Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Még utoljára?


Aranyosi Ervin: Még utoljára?

Még utoljára,
mielőtt leteszem végleg lantomat…
Jöjj el barátom,
s köpködd meg, fejfámhoz nőtt sírhantomat!
Talán egy virág még kinő,
jelezve, élt itt valaki,
belészakadt a vers, a dal,
nem tudta élőn tartani.
Elfolyt a hit, a szép remény,
megállt a szív csak vértelen,
kihalt az érték, a tudás,
hisz az ember testvértelen.

Még utoljára,
mielőtt leteszem végleg lantomat…
Jöjj el barátom,
s köpködd meg, fejfámhoz nőtt sírhantomat!
Rosszul végeztem dolgomat,
nem vált szebbé ez a világ,
nem lett az ember boldogabb
az élőn férgek foga rág.
Isten elbújt egy kő alatt,
s pusztulni hagyja nemzetét,
kikben istenhit sem maradt,
kihunyt a fény, így lett sötét!

Még utoljára,
mielőtt leteszem végleg lantomat…
Jöjj el barátom,
s köpködd meg, fejfámhoz nőtt sírhantomat!
Menekülj hát, fuss messze el előlem,
ma már a halál hörög csak belőlem,
gyilkolja meghasonlott lelkemet,
mert ez a kor, halálos kór,
mely közönyével eltemet.
Hitetlen lény az ember mind,
s amíg pénzt, sikert istenit,
rend a világban nem lehet!
Ne éltess halott lelkeket!

Talán még most,
tán mielőtt letenném végleg lantomat…
Tudd meg barátom,
hogy nem tudod, megköpködni sírhantomat!
Hiszen örökkön élek én,
s jobbítok még e földtekén,
szeretettel hitet adok,
mert teremtő lélek vagyok,
akin nem fog a félelem…
Jöjj barátom, tarts én velem!
Teremtsünk jobb világot itt,
emelve a Föld lelkeit!

Aranyosi Ervin © 2021-06-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Van még remény!


Aranyosi Ervin: Van még remény!

Felkavarodott a sár, a mocsok,
és hazugságban fuldoklik a lélek.
Bakanccsal taposva az emberi jogok,
hazugok a múltból felmerült emlékek.

Jogtalanság épít törvényekből várat,
képmutatók élik gazdagon világuk.
A megoldás pedig nem jön, egyre várat,
s nem épít csodákat a teremtő vágyunk.

Már rég nem tudjuk miről szól az élet,
a tudomány nem megtapasztalás!
Átírtak rég a nemzeti emlékek,
mindent takar a pénzen vett palást.

De még mindig hiszünk a holnapunkban,
akad ma még bölcsen gondolkodó…
Ha teremtünk, nem maradunk magunkban,
még megszépülhet ez a Földgolyó.

Csak ős-tenünkhöz kéne visszatérnünk,
feléleszteni régi hagyományt,
a lelkünk mélyén megtisztulva élnünk,
és használnunk az égi tudományt.

A Föld-anyánkkal szép harmóniában,
a természetet megtisztelve még,
a szeretet éltetve a mában,
s csak tegyük dolgunk úgy, ahogyan rég!

Az igazság, a békesség, a jóság,
legyen zászlónk szép, trikolór színe,
csak hadd jöjjön egy élhető valóság,
s tisztuljon meg Földünk felszíne!

De lelkünkben kell ma még rendet tennünk,
és kitűzni értelmes célokat,
az istenségünk hadd éledjen bennünk,
hogy ébreszthessünk szívvel másokat.

Hogy lemossuk a sarat és a mocskot,
s a hazugságnak máza tűnjön el,
ledobhassuk a lehúzó koloncot,
mert ősi népünk többet érdemel!

Hát ne hagyjuk szép reményünk kihalni,
a világunkért őszintén tegyünk,
a szeretetet kell szívünkbe varrni,
hogy őseinkhez is méltók legyünk!

Aranyosi Ervin © 2021-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mit is kéne tennünk?


Aranyosi Ervin: Mit is kéne tennünk?

Mit is kéne tennünk, hogy életben maradjunk,
hogy gyermekeinknek élő jövőt adjunk?
Megtanítsuk őket őszintén szeretni,
s itt a földi létben jóemberré lenni!

Értéket teremtve járni a világban,
örömünket lelni élő fűben, fában,
megtartani mindazt, mit őseinktől kaptunk,
s büszkék lenni arra, hogy emberek maradtunk!

Hogy tovább adhassunk méltó emberséget,
hogy élő világunk ne érhessen véget,
ne fulladjunk bele a hétköznapokba,
s ne legyen hazugság létromboló bomba.

Újra kéne élnünk őseinknek álmát,
gondolkodva, vajon ők hogyan csinálták,
hogy egymás oldalán magyarként kiálltak
és utódaiknak is élhetőt kínáltak.

Együtt és egymásért, szeretettel, hittel,
jósággal megtöltött, jót akaró szívvel.
Hogy a magyar újra nagy nemzetté váljon,
s ősei útjára még visszataláljon.

Keresd a megoldást, ott él lelked mélyén,
ne vesszünk el a lét gáncsos meredélyén,
adjunk újra esélyt, hogy feltámadhassunk,
és a holnapunkra szándékosan hassunk!

Ne hagyjuk, hogy mások sorsunkat megírják,
ne menjünk utunkon, mint megvezetett birkák,
hiszen a magyar nép sokkal többre képes,
tegyük hát a dolgunk, ami esedékes!

Ébredezni kéne, múljon ez az álom,
s legyen végre béke ezen a világon!
Mit is kéne tenni, keresd a megoldást,
akarj jobbá válni, hogy jövődet jól lásd,
emeld fel a fejed, s használd büszkén nyelved,
ez segít majd téged önmagadra lelned!

Aranyosi Ervin © 2021-06-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Angyal a pokolban


Aranyosi Ervin: Angyal a pokolban

Hiába bizalom, hiába a jóság,
az emberben hinni hiábavalóság?
Fáj, amikor látom, némelyik barátom,
nem veszi komolyan élő igazságom.
Hazugoknak bedől, és Júdássá válik,
s mind, amit festettem, lelkéről lemállik.
Hiába nyitottam érte ki a számat,
bedőlt a mesének, s ezzel hátba támadt.
Győzött a sötétség hazug tudománya,
s elveszett a lélek összes szabad vágya.
Mekkora csalódás, hogy az is behódol,
akiről azt hittem, hogy értett a szóból.
Keserű a lelkem, hiába volt minden,
győzött a sötétség, innen kiút nincsen!
Az emberi érték mind csak üres szólam,
elveszett angyalként égek a pokolban.
Lelkemet tépázza az elárulásom,
szeretetem nem kell, s nekem nincsen másom.
Oly kevesen élünk ma már nyitott szemmel,
s vajon mire megyünk a sok küzdelemmel?
Felemészti lelkünk. S a csalóknak hisznek.
Nem valós e világ, csak óriási díszlet!

Aranyosi Ervin © 2021-06-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyetek jók, legyetek jók!


Aranyosi Ervin: Legyetek jók, legyetek jók!

Legyetek jók, legyetek jók!
Szeretettel többet adók!
Szeretettől felébredők,
nyitott szívvel ébren levők!
Legyetek jók, jók legyetek,
isteni lelkek, jó gyerekek!
Lássátok meg, az élet szép,
halljátok meg az égi zenét!

Legyetek jók, de legyetek mások,
legyen a létre ezer vidám ok.
Nyissátok meg a szíveteket,
tegyen boldoggá a szívszeretet!
Legyetek jók, álmodjatok,
az létet végig járva gyalog,
nyitott szemekkel látva csodát,
magunkra öltve a jók mosolyát.

Merjetek élni, az élet szép,
írjatok nappal éji mesét,
álmokba nézve élvezve azt,
fájó szíveknek nyújtva vigaszt!
Legyetek jók, csak legyetek jók,
az emberek mind-mind jóravalók!
Csak nem érzik át, nem látják még,
hogy lehet az élet gyönyörű szép.

De jónak lenni, mit is jelent?
Nem kell uralnunk a végtelent!
Hatalom nélkül többek leszünk,
amikor végre felébredünk.
Élvezd a létet, legyél szabad,
tiszta világért hallasd szavad,
figyeld világod, a természetet,
legyen az élet több teveled!

Nem az a jó, ki beleszakad,
ki merre küldik, arra szalad,
vedd csak kezedbe az életed,
ne játsszon többé senki veled!
Legyetek jók, csak magatokért,
nem is kell sokat tenni ezért,
csak ledobni képzelt láncaitok!
Bilincsben tartott ezer titok.

Legyél hát jó és nyisd ki szemed,
igazán élni, csak így lehet!
Élvezd a létet, s legyél “bolond”,
akire nem hat a sok napi gond!
Szabadon szárnyalj, tárd ki szíved,
írd át a sorsod, régi hited!
Ez itt az élet, s csak a tiéd,
örömmel teljen a földi lét!

Aranyosi Ervin © 2021-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyerek voltam, gyerek leszek…


Aranyosi Ervin: Gyerek voltam, gyerek leszek…

Gyerek voltam, de már elmúlt.
Én még most is játszom!
Nem érdekel, hogy mit szólnak,
hogy milyennek látszom.
Mindig kell a játékosság,
s vidámnak kell lennem!
Nem öregszik meg a lelkem,
míg játék él bennem.

Gyerek szeretnék maradni,
ameddig csak élek!
Megismerni árnyékomat,
amitől még félek.
Nem a ráncaim számolom,
nem éveim számát,
csak élem a szabad lelkek
üdítő világát.

Játszadozom a szavakkal,
sorba rakom őket,
s bátran merem követni
az álmokat szövőket.
Így hát amit elképzelek,
az valóra válik,
s ezt a játékot játszom majd,
egészen halálig.

De ne hidd, hogy ott már vége,
hiszem, tovább is van,
láttam már a folytatását
színes álmaimban.
Már pedig, ha van folytatás,
nincsen mitől félnem,
nincs más dolgom csak játszani
és álmaim élnem.

Hej, ha minden felnőtt ember
újra gyerek lenne,
úgy hiszem a világában
rögtön rendet tenne.
Mind-mind örülnénk a létnek,
tudva, hogy csak játszunk.
Elhitették, mindannyian
halandónak látszunk.

Ez az élet örökké tart,
s új játékot kezdhetsz,
ha félelmet és aggódás
mind szélnek eresztesz.
Gyermek voltam, öreg lettem?
Gyermek leszek újra!
Lelkem minden játékban
az életet tanulja!

Aranyosi Ervin © 2021-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A teremtő benned él

A kép forrása Google
Aranyosi Ervin: A teremtő benned él

A káröröm nem okoz boldogságot,
– bocsáss meg, és élvezd a világot!
Engedd el és tedd szabaddá lelked,
önmagadban kell örömre lelned!

Figyeld, benned mi válik örömmé,
múlt fájdalmát olvaszd hulló könnyé,
s engedd, hogy a szép szíved vezessen,
minden lépted könnyedebb lehessen!

Ne gúnyolódj, mást ne figurázz ki,
ne hagyd mások lelkét könnyben ázni,
próbálj inkább örömöket adni,
megnyílt szívvel jó ember maradni.

Engedd hát el mindazt, ami bántott,
építs fel egy élhetőbb világot,
s ne engedd, hogy elvegyék a kedved,
a teremtő még ma is ott él benned!

Aranyosi Ervin © 2021-05-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Engedd el végre…


Aranyosi Ervin: Engedd el végre…

Engedd el végre a múlt árnyait!
Az, aki elment, már nem itt lakik.
Engedd, hadd menjen, legyen szabad,
s tegyed szabaddá ezzel magad!

Ne higgye többé, hogy dolga van még,
más élet várja odaát rég,
az ezüst szálat szakítsd csak el,
nem kell kötődni, már mennie kell!

Emléke úgyis a szívedben él,
nyugtasd meg lelkét, mely érted fél!
Időtlenségben téged keres,
engedd el, kérlek, hogy szabad lehess!

Gyújts meg egy gyertyát és engedd el,
nyugtasd meg lelkét, mennie kell!
Neki már nincsen itt dolga veled,
bocsásd útjára, bátran mehet!

Aki már elment, lépjen tovább,
új életében lásson csodát,
érted már nem kell, hogy fájjon feje,
öröklét várja már egy ideje!

Engedd el végre, a múlt árnyait,
őrzik emlékét az álmaid.
Te pedig menj csak az úton tovább,
találkoztok még, majd odaát!

Aranyosi Ervin © 2021-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A legrosszabb, ha látod..


Aranyosi Ervin: A legrosszabb, ha látod…

A legrosszabb, ha látod azt, ami megmérgez,
de nem tudsz eljutni az emberek szívéhez,
az értelem, mint kő a falról lekoppan,
és nincs megváltás már fénylőn holnapokban.

A legrosszabb, ha látod, győzött a sötétség,
s nincs az emberekben ellenkezés, kétség!
Elfogadnak bármit, ha szépen hazudnak,
s elfelejtik azt is, amit régen tudtak.

A legrosszabb, ha látod tehetetlenséged,
s hiába világít gondolkodó fényed,
elvész az esélyed, hogy jövőt teremthess,
visszavezess mást is az isteni rendhez.

A legrosszabb, ha látod, hogy akiben hittél,
a sátánra hallgat, hazugság szerint él,
s nem látja világát, s nem akarja látni,
így hát könnyű vele bármit megcsinálni!

A legrosszabb, ha látod, több van már a vakból,
süketből, ki nem ért jobbító szavakból,
s kit nagyra tartottál, ma beáll a sorba,
buta követőit magával sodorva.

A legrosszabb, ha látod, s nem tudsz cselekedni,
nem tudod világod jobbá, szebbé tenni,
s mint egy ócska filmet, könnyes szemmel nézed,
hogyan rombolják le fentről az egészet.

A legrosszabb, ha látod, s nem akarod látni,
a megoldást nem vagy képes megtalálni,
csak mocsarat látsz, hol lelkek fuldokolnak,
s mindennap zsákutca, s tán nem is lesz holnap.

A legrosszabb, ha látod, börtön a világod,
s éljük a tervezett, rút rabszolgaságot,
és a rabszolgákból már nem is kell ennyi,
elfelejt az ember őszintén szeretni.

Aranyosi Ervin © 2021-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élő jövőkép


Aranyosi Ervin: Élő jövőkép

Hiszem, hogy lehetne szebben, jobban élni,
egy olyan világban, ahol nem kell félni!
Ahol az emberek mindig a jót látnák,
kitárt szívvel egymást, s a Földet szolgálnák!
Megférnének együtt, s tennének magukért,
óvnák a világot élő holnapjukért.
Meglelnék a létben a rengeteg kincset,
amit a Földanyánk lábuk elé hintett.
Sosem kell éhezni, van mindenből elég,
s ha ezt felfedeznénk, eltűnne a szemét.
Erdeink, mezőink gazdagságot adnak,
csak körül kell nézned, s leszedned magadnak!

Hiszem, ha egymással jó testvérként bánnánk,
ha nem katasztrófát túlélni próbálnánk,
hanem visszatérnénk a jól bevált útra,
s rálelnénk a szomjat csillapító kútra.
Hiszen annyi minden lábunk előtt hever,
Földünk élőn táplál, ellát és felemel,
csak szabaddá kéne lelkünk végre tenni,
minden éhes szájat meg tudnánk etetni.
A betegségek is múlnának maguktól,
s erőt meríthetnénk önnön igazunkból.
Álmokat is adnánk, élő jövő képet,
amibe az ember megtisztulva léphet.

Hiszem, ha éltetnénk magunkban az álmot,
ledobnánk a minket gúzsba kötő jármot,
emberekhez méltón, tisztán, szívvel élnénk,
mai félelmünket célokra cserélnénk!
Vannak megoldások, csak keresnünk kéne,
a jó szó – a társhoz – közvetlen elérne,
nem csak haldokolnánk, elkezdenénk élni,
programozás alól, ki kellene lépni!
Csak ébrednünk kéne, meglátva a szépet,
hazug világ mögött, ott vár ránk az élet!

Aranyosi Ervin © 2021-05-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva