Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Lassíts és nézz körül!

Lassíts és nézz körül
Aranyosi Ervin: Lassíts és nézz körül!

A világ rohan, s rohansz vele.
Bár megpihenned kellene!
Megállni csendben, körbenézni,
s hagyni a lelked megigézni!
Csak lelassulni kellene!

Hagyni, hogy érintsen varázsa,
hogy feltüzeljen szép parázsa,
de izzani, nem lángra gyúlni,
fékezni kéne megtanulni!
Csak lelassulni kellene!

Hagyni, hogy lelked elkísérjen,
a pillanat szívedbe égjen,
hogy a csodája összeálljon,
s a perc az emlékeddé váljon!
Csak lelassulni kellene!

Ha lelked végre utolérne,
beléd költözve visszatérne,
s egy lennél újra véle már,
a kétségeknek vége vár!
Csak lelassulni kellene!

Csak önmagaddal eggyé válni,
világodat így megcsodálni,
hinni a szépben és a jóban,
dühöd merülni hagyni tóban.
Csak lelassulni kellene!

Az élet báját észrevenni,
s ki hagyja, azt szívből szeretni,
nem futni el a világ mellett,
s ehhez csak lelassulni kellett!
Csak körülnézned kellene!

Aranyosi Ervin © 2016-09-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szív dallama

A szív dallamaAranyosi Ervin: A szív dallama

Eljátszom most neked, szívem szép dallamát,
barátság hangjain száz érzést adva át.
Eldúdolom azt is, miért vagyok hálás,
mért jó a lelkünknek ez az eggyé válás!
Fontos, hogy a szíved ezt a dalt megértse!
Lelkem a lelkedet soha meg ne sértse!
Hogy megértsük egymást, akár szavak nélkül,
örömöket adjunk csodaszép emlékül.
Képes legyünk mindig barátnak maradni,
a szív dallamával a másikra hatni!
Szeretet húrjain üzenek most, látod?
Mindig emlékezz rá, hogy van egy barátod!

Aranyosi Ervin © 2016-07-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

By

Aranyosi Ervin: Ébredő, hűvös reggelen

Ébredő_hűvös_reggelen
Aranyosi Ervin: Ébredő, hűvös reggelen

Horizont alján kél a Nap.
Aranyló, sárga sugarak
reám mutatnak azt hiszem,
hidat állítva a vízen.
Felhőpaplanban a világ.
Karjukat nyújtják nyurga fák
imádkozva az égre fel,
imájuk végre szépre lel.
Csend van, és benne az öröm,
hálás vagyok és köszönöm,
hogy átitat a nyugalom,
s társam lesz némán utamon.
Csepp emlék, amely megtanít,
hogy életünk nagy dolgait,
meglátni könnyű, – nem nehéz –
mert nem kell hozzá hűvös ész,
csak elmerengő képzelet,
álom mely földi szép lehet,
s körül vesz némán, hangtalan,
– a csendnek mennyi hangja van –
s elringat, táncba kezd velem,
ébredő, hűvös reggelen…

Aranyosi Ervin © 2016-06-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Amikor olvasok

Amikor olvasok
Aranyosi Ervin: Amikor olvasok

Amikor olvasok, megáll a világ.
– Nem repülnek felhők, nem futnak a fák.
Másik úton járok, fényről álmodom,
lelkem tarisznyáját telerámolom.
Igaz kincset gyűjtök, nem kacatokat,
képzeletem képes megélni azokat,
feldíszíti széppel, jóval gazdagon.
Amikor mesélek, majd tovább adom.

Amikor olvasok, mind életre kel,
s díszítem, a múltam emlékeivel.
Szereplőkre arcot, ruhát aggatok,
s aki csak szeretnék, azzá válhatok.
Én adom a hangot, s én értelmezem,
dallam virág nyílik, régi lemezen.
Újra élnek bennem az emlékeim,
régi álmok lesznek a vendégeim.

Amikor olvasok, én varázsolok,
s élővé változik száz halott dolog.
Lelkem tiszta filmje lassan lepereg,
ismerőssé válnak tárgyak, emberek.
A világban járok, ott, hol soha még,
lábam régen elfolyt, vén folyóba lép.
Hegyen, völgyön megyek, szállok hogyha kell,
földre húz a béklyóm, léggömböm emel.

Amikor olvasok, egész más vagyok,
nem bántanak gondok, lelkem kiragyog.
Félelmeim súlyát végleg lerakom,
angyalok figyelmét érzem magamon.
Minden megtörténhet, látom és hiszem,
új tapasztalatként magammal viszem,
és mikor a könyvem végül leteszem,
őrzi ezt a kincset emlékezetem.

Aranyosi Ervin © 2016-05-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne sírjatok értem!

ne sírjatok értem
Aranyosi Ervin: Ne sírjatok értem!

A mosoly fontosabb, mint a hulló könnyek,
elment barátunkra emlékezni könnyebb,
ha szép emlékeket idézünk a múltból,
ami jó és vidám, s nem ily szomorú volt.

Barátunk egy felhőn lógatja a lábát,
hidd el, nem siratja korai halálát,
ő már tudja érti, hogy így kellett lenni,
s készül le a Földre, újra leszületni.

Hidd el, az ő arcán mosoly és nem könny ül,
mert mindent megértve a szíve megkönnyül.
Kedves mosolyával tekint le reátok,
s kérdi: – Miért sírtok kedves, jó barátok?

Aranyosi Ervin © 2016-02-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyi látogató


Aranyosi Ervin: Karácsonyi látogató

Csillagszóró szórja fényét,
szanaszét szikrázik.
Öröm játszik az arcunkon,
– de valaki hiányzik!

Valaki, kit oly szívesen
láttunk a körünkben,
akit most is megölelnénk
vidám örömünkben.

A szívünk elszomorodik,
mert fáj a hiánya!
Ünnepelhet teljes szívvel
a fia, a lánya?

Hiányzik a kedvessége,
okos bölcsessége.
Régi idők karácsonya…
Hát örökre vége?

De hát nem, mert itt él bennünk
milliónyi emlék!
Emlegetjük, ezek nélkül
szegényebbek lennénk.

Felidézzük kedves lényét,
mintha köztünk lenne,
s talán tényleg velünk van most,
hogyha hiszünk benne.

Ha behunyom szemeimet,
arcát máris látom,
nem múlhat el nála nélkül
sosem a karácsony!

Aranyosi Ervin © 2015-12-23.
A vers  és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Sírva vigad a természet

sírva vigad a természet
Aranyosi Ervin: Sírva vigad a természet

Sírva vigad a természet,
elsiratja a nyarat.
Bár ritkán lát ilyen szépet,
úgy érzi, koldus maradt.
Ha leülsz és megcsodálod,
te azért még láthatod:
– Mennyi szín és mennyi pompa
őrzi a varázslatot.

S lám az ember pont így érez,
siratja a múlt időt.
S nem látja, hogy lelke közben
mennyit szépült, s egyre nőtt.
Emlékekkel gazdagodva
mennyi mindent megtanult.
Sérelmeit veszi sorra,
ezért ma is fáj a múlt.

Ám ha tudod, hogy még fájhat,
tedd szebbé a holnapot,
Bocsáss meg, múljon a bánat,
nyiss egy új, tisztább lapot.
Azt írd tele szeretettel,
örömökkel díszítsd fel.
Az életet nem elsírni,
hanem végig élni kell!

Élvezd ki a röpke percet,
légy hát mától boldogabb!
Tovább élnek, kik szeretnek,
s szívük sem fáj oly sokat!
Emlékezz az elmúlt nyárra,
de őszöd is szép legyen!
Tiszta szívvel élj a mában,
hogy holnapod szép legyen!

Aranyosi Ervin © 2015-10-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Keresem a szépet

Aranyosi Ervin - Keresem a szépetAranyosi Ervin: Keresem a szépet

Amerre csak járok,
keresem a szépet.
Gyűjtök én örömöt,
ezer szép emléket.

Ébren is álmodom,
álmomban is élek.
Mosolyog az arcom,
s szívet nem cserélek.

Minden szép évszaknak
meglelem a báját,
s ha van, megbocsátom
mindegyik hibáját.

Tudod, a szeretet
elfogadni képes,
és a sok-sok ember,
mind-mind tehetséges.

Van, ki ebben ügyes,
van, ki jártas másban,
s van ki örömöt lel
az új tanulásban.

Van, ki figyelemmel
képes felfedezni,
tudás tengerében
ügyesen evezni.

Mert nem csak a jó pap
tanul, bizony, holtig,
mi is elláthatunk
Napig, vagy égboltig.

Csak a jót kell látni
mindig a világból,
a rossz, szemellenző,
ami látni gátol.

Amerre csak járok,
keresem a szépet.
Gyűjtök én örömöt,
ezer szép emléket.

 Aranyosi Ervin © 2015-09-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A dalban élek (Cipő emlékére)

Fotó: Facebook

Aranyosi Ervin: A dalban élek (Cipő emlékére)

Hazudj valami szépet,
hazudj valami jót!
Képzeld el azt, hogy élek,
– hallgasd a rádiót!

Ott vagyok minden dalban,
– üzenem, szebben élj!
Legyen hangos a szíved,
szeress, dalolj, remélj!

Itt hagytam szép világom.
Szívedben, hűlt helyem.
Zenémet, s annyi számom,
– énekeld még velem!

Most már a dalban élek,
szívedben dobbanok.
Örök, kedves emléknek,
már mindig ott vagyok!

Aranyosi Ervin © 2015-05-02.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Október 23. (1956. emlékére)

Aranyosi Ervin: Október 23. (1956. emlékére)

Festmény: Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Október 23. (1956. emlékére)

Idegen népek állnak vállainkon,
saját hazánkban rabként tartanak.
S bennünk a vágy, már nem maradhat titkon,
hiába tankok, gyilkos vad hadak.

Bilincs a kézen, béklyó köt a földhöz,
de mindez gyenge, míg lelkünk szabad!
Hazug világ, ma tőlünk messze költözz!
Igaz magyar, hát mutasd meg magad!

Megannyi nép már átgázolt felettünk,
s uralt minket. Hát ebből már elég!
Tatár, Török, Habsburg csicskása lettünk,
Trianont, nácit is nyögött-e nép.

„Felszabadítók” rabolták hazánkat,
és vittek mindent, mi mozdítható.
Hagytak tengődni, mert ez volt a látszat,
de szívta vérünk, a tolvaj hódító.

És jött egy nap, október huszonhárom,
hitet hozott a hűvös őszi szél:
Szabaddá válunk, végre, minden áron,
a bátor szív egy szebb jövőt remél.

Igaz szívek a nemzetért dobognak,
s elárult lelkek mernek hinni már.
Barikádon lyukas zászlók lobognak,
szabadság nélkül, az életünk sivár!

Áldott a hős, ki kiáll a hazáért,
s minden áruló legyen átkozott!
Szeresd hazád, felelős vagy a máért,
amely reményt, s szabadságot hozott…

Aranyosi Ervin © 2014-10-18..
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva