Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hazugságtól fuldokolva


Aranyosi Ervin: Hazugságtól fuldokolva

A hazugságot nem bünteti
ma semmilyen törvény.
Ezért nincsen fogódzónk,
ha mélybe húz az örvény.
Nincs benne a törvénykönyvben,
nem is értelmezték,
jogunkat az igazsághoz,
könnyedén elvették.

Ha fenn vagy a gúla csúcsán,
bármit megcsinálhatsz,
valótlannal megetethetsz,
vagy tudóssá válhatsz.
Lophatsz, csalhatsz, hamisíthatsz,
mégis hisznek néked,
s pénzed is lesz ügyvédekre,
s jogaid megvéded.

Pláne, ha a törvényeket
épp miattad hozzák,
ha megtöltött zsebeidet,
meg sosem motozzák.
Ha kezedben a média,
és csupa jót írnak,
ha a népek hazugságon
átlátni nem bírnak.

Profi módon működnek már
a hazugsággyárak,
sokszor ismételt, írt szavak,
igazsággá válnak.
A fizetett hazudozók,
tudós bőrbe bújnak,
a tudással szembemenő
hazugságot súgnak.

Súgnak, súgnak, sugalmaznak,
elszórják a magját,
s mikor kikel a hazugság,
magba menni hagyják,
erősítik messziről jött
kétes hazugsággal,
megtámasztva érveiket
a hazug világgal.

Ha valamit nagyon sokszor
vernek a fejekbe,
gyökeret ver a gondolat,
mintha igaz lenne.
Kreálnak hát egy problémát,
mitől a nép retteg,
s elhitetik velük azt,
hogy a hatalom ment meg!

Hazugság a félelemmel
kézen fogva járkál,
csupa olyan történik meg,
amit nem is várnál.
Vagy tán meg sem történik,
csak a színdarab része?
Terepasztal a kezükben
a világ egésze.

Hazugság a történelem,
érdek szerint írják,
iskolákban gyerekeknek
mégis azt tanítják.
A tudomány csak pénzt szolgál,
minden egyéb elvész,
rájöhetsz, ha nagyon figyelsz,
s mélységekig elmész.

Nem divat a gondolkodás,
megteszik azt mások,
ezért tudnak teret nyerni
aljas hazugságok.
Keveseknek tűnik csak fel,
a többség behódol,
egy országnyi ember lakik
jól a híradókból.

Médián át programoznak,
programokat nézel,
s átengeded az agyadon,
nem fogod fel ésszel!
Nem tudod már mi az igaz,
mű sorok vezetnek,
saját gondolataid már
nemigen lehetnek.

Nem igaz az életünkből
ma már szinte semmi!
Egy dolog hajt, a túlélés,
s mindent be tudsz venni.
A hazugság árnyal, szépít,
érzésekkel rád hat,
színes apró kavicsokból
épít fel egy várat.

Nem érted a miérteket,
s meg sem magyarázzák,
aki pedig kérdezni mer,
földig lealázzák.
Demokratikus jogokkal
etetik a népet,
s te csak bámulsz, s nem érted már
lassan az egészet.

Ha szólni mersz,
lehurrognak a megvezetettek,
s hazugságra hivatkoznak
a megetetettek.
Egy országnyi népnek mondták,
hogy ugorj a kútba,
ha az országot eladják,
ne legyenek útban.

Hiába is éhezünk
az igazság ízére,
hiába is verjük folyton
a harangot félre.
A hazugság hatalom lett,
igazat nem szolgál,
s aki hisz a hazugoknak
nem biztos, hogy jól jár.

A világot nagyon régen
a pénz irányítja,
a vezetésnek megfelelő
intrika a nyitja.
Nem is kell más, megosztani,
pártra, jobbra-balra,
ez az út vezet manapság
fényes diadalra.

Adnak kenyeret és cirkuszt,
legyen min rágódni,
s a jóllakott sok óvodás
nem fog semmit szólni.
Biztos benne, vigyáznak rá,
rájuk bízza sorsát,
nem tudja, hogy a hazugság
a divatos kórság.

Aki pedig lát, s szólni mer,
betömik a száját.
Őt vádolják hazugsággal,
mert a szitán átlát.
Bizony, meghalt az igazság,
hazugságban élünk,
s nem is fog ez megváltozni,
mivel élni félünk!

Nem állunk ki önmagunkért,
összefogva, együtt,
mástól várjuk a megoldást,
azt jobban szeretjük!
De a MÁST, azt nem vezeti
egyéb, csak az érdek,
a kurta magának kapar,
s nem tesz semmit érted!
ÉRTED?

Aranyosi Ervin © 2021.09.21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Hiányzott-e versem?


Aranyosi Ervin: Hiányzott-e versem?

Csak kíváncsi voltam,
feltűnt-e hiányom,
nem maradt utánam
tegnapi nap lábnyom.
Hisz nem írtam verset,
más foglalt le engem,
időben más helyen
volt szükséges lennem.

Hogy telt a reggeled
ébresztő vers nélkül?
Találtál magadnak
gondolatot végül?
Olyat, mely felemel,
s szeretettel teli,
amiben az ember
örömét megleli.

Vajon bosszankodtál,
hiába kerestél,
kíváncsi szemekkel
hozzám be is lestél,
de nem volt újdonság,
csak a régebbiek?
Azokat olvasni
újra, vakon minek?

Vagy beérted azzal
a négyezer verssel,
amit a honlapom
kínál szeretettel?
Választottál olyat,
mit még nem olvastál,
vagy csak szórakozva
visszalapozgattál?

Vagy a keresődbe
beírtál egy szép szót,
megkönnyítendő a
verskereső cécót?
Aztán megtaláltad,
mire szíved vágyott?
Ami eléd vetít
egy még szebb világot?

Vagy tán úgy döntöttél,
nem akarsz így járni,
nem akarsz mindennap
újabb versre várni,
ezért könyvboltomat
gyorsan felkerested,
versekkel teljen meg
mától minden ested?

Vagy épp úgy gondoltad,
szeretnél sajátot,
neked szóló verset,
mit senki sem látott?
Ezért aztán tőlem
egy verset rendeltél,
és hogy rólad szóljon,
ezért te is tettél?

Vagy tán elpártoltál,
s másét olvasgattad,
ha nem írtam verset
neked, vagy miattad?
Ne tedd, holnap újra
írok neked verset,
ami tetszeni fog,
s visszhangzik majd benned!

Aranyosi Ervin © 2021.09.20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Semmi sem olyan már


Aranyosi Ervin: Semmi sem olyan már

Semmi sem olyan már, amilyen volt egykor,
hazugsággal terhelt a kétes jelenkor.
Vissza-visszanézve, megszépül a múltunk,
de már nem érvényes, amit megtanultunk.
Nem is olyan könnyű a szitán átlátni,
hazugság rácsok közt naponta helytállni,
rabszolgaként tűrni az elme korbácsát,
elpusztulni látni Isten szép világát.

Megvakított népnek a szemét felnyitni,
álmokat kergetni, jobb világban hinni,
ez lenne a dolgunk, s talán tennünk kéne,
de bátran fojtogat a hatalom törvénye.
Nem szolgál tudomány, jövőképünk nincsen,
marakszik az ember a semmivé lett kincsen.
A hitünk elveszett, s lelkünk nem szolgálja,
hatalom trónján ül az ördög prófétája.

Vakok közt látónak maradni veszélyes,
hazugságok vára már többezer éves.
Sír az ember lelke, lázadna zokogva,
tehetetlenségnek földhöz láncolt foglya.
Menekülne talán. Mindenhol ez várja,
megvezetett világ fegyverarzenálja.
A rémálom kínoz és megéljük ébren,
meddig él a világ a pénz bűvöletében?

Már a gyermeket is hazugsággal oltják,
az ármányaikat a képedbe tolják,
de hiába látod, ha mások nem látják,
élelmiszergyártók mérgeit zabálják.
A cirkuszt megkapják mind a hatalomtól,
s elég, ha az ember arénákban tombol,
s nem marad ereje a gondolkodásra,
míg a gondjaiért mutogathat másra.

Aki szólni merne, az mind kirekesztett,
cipeli, mint Jézus, vállán a keresztet.
Hiába beszélne szívről, szeretetről,
hazugnak nevezik, s megcáfolják egyből.
Cipeli a terhét, már nem is tud adni,
nem képes világa élőn megmaradni.
Hagyják felszegezni őt is a keresztre,
fentről átláthassa, minden el van veszve!

Vajon, van értelme ezért feltámadni,
eltorzult világnak újabb esélyt adni?
Lehet, Isten fia, már eleve téved,
lassan ő sem érti, miről szól az élet?
Értelem és remény szép lassan kihűlnek,
életünk ágain dögkeselyűk ülnek,
várják, hogy az utunk a végéhez érjen,
lelkünk mennybe szálljon, létsíkot cseréljen.

Halálra ítélt Föld, az ember lelakta,
nem is fáj a szíve érte, vagy miatta.
Eltűnik majd lassan, minden, ami élő,
robotvilág jön el, embertelen – félő!
Érzések nélküli, gondolkodás mentes,
amit könnyen ural a néhány bennfentes.
Üres, embertelen, kihűlt, árva, halott,
amilyet az ember maga mögött hagyott.

Aranyosi Ervin © 2021.09.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mennyi?


Aranyosi Ervin: Mennyi?

Mennyi álom, mennyi érzés,
mennyi édes megkísértés,
mennyi mosoly, lelki béke,
mennyi csodás perc emléke?

Ezt mind a lelkemben hordom,
s jelenemért morgolódom,
úgy szeretnék újra élni,
életembe visszatérni!

Mennyi jóság, mennyi szépség.
mennyi jószándékú népség,
mennyi csoda, mennyi álom,
mennyi kincs, s most nem találom!

Amíg emléküket őrzöm,
amíg járok még a Földön,
addig tiszta szívvel élek,
életsíkot nem cserélek.

Mennyi boldog pillanat várt,
mennyi szép nap töltött naptárt,
mennyi emlék gyűlt szívembe,
mennyi szépség fért el benne?

Ezek mind-mind bennem élnek,
s újra szép jövőt remélek,
ahol újra élet terem,
s visszakapom életterem.

Mennyi, ami elmúlt, mennyi?
Mennyi lépést kell megtenni?
Mennyi ember kell, hogy jöjjön,
mennyi kell, hogy utat törjön?

Hogy a létben újra éljünk,
egymással érzést cseréljünk?
Visszakapjuk igazságunk,
s a jó utat, amin jártunk…

Aranyosi Ervin © 2021.09.13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha lelkedben a Nap ragyog


Aranyosi Ervin: Ha lelkedben a Nap ragyog

Ha lelkedben a Nap ragyog,
ha kívül esik, az se számít!
Szebbé lesz tőle napod,
és ha rád talál egy másik,
őt is beragyoghatod,
s a közös lét szebbé válik!

Ha lelkedben a Nap ragyog,
örök fényben élhet lelked,
nem bánthatnak rút fagyok,
mindig lesz hol melegedned,
mindig elvethetsz magot,
s csodát látsz, mikor kikelnek.

Ha lelkedben a Nap ragyog,
kedved másokra is hat majd,
tükrözik a csillagok,
s lelked virágszirmokat hajt,
én is virágod vagyok,
aki csodásat tapasztalt.

Ha lelkedben a Nap ragyog,
szórd a fényed szét e Földön,
érezzék a magyarok,
tiszta fényed olyan kölcsön,
mit tovább kell adniuk,
hogy a világ békét öltsön.

Ha lelkedben a Nap ragyog,
ébreszd az emberiséget,
legyenek mind angyalok,
hogy a sötét érjen véget!
Legyünk jók és szabadok,
s rólunk szóljon ez az élet!

Aranyosi Ervin © 2021.09.08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élnünk kéne végre!


Aranyosi Ervin: Élnünk kéne végre!

Mindenki haldoklik születése után,
van ki szomorkodva, aggódva és bután,
de a legtöbb ember nem érzi, nem tudja,
hogy egy életen át kifelé áll rúdja.

Ez csak egy nézőpont, mert van örökélet,
csak a földi síkot, más síkra cseréled,
és a másik – más sík – visszavár, befogad,
s végre emlékszel majd, s nem vacog a fogad.

Mind tanulni jövünk, s élvezni a létet,
megtapasztalni a ránk váró sötétet,
megkeresni a fényt a hétköznapokban,
boldogságra lelni ölelő karokban.

Szeretni tanulunk, s érteni szeretnénk,
pedig jó lenne, ha szívünkre figyelnénk,
érzések mutatják számunkra az utat,
mely után az agyunk zakatolva kutat.

Hiszem, választhatunk, s céljaink meglelnénk,
ám, de folyton ural megvezetett elménk,
belesüllyedünk az anyag világába,
ami nem is lenne, csak úgy, önmagában.

Vannak hatalmasok, kik uralnak minket,
s tévútra vezetik az érzéseinket,
elveszik a tudást, amivel születünk,
amitől a világ gazdagodna velünk.

Így lesz teljességből alkotott fél-elem,
s hazugság, rettegés, lelkünknek élelem,
ami már nem táplál, földi síkon mérgez,
amely közelebb visz, a rettegett “véghez”.

De nem ezért jövünk, élőn haldokolni,
életen keresztül másokat okolni,
hanem élni jövünk, érezni, szeretni,
aminek születünk, olyan lénnyé lenni.

Így, amíg uralnak minket hatalmasok,
nem kerülnek elő a tudás-válaszok.
Kétségek gyötörnek, nem hiszünk magunkban,
s bizony, egymást bántjuk sértett haragunkban.

Meg kellene értsük, miről szól az élet!
Nem háborúskodás, nem ember kísérlet!
Csak a természetet kellene figyelnünk,
s a kérdéseinkre valós választ lelnünk!

Élnünk kéne végre, haldoklásunk helyett,
az élethez kaptuk e csodaszép helyet.
Csak a rémálomból kéne felébrednünk,
és a valóságban önmagunkra lelnünk!

Aranyosi Ervin © 2021.09.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Na jól van!


Aranyosi Ervin: Na jól van!

Na jól van, jól van,
jól van már!
Hiszem, az élet,
jó tanár,
és minden percben
csak tanít,
hogy kéne élned
napjaid!

Na jól van, hiszem
jobb lehet,
ha megismered
lelkedet,
ha megismered
önmagad,
ha megleled
belső szavad!

Na jól van, tudom,
megleled,
csak vizsgáld meg
jól lelkedet,
csak csendben
merülj benne el,
s figyeld figyelmed
mire lel.

Hogy lelked mélyén
mit talál,
hogy nem is
létezik halál,
mindig csak újabb
tanulás,
felismerésből
új tudás.

Na jól van, látom,
látod már,
sorsod a lelked
mélyén vár,
módodban áll
javítani,
s nem akar mást:
Tanítani!

Boldog lennél,
ha értenéd,
rólad szólna
saját zenéd!
Na jól van – hinnéd –
s mondanád,
s dúdolnád
lelked dallamát.

No lám csak, van
saját dalod,
és úgy szól
ahogy akarod,
ha akarod,
ha élvezed,
a földi mennybe
elvezet.

Aranyosi Ervin © 2021-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nevetni mindig van okod!


Aranyosi Ervin: Nevetni mindig van okod!

Tudod, a nevetés sok mindenre gyógyír,
kár, hogy azt az orvos nem írja fel neked!
Ám akad számodra egyúttal egy jó hír,
másképp is van módod emelni kedvedet.

Az életben annyi vicces fonákság van,
ne bosszankodj rajtuk, inkább csak nevess!
Leld meg hát a humort a sírós világban,
s lásd a szebbik oldalt, hogy vidám lehess!

A félelem lehúz, akár egy vasmacska,
engedd el, s emelkedj a felszínre fel!
Ne búslakodj tovább, ne legyél oly csacska,
hidd el, hogy a lelkünk jobbat érdemel!

Ha már a világod végre szebbnek látod,
villantsd másokra is kedves mosolyod,
így teremthetsz ennél sokkal szebb világot,
s rájössz majd, nevetni mindig van okod!

Aranyosi Ervin © 2021-08-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Akard megélni!


Aranyosi Ervin: Akard megélni!

Akard megélni boldog álmaid,
jövőd kulcsa a lelkedben lakik,
keresd meg hát, és nyisd ki börtönöd,
amely fölött félelmed őrködött!
Higgy önmagadban, s légy végre szabad,
álmodj merészet és teremtsen szavad!
A gondolat, az varázsol, teremt,
s elnyerheted akár a végtelent!

Amire vágysz, azt mind megkaphatod,
hited által ölt élő alakot,
csak ellenérzés benned ne legyen,
akard a jót, hogy boldoggá tegyen!
Ha képes vagy látni, érezni már,
amit a lelked oly nagyon kíván,
hidd el, egy nap, kézzel érintheted,
mert egy síkra kerülhet majd veled.

Teremt a vágy, s teremt a félelem,
ezek kísérnek át az életen,
s te döntöd el, mire hagyatkozol,
melyik vezet, mikor döntést hozol.
Ha a kormányt a kezedbe veszed,
s a döntést másnak át nem engeded,
akkor a lét majd pont úgy alakul,
hogy nem maradsz az életben alul!

Akard megélni végre álmaid,
vesd hát le most, a múltnak árnyait,
lelked szerint, teremts egy szebb jövőt,
egy emberit, igazán élhetőt!
Vedd hát kezedbe sorsod kerekét,
legyen a lét álmodott, meseszép,
s ha hited is majd helyére kerül,
élhetsz a Földön büszkén, s emberül!

Aranyosi Ervin © 2021-08-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Követem a Napom


Aranyosi Ervin: Követem a Napom

Követem a Napot,
fényével vezessen,
elindulva felé,
példakép lehessen!
Hisz tanulom tőle
én is ragyogásom,
hadd legyen másokra
nekem is hatásom.

Hadd öntsek tiszta fényt
én is nyílt szívekbe,
megmutassam, könnyebb
világot szeretve!
S úgy, mint fénylő Napom
odafent az égen,
szórom a világra
érző, tiszta fényem.

Szép szavakkal, vígan,
tudó, bölcs reménnyel,
életet mutató,
jövőt hozó képpel.
Teszem, mit vállaltam,
mert ez lett a dolgom,
csak az értetlenért
néha morgolódom!

Úgy, ahogy a Napom,
világom csodálom,
s hiszem e planéta
megvalósult álom.
Meg kéne őriznünk
a szép utókornak,
hogy legyen jövője
mából nyíló holnap.

Sajnos, sok a felhő
a bolond világom,
emberi butaság
árnyékait látom,
sötétbe borít
az anyagias világ,
s ott a fény hiánya
bántja azt, aki lát.

Életre születtünk
és nem haldokolni,
rút félelmeinkért
másokat okolni,
inkább feloldódni
természet ölében,
hadd pihenjen lelkünk
Isten tenyerében.

Tükrözzük hát együtt
drága Napunk fényét,
őrizve lelkünkben
szebb jövőnk reményét.
Figyelmünk irányát
tereljük a jóra,
hadd válhasson szebbé
mától minden óra!

Aranyosi Ervin © 2021-08-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva