Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A szeretet koldusai


Aranyosi Ervin: A szeretet koldusai

A szeretetet mindig koldulni kellett,
s a gazdag elment a koldus mellett,
s még jó, ha épp nem köpte le!

Pedig az is csak élni vágyott,
végig járni egy rút világot,
ami az ördög ötlete.

Bár szól még nóta szeretetről,
de mi jut vajon nekünk ebből?
Akad érintés, ölelés?

Van-e helye még igaz szónak,
amit a tisztán élők szólnak,
vagy ebből van éppen kevés?

Jaj, mit tehetnénk a világért,
a jó emberek igazáért,
hogy újra jobb és szebb legyen?

Jó lenne teljes szívvel adni,
a Megváltó útján haladni,
s hagyni, hogy emberré tegyen!

Véget vetni a háborúknak,
a megvezetett nyomorultak
szemét felnyitva, tenni jót!

Valódi kiutat mutatni,
legyen min együtt majd haladni,
s megmenteni a földlakót!

De előbb hisz el hazugságot,
s rettegi már a nagyvilágot,
s a lelke láncon vezetett!

Média híre köti gúzsba,
s hiába vág elmébe, húsba,
a megértés csak tettetett!

Sosem tanultunk gondolkodni,
könnyebb a látókat okolni,
és várni fentről a csodát!

Hinni álságos tudományban,
amely a pénz szolgálatában,
törli az értelem nyomát.

Szeretni kéne megtanulni,
hagyni a létet megjavulni,
ébredni kéne emberek!

Hisz elveszik a szabadságunk,
megölik minden élő vágyunk,
mi nélkül élni nem lehet.

Elvesztettük az Istenünket,
az élő hit hiánya büntet,
Jézus hiába szenvedett!

Együtt, egymásért kéne tennünk,
egy közös láng lobogjon bennünk:
Igazság, béke, szeretet!

Mert kihalunk így, szeretetlen,
túlélni mindezt lehetetlen,
értelem nélkül nincs jövőnk!

Ami miénk, kolduljuk mástól
és rettegni az elmúlástól,
amíg elszívják mind erőnk!

Ébrednünk kéne, szemet nyitni,
az élet értelmében hinni,
s élni tanulni, újra, itt!

Nem koldulni, hanem szeretni,
élni végre és megpengetni
a szép szeretet húrjait.

Aranyosi Ervin © 2021-04-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fel kellene támadnunk!


Aranyosi Ervin: Fel kellene támadnunk!

Fel kellene támadnunk már,
érteni az életet!
De valahogy nem tanultunk,
s nem értjük, hogy mért lehet
ennyi embert megvezetni,
félelemben tartani,
hazugsággal riogatni.
Színt kellene vallani!

Nem változott szinte semmi
a kétezer év alatt,
ma is minden földi embert
birkasorban tartanak.
Elhitették mind a néppel,
hogy mi bűnösök vagyunk,
de véget ér a szenvedésünk,
amikor majd meghalunk.

Az örökös haldoklásból
lesz-e majd feltámadás?
Megtanulunk tán szeretni,
a szeretet, az adás!
Amíg kaparsz csak magadnak,
nem érted a lényeget!
Nem lehet pénzért megvenni
boldogságos életet!

Mért hangolnak egymás ellen?
Együtt erősek vagyunk!
Ha a lelkünk lenne fontos,
nem a káprázat agyunk!
Látnánk lelki szemeinkkel,
hogy mi a jó, mi a rossz,
nem hatna ránk érzelemmel,
nem győzne le a gonosz.

Jézus mutatta az utat,
s mi magára hagytuk őt!
Szemünk elől vesztettük
a Megváltót, a Teremtőt!
Őt keresztre feszítették,
és hittel feltámadott,
ám az ember nem követte,
mert hitetlen, agyhalott.

Nem is kéne megfeszülnünk,
hogy világunk szép legyen,
csak élni a természettel,
s hagyni, boldoggá tegyen!
Mert nincs szükség vezetőkre,
isten-emberek vagyunk!
Csak, ha egymást kézen fogjuk,
csakis akkor haladunk.

Nem szolgálja életünket
a túlfejlett technika,
nagyon bonyolult az élet,
s nem leljük, hol a hiba!
Elfelejtünk szívből adni,
elvész minden, ami szép.
az ember már szeretetre
nem használja a szívét.

Fel kellene már támadni,
élő halottak vagyunk,
felismerni, hogy rossz az út,
amin éppen haladunk!
Mint egy gépet programoznak,
kihalnak érzéseink.
Értelmetlen úgy a húsvét,
ha nem élünk hitünk szerint.

Aranyosi Ervin © 2021-04-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredj, kérlek!


Aranyosi Ervin: Ébredj, kérlek!

Ébredj,
kérlek,
hadd nyissam két szemed!
Ébredj,
s értsd meg,
így tovább nem mehet!
mert az ember a mélyben,
már térden csúszva jár,
egy időtlen térben
új megváltóra vár!

Halld hát
és lásd,
a létnek súlya van.
Ha csak vársz,
az idő,
és az élet elrohan!
Fel kell, hogy ébredj,
meglelned önmagad!
a világ egy tükör,
és a megváltó te vagy!

Refrén:
Álmodj egy új világot,
szebbet, teljeset!
Álmodj egy jobb jövőt,
mely boldogabb lehet!
Álmodj csak emberit,
mely élni megtanít,
hagyd hátra terheid,
a múltnak árnyait!

Ébredj,
végre,
és lásd meg új csodád!
Tőled
lehet több
és szebb ez a világ!
Csak tedd, mit a szíved
diktál neked,
emeld fel nemzeted,
és a léted szebb lehet!

Refrén:
Álmodj egy új világot,
szebbet, teljeset!
Álmodj egy jobb jövőt,
mely boldogabb lehet!
Álmodj csak emberit,
mely élni is tanít,
hagyd hátra terheid,
a múltnak árnyait!

Aranyosi Ervin © 2021-01-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha majd az Istent megtalálod…

Aranyosi Ervin: Ha majd az Istent megtalálod…

Miközben te a pénzed félted,
ellopják csendben lelkedet.
Hiába van a kulcs a zárban,
te csak az ajtót döngeted!
Mástól várod, hogy kiengedjen,
máshoz intézed szép szavad,
s ott ülsz az anyagba bezárva,
s nem érted, mért nem vagy szabad?

Elrabolták az istenséged,
egy hazug vallást adva rád.
Azt hiszed sorsod ural téged?
Lelked kéne, hogy megtaláld!
Ha benned ott lakik az Isten,
nem számít odakint mi van,
ki kívül keres, abban nincsen,
és nem találja naivan!

Hiszen teljességgel születtél,
s tiéd mindaz, amire vágysz,
mert magad is teremtő lettél,
ám míg magadra nem találsz,
nem is tudod, hogy mi az élet,
csak tengődsz értelmetlenül,
s rémít egy külső végítélet,
míg Isten vár rád legbelül.

Míg nem tudsz vele eggyé válni,
világod meg sem értheted,
nem tudsz lelkeddel égben szállni,
nem vagy igazán egy veled!
Hiszen lélekben szétszakadtál,
nem ismered saját magad,
amíg hazugnak hitet adtál,
nem lehetsz lélekben szabad!

Papolsz Istenről, Megváltóról,
de te hol vagy, te elveszett!
Mennyről, pokolról szól az írás,
s hiszed, Atyádhoz elvezet?
Sorok között tán megtalálnád,
a saját igazságodat,
a mennyt, a poklot végigjárnád,
és megkérdeznél másokat…

Halandókat, kik halni jöttek,
egész életen keresztül,
s nem tudnak lelkükre találni,
mert homlokukon kereszt ül.
Elzárták tőlük ősi jussuk,
lélekként eggyé váljanak,
s a félrevezetett világból,
mint járműből, kiszálljanak.

Jézus is tudta, megtagadják,
kikben kevés a szeretet,
de pár ébredő már megérte,
hogy felnyithatott szemeket.
Ha megmenthetett néhány lelket,
kik megtalálták az utat,
kik végre önmagukba szálltak,
szemük örök létet kutat.

Amíg az anyag börtönében,
szabad világod nem leled,
addig szenvedsz elkárhozottan,
s csak a lélekszám több veled.
Ha majd az Istent megtalálod,
ha majd a lelked megleled,
nem tud bántani külvilágod,
és minden egy lesz teveled!

Aranyosi Ervin © 2020-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lesz-e feltámadás?


Aranyosi Ervin: Lesz-e feltámadás?

Töviskoronád most a fejünkre került,
átérezni sorsod sehogy sem sikerült!
Hisz a hatalmasok most rajtunk taposnak,
keresztre szögelnek, gonosz törvényt hoznak.
Csak a szereteted tűnt el a világból,
az is megvezetett, aki lelket ápol!
Vajon, képesekké válunk feltámadni,
nyomodba szegődni, élőn megmaradni?
Visszatérni hittel jó Atyánk házába,
s hinni a Teremtő oly bölcs igazában.
Vagy magunk pusztítjuk, önként a világot,
utat a halálba a hatalom vágott!

Szívünkben ott a jel, követnünk kell téged,
de a Golgotánkról szólna ez az élet?
Keresztcipelésről, fájdalmas halálról?
Mért veszi az ember szavaid félvállról?
Végigjárjuk utad, koronát viselve,
hazugság vizében lubickol az elme.
Kétezer év alatt semmit nem tanultunk,
üres fecsegéstől visszhangzik a múltunk!
Elvetted bűneink, s büntetéstől félünk,
gyakran szeretetlen, s bezárt szívvel élünk!
Vajon feltámadás is fog reánk várni,
a megértés nélkül kevés csak próbálni.

Egy út vezet hozzád, a szeretet útja,
lelkünk lehet létünk tisztavízű kútja,
de ha hagyjuk azt is méreggel szennyezni,
alig fogunk élni, boldogan szeretni.
Csupán az utadat járjuk együtt végig,
fájdalmunk, jajszavunk száll a magas égig,
de a feloldozást mindig mástól várjuk,
nem csoda, hogy folyton kanosszánkat járjuk.
Vezeklünk olyanért, mit el sem követtünk,
s nem hisszük, hogy Isten gyermekei lettünk,
akik szabad lelkek, bűntelenek, élők,
életre születők, s folyton visszatérők.

Hisz tanulni jövünk erre a világra,
s Atyánk itt van bennünk, a lelkünk nem árva,
csak a figyelmünket elfordítjuk róla,
mintha nem is lenne mondani valója.
Elfordítják fejünk nem látunk, nem érzünk,
haldokolni jövünk, koronától vérzünk.
Csak a kínt éljük át, s csak ritkán szeretünk,
s ritkán adatik meg, hogy lelkek lehetünk.
Lelkek kik szeretnek, s tiszta szívből adnak,
kik csábítás közben a jó úton maradnak,
és ha fénnyé válnak, tükrei a Napnak,
harmadnapra mind-mind, együtt feltámadnak!

Aranyosi Ervin © 2020-04-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagypéntek ünnepére


Aranyosi Ervin: Nagypéntek ünnepére

Nagypéntek van, ünnep.
Meg kell ünnepelni,
hagyták a Megváltót
keresztre emelni,
mártírhalált halni,
hogy bűn alól feloldjon…
Ám az ember mégis
bűnös lelket hordjon.
Mert akikért hozta
ezt az áldozatot,
továbbra is élik
az örök kárhozatot.

Hagyták, hogy lelküket
tovább nyomorítsák,
bűnnel felruházva
sarokba szorítsák.
A belső tanú sem
kongatott kolompot:
– Értsd meg, amit neked
Messiásod mondott!
Élj a világoddal
boldog szeretetben,
találd meg az Istent
itt, a földi mennyben!

Hiszen gyermeke vagy,
úgy, mint a Megváltó!
Légy hát gondos gazda,
ne másoknak ártó!
Szereteted áraszd
élő világodra,
ne sodorhasson el,
a pénzvilág sodra!
Becsüld meg az élőt,
mit atyád teremtett!
Szeretettel téve
a világban rendet!

Fenn vagy a kereszten,
kínok közt és látod,
lassan lerombolják
csodaszép világod.
Mondd csak, képes leszel
te is feltámadni?
Másoknak a hitét
vissza tudod adni?
Vagy legalább hiszed,
lehetne bűn nélkül?
Kaphatnánk egy esélyt
végső menedékül?

Nagypéntek van, ünnep.
Mi vajon mit érzünk,
míg a keresztfánkon
halált várva vérzünk?
Hiszünk-e csodában,
a feltámadásban?
Az élő Istenben,
hiszünk-e egymásban?
Hiszünk e magunkban?
Feltámad a lélek?
Múlhat a félelem?
Szeretetben élek!

Aranyosi Ervin © 2020-04-10..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ima a Magyar Teremtőhöz!

Aranyosi Ervin: Ima a Magyar Teremtőhöz!

Hiszem, hogy a világ szebb hely is lehetne,
hisz minden, ami jó, élőn meg van benne,
csak a szemünket kell nyitnunk a csodára,
s rá lelünk a létben az igaz boldogságra.
Hagyom, hogy a hála átjárja a lelkem,
gondolataimmal holnapom teremtem.
Ám, ha teremtésben magányos maradok,
elvész a világban – kevés – hogy én adok!

Teremtő társakra várok én, s az Isten,
hiszen a Teremtő kész rá, hogy segítsen!
Csak a gondolkodást kéne változtatni,
vágyott céljainknak reményt, hitet adni!
Ám, amíg gondokon jár folyton az eszünk,
addig saját magunk ellenében teszünk,
energiát adunk rossznak és gonosznak,
s nem javul a világ, s látjuk, egyre rosszabb.

Megint megváltóra, vezetőre várunk,
ki majd utat mutat, s mi nyomában járunk.
De őt nekünk kéne életünkbe hívni,
képzelet tollával jelenünkbe írni!
Magyarok Istene, fogd össze a néped,
küldj rá olyan álmot, amitől felébred!
Hazája szép földjét új életre kelti,
segíts most a lelkét, hozzád felemelni!

Nem kell hozzád vágynunk, hisz itt élsz közöttünk!
Kárpátok ölébe mi csak visszajöttünk,
hont mi nem foglaltunk, mindig a miénk volt,
ez a csodás vidék, s felette az égbolt!
Magyarok Istene, ébreszd fel a néped,
mutass nekik álmot, élő jövőképet!
Add, hogy hihessenek újra önmagukban,
teremtő erődet mutasd meg szavunkban!

Adj reményt és hitet, tetteinkre áldást,
hadd kezdjük el végre a világmegváltást,
alkossunk meg egy új, igazabb világot,
ahol szeretet tesz végre igazságot!
Drága, jó Istenünk, tégy az eszközöddé,
ne váljon a magyar többé üldözötté,
szeretettel éljen ősei honában,
büszkeség ragyogjon fénylőn mosolyában!

Aranyosi Ervin © 2020-01-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Harmadnapon…

Festmény: Víg Ottó: Harmadnapon

Aranyosi Ervin: Harmadnapon…

Nem akarok már többé hazugságot!
Ne szédítsétek tovább a világot!
Tegyetek jót, hisz mind azért vagyunk!
Mert ahogy vetünk, pont úgy aratunk!

Éljetek békében együtt, a jóban,
leljetek megnyugvást itt, a valóban!
Álljatok már saját lábatokra,
hogy nézhessetek büszkén magatokra!

Rég harmadnap van, feltámadni kéne,
és kiáradni, önmagunkba nézve,
megérteni, hogy valakik vagyunk!
Van lelkünk is, nemcsak sivár agyunk.

Vakon hiszel, s mint állatot vezetnek,
sosem leszel része a szervezetnek!
Kilök magából, és ott maradsz vakon,
mint síró barmok vágóhidakon.

S lám, mindig van egy álnok, gaz csalétek,
mindennap dobnak egy koncot elétek,
hogy legyen min elmarakodnotok,
s mint robotok tegyétek dolgotok!

Nem lenne jobb, átírni ezt a sorsot?
Inkább a lélek súlyos terhét hordod,
csak részt kérhess a megcsúfolt világból,
ami felett az üszkös tető lángol.

Nem látod át, hogy színjáték az élet?
Hogy hazugság minden rád szórt ígéret?
Mi közben dőzsöl ki e darabot írta,
s követi őt a sok húsvéti birka.

A Megváltó is bömbölne, ha látna,
hogy mivé lettünk sok évvel utána,
mindőnkre vár ma is az a kereszt,
mit cipelünk, hisz el sosem ereszt.

Ö feláldozta önmagát miértünk,
s mi sajnáljuk, de még semmit sem értünk!
Bután élünk, s egyszer bután halunk,
s már nem hisszük, hogy feltámadhatunk!

Aranyosi Ervin © 2019-04-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Varázsolj szebb életet!

Aranyosi Ervin: Varázsolj szebb életet!

Légy önmagad,
sose játssz másért szerepet!
Legyél szabad,
kísérjen jóság, szeretet!
Ha bármi bánt,
legjobb, ha gyorsan feleded,
napfényben éld az életet!

Álmodj nagyot,
és váltsd valóra álmaid!
Vess el magot,
amely már lelkedben lakik,
kikelni lásd,
alkotni segítsen a hit,
mely mindig a jóra tanít!

Refrén:
Varázsolj hát,
hiszen van száz varázsszavad,
Éld meg a mát,
hisz lelked végtelen, szabad!
Tiéd a dal,
tiéd a szabad akarat,
belülről volt csupán az ajtódon lakat!
Teremts tehát,
értsd meg az élet lényegét,
Várnak terád,
általad teljesebb a lét!
Ne nyögd tovább
egy megírt sors ítéletét,
csak tedd a dolgod, hisz életed tiéd!

Tárd ki szíved,
nyugodtan engedd be a fényt!
Te érted van,
ne veszítsd soha a reményt!
Kovácsolj hát,
hiteddel megváltó erényt,
teremts egy érző, boldog lényt!

Refrén:
Varázsolj hát,
hiszen van száz varázsszavad,
Éld meg a mát,
hisz lelked végtelen, szabad!
Tiéd a dal,
tiéd a szabad akarat,
belülről volt csupán az ajtódon lakat!
Teremts tehát,
értsd meg az élet lényegét,
Várnak terád,
általad teljesebb a lét!
ne nyögd tovább
egy megírt sors ítéletét,
csak tedd a dolgod, hisz életed tiéd!

Aranyosi Ervin © 2018-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A magyar megváltóhoz!

A magyar megváltóhoz
Aranyosi Ervin: A magyar megváltóhoz!

Öleld magadhoz a Földet, a világot!
Készíts szívedbe fészket, szép helyet!
Öleld a néped, a teljes magyarságot,
– kovácsold eggyé édes nemzeted!

Gyújts meg egy gyertyát, nézd az apró lángot,
lásd, hogy a szívekbe szép fény költözik.
Lelkekbe ültess víg, remény-virágot,
mely mától megnő, mert hittel öntözik.

Szeretetből kenyeret adj a népnek,
mosolyod legyen sója, fűszere,
ígérd, hogy eztán jobban, szebben élnek,
jövőjét valós kincsekkel rakd tele!

Gyógyítsd a beteg, néma csüggedőket,
vigaszt nyújts nékik, bajaikra írt!
Simítsd el szépen a fájó gond-redőket,
álomjövőről írj tele papírt.

Adj új hitet, hogy érdemes még élni,
mert jőni fog egy szebb kor végre ránk.
Szabadítsd meg, – ne kelljen többé félni,
legyen szabaddá csodálatos hazánk!

Aranyosi Ervin © 2014-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva