Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kezdd magaddal!

Aranyosi Ervin: Kezdd magaddal!

Szeresd önmagadat, hisz Teremtőd szeret,
sosem bánna rosszul, megvetően veled!
Bárcsak képes lennél önmagad szeretni,
magad tudatosan, boldogabbá tenni!

Ha szereted magad, azt más lélek érzi,
egész más szemmel fog ő is reád nézni!
Változik világod, lesz kisugárzásod,
és mások lelkében, ennek tükrét látod!

Ki szereti magát, sohasem beképzelt,
nem öntelt, magáról, valóságost képzelt.
Ismeri önmagát és van önbizalma,
tudja, mások fölött, úgy sincsen hatalma.

Meg kéne tanulnunk igazán szeretni,
az élő világhoz szívvel közeledni!
Meglátni, megélni az igazán szépet,
amit elénk tálal nap mint nap az élet!

Tudod, a szeretet nem kerül semmibe,
s könnyen ajándékoz, akinek van szíve.
Érte nem vár semmit, mégis hála száll rá,
s jó lenne, ha minden ember kipróbálná!

Aranyosi Ervin © 2024-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Üzenet a túlvilágról

Aranyosi Ervin: Üzenet a túlvilágról

Üzenem a túlvilágról,
nem haltam meg, most is élek!
Visszatérhettem a fénybe,
szeretet várt, már nem félek!
Elmúltak a földi gondok,
a világot most már értem,
nem múltam el, fénnyé váltam,
ne aggódj hát többé értem!

Bár az ember odalent is
megértené ezt a titkot,
megértésért jövünk mindig,
hogy az élet mit tanított!
Ide fönt már nem fáj semmi,
nincsen bántás, csupán béke,
s tudásként száll a lelkünkre,
megélt életünk emléke!

Azt, ki elment megtaláltam,
ő is itt él, s végre boldog,
ő sem halt meg, s benned is él,
ha még szíved mélyén hordod.
Álmaidon át üzenve,
megpróbálunk segíteni,
megértetni, hogyan kéne,
földi testben is   jól lenni!

Üzenem hát, keresd a jót,
vegyél észre minden szépet,
simogatva használd a szót,
nem a harcról szól az élet!
Egymást kéne felemelni,
az életet szebbé tenni,
meg kellene már tanulni,
őszintén, és jól szeretni!

Ne félj hát az elmúlástól,
inkább élvezd ki a létet,
szeresd jobbá a világot,
ezért küldtek oda téged!
Keress méltó feladatot,
fényt kell gyújtsál a sötétben,
emberré kell végre válnod,
szeretve, a földi létben!

Aranyosi Ervin © 2024-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Virágtemető

Aranyosi Ervin: Virágtemető

Halottakért a virágok halnak,
(de erről szól az ő életük),
köszönhető ez egy jeles-napnak,
tele van a temető velük.

Hervadásuk jelzi az elmúlást,
díszítenek sosem élt követ,
a sír nem tárol az életen túl mást,
mert elbomlik az emberi szövet.

A temetőkből a lényeg hiányzik,
a lélek, mely messzi útra kelt,
a fagyos kő, pár napra kivirágzik,
a gyászolókból sok virágra telt.

Pedig gyertyát bármikor gyújthatna,
ha szerette a szívében él,
a jó érzés biztos megnyugtatna,
hogy lélekben újra visszatért.

Nem halnak meg, itt élnek szívünkben,
az élőkben mély nyomuk marad,
felbukkannak emlékezetünkben,
az idő felettük el nem szalad.

Egy másik síkon itt élnek közöttünk,
s leszületnek újra, terv szerint,
így teszünk majd mi is, ha így döntünk,
elmegyünk, és jövünk majd megint.

De mindazok, kik szívünk mélyén élnek,
nem halottak, csak nincsenek velünk!
Rossz azoknak, kik haláltól félnek!
Jövünk, megyünk, s újra születünk.

Aranyosi Ervin © 2024-11-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Halloween

Aranyosi Ervin: Halloween

Mátyás, mikor Bécs várát elhagyta,
még visszaintett, mondván: – Helló Wien!
A feltaláló címét learatta,
s elügetett büszkén a lován…

Na jó, nem rímel ez a röpke szólam,
de azóta is ünnepelni kell!
Rím kell oda, hát nyilvánvalóan,
s a bolondra, a sipkát tenni fel!

Szellemesen kell ma ünnepelni,
mert akkor a halál nem arat!
Kövek közé, temetőbe menni,
s ki túl öreg már, jobb is, ha ott marad!?

Jut eszembe, mára hagyomány lett,
szellemekkel mást riogatni,
pedig ez a játék csak silány tett,
mint halottakról sort írogatni.

Töklámpással szellemet elűzni,
ez még érthető is volna tán,
de tököket vágni, kibelezni,
ennyivé lett a nagy hagyomány?

Majmolni kell a sok butaságot,
s veszekedni, melyik ünnep jó!
A vidámságot tessék eltemetni,
a tökölés temetni való!

Bohóckodás – kelta hagyományból,
lám a nyugat, ily furán mulat!
Halálit, vagy szellemeset ápol,
nyelvet nyújt, és más arcot mutat.

Aranyosi Ervin © 2024-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyar nyelv, a jövőnk alapja

Aranyosi Ervin: Magyar nyelv, a jövőnk alapja

Varázslatos nyelv a MAGYAR!
Sokan nem tudják mit takar.
Ősök rejtettek bele kincset,
csak az a tudás, sajnos, már nincs meg!
Hiszed, ha több nyelven beszélsz,
akkor már gazdagabban élsz?
Ha hagyod veszni a csodát,
hiába jársz sok iskolát!
A tudás nyelvünkben ott lakik,
használd, s világot alakít!
Ezért akarják elvenni azt!
Idegen szó nem nyújt vigaszt.

Kódolva van az életünk,
elmondja, jól, hogy élhetünk.
De nem tanítja senki sem,
s ha kódjait nem ismerem,
elvesztem történelmemet,
amit világom eltemet.
Az igazság hal itt bele,
pedig naggyá válnál vele!
Ki magyar, s mégsem úgy beszél,
szavát csak elfújja a szél,
Rajta csak idegen tapos,
mert szolgáló, s alázatos.

MAG-osok voltunk, és MÁGUSOK,
világunkról mindent tudók!
Tudós ember, életkovács,
saját írásunk a rovás.
Ma már az ember nem is ír,
nincsen már toll, és nincs papír,
s pálca sem őrzi meg nyomunk,
bölcsességet már nem rovunk!
Butítanak, vegyítenek,
szemünkbe rossz port hintenek,
Eltapos, megtör a világ,
mert félve tekint még miránk.

S mi hagyjuk veszni e csodát,
nem járjuk őseink nyomát,
a gyávák meg butítanak,
s nyelvünkben megkurtítanak.
Ha tőlünk ezt is elveszik,
sanyarú, bús világ lesz itt,
nem teremt nyelvünk, nemzetünk,
és gyökértelenek leszünk,
akiket szerte fúj a szél,
aki más börtönében él,
s ki szerteszórta kincseit,
fényezve a bilincseit!

De ne adjuk fel a reményt,
őrizzük meg a tiszta fényt,
ébredjen végre a Magyar,
s építsen jövőt, ha akar!
Nyelve adja az alapot,
mit egykor bölcs ős faragott,
a teremtés tervrajza az,
mely ősi tudásra hajaz!
Csak együtt fedezhetjük fel,
a nyelvünk lesz, mely felemel,
s visszahelyez az égbe majd,
hol égig érő fa ága hajt!

Aranyosi Ervin © 2024-10-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Modern kori csapda

A fotó a Facebookról való

Aranyosi Ervin: Modern kori csapda

Nem az a jó szülő, aki mindent megad,
tereád van szükség, hát ne áltasd magad!
Nem helyettesíthet okos kütyü téged,
mert te életedet a munkádnak éled!
Vagyontárgy, kényelem, pénzért megvett holmi,
elhibázott a hit: Mindezt birtokolni!
Így a gyermekedet csapdába kergeted,
pedig ő szívesen lenne inkább veled!

Később megpróbálnád onnan kiemelni,
csak az utat hozzá nem fogod meglelni!
Mikor majd megérted, neki mi hiányzott,
rájössz, nem mutattál élhető világot!
Most még nincsen késő, lelkét megmenteni,
időd rááldozni és boldoggá tenni!
Hiszen, szeretetre vágyik minden lélek,
mutass neki példát: – Valóságban élek!

Aranyosi Ervin © 2024-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Úgy, ahogy egy gyermek

Aranyosi Ervin: Úgy, ahogy egy gyermek

Az életet nem kell túl komolyan venni!
Nem árt néha saját magunkon nevetni,
mert a nevetéstől elszállnak a gondok,
megkönnyebbülsz tőle – érted, amiit mondok?
Nem kell düh és harag, ne harcolj a sorssal!
Lelked, hagyd lebegni! – Fűszerezd meg borssal,
csiklandós mosollyal, harsány nevetéssel,
úgy, ahogy egy gyermek: derűvel, s ne ésszel!

Aranyosi Ervin © 2024-10-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szabadulj ki!

Aranyosi Ervin: Szabadulj ki!

Nem érzed még? Csapdába estél!
Magába szív egy rossz világ!
Nem érted van, s végképp elvesztél,
ha tovább hagyod hatni rád!
Ural az eszköz, elmét mérgez,
zsinóron rángat. Bábu vagy!
Szíved kihűl, lassan, nem érez,
s uralt világ ma már az agy!

Szabadulj ki, légy önmagaddá,
ne más írja a sorsodat!
Olyan, ki tőled megtagadná
mindazt, amitől boldog vagy!
Mássz le a gépről, válj emberré!
Egyéb esélyed nincs neked!
Te tedd világod jobbá, szebbé,
ne legyen rab a képzelet!

Okos az eszköz, mégsem érzed,
hogy általa vagy oktalan!
Lassan nem írsz, kihal beszéded,
miért is vagy boldogtalan?
Kihűl az érzés, elhal világod,
beszűkül minden kapcsolat,
virtuálisan jársz csak táncot,
s elrejted valós arcodat.

Elveszted azt, mi emberré tett,
és gép uralja lelkedet,
sorsodtól már semmi sem véd meg,
feladod minden elvedet.
Elvesztesz mindent, s megvezetnek,
álomvilágod nem tanít,
mégis ezt hívod élvezetnek,
okos eszközöd elvakít.

Aranyosi Ervin © 2024-10-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Égi szerelem

Aranyosi Ervin: Égi szerelem

Eljött az este és a Hold,
az égboltra felbandukolt.
A Földre enyhe fényt varázsolt,
aminél már jobban látott.
Kíváncsin nézett ott körül,
amit csak lát, annak örül.
Hát jó volt nézni a világot,
hiszen annyi titkot látott,
mit elrejtett az éjszaka,
a sötétség zuhataga.

Szerelmest látott, oly sokat,
titokban lopott csókokat,
szépen megélt érzéseket,
s arcokra festett fény jelet.
Az ő arcán is ragyogott,
mit távoli Naptól kapott,
de szerelmese messze járt.
Sóvárogva a Napra várt.

Az útján tovább lépkedett,
szép szerelmén elmélkedett,
álmodozott, ábrándozott,
szíve sóváran dobogott.
Egyszer talán majd erre jár,
s csókízű lesz a napsugár,
amibe tán belepirul,
s mitől szíve is felvidul…

Jött a hajnal, s aludni tért,
s mindent adott egy álomért,
hogy Napja átölelte őt,
s megcsókolta mások előtt!
Tanúja volt a nagy világ,
látta fű, fa, s minden virág,
az égre néző emberek,
álmodozó szerelmesek.
Mert együtt állt a Nap, s a Hold,
s a fényük őróluk dalolt!

Aranyosi Ervin © 2024-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Neked adom, tiéd lehet!

Aranyosi Ervin: Neked adom, tiéd lehet!

Neked adom, tiéd lehet,
neked adnám a szívemet!

Minden érzést, mi rólad szól,
minden álmom, mely átkarol.

Neked adnám, fogadd csak el,
az élet szép, ha szíved felel!

Refrén:
Gyere nyújtsd a két kezed,
engedd hadd legyek veled,
járjunk együtt szép utat,
ami jó irányt mutat.
Gyere légy, ki elkísér majd,
át az életen,
gyere élj át együtt
mindent én velem!

Neked adnám a világot,
add tiéd nekem!

Benned szívem csodát látott,
amit te tettél velem!

Légy hát útitársam az életen át,
énekeljük együtt az élet dallamát!

Refrén:
Gyere nyújtsd a két kezed,
engedd hadd legyek veled,
járjunk együtt szép utat,
ami jó irányt mutat.
Gyere légy, ki elkísér majd,
át az életen,
gyere élj át együtt
mindent én velem!

Aranyosi Ervin © 2024-10-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva