Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Vedd le a maszkodat


Aranyosi Ervin: Vedd le a maszkodat

Vedd le a maszkot és kezdj el végre látni,
ne hagyj már magadból bolondot csinálni,
ha a miért-eket felfogod, megérted,
eldobod félelmed, s végre léted éled!
Vedd le a gyeplőt és ne legyél gyáva,
fess végre új eget az átmázolt világra!

Vedd le a maszkot és kezdj el végre látni,
ha félsz nem tudod a gyönyörűt csodálni.
Odalenn a porban szépet nem teremthetsz,
megfagyott szíveddel jól te nem szerethetsz!
Ne hagyd az elmédet vezetni, uralni,
mert a sötétségtől lehet csak kihalni.

Vedd le a maszkodat, a szemellenződet,
ne csak tilosat láss, vedd észre a zöldet,
hiszen a szeretet képes felemelni,
félelem nélküli, szép világra lelni!
Nyugtasd meg lelkedet, múljon el a pánik!
Az alagút végén az élet virágzik!

Vedd le a maszkot és mutasd meg az arcod,
ha létedet éled nem vallhatsz kudarcot!
Vállald önmagadat, soha ne válj mássá!
Ne váljon életed röpke látomássá!
Élni születtél le és nem haldokolni,
felesleges dolog másokat okolni.

Vedd le csak a maszkod, nem kell neked álarc!
Éld meg a világod és a jövőt válaszd!
Azt, ahol szeretve élhet minden ember,
melyben a világból eltűnik a fegyver,
és eltűnik minden, mi félelmet okozhat,
a te ébredésed szebb világot hozhat.

Vedd csak le a maszkot, hiszen ez csak jelkép,
ami eltereli az emberek figyelmét!
Vedd észre, a világ dolgából kizárnak,
nincs beleszólásunk, rossz hírek az árnyak.
Az otthonainkból börtönt kovácsoltak,
ahová bezárva elveszhet a holnap!

Vegyük le a maszkot, mint egy rossz bilincset,
ne rémisztgethessen többé senki minket!
Nyílj meg világodnak, s az életet válaszd!
A szívedből újra szereteted áraszd!
Nyisd ki a szemedet, s ha kell, nyisd ki szádat,
tiszta fény borítsa végre be hazánkat!

Aranyosi Ervin © 2020-06-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rém-álom


Aranyosi Ervin: Rém-álom

A félelmemet rád ruházom,
mától legyen csak a tiéd!
Mától kezdve én nem parázom,
így szebb lesz tán a földi lét!
Hordd, mint király az új ruháját,
mit a média rád adott,
élvezd ki lelked szép halálát,
ha már agyad úgyis halott!

Mert nehezebb elgondolkodni,
mint menni kijelölt úton,
s pláne nehéz jó döntést hozni,
egyszerűbb úgy, ha: – Nem tudom!
Könnyű a jókkal szembe menni,
s megtagadni az igazat!
Kétezer éve ez a trendi,
s azt hiszed a lelked szabad!

S ha szembesülsz a valósággal,
az igazat megtagadod,
azonosulsz szélhámossággal,
mert ez a sors, mi adatott!
Nem így van? Sorsodat te írod,
diktált szöveggel gyengítik.
Nincs kezedben, tehát nem bírod,
s uralnak felfújtak, pitik.

Nem az a baj, hogy megvezetnek,
csak, hogy nem látod, nem hiszed!
Hazugság méreggel etetnek,
mely átjárta már rég szíved.
Becsapottként is őket véded,
és odatartod arcodat,
s megtámadod, ki téged véd meg,
ellenünk vívod harcodat.

Halálba mész és vinnél engem?
Köszönöm, nem! Én maradok!
Ébresztenem kell! Ezt kell tennem,
hogy maradjanak magyarok!
Ébresztgetni, kiben az élet,
a gondolat lángja lobog,
ki még ura az életének.
Vannak még lelki-rokonok!

A hazugság, mint járvány terjed,
s bele fullad a nagyvilág,
a pénz még úr, s csalásra gerjed,
s álarcot akar adni rád.
Az ész maradjon börtönében,
s higgyen benne, hogy még szabad!
A lélek nem kell már e létben,
s te sem leszel többé magad!

Aranyosi Ervin © 2020-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Maszk-karikatúra


Aranyosi Ervin: Maszk-karikatúra

Voltam ma a boltban.
Nem vettem fel maszkot.
Látszólag a helyzet
többeket aggasztott.

Mondtam: – A maszkhordás
egészségre káros!
– Nem baj, akkor is kell,
– mondta a pénztáros!

– A maszk megbetegít,
és AZ ellen nem véd,
csupán tompítja
a megvezetett elmét.

– A szabály, az szabály,
hát vegyen fel máskor!
Vagy ha ez nem tetszik,
vásároljon máshol!

– Kinn a stadionban
sok-sok ezer ember,
egymás mellett ülnek,
de ott a maszk nem kell!

– Ez itt nem stadion,
ez nincs szabad téren,
én is maszkot hordok
folyton, kérem szépen!

Azért, mert ez zárt tér,
és itt kötelező!
– Ott meg a góloknál
sok az ölelkező!

– De oda a vírus nem megy,
ott nem fertőz,
csak a vásárlásnál
kell, hogy maszkba rejtőzz?

Győzött a sötétség,
tilos gondolkozni,
és ezt képesek még
tovább is fokozni…

Értelmetlen szabály,
törvény, meg rendelet,
tudatlanul dönthet
ma a fejed felett!

Vagy nem is tudatlan?
Szándékosan káros?
Meghasonult világ,
a maszkjában jár most!

Inkább a józan észt
kell ma sutba dobni,
mint a butaságot
kicsit átgondolni…

Aranyosi Ervin © 2020-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kívül-belül, itt a mában


Aranyosi Ervin: Kívül-belül, itt a mában

Nincs bennem félelem, se bánat,
átlátom tisztán létemet.
Részei vagyunk a világnak…
és most csodálom szép szemed!
A hazugságot is kizárom,
ne mérgezhesse lelkemet,
őszinte, tiszta a világom,
és napról napra szebb lehet!

Már nem tartom magamat távol,
kit szeretek, átölelem,
kilépek a pánik sodrából,
a lét hadd legyen több velem!
Nem állok többé be a sorba,
a birka-néppel nem megyek!
A valóst gyűjtöm egy csokorba,
hogy lássak és csak jót tegyek.

Már nem hagyom, hogy elszakítson,
riogatás, hazug szavak!
Lelkemnek is kell, hogy lazítson,
hogy a karomban tartsalak!
S tudom, nem fogunk belehalni,
a hazugság legyőzhető,
ugyanúgy akarlak akarni,
érzések törnek most elő!

A félelem már le nem győzhet,
hiszen, amíg lelkem szabad,
a szívem szívedben időzhet,
s te is adod valós magad!
Már nem zavar külső világom,
az égre festett fellegek,
az életet belülről látom,
s a célom, hogy boldog legyek!

Nem leszek mások rabszolgája,
a te lelkedbe olvadok,
és felszabadít majd a hála,
hogy veled önmagam vagyok!
Miért gyáva a többi ember,
vagy miért vak? Nem érdekel!
Csak élni vágyom, nyitott szemmel,
s elég, ha téged érlek el!

Aranyosi Ervin © 2020-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikor lehet késő?


Aranyosi Ervin: Mikor lehet késő?

Soha sincs késő,
csak ha az ember feladja.
Amíg van célja,
amíg a lelke hajtja,
saját világa önként változik!

De nincsen késő,
csak hinni kell a létben,
itt ülünk együtt,
a Teremtőnk ölében,
ötlet kell, s valóra váltó hit!

Soha nincs késő,
csak, ha reményt veszt a lélek!
Csak, ha feladja,
nincs célja az életének,
befordul és már nem imádkozik.

Mert késő van már,
ha álmát, hitét veszti,
ha Istenének kezét
végleg elereszti,
s hitetlenül más létbe távozik!

Aranyosi Ervin © 2020-06-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Késői bölcsesség


Aranyosi Ervin: Késői bölcsesség

A bölcsességet nem kapjuk készen,
nekünk kell azt megszerezni!
A kapott tudást kiválogatni,
a megszokottat kiszemetelni.
Hitrendszerünk olyan sok rétű,
tanuljuk a jót, na meg a rosszat,
döntések útján vándorolva,
töltjük időnk velük naphosszat.

A választáshoz jogot kaptunk
és néha áldó segítséget,
de jószándék is vihet félre,
ha nem látod a különbséget.
Persze, nehéz előre látni,
hogy a döntésed mit okozhat,
de álmodozva, megfigyelve,
képzeletünk csodákat hozhat!

A jó pap holtáig is képes
a sok tudást befogadni,
de, hogy melyik lesz majd előnyös,
olyan nehéz kiválogatni.
Aztán, mire bölccsé válunk,
elszáll az idő is felettünk,
világunkból odébbállunk,
mert távozó lelkek lettünk.

Mit hagyunk az utókorra?
Utunkat mind végigjárják,
a tőlünk megszerzett tudást,
a saját szitán átrostálják.
A hibákat kijavítják,
de közben elszáll az élet,
s csak a síron fog ez állni:
– Ez az ember is bölccsé lett!

Későn válunk csak bölcsekké,
mikor átlátjuk a létet,
kár hogy nincs az ifjúságban,
a megfontolt tudás készlet!
Hiába a millió könyv,
nem érünk rá elolvasni,
s mikor időnk lesz reájuk,
létünkre már nem fog hatni!

Aranyosi Ervin © 2020-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csillagos éj


Aranyosi Ervin: Csillagos éj

Az éj sötétje legyen festővásznad,
s fény-festék cseppek rajta csillagok.
Ragyognak néked, veled kacarásznak,
leutánozzák a tovatűnt napot.

Varázsporukat szerte-széjjel szórják,
apró lyukak az árnyék szőnyegen.
Elcsendesül megannyi földi ország,
hogy bennük békés álmodás legyen…

Az éj sötétjén apró szakadások,
hol átviláglik a fény-végtelen,
vagy leskelődnek távoli világok,
belesnek a lyukas szöveten?

Ki látta már, hogy mi rejlik mögöttük?
Talán egy szebb, egy szeretet-világ,
és ide le csak “tévedésből jöttünk”!
Felismerése fog majd hatni ránk?

Ám mi lenne, ha a csillagos éjből,
lejönne fényként az üzenet,
hogy építhetnénk a szeretet-fényből,
hogy felgyújthatnánk fénylő tüzeket!

A csillagok, tán szemek fenn az égen,
és figyelik, nap, mint nap mit teszünk,
szép lelkek, kit köztünk éltek régen,
s várják, hogy tán bölcsebbek leszünk!

Hogy egyszer tán megértjük a világot
és beengedjük lelkünkbe a fényt,
hogy összefogjuk a sok csillaglángot,
és éltetjük bolygónkon a reményt.

Aranyosi Ervin © 2020-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rajtad múlik

Aranyosi Ervin: Rajtad múlik

Rajtad múlik! Csak te rajtad,
milyen lesz az életed?
Hogy átadod-e a hatalmat,
vagy vágyaidat élteted?
Te írod szövegét a dalnak,
varázspálcád a képzelet.

Lehetsz darabod rendezője,
de hagyhatod, más írja meg.
Ha részed kiveszed belőle,
akkor saját utad is lehet.
Ha elfutsz és megijedsz tőle,
csodákra mondasz nemet!

Csak bíznod kéne önmagadban,
teremtő lény vagy, higgy nekem!
Ott van a mag a pillanatban,
s ha öntözöd élőt terem!
Életre kel a gondolatban,
s eléd teszi a végtelen.

Ne másra várj, tedd a dolgod,
ne más írja életed,
lelked akkor lehet boldog,
ha az utat élvezed!
Te írd hát a monológod,
s gazdag lesz a lét veled.

A holnapod rajtad múlik,
bármin járhat az eszed,
léted darabokra hullik,
ha más diktál csak neked!
Álmod szebb jövőbe nyúlik,
ha lelkedben élteted!

Aranyosi Ervin © 2020-06-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogyan tovább?

Aranyosi Ervin: Hogyan tovább?

Civilizációnk rút végéhez értünk?
Nem lettünk bölcsebbek, semmihez sem értünk!
Szakadék szélére vezetett az utunk,
tömeg jön mögöttünk, s repülni nem tudunk!
Lélektelen lények lépnek majd helyünkbe,
vagy chipet ültetnek bús birka fejünkbe,
ne kelljen megélnünk folyton félt halálunk,
hogy lélektelen lénnyé, robotokká váljunk!

Kihal a szeretet? Ez az ember sorsa?
Elfogy a szívünkből a szeretet morzsa?
A tudomány győz le – amit kitalálunk –
s életen át várjuk rettegett halálunk?
Mi lesz a lelkünkkel, ami emberré tesz?
Kell-e még a szívünk, ami együttérez?
Kiszabadulunk-e elménk börtönéből,
vagy elmenekülünk népünk örökéből?

Becsapva, megosztva, szerte-széjjelszórva,
otthonunkba zárva, lelkünkbe tiporva
éljük napjainkat, telve félelemmel,
s lázadni a lelkünk nem tud? Élni sem mer?
Megvezetett világ alszik otthonában,
megszokott életét nem leli a mában,
de vajon lesz-e még ebből feltámadás?
Vagy ez lesz a végső, teljes filmszakadás?

Létezik-e benned elég kíváncsiság,
a színfalak mögött, milyen is a világ?
Hagyjuk-e magunkat vágóhídra vinni,
vagy képesek leszünk önmagunkban hinni?
Teszed, amit fentről tereád kiszabnak,
s élvezed a bűzét a mocskos iszapnak?
Vagy a felszínre mész, tiszta levegőért,
s teszel néhány lépést egy élhető jövőért?

Semmi nem lesz olyan, amilyen volt eddig,
holnap rabságunkat végleg bejelentik,
technika béklyója kerül a karunkra,
s nem találunk többé élő önmagunkra!
Tiéd a választás: – Csendben tűrni, várni!
Vagy sarkunkra állva magunkért kiállni,
hogy az utódaink élhessenek szépen,
s maradjon világunk az ember kezében!

Aranyosi Ervin © 2020-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Együtt kéne felébrednünk!


Aranyosi Ervin: Együtt kéne felébrednünk!

Együtt kéne felébrednünk végre Magyarok!
Emlékezni: – Miért jöttem, hogy miért vagyok!
Mért e földet választottam, mért pont e hazát?
Itt az idő, meghallani a hívó szavát!

Együtt kéne felemelnünk népünk, nemzetünk!
Szét szakítva és megosztva nem létezhetünk!
Nézz magadba, te hogy érzed? – Élsz, valóban élsz?
Azt teszed, mit szíved diktál, vagy mellébeszélsz?

Mindennapi teremtésed léted hatja át?
Jól használod, a teremtő jó energiát?
Egész lényed átszövi a szív, a szeretet,
kitölti a minden napod, az életedet?

Nézz magadba, igazán élsz, boldogság övez?
Amit teszel, az a vágyad? Belülről jön ez?
A családod, a nemzeted emelt fővel jár?
Azt kapja a világától, amit tőle vár?

Boldog vagy és elégedett, szárnyalsz mint madár?
Egyre jobb az egészséged, s zöldül a határ?
Saját életedet éled, ezt tervezted el?
Vagy a másét – rabszolgáét – mert túlélni kell?

Eljött hát a te időd, hogy légy végre szabad!
Emeld fel a nemzetedet, s tedd helyre magad!
Letépni a láncaidat: – Ezt, nem akarom!
Nem uralhat soha többé külső hatalom!

Eljött hát az ideje, hogy szabadok legyünk,
döntést hozzunk, összefogjunk, az ég legyen velünk!
Döntenünk kell, tovább lépni, az élet felé!
Elindulni egy nemzetként a jövőnk elé!

Társakat kell csak találnunk, nyílnak a szemek,
régi módon tovább élni most már nem lehet!
Ne vetüljön ránk az árnyék, ébredjen remény,
tegyünk lépést jövőnk felé, vár reánk a fény!

Lehet, hogy a Föld csak ránk vár, mikor ébredünk?
Oltalmazó védelmébe visszatérhetünk!
Meg kell élnünk a csodánkat, felnyitva szemünk,
vár reánk a tiszta fény, vezérlő Istenünk!

Ébredjetek, ébredjetek, fénylények vagyunk,
az egységbe visszatérünk, fénybe olvadunk!
Együtt kéne felébrednünk végre Magyarok!
Váljunk eggyé a hazában, s legyünk szabadok!

Aranyosi Ervin © 2020-05-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva