Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Álmodj végre!

Látomás – Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: Álmodj végre!

Álmodj végre egy szebb jövőről,
tegye élővé szép hited!
Ízleld meg ízét, fogd kezedbe,
dobbanjon érte meg szíved!

Mert ami élő képzeletben,
az valóságod része lesz!
Csak el ne hidd, hogy nem vagy képes,
hogy teremtővé nem lehetsz!

Mert nem a tett képez világot,
hanem a fürge gondolat,
csak rajtad áll, melyiket látod,
a vágyottat, vagy a gondokat!

Ha kétség gúnyja támad benned,
ha álmaidat eltolod,
akkor a hiányát teremted,
s az életedbe azt hozod.

Figyeld, milyen érzés kíséri,
a vágyaid, az álmokat,
ha teremtésed árnyék éri,
akkor rá lelked vár sokat.

Ám ha nincs kétes akadálya,
akkor egyszer csak megkapod,
Ha csukott szemmel kezed nyújtod,
eléred úgy, mint a Napot.

Hidd el, Atyád is így teremtett,
s nem mondta senki: – Nem lehet!
Az egész világ gondolat volt,
s most gazdagabb lehet veled!

Talán tudod, tágul világunk!
A teremtésünk gazdagít!
Rosszat csak az rendel magához,
akit világa elvakít!

De te álmodj csak szebb jövőről,
hagyd képet alkotni hited,
és válts valóra minden álmot,
csupán azzal, hogy elhiszed!

Aranyosi Ervin © 2018-10-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kilépés a saját börtönödből


Aranyosi Ervin: Kilépés a saját börtönödből

Hidd el, végül minden jóra fordul,
s az életed a jó felé halad,
a rozsdás zár még egy nagyot nyikordul,
de végül enged, s lelked már szabad!

Lám, kiléphetsz a sorsod börtönéből,
hová te zártad félős lelkedet,
s amíg bent voltál, álmodtál a szépről,
s lám a hited, szabadba vezetett.

Mert mindvégig a kulcs ott volt kezedben,
s te megtalálni vágytál oly nagyon,
s most szemedről a fátyol is lelebben,
és itt vagy már a másik oldalon.

Hát kezd el végre saját sorsod írni,
s ne engedd, hogy mindig más tegye!
Élni jöttél, nem csak folyton sírni,
s nem próbálgatni, hogy neked megy-e?

Nyisd ki cellád, fordítsd el a kulcsot!
Változz, s világod veled változik!
Ha figyelted, a félelem volt túl sok,
a lelked ebből kikívánkozik.

Nézz önmagadba, érzések vezetnek,
s ha figyelsz rájuk, utadra találsz!
Csak szeretned kell, s ha téged szeretnek,
hát megkaptad már mind, amire vágysz!

Hidd el, végül minden jóra fordul,
s az életed a jó felé halad,
a rozsdás zár csak még egyet nyikordul,
hát lépj a fénybe, s érezd jól magad!

Aranyosi Ervin © 2018-10-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kell hogy…

Художник Виктор Низовцев festménye

Aranyosi Ervin: Kell hogy…

Kell, hogy jó szó ébressze a lelket!
Ha minden lélek végre ünnepelhet,
ha megértjük, hogy egymásért vagyunk,
majd rájövünk, hogy meg sem halhatunk.

Kell, hogy az élet lényegét megértsük!
Hogy mások lelkét nap, mint nap ne sértsük,
sőt felemelve egymást, ünnepeljünk,
s még életünkben boldogságra leljünk.

Kell, hogy tudjuk, hogy miről szól az élet,
mért születik a Földre le a lélek,
hogy tanulni jön, másokat szeretni,
sok éhező, szép lelket megetetni.

Ám kell, hogy lássuk, csukott szemmel élünk,
és nem szeretve, egymástól is félünk,
mert nem a jót, az élhetőt keresve,
a birtoklás csúf csapdájába esve.

Kell, hogy megértsük, nem szolga a lélek,
nem nyomorúság, betegség az élet!
Többek vagyunk, mint madzagra tett bábok,
kiket vakítanak olcsó hazugságok!

Kell hát hogy tudd, nem haldokolni jöttél,
egy szerződést az Istennel kötöttél,
hogy tapasztalsz az élet útján járva,
s rajtad múlik boldog leszel, vagy árva!

Kell, hogy saját kezedbe vedd a sorsod,
teremtő erőd a szavaidban hordod,
ha úgy teszel, ahogyan gondolod,
tiéd lehet sok sóvárgott dolog.

Tiéd lehet mire a lelked vágyna,
felhőre ülhetsz, csodás szivárványra,
megélhetsz bármit, mit elképzelni bírsz,
amit kigondolsz, vagy papírra írsz!

Kell, hogy az álmod, ne maradjon álom,
segíts neki, hogy egyszer valóra váljon,
amire vágysz, az mind életre keljen,
teremtő lelked folyton csak ünnepeljen.

Kell, hogy használd a hited erejét,
töltsd meg valóddal az álmaid helyét!
Hisz tudnod kell, hogy erről szól az élet,
amit ma gondolsz, azt holnap majd meg éled!

Aranyosi Ervin © 2018-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szélmalomharc


Aranyosi Ervin: Szélmalomharc

Ma is lehetsz te Don Quijote,
van számtalan sok szélmalom!
Ádáz küzdelmet vívhatsz másért,
akad rá annyi alkalom.
Hiába, mások érdekében,
ha nem készült még lelkük fel,
s hiába tudod, hogy a lélek
az bizony többet érdemel!

Ha önmagadat felruháztad,
tudással, hittel gazdagon,
okoskodók elédbe állnak,
s a csizma ott az asztalon.
Téged tartanak dilettánsnak,
sok lúd győz a disznó felett,
tudás mélyére sose ásnak,
csupán kikezdik lelkedet.

Hát hagyni kell a butát veszni,
haldokoljon, ha nem tanul
és ne tanítsuk, ki tanulna,
haljon ő is, ártatlanul?
Ne törődj mással, ennyi lenne
a dolgunk itt a földtekén?
Csak osztozkodni kétes kincsem:
– Ez a tiéd, az az enyém!

Az ártatlant is halni hagyni,
pénz mocsarába süllyedve el,
vagy a szavunkat felemelni:
ÉLNI, s nem túlélni kell!
Lehet minden csak szélmalomharc,
s lehet, hogy rég felesleges,
nem számolhatsz az értelemmel,
ha az csak kibúvót keres…

Aranyosi Ervin © 2018-10-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Borongva a világ baján


Aranyosi Ervin: Borongva a világ baján

Írtam már verset, több ezret, sok százat,
amelyben lelkem a világ ellen lázadt.
Annyi a kérdés és nincs rá magyarázat,
hogy hová tűnt az emberi alázat.

Egymásért kéne csak jót cselekedni,
a másik lelkét magasra felemelni,
és fentről nézni együtt a nagy világra,
egy szebb jövőre, egy jobb holnapra vágyva.

DE együtt kéne, egymással összefogva,
közösen lelkesedve, nem sírva, nyafogva,
hiszen a lélek, ha hagyod, jót teremt,
s elhozza végül a vágyott végtelent.

A Földünk annyi kinccsel van megáldva,
s boldoggá válnánk egymást megkínálva,
juthatna a jóból mindig, mindenkinek,
vajon a világ ezt, miért nem érti meg?

Mért harácsol megannyi gazdag ember?
S mért nem telik el sosem a sikerrel,
mért vágyik többre, mint amit megkapott,
miért takarja el más elöl a Napot?

Miért nem áll le, ki kincseiben dúskál,
ha vizet inna, mit merített a kútnál,
tovább mért iszik, ha már nem szomjazik?
Önző szomjúsága miből táplálkozik?

Nem esne jól, ha mást is megitatna?
A kút vizéből egy másiknak is adna?
Nem esne jól? Nem örülne a lelke,
ha végre ebben jó érzésre lelne?

Tolvajok, rablók uralják a világot,
s teremtenek éhséget, szolgaságot.
Mitől lett vajon a világ birtokuk?
Mitől lett nékik minden felett joguk?

Az Univerzum napról-napra tágul,
s a gazdagsága mind miénk igazából,
s mindnek az élőt kellene szolgálni,
a Földnek édenkertté kéne válni!

Az ember mögött pusztulás virágzik,
s ki együtt érez, a szeme könnyben ázik,
hisz nem kellene nagy erőlködés,
csak a jóhoz, a jószándék kevés!

A kapzsiság csúf ördögöt teremtett,
s az nem hagyott helyet a szeretetnek,
s ma már minden a démonit szolgálja,
s a kiutat az ember nem találja.

Szolgavilág, hát elfogadtad sorsod?
Uraidat a tenyereden hordod?
A rabszolgáit újra termeled?
Hisz szolgának szülted a gyermeked!

Tudom, tudom, nem borongani kéne,
belőlünk nőhet a szeretet fénye,
amely elűzi a szolgai sötétet,
s az elnyomásnak együtt vetünk véget.

Bizony, kell hát, hogy gyertyát gyújtogassunk,
hogy másokra a tiszta fénnyel hassunk,
hogy szeretetnek rájuk essen fénye,
hogy maradjon az embernek reménye!

Aranyosi Ervin © 2018-10-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Becsüld elődöd és utódod!


Aranyosi Ervin: Becsüld elődöd és utódod!

Lehajolni, közel kerülni,
egy szinten lenni szép lehet.
Közelről nézve megbecsülni,
elismerni az életet!
Észrevenni a feltörekvőt,
meglátni benne a csodát,
hadd lássa benned léte múltját,
ha stafétádat adod át!

Légy büszke rá, akitől kaptad,
örökké érted alkotott,
tette a dolgát lankadatlan,
s a mádba szép jövőt hozott.
A múlt terheit mind lerázta,
legyőzött érted száz veszélyt,
nyomot hagyott, hogy útját folytasd,
életre adott szép esélyt.

Becsüld meg hát, hisz ez a dolgod,
múlt és jövő ma összeér.
Becsüld elődöd és utódod,
s legyél csak hálás mindenért.
Fogd hát kezét és ne ereszd el,
érezze, tőle több a lét,
segítsd, hogy méltón megélhesse,
a reá testált életét!

Aranyosi Ervin © 2018-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Helyed az időben


Aranyosi Ervin: Helyed az időben

Tova szállt a tegnap,
a mának lassan vége.
Azt, hogy lesz-e holnap,
senki nem ígérte!
Ha lesz, az milyen lesz?
Csupán rajtad múlik,
napi teremtésed
a jövőbe nyúlik.

A múlt már megtörtént,
hát tanulj belőle,
ami nem sikerült,
ne vetítsd előre!
Ne ismételd újra,
ne járj körbe-körbe,
mosolyogva nézhess
holnap is tükörbe!

Bármit megteremthetsz,
ne állj meg a vágynál!
Képzeld el, hogy tiéd
az, amire vágynál.
Lásd lelki szemeddel,
kezeidben érezd,
s vigyázz, kétségekkel
nehogy összevérezd!

Ha tudsz hinni benne,
majd kézbe foghatod,
ha éppúgy elvárod,
mint a kelő Napot!
Akkor is, ha éppen
felhő eltakarja,
azért tudd, hogy ott van,
hisz lelked akarja!

Mindaz, amire vágysz,
az elindul feléd,
s ha hited nem gátol,
el is juthat eléd.
Hacsak hitrendszered
meg nem akadályoz,
lelked vágyott tárgyát
bevonzza magához.

Ne merengj hát azon,
hogy más írja sorsod,
a teremtés kulcsát
önmagadban hordod.
Jó kedved támogat,
a rossz akadályoz,
tőled függ, hogyan állsz,
a táguló világhoz!

Aranyosi Ervin © 2018-09-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elmélkedés az őszről


Aranyosi Ervin: Elmélkedés az őszről

Az őszi Nap még rám nevet,
simítva fázós lelkemet.
Messziről int, s tovább halad.
A nyár, az emlék itt marad.

Nem viszi azt magával el,
benne a szív reményre lel,
mit támogat a hit maga,
hoz még nyarat nagy csillaga.

Ha megmarad a hit, remény,
belül kigyúl a kósza fény,
amit táplál a képzelet,
hogy holnapom még szép lehet.

S lám lángra kap a röpke vágy,
tovább lépni, élni muszáj!
Nem adhatom fel! Én, soha!
Jöhet a tél, a mostoha!

Amíg szívemben szikra él,
mit nem lobbant el cirka szél,
addig leszek, mert van jövőm,
vágy ébred bennem felnövőn.

Nem győzhet le sem tél, hideg,
míg lelkem vágy érinti meg,
amíg akadnak céljaim,
akadnak húzó álmaim.

Addig mindennap felkelek,
nem nyomasztanak reggelek,
s keresek újabb célokat,
s kihúzok fagyos tél fogat!

Addig is ébren álmodom,
múltam a tűzre rádobom,
s hittel várom az új tavaszt,
hogy nem hiába vártam azt.

S a Nap ígéri, úgy leszen,
s én ezt most komolyan veszem,
lelkemben őrzöm lángomat,
s addig gondolok rá sokat!

Aranyosi Ervin © 2018-09-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A világon borongva


Aranyosi Ervin: A világon borongva

A Föld nevű bolygón mennyin, mennyin élnek,
holnaptól rettegnek, a halától félnek.
Nem jut hát idejük előtte még élni,
nem tudják sorsukat szebb létre cserélni.
Múltjuk nehéz terhét cipelik magukkal,
hiszik, gazdagabbak hozott haragjukkal,
viszik a megbántást, fájó irigységet,
sértő rossz perceket, fájó lelki mérget.

Miért ragaszkodnak a rossz emlékekhez,
amely leginkább a betegségnek kedvez?
A múlt összes súlyát a jelenben hordják,
minden fájdalmukat társaikra szórják.
Teljes figyelmük a tegnapra irányul,
bár a jármű halad, szemük tükröt bámul,
így hát újra, s újra balesetek érik.
A mában kallódva tegnapjukat élik.

Lám az új napjaik sem lesznek már jobbak,
s nincs bennük teremtés, semmit nem alkotnak!
Mintha jól is esne tobzódni a rosszban,
sárban dagonyázni, folyton zavarosban.
Így alakul ez már, nagyon nagyon régen.
Nincs ki rendet tegyen az emberek fejében.
Aki megpróbálta, keresztre vetették,
szavait, tanait meg sosem értették.

Ma is tőle várnak megváltást, kegyelmet,
de egyik sem marad tisztalelkű gyermek.
Aki lát közöttük, inkább megvakítják,
s odafentről várják a börtönük nyitját.
Pedig ott van bennük, a lelkükbe zárva,
de a jó Istenük, éppen olyan árva,
éppoly tehetetlen hisz rá nem figyelnek,
inkább istentelent, s bűnöst irigyelnek.

Mennyi mennyi lélek, Isten is van számos,
mindnek csak a másik a hazug szélhámos.
Vallások és papok osztják meg a népet,
így nem alkothatnak teremtő egységet.
Vallás, politika egy kaptafán készül,
ezt kapja a világ népe osztályrészül.
Mindegyik hisz persze a maga igazában,
megint Bábel tornya épül fel a mában.

Aranyosi Ervin © 2018-09-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Beszéld ki magadból!


Aranyosi Ervin: Beszéld ki magadból!

Kezdj csak el beszélni!
Ne fojtsd el magadban.
Ne legyen a lelked
dühtől forró katlan.

Hiszen sérelmeid
téged betegítnek.
Lélek fájdalmakat
a testre vetítnek.

Minden betegségnek
ez áll hátterében,
csupán ennyit kéne
megérteni szépen.

Az ilyen konfliktus
drámaian hat ránk,
váratlanul is ér,
s inkább visszaadnánk.

Mint egy képen csapás,
megütközünk rajta,
elfogadhatatlan,
olyan gyilkos fajta.

Elszigetelt marad,
mert magadban tartod,
önmagad csukod rá
magadra az ajtót.

Belül dédelgeted,
mintha az jó lenne,
de vigyázz mert ott van
a méreg is benne!

Végül a konfliktus
azért okoz terhet,
nem lelnek megoldást
azonnal a lelkek.

Hosszan rágódsz rajta,
elásod magadba,
és a végén ez lesz
betegséged magja.

Dühvel locsolgatod,
aztán félelemmel,
ettől lesz igazán
beteggé az ember!

Ám ha kibeszélnéd,
elmondanád másnak,
jó esélyt adhatnál
a gyors gyógyulásnak.

Aranyosi Ervin © 2018-09-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva