Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ne keseregj!

Aranyosi Ervin: Ne keseregj!

Aranyosi Ervin: Ne keseregj!

Ne keseredj el, ha fáj a valóságod,
ha a kiutakat ma még nem találod!
Hiába keresed még a lét értelmét,
hiába használod még a hűvös elmét.
Hiába okolod a “már megírt sorsot”,
másokat okolva, sosem lehetsz boldog!
Az útjelzőtáblát lelkedben találod,
lépj a helyes útra, ne várd a halálod!

Ne keseredj el, mert benned ott a térkép,
ha a kudarcokat lépcsőfoknak néznéd,
és csak mennél tovább, szívedet megnyitva,
emberi mivoltod szívvel bizonygatva,
akkor rátalálnál a lét értelmére,
ráhangolódhatnál az isteni zenére.

Lelked erejével új szintekre lépnél,
ahová a vágy visz, végül odaérnél,
büszkén önmagadra, lelked tükrét látva,
rácsodálkozva a gyönyörű világra.
Kezdd el végre látni saját valóságod,
szeretetből épült, csodás, új világod!
Lehetőség legyen minden új akadály,
s ne érezz késztetést, hogy panaszkodni muszáj!

Emeld fel lelkedet végre önmagadhoz,
hasonlíts az égen végig szálló Naphoz,
amely hittel ébred és hálával fekszik,
kitől mások szíve mindennap melegszik.
Majd, ha valóságod végre megtalálod,
elégedett leszel, s boldog is, meglátod!

Aztán fájdalmaid szép lassan eltűnnek,
s rájössz minden új nap, valóságos ünnep.
Ne keseredj el hát, teremts szebb világot,
formáld át lelkesen, ezt a valóságot.
Végre majd ráébredsz, folyton teremtettél,
rossz sorsod írója épp te magad lettél!
Jogod van átírni, mi nem tetszik benne,
képzeld el valódat, vajon milyen lenne?

Aranyosi Ervin © 2019-10-21.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett.

Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Megélés

Aranyosi Ervin: Megélés

Aranyosi Ervin: Megélés

Összefolyik a nap az éjjel,
hogyan is választhatnám széjjel,
hisz nappal ébren álmodom.
Éjjel töprengek álmomon.

Meddig is tarthat a valóság?
Hol ér majd véget a jelen?
S ha végig megyek a jelen,
a lelkem súlyát cipelem?

Éjjel, álmomban, létezem?
Ha álmodozom, mért teszem?
Talán a hit, remény vezérel,
megérint Istene a kezével,
s naggyá leszek, többé, vagy bármi,
vagy hiábavaló lenne várni?

Úgy hiszem, nem fog ártani,
valóra kéne váltani,
amit lelkem álmomban látott,
s teremthetnék egy új világot.

Szerethetőt, és élhetőt,
mely minden jóra éhezőt
megetet, jóval jól lakat,
s kinyílhat minden zár, s lakat,
s kitárulhat végre a lét,
amit teremtőd tett eléd…

összefolyik az éj a nappal,
mit kezdjek hát a pillanattal?
Csodám megélem, így hiszem,
dobogj hát boldogan szívem!

Aranyosi Ervin © 2019-10-17.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!

By

Aranyosi Ervin: Írjunk sorsot!

Aranyosi Ervin: Írjunk sorsot!

Aranyosi Ervin: Írjunk sorsot!

Mindig őszinte ember voltam.
Tisztán használtam angyal tollam,
hol írásra, hol repülésre,
igaz szavam szívekbe vésve.

Próbáltam őszintén szeretni,
mások terhét magamra venni,
s hordani, mint saját keresztet,
mely közben gyökeret eresztett.

Ide kötött hazához, néphez,
a magyar emberek szívéhez,
s tudtam, hozzájuk kell beszélnem,
értük repülnöm, értük élnem.

Viszonzásként elért a jóság,
hát nem volt hiábavalóság,
hogy csukott szemeket nyitogattam,
holnaphoz reményt, hitet adtam.

Persze, akadt, ki néha bántott,
rám aggatott súlyos kabátot,
hogy hordjam akkor is, ha nem kell,
legyek én is megfáradt ember.

Bántott, de nem vettem magamra,
a szívem nem gerjedt haragra,
megértettem, nem az én dolgom,
hogy lelkem érte morgolódjon.

Inkább fáklyát vettem kezembe,
s leírtam minden üzenetbe,
hogy az kövessen, ki már megérett,
ki elbírja az emberséget.

Ki életcélt akar találni,
s nem a sorsával szembe szállni,
hanem egy újat, szebbet írni,
amely után majd nem kell sírni.

Hiszem, a sors nincsen megírva,
nem vésték kőbe, vagy papírra,
vágyainkkal írjuk naponta,
s hitünk javítja, s néha rontja.

Hitünknek irányt kéne adnunk,
s mindig a jó úton haladnunk,
hálásan meglátni a szépet,
abból adjon többet az élet!

Jóságból, hitből, szeretetből,
meríthessünk új erőt ebből.
Írjunk sorsot magunknak, másnak,
úgy, hogy ne látsszon lázadásnak!

Mondjuk ki végre, mit szeretnénk,
érezze szívünk, értse elménk!
Élhetőt álmodjunk magunknak,
hol lelkünk szebb világba juthat!

Aranyosi Ervin © 2019-10-16.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!

By

Aranyosi Ervin: Hatni a világra

Aranyosi Ervin: Hatni a világra

Aranyosi Ervin: Hatni a világra

Miért csak másokon akarsz változtatni?
Miért nem magadra akarsz végre hatni?
Miért kell rettegned folyton a jövőtől?
Minek a félelmed, mikor csak jövőt öl?
Mért nem önmagadban teszel végre rendet?
Hisz a változásod világot teremthet.
Változz hát, s változik majd veled a Föld is,
virulj ki, s meglátod több lesz majd a zöld is!
Ne azon borongj, hogy mások mit csinálnak,
hisz ha ők vezetnek, feletted is állnak.
Ne légy játszmáiknak az elszenvedője,
hazugság, az élet szürke szemfedője!
Változz, szabadítsd ki fogságból a lelked,
életed mindennap meg kell ünnepelned!
Ha majd frekvenciád az égbe felemel,
szabadabbá válsz, s akkor önmagaddá leszel!
Végre megélheted, amiért születtél…
Keresd hát az okát, hogy mi végből lettél!
El ne hidd, hogy nem tudsz hatni a világra!
Világíts, s fény derül minden hazugságra!
A fényben a gonosz elveszti hatalmát,
szeretve a lelked elnyeri jutalmát!

Aranyosi Ervin © 2019-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével a vers előtt, és a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Könyvvel az élet szép

Aranyosi Ervin: Könyvvel az élet szép lehet

Aranyosi Ervin: Könyvvel az élet szép

Minden jó könyv, egy újabb élet,
ha beleképzeled magad,
lelked vásznára vetít képet,
amely emlékként megmarad.
Lehetsz bárki, aki szeretnél,
– szerelmes hős, vagy hadvezér –
s elhiteti, bárki lehetnél,
ki nálad jobban, s szebben él.

Erőt adhat az álmaidhoz,
utat mutat, hogy merre menj,
s lökdösni kezd, ha vágyad kínoz,
olvass, nem kell, hogy meggebedj.
Felveheted mások cipőjét,
megélheted világukat,
ha hagyod, hogy álmaid beszőjék,
túlélheted halálukat.

Megannyi érzéssel szívedben,
megnyílik a világ neked,
s megállhatsz néha, a fájó percben,
s csak annyi kell: – Könyved letedd.
Bejárhatsz távoli vidéket,
hová nem jutnál el soha,
s megnyugtathat egy bűvös érzet:
– Az életed nem mostoha!

Minden jó könyv utat mutathat,
ha néha válaszúthoz érsz.
Az emlékeid között kutathat,
s érezteti: – De jó, hogy élsz!
És ékesebb lesz a beszéded,
értelmet nyer sok esemény,
s ha mások életét megéled,
rájössz, hogy mindig van remény.

Szerezd hát könyvből a tudásod,
díszítsd fel vélük életed,
bennük a kincset megtalálod,
s gazdagabb lesz a lét veled.
Ha majd a könyv végére értél,
kezdhetsz egy újabb életet!
Újabb kaland, egy újabb végcél:
– Könyvvel az élet szép lehet!

Aranyosi Ervin © 2019-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével a vers előtt, és a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dobozba zárt világ

Aranyosi Ervin: Dobozba zárt világ

Mondd csak, mennyit látsz a nagyvilágból,
ha telefonod mindent kitakar?
Mennyit láthatsz mások mosolyából?
Látod-e a másik mit akar?
Eltűnik a személyes jelenlét,
kihalnak mind az érzéseid.
A közös élmény, elfeledett emlék
és idegenek lesznek társaid.
Már régen nem a valóságod éled,
és élvezed börtönöd falait,
a szabadságot halálra ítéled,
és más sem látja benned mi lakik.
Mondd csak, mennyit látsz az emberekből,
ha világod elgépiesedett?
Csak a lényeg marad ki mindenből,
a lelked mélyén élő szeretet!

Aranyosi Ervin © 2019-09-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne hagyd a szívedet kihűlni!


Aranyosi Ervin: Ne hagyd a szívedet kihűlni!

Ne hagyd a szívedet, sose hagyd kihűlni!
ne hagyd csalódásod arcodra kiülni!
Annyi kedvességet, csodát nyújt az élet,
engedd, hogy világod táncba hívjon téged!

Nyílt szívvel, derűsen csodáld a világot!
Vedd észre szépségét, mit a szíved látott,
mit csak szíved érzett, s ami boldoggá tett,
amitől az élet megváltozva, más lett!

Hord hát szép mosolyod, mint egy díszes ékszert,
ragyogtasd nyugodtan naponta elégszer!
Ez a kisugárzás úgy hat más szívekre,
mintha csalogató gyertya fénye lenne.

Talán lepke a szív, melyet a fény vonzhat,
fényed közelébe más szíveket hozhat.
Hisz a szív kíváncsi, keresi a szépet,
így a ragyogástól megtalálhat téged.

Szeretettel csiholj lángot hát szívedbe,
fénye hadd költözzön arcodra, szemedbe!
Aki pedig rád néz, rögtön látja rajtad,
fényed szétosztani, szét szórni akartad.

Ám, hogy kiragyoghass, magad kell szeretned,
keresd meg, mi lehet szerethető benned?
Ha azt megtalálod, szíved felmelegszik,
melegséget érzel majd reggeltől-estig!

Hisz akkor szeretnek, ha képes vagy szeretni,
ha jó önmagaddal a bőrödben lenni,
ha a lelked örül, hogy jól érzed magad,
mikor szépen élni ezer okod akad.

Ne hagyd a szívedet, sohasem kihűlni!
Engedd boldogulni, a mennybe kerülni!
Hiszen ezért jöttél a földi világba,
merj szeretni mindig, ne légy ahhoz gyáva!

Aranyosi Ervin © 2019-09-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy szép világot adj tovább!


Aranyosi Ervin: Egy szép világot adj tovább!

Tudod, amikor megszülettél,
kaptál egy csodás életet.
Kaptál egy Földet, élő világot,
gazdagságot adtak neked.

A te dolgod, hogy megőrizzed,
hogy te is úgy add majd tovább,
s ne hagyd, hogy földig lerombolják,
a pénztől vakult ostobák.

Tegyél rendet kis világodban,
ültess fát, szép virágokat,
te is adhass majd unokádnak,
életről szóló álmokat!

Felelős vagy a nagyvilágért,
kezdd el hát megjavítani,
ha környezeted rendben tartod,
akkor már lehetsz valaki.

Ne hallgass hazug médiára,
ami a pénz felé terel,
tudod, a létnek nincsen ára,
és Földünk többet érdemel!

Ami kicsiben, az lesz nagyban,
jó gazda légy, úgy boldogulj,
ha világodat rendben tartod,
nem lesz ok, miért porba hullj!

Mutass példát, csak tedd a dolgod,
s az unokádnak add tovább!
Maradjon élőn, élhetően,
utánunk is meg a világ!

Aranyosi Ervin © 2019-09-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megvan benned minden


Aranyosi Ervin: Megvan benned minden

Megvan benned minden,
mégsem tudsz örülni.
Mégsem tudsz az Isten
lábaihoz ülni.
Inkább azt keresed,
ami bosszant téged,
s ezzel igazolod,
bizony, harc az élet!

Igen, ha így látod,
vagy, ha ez a célod,
s naponta élezed
kardod, szép acélod,
hisz haragod, dühöd
az élét csorbítja,
hited a gonoszban
lelked nyomorítja.

Minden egyes vágást
önmagadon ejtesz.
Érzést, jó szándékot
pajzsod mögé rejtesz,
nem csoda, hogy a jó,
mind lepattan róla.
Gondold át, kinek van
veszteni valója.

Míg a dühöd vakít,
nem látsz tőle semmit.
Bánat nyomja lelked,
szakadékba lendít.
Habár van eszközöd,
mégsem tudsz kimászni,
önmagad lényegét
nem tudod meglátni.

Lelki szemeidet
hazugság takarja,
földre lök és lent tart
az ördögöd karja.
Nem tudsz szembeszállni,
hiszen te teremted,
s minden haragodtól
erősödik benned.

Ki kellene zárnod
a külső világot,
ott van a lelkedben
mindaz, ami áldott.
Nyugalmat és békét
kellene találni,
akinek születtél,
azzá kéne válni.

Megvan benned minden,
magadba kell nézned!
Erősítened kell
a szeretet részed!
Hiszen, ha magadra
végre rátalálnál,
emberibbé lennél,
boldogabbá válnál.

Ne háborúzz tovább,
békélj meg magaddal!
Merj nagyot álmodni,
teremts szép szavaddal!
Becsüld önmagadat,
érezz együtt mással,
hiszen te is egy vagy
az egész világgal!

Lelkedből a jóság
teremtőn, hadd szálljon!
Tetteidnek nyomán
másokra találjon!
Bár a világodnak
vagy az apró része,
de ha cseppje gyógyul,
gyógyul az egésze.

Egyetlen lépéssel
kezdődik az út el,
s aki jó útra tér
szebb világba jut el.
Azt add a világnak,
mit kapni szeretnél,
s előbb-utóbb látod,
csodát teremtettél.

Áldásként hull majd rád,
örömöt okozva,
lelkednek erejét
jósággal fokozva.
Mert a világ tükör,
belsőd tiszta mása,
a baj, hogy elvakít
lelked háborgása.

Csillapítsd le végre,
leld meg lelki békéd!
Ne várd a megjósolt,
sötét világvégét!
Hiszen világodat
csak te mentheted meg,
s ehhez minden eszköz
ott van régen benned!

Aranyosi Ervin © 2019-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Boldog költő a mában


Aranyosi Ervin: Boldog költő a mában
(kor-karc)

Boldog a költő, kinek kiadják könyvét,
aztán csak róla szól a könyvhét.
Lenézi azt, kinek nem sikerül,
de olvasottságban mégis eléje kerül.

Irodalom tudását fitogtatja egyre,
mert ő egykor járt az egyetemre,
s ott, ami fontos, mindent megtanult,
ezért van tele a könyvével a pult.

A fűzfapoéta, ki nem beszél  ma mellé,
az egyszerű, váljon számkivetetté!
Legyen belőle lépcső, melyen büszkén taposva,
a boldog költő felmászhat a magosba.

Onnan próbál meg olyat megigézni,
ki az egyszerűt sem akarja lenézni,
s örül, hogy érti, érzéseit fogja,
mert nem a saját fájdalmát nyafogja.

Aki az embert akarja felemelni…
A boldog költőnek túl sok lenne ennyi!
Beéri napi sebnyalogatással,
depresszióját így osztva meg mással.

Boldog a költő, ki eladta a lelkét,
a pénzvilágban az ő verse a jelkép.
Írhat hát bármit, tőle elfogadják,
s mint nagyszerűt, olvasatlan is kiadják…

A boldog költő modern verset ír ma,
legszívesebben idegen nyelven sírna,
hadd lássa más, milyen tájékozott,
az Internetről annyi új szót hozott.

Versét a szleng cirádaként belengi,
vagy épp nagy költők verse szerint zengi,
s hirdeti azt, hogy ez paródia,
lám ezt is tudja a hatalom fia.

Bosszantó reklámot csinál önmagából,
s mikor a nép már tiltakozva csápol,
közli a hír, csak álhír volt csupán,
mit mások terjesztettek el bután.

Könyvének hát oly felhajtást csapott,
hogy most úgy érzi minden becsapott,
hogy bizony bántják a szegény, boldog költőt,
nagyok palástját önmagára öltőt.

S lám milyen is a rút kíváncsiság,
most majd olvassa művét a világ.
S ha nem tetszene, nincsen semmi baj,
pénzéhez jut, ha elül a zsivaj.

Boldog a költő, – a meg nem nevezett –
hisz kíváncsi lett a sok megvezetett,
s jövőre újra kiadják majd könyvét,
s róla fog szólni megint csak a könyvhét!

Aranyosi Ervin © 2019-09-04
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva