Archívum

A(z) ‘Mindennapok, élet, gyász, remény, hit’ kategória archívuma

Aranyosi Ervin: Változtass világodon!

Száll az idő és száll a dal,
a napom rám ragyog.
Amíg a szívem fiatal,
magam is az vagyok.
Nem érint engem a gonosz,
álmokban élek én.
Elkerül végleg minden rossz,
s a szépség jön felém.

Megleltem végre istenem,
már egy vagyok vele.
Tőle kapom az ihletem,
s már kész a vers fele.
A másikat hozzáteszem,
már nem sokára kész,
Így teremtünk mi teljeset,
így lesz kerek, egész.

Az ember észt azért kapott,
hogy teremtő legyen!
Alkosson szépet és nagyot,
- mit ad az értelem.
Testedbe szív azért került,
hogy érezz, vágyj, szeress!
Ha álmod végre teljesült,
még boldogabb lehess.

Utadon lelkiismeret
kontrollálja agyad,
hogy meddig mehet, s mit tehet,
ha vágyad elragad.
Hajtóerő is adatott,
ami jobbá tehet.
Minden gondodon átsegít,
az érző szeretet.

Ha érző szív, a tisztaság
és gondolat segít.
Már nem kell vívnod több csatát,
a lélek harcait!
Ha belsőd már elcsendesült,
s lelkedre béke szállt,
elmondhatod, hogy sikerült,
hogy “magad” megtaláld.

Aranyosi Ervin: A világ változik

Az élet maga a változás,
nincs két egyforma nap.
Ettől lesz más, ettől csodás.
Világunk lábra kap.

Egyszer a Nap süt csendesen,
máskor meg fúj a szél.
Van, hogy a jövőt tervezem,
s van, hogy múltam mesél.

Az idő száll, a Föld forog,
az élet tovább szalad.
Érinti lelkem száz dolog.
Ki leáll, az elmarad.

Nyisd hát ki szíved ablakát,
engedd be azt, mi új!
Azért élsz itt, e földtekén,
hogy új álmot tanulj…

Aranyosi Ervin: Változó Világ

február 21st, 2012 1 hozzászólás

Világunk változik és változunk mi is.
Hiszem, a változás majd, egy szebb világba visz!
Hiszem, a rossz, a bűnös, örök sosem marad.
Ha szebb világra vágynál, változtasd önmagad!

Tudod, a nagyvilág, csepp mása benned él,
s tudom, a Földanyánk, egy szebb jövőt remél!
Hiszem, hogy Istenem, pont úgy képzelte el,
- ha belül megváltozom, világom is felel.

Mert varázsló az ész, teremt a gondolat,
és sokkal többre mész, feledve gondokat!
Ha szív szavára hallgatsz, mit diktál, azt teszed,
nem áll utadba többé a lelkiismeret.

Félelmed, dühöd, mérged, most mind lerakhatod.
Megnyugszol, s belül érzed, a változás hatott!
Szívedben kivirágzik, a szépség, szeretet.
változz, hogy szebben érezz, és legyen szereped!

Tudd, saját világodnak a teremtője vagy,
s míg szépre alakítod, Istened el nem hagy!
Nem mindegy milyen módon változik a világ,
de tudd, hogy változása, visszahat majd Te rád!

Aranyosi Ervin: Ne hagyd, hogy birkának nézzenek!

február 11th, 2012 4 hozzászólás


Ülsz a Tv előtt. A híreket nézed.
Magad napról napra, rossz kedvűbbnek érzed.
Tehetetlen dühöd, egyre csak növekszik,
helyed a világban, régóta nem tetszik.
Úgy hiszed, a sorsod régen meg van írva,
ezért terelgetnek, úgy élsz, mint egy birka.
Nem csoda, hogy aggódsz, félelmek gyötörnek,
járványok, háborúk életedre törnek.
Gúzsba kötik régen összes figyelmedet,
s amit csak akarnak, azt etetik veled.
Pedig az a doboz, mit nap, mint nap nézel.
Egy szuggerálógép, mit egy csoport pénzel.
Mint egy kábítószer, önmagához láncol,
ahogy ott fütyülnek, az ember úgy táncol.
Tudatalattidat irányítják csendben,
ízlésed formálják, átvitt értelemben.
Kitörlik agyadból, minden célod, vágyad,
maradj inkább nyugton, abban nincs kockázat.
Hozzád hasonlóval, hogyha találkozol,
Tv-ből vett témát, borzalmakat hozol.
Energiád szintjét, leviszed jó mélyre,
borzalmak vonzását fejleszted tökélyre.
Aztán siránkozol: – Nem sikerül semmi!
Pedig többre vágytál, több akartál lenni.
Ám míg a Tv-re szűkül a világod,
a tényleges képet javulni nem látod.
Addig nem is lehetsz ura Önmagadnak,
míg a szemellenzők rajtad fönnmaradnak.
Kapcsold ki a Tv-t, nézd a valóságot,
próbáld szebbé tenni elcsúnyult világod.
Lépj egy apró lépést, s lesz aki segítsen,
- segíts önmagadon, s megsegít az Isten!

Aranyosi Ervin: Látszik-e már a fénysugár?

január 28th, 2012 5 hozzászólás

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Volt célom, eszmém, hogy el is érjem,
volt száz kísérőm, hogy elkísérjen,
volt álmom és vágyam feladhatatlan,
s hitem az épülő, szép feladatban.

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Tettem a dolgom, amire kértek,
nem volt akadály és ellen érdek,
s mentem, mert tudtam, hogy győzni fogok,
mert véghez visz mindent ma az, ki konok!

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Hatalmasokkal én szembeszálltam,
magamra maradtam, – akkor sem álltam.
Imában kértem, – s az Isten adott,
segítő támaszt és feladatot.

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Én elértem végül, a kitűzött célom,
s bár megkopott eszközöm, nemes acélom,
de bennem még ott él a hajtó erő,
s egy új terv születik, s kerül elő!

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Teremt és alkot, mert ilyen az ember.
Világot épít és leállni nem mer,
míg reménye és hite szítja a lelkét,
cél vonzza, mint ahogy lámpa a lepkét.

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Megfáradt testemben vén szív dobog,
elfutott mellettem száz szép dolog.
A boldogság fényéhez törtem utat,
s bámulom a sötét alagutat.

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Aranyosi Ervin: Spirituális segítő

január 24th, 2012 3 hozzászólás

Gyógyító szó. Energia.
Nevetés. Ezzel dolgozom.
Ha baj ér – nem tragédia
- lelkedet én “feloldozom”!
Meghallgatom a gondjaid,
problémád meséld el nekem.
megleljük szíved gátjait,
a szabad lelket hirdetem.

Félelmed, bánatod ha van,
haragtól, dühtől elvakulsz,
dobd sutba, ne légy oktalan!
A magad kárán sem tanulsz?
Vagy bánt a lelkiismeret,
mert bántottál egy másikat?
Nagy dolog, hogy felismered,
mert egészségedre kihat.

Jöjj hát, könnyíts a lelkeden,
ne betegítsen gondolat,
beszéljük át, s én meglelem,
a mélyben búvó gondokat.
A tested, jelzőrendszered,
ha sorsod rosszul alakult,
szellemed így jelez neked,
visszaköszön a fájó múlt.

Fájdalmaid csak tünetek,
a lelked e nyelven beszél,
ha kéred, én majd segítek,
hogyan gyógyítsd, hogy mit tegyél.
Jövőt építnél szívesen,
de vannak még kétségeid.
Nem tudod még hogyan legyen?
Kell, aki erre megtanít?

Fordulj hát hozzám lelkesen,
azért tanultam évekig,
hogy a tudás bennem legyen,
s élvezd az eredményeit.
De azt ne hidd, hogy dönteni,
cselekedni majd én fogok.
Már beléd lelket önteni,
hidd el, már az is nagy dolog.

Felelősség? Tiéd marad!
Én éji fényszóród leszek,
Megvilágítom utadat,
de javaslatot nem teszek.
Két út közül a választás
mindig a kezedben marad.
Mert nem tudhatja senki más,
hogy érzed jobban majd magad.

Megfáradt lelked, hogyha fáj,
energiával töltelek,
Bajodra jó gyógyírt találj,
- vannak még egyéb ötletek.
Ha úgy érzed: – “Kell ez nekem!”
Akkor még el kell mondanom,
hogyan találkozhatsz velem,
az ott van már a honlapon:

http://www.gyogyitoenergia.com

Aranyosi Ervin: Szabályok

január 18th, 2012 1 hozzászólás

 

Önző szabályoktól hemzseg a világunk,
szembe szállni velük nem merünk, nem vágyunk.
Lelkünkben bombaként ketyeg fojtott vágyunk,
így betegedünk meg, s testünk nyomja ágyunk!

Aki felettünk áll, s azt hiszi, hogy gazdag,
rögtön törvényt készít, s bennünket igazgat.
Ha a szabályokban logikát sem látsz már,
amit kapsz, az jogos, biztos “rászolgáltál”.

S ne hidd, – politika, – amit itt beszélek,
csak a hétköznapok gondjai közt élek.
Hej, hogy sajnállak én, – aki szabályt alkot, -
mert úgy érzed csak így lehetsz te a bajnok.

Nem “versenyzem” tovább, mert nem azért írok,
hogy a szavaimmal teljenek papírok,
Korábban is járt már, úgy a költő ember,
szembe kellett szálljon önző értelemmel.

Bármennyire fáj is, ki kell ezt mondani,
másképp kell a népet jóra “tani-tani”!
Hogy a pénz helyébe a szeretet lépjen,
hogy az emberiség végre észre térjen!

 

Aranyosi Ervin: Az életedet te irányítod!

november 18th, 2011 2 hozzászólás

 Minden egyes napod hoz valami újat,
s ettől megváltozhat az egész életed.
Ha nyitott szemmel jársz, e mozgalmas világban,
a változást talán, észre is veszed.
Naponta kitárul előtted egy ajtó,
egy új világra nyitja, csukott szemedet.
Mindig csak rajtad áll, – csak te rajtad múlik,
hogy bezárd magad mögött a régieket.

Ajtók között élünk, s néha tétovázunk,
viseljük a múltat, mint egy rossz ruhát.
Nem melegít régen, kopott, s benne fázunk,
tudjuk mit sem ér már, de hordjuk tovább.
S ha a kirakatnál néha meg-megállunk,
sóvárgunk az újra, – s az ember tétova -
áldoznia kell rá, s megdolgozni érte.
“Bírja még a régi! – nem dobom még oda”.

Pont ilyen az élet. Az “infók”, amik érnek,
azt hazudják néked, nincsen változás.
Cipeled a terhed, mit rád mért az élet,
s elhitetik véled, hogy nem viheti más.
Elhitetik azt is, – elnyered jutalmad:
Állhatatosságért a szeretetet.
Ha elég „önző” vagy, lesz hozzá hatalmad,
saját élted éled, ezt megteheted.

Mert nem te vagy Önző, hanem aki gátol,
aki akadályoz, hogy boldogan élj.
Aki megfoszt téged minden új csodától,
azt mondja, – ne változz! De azt akarja – félj!
Elhiszel egy csomó olcsó hazugságot,
hogy miért nem jöhet egy újabb változás.
Tudd, hogy életedet, te neked kell élned,
és hogy mi történjen, nem döntheti el más.

Engedj meg magadnak egy kis lazaságot,
csak egy problémádat bontsd le teljesen.
Mit kellene tenned? Másképp is dönthetnél?
Vagy inkább letennéd végérvényesen?
Van egy bűvös kérdés, mire keress választ!
Úgy szól, hogy: – Mi lenne? S várd a válaszod,
Majd kérdezd meg újra, ugyanazt: – Mi lenne?
s egyre jobb érzés lesz, mind jobb állapot.

Minden problémánkat agyon bonyolítjuk,
keressük a jóra, az ellenérveket.
A változás mellett nagyon ritkán döntünk:
“Jaj, de jó is lenne…. De, mégsem lehet!”
A gondoknak nem a megoldását keressük,
Mert megmagyarázni sokkal egyszerűbb,
ezt vagy azt a dolgot, hogy miért nem tesszük,
jól megindokoljuk és inkább szenvedünk.

Ez megakadályoz, hogy tovább tudj lépni,
hogy jó megoldást, vagy új utat keress.
Miért lenne így jobb? Mit hoz majd számodra?
Miért is lesz másképp? – vagy – Miért szeresd?
Mit hozhat ez néked? Mi történik véled?
A nagy változáshoz nyisd hát meg szíved,
jó, s a rossz küzd benned, mikor ezt megéled,
meríts bátorságot, s erősítsd meg hited.

Ennek a hajónak te vagy a kapitánya,
Ne hagyd hogy rángassa, önző vad vihar,
Csakis rajtad múlik életed iránya!
Hogy’ küzdesz a tenger hullámaival?
Mindig te rajtad áll, tiéd csak a döntés,
s minden a te hited szerint alakul.
Fontos, hogy mit gondolsz, mire serkent vágyad,
el tudod-e hinni, hogy nem maradsz alul.

Ne engedj hát teret a rossz gondolatnak,
negatív érzésnek ne add át magad,
Minden hullámvölgyből ki szabadul bárki,
ha néhány lépéssel még tovább halad.
Nem létezik kudarc, negatív eredmény!
Ami rosszul sült el, jóra váltható.
Ne aggódj előre, mit is hoz az élet,
a pozitív út is könnyen járható!

A jó mindig ott van, amerre csak járunk,
csak nem veszed észre, mert lehajtod fejed.
Próbálj meg egy nap csak a jóra figyelni,
s érezni fogod a szép érzéseket.
Keresd hát holnaptól mindenben a szépet!
S észre fogod venni, az élet csuda jó.
Gazdagság és érték, szeretet és szépség
a tiéd, ha te vagy az IRÁNYÍTÓ!

 

Aranyosi Ervin: Így gondolj a múltra

november 16th, 2011 3 hozzászólás

A múlt ma már történelem,
és nincs hatalmad rajta.
Megváltoztatni képtelen
elméd, – bár azt akarja.

Ha megbántottál valakit,
s lélekben most már bánod,
ne fokozd lelked kínjait,
legjobb ha megbocsátod!

Bocsátsd meg régi tettedet,
Bocsátsd meg önmagadnak,
mert amíg rágódsz meglehet,
energiái hatnak.

Kínoz a lelkiismeret,
mert szavad egykor sértett,
a múltnak árnyát élteted,
pedig az csak kísértet.

Amikor megtörtént veled,
a tetted jónak látszott.
Ezt diktálta a “szellemed”,
- s ma már tudod, hibázott!

A múltad rossz döntéseit,
bocsátsd meg önmagadnak,
mert amíg rágódsz meglehet,
energiái hatnak.

A múlt ma már történelem,
és nincs hatalmad rajta.
Megváltoztatni képtelen
elméd, – bár azt akarja.

Haragszol, gyűlölsz valakit?
Ez csak magadnak árthat!
Amit Ő tett, az csak tanít,
s jelenben már nem bánthat.

Amikor tette, – jól tudod -
pont ennyi tellett tőle.
Legjobb volt, amit adhatott,
ezt tanuld meg belőle.

Bocsáss meg neki kedvesen,
- ne hagyd, hogy újra fájjon!
Engedd el tehermentesen,
utadba már ne álljon.

Bocsáss meg néki jó szívvel,
legyen lelkedben béke,
s bensőd szeretet tölti fel,
és mindez már megérte.

Maradjon meg a szép emlék,
- örömöt hozó percek.
Erőt meríts belőlük még,
legyél nagy, boldog gyermek.

Mosoly ragyogjon arcodon,
kerüljön bú, és bánat.
Derülj a régi harcokon,
és kérlek, élj a mának!

Aranyosi Ervin: Higgy Önmagadban…

november 15th, 2011 13 hozzászólás

Bárhova is mennél széles e világon,
mi a te emléked, az tiéd marad.
Lelkedben él, mint egy élő mozivásznon,
míg az élet filmje ketté nem szakad.

Ám tudod, a múltad nem csak széptől ékes,
történtek már dolgok, búsak is veled.
Cipeled  a terhét,  s  újra fájni képes,
végleg elengedni, letenni nem mered.

Gondold át! A múltad  jövődnek alapja,
s nem mindegy, hogy mire épül fel egy “vár”.
Szikla orom lesz a stabil alapzatja,
vagy mély, ingoványos talaj várja már.

Emlékezz hát arra, mi szép volt életedben!
A jövődet jobb, ha erre építed.
A siker emléke, legyen a kezedben,
ez mozgassa elméd, s legyen szép hited.

Ami pedig rossz volt múltadban, temesd e!,
takarja el azt, jótékony szemfedél!
Mert hidd el a jóra született az ember,
s akármit elérhet, ha hajtja szenvedély!

Higgy hát önmagadban, mint “Isten gyermekében”!
Atyád megad mindent, akármire vágysz.
Ha akarod, úgy lesz, amint a mesében,
saját kincseidre ily módon találsz.