Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

márc
3

By

Aranyosi Ervin: Ha tudod…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Ha tudod…

Ha tudod, társaid tanítanod kéne,
s látnád, hogy az egyén nem gondolkodik…
Mikor jó szándékért pofont kapsz cserébe,
s a munkád gyümölcse mégsem boldogít.

„Vakoknak” mutogatsz élhetőbb világot,
nekik a fehér bot végső menedék.
Nem tudja elhinni, mit álmában látott,
csak a sötétséget teszi le eléd!

Példálóznál persze régi messiással,
aki úgy, mint te ma, éppúgy szenvedett.
Látta, mit tettek az igaz szent-írással,
hogy eltűnt belőle mind a szeretet.

S mindaz, kiért szavát élőn felemelte,
pont az tagadta meg, s azt teszi ma is.
Keresztjébe egykor a szeget beverte,
s állította róla, hogy szava hamis.

Csak csodát várt tőle megannyi hitetlen,
és a szeretettel sosem érte be.
Így maradt hát lelkük végtelen kietlen,
így lett árulással a világ tele.

Ha tudod, és látod, tanítanod kéne,
de csak azt, ki érzi lelke éhezik.
Aki képes hinni, s álmokat cserélne,
mert a szeretet még titkon létezik.

Aranyosi Ervin © 2019-03-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
2

By

Aranyosi Ervin: Március

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , 13 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Március

Üdv Március, öltsd csak fel új ruhádat!
Ragyogó Nap járja be kék eged!
Öntözd a földet, éleszd fel a fákat!
Legyen gazdagabb most a lét veled!
Bújjanak földből szégyenlős virágok,
tárják ki szirmuk, színesedjenek!
Méhzümmögéssel teljenek meg álmok!
Mert megújulni, lám, megint lehet!

Áradjon szét a Földünkön az élet,
ragyogjon ránk, vidáman szép Napunk!
Az életünk gazdagodjon tevéled,
s örülhessünk, hogy mozgásban vagyunk!
A körforgás hát végre útnak indul,
lehet szeretni, s örülni veled.
Hadd léphessen az ember gondjain túl,
hadd érintse lelkét meg a kikelet!

Aranyosi Ervin © 2019-03-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
1

By

Aranyosi Ervin: Elszáll a zord idő…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Elszáll a zord idő…

Elszáll a zord idő felettünk,
lába nyomát megőrzi arcunk.
De vajon tőle jobbá lettünk?
Értelmes célt szolgált a harcunk?

A küzdelemnek volt értelme?
Igazol gazdagság, siker?
Agyalt az ész, a bűvös elme,
s meneteltünk, hisz menni kell!

Túlélni, ez lenne a célunk?
Utódnak adni életet?
Csatáink végén elalélunk,
s várjuk a végső, szép telet!

Aztán majd próbálkozzon más is,
hogyan lehetne szebb világ?
Ám ma minden válasz banális,
kérdés teremthet szebb vitát?

Ha minden csak nélkülünk zajlik,
ha rólunk mások döntenek.
Az életünk csak eliramlik,
s nem jönnek nyarak, csak telek.

Robotként élve életünket,
a lelkünk kiszolgáltatott.
Ketrecbe zártuk szép lelkünket,
s úgy élünk, mint az állatok.

Más mondja meg, hogyan kell élnünk,
s terelgetnek jó pásztorok.
Mutatják mért, s mitől kell félnünk,
s erre a lényünk rászokott.

Magunktól tán már nem is tudjuk,
mi lenne végül jó nekünk.
Szokott kis köreinket futjuk,
és kalitkánkban szenvedünk.

De hiába nyitott az ajtónk,
mert kirepülni nem tudunk.
Hitünk maga a végrehajtónk,
s ezért hát többre nem jutunk.

Nem kell őrizni! Rút szabályok
bilincselik a lelkeket,
s szemünk vakítja hazug hályog,
átnézni rajta nem lehet.

Az embereknek nagy csoportja
hiszi, hogy így kell lennie.
A rabláncát még büszkén hordja,
nem volt és nem lesz semmije.

Egy egész élet elszállt felette,
s alig volt boldog pár napot.
Rabszolgák bús kenyerét ette,
s beérte azzal, mit kapott.

Hát ennyi lenne csak az élet?
Munka, betegség és halál.
Hát erre születik a lélek?
Értelmet ebben hogy talál?

Születni, lenni és meghalni,
csak ennyi lenne? Nem hiszem!
De minden kincsemet uralni
nem tudom. El sem viszem!

Elszáll időnk és mit tanultunk,
volt értelme, hogy itt vagyunk?
Vagy csak a végtelenbe hulltunk,
s maradandót nem is hagyunk.

Elszáll a zord idő felettünk,
s mit tennünk kellett, megmaradt.
Keveset éltünk és szerettünk,
s azt hittünk, a lelkünk szabad!

Aranyosi Ervin © 2019-03-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

febr
27

By

Aranyosi Ervin: Szárnyat adok…

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Szárnyat adok…

Mondd csak egérkoma, szabad vagy egy táncra?
Akarsz-e perdülni, repülni, ha kell?
Nem engedlek vissza a napos tornácra!
Esélyed nem marad – szaladni ma el!
Tudod, nagy szerencséd, hogy nem vagyok éhes?
Játékos a kedvem, játszom hát veled!
Ám hogy kiszabadulj, az a terved téves!
Szárnyat adok, s denevér lesz a neved.

Aranyosi Ervin © 2019-02-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
27

By

Aranyosi Ervin: A világ megvár…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: A világ megvár…

Rendetlenség volt ebben a világban,
és rendet tenni nagy vállalkozás.
Tettem a dolgom és ugyanakkor láttam,
hogy nehezen jön minden változás.

Kell egy jó könyv, mert kell, hogy útra keljek,
egy gondolat, mely fényszóróm lehet.
Kell egy álom, hogy önmagamra leljek,
s utam mutassa, hogy lelkem mit tehet.

Leültem hát és mélyen elvonulva,
letettem azt, mi foglalkoztatott.
Feladtam, mitől ki voltam borulva,
s no lám, a gyógyír lelkemre hatott.

Betűk tengerén szálltam hát hajóra,
vitorlámat borzolta képzelet.
Feladva rosszat, váltottam a jóra,
hisz jóvá válni kedves élvezet.

Az álmaimnak kéklő tengerében
hajtott a vágy fehér habok között.
Aludtam álmom Isten tenyerében,
s a lelkem díszes ruhába öltözött!

A hajómat szép delfinek követték,
s utolérve üdvözöltek mind.
Az utazást külön csodává tették,
s ugráltak sorban, jókedvük szerint.

Sirályok szálltak vijjogva az égen,
rikoltva rám az élet szép dalát.
Halért zuhanva eltűntek a mélyben,
s mutatták, van még élet odaát.

Van úgy, bizony, hogy megfárad a lélek,
szekered rúdja sárban elakad,
hagyd el a jelent, hadd törjenek rád képek,
álmodni újat, nem nagy feladat!

Csak kell egy jó könyv, hogy új életbe tévedj,
kell egy mese, hogy új világba lépj.
Hogy egy álomban valóságra ébredj,
és képzeletben újabb létet élj.

Minden új könyv, új életet jelenthet,
s a megfakultat le is vethetem.
Az első mondat csupán csak a kezdet,
egy végtelen boldogság tengeren.

A világ megvár, míg messzi földön gázolsz,
egy másik életből merítesz erőt.
S ha visszatérsz majd újabb tervet vázolsz,
mely felderengett a szemed előtt.

Azt nem tudod, melyik valódi lényed,
hol élteted leginkább önmagad?
Melyik lehet a te saját regényed,
amely ma többé és jobbá avat.

Hány világ vár, hány főszerep, hány álom?
A lélek nem tűri el börtönét.
A könyvekben önmagam megtalálom,
ott van megírva mind, a földi lét.

A világ megvár, és bennem újra éled,
egy újabb könyv, új létpályát jelent.
Csak hallgatnod kell új lélek-zenémet,
és újraélni benne a jelent…

Aranyosi Ervin © 2019-02-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
25

By

Aranyosi Ervin: Kell az a perc…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Kell az a perc…

Kell az a perc, mikor megáll az élet.
Az elrohanó idő megszakad.
Hol megpihen, és megnyugszik a lélek,
mert kővé dermed a szép pillanat.
Eljön a perc és megfagy létünk sodra,
nem fut tovább, szoborrá merevül.
és kisimul a múlékonyság fodra,
és elpihen a késztetés belül.

Az elernyedt tenyér sem szorít többé,
a benne lévő víz csak elfolyik.
Egy egész élet válhat sajgó köddé,
s a lelkünk egész másról álmodik.
Csend feszül a tájra, mint keresztre,
s mint örök festmény a létkép ráfagyott,
nincs idő már a néma döbbenetre,
a percbe fagyva mélyen ott vagyok.

Van-e halál a rút hétköznapokban,
s van-e esély ebből támadni fel?
Görnyed a lelkünk kínoktól rakottan,
s a kérdésekre vajon ki felel?
És mégis jó, ha jéggé fagy az élet,
és kell a perc, ha szavad bent szakad.
Mert rájövünk, hogy lelkünk újraéled,
s az időtlenségtől lelkünk szabad!

Kell az a perc, hogy véget ér egy álom,
s indul egy új, mely holnapba emel.
A kezdőpontját a mában találom,
s hittel tudok innen indulni el.
A jéggé fagyott idő újra éled,
a képzelet újólag szárnyra kél.
Megélheted az újjászületésed,
s érezheted, megfagyott lelked él!

Aranyosi Ervin © 2019-02-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
24

By

Aranyosi Ervin: Nézőpont kérdése a világ

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Nézőpont kérdése a világ

Látod, ez a világ
nézőpont kérdése.
Nincsen semmi sem megírva,
szép kövekbe vésve!

Rajtad áll, hogy alakítod,
milyen lesz a sorsod?
Te vajúdsz az alkotásnál,
lelked mélyén hordod!

Hitrendszered mások adták,
ahogy ők ismerték.
Ám ha néha másképp látták,
ők is kitekerték.

Benyomások, meglátások
alakítják sorsod.
S lám a szabad akaratot
is lelkedben hordod.

Képes vagy-e szeretettel
nézni a világra,
irigykedve nézel-e
a fenn szálló madárra?

Vagy lelkesen álmodozol,
s megtanulsz repülni?
Képessé válsz angyalszárnnyal
felhő szélre ülni?

Fentről nézve másképp látod,
nem érinti lelked,
benne élve más az élet,
utadra kell lelned!

Vizsgáld hát meg több szemszögből,
értelmezd a létet.
Más amikor részese vagy,
más, ha megítéled.

Hagyhatod, hogy rajtad kívül
alakuljon sorsod.
Vagy ha hiszed, a változást
önmagadban hordod.

Sokszor jobb, ha kisgyerekként
ámulsz a világra,
s rábízod az alakítást
álmodra, s a vágyra.

Nem mindegy, hogy jóra figyelsz,
vagy sértő dologra.
Energiád ráirányul,
a rosszra, a jobbra.

Mindig az fog erősödni,
amin van figyelmed.
Napjaid is ezek szerint,
megcélozva telnek.

Fontos hát a nézőpontod,
honnan, hogyan látod,
úgy alakul napról napra
változó világod.

Aranyosi Ervin © 2019-02-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
23

By

Aranyosi Ervin: Édes anyanyelvem

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Édes anyanyelvem

Kaptam ezt a nyelvet. őrzöm, s megfogadom,
megóvva szépségét, méltón tovább adom!
Kifejezem véle honszeretetemet,
őseim szereztek általa hírt, s nevet.

Minden egyes szavunk ékköve e nyelvnek,
melyek teremtőnkhöz közelebb emelnek,
megértetve velünk lényegét a létnek.
ne hagyd, hogy tapossák, kik hibákat vétnek!

De mitől is csoda? Mert megmagyarázó,
könnyen megérthető, szellemesen játszó.
Szavakkal rávezet, benned képet képez,
ez áll legközelebb az isteni igéhez.

Gyermek, mely tanulja, értelmessé válik,
új világot alkot e Földön halálig.
Önmagában hordja az élet értelmét,
szórakoztatva a tudóssá vált elmét.

Eredeti szavak, ősi megoldások,
mellyel a teremtés legmélyére ások.
Új dolgot alkotok, amilyen még nem volt,
élő a mi nyelvünk, s míg használjuk, nem holt!

Magyar találmányok uralják a Földet,
teremtő ötlettel lelkünkből kinőnek,
és viszik a hírét a magyar elmének,
szavakból virágzó tudás mezejének.

Ez az eredeti, az ős világ nyelve,
több tízezer éve a HUN-t ünnepelve!
Ősi rovásírás, maradandó emlék,
nélküle makogó makimajmok lennénk.

Legyünk jó magyarok, éltessük nyelvünket,
amikor használjuk, legyen hála ünnep,
mellyel megköszönjük Atyánknak a csodát,
melyet ily rendszerbe szedve adhatott át.

Hálás szó hagyja el ajkunk, ha beszélünk!
Legyen büszkeségünk: – E nyelv szerint élünk!
Használjuk őszintén, tiszta, igaz szívvel,
töltsük meg világunk millió szó-színnel!

Használjuk a nyelvet, váljunk gazdagabbá,
a mondanivaló váljon szép szavakká!
Alakítsa szebbé, jobbá a világunk,
nyelvünkön keresztül a jövőbe látunk!

Édes anyanyelvem, én büszkén használlak,
tudom, hogy szavaim gondolattá válnak.
A gondolat teremt, isteni erővel,
így válhatok eggyé a mindent teremtővel!

A nyelvünkben élünk. Őrizzük csodáját!
Élvezzük értelmét, csillogtassuk báját!
Ne engedjük soha, hogy mások elvegyék,
és faragott botként ezt is tűzre tegyék!

Hej magyar, teremts hát, ha e nyelvet kaptad!
Virágozzon a Föld érted, és miattad!
Ragaszkodj szíveddel ehhez a csodához,
ami épít, ápol s mindig meghatároz!

Aranyosi Ervin © 2019-02-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
22

By

Aranyosi Ervin: Nem akarok megfelelni!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , 11 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Nem akarok megfelelni!

Már nem akarok minden áron másnak megfelelni,
mások elvárt hite szerint megnyugvásra lelni!
Nem akarok megváltozni, feladva világom,
ma már inkább különcként is saját utam járom.

Nem akarom ma már pénzért eladni a lelkem,
minek kéne kincs, vagy vagyon, ha magamra leltem?
Szeretetért kuncsorogni értelmetlen állás,
egyetlen egy cél vonz engem, az emberré válás.

Nem érdekel ígérgetés, nagylelkű ajánlat,
hiszen tudom, a megoldás úgy sem lehet nálad!
A boldogság fényes útját lelkemben találom,
saját utam feladása egyben a halálom.

Nem akarok szeretetért másoknál koldulni,
és nem hagyom a szívemet másoknak feldúlni.
Lelkem mélyén a nyugalmam meg lelhetem hittel,
nem akarok háborúzni a kétségeimmel!

Azt várom, hogy a lelkemre végre béke szálljon,
az öröm és a megnyugvás bennem összeálljon.
Elégedett legyen lelkem, hála melegítsen!
A világom érző része jókedvre derítsen!

Megtalálni önmagamat, ez a végső célom,
ne legyen a nagy világgal bántó, rossz afférom.
Találjam meg az értelmét az emberi létnek,
hadd mutassak példát, és majd a nyomomba lépnek!

Aranyosi Ervin © 2019-02-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
20

By

Aranyosi Ervin: Nincsen kutyád?

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Nincsen kutyád?

Nincsen kutyád? Mondd, tudod mi a hűség?
Akad-e lény, ki erre megtanít?
Szeméből árad az érző gyönyörűség,
mely ünneppé teszi a hétköznapjaid.
Kínzó türelem, egy érintésre várva,
szomjúság néhány kedves szó iránt.
A saját lelkét is kalitkádba zárva,
hol szeretet az ajtót nyitó pánt.
A szeretet, mely rögtön szabaddá tesz,
az érintés, mely egekig emel.
Egy kedves hang, mitől a szív jobbá lesz,
mennyei manna, lelki eledel.
Próbáltál már ennyi figyelmet adni?
Nem kényszerből! Csak mert az jól esik.
Akartál-e a csodában maradni?
Pont úgy, ahogy a jó kutyák teszik.
Nincsen kutyád? Keveset tudsz a létről!
Nincs ki tanítson, szeretni hogyan kell!
Fogalmad sincs az igazak életéről,
a szíved alszik, s tőle életre kel…

Aranyosi Ervin © 2019-02-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »