Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Emlékbe


Aranyosi Ervin: Emlékbe

Tudod? A szeretet a legnagyobb ajándék!
Tiszta örömforrás, mely szívünkből fakad.
Benne megbújik a jót akaró szándék,
mely minden földi élőt magával ragad.

Fogadd el tőlem ezt most szeretettel,
s emlékezz rám, midőn előveszed!
Simogasd végig, lágyan két kezeddel,
s tudd, aki adta, az örökké szeret.

Emlékbe adtam, s viszonzást nem kérek,
amikor adhat, boldogabb a lélek,
s ha tőled mégis egy jó szót kapok,
hát bárki másnál boldogabb vagyok.

Enyém a világ legdrágábbik kincse,
s hozzád köt mától ígéretem bilincse.

Aranyosi Ervin © 2018-04-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tapasztald meg az álmodott csodát!


Aranyosi Ervin: Tapasztald meg az álmodott csodát!

Nem érdekel, hogy mit gondoltok rólam,
hisz nem tudjátok ki vagyok, ki voltam!
Hiszen én sem ismerem még magam,
mert minden új nap, újra csak ma van.

Élek tehát, teszem a dolgomat,
s nem bízom másra! Megélem sorsomat!
Hát minden újabb nap, egy új remény,
mikor a sorsom magam írom én!

Hiszed, más írja az én könyvemet?
Ezen, bizony a teremtőm nevet!
Hisz elültette bennem a tudást,
kizárhatom a sok nagyszájú MÁST!

Aki vagyok, mindig is az leszek,
s az boldogít, mit lelkemből teszek,
s ha azt teszem, amit nem tudok,
majd önmagamtól orra is bukok!

DE jó azt tudni, hogy tanulhatok,
és más lelkére én is úgy hatok,
ahogy mások érintik lelkemet,
tanít a lét, felnyit lezárt szemet.

Már nem akarok megfelelni én,
csak gondolattól vagyok én szegény,
s ha szabad vagyok, gazdag lehetek,
s boldog a lét, amikor szeretek.

Akartam én mást is tanítani,
sok mondatomat visszahallani,
hogy jó utamat megleltem talán,
s ez visszajön létem tükörfalán.

Lehet kívül oly zord a külvilág,
szívemben őrzöm mégis a csodát,
mert itt vagyok a létben veletek,
és boldogít, ha szívből szeretek.

Mert boldogít, hogy reményt adhatok,
ha megnyithatok bezárt ablakot,
hadd repüljön ki rajt’ a képzelet,
legyen gazdag végre a lét veled!

Csak higgy magadban, ahogy én hiszek,
s a holnapodba tiszta fényt viszek.
Tedd magadévá, mit én adok át,
ismerd fel benne a fénylő csodát.

Ha megértetted, használd lelkesen,
és ne azért, mert hátha meglesem,
hanem azért, hogy más is értse meg,
boldog a lét, ha magasban rezeg.

Ha szívedet a hála járja át,
ha szolgálod az emberek javát,
ha közben mindezt szívből élvezed,
ha magasba egy vidám szél vezet!

Nem érdekel ki voltam, ki vagyok,
magam mögött sok lábnyomot hagyok,
s lesz majd olyan, aki nyomomba lép,
s ha változom, majd változik a kép.

És tőlem is változik a világ,
s csodás dolog az újat élni át,
mikor tudom, ezt hívtam létre én,
kigondoltam és elindult felém.

Még nem hiszed: – A gondolat teremt!
Mi mozgathatjuk így a végtelent!
Hisz teremtőnkkel, teremtők vagyunk,
s az életünkkel mind nyomot hagyunk.

Csak az nem mindegy, milyen nyom marad,
hogy felemeled mennybe önmagad,
vagy inkább le, pokolba taszítod,
s poklod tűzét és kén-szagát szívod?

Mert ha a lélek felül emelkedik,
a vízen száll, siklik a szép ladik,
ha lelked nem iszapban süllyed el,
a szépet látod, amit szeretni kell.

Nap ragyog rád a csodás ég alatt,
s érted dalolnak vidám madarak,
érted rügyeznek bokrok és a fák,
te érted szépül meg a nagyvilág.

Hisz értünk van, nekünk teremtetett,
ehhez adott Teremtőd életet,
A dolgod azt, hogy teremts csak tovább,
s tapasztald meg az álmodott csodád!

Aranyosi Ervin © 2018-03-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szonett az elmúlásról


Aranyosi Ervin: Szonett az elmúlásról

Elmúlás, halál jár most az eszemben,
az élet súlya agyonnyom, eltemet.
Cipelem én, de szívem menthetetlen,
méreg forrázza zilált lelkemet.

Ó Istenem, mondd mért adtál szerelmet?
Minek a vágy, mely magával ragadt?
Ha örömem, csak fájdalmat teremtett,
s helyén sötétség, kínzó seb maradt.

Egyszer már úgy is elhagytam e létet,
s angyalok szárnyán tértem vissza én,
de testembe csak hálni jár a lélek,
s úgy érzem köddé vált minden remény!

Mi volt a cél, mindezt miért kapom?
Segíts Uram! Legyen szebb holnapom!

Aranyosi Ervin © 2018-02-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Párkeresés


Aranyosi Ervin: Párkeresés

Boldognak lenni, csak ez itt a cél!
Ezért jöttünk, hidd el, ezért születtünk.
S a szív dobog, s megtölti tiszta vér,
mely hol hűvös, hol lángra gyúlna bennünk!

Ám nem elég önmagunk öröméért
remélni csak eljövő holnapot.
Lángolok párom izzó, szép tüzéért,
csak ha adok, érzést akkor kapok!

Magányosan, hideg tömlöcbe zárva,
nem tud ragyogni egy csillag se már.
Kihűl a test, midőn a lélek árva.
Ha társtalan, a lét kihalt, sivár.

Lelked elveszett darabját keresd meg,
s engedd, hogy ő is párjára leljen benned!

Aranyosi Ervin © 2018-02-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne hagyd kihűlni a világot!


Aranyosi Ervin: Ne hagyd kihűlni a világot!

Kihűl a világunk, ha hagyjuk kihűlni!
Ha szívünk nem érez, s nem kap meleget.
Amikor a lélek nem tud felderülni,
amikor nem érint meg a szeretet.

Tanítani kéne mindenkit szeretni,
Hiszen a rossz csupán a szeretetlenség.
A szeretet képes mindent jobbá tenni,
sosem érzi a szív, hogy ebből már elég!

Szeretetben élni, ez a leghőbb vágyunk,
s hisszük, megszerezni csak durván lehet!
Mások szíve felett uralkodni vágyunk,
s hisszük, a miénk lesz a legnagyobb szelet!

Szeretetet kapni akkor tud az ember,
amikor világát fűti szeretettel!

Aranyosi Ervin © 2018-02-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet lángját ne hagyjuk kihűlni!


Aranyosi Ervin: A szeretet lángját ne hagyjuk kihűlni!

A szeretet lángját ne hagyjuk kihűlni!
Ezt a tüzet egész évben öröm körülülni!
A karácsony figyelmeztet, hogy ezt ne feledd el:
– Szeretetlen, boldogtalanná válik az ember.

Szeresd persze önmagad is, s az egész világot,
szeretettől lehet teljes, minden jóval áldott!
Bocsásd meg a gyengeséged, számtalan hibádat,
s bocsáss meg a többieknek, butaságból bántnak.

Hidd el nekem, mindenki a legjobbat akarja,
néha még is rosszat művel az esze, a karja.
Arra kéne jól figyelni, hogy szívünk mit érez,
s csak jó érzést adni hozzá mások életéhez.

Őrizzük a szeretetet, ezt a tiszta lángot,
tisztítsuk meg általa a most még zord világot.
Ne csak egyszer legyen minden évben ünnepelve,
szeretettel minden napunk sokkal szebben telne.

Őrizgesd hát ezt a lángot és add tovább másnak!
Szikrát szórva legyen oka lángra gyulladásnak!
Menekül a rossz előle, megtisztul a lélek,
minden napom boldogabb, ha szeretettel élek!

Aranyosi Ervin © 2017-12-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet visszatalál


Aranyosi Ervin: A szeretet visszatalál

Minden, amit mással teszel,
egy napon majd visszajár.
A haragot, amit küldtél,
lehet, lelked issza már.

Azt add, amit elvársz mástól,
azt, aminek örülnél,
jobb az, mintha másokat csak
folyton képen törülnél!

Küldd inkább a mosolyodat
a világba szerteszét!
Szívét használja az ember,
ne csak „túl okos” eszét!

Szeretetet küldj másoknak,
ölelést, simogatást!
Tedd szebbé az életüket,
s figyeld csak meg a hatást!

A szeretet visszatalál,
érzed majd a melegét!
Csodák gyúlnak lángra benned,
s meglásd léted meseszép!

Emeld fel az elesettet,
a gyengének nyújts kezet,
ha így járod szép utadat,
földi mennybe elvezet.

A poklot is mi csináljuk,
hisz pusztít a haragunk.
Mikor pénzre, kincsre vágyunk,
s egyre többet akarunk.

Nem érjük be boldogsággal,
nem élvezünk örömet.
Jóból másokat kizárunk:
– Ne zavard a körömet!

Pedig inkább oda kéne,
be a körbe húzni őt,
lelassítva a rohanást,
megállítva az időt!

Megmutatni mindenkinek,
szebben élni, hogy lehet.
Megmutatni milyen az, ha
bennünket a szív vezet.

Próbálj szívvel közeledni,
szeress jobbá másokat.
Mert a szeretetlen lélek,
az igazán fáj sokat.

Nyisd hát meg a lelked bugyrát,
szeretettel töltve meg,
add tovább a lelked fényét,
hadd ébredjen a tömeg!

Nincs szükség csatározásra,
egy út van a szeretet,
adj az érző, szép szívedből
másoknak egy szeletet!

Ne ijedj meg, el nem veszhet,
egy nap majd visszakapod.
Így ereszd be a sötétbe,
melegítő szép Napod!

Aranyosi Ervin © 2017-12-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Üres csizma


Aranyosi Ervin: Üres csizma

Kipucoltad a csizmádat,
a Mikulást vártad!
Tesz-e bele ajándékot,
ha csizmád kitártad?
De meglepett a Mikulás,
csak levelet hagyott:
– Kívül fényes lett a csizma,
s belül ontott szagot!

Arról árulkodott tehát,
Mikulás levele,
erős csizmádban a lábszag,
csokit nem tesz bele!
Amíg csak a külsőségre
figyelsz nagyon oda,
addig nem látsz a szívekbe,
s nem jön el a csoda!

Kirakat a fél világod,
és csillogást láttat,
ezért fordít a gondoknak
minden ember hátat.
Kifelé csak mosolyt mutat,
lelkét bánat rágja,
ezért beteg, mert elhervad
lelke szép virágja.

Nem lenne jobb, embertársam
őszintébbnek lenni,
a lelkedet megmutatni,
és tisztába tenni?
Nem játszani színjátékot,
ami másnak tetszik,
mert bizony, a konfliktustól
lelked megbetegszik.

Mutasd hát meg mi van belül,
mi mardos, mi éget?
Mutasd meg a valóságot,
láthassanak téged!
Legyen az a kirakatban,
ami a lelkedben,
csinosítsd ki előbb belül,
s éljél mától szebben.

Aranyosi Ervin © 2017-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Erőszak nélküli világért

Aranyosi Ervin: Erőszak nélküli világért

Fogd le azt a kezet,
mit erőszak vezérel,
amely pofonokkal,
s bántásokkal érvel!
Mely a gyengeségét
ütésekbe rejti,
mely az emberséget
végképp elfelejti!

Nincsen joga senkit
ütni, meggyalázni,
az élőt, a szépet
földig lealázni!
Fogd hát le a kezet,
s emeld fel, kit bántott!
Tedd ma élhetőbbé
a sérült világot!

Refrén:
A szeretet a fontos,
élvezd hát a létet.
Senkinek se árts hát,
a szív vezessen téged!
Legyél végre ember,
s próbálj az maradni,
akarj a világnak
több örömöt adni!

Fogd le azt a kezet,
mit erőszak vezérel,
mutass élő példát,
mely szép szavakkal érvel!
Emeld fel a földről
az elesettet, fájót,
építs velünk együtt
egy élhetőbb világot!

Refrén:
A szeretet a fontos,
élvezd hát a létet.
Senkinek se árts hát,
a szív vezessen téged!
Legyél végre ember,
s próbálj az maradni,
akarj a világnak
több örömöt adni!

Monológ:
Az erőszakot, erőszakkal megállítani nem lehet,
egyetlen út kínálkozik a meggyógyító szeretet.
Emeld fel a csüggedőket, taníts szebben élni,
mutasd meg: – Erőszak nélkül nem lesz okuk félni!

Fogd le azt a kezet,
mit erőszak vezérel,
hidd el, szép szavakkal
sokkal többet érsz el!
Emeld fel, ki lent van, a
kit más megbántott,
építsünk egy erőszak
nélküli világot!

Refrén:
A szeretet a fontos,
élvezd hát a létet.
Senkinek se árts hát,
a szív vezessen téged!
Legyél végre ember,
s próbálj az maradni,
akarj a világnak
több örömöt adni!

Néha nem csak a kéz,
még a szó is bánthat!
Lélekbe maró gúny,
megalázás árthat!
Az elesett lelket
képes eltiporni,
ne hagyd hát a gúnyost,
szó-mérgeket szórni!

Rerén:
A szeretet a fontos,
élvezd hát a létet.
Senkinek se árts hát,
a szív vezessen téged!
Legyél végre ember,
s próbálj az maradni,
akarj a világnak
több örömöt adni!

A szeretet a fontos,
élvezd a világod!
Tanítsd meg a bűnöst,
aki eddig ártott!
Mutass neki példát,
érezze és lássa,
hogy a külső világ
a lelkének mása!

Aranyosi Ervin © 2017-12-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A világon nincs szebb…


Aranyosi Ervin: A világon nincs szebb…

A világon nincs szebb dolog
tán a szeretetnél!
Mi lenne, ha minden szívet
szépen megetetnél!
Mi lenne, ha jól lakatnál
minden éhes szájat?
Csupa elégedett lélek
maradna utánad!
Mi lenne, ha érző szíved
melegségre lelne,
mi lenne, ha jóságodra,
hálával felelne?
Szeresd jobbá a világot,
s legyél boldog tőle,
engedd szívedet szeretni,
s nyerj erőt belőle!

Aranyosi Ervin © 2017-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva