Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hogyan is működik?


Aranyosi Ervin: Hogyan is működik?

Jó lenne egy dolgot végre megtanulni:
– Hogyan kell a létben könnyen boldogulni?
Hogy vonzzunk jólétet hétköznapjainkba,
hogy ússzunk az árral, a felszínen ringva?

Hogy vonzzuk magunkhoz a vágyott szerencsét?
hogy csupa jót hozzon a földi jelenlét!
Hogy váltsuk álmunkat könnyedén valóra?
Pozitív gondolat, hogy jöhet kapóra?

Szerencse záloga: – Szeresd önmagadat,
szeresd a világod – nem túl nagy feladat!
Fedezd fel utadon a lehetőséget,
s figyelj, mert világod gyakran kínál téged!

Csak észre kell venned, és élned kell vele,
kis tudatosságot, érzést szőni bele!
Ne ellenkezz vele, kezdj el benne hinni,
hittel és lélekkel véghez tudod vinni!

Légy hálás mindenért, amit ad az élet,
s figyeld meg a hálád vonzó mágnessé lett!
Ahhoz, hogy szerencsés tudjál majd maradni,
nem csak elvárni kell, hanem szívből adni.

Aki adni képes, sosem lesz szegényebb,
szétosztott javaid mintha teremnének,
mert az Univerzum napról-napra tágul,
s ami eddig nem volt, az is megnyilvánul!

Az új teremtésben a hited erősít,
használj minden tudást, az újat, az ősit!
Mind az miben hiszel, egyszer eléd tárul,
mert a jó szerencsét kapod útitársul.

Sohase panaszkodj az egészségedre,
nyűgödet, haragod, fájdalmadat tedd le!
Feledd betegséged, jobbítsd meg a sorsod,
érezd jól magadat, ez a legfőbb dolgod!

Történhessen bármi, maradjon reményed,
ha nehezül sorsod, légy te is keményebb!
Minden nehézségen csak könnyedén lépj át,
mert a remény segít tartani a létrát!

Figyeld szavaidat, a gondolkodásod,
mert jövőd alapját pont ezekkel ásod!
Ezzel vonzhatod be, tiszta boldog léted,
ezzel oszlatod el a gátló sötétet.

Ha elképzelsz bármit, ha magadban látod,
akkor képes leszel létre hozni álmod.
Valósággá teszed, életet adsz néki,
és ez a tudásod Istentől vett, égi!

Tudd, hogy képes vagy rá, megadatott néked,
minden új vágyaddal gazdagszik az élet,
akarj teremteni szebb és jobb világot,
amely teremtődtől gazdagon megáldott!

Aranyosi Ervin © 2017-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Angyal vagy!


Aranyosi Ervin: Angyal vagy!

Kísérjen utadon béke és szeretet,
öröm ragyogja be egész életedet!
Nyomodban is mosoly, vidám jó kedv járjon,
ügyes kezed nyomát hagyd ott a világon!

Gondolattal teremts szebb jövőt a mában,
mártózz meg naponta a jólét áramában!
Hagyd magad sodorni, hagyd magad szeretni,
legyen okod mindig vidáman nevetni!

Kísérjen utadon néhány kedves lélek,
csendüljön lelkedből szép szeretet-ének!
Akard, hogy a világ visszhangozza hangod,
legyen saját dalod, mit elő kell adnod!

Gondolattal teremts, szeretettel éld meg,
Hajolj le azokhoz, kik még ott lent élnek.
Tanulj a hibákból, akarj jobbá válni,
így növessz szárnyakat, képes legyél szállni!

Mert egy angyal vagy te, ember testbe bújva,
aki a teremtést éppen csak tanulja,
akit régi hite kísért, akadályoz,
ki el akar jutni igaz önmagához.

Aki nem ismeri saját, szabad lelkét,
kinek ezer kétség vonja el figyelmét,
aki folyton keres, ám nem tudja, hogy mit,
s birtokolni akar, szerezni sok holmit!

Nem leli a helyét, s lelkét az anyagban,
megfelelni akar minden pillanatban,
dicséretre vágyva harcol, semhogy élne,
régi, rossz hiteket valósra cserélne!

Mert egy angyal vagy te, ember testbe bújva,
aki a teremtést éppen csak tanulja,
akit régi hite kísért, akadályoz,
ki el akar jutni igaz önmagához.

Keresd hát utadat, segítek keresni,
amit megtanultam, el tudod már lesni.
Ha volna kérdésed, azt nyugodtan tedd fel,
mert a gondolattal holnapot teremtel!

Ma még csak ember vagy, földi testbe gyúrva,
ma még a rezgésed alacsony és durva.
Kit felemelkedni hite akadályoz,
ki nehezen jut el saját önmagához!

Mert ma az angyalok ember testben élnek,
mindent elfeledtek, s emlékezni félnek,
pedig a lelkükben, ott van a mennyország,
mert leszületéskor mind magukkal hozták.

Ne rohanj hát tovább, meg kellene állnod,
s lelkedben olvasva csendben meditálnod,
megkeresni mindazt, mit elfelejtettél,
ami megmutatja, hogy mi végből lettél?

Aranyosi Ervin © 2017-08-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Engedjük el a múltat


Aranyosi Ervin: Engedjük el a múltat

Elengedem most a fájó múltat.
A jövőm hív – jöjjek – van remény.
Gyötrelmeim egy mély kútba hullnak,
s csak a mában hiszek, s élek én!

Nem gyötörnek fájó igazságok,
új álmokat lát képzeletem.
Átformálom a régi világot,
s remélem, majd ott leszel velem.

Szeretném, ha te is végre látnád,
a gondolat világot teremt.
Velem együtt te is megcsodálnád,
s végre élnéd, ezt a szép jelent.

Fel a fejjel, engedd el a múltat,
legyél mától teremtő, s szabad!
A teremtés módját megtanultad,
új világot építhet szavad!

Ha szeretnél élhetőbb világot,
nyisd fel bátran mások vak szemét.
Mondd el, hogy a jövőnk titkát látod,
s hallasz már egy boldogabb zenét!

Mert a jövő itt épül szívünkben,
ami rég fájt, azt mind elengedem!
Valósággá válhat életünkben,
amit láthat becsukott szemem.

Engedjük hát együtt el a múltat,
s álmodjunk egy sokkal szebb jövőt!
Használjuk az eddig megtanultat,
figyelve az álmokat szövőt!

Aranyosi Ervin © 2017-08-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hétköznapi teremtés


Aranyosi Ervin: Hétköznapi teremtés

Esik kint az eső, ez  az amit kértünk.
Látod, a jó Isten mindent megtesz értünk.
Nedves lett a világ, szép Napunk is elbújt,
már a kánikula, hőség minket nem sújt.
Vajon elégedett, ki most megy nyaralni,
jobb lesz az esőben hűvös fagyit nyalni?
Vagy most az embernek az eső a baja,
folyton csak bosszantja valami nyavalya?

Meleg van, hideg van, télen esik a hó,
nincs elégedettség, mindig más lenne jó!
“Ki az isten” tudna a kedvünkben járni,
muszáj nekünk mindig jobbra, szebbre várni?
Muszáj – bizony – mindig, mert ezzel teremtünk,
vágyaink válhatnak teremtővé bennünk.
Ám a teremtéshez két dolog hiányzik,
a hála a jóért, s mi vajon a másik?

Mert, amit megkapunk illik megköszönni,
s nem azért, mert akkor még több fog majd jönni,
hanem mert a hála csodás energia,
mért nem tud hát bánni vele emberfia?
A hála jó rezgés, felemeli lelked,
elvárt örömödet meg kell ünnepelned!
Fizetség a jóért, ha így jobban érted,
bár az adás-kapás nem üzleti érdek.

Ha hálát küldesz ki a zajló világba,
az felemel téged, s meg leszel majd áldva,
közelebb kerülhetsz minden vágyott jóhoz,
vagy ha jobban tetszik, a Mindenhatódhoz.
Ráhangolódhatsz a bőséget adóra,
úgy, ahogy rádión hangolsz egy adóra.
Pont olyat fogsz kapni, mivel együtt rezgel,
hát a hálaadást kezdd el rögtön reggel!

A rossz gondolatok mind-mind földre húznak,
vágyakat, álmokat ízzé-porrá zúznak,
és ami nem tetszik, kin kéred majd számon?
Más lesz a felelős mindig, s mindenáron.
Pedig jobban járnál, mindent jobban tennél,
ha minden sérelmet végleg elengednél.
Megbocsájtanád azt, ami történt véled,
s nem téged mérgezne kibocsájtott mérged!

Vajon mi hiányzik még a teremtéshez?
Ki tanulni vágyna, az most visszakérdez!
Vajon mi lehet még vágyunknak motorja,
mely, mit elképzelünk, szépen összehordja?
Hitünk és bizalmunk teremtő lelkünkben,
mindent megkaphatunk jelen életünkben!
Mind anyagi téren, mind a lelki szinten,
ha magasan rezgünk, megadja az Isten.

Higgy hát önmagadban, s emeld fel a lelked,
ott van élő lifted, s emelkedhet benned.
Ha hited felemel, eléred a polcot,
s eléred, mi eddig olyan távol volt ott!
Ám ha lelked lent van és fetreng a porban,
hiába nyújtózol, fent marad a sorban,
minden vágyott kincsed tőled távol marad,
ha hittel, reménnyel nem emeled magad.

Ha ezt nem hiszed el, az is a te hited!
Szabad a gondolat, s bárki, bármit hihet.
Nyalogathatod lent rég fájó sebeid,
bosszankodva azon, rajtad mért nem segít!
Vagy változtass rajta, akarj szebben élni,
ami nem működött, le tudod cserélni.
Minden új nap esély egy új, szebb világra,
hangolódj a jóra, szeretetre, vágyra!

Azt add a világnak, amit te is várnál,
és ha hálás lennél, sokkal jobban járnál.
Napról-napra, egyre emeld fel a lelked,
az életet folyton, így kell ünnepelned!
Lásd meg a jóságot, vedd észre a szépet,
engedd, hogy a szíved vezethessen téged!
Teremtsd valóságod tudatosan, hittel,
s világod megszépül, látni fogod! Hidd el!

Aranyosi Ervin © 2017-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kánikulában


Aranyosi Ervin: Kánikulában

Van kit agyonnyom a hőség,
másoknak ez lehetőség!
Ventilátor, hűtő, klíma,
mindent elad, amit bír ma!

Most, hogy hét ágra süt Napunk,
jó, ha hőgutát nem kapunk!
Párakapu, ködös, vizes:
– Vidd haza, csak előbb fizess!

Valódi hó nincs még, kérem?
Tavalyival is beérem!
Vagy egy medve, olyan jeges,
– ölelgetni felesleges?

Elhidegül így a párom,
csak égünk takaréklángon,
nem is áll már szóba velem,
ezt a szerelmet jegelem.

Hőhullámból van itt bőség,
levesz lábamról a hőség.
Jaj, úgy vártuk ezt a nyarat,
ha meleg is sikert arat.

Imádkozunk valakiért,
aki végre hűvös, kimért.
aki mellett lefagyhatunk,
s lehűlhet a lázas agyunk…

Aranyosi Ervin © 2017-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az én mesém


Aranyosi Ervin: Az én mesém

Egyszer voltam,
hol nem voltam,
mesealak lennék?
Néha féltem,
néha éltem,
– a múltam csak emlék.

Álmot láttam,
s azzá váltam,
miben szívből hittem.
Elmélkedtem,
emelkedtem,
s talán többre vittem.

Kincsem nincsen,
csak az Isten,
halmozott el jóval.
Dolgom tettem,
teremtettem
tiszta, igaz szóval.

Álmot láttam,
s megcsodáltam,
hogy válik valóra.
Más lehetek,
értem ketyeg,
talán minden óra.

Hiszek, látok,
jó barátok
kísérnek a létben.
Cseppnyi vagyok,
s nyomot hagyok
mások életében.

Lám a szívem,
hozzám híven,
együtt dobog mással.
Nem őrlődöm,
nem törődöm
én az elmúlással.

Nincs halálom,
s megtalálom
értelmét a létnek.
Minden álmom,
s boldogságom
része az egésznek.

Tanulni,
s nem porba hullni
jöttem a világra.
Álmom élni,
s elmesélni,
jobb emberré válva.

Szép lelkemmel,
szeretettel,
másokat tanítva.
Vígan járom
a világom,
szívem, szemem nyitva.

Ha tanultam
és a múltam
ott áll útra készen,
mesehősként,
boldog ősként,
tudás kútja lészen.

Egyszer voltam,
hol nem voltam,
mesealak lennék?
Néha féltem,
néha éltem,
– a múltam csak emlék.

Mában élek,
s nem cserélek
senki életével.
Bármily kemény,
ez az enyém,
teli szép emlékkel.

Gondolatom
latolgatom,
szép szóval teremtek,
hitet adva,
s jó akarva,
része a nagy rendnek.

Mert a mennyem,
itt él bennem,
s poklom tüzét oltom.
Ha jót tettem,
s jóvá lettem,
javulni fog sorsom.

Lásd a példát,
s te is éld át,
keresd boldogságod.
Szeresd jobbá,
boldogabbá
az egész világot!

Éld a létet,
mint jó lélek,
légy utamon társam!
Lelj örömet,
varázskövet,
a zajló világban!

Ha már vagyunk,
s bűvös agyunk
teremtésre képes,
számos ötlet,
adhat többet
mindőnk életéhez.

Adj a jónak
és a szónak
energiát, létet!
Teremtéssel
sose késs el,
legyen szebb az élet!

Aranyosi Ervin © 2017-08-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem verseny az élet!


Aranyosi Ervin: Nem verseny az élet!

Az élet nem verseny, nem is kell hát nyernünk,
nem kell megharcolnunk, nem kell megfelelnünk!
Nem kell az élettel folyton szembeszállnunk,
nem kell ellenkeznünk, mindig ellenállnunk!

Nem kell félned attól, hogy valaha veszíthetsz,
jobb, ha az utadra rózsaszirmot hintesz!
A rettegés helyett, élvezz minden percet!
Játszd az életedet, legyél boldog gyermek!

Nincsen ellenfeled, mindenki egy véled,
ha ezt elfogadod, s világod így éled,
ha képessé válsz a világod csodálni,
akkor leszel képes jó emberré válni!

Ne harcolj hát többé, hadd legyen már béke!
Ébredj rossz álmodból, legyen végre vége!
Álmodj meg helyette élhetőbb világot,
amely teremtődnek fényétől megáldott!

Bocsásd meg a fájót, engedd el a rosszat,
vedd el figyelmedet arról, ami bosszant!
Irányítsd a szépre, a teremtő jóra,
válts egy szebb világot, szebb álmot valóra!

A figyelem rezgés, erősít, támogat,
mire irányítod, az teremt álmokat.
Félelem, düh, harag élteti a rosszat,
az energiád hát a jó felé osszad!

Ne harcolj, ne győzz le, inkább segíts máson,
sose járjon eszed a háborúzáson!
Emelj fel másokat, adj reményt és hitet,
mert ezt a világot a szeretet menti meg!

Gondolatod mindig fókuszáld a jóra,
legyen gondod másra, igaz, tiszta szóra!
Merülj el békédben, ott, a lelked mélyén,
tanulj és változtass önmagad személyén!

Válj igazzá, jóvá, alkoss új világot,
amire a lelked kisgyermekként vágyott!
Nem szenvedni, félni születtél a Földre,
állítsd a boldogság lámpáját ma zöldre!

Tudd, hogy rajtad múlik, sosem múlhat máson,
ezért ne gondolkozz szörnyű elmúláson!
Halál nem létezik, nincs hát mitől félned,
csak tanulószoba neked ez az élet.

Ha időd itt lejár, elmész honnan jöttél,
mert leszületéskor, szerződést kötöttél.
Tanulás a célja egész életednek,
és nem tud figyelni, aki végig retteg!

Élvezd ki a létet, változtasd meg sorsod,
a teremtés kulcsát a szívedben hordod!
Válassz egy szebb utat, élvezd szeretettel,
legyél önmagadért, jót teremtő ember!

Aranyosi Ervin © 2017-07-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Létkérdések…


Aranyosi Ervin: Létkérdések…

Ismerd meg önmagad! Ki vagy valójában?
Vajon az, ki egykor voltál a pólyában?
Akkori énedtől mily messze kerültél?
Miért váltál mássá, mint mikor születtél?

Kik formálták lelked, kik hatottak rája,
milyenné változott lelked szép ruhája?
Mi keltett félelmet, vagy szorongást benned?
Mi akadályozott önmagaddá lenned?

Igaz volt-e minden, amit megtanultál,
vagy csak hiedelmek csapdájába hulltál?
Vajon milyen vágyad kísér át a léten,
vezet-e egy csillag át a sötétségen?

Tudod-e, hogy ki vagy, s lelked mire képes?
Tudsz-e változtatni? Vajon lehetséges?
Van beleszólásod, vagy csak áldozat vagy,
s abból csipegethetsz, amit mások adnak?

Mondd csak, kell-e félned élettől, haláltól?
Ha van valós célod, mi az ami gátol?
Van-e feltétele ma a szeretetnek?
Vannak segítőid, kik jó felé vezetnek?

Képes vagy-e hinni mindig önmagadban?
Saját gondolatod nyílik meg szavadban?
Úgy élsz, ahogy mások azt elvárják tőled,
mások tervezik meg várható jövődet?

Képes vagy-e arra, hogy te is teremtsél,
önmagad szeretve, vonzzon végtelen cél?
Képes vagy-e szebbé tenni a világod?
Van-e erőd hozzá, van-e bátorságod?

Ismered-e magad, hogy mire vagy képes?
Eltudsz vajon jutni mások szép szívéhez?
Képes vagy-e másnak szebbé tenni sorsát,
szeretet-kenyérből osztogatni morzsát?

Akarsz-e megélni boldogabb világot?
Szívedben nevelni szeretet-virágot?
Akarod-e magját szétszórni a szélbe,
akarod-e látni azt kikelve, élve?

Változz előnyödre, s élj meg minden percet,
keress egy szebb utat múló életednek!
Keresd az értelmét – miből, mit tanultál?
Milyennek születtél, s mivé alakultál?

Kérdésre a válasz, mind ott él tebenned.
önmagadba nézve meg kellene lelned.
Ott él a szeretet, hát szeresd önmagad,
s szórjad a világra, mert annál több marad!

Mert, amit kiküldesz, visszatükröződik,
az elvetett mag sem hullik, csak a földig,
majd szépen kikelve mutat neked szépet,
szeretet vizétől virágzik az élet!

Aranyosi Ervin © 2017-07-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne vedd túl komolyan!


Aranyosi Ervin: Ne vedd túl komolyan!

Ne vedd túl komolyan ezt a szép játékot!
Fogadd életedet úgy, mint ajándékot!
Élvezd minden percét, mintha úton lennél,
mintha egyik pontból, egy másikba mennél.

Mintha tengerparton kagylók közt sétálnál,
s minden szép darabot bámulva csodálnál.
Mintha a homokban száz szétszórt kincs lenne,
hogy te felfigyelj rá és gyönyörködj benne!

Mintha Nap az égen csak neked ragyogna,
mintha még a szél is táncba érted fogna.
A madarak mind-mind érted repülnének,
mintha rád nevetne mindennap az élet!

Észre kéne venned, és folyton csodálni,
hagynod kéne lelked boldogabbá válni!
Elfogadni mindent, ami történt véled,
hiszen téged tanít általuk az élet.

Régi hiteidet, kérlek gondold végig.
Földhöz kötött madár sem szállhat az égig!
Hagyd lelked szárnyalni, mintha madár volna,
mintha ez a világ csakis rólad szólna!

Mert a te világod, neked lett teremtve,
s te vagy mindennap a főszereplő benne.
Élvezd hát a filmet, alakítsd világod,
s ha kedved szerint élsz, szép is lesz, meglátod!

Egy másik világból születtél e Földre,
leélsz egy életet tanulással töltve.
Halál nem létezik, “mennyországod” vár rád,
mi lenne, ha dolgod boldogan csinálnád?

Nem kell sosem félned, nem ronthatsz el semmit,
vágyad gondjaidon majd keresztül lendít!
Ne ragadj hát bele a hitetlenségbe,
kövesd vágyaidat, s emelkedj az égbe!

Kísérjen szeretetet, hallgass szép szívedre,
ez a szép forrásod vízét őrző vedre!
Ne hagyd kiszáradni, s tölts belőle másnak,
légy része a mindent éltető  forrásnak!

Ne vedd hát komolyan ezt a szép játékot,
sokkal kellemesebb mikor szívből játszod,
gondolataidat szépen válogasd meg,
s meglátod általuk szebb napjaid lesznek!

Aranyosi Ervin © 2017-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Égi háború

Aranyosi Ervin: Égi háború

Villámok szabdalták fel az eget,
dördült az ég és a föld remegett.
Tarolva, pusztítva vágtat a szél,
elbújik, menekül mind, aki él!

Vén fákkal birkózik most a vihar,
kezével tépked, s rúg lábaival,
reccsenve kifordul, törik az ág,
utolsót nyög bele még a világ.

A felhők zokognak, s ömlik a könny,
sötétlőn árad a néma közöny.
Villámok cikáznak, izzik az ég,
dördül a mennydörgés, mint pléh fazék!

Fekete könnyektől ázik a föld,
hullámzó köntöse alakot ölt.
Sudárfák hajolnak föld-fele meg,
hallik, a lelkük is beleremeg.

Győzött a vihar, már tisztul a lég,
gyászos nyomort hagy az úton a vég.
Oszlik a sötétje, – félre ború!
Mára már véget ért a háború.

Tőrt ágak lepik a csatateret,
vajon e pusztítás honnan ered?
Pusztító erőről szólt a dalom,
ennyire képes a nagy hatalom…

Aranyosi Ervin © 2017-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva