Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Tanítani csak úgy lehet


Aranyosi Ervin: Tanítani csak úgy lehet

Tanítani csak úgy lehet,
ha van ki szívvel hallgat.
Ha megnyithatom lelkemet,
s nem beszélek a falnak.
Ha szárnyalnak érzéseink
s rokon lelket találnak,
s gondolatok, vágyak szerint,
valós élménnyé válnak.

Tanítani csak úgy lehet,
ha tisztán hisznek benned.
s nem kell eladnod lelkedet,
nem kell pokolra menned.
Ha szívedből a szeretet,
másokra átsugárzik.
Őszinteség, hit és remény,
minden szavadban látszik.

Tanítani csak úgy lehet,
ha szavadra figyelnek,
ha van jó szót befogadó,
még tiszta lelkű gyermek,
vagy felnőtt ki utat keres,
ki egy jobb létre vágyna,
s nem indul vakon és bután
bele a nagyvilágba!

Tanítani csak úgy lehet,
ha van ezernyi kérdés,
ha elsimul a lelkünkben
a sok-sok félreértés.
A tudás úgyis messze jut,
célba ér menthetetlen,
s aprócska magot ültet el
a nyitott emberekben.

Tanítani úgy érdemes,
ha van, aki tanuljon!
A mag kikel, de fontos az,
hogy jó talajra hulljon!
Nem elég adni a tudást,
öntözd a hit vizével,
segítsd a lelki tanulást,
lelked erős hitével!

Aranyosi Ervin © 2020-11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyógyítsunk érzéssel!


Aranyosi Ervin: Gyógyítsunk érzéssel!

Szétszakított lelkek
ölelésre vágynak.
Úgy kell a melegség
a fázós világnak!

Kell, hogy visszakapják
az erőt, a hitet,
elszakított lelkük
csak ez mentheti meg!

Hiszen a félelem
lelkeket betegít,
azon csak szeretet,
és az öröm segít!

Mosoly és nevetés
hová menekültek?
Fények takarásba,
árnyékba kerültek.

A mi teljességünk
fél-elemmé vedlett,
szeretetlen lélek
betegít meg testet.

Az érintés nélkül
fuldoklik a lelkünk,
s nincs, ami segítsen
önmagunkra lelnünk.

Az érintés gyógyít,
az ölelés szintén,
egészséges öröm
van a lélek szintjén.

Össze kell, hogy rakjuk
fél-ő lelkeinket,
s hiszem, hogy az Isten
is megsegít minket!

Öleljünk, szeressünk
ez lenne a lényeg,
legyünk egész-séges,
teljes létű lények!

Gyógyítsuk érzéssel
az egész világot,
s legyen teljességünk
Istentől megáldott!

Aranyosi Ervin © 2020-11-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lelkünkben leljünk meleget!


Aranyosi Ervin: Lelkünkben leljünk meleget!

Nem jött még el a tél,
a szívek mégis fáznak,
sóvárogva a jó iránt,
az arcok könnyben áznak.
Hová tűnt el a ragyogás,
boldog mosoly, az élet?
Magányos lelkek sírnak fel:
– Én napról napra félek!

Engedd magadba be a fényt,
így gyógyítsd a világod,
befelé fordulj, meditálj,
s kiutad megtalálod!
Ami kívül van, ne engedd,
hogy lelked megérintse,
lélekben lehetsz csak szabad,
ez a világod kincse!

Szabadság, béke vár reád,
ott lelhetsz igazságot,
millió kérdés felmerül,
s a választ ott találod.
Keresd Istenhez az utat,
nyugtasd meg lelked végre,
számodra mindent megmutat,
szivárványt fest az égre!

Mosoly vidítsa lelkedet,
hited legyen erősebb,
hidd el, léteznek angyalok,
s a hívást várják tőled!
Kell, hogy gyógyuljon a világ,
általunk jobbá váljon!
Kell, hogy az emberiség,
egy jó útra találjon!

Ha lélekben együtt leszünk,
már lehet eredménye,
hiszem, hogy végre visszatér
az emberek reménye!
Megint szép lehet a világ,
megújul, újra éled,
s ha megtaláltad lelkedet,
világod több lesz véled!

Egyetlen út a szeretet,
szeresd jobbá világod!
Ez olvasztja fel a jeget,
higgy benne és meglátod!
Lehet, hogy lassan jön a tél,
s a Földet jég takarja,
lelkünkben leljünk meleget,
Teremtőnk ezt akarja!

Aranyosi Ervin © 2020-11-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A halál nem létezik


Aranyosi Ervin: A halál nem létezik

Nincsen halál, nem létezik!
Akik állítják, miért teszik?
Miért jó, hogy ezzel megvezetnek,
gátat szabva az életednek,
ellopva álmot, boldogságot,
sötétre festve a világot?
Csak másik szintre lép a lélek,
de, míg itt él, azt mondja félek,
s nem éli meg a szabadságát,
nem ismeri meg a világát,
a létnek célját nem találja,
csak eljövő halálát várja!

Nincsen pokol és nincsen menny sem,
nem létezik, csak képzeletben!
Ha az ember végre felfogná,
talán a létét nem nyafogná,
nem szenvedné folyvást végig,
mert nem élnek, kik Istent “félik”!
Mert tőle félni nem is kéne,
neki nincs arra igénye,
nem várja el, hogy esdekeljél,
hogy földre önként térdepeljél,
s megalázd magad ő miatta,
az életet nem önzőn adta!

Nincsen neki hatalomvágya,
ő nem vágyik a gazdagságra,
hiszen benne megvan már minden,
hisz ő a mindent teremtő Isten!

Ő nem vár el tetőled semmit,
ha elakadsz, majd tovább lendít,
s eljuttat oda hova vágynál,
ha nem ragadsz le csak a vágynál!
Ha mindig úgy teszed a dolgod,
hogy lelked alkot, s attól boldog,
akkor az élet teljessé tesz,
és a világod végre szép lesz,
általa így boldoggá válhatsz,
s lelkedben megnyugvást találhatsz.

Csak tudnod kell, tanulni jöttél,
egy jó kis szerződést kötöttél,
s a tanulást élvezned kéne,
hisz saját terved eredménye.
Hiszen, mikor Földre születtél,
egy vággyal áldott lélek lettél!

Hogy végül, hogy éred el vágyad,
az út mindegy, csak megcsináljad!
Nem minden terved sikerülhet,
az utad néha nagyot kerülhet.
Néha a járt út járhatatlan,
s az átsegítő láthatatlan,
de ha vár rád, a célt eléred,
és addig nem ér a lét véget,
amíg csak dolgod van a Földön,
s addig a lét nem puszta börtön,
addig nem tudod abbahagyni,
utadon tovább kell haladni!

Vagy elvégzed az iskoládat,
vagy rád egy újabb élet várhat,
ahol majd folytatod, mit kezdtél,
mikor életre szövetkeztél.
Nincsen halál és pokol sincsen,
s mindenben benne, ott az Isten,
az mind maga, amit teremtett,
így találhatsz értelmes rendet.
Poklot, halált nem ő írt néked,
adott működő mindenséget,
s a teremtést mireánk bízta,
s hitte a lelkünk isteni tiszta!

Csakhogy az ember többre vágyott,
pokollá tette a világot,
és mindezért Atyját okolja,
a rosszért az Istent ostromolja.
Hiszi, a poklot Sátán adta,
s ki azt szolgálja Sátánfattya!
Pedig nem más, mint gyarló lélek,
kire visszaszáll az ítélet,
s elszenvedi, amit teremtett,
megélve poklot és a mennyet!

S mert mindig hazudtak neki,
a mások istenét élteti,
és idegen imát mormol,
mit örökölt egy régi korból.
Egy életen át várja sírva,
hogy hátha másképp lett megírva,
hátha ő reá nem talál,
a neki hazudott halál.

Nincsen halál, csak átkelés,
csupán leáll a szívverés,
a test elporlad nincs tovább,
abba hagyjuk az iskolát.
Ha megbuktunk jövünk megint,
egy megálmodott terv szerint,
vagy tán, mert tovább tanulunk,
azért hoz erre az utunk.
Elmegyünk mind és visszatérünk,
tanuljuk azt, hogy mennyit érünk!
Az életünk folyik tovább,
ha kell ezer világon át!

Aranyosi Ervin © 2020-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretnélek felemelni


Aranyosi Ervin: Szeretnélek felemelni

Szeretnélek felemelni,
hogy ne játssz a porban lenn!
Léted értelmet tud lelni,
ha látod a végtelent,
ha látod a teljességet,
s hiszed, van hozzá közöd!
Hisz kaptál egy képességet,
lelked testbe öltözött!

E Földre élni születtél,
annyi minden várt reád,
teremtőd gyermeke lettél,
s kaptál földet, óceánt,
hozzá annyi játszótársat,
és már megszerzett tudást,
használd értelmes dologra,
s állítsd meg a pusztulást!

Állítsd meg a pusztítókat,
fogd le gyilkos kezüket!
Ne lehessen kínzóeszköz,
jelképként a feszület!
Írd újra a sorsunk könyvét,
egy közösen élhetőt,
hagyd változni a világod,
mert újra cseréled őt!

Szeretnélek felemelni,
lehess végre, aki vagy!
Ne pusztítson csenevésszé,
hideg télben, napi fagy!
Hagyd lelkedet szárnyra kelni,
élj egy gazdagabb jövőt,
mutass utat, adj új hitet,
tanítsad a felnövőt!

Térj vissza a természethez,
bontsd csak le a falakat,
megépített börtönödből
szabadítsd ki magadat!
Legyél végre újra ember,
akiben jóság lakik,
add vissza az igazaknak,
mit elloptak valakik!

Tedd a létet élhetővé,
kell hogy emberré legyél!
Eltüntesd a mesterségest,
teremtő csodát tegyél!
Szeretnélek felemelni,
élő lélekké lehess,
újra megtanulhass élni,
használd szíved és szeress!

Aranyosi Ervin © 2020-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretetlen világban


Aranyosi Ervin: Szeretetlen világban

Ölelésre váró lelkek,
mosolytalan hajnalon,
mint hadsereg menetelnek,
s árnyék csorog a falon…
Talán csak az ősz, a nyirkos,
szívja el a meleget?
Vagy elfolyik ereinkből
az élet, a szeretet?

Hová tűnt a Nap sugára,
ködbe borult a világ?
Nem hisz már nyitott szemének,
az a lélek, aki lát?
Szeretetlen lehet élni,
de hiszem, nem érdemes!
Érzés nélküli világban,
minden lépés végzetes!

Kihűl lassan a világunk,
minden szó szívünkre fagy,
s nem érzed saját erődet,
csak a gonosz tükre vagy!
Ölelés és mosoly nélkül
örök télre kárhozunk.
Félelmekből merítkezve
önmagunkra frászt hozunk.

Mi nem haldokolni jöttünk!
Megélni az életet!
Megtanulni szebben élni,
vajon mi történhetett?
Elrabolták a teremtést,
Atyánktól vett örökünk?
A szeretet idegen lett?
Miben leljük örömünk?

Mosolytalan reggelünket,
befordult nap váltja fel,
robotként éljük a létet,
senki, senkit nem ölel?
Elhiszed, hogy így kell élni,
ez az út maradt csupán?
Elhisszük a hazugságot,
és csak haldoklunk bután?

Aranyosi Ervin © 2020-10-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megélni a valóságot


Aranyosi Ervin: Megélni a valóságot

Nem ezt kértük, nem ezt vártuk,
az ajtót önmagunkra zártuk!
Nem ezt vártuk, nem ezt hittük,
azt reméltük, többre visszük!

Le kellene rombolnunk a hazugságokat,
az ember lelke a jóságától lehet boldogabb!
Álmainkat összetörték szilánkokra már
és egyre jobban húz a mélybe a nyúlós mocsár.

Nem ezt kértem, nem ezt vártam,
egyszerűen megcsináltam,
Nem csak vártam. Teremtettem,
a gondolat teremt bennem!

Építenünk kellene saját világunkat,
hisz az alkotás, s az alkotó egyaránt szabad!
Álmaimat visszavenném, hisz az élet vár,
és eltűnne az életemből a lehúzó mocsár.

Nem kell kérnünk, nem kel várnunk,
ajtónkat kell csak kitárnunk!
Felismerni, nem kell félnünk,
csak Földünkkel együtt élnünk!

Le kellene rombolnunk a hazugságokat,
ami megkínoz és amitől a lelkünk fáj sokat!
Álmainkat újra élve élnünk kellene,
ne változzon meg az ember igaz jelleme!

Tárd ki karod, tárd ki szíved,
könnyebb lesz a fénybe vinned,
építened új világod,
s megélni a valóságot!

Aranyosi Ervin © 2020-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lassíts le utadon


Aranyosi Ervin: Lassíts le utadon

Lassíts le utadon
és néha nézz körül!
Kevés ma ki boldog,
ki nap, mint nap örül.
Ne hidd, hogy boldogabb,
ki talán gazdagabb,
ábrándokba erről,
ne is ringasd magad!

Lassíts le utadon,
és ne rohanj tovább,
ne rohanj előnyért
és ne játssz ostobát!
Hagyd az örömöket
az öledbe hullni,
legyél hálás mindig,
akarj boldogulni.

Lassíts le utadon,
és nézz inkább széjjel,
lásd meg, hogy a Földünk
alapjában szép hely.
Csupán rajtunk múlik,
marad-e ilyennek,
óvd és vigyázz reá,
hisz kell a szívednek!

Lassíts le utadon
s élvezd a világod!
A legdrágább kincsed,
mit a szemed látott.
Nézz rá szeretettel,
Legyél érte hálás,
s legyen a te célod
jobb emberré válás!

Lassíts le utadon
ne fuss az idővel,
nem verseny az élet,
ne küzdj hát erővel,
inkább élvezd léted,
légy általa boldog,
hiszen igazából
ez lenne a dolgod!

Aranyosi Ervin © 2020-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lentről nézve

Aranyosi Ervin: Lentről nézve

Innen lentről nézve,
szebbnek látszik a világ,
közelebb van hozzám – látod –
a fűszál, a kis virág.

Innen látom a hangyákat,
a sétáló bogarat,
innen nézve minden vidám,
arcomon mosoly fakad.

Nézőpontot kéne váltsál,
hogy életed szebb legyen!
Másképp nézni a világra,
s hagyni, boldoggá tegyen!

Olyan nyugodt, olyan kedves,
a világom csudaszép,
a természet engem szólít,
nekem mond ezer mesét.

Itt lent nem bánt senki senkit,
nincs is ezért háború,
amíg élvezem világom,
sosem leszek szomorú!

Mi lenne, ha lehajolnál,
s te is látnád, amit én.
hogy a világ nyugodt, békés
a természet lágy ölén.

Csak az ember bonyolítja
nap, mint nap az életét,
gondolkodj el, a sok ármány
mikor költözött beléd?

A világunk lentről nézve,
sokkal szebbnek látható,
és ha figyelsz, minden percben
újabb csoda várható.

Elég lenne megcsodálni,
s élvezni, amíg lehet.
Világunkat megszépíti
az áradó szeretet.

Ami itt lent megváltozik,
ott fent jóvá alakul,
ezt a törvény kéne vennünk
az élethez alapul.

Meg kéne látnunk a szépet,
kiélveznünk a csodát,
neked ezt a nézőpontot
szeretettel adom át!

Aranyosi Ervin © 2020-09-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tiszta lélek


Aranyosi Ervin: Tiszta lélek

Lelke tiszta, mint papírlap,
melyre bármi írható,
őrizd meg a tisztaságát,
maradjon hitet adó!

Szeretettel ápold lelkét,
hadd nyíljon ki, mint virág!
Mutasd neki, alapjában
csodálatos a világ!

A természet száz csodája,
legyen kincse, amit óv,
fogadja be a szépségét,
és hadd játsszon álmodót!

Mozgasd meg a képzeletét,
mint pillangó szárnyait!
Mutasd meg, hogy csodáinak
mása szívében lakik!

Tegye szép lelkét szabaddá,
nyíljon meg a képzelet!
Hadd árasszon szép lelkéből
angyalhangú éneket!

Legyen boldog, s tegye azzá
az élő környezetét,
elmondhassa önmagáról,
az ő lelke csodaszép.

Hadd szebbítse a világot,
tegye jobbá, ha lehet,
hadd áradjon világára
szívéből a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2020-09-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva