Lélek | Aranyosi Ervin versei

dec
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Modern idők margójára

Category: A nap gondolata Tags: boldog, gazdagság, Lélek, modern idők, pénz, szeretet 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Modern idők margójára

Tudod, ha az ember, a többit szeretné,
megfáradt világát boldoggá tehetné!
Ha levetkőzné az önző irigységét,
szívében a hiány búja érne véget.

Mert amíg az ember jólétét hajszolja,
piszokkal, szeméttel lelkét megpakolja,
s hiába is élne fényes palotában,
ha szíve magányos, s önzőn él magában.

Az egész világa tárgyakkal lesz tele,
ezért a boldogság nemigen fér bele,
kiürül a szíve, s csak haraggal telik,
az ármánykodások teleszemetelik.

Műanyag világban, hol is van az érték?
A jólétet régen, pénzben sosem mérték!
Elrejtették szívben, boldog ölelésben,
vidító mosolyban, vidám nevetésben.

Ma az emberek csak egymásról beszélnek.
Nem egymáshoz szólnak. Inkább csak a szélnek.
Pletyka, kibeszélés, gúnyolódás, sértés,
nincs már elfogadás, eltűnt a megértés.

Szétesett az egység, nincsen összetartás,
kétségbe is esünk, nincs már bennünk tartás.
Behódol a lelkünk külföldi szokásnak,
idegen igékkel közénk gödröt ásnak.

Pedig költözhetne szívünkbe szeretet,
s tanítani kéne erre a gyereket,
hisz az ő jövője csak akkor emberi,
ha a szeretetet lelkében megleli.

Pénztől nem lesz boldog, gazdagságot várva,
mert a magányos szív boldogtalan, árva.
a sok készüléktől nem kaphat értelmet,
hogyan ismerne meg érzést, vagy szerelmet.

Egymás mellett állva, gombokat nyomkodva,
a lélek kiürül, mint kihalt fa odva.
Olyan nehéz bele életet tölteni,
új irányba menni, új külsőt ölteni.

Tanítsd hát gyermeked végre meg a jóra,
kedves ölelésre, becézgető szóra.
Próbálj kapcsolódni testbe zárt szívéhez,
akarj tudni róla: – mit gondol, mit érez?

Mert hidd el, a jövőt általa teremted,
s ha a jó szikrája megvan, ott él benned,
add tovább, hadd égjen, gyúljon lángra benne!
Akkor lenne boldog, ha szívből szeretne!

Aranyosi Ervin © 2015-12-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A szeretet nagy kincs

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: éhes, kincs, Lélek, szeretet, szívből, szíveket 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A szeretet nagy kincs

A szeretet nagy kincs,
észre kéne venni!
Az éhes szíveket
meg kéne etetni!
Aki adni képes,
az is gazdagodna,
mert szíve a jóból
soha ki nem fogyna.

Tudod a szeretet
nem egy raktárkészlet,
s nem tudod eldugni,
önzőn az egészet,
mert a szeretet,
ha van, az szívből árad,
s aki adni képes,
bele sosem fárad.

Ha adsz a jó érzés
benned fokozódik,
bánat, s szomorúság
benne feloldódik,
és ha szeretettel
jól lakik a lélek,
akkor elmondhatod:
– Gazdagabban élek!

Aranyosi Ervin © 2015-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Idős szív is adni képes

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Élek, Földön, idős, Lélek, öreg, szeretet, szív Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Idős szív is adni képes

Tudod, az idős is tud szívéből adni,
képes szeretettel jó ember maradni!
Nincs szüksége pénzre, fényes gazdagságra,
másokra van gondja, nem saját magára.
Szeretetét szórja szerteszét a Földön:
– az öröm, a jóság majd így öröklődjön!
Lehet bármily fáradt és öreg a lélek,
példát tud mutatni: – Nézd, még mindig élek!

Aranyosi Ervin © 2015-12-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
8

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Vidám lélek

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, kacagás, Lélek, vidám Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Vidám lélek

Nem nehéz engem kacagásra bírni,
én kicsi lelkem játékos nagyon.
Ha minden rendben, sose láthatsz sírni,
s jókedvem elűzni biztos nem hagyom!
A sok-sok felnőtt példát vehet rólam,
nem félek én élni ezt az életet!
A szeretet nálam nem puszta szólam,
így mutatok példát mindennap neked!

Aranyosi Ervin © 2015-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Halottak napján ott a helyed?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: gyász, halottak napján, kereszt, Lélek, szerepjáték, temető 8 hozzászólás

Amennyiben szeretnéd meghallgatni, videón megnézni, akkor ajánlom figyelmedbe
Paraginé Tóth Edina előadásában:
Aranyosi Ervin: Halottak napján ott a helyed?
KATTINTS IDE a megtekintéshez!
Készítette a ZakaHom-e Egyesület 2016-ban.

Aranyosi Ervin: Halottak napján ott a helyed?

Ruhátlan fák közt ballagsz csendben,
körülötted a sok kereszt.
A temető, a bús hidegben,
csak visszahúz, és nem ereszt.

És minden évben el kell jönnöd,
mióta Ő eltávozott.
A gyász díszét magadra öltöd
s halott virágaid hozod…

És szomorúan gondolsz arra:
– Milyen vidám volt, Istenem!
De nem fakadsz a közös dalra,
lám csak a szokás mit terem.

Mi lenne, hogyha nem jönnél el?
Csupán egy gyertyát gyújtanál,
s beszélgetnél az Ő lelkével,
amit nem vitt el a halál?

Tudod, a lélek halhatatlan,
csupán a helyszín változik.
Mert él, csak kicsit más alakban,
másik világhoz tartozik!

Én jól tudom, te nem miatta,
s persze nem hozzá jössz ma el!
Mit szólna az a sok mihaszna?
Halottak napján jönni kell!

Szerepjáték a külvilágnak,
elvárják, ezért vállalod.
Másává válsz a gyertya lángnak,
s szél fújja el a bánatod.

Aranyosi Ervin © 2015-11-02.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
31

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Levél a Mennyországból

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: édesanyám, földi, Lélek, levél, mennyország, szeretet 6 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Levél a Mennyországból

Az én Édesanyám a Mennybe költözött,
Isten országában angyalnak öltözött.
Habos felhőn ülve néz le gyermekére,
szeretetet szórva annak bús fejére.
Lám az aggódás is eltűnt homlokáról,
most már minden tudhat erről a világról.
Megnyugtatná szívem, úgy megvigasztalna,
de lelkemre hatni nincsen már hatalma.

Álmomban egy levél érkezett a Mennyből,
a jó anyám írta, s én ezt láttam egyből.
A gyöngybetűiből szép mosolya áradt,
nem érződött rajta, hogy írója fáradt.
Nem nyomta a vállát földi élet súlya,
már egy másvilágnak lett a szemtanúja.
Szeretné, ha tudnám, hogy amitől félek:
– Nem létezik halál, csak egy másik élet.

Olvasom álmomban jó anyám levelét,
büszkeség feszíti anyai kebelét,
büszke a fiára, hiszen Ő nevelte,
általa lett tiszta, bűntelen a lelke.
Üzeni magáról, most már minden rendben,
egész más a Mennyben, minden értelemben.
Nem múlik az idő, aggódni sincs miért,
senki sem bánkódik, sohasem, semmiért.

Odafent a lelkek már teljesen mások,
nincsenek félelmek, harcok, lázadások.
Szeretet érzése és mosoly vesz körül,
ott mindegyik lélek, mindenkinek örül.
Nincsen nyugtalanság és nincsen irigység
nincsen haragvó szív, csupán a meghittség.
Ott mindenki angyal, s a szeretet árad
a lélek a létbe bele sosem fárad.

Akik már meghaltak, azt mind ott találta.
Mikor megérkezett annyi lélek várta!
Mind ott volt már, kivel együtt volt a létben,
de mind fényben álltak, nem földi sötétben.
Egynek sem volt kincse, földi gazdagsága,
csak a lelkük tiszta, nyitott ragyogása,
mindent elborít ott a szeretet fénye,
boldog a Mennyország minden egyes lénye.

Ezért azt üzente: – Fiam, nem kell félned,
csak az örömöket már ott lent megélned!
Sose izgasd magad, csupán tedd a dolgod,
legyen sok-sok ember már a Földön boldog!
Azt is tudom, neked mit is kéne tenni,
tanítsd meg az embert őszintén szeretni!
Segíts teremteni földi Mennyországot,
– drága fiam, szeresd jobbá a világot!

Aranyosi Ervin © 2015-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Levetted földi köntösöd…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: bábu, félelem, földi, halál, harag, határon, köntös, Lélek, nyom, sors Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Levetted földi köntösöd…

Levetted földi köntösöd és beléptél a fénybe,
önnön magadba költöztél, egy öröklétű lénybe.
Kellett bizony a földi lét, tapasztalások árán.
Örülni, sírni megtanulj, akár a magad kárán.

Már tudod jól, a félelem illúzió, csak álom!
És megszűnik, mert oktalan, átlépve a „halálon”.
Ami szintén nem létező, csupán bilincs a lelken.
Árnyék fal az, mely eltakar, s nem enged reád lelnem.

Nem bábu vagy, akit a sors csak jobbra-balra rángat.
Emléked nyom, s ha távozol, az itt marad utánad.
Szívekben élsz eztán tovább, visszahív sok-sok álom.
Csak anyag vész el általad, ha átlépsz a határon.

Ki tudja, mikor álmodunk, melyik valódi létünk?
Hányszor jövünk, hányszor megyünk, hányszor hisszük, hogy éltünk?
Sorsod – ami egy terv csupán – te írtad, s elfeledted!
Nem több, mint utad vázlata, s nem egy pallós feletted.

Miért kínlódtál évekig, hisz nem meghalni jöttél!
Azt hitted bölcsebb vagy ma már, bármelyik újszülöttnél?
Pedig a lélek tiszta még mikor lejön a Földre,
a bűn, a félelem, s harag nincsen még beletöltve.

Ne hidd, hogy majd tovább viszed! Itt hagyod lent, a porban!
Hiányozni sem fog neked, s nem keresed, hogy hol van?
Ahová mész, ott béke van, a szeretet virágzik.
s aki voltál, majd idelenn pár léleknek hiányzik…

Aranyosi Ervin © 2015-10-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
4

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Fény és sötét ura az ember

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: élet cél, ember, fény, hatalom, Lélek, lét, sötétség 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Fény és sötét ura az ember

Ha majd belefáradsz, az legyél, ki nem vagy.
Mikor belső lényed, kizökkenni nem hagy.
Mikor minden perced élvezetté válik.
Ha lelked meg tisztul, s nem rettegsz halálig,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a szeretetnek útját megtalálod.
Ha nem más hatalom céljait szolgálod.
Társakért teremtesz, kik körötted élnek,
s nyugtatod a lelkét azoknak, kik félnek,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a megértésnek köpenyét felöltöd,
s napjaidat fényben, s szeretetben töltöd,
örömmel töltöd meg lelked szép világát,
lombossá növelve az életfa ágát,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a tudományod az embert szolgálja.
Ha a lélek nem lesz a pénznek szolgája.
Ha majd minden ember szeretetre ébred.
Ha nem mást játszol el, saját léted éled,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha az élet útját végre megtalálod.
Amikor ráébredsz, hogy nincs is halálod,
mert a lelked örök, nincsen mitől félned,
csak a napjaid kell értelmesen élned,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Aranyosi Ervin © 2015-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
17

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Harmatcsepp és a tündér

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, ébred, Harmatcsepp és a tündér, Lélek, mosoly, nap, sugara, varázsol, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Harmatcsepp és a tündér

Fűszálon apró harmatcsepp gurul,
ott csillog benne a Nap sugara.
A fűszál végén apró tenyérbe hull,
mert az egy tündér aprócska pohara.
Ebből meríti tündér erejét,
s arcodra lágy, vidám mosolyt varázsol.
Máris örömmel telik meg a lét.
A lélek ébred, s nem akar lenni máshol…

Aranyosi Ervin © 2015-07-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Jelenkép

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álarc, éhség, élő, jelenkép, kapcsolat, Lélek, pénz, természet, titok 2 hozzászólás

Photo forrása: Facebook Felipe TeTz

Aranyosi Ervin: Modern idők margójára

Tudod, ha az ember, a többit szeretné, megfáradt világát boldoggá tehetné! Ha levetkőzné az önző irigységét, szívében a hiány búja érne véget.

Mert amíg az ember jólétét hajszolja, piszokkal, szeméttel lelkét megpakolja, s hiába is élne fényes palotában, ha szíve magányos, s önzőn él magában.

Az egész világa tárgyakkal lesz tele, ezért a boldogság nemigen fér bele, kiürül a szíve, s csak haraggal telik, az ármánykodások teleszemetelik.

Műanyag világban, hol is van az érték? A jólétet régen, pénzben sosem mérték! Elrejtették szívben, boldog ölelésben, vidító mosolyban, vidám nevetésben.

Ma az emberek csak egymásról beszélnek. Nem egymáshoz szólnak. Inkább csak a szélnek. Pletyka, kibeszélés, gúnyolódás, sértés, nincs már elfogadás, eltűnt a megértés.

Szétesett az egység, nincsen összetartás, kétségbe is esünk, nincs már bennünk tartás. Behódol a lelkünk külföldi szokásnak, idegen igékkel közénk gödröt ásnak.

Pedig költözhetne szívünkbe szeretet, s tanítani kéne erre a gyereket, hisz az ő jövője csak akkor emberi, ha a szeretetet lelkében megleli.

Pénztől nem lesz boldog, gazdagságot várva, mert a magányos szív boldogtalan, árva. a sok készüléktől nem kaphat értelmet, hogyan ismerne meg érzést, vagy szerelmet.

Egymás mellett állva, gombokat nyomkodva, a lélek kiürül, mint kihalt fa odva. Olyan nehéz bele életet tölteni, új irányba menni, új külsőt ölteni.

Tanítsd hát gyermeked végre meg a jóra, kedves ölelésre, becézgető szóra. Próbálj kapcsolódni testbe zárt szívéhez, akarj tudni róla: – mit gondol, mit érez?

Mert hidd el, a jövőt általa teremted, s ha a jó szikrája megvan, ott él benned, add tovább, hadd égjen, gyúljon lángra benne! Akkor lenne boldog, ha szívből szeretne!

Aranyosi Ervin © 2015-12-27. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A szeretet nagy kincs

A szeretet nagy kincs, észre kéne venni! Az éhes szíveket meg kéne etetni! Aki adni képes, az is gazdagodna, mert szíve a jóból soha ki nem fogyna.

Tudod a szeretet nem egy raktárkészlet, s nem tudod eldugni, önzőn az egészet, mert a szeretet, ha van, az szívből árad, s aki adni képes, bele sosem fárad.

Ha adsz a jó érzés benned fokozódik, bánat, s szomorúság benne feloldódik, és ha szeretettel jól lakik a lélek, akkor elmondhatod: – Gazdagabban élek!

Aranyosi Ervin © 2015-12-15. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Idős szív is adni képes

Aranyosi Ervin © 2015-12-30. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Vidám lélek

Aranyosi Ervin © 2015-11-08.A vers megosztása, másolása,csak a szerző nevével és a vers címévelegyütt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Amennyiben szeretnéd meghallgatni, videón megnézni, akkor ajánlom figyelmedbe Paraginé Tóth Edina előadásában: Aranyosi Ervin: Halottak napján ott a helyed? KATTINTS IDE a megtekintéshez! Készítette a ZakaHom-e Egyesület 2016-ban.

Aranyosi Ervin: Halottak napján ott a helyed?

Ruhátlan fák közt ballagsz csendben, körülötted a sok kereszt. A temető, a bús hidegben, csak visszahúz, és nem ereszt.

És minden évben el kell jönnöd, mióta Ő eltávozott. A gyász díszét magadra öltöd s halott virágaid hozod…

És szomorúan gondolsz arra: – Milyen vidám volt, Istenem! De nem fakadsz a közös dalra, lám csak a szokás mit terem.

Mi lenne, hogyha nem jönnél el? Csupán egy gyertyát gyújtanál, s beszélgetnél az Ő lelkével, amit nem vitt el a halál?

Tudod, a lélek halhatatlan, csupán a helyszín változik. Mert él, csak kicsit más alakban, másik világhoz tartozik!

Én jól tudom, te nem miatta, s persze nem hozzá jössz ma el! Mit szólna az a sok mihaszna? Halottak napján jönni kell!

Szerepjáték a külvilágnak, elvárják, ezért vállalod. Másává válsz a gyertya lángnak, s szél fújja el a bánatod.

Aranyosi Ervin © 2015-11-02. A vers és festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Levél a Mennyországból

Aranyosi Ervin © 2015-10-31. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Levetted földi köntösöd…

Levetted földi köntösöd és beléptél a fénybe, önnön magadba költöztél, egy öröklétű lénybe. Kellett bizony a földi lét, tapasztalások árán. Örülni, sírni megtanulj, akár a magad kárán.

Már tudod jól, a félelem illúzió, csak álom! És megszűnik, mert oktalan, átlépve a „halálon”. Ami szintén nem létező, csupán bilincs a lelken. Árnyék fal az, mely eltakar, s nem enged reád lelnem.

Nem bábu vagy, akit a sors csak jobbra-balra rángat. Emléked nyom, s ha távozol, az itt marad utánad. Szívekben élsz eztán tovább, visszahív sok-sok álom. Csak anyag vész el általad, ha átlépsz a határon.

Ki tudja, mikor álmodunk, melyik valódi létünk? Hányszor jövünk, hányszor megyünk, hányszor hisszük, hogy éltünk? Sorsod – ami egy terv csupán – te írtad, s elfeledted! Nem több, mint utad vázlata, s nem egy pallós feletted.

Miért kínlódtál évekig, hisz nem meghalni jöttél! Azt hitted bölcsebb vagy ma már, bármelyik újszülöttnél? Pedig a lélek tiszta még mikor lejön a Földre, a bűn, a félelem, s harag nincsen még beletöltve.

Ne hidd, hogy majd tovább viszed! Itt hagyod lent, a porban! Hiányozni sem fog neked, s nem keresed, hogy hol van? Ahová mész, ott béke van, a szeretet virágzik. s aki voltál, majd idelenn pár léleknek hiányzik…

Aranyosi Ervin © 2015-10-30. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Fény és sötét ura az ember

Ha majd belefáradsz, az legyél, ki nem vagy. Mikor belső lényed, kizökkenni nem hagy. Mikor minden perced élvezetté válik. Ha lelked meg tisztul, s nem rettegsz halálig, akkor talán rájössz céljára a létnek, s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a szeretetnek útját megtalálod. Ha nem más hatalom céljait szolgálod. Társakért teremtesz, kik körötted élnek, s nyugtatod a lelkét azoknak, kik félnek, akkor talán rájössz céljára a létnek, s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a megértésnek köpenyét felöltöd, s napjaidat fényben, s szeretetben töltöd, örömmel töltöd meg lelked szép világát, lombossá növelve az életfa ágát, akkor talán rájössz céljára a létnek, s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a tudományod az embert szolgálja. Ha a lélek nem lesz a pénznek szolgája. Ha majd minden ember szeretetre ébred. Ha nem mást játszol el, saját léted éled, akkor talán rájössz céljára a létnek, s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha az élet útját végre megtalálod. Amikor ráébredsz, hogy nincs is halálod, mert a lelked örök, nincsen mitől félned, csak a napjaid kell értelmesen élned, akkor talán rájössz céljára a létnek, s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Aranyosi Ervin © 2015-08-04. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Harmatcsepp és a tündér

Aranyosi Ervin: Jelenkép

Tudod, a pénz könnyen nyomorba dönthet, néha mert van, és olykor hogyha nincs. A hétköznapok látszat gazdagsága, ahol egy falat is lehet drága kincs.

Van, hogy a lelket támadja szegénység, s hamis tudást rejt, üres képzelet. Van ki nem tudja, milyen is a szépség, s van ki irigyli tőled az ételed.

Koldus világba hálni jár a lélek, s nincs kapcsolat élő lelkek között. Múltat siratva jövőbe nézni félnek. Titok lappang minden álarc mögött.

És gazdag az, ki pillanatra boldog, kit megérint pár kedves, tiszta szó, ki eltéved a természetben néha, ahol az élet hangja még hallható.

Aranyosi Ervin © 2015-07-12. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Tudod, ha az ember, a többit szeretné,
megfáradt világát boldoggá tehetné!
Ha levetkőzné az önző irigységét,
szívében a hiány búja érne véget.

Mert amíg az ember jólétét hajszolja,
piszokkal, szeméttel lelkét megpakolja,
s hiába is élne fényes palotában,
ha szíve magányos, s önzőn él magában.

Az egész világa tárgyakkal lesz tele,
ezért a boldogság nemigen fér bele,
kiürül a szíve, s csak haraggal telik,
az ármánykodások teleszemetelik.

Műanyag világban, hol is van az érték?
A jólétet régen, pénzben sosem mérték!
Elrejtették szívben, boldog ölelésben,
vidító mosolyban, vidám nevetésben.

Ma az emberek csak egymásról beszélnek.
Nem egymáshoz szólnak. Inkább csak a szélnek.
Pletyka, kibeszélés, gúnyolódás, sértés,
nincs már elfogadás, eltűnt a megértés.

Szétesett az egység, nincsen összetartás,
kétségbe is esünk, nincs már bennünk tartás.
Behódol a lelkünk külföldi szokásnak,
idegen igékkel közénk gödröt ásnak.

Pedig költözhetne szívünkbe szeretet,
s tanítani kéne erre a gyereket,
hisz az ő jövője csak akkor emberi,
ha a szeretetet lelkében megleli.

Pénztől nem lesz boldog, gazdagságot várva,
mert a magányos szív boldogtalan, árva.
a sok készüléktől nem kaphat értelmet,
hogyan ismerne meg érzést, vagy szerelmet.

Egymás mellett állva, gombokat nyomkodva,
a lélek kiürül, mint kihalt fa odva.
Olyan nehéz bele életet tölteni,
új irányba menni, új külsőt ölteni.

Tanítsd hát gyermeked végre meg a jóra,
kedves ölelésre, becézgető szóra.
Próbálj kapcsolódni testbe zárt szívéhez,
akarj tudni róla: – mit gondol, mit érez?

Mert hidd el, a jövőt általa teremted,
s ha a jó szikrája megvan, ott él benned,
add tovább, hadd égjen, gyúljon lángra benne!
Akkor lenne boldog, ha szívből szeretne!

Aranyosi Ervin © 2015-12-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

A szeretet nagy kincs,
észre kéne venni!
Az éhes szíveket
meg kéne etetni!
Aki adni képes,
az is gazdagodna,
mert szíve a jóból
soha ki nem fogyna.

Tudod a szeretet
nem egy raktárkészlet,
s nem tudod eldugni,
önzőn az egészet,
mert a szeretet,
ha van, az szívből árad,
s aki adni képes,
bele sosem fárad.

Ha adsz a jó érzés
benned fokozódik,
bánat, s szomorúság
benne feloldódik,
és ha szeretettel
jól lakik a lélek,
akkor elmondhatod:
– Gazdagabban élek!

Aranyosi Ervin © 2015-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2015-12-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2015-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Amennyiben szeretnéd meghallgatni, videón megnézni, akkor ajánlom figyelmedbe
Paraginé Tóth Edina előadásában:
Aranyosi Ervin: Halottak napján ott a helyed?
KATTINTS IDE a megtekintéshez!
Készítette a ZakaHom-e Egyesület 2016-ban.

Ruhátlan fák közt ballagsz csendben,
körülötted a sok kereszt.
A temető, a bús hidegben,
csak visszahúz, és nem ereszt.

És minden évben el kell jönnöd,
mióta Ő eltávozott.
A gyász díszét magadra öltöd
s halott virágaid hozod…

És szomorúan gondolsz arra:
– Milyen vidám volt, Istenem!
De nem fakadsz a közös dalra,
lám csak a szokás mit terem.

Mi lenne, hogyha nem jönnél el?
Csupán egy gyertyát gyújtanál,
s beszélgetnél az Ő lelkével,
amit nem vitt el a halál?

Tudod, a lélek halhatatlan,
csupán a helyszín változik.
Mert él, csak kicsit más alakban,
másik világhoz tartozik!

Én jól tudom, te nem miatta,
s persze nem hozzá jössz ma el!
Mit szólna az a sok mihaszna?
Halottak napján jönni kell!

Szerepjáték a külvilágnak,
elvárják, ezért vállalod.
Másává válsz a gyertya lángnak,
s szél fújja el a bánatod.

Aranyosi Ervin © 2015-11-02.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2015-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Levetted földi köntösöd és beléptél a fénybe,
önnön magadba költöztél, egy öröklétű lénybe.
Kellett bizony a földi lét, tapasztalások árán.
Örülni, sírni megtanulj, akár a magad kárán.

Már tudod jól, a félelem illúzió, csak álom!
És megszűnik, mert oktalan, átlépve a „halálon”.
Ami szintén nem létező, csupán bilincs a lelken.
Árnyék fal az, mely eltakar, s nem enged reád lelnem.

Nem bábu vagy, akit a sors csak jobbra-balra rángat.
Emléked nyom, s ha távozol, az itt marad utánad.
Szívekben élsz eztán tovább, visszahív sok-sok álom.
Csak anyag vész el általad, ha átlépsz a határon.

Ki tudja, mikor álmodunk, melyik valódi létünk?
Hányszor jövünk, hányszor megyünk, hányszor hisszük, hogy éltünk?
Sorsod – ami egy terv csupán – te írtad, s elfeledted!
Nem több, mint utad vázlata, s nem egy pallós feletted.

Miért kínlódtál évekig, hisz nem meghalni jöttél!
Azt hitted bölcsebb vagy ma már, bármelyik újszülöttnél?
Pedig a lélek tiszta még mikor lejön a Földre,
a bűn, a félelem, s harag nincsen még beletöltve.

Ne hidd, hogy majd tovább viszed! Itt hagyod lent, a porban!
Hiányozni sem fog neked, s nem keresed, hogy hol van?
Ahová mész, ott béke van, a szeretet virágzik.
s aki voltál, majd idelenn pár léleknek hiányzik…

Aranyosi Ervin © 2015-10-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Ha majd belefáradsz, az legyél, ki nem vagy.
Mikor belső lényed, kizökkenni nem hagy.
Mikor minden perced élvezetté válik.
Ha lelked meg tisztul, s nem rettegsz halálig,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a szeretetnek útját megtalálod.
Ha nem más hatalom céljait szolgálod.
Társakért teremtesz, kik körötted élnek,
s nyugtatod a lelkét azoknak, kik félnek,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a megértésnek köpenyét felöltöd,
s napjaidat fényben, s szeretetben töltöd,
örömmel töltöd meg lelked szép világát,
lombossá növelve az életfa ágát,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a tudományod az embert szolgálja.
Ha a lélek nem lesz a pénznek szolgája.
Ha majd minden ember szeretetre ébred.
Ha nem mást játszol el, saját léted éled,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha az élet útját végre megtalálod.
Amikor ráébredsz, hogy nincs is halálod,
mert a lelked örök, nincsen mitől félned,
csak a napjaid kell értelmesen élned,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Aranyosi Ervin © 2015-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Tudod, a pénz könnyen nyomorba dönthet,
néha mert van, és olykor hogyha nincs.
A hétköznapok látszat gazdagsága,
ahol egy falat is lehet drága kincs.

Van, hogy a lelket támadja szegénység,
s hamis tudást rejt, üres képzelet.
Van ki nem tudja, milyen is a szépség,
s van ki irigyli tőled az ételed.

Koldus világba hálni jár a lélek,
s nincs kapcsolat élő lelkek között.
Múltat siratva jövőbe nézni félnek.
Titok lappang minden álarc mögött.

És gazdag az, ki pillanatra boldog,
kit megérint pár kedves, tiszta szó,
ki eltéved a természetben néha,
ahol az élet hangja még hallható.

Aranyosi Ervin © 2015-07-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva