt éledezve nyílik sok szép virágszál.

Reánk borul az égbolt égszínkék kupolája,
s éled a Föld, s a felhő vízpárát szór reája.
A fű is csendben nő fel, az ég felé kinyúlva,
s madárdal csempész hangot, trillával csendbe hullva.

Millió mozdulatból nyugalom csendje árad,
csodás hajnalra ébred az élő ember, s állat.
Tudod, ha nem rohannál, meglátnád ezt a szépet,
s boldoggá is tehetne a lazán merengő élet!

Aranyosi Ervin © 2017-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Rálátás a dolgokra

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, alattvaló, dolog, élő, fent, lenéz, rálátás, világ, zsiráf Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Rálátás a dolgokra

Fentről nézzük a világot,
látod milyen jó nekünk?
Magasabban van a fejünk,
mindenkit lenézhetünk.
Ám jól vigyázz, aki fent van,
onnan nagyobbat esik.
A lent élő alattvalók
csak a bukásunk lesik.
Ha a fejed magasan van,
nem vagy több, vagy okosabb!
Ám szolgálhatsz szeretettel,
adhatsz, mit csak okos ad!

Aranyosi Ervin © 2017-04-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Beérett az influenza!

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, Beérett az influenza!, élő, gyógyszerek, ha vevő vagy rá, reklám, szervezet, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Beérett az influenza!
(ha vevő vagy rá)

Beérett az influenza, lehet hát aratni!
Megvezetett embereknek gyógyszereket adni.
Oltásokkal gyengíteni, „hulljon ami férges!”,
reklámokkal jól tálalni mindig lehetséges.
Tudományos, már kipróbált, laborunk is látta,
ez a gyógyszer olyan erős, minden élő bánta!
Ja, hogy élő szervezet vagy, nem baj, majd el múlik,
mi pedig még gyógyszerezünk majd a síron túlig.

Aranyosi Ervin © 2016.11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Vigyázz ránk!

Category: Állatok, természet Tags: él, élő, Erdő, föld, gazda, lombok, otthonunk, szemetet, vigyázz 2 hozzászólás

Fotó: Szabó Éva

Aranyosi Ervin: Vigyázz ránk!

Lombok sűrűjéből nézlek,
figyelem ám, mit csinálsz!
Nem mindegy, hogyan viselkedsz,
mikor erdeinkben jársz!
Vigyázz rá, mint sajátodra,
nekünk ez az otthonunk!
Takarítjuk, tisztán tartjuk,
szemetet el nem dobunk!
Becsüld meg a benne élőt,
ő a Földért, s érted él!
Jövőd nagyrészt ezen múlik,
gondos, jó gazda legyél!

Aranyosi Ervin: Emlékezés rá…

Emlékszel még? Ott él még szívedben? Látod-e még álmodban, színekben? Mint egy magnó, újra visszajátszod, csupán nappal tör reád a gyászod!

Mennyi közös emlék köt még össze, kell, hogy könnyed lelkedet fürössze! Csukott szemed a vetítővászon, ahhoz, hogy ő újra-újra látsszon.

Ma is itt él, szívedben rejtőzik, mert szívedben, mint egy kincset őrzik. Amit együtt éltetek meg régen, újra éled mesés álomképben.

Kedves arcát mosolyogni látod, megölelnéd, vagy adnál virágot, várod, hogy még kedvest, szépet szóljon, s félsz, hogy képe szerte ne oszoljon.

Hallod hangját, s szíved boldog tőle, mennyi érzést kaptál egykor tőle. S reméled, hogy tudta, hogy szeretted, s megbocsájtja néhány bántó tetted.

Emlékedben, szívedben ott él ő, álmaidban nézed, milyen élő. Nem is halt meg, nyugtasd meg a lelked, amíg te élsz, ő is itt él benned!

Aranyosi Ervin © 2017-11-01. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Őszi Nap

Bús, borongós őszben, alig ragyog fényed, felhők között járva ritkán látszik lényed. De tudom, hogy ott vagy, tudom, hogy látsz engem, s messziről figyelve, a lelket tartod bennem.

Ott ragyog a remény most is szép arcodon, talán kuncogsz rajtam, míg én kapaszkodom, hiszen az őszt a tél, aztán tavasz követ, most elhal, majd gyógyul minden élő szövet.

Aranysárga színed leveleknek adtad, színpompába borult a világ alattad. Elgyengült a fényed, tán belefáradtál, hiszen mikor nyár volt fényesen áradtál.

Hullik a sok levél, mind a vesztét érzi, szórt fényed testüket össze-vissza vérzi. Az ágon ülőket a szél riogatja, ha földre kerültek végig simogatja.

Te meg minden éjjel egyre többet alszol, nem melegítsz úgy át, lelkembe jég markol. Csak hitem ne vedd el, hagyd meg szép reményem: – Én is visszakapom szép, viruló fényem!

Addig lelkem mélyén őrizem a nyarat, a fényt, a meleget, melyből emlék maradt. Én is úgy elbújnék felhő-paplanodba, s visszaálmodnálak a mindennapokba.

Bús, borongós égen, tőlünk egyre messzebb, járod az utadat, s hiszem, újra lesz szebb! Fogod még csorgatni aranyfényed miránk, s újra átmelegszik ez a kihűlt világ!

Aranyosi Ervin: Hiteinkről

Van, aki nem hiszi, van, ki elfogadja. Van, ki szívét-lelkét önként neki adja. Van, ki tiltakozik, tagadva a létét, van, ki még nem érti a teremtés egészét.

Van, ki könyvből tudja, s elhiszi, hogy élő, van, ki nemcsak hiszi, tudja bennünk él Ő! Van, aki imádja, van, ki megtagadja. s van, ki elhiszi, hogy Ő a világ Atyja!

Akad, aki féli, s retteg életében, akad, aki bábú az Isten kezében. Akad, aki nem él, csak a sorsát tűri, akad, aki róla azt hiszi, csak zsűri.

Sokan és sokfélék vagyunk a világban, hívőként, vagy másképp élünk általában. Ez csak világnézet, mind tanulni jöttünk, út van előttünk is, s akad már mögöttünk.

Mindegy, hogy gondolod, isten ezt tanítja: minden tapasztalat őt is gazdagítja. A rossz, tudatlanság, s jobbá válni tanít, hogy megleld a világ boldogabb dolgait.

Mindenki azt teszi, ami tőle telhet, a bántás betegít testet is, meg lelket. Minden egyes embert jó szándék vezérel, csak, van akit a jó érzés még nem ér el.

Van, aki hisz benne és hisz önmagában, s képes boldogulni, esélyt lát a mában! Van, aki nem hiszi, de teszi a dolgát, mégsem játszik többé megalkuvó szolgát.

Istennek részeként higgy hát önmagadban, ott van a teremtés minden gondolatban! Ha nem csak magadra, másokra is gondolsz, teremtő erőddel érdekükben is szólsz.

S hidd el, a szeretet isteni ajándék, varázslatos erő, s szebb tőle a játék! Elég, ha csak szeretsz, már Urad szolgálod, szebbé téve vele az egész világot!

Aranyosi Ervin: Az állatok világnapján

Olyan ez, mint a karácsony: Az állatok világnapja! Ma ünneplünk, és a világ holnap majd kihűlni hagyja…

Mi lenne, ha nem csak egy nap, hanem mindig ünnepelnénk, az évnek az összes napján egyformán örömre lelnénk?

Szeretetet adnánk szívből, hadd higgye el minden állat, hogy ez a Föld, amin élünk, szerethető hellyé válhat.

A növény is hadd érezze, jó gazdája már az ember. Töltsük meg a világunkat gondoskodó szeretettel!

Legyen minden nap karácsony, állatok, növények napja! Érezze a Föld lakója, hogy a csodák földjét lakja!

Nem is kéne többet tennünk, csupán emberekké válnunk, az élőről gondoskodva, szebbíteni a világunk!

Aranyosi Ervin © 2017-10-04. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Dal a létről

Hallgasd ezt a dalt, ami a lelkemből szól, hallgasd meg fontos énekem! Hallgasd ezt a dalt – kérdésekre válaszol – amiket egykor, régen feltettél nekem!

Végtelenből jöttem, és létet álmodok, lelkem örök élő, végtelen dolog. Tanulás a célom – nem létezik halál – s a végtelenbe lelkem úgy is visszaszáll.

Végtelenből jöttem, ahol nincsen félelem, tanulás a célom, a lelki élelem. Hogy fejlődjön a lelkem, hogy egyre jobb legyek hogy társaim javára mindig minden jót tegyek.

Hallgasd ezt a dalt, ami a lelkemből szól, hallgasd meg fontos énekem! Hallgasd ezt a dalt – kérdésekre válaszol – amiket egykor, régen feltettél nekem!

Nincs hát mitől félnem, nem üldöz fájdalom, ha saját létem súlyát méltón hordom vállamon. Ha érzésekre vágyom, s hogy egyre jobb legyek, ha az úton tiszta szívvel és őszintén megyek.

Sosem kell a másé, megkapom mind ami jár, amit szívből adok másnak, lelkemre visszaszáll! Nyomot hagyva lépek, szívemből alkotok, merítek a létből, különleges vagyok!

Hallgasd ezt a dalt, ami a lelkemből szól, hallgasd meg fontos énekem! Hallgasd ezt a dalt – kérdésekre válaszol – amiket egykor, régen feltettél nekem!

Élő vagyok mindig, örökké álmodó, világot teremtő, holnapot hozó. Álmom szép virága a vágy-magból kikel, így segítve célom könnyen érni el.

A lét is engem szolgál engem támogat, ezért hozok létre újabb álmokat! A gondolat teremtő, a forrásból merít, s ha magamon segítek, az Isten megsegít!

Hallgasd ezt a dalt, ami a lelkemből szól, hallgasd meg fontos énekem! Hallgasd ezt a dalt – kérdésekre válaszol – amiket egykor, régen feltettél nekem!

Aranyosi Ervin © 2017-07-29. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Ne verd le a fecskefészket!

Tudod, minden fecskét meg kellene védned, sok szúnyogot eszik, ami szívná véred! Ne verd le otthonát, védd a fecskefészket! Hadd dolgozzon érted az óvó természet!

Bár egy fecske sosem tud csinálni nyarat, de vérszívót pusztít. Védd hát e madarat. Akár egy kilót is megeszik naponta! Ne a vegyszert zúdíts tehát a habokba.

Mert a vegyszer szórás tereád is káros, természet ellenes, néha már halálos. Csupán pár embernek, hoz a dolog hasznot, vegyszerrel az élőt sorban megfullasztod.

Ha a természetet nem óvod meg, félő, nem lesz világodban semmi, ami élő!

Aranyosi Ervin: Ha ráérnél…

Fölénk borult az égbolt, óvja, védi a földet. A napfény palettáján kever megannyi zöldet. Apró, színcsepp virágok, rejtenek számos titkot, harmatcsepp bont ki álmot, s világot tükröz itt-ott.

A fénynek kupolája egy szebb világot sejtet, pigmentek palettája ébreszt szövetet, sejtet. Lélegző, tiszta álom, kelő holnapot táplál, s a fű közt éledezve nyílik sok szép virágszál.

Reánk borul az égbolt égszínkék kupolája, s éled a Föld, s a felhő vízpárát szór reája. A fű is csendben nő fel, az ég felé kinyúlva, s madárdal csempész hangot, trillával csendbe hullva.

Millió mozdulatból nyugalom csendje árad, csodás hajnalra ébred az élő ember, s állat. Tudod, ha nem rohannál, meglátnád ezt a szépet, s boldoggá is tehetne a lazán merengő élet!

Aranyosi Ervin: Rálátás a dolgokra

Aranyosi Ervin: Beérett az influenza! (ha vevő vagy rá)

Aranyosi Ervin © 2016.11-24. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Vigyázz ránk!

Aranyosi Ervin © 2016-06-28. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Emlékszel még? Ott él még szívedben?
Látod-e még álmodban, színekben?
Mint egy magnó, újra visszajátszod,
csupán nappal tör reád a gyászod!

Mennyi közös emlék köt még össze,
kell, hogy könnyed lelkedet fürössze!
Csukott szemed a vetítővászon,
ahhoz, hogy ő újra-újra látsszon.

Ma is itt él, szívedben rejtőzik,
mert szívedben, mint egy kincset őrzik.
Amit együtt éltetek meg régen,
újra éled mesés álomképben.

Kedves arcát mosolyogni látod,
megölelnéd, vagy adnál virágot,
várod, hogy még kedvest, szépet szóljon,
s félsz, hogy képe szerte ne oszoljon.

Hallod hangját, s szíved boldog tőle,
mennyi érzést kaptál egykor tőle.
S reméled, hogy tudta, hogy szeretted,
s megbocsájtja néhány bántó tetted.

Emlékedben, szívedben ott él ő,
álmaidban nézed, milyen élő.
Nem is halt meg, nyugtasd meg a lelked,
amíg te élsz, ő is itt él benned!

Aranyosi Ervin © 2017-11-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Bús, borongós őszben, alig ragyog fényed,
felhők között járva ritkán látszik lényed.
De tudom, hogy ott vagy, tudom, hogy látsz engem,
s messziről figyelve, a lelket tartod bennem.

Ott ragyog a remény most is szép arcodon,
talán kuncogsz rajtam, míg én kapaszkodom,
hiszen az őszt a tél, aztán tavasz követ,
most elhal, majd gyógyul minden élő szövet.

Aranysárga színed leveleknek adtad,
színpompába borult a világ alattad.
Elgyengült a fényed, tán belefáradtál,
hiszen mikor nyár volt fényesen áradtál.

Hullik a sok levél, mind a vesztét érzi,
szórt fényed testüket össze-vissza vérzi.
Az ágon ülőket a szél riogatja,
ha földre kerültek végig simogatja.

Te meg minden éjjel egyre többet alszol,
nem melegítsz úgy át, lelkembe jég markol.
Csak hitem ne vedd el, hagyd meg szép reményem:
– Én is visszakapom szép, viruló fényem!

Addig lelkem mélyén őrizem a nyarat,
a fényt, a meleget, melyből emlék maradt.
Én is úgy elbújnék felhő-paplanodba,
s visszaálmodnálak a mindennapokba.

Bús, borongós égen, tőlünk egyre messzebb,
járod az utadat, s hiszem, újra lesz szebb!
Fogod még csorgatni aranyfényed miránk,
s újra átmelegszik ez a kihűlt világ!

Van, aki nem hiszi, van, ki elfogadja.
Van, ki szívét-lelkét önként neki adja.
Van, ki tiltakozik, tagadva a létét,
van, ki még nem érti a teremtés egészét.

Van, ki könyvből tudja, s elhiszi, hogy élő,
van, ki nemcsak hiszi, tudja bennünk él Ő!
Van, aki imádja, van, ki megtagadja.
s van, ki elhiszi, hogy Ő a világ Atyja!

Akad, aki féli, s retteg életében,
akad, aki bábú az Isten kezében.
Akad, aki nem él, csak a sorsát tűri,
akad, aki róla azt hiszi, csak zsűri.

Sokan és sokfélék vagyunk a világban,
hívőként, vagy másképp élünk általában.
Ez csak világnézet, mind tanulni jöttünk,
út van előttünk is, s akad már mögöttünk.

Mindegy, hogy gondolod, isten ezt tanítja:
minden tapasztalat őt is gazdagítja.
A rossz, tudatlanság, s jobbá válni tanít,
hogy megleld a világ boldogabb dolgait.

Mindenki azt teszi, ami tőle telhet,
a bántás betegít testet is, meg lelket.
Minden egyes embert jó szándék vezérel,
csak, van akit a jó érzés még nem ér el.

Van, aki hisz benne és hisz önmagában,
s képes boldogulni, esélyt lát a mában!
Van, aki nem hiszi, de teszi a dolgát,
mégsem játszik többé megalkuvó szolgát.

Istennek részeként higgy hát önmagadban,
ott van a teremtés minden gondolatban!
Ha nem csak magadra, másokra is gondolsz,
teremtő erőddel érdekükben is szólsz.

S hidd el, a szeretet isteni ajándék,
varázslatos erő, s szebb tőle a játék!
Elég, ha csak szeretsz, már Urad szolgálod,
szebbé téve vele az egész világot!

Olyan ez, mint a karácsony:
Az állatok világnapja!
Ma ünneplünk, és a világ
holnap majd kihűlni hagyja…

Mi lenne, ha nem csak egy nap,
hanem mindig ünnepelnénk,
az évnek az összes napján
egyformán örömre lelnénk?

Szeretetet adnánk szívből,
hadd higgye el minden állat,
hogy ez a Föld, amin élünk,
szerethető hellyé válhat.

A növény is hadd érezze,
jó gazdája már az ember.
Töltsük meg a világunkat
gondoskodó szeretettel!

Legyen minden nap karácsony,
állatok, növények napja!
Érezze a Föld lakója,
hogy a csodák földjét lakja!

Nem is kéne többet tennünk,
csupán emberekké válnunk,
az élőről gondoskodva,
szebbíteni a világunk!

Aranyosi Ervin © 2017-10-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Hallgasd ezt a dalt,
ami a lelkemből szól,
hallgasd meg fontos énekem!
Hallgasd ezt a dalt
– kérdésekre válaszol –
amiket egykor, régen feltettél nekem!

Végtelenből jöttem, és létet álmodok,
lelkem örök élő, végtelen dolog.
Tanulás a célom – nem létezik halál –
s a végtelenbe lelkem úgy is visszaszáll.

Végtelenből jöttem, ahol nincsen félelem,
tanulás a célom, a lelki élelem.
Hogy fejlődjön a lelkem, hogy egyre jobb legyek
hogy társaim javára mindig minden jót tegyek.

Hallgasd ezt a dalt,
ami a lelkemből szól,
hallgasd meg fontos énekem!
Hallgasd ezt a dalt
– kérdésekre válaszol –
amiket egykor, régen feltettél nekem!

Nincs hát mitől félnem, nem üldöz fájdalom,
ha saját létem súlyát méltón hordom vállamon.
Ha érzésekre vágyom, s hogy egyre jobb legyek,
ha az úton tiszta szívvel és őszintén megyek.

Sosem kell a másé, megkapom mind ami jár,
amit szívből adok másnak, lelkemre visszaszáll!
Nyomot hagyva lépek, szívemből alkotok,
merítek a létből, különleges vagyok!

Hallgasd ezt a dalt,
ami a lelkemből szól,
hallgasd meg fontos énekem!
Hallgasd ezt a dalt
– kérdésekre válaszol –
amiket egykor, régen feltettél nekem!

Élő vagyok mindig, örökké álmodó,
világot teremtő, holnapot hozó.
Álmom szép virága a vágy-magból kikel,
így segítve célom könnyen érni el.

A lét is engem szolgál engem támogat,
ezért hozok létre újabb álmokat!
A gondolat teremtő, a forrásból merít,
s ha magamon segítek, az Isten megsegít!

Hallgasd ezt a dalt,
ami a lelkemből szól,
hallgasd meg fontos énekem!
Hallgasd ezt a dalt
– kérdésekre válaszol –
amiket egykor, régen feltettél nekem!

Aranyosi Ervin © 2017-07-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Tudod, minden fecskét meg kellene védned,
sok szúnyogot eszik, ami szívná véred!
Ne verd le otthonát, védd a fecskefészket!
Hadd dolgozzon érted az óvó természet!

Bár egy fecske sosem tud csinálni nyarat,
de vérszívót pusztít. Védd hát e madarat.
Akár egy kilót is megeszik naponta!
Ne a vegyszert zúdíts tehát a habokba.

Mert a vegyszer szórás tereád is káros,
természet ellenes, néha már halálos.
Csupán pár embernek, hoz a dolog hasznot,
vegyszerrel az élőt sorban megfullasztod.

Ha a természetet nem óvod meg, félő,
nem lesz világodban semmi, ami élő!

Fölénk borult az égbolt, óvja, védi a földet.
A napfény palettáján kever megannyi zöldet.
Apró, színcsepp virágok, rejtenek számos titkot,
harmatcsepp bont ki álmot, s világot tükröz itt-ott.

A fénynek kupolája egy szebb világot sejtet,
pigmentek palettája ébreszt szövetet, sejtet.
Lélegző, tiszta álom, kelő holnapot táplál,
s a fű közt éledezve nyílik sok szép virágszál.

Reánk borul az égbolt égszínkék kupolája,
s éled a Föld, s a felhő vízpárát szór reája.
A fű is csendben nő fel, az ég felé kinyúlva,
s madárdal csempész hangot, trillával csendbe hullva.

Millió mozdulatból nyugalom csendje árad,
csodás hajnalra ébred az élő ember, s állat.
Tudod, ha nem rohannál, meglátnád ezt a szépet,
s boldoggá is tehetne a lazán merengő élet!

Aranyosi Ervin: Beérett az influenza!
(ha vevő vagy rá)

Aranyosi Ervin © 2016.11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2016-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva