Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Lassíts le utadon


Aranyosi Ervin: Lassíts le utadon

Lassíts le utadon
és néha nézz körül!
Kevés ma ki boldog,
ki nap, mint nap örül.
Ne hidd, hogy boldogabb,
ki talán gazdagabb,
ábrándokba erről,
ne is ringasd magad!

Lassíts le utadon,
és ne rohanj tovább,
ne rohanj előnyért
és ne játssz ostobát!
Hagyd az örömöket
az öledbe hullni,
legyél hálás mindig,
akarj boldogulni.

Lassíts le utadon,
és nézz inkább széjjel,
lásd meg, hogy a Földünk
alapjában szép hely.
Csupán rajtunk múlik,
marad-e ilyennek,
óvd és vigyázz reá,
hisz kell a szívednek!

Lassíts le utadon
s élvezd a világod!
A legdrágább kincsed,
mit a szemed látott.
Nézz rá szeretettel,
Legyél érte hálás,
s legyen a te célod
jobb emberré válás!

Lassíts le utadon
ne fuss az idővel,
nem verseny az élet,
ne küzdj hát erővel,
inkább élvezd léted,
légy általa boldog,
hiszen igazából
ez lenne a dolgod!

Aranyosi Ervin © 2020-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lentről nézve

Aranyosi Ervin: Lentről nézve

Innen lentről nézve,
szebbnek látszik a világ,
közelebb van hozzám – látod –
a fűszál, a kis virág.

Innen látom a hangyákat,
a sétáló bogarat,
innen nézve minden vidám,
arcomon mosoly fakad.

Nézőpontot kéne váltsál,
hogy életed szebb legyen!
Másképp nézni a világra,
s hagyni, boldoggá tegyen!

Olyan nyugodt, olyan kedves,
a világom csudaszép,
a természet engem szólít,
nekem mond ezer mesét.

Itt lent nem bánt senki senkit,
nincs is ezért háború,
amíg élvezem világom,
sosem leszek szomorú!

Mi lenne, ha lehajolnál,
s te is látnád, amit én.
hogy a világ nyugodt, békés
a természet lágy ölén.

Csak az ember bonyolítja
nap, mint nap az életét,
gondolkodj el, a sok ármány
mikor költözött beléd?

A világunk lentről nézve,
sokkal szebbnek látható,
és ha figyelsz, minden percben
újabb csoda várható.

Elég lenne megcsodálni,
s élvezni, amíg lehet.
Világunkat megszépíti
az áradó szeretet.

Ami itt lent megváltozik,
ott fent jóvá alakul,
ezt a törvény kéne vennünk
az élethez alapul.

Meg kéne látnunk a szépet,
kiélveznünk a csodát,
neked ezt a nézőpontot
szeretettel adom át!

Aranyosi Ervin © 2020-09-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tiszta lélek


Aranyosi Ervin: Tiszta lélek

Lelke tiszta, mint papírlap,
melyre bármi írható,
őrizd meg a tisztaságát,
maradjon hitet adó!

Szeretettel ápold lelkét,
hadd nyíljon ki, mint virág!
Mutasd neki, alapjában
csodálatos a világ!

A természet száz csodája,
legyen kincse, amit óv,
fogadja be a szépségét,
és hadd játsszon álmodót!

Mozgasd meg a képzeletét,
mint pillangó szárnyait!
Mutasd meg, hogy csodáinak
mása szívében lakik!

Tegye szép lelkét szabaddá,
nyíljon meg a képzelet!
Hadd árasszon szép lelkéből
angyalhangú éneket!

Legyen boldog, s tegye azzá
az élő környezetét,
elmondhassa önmagáról,
az ő lelke csodaszép.

Hadd szebbítse a világot,
tegye jobbá, ha lehet,
hadd áradjon világára
szívéből a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2020-09-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Allergia


Aranyosi Ervin: Allergia

Allergiás vagyok erre a világra,
de nem ám a fűre,
s biztos nem a fákra,
nem a pollenekre,
és nem a magokra,
csak a hazugsággal megtöltött napokra!

Kincsvadász világra, mely élőkre támad,
s nem ismer irgalmat,
nincs benne alázat.
Arra, mely gyökerünk
tövestől kitépi,
s hogy az életünk már sosem lesz a régi!

Szenvedek, prüszkölök, s viszket ez az átok,
s látom a hazug szó
hogyan hat reátok.
Ezt a sok szemetet
ki akarom fújni!
Mért nem tud a világ végre megújulni?

Viszket a szemem, mert nem akarom látni,
másoknak a kaput
nem tudom kitárni,
hazugság, mint porszem,
zavarja látásom,
ellopták igazam, és nem maradt másom!

Lelki szemeimmel a jövőmbe nézek,
kilátástalanság,
ez az, amit érzek!
Tüsszögök, köhögök
és a szemem viszket,
mert látom maholnap vágóhídra visznek!

Lelkem lázadozik, a testem is szenved,
világomat látom
nyomorult betegnek.
Benne élősködők
mérgezik a létet,
s hoznak az emberre hazugság-sötétet!

Gyógyulni szeretnék, elkezdeni élni,
ezt a bántó létet
örömre cserélni,
s tudom, akad gyógyszer,
szeretetnek hívják,
de azt iskolákban sajnos nem tanítják.

Ölelés, érintés a lelkünkre hatnak,
de mi lesz mi velünk,
ha majd elmaradnak?
Ha elszakítanak
bennünket egymástól,
ha világ-hazugság szeretni is gátol?

Piszkálja a csőröm, kaparja a torkom,
nem szeretem én ezt,
ezért morgolódom!
Felnyitnám a szemem,
szeretnék már látni,
nem akarok többé vakok közé állni!

Allergiás vagyok a mai világra,
kínoz a sötétség,
köhögés, a nátha!
Változni szeretnék,
múljon ez a kórság!
Legyen a világunk egy földi mennyország!

Ez nem azt jelenti, hogy halni születtem,
hanem, hogy az élet
ébredezik bennem,
és ha elmúlik
e “nem szeretem világ”,
tán egy csodás élet fog majd várni miránk!

Aranyosi Ervin © 2020-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Isten szeret engem


Aranyosi Ervin: Isten szeret engem

Isten szeret, hiszen életre hívott,
és annyi szépre megtanított,
s hagyott mocsokban is fürödni,
s a Nap fényében tündökölni.
Hagyta, hogy perceim megéljem,
s biztatott, hogy szívem ne féljen,
s elém tárta minden kincsét,
hogy választhassak, hogy mim nincs még?
Adott mindent, mire vágytam,
eldugta jól, de megtaláltam,
valahányszor csak rá figyeltem,
kedves ajándékokra leltem.

De volt, amiért bosszankodtam,
nem láttam át azon nyomban,
hogy mi vele a valós szándék,
hogy egy kis baj, lehet ajándék!
Mert megvéd egy sokkal nagyobbtól,
mire az ember nem is gondol.
Sokszor már tudni is akartam,
vajon miért segít Ő rajtam,
mért támogat, s mért pont engem,
vajon kit láthatott meg bennem?

Mert a rossz is jobbra fordult,
de amíg a szívem koldult,
amíg földi kincsre vágyott,
nem kaptam meg a világot!
Így tanított napról napra,
fényt szórva a pillanatra,
mutatta azt, hogy mi a lényeg,
nem a tárgyak és nem a fények,
nem a felsejlő csillogások!
A tanítás mögött van más ok!
Hogy végre élvezzem a létet,
és kezdjem látni az egészet!

Isten szeret, bár sosem mondta,
csak fényt kevert hétköznapokba,
néhány percet ünneppé tett,
mikor a lelkem mindent értett,
amikor képes volt örülni,
földi körhintára ülni,
s tapasztalni, mert arra vágytam,
s ott volt a mag, az élő vágyban,
csak hagynom kellett, hogy kikeljen,
hogy neki adjam a figyelmem…

Aranyosi Ervin © 2020-09-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A gondolat szabad!

Aranyosi Ervin: A gondolat szabad!

Ha igazadat ki nem mondhatod,
ha beléd fojtják színigaz szavad,
ha összetépik leírt mondatod,
azért azt tudd, a gondolat szabad!

Ha rácsok közé lökik testedet,
és megkínoznak, s csak a kín marad,
akkor sem győzik le a lelkedet,
mert jól tudod, a gondolat szabad!

Ha elrabolják majd a tiszta fényt,
de képzeleted szárnya megmarad,
a szíved mélyén őrzöd a reményt,
s nem adod fel! A gondolat szabad!

Az igazságot is elföldelik,
s a hazugság a szűrőn fenn akad,
a kiutat a lelkek meglelik,
hisz van fogódzó, a gondolat szabad!

Míg szíved mélyén él a szeretet,
míg jó embernek érzed még magad,
míg fejedet büszkén felemeled,
mert különb vagy, s a gondolat szabad!

Ha kirabolnak, s elvész mindened,
ha összes kincsed a hited marad,
még mindig megsegíthet Istened,
hisz teremtő vagy, s a gondolat szabad!

Aranyosi Ervin © 2020-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Érted bohóckodom


Aranyosi Ervin: Érted bohóckodom

Bohóckodom, de vajon mért teszem?
Bolond lennék és elment az eszem?
Vagy éppen mások tükre én vagyok,
ki belül bús, csak kívülről ragyog?
Ne hidd barátom, az képmutatás,
bennem a mókást, a vidám lelket lásd!
Bohóckodom, hogy jobb kedved legyen!
hogy túl léphess a napi gondhegyen.

Letehesd végre lelked terheit,
s valóra váltsd régebbi terveid!
Hogy ne borongj, nem vagy te rossz idő,
kiben a feszültség napról-napra nő!
Ne szórj másokra bús villámokat,
nevetned kell, de azt meg jó sokat!
Bohóckodom, hogy jobb kedvünk legyen,
a nevetés majd szabaddá tegyen!

Bohóckodom, s a bánat menekül,
felszabadul a lelkünk legbelül,
és leszakad a nyomasztó teher,
ha az ember vígan kacagni mer!
Legyünk a Föld legjobb bohócai,
s ha látjuk azt, hogy búsul valaki,
csaljunk mosolyt a gondok helyébe,
tegyünk rendet búskomor fejében.

Tudod-e már, hogy mért bohóckodom,
mert, jóbarát, a bútól óckodom!
A vidámságban a Nap ott ragyog,
és célom lesz, már tudom, hol vagyok!
A nevetés könnyen felszabadít,
és boldogabban élni megtanít,
és megérteti veled az okot,
amiért én – neked – bohóckodom!

Aranyosi Ervin © 2020-08-24
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyermek szemével


Aranyosi Ervin: Gyermek szemével

Mikor gyermek voltam, mennyire csodáltam,
a sok felnőtt előtt lenyűgözve álltam,
mert ők mindent tudtak, amit egy gyerek nem.
Tőlük tanultam hát, hogy miben kell hinnem.

Ezért aztán mindent el akartam lesni,
hittem, hogy a tudást náluk kell keresni,
Igaz csak azt tették, mit ők is tanultak,
mikor a világhoz hozzá idomultak.

Mára már felnőttem, s rájöttem tévedtem,
sokkal több tudás volt kisgyerekként bennem,
mert még tiszta szívvel néztem világomra,
s nem ragadt magával hétköznapok sodra.

Még nem foglalkoztam magasztos eszmékkel,
nem mérgeztem lelkem folyton Júdás-pénzzel,
képes voltam még a világot csodálni,
s nem akartam szörnyű sorokba beállni.

Nem hajtottam kincsre, hatalomra, másra,
nem fektettem súlyt az emberré válásra,
képes voltam még a szépséget meglátni,
s hajlandó voltam az életet szolgálni.

Ma már igazán a gyermeket csodálom,
akiben még ott él az egyszerű álom,
hogy ezt a világot meg tudja váltani,
mert a lelkében él eldugva valami.

Gyermeki tisztaság, vágy a szépre, jóra,
úgy néz a világra, mint jót akaróra,
ameddig szeretik, képes szívből adni,
sajnos mégsem akar kisgyermek maradni.

Aztán megtanítjuk, hogy miképp kell élni,
álmait feladva, holnapjától félni,
a fejét megtöltjük hasztalan tudással,
másokat elnyomó győzni akarással.

Pedig addig szép e világban az élet,
ameddig csak játszunk, s nincs bennünk ítélet.
Míg tiszteljük egymást, s jó szándék vezérel,
amíg nem kérkedik senki az eszével!

Hát tanulnunk kéne, újra gyermek lenni,
élhető jövőnkért tisztán, s szívből tenni!
Jó lenne a gyermek szemén át csodálni,
életet tisztelő felnőttekké válni.

Emberül bánni a többi földlakóval,
sosem fukarkodni a lelkünk béli jóval!
Figyelni, s tisztelni az élővilágot,
amíg még szeretet gyújt szívünkben lángot.

Aranyosi Ervin © 2020-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Miért én meneküljek?


Aranyosi Ervin: Miért én meneküljek?

Veszem a batyum, elmegyek világgá,
oda, ahol majd megbecsülnek engem.
Ahol a mag, kifejlődik virággá,
hol a tudást is értékelik bennem.

De álljunk meg! Miért én meneküljek?
Miért én hagyjam el szeretett hazámat?
Menjenek hát, akik nyakunkra ültek,
mert mit a néppel tesznek, az gyalázat!

Csomagolok mégis, de már nem magamnak,
hanem akik engem folyton megvezetnek.
A nyugalmat inkább megtartom írmagnak,
a félelmem vigyék az idegeneknek.

Szemetüket máshol eltudnák-e adni?
Felkopna az álluk, de úgy kell nekik!
Hiszen nem képesek jó úton haladni,
csupán lopott kincsük, csak azt szeretik.

Veszem a batyumat, s adom a vállukra,
pánikot, félelmet csomagoltam én,
földi pokol vár tán mindannyiukra,
ha lelnek is helyet, itt, e Földtekén!

Én meg beutazom csodaszép hazámat,
értő, magyar szóval adok szép hitet.
Az igazi magyar, olvassa a számat,
és az igazunkat velem menti meg!

Aranyosi Ervin © 2020-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Emberré kéne válnunk!


Aranyosi Ervin: Emberré kéne válnunk!

Azt nézd, mit látsz az éhezők szemében!
A gazdagság hamis és elvakít!
Lehetne élni eggyé válva, szépen,
de arra pénz, vagy hírnév nem tanít!
Hiszem, világunk sokkal szebb lehetne,
ha megbecsülnénk jót, értékeset.
A szeretet, az boldoggá tehetne,
s ha szétszórnád, visszaadnák neked.

Nem lenne koldus, hisz mindenkinek jutna,
nem lenne tolvaj, rabló, nincstelen,
az ember csak emberséget tanulna,
s nem ülne összehordott kincseken!
S elmúlna tán a sok kór, itt e földön,
nem kínozna már senkit ezután,
s nem lenne létünk, oktalanul börtön,
s élhetnénk együtt, egymás oldalán.

Elvakult létben mennyit lát az ember,
hazugság csapdák foglyul ejtenek,
s lázadna lelkünk, telve szeretettel,
és felfedeznénk, mit tőlünk rejtenek.
Lehetne élni tiszta szívvel szépen,
mások szívébe hozva örömöt,
ott van a sorsunk, az érzőknek kezében,
el kéne fújnunk a takaró ködöt!

Hisz jutna minden, minden éhezőnek!
Földünk, világunk sokkal gazdagabb!
Csak látni kéne az éhezők szemében,
hogy van megoldás, ha a lélek szabad!
El kéne osszuk a világ gazdagságát,
s jutna belőle, tán bőségesen,
felszabadítva az emberek világát,
hogy ez a Föld, a Mennyország legyen!

Meg kéne látnunk az önzés mély csapdáját,
s hinni, hogy élni szebben is lehet!
Elosztani bőségét, gazdagságát,
segíthetne a jóság, szeretet.
A fényűzés nem tehet embert naggyá,
a tiszta fény ránk egyformán ragyog,
s nem kéne válnunk élősködő varanggyá,
csak büszkén tudni: – Emberből vagyok!

Aranyosi Ervin © 2020-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva