világ | Aranyosi Ervin versei

máj
12

Aranyosi Ervin: Szivárvány – szeretet

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: hétszin, jelkép, kupola, nap, szépség, szeretet, szivárvány, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Szivárvány – szeretet

Eső után, ha feldereng,
s tovaszállnak a fellegek,
az égen lámpást gyújt a Nap,
csillogó, színes sugarak
alkotnak hétszín kupolát
alatta zöldell a világ.
Megmászhatsz hegyet, s völgyeket
Bár tisztán látod, nem leled.
Hiába nyújtod két kezed,
el csak álmodban érheted.

A szivárvány jelkép csupán,
talánya tán megoldható:
A szépség éltünkben tán,
nem mindig kézzel fogható.
Sokszor egy érzés többet ér,
– megmelengeti lelkedet,
s kárpótol téged mindenért
az odaadó szeretet…

Aranyosi Ervin © 2009-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
8

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Találkozás egy gólyával

Category: Állatok, természet Tags: bizalom, boldog, figyelem, gólya, hosszú lábú, piros csőrű, találkozás, útitárs, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Találkozás egy gólyával

Hosszú lábú, piros csőrű,
kelepelő gólya,
messze szálló vándormadár,
kémények lakója.
Oly jó látni, ahogy büszkén
lépegetsz a réten,
tücsköt-békát szedegetve
takarítgatsz éppen!
Néha én mentem utánad,
majd nyomomban jártál,
kivívtad a figyelmemet,
vagyis rászolgáltál.
Köszönöm a bizalmadat,
hogy közel engedtél,
megtisztelő, hogy pár percre
útitársam lettél.
Kívánom, hogy boldog legyél,
találd meg a párod,
életeddel, szépségeddel
szebbítsd a világot!

Aranyosi Ervin © 2017-05-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: GONDtalan gondolatok

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: boldog, döh, gazdagság, gondolatok, GONDtalan, harag, irigység, meditálni, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: GONDtalan gondolatok

Becsüld meg amid van,
s légy általa boldog.
Kitárt tiszta szívvel,
– úgy végezd a dolgod!
Próbálj másnak adni,
legyen boldog tőle.
Fogadd el, mit más ad,
ne térj ki előle!

Higgyél önmagadban,
csodákra vagy képes!
Szívvel teremteni
mindig lehetséges.
Ne irigykedj másra,
attól nem lesz neked,
az irigység lehúz,
s vágyad késlelteted.

Mindened meg lehet,
amire csak vágynál,
teremtő erőd van,
mire rászolgáltál.
Hangolódj a jóra,
készülj fel a szépre,
s bízd rá a világra,
hadd hozza azt létre!

Haraggal és dühvel
ne keserítsd magad!
Figyelj beszédedre,
hisz teremt a szavad!
Ne félj a haláltól,
lelked örök, élő,
magát betegíti
a rettegő, félő.

Ne vágyj gazdagságra,
könnyen jövő pénzre,
úgy sem az boldogít,
csak amit kapsz érte!
Inkább vágyj olyanra,
mitől boldog leszel,
mit örömmel csinálsz,
mit jó kedvvel teszel.

Végül, ha az elméd
nem képes leállni,
próbálj lassítani,
csendben meditálni!
Hagyd lelked pihenni,
titkokra találni,
új álmokra lelni,
teremtővé válni!

Aranyosi Ervin © 2017-05-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
4

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Megkésett köszöntő

Category: Születésnap, névnap, esküvő, Valentin-nap, nőnap, anyák napja Tags: anyák napja, Anyám, élet, jó szó, menny, mosoly, szívem, világ, virág 8 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Megkésett köszöntő

Hiába nő a sok virág,
hiába színes a világ,
hiába mind, ha nincs minek!
Adnék virágot, s nincs kinek!
Hiába ünnepel a szív,
a dal néma, mely visszahív…
Te rólad szól fájó dalom,
szívemen ül a fájdalom.

Adnék virágot, ölelést,
mosolyt, jó szót, – nem is kevést –
de lám már mindez hasztalan,
a szívem oly vigasztalan!
Mert ma az anyák napja van,
és árvának érzem magam!
Hogy köszönhetném meg neked,
amid már nincs: – Az életet!

Hisz nem vagy itt már jó anyám,
szemed a mennyből néz le rám.
S tudom, ha lát, most mosolyog,
hisz ma is gyermeked vagyok,
s amíg csak élek az leszek,
s egyszer, ha én is elmegyek,
találkozunk majd odafenn,
ahol a lélek megpihen!

Leülök hát, s emlékezem,
összefonom a két kezem.
Behunyt szemmel imádkozom,
arcod szemem elé hozom,
mert szíved szívemben lakik,
ott hozza szép virágait.
Köszöntelek e szép napon,
csak itt hiányzol még nagyon!

Aranyosi Ervin © 2017-05-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Zene a hangszerben

Category: szeretet Tags: alvó, hangszer, muzsika, szeretet, szív, társ, világ, zene, zenész Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Zene a hangszerben

A muzsika ott van,
igen ott él benne!
Benne is maradna,
ha zenész nem lenne!
Ő, aki a zenét
ki akarja csalni,
ki életre kelti,
s nem hagyja meghalni!

S lám a szeretet is
ott él a szívekben,
s nem kelhet életre
magányos lelkekben,
mert mindegyik szívnek
szüksége van társra,
éltető erőre,
élni akarásra!

Olyanra, ki hallja
benne a szép zenét,
aki képes fogni
a szív üzenetét,
ki az alvó hangszert
új életre kelti,
s szívét megtanítja,
hogyan kell szeretni.

A szív is egy hangszer,
játszani kell rajta,
bár igen törékeny,
sérülékeny fajta.
Ám ha megmutatja
szépségét és báját,
zenével tölti be
belső csend-világát.

Aranyosi Ervin © 2017-04-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mosolygósan…

Category: Állatok, természet Tags: ébredjetek, fa, fénnyel, fű, harmatcsepp, kismadár, mosolygósan, nap, reggel, világ, virág 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Mosolygósan…

Mosolygósan ébredt a Nap,
menekült az éjjel.
A napocska meleg szívvel
tekintgetett széjjel.
Zöldbe öltözött világot,
vidám tavaszt látott.
Simogatott kelő magot,
fűt, fát, kis virágot.

Harmatcseppet csepegtetett,
fénnyel melegített,
minden álmos, borús arcot
vidámra derített.
Mosolygósan ébredt a Nap.
Vegyél példát róla!
Képzeld, ha a te mosolyod
ilyen napfényt szórna!

Ébredjetek, ébredjetek,
csodaszép a reggel!
Vidámítja a lelkünket
kismadár sereggel.
Tilinkó és fafurulya
min kis torkuk játszik,
ha figyeled a dalukat
a világ szebbnek látszik.

Mosolygósan ébredj te is,
arcod hadd ragyogjon,
kívánom, hogy a mosolyból
lelked ki ne fogyjon!
Add csak tovább jó kedvedet,
viruljon az élet!
Látod, milyen csodát művelt
ma reggel is véled?

Aranyosi Ervin © 2017-04-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Rálátás a dolgokra

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, alattvaló, dolog, élő, fent, lenéz, rálátás, világ, zsiráf Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Rálátás a dolgokra

Fentről nézzük a világot,
látod milyen jó nekünk?
Magasabban van a fejünk,
mindenkit lenézhetünk.
Ám jól vigyázz, aki fent van,
onnan nagyobbat esik.
A lent élő alattvalók
csak a bukásunk lesik.
Ha a fejed magasan van,
nem vagy több, vagy okosabb!
Ám szolgálhatsz szeretettel,
adhatsz, mit csak okos ad!

Aranyosi Ervin © 2017-04-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
20

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Engedd be a tavaszt!

Category: Állatok, természet Tags: feltámadás, harag, őszintén, szél, szeretet, tavasz, természet, vidám, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Engedd be a tavaszt!

Engedd be a tavaszt elárvult szívedbe,
ne legyen a napfény onnan számkivetve!
Hagyd a lelked élni, virágként virulni,
a rossz kedv, a bánat gyorsan el fog múlni!

Ragyogjon a napfény mosolyként arcodon,
én is rád nevetek, mosolyomat hozom,
lelkünk a tavasszal megújulni képes,
feltámadni, hinni mindig lehetséges!

Nézd a természetet, hajladozó fákat,
mert bár tavaszi szél lombjuk között vágtat,
kiegyenesednek, kihúzzák magukat,
és a napfény felé meglelik az utat.

Ne hagyd tehát magad a földbe tiporni,
ne add fel a reményt, merj örülni, szólni!
A gondolat teremt, teremts szebb világot,
s ha hittel élteted, hamarosan látod.

Mert bár a szél erős, ha megtörni nem tud,
ha látja tartásod, elmenekül, elfut.
Gyökered a múltad, ápold az emlékét,
alapjára építsd a szép jövőd képét!

Legyen feltámadás, győzzön hát az élet!
Állj ellent haragnak, lombot tépő szélnek!
Szeretet vezessen, így nézz a világra,
légy büszke magadra, kapj erőre, lábra!

Lépteid az úton szeretet kísérje,
szíved vidám tavasz, ezer élmény érje!
Engedd be a tavaszt viruló szívedbe,
s legyen a világod őszintén szeretve!

Aranyosi Ervin © 2017-04-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Lóvá tenném!

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, ember, lóvá tenném, lovak, természet, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Lóvá tenném!

Lóvá tenném a világot,
s ne hidd, hogy becsapnám!
Csak a lovak természetét,
az emberekre adnám.
Hiszem, hogy a lovak által
a világ jobbá válna,
Az ember, ha ráfigyelne,
magára találna…

Aranyosi Ervin © 2017-04-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Csokinyuszi készül

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: csokinyuszi, csokiszobrász, fuss, gyerekek, hétfő, Húsvét, készül, ugrik, ügyes, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Szivárvány – szeretet

Eső után, ha feldereng, s tovaszállnak a fellegek, az égen lámpást gyújt a Nap, csillogó, színes sugarak alkotnak hétszín kupolát alatta zöldell a világ. Megmászhatsz hegyet, s völgyeket Bár tisztán látod, nem leled. Hiába nyújtod két kezed, el csak álmodban érheted.

A szivárvány jelkép csupán, talánya tán megoldható: A szépség éltünkben tán, nem mindig kézzel fogható. Sokszor egy érzés többet ér, – megmelengeti lelkedet, s kárpótol téged mindenért az odaadó szeretet…

Aranyosi Ervin: Találkozás egy gólyával

Aranyosi Ervin: GONDtalan gondolatok

Becsüld meg amid van, s légy általa boldog. Kitárt tiszta szívvel, – úgy végezd a dolgod! Próbálj másnak adni, legyen boldog tőle. Fogadd el, mit más ad, ne térj ki előle!

Higgyél önmagadban, csodákra vagy képes! Szívvel teremteni mindig lehetséges. Ne irigykedj másra, attól nem lesz neked, az irigység lehúz, s vágyad késlelteted.

Mindened meg lehet, amire csak vágynál, teremtő erőd van, mire rászolgáltál. Hangolódj a jóra, készülj fel a szépre, s bízd rá a világra, hadd hozza azt létre!

Haraggal és dühvel ne keserítsd magad! Figyelj beszédedre, hisz teremt a szavad! Ne félj a haláltól, lelked örök, élő, magát betegíti a rettegő, félő.

Ne vágyj gazdagságra, könnyen jövő pénzre, úgy sem az boldogít, csak amit kapsz érte! Inkább vágyj olyanra, mitől boldog leszel, mit örömmel csinálsz, mit jó kedvvel teszel.

Végül, ha az elméd nem képes leállni, próbálj lassítani, csendben meditálni! Hagyd lelked pihenni, titkokra találni, új álmokra lelni, teremtővé válni!

Aranyosi Ervin: Megkésett köszöntő

Hiába nő a sok virág, hiába színes a világ, hiába mind, ha nincs minek! Adnék virágot, s nincs kinek! Hiába ünnepel a szív, a dal néma, mely visszahív… Te rólad szól fájó dalom, szívemen ül a fájdalom.

Adnék virágot, ölelést, mosolyt, jó szót, – nem is kevést – de lám már mindez hasztalan, a szívem oly vigasztalan! Mert ma az anyák napja van, és árvának érzem magam! Hogy köszönhetném meg neked, amid már nincs: – Az életet!

Hisz nem vagy itt már jó anyám, szemed a mennyből néz le rám. S tudom, ha lát, most mosolyog, hisz ma is gyermeked vagyok, s amíg csak élek az leszek, s egyszer, ha én is elmegyek, találkozunk majd odafenn, ahol a lélek megpihen!

Leülök hát, s emlékezem, összefonom a két kezem. Behunyt szemmel imádkozom, arcod szemem elé hozom, mert szíved szívemben lakik, ott hozza szép virágait. Köszöntelek e szép napon, csak itt hiányzol még nagyon!

Aranyosi Ervin: Zene a hangszerben

A muzsika ott van, igen ott él benne! Benne is maradna, ha zenész nem lenne! Ő, aki a zenét ki akarja csalni, ki életre kelti, s nem hagyja meghalni!

S lám a szeretet is ott él a szívekben, s nem kelhet életre magányos lelkekben, mert mindegyik szívnek szüksége van társra, éltető erőre, élni akarásra!

Olyanra, ki hallja benne a szép zenét, aki képes fogni a szív üzenetét, ki az alvó hangszert új életre kelti, s szívét megtanítja, hogyan kell szeretni.

A szív is egy hangszer, játszani kell rajta, bár igen törékeny, sérülékeny fajta. Ám ha megmutatja szépségét és báját, zenével tölti be belső csend-világát.

Aranyosi Ervin: Mosolygósan…

Mosolygósan ébredt a Nap, menekült az éjjel. A napocska meleg szívvel tekintgetett széjjel. Zöldbe öltözött világot, vidám tavaszt látott. Simogatott kelő magot, fűt, fát, kis virágot.

Harmatcseppet csepegtetett, fénnyel melegített, minden álmos, borús arcot vidámra derített. Mosolygósan ébredt a Nap. Vegyél példát róla! Képzeld, ha a te mosolyod ilyen napfényt szórna!

Ébredjetek, ébredjetek, csodaszép a reggel! Vidámítja a lelkünket kismadár sereggel. Tilinkó és fafurulya min kis torkuk játszik, ha figyeled a dalukat a világ szebbnek látszik.

Mosolygósan ébredj te is, arcod hadd ragyogjon, kívánom, hogy a mosolyból lelked ki ne fogyjon! Add csak tovább jó kedvedet, viruljon az élet! Látod, milyen csodát művelt ma reggel is véled?

Aranyosi Ervin: Rálátás a dolgokra

Aranyosi Ervin: Engedd be a tavaszt!

Engedd be a tavaszt elárvult szívedbe, ne legyen a napfény onnan számkivetve! Hagyd a lelked élni, virágként virulni, a rossz kedv, a bánat gyorsan el fog múlni!

Ragyogjon a napfény mosolyként arcodon, én is rád nevetek, mosolyomat hozom, lelkünk a tavasszal megújulni képes, feltámadni, hinni mindig lehetséges!

Nézd a természetet, hajladozó fákat, mert bár tavaszi szél lombjuk között vágtat, kiegyenesednek, kihúzzák magukat, és a napfény felé meglelik az utat.

Ne hagyd tehát magad a földbe tiporni, ne add fel a reményt, merj örülni, szólni! A gondolat teremt, teremts szebb világot, s ha hittel élteted, hamarosan látod.

Mert bár a szél erős, ha megtörni nem tud, ha látja tartásod, elmenekül, elfut. Gyökered a múltad, ápold az emlékét, alapjára építsd a szép jövőd képét!

Legyen feltámadás, győzzön hát az élet! Állj ellent haragnak, lombot tépő szélnek! Szeretet vezessen, így nézz a világra, légy büszke magadra, kapj erőre, lábra!

Lépteid az úton szeretet kísérje, szíved vidám tavasz, ezer élmény érje! Engedd be a tavaszt viruló szívedbe, s legyen a világod őszintén szeretve!

Aranyosi Ervin © 2017-04-20. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Lóvá tenném!

Lóvá tenném a világot, s ne hidd, hogy becsapnám! Csak a lovak természetét, az emberekre adnám. Hiszem, hogy a lovak által a világ jobbá válna, Az ember, ha ráfigyelne, magára találna…

Aranyosi Ervin © 2017-04-19. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Csokinyuszi készül

Nyusziország közepében csokikat faragnak, csokiszobrász ügyes kezek nyuszi formát szabnak.

Éppen hogy csak el nem ugrik, már-már szinte élő, csokiból van, s harapástól bizony sosem fél ő!

Csokinyuszi uccu neki, fuss a gyerekekhez, meglátod, ha észrevesznek, rögtön jobb kedvük lesz!

Csokiból vagy, édes is vagy, téged nagyon várnak, jó kedvedet vidd el gyorsan az egész világnak!

Húsvét hétfőn a gyerekek csokinyuszit kapnak, s ha engedik a felnőttek, bele is harapnak.

Csokinyuszi örömében már a szádban olvad, az ízétől jó a kedved, csokijától jól vagy.

Aranyosi Ervin © 2017-04-15. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Eső után, ha feldereng,
s tovaszállnak a fellegek,
az égen lámpást gyújt a Nap,
csillogó, színes sugarak
alkotnak hétszín kupolát
alatta zöldell a világ.
Megmászhatsz hegyet, s völgyeket
Bár tisztán látod, nem leled.
Hiába nyújtod két kezed,
el csak álmodban érheted.

A szivárvány jelkép csupán,
talánya tán megoldható:
A szépség éltünkben tán,
nem mindig kézzel fogható.
Sokszor egy érzés többet ér,
– megmelengeti lelkedet,
s kárpótol téged mindenért
az odaadó szeretet…

Becsüld meg amid van,
s légy általa boldog.
Kitárt tiszta szívvel,
– úgy végezd a dolgod!
Próbálj másnak adni,
legyen boldog tőle.
Fogadd el, mit más ad,
ne térj ki előle!

Higgyél önmagadban,
csodákra vagy képes!
Szívvel teremteni
mindig lehetséges.
Ne irigykedj másra,
attól nem lesz neked,
az irigység lehúz,
s vágyad késlelteted.

Mindened meg lehet,
amire csak vágynál,
teremtő erőd van,
mire rászolgáltál.
Hangolódj a jóra,
készülj fel a szépre,
s bízd rá a világra,
hadd hozza azt létre!

Haraggal és dühvel
ne keserítsd magad!
Figyelj beszédedre,
hisz teremt a szavad!
Ne félj a haláltól,
lelked örök, élő,
magát betegíti
a rettegő, félő.

Ne vágyj gazdagságra,
könnyen jövő pénzre,
úgy sem az boldogít,
csak amit kapsz érte!
Inkább vágyj olyanra,
mitől boldog leszel,
mit örömmel csinálsz,
mit jó kedvvel teszel.

Végül, ha az elméd
nem képes leállni,
próbálj lassítani,
csendben meditálni!
Hagyd lelked pihenni,
titkokra találni,
új álmokra lelni,
teremtővé válni!

Hiába nő a sok virág,
hiába színes a világ,
hiába mind, ha nincs minek!
Adnék virágot, s nincs kinek!
Hiába ünnepel a szív,
a dal néma, mely visszahív…
Te rólad szól fájó dalom,
szívemen ül a fájdalom.

Adnék virágot, ölelést,
mosolyt, jó szót, – nem is kevést –
de lám már mindez hasztalan,
a szívem oly vigasztalan!
Mert ma az anyák napja van,
és árvának érzem magam!
Hogy köszönhetném meg neked,
amid már nincs: – Az életet!

Hisz nem vagy itt már jó anyám,
szemed a mennyből néz le rám.
S tudom, ha lát, most mosolyog,
hisz ma is gyermeked vagyok,
s amíg csak élek az leszek,
s egyszer, ha én is elmegyek,
találkozunk majd odafenn,
ahol a lélek megpihen!

Leülök hát, s emlékezem,
összefonom a két kezem.
Behunyt szemmel imádkozom,
arcod szemem elé hozom,
mert szíved szívemben lakik,
ott hozza szép virágait.
Köszöntelek e szép napon,
csak itt hiányzol még nagyon!

A muzsika ott van,
igen ott él benne!
Benne is maradna,
ha zenész nem lenne!
Ő, aki a zenét
ki akarja csalni,
ki életre kelti,
s nem hagyja meghalni!

S lám a szeretet is
ott él a szívekben,
s nem kelhet életre
magányos lelkekben,
mert mindegyik szívnek
szüksége van társra,
éltető erőre,
élni akarásra!

Olyanra, ki hallja
benne a szép zenét,
aki képes fogni
a szív üzenetét,
ki az alvó hangszert
új életre kelti,
s szívét megtanítja,
hogyan kell szeretni.

A szív is egy hangszer,
játszani kell rajta,
bár igen törékeny,
sérülékeny fajta.
Ám ha megmutatja
szépségét és báját,
zenével tölti be
belső csend-világát.

Mosolygósan ébredt a Nap,
menekült az éjjel.
A napocska meleg szívvel
tekintgetett széjjel.
Zöldbe öltözött világot,
vidám tavaszt látott.
Simogatott kelő magot,
fűt, fát, kis virágot.

Harmatcseppet csepegtetett,
fénnyel melegített,
minden álmos, borús arcot
vidámra derített.
Mosolygósan ébredt a Nap.
Vegyél példát róla!
Képzeld, ha a te mosolyod
ilyen napfényt szórna!

Ébredjetek, ébredjetek,
csodaszép a reggel!
Vidámítja a lelkünket
kismadár sereggel.
Tilinkó és fafurulya
min kis torkuk játszik,
ha figyeled a dalukat
a világ szebbnek látszik.

Mosolygósan ébredj te is,
arcod hadd ragyogjon,
kívánom, hogy a mosolyból
lelked ki ne fogyjon!
Add csak tovább jó kedvedet,
viruljon az élet!
Látod, milyen csodát művelt
ma reggel is véled?

Engedd be a tavaszt elárvult szívedbe,
ne legyen a napfény onnan számkivetve!
Hagyd a lelked élni, virágként virulni,
a rossz kedv, a bánat gyorsan el fog múlni!

Ragyogjon a napfény mosolyként arcodon,
én is rád nevetek, mosolyomat hozom,
lelkünk a tavasszal megújulni képes,
feltámadni, hinni mindig lehetséges!

Nézd a természetet, hajladozó fákat,
mert bár tavaszi szél lombjuk között vágtat,
kiegyenesednek, kihúzzák magukat,
és a napfény felé meglelik az utat.

Ne hagyd tehát magad a földbe tiporni,
ne add fel a reményt, merj örülni, szólni!
A gondolat teremt, teremts szebb világot,
s ha hittel élteted, hamarosan látod.

Mert bár a szél erős, ha megtörni nem tud,
ha látja tartásod, elmenekül, elfut.
Gyökered a múltad, ápold az emlékét,
alapjára építsd a szép jövőd képét!

Legyen feltámadás, győzzön hát az élet!
Állj ellent haragnak, lombot tépő szélnek!
Szeretet vezessen, így nézz a világra,
légy büszke magadra, kapj erőre, lábra!

Lépteid az úton szeretet kísérje,
szíved vidám tavasz, ezer élmény érje!
Engedd be a tavaszt viruló szívedbe,
s legyen a világod őszintén szeretve!

Aranyosi Ervin © 2017-04-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Lóvá tenném a világot,
s ne hidd, hogy becsapnám!
Csak a lovak természetét,
az emberekre adnám.
Hiszem, hogy a lovak által
a világ jobbá válna,
Az ember, ha ráfigyelne,
magára találna…

Aranyosi Ervin © 2017-04-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Nyusziország közepében
csokikat faragnak,
csokiszobrász ügyes kezek
nyuszi formát szabnak.

Éppen hogy csak el nem ugrik,
már-már szinte élő,
csokiból van, s harapástól
bizony sosem fél ő!

Csokinyuszi uccu neki,
fuss a gyerekekhez,
meglátod, ha észrevesznek,
rögtön jobb kedvük lesz!

Csokiból vagy, édes is vagy,
téged nagyon várnak,
jó kedvedet vidd el gyorsan
az egész világnak!

Húsvét hétfőn a gyerekek
csokinyuszit kapnak,
s ha engedik a felnőttek,
bele is harapnak.

Csokinyuszi örömében
már a szádban olvad,
az ízétől jó a kedved,
csokijától jól vagy.

Aranyosi Ervin © 2017-04-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva