Aranyosi Ervin: Angyalok

Aranyosi Ervin: Angyalok

Az angyalok nem csak az égben élnek!
Itt lent is. Köztünk. Életünk legszebb napjait
öltöztetik fel ünnepi díszbe.
Hárfáikon lágy dallamot zenélnek
mely, megrezgeti lelkünknek húrjait,
boldogságot lopva mélyen a szívbe.

Angyal lehet, az aprócska gyerek,
Mert megsajnálod, mikor pityereg.
De kacagása oly melengető, szívedre üdítőn hat,
hogy minden bánat, mind semmivé olvad,
s hálával tölti csordultig lelkedet,
Örül az ember, s boldog hogy itt lehet.

Angyal lehet a kedves, tiszta társ,
kinek a csókja édes, mint a hárs,
és szomjazod, mint éltető napot,
boldogság árad feléd – ezt kapod,
és álmokat és hitet, tiszta célt
és minden szépet, mit szíved remélt.

S angyalként tiszteld a jó barátokat,
Aki melléd áll, s tervedben támogat,
s jó tudni, azt hogy önzetlenül teszi,
s a bátorságot ahhoz is veszi,
hogy megdorgáljon, ha lábad félre lép.
Őrizd magadnak, ne veszítsd semmiképp.

Az angyalok tán itt élnek a földön,
meglelni őket tán nem is nehéz,
Alakjukat néha magamra öltöm,
Amikor kedves vagyok, boldog, s tettre kész.
Ha segíthetek a sok rászorulónak,
hogy mennyeivé válhasson a holnap.

Aranyosi Ervin © 2009-12-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva