Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A szívedre hallgass!


Aranyosi Ervin: A szívedre hallgass!

Hallgasd csak a szívem
ma is érted dobban,
világgá dalolja,
nem tartja titokban!
Minden gondolatom
körülötted kószál,
várom szép mesédet,
csak ne titkolózzál!

Engedd, hogy a szíved,
elmondja, mit érez.
Így tudsz csak eljutni
a másik szívéhez.
Közös tervet szőve
teljesülhet álmunk,
egy irányt követve
lélektárssá válunk.

Hallgasd meg a szívem,
s hallgass a tiédre,
kihat minden érzés
kettőnk életére.
A szív útját járva
szeretet vezessen,
összetartó lelkünk
boldogabb lehessen!

Hallgass a szívedre,
hallgass az enyémre,
engedd lelked látni,
s teremteni végre!
Írjuk meg közösen,
közös sorsunk könyvét,
töröljük szemünkből
fájdalmaink könnyét!

Közös dallamokra
együtt dobban szívünk,
szél szórja világba
megosztandó hírünk!
Hiszen a mi példánk,
fényszóró az úton,
könnyebb végig menni
a mástól tanulton.

Boldogabb az ember,
ki szívére hallgat,
akit nem idegen,
rossz törvény uralgat.
Ki tudja igazát,
s teszi, amit érez,
aki visszatalál
saját Istenéhez!

Aranyosi Ervin © 2017-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nézzünk farkasszemet!


Aranyosi Ervin: Nézzünk farkasszemet!

Nézz jól a szemembe,
nézzünk farkasszemet!
Szememen át lásd meg
hó-tiszta lelkemet!
Én a te lelkedbe,
szintén belelátok,
s ha tetszik a látvány,
lehetünk barátok.

Egyetlen nézésből
megtudom, ki lehetsz,
hozzám vajon milyen
szándékkal közeledsz?
Ha a szándékod jó,
a szemeden látom,
akkor elfogadlak,
s lehetsz a barátom!

Aranyosi Ervin © 2017-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Fotó: Ádám Korinna

By

Aranyosi Ervin: Szívedből mosolyogj!


Aranyosi Ervin: Szívedből mosolyogj!

Szívedből mosolyogj, arcod legyen tükre,
meleg ragyogását szórd mindegyikünkre!
Áradjon a mosoly, ne is legyen gátja,
mind vegye magára, ki mosolyod látja!
Fáradó szíveket mosoly melegítsen,
s lássák, hogy reájuk mosolyog az Isten,
mert a mosolyodat ajándékba kaptad,
s a Föld is mosolyog – láthatod – alattad!

Légy te mosoly-osztó, s ragyogtasd világod,
szeretet tüzétől, lét vízétől áldott.
Gondolatot szülő, szavakkal teremtő,
lágyan simogató, langyos, nyári szellő!
Más lelkeket etess élő szeretettel,
maradék mosolyod holnapra is tedd el!
Merj álmodni nagyot, élvezz minden percet,
légy jelen a mában, mint egy játszó gyermek!

Arcod legszebb dísze legyen hát mosolyod!
Benne az öröklét csíráját hordozod.
Ez a mag kikelve szép virágot nyithat,
amely boldogító létet bizonyíthat.
Nyisd hát meg szívedet, mosolyogni tessék!
Mosolyodat látva mások elhihessék:
– Lehet szépen élni, élvezve a létet,
fényben tündökölve láttatni a szépet!

Fényszóró a mosoly, arcokra sugárzik,
melegséget hintve, szép szívekbe mászik.
Mutatja az utat egy szebb világ felé,
boldog élet magját ültetve el belé!
Locsold szeretettel a kikelő magot,
s legjobb, ha virágját ajándékba adod,
s meglásd, ha így teszel, mások viszonozzák,
szeretet-mosolyod visszatalál hozzád!

Aranyosi Ervin © 2017-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szebben kéne…


Aranyosi Ervin: Szebben kéne…

Szebben kéne élni,
többet kéne adni,
meg kéne tanulni
boldognak maradni!

Holnapot teremtve,
dédelgetni álmot,
szebbé varázsolva
az egész nagy világot.

Refrén:
A szeretet ünnepére
készüljön a lélek!
Napról napra érzem:
boldogabban élek!
A szeretet ünnepére
gyújtsunk közös lángot,
tegyük élhetőbbé
a meggyötört világot!

Szebben kéne élni,
többet kéne adni,
a jó úton járva,
mind együtt haladni.

Jó példát mutatni,
szívből többet adni,
szebb jövőt építve,
embernek maradni!

Refrén:
A szeretet ünnepére
készüljön a lélek!
Napról napra érzem:
boldogabban élek!
A szeretet ünnepére
gyújtsunk közös lángot,
tegyük élhetőbbé
a meggyötört világot!

Aranyosi Ervin © 2017-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem minden a csont


Aranyosi Ervin: Nem minden a csont

Egész nap vártam, vártam a csodát.
Te nem jöttél, s már nem bírtam tovább!
Kidőltem és az álom elnyomott,
de ott is rólad, csak rólad álmodok!
Nem minden ám, egy kutyának a csont,
ha kedves szót, s figyelmet nem kapott,
ha gazdája egész nap nincs vele,
úgy érzi nincs meg a jobbik fele.
Remélem, holnap végre itt leszel,
pár kedves szóval boldoggá teszel.
Ne kelljen mindig, mindig várni rád!
Csak veled teljes ez a szép világ…

Aranyosi Ervin © 2017-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretek egy nőt!


Aranyosi Ervin: Szeretek egy nőt!

Szeretek  egy nőt már nagyon-nagyon régen,
s ezt jó szemmel nézi az én feleségem.
Nem is tiltakozik, szeretettel hagyja.
Igaz ő neki is ugyanaz az anyja.
Mielőtt azt hinnéd, húga, vagy nővére,
el kell mondjam, nem az, mert nem a testvére.
Akkor vajon ki is, akit úgy szeretek,
akivel e létben oly boldog lehetek?
Hát most elárulom, kit szeret a szívem,
kihez ragaszkodom sok-sok éve híven.
Mert egy nőt szeretek, s ő a feleségem,
ki az én utamat velem járja régen!
Bizony, ő az a nő, érted már a dolgot?
Vele vagyok régen felhőtlenül boldog…

Aranyosi Ervin © 2017-08-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogyan is működik?


Aranyosi Ervin: Hogyan is működik?

Jó lenne egy dolgot végre megtanulni:
– Hogyan kell a létben könnyen boldogulni?
Hogy vonzzunk jólétet hétköznapjainkba,
hogy ússzunk az árral, a felszínen ringva?

Hogy vonzzuk magunkhoz a vágyott szerencsét?
hogy csupa jót hozzon a földi jelenlét!
Hogy váltsuk álmunkat könnyedén valóra?
Pozitív gondolat, hogy jöhet kapóra?

Szerencse záloga: – Szeresd önmagadat,
szeresd a világod – nem túl nagy feladat!
Fedezd fel utadon a lehetőséget,
s figyelj, mert világod gyakran kínál téged!

Csak észre kell venned, és élned kell vele,
kis tudatosságot, érzést szőni bele!
Ne ellenkezz vele, kezdj el benne hinni,
hittel és lélekkel véghez tudod vinni!

Légy hálás mindenért, amit ad az élet,
s figyeld meg a hálád vonzó mágnessé lett!
Ahhoz, hogy szerencsés tudjál majd maradni,
nem csak elvárni kell, hanem szívből adni.

Aki adni képes, sosem lesz szegényebb,
szétosztott javaid mintha teremnének,
mert az Univerzum napról-napra tágul,
s ami eddig nem volt, az is megnyilvánul!

Az új teremtésben a hited erősít,
használj minden tudást, az újat, az ősit!
Mind az miben hiszel, egyszer eléd tárul,
mert a jó szerencsét kapod útitársul.

Sohase panaszkodj az egészségedre,
nyűgödet, haragod, fájdalmadat tedd le!
Feledd betegséged, jobbítsd meg a sorsod,
érezd jól magadat, ez a legfőbb dolgod!

Történhessen bármi, maradjon reményed,
ha nehezül sorsod, légy te is keményebb!
Minden nehézségen csak könnyedén lépj át,
mert a remény segít tartani a létrát!

Figyeld szavaidat, a gondolkodásod,
mert jövőd alapját pont ezekkel ásod!
Ezzel vonzhatod be, tiszta boldog léted,
ezzel oszlatod el a gátló sötétet.

Ha elképzelsz bármit, ha magadban látod,
akkor képes leszel létre hozni álmod.
Valósággá teszed, életet adsz néki,
és ez a tudásod Istentől vett, égi!

Tudd, hogy képes vagy rá, megadatott néked,
minden új vágyaddal gazdagszik az élet,
akarj teremteni szebb és jobb világot,
amely teremtődtől gazdagon megáldott!

Aranyosi Ervin © 2017-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Angyal vagy!


Aranyosi Ervin: Angyal vagy!

Kísérjen utadon béke és szeretet,
öröm ragyogja be egész életedet!
Nyomodban is mosoly, vidám jó kedv járjon,
ügyes kezed nyomát hagyd ott a világon!

Gondolattal teremts szebb jövőt a mában,
mártózz meg naponta a jólét áramában!
Hagyd magad sodorni, hagyd magad szeretni,
legyen okod mindig vidáman nevetni!

Kísérjen utadon néhány kedves lélek,
csendüljön lelkedből szép szeretet-ének!
Akard, hogy a világ visszhangozza hangod,
legyen saját dalod, mit elő kell adnod!

Gondolattal teremts, szeretettel éld meg,
Hajolj le azokhoz, kik még ott lent élnek.
Tanulj a hibákból, akarj jobbá válni,
így növessz szárnyakat, képes legyél szállni!

Mert egy angyal vagy te, ember testbe bújva,
aki a teremtést éppen csak tanulja,
akit régi hite kísért, akadályoz,
ki el akar jutni igaz önmagához.

Aki nem ismeri saját, szabad lelkét,
kinek ezer kétség vonja el figyelmét,
aki folyton keres, ám nem tudja, hogy mit,
s birtokolni akar, szerezni sok holmit!

Nem leli a helyét, s lelkét az anyagban,
megfelelni akar minden pillanatban,
dicséretre vágyva harcol, semhogy élne,
régi, rossz hiteket valósra cserélne!

Mert egy angyal vagy te, ember testbe bújva,
aki a teremtést éppen csak tanulja,
akit régi hite kísért, akadályoz,
ki el akar jutni igaz önmagához.

Keresd hát utadat, segítek keresni,
amit megtanultam, el tudod már lesni.
Ha volna kérdésed, azt nyugodtan tedd fel,
mert a gondolattal holnapot teremtel!

Ma még csak ember vagy, földi testbe gyúrva,
ma még a rezgésed alacsony és durva.
Kit felemelkedni hite akadályoz,
ki nehezen jut el saját önmagához!

Mert ma az angyalok ember testben élnek,
mindent elfeledtek, s emlékezni félnek,
pedig a lelkükben, ott van a mennyország,
mert leszületéskor mind magukkal hozták.

Ne rohanj hát tovább, meg kellene állnod,
s lelkedben olvasva csendben meditálnod,
megkeresni mindazt, mit elfelejtettél,
ami megmutatja, hogy mi végből lettél?

Aranyosi Ervin © 2017-08-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagyapó mesél


Aranyosi Ervin: Nagyapó mesél

Talán egyszer, nem is régen,
kis kunyhóban, erdőszélen,
ahol ezer csoda volt,
Nagyapó, s az unokája
egész nap az erdőt járta,
ahol madár dala szólt.

Tücsök, s bogár élte napját,
gomba lengette kalapját,
még a Nap is nevetett.
Zöld lombok közt mókus ugrált,
szarvas vette erre útját,
s biztonságban lehetett.

Sok szamóca nőtt zöld bokron,
méh zümmögött virágcsokron,
s mézhez nektárt szüretelt.
Vidám csendben őz tanyázott,
zöld gyík kis sziklára mászott,
fénylő létet ünnepelt.

Kis patak a fák tövében
surrant, s néhány hal vizében
fürdött fénylőn, csillogón.
Békák brekegtek a partján,
egymás szerenádját hallván,
szerelmet nem titkolón.

Béke honolt a vidéken,
erdőben és erdőszélen,
álmodott a nyugalom.
Ott tanyázott néhány róka,
két felnőtt és pár apróka
játszott, s nem volt unalom.

Aztán eljött a szép este,
mindenki vackát kereste,
és az erdő megpihent.
Hold világlott fent az égen,
sok csillag gyúlt a sötétben,
volt egy egész regiment.

Nagyapó kis tüzet gyújtott,
unokája hozzá bújt ott,
s várta az esti mesét.
Mert Nagyapó olyat mesélt,
milyet régen sok ember élt,
– hosszú volt és csodaszép.

Szép szavait egybefűzte,
mese szárnyán messze űzte,
a szálló képzeletet.
Története lenyűgözte,
s úgy mint tésztát, jól megfőzte
a kíváncsi gyereket.

Unokája szavát itta,
s a képzelet mint parittya
bizony messze repített.
Volt ott „terülj-terülj asztal”
mit a szegény is magasztal,
ha neki is terített.

Varázskalap, bűvös csizma,
úgy, ahogy az álmaimban,
mind-mind bizony belefért.
Tündérlány és büdös banya,
királyi vár, apró tanya,
az mind más mesét mesélt.

Tűz pattogott és az égen,
sötét égbolt mély vizében,
kigyúltak a csillagok.
Bagoly röppent hinta ágra,
éles szemét nyitva tágra,
s azt huhogta: – Itt vagyok!

Hold kóborolt fent az égen,
Naptól lopott tükörfényben,
álmodott és tündökölt.
Mert fényes volt, s büszkén hitte,
az életben sokra vitte,
s gazdagabb lett, mint a Föld!

Mese elszállt, s elvarázsolt,
égő ág, gally elparázsolt,
már csak hamva hagy nyomot.
Az unoka piheg szépen,
ott a nagyapó ölében,
elaludt, s már álmodott.

Hát nagyapó átkarolja,
viszi, mintha kincse volna,
aztán ágyba fekteti.
Holnap újra jő az este,
mese is lesz, szépre festve,
mesél, amíg teheti.

Aranyosi Ervin © 2017-08-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pici-cica gondolatok


Aranyosi Ervin: Pici-cica gondolatok

Hol lehetek biztonságban?
Ott éltem Anyu hasában.
Minden meg volt, ami kellett,
nem ismertem a félelmet.
Igaz, kicsit unatkoztam,
sosem történt semmi ottan!
Ezért aztán megszülettem,
s végre élő cica lettem!

Ma még ijesztő az élet,
de, mert anyukámmal élek,
ő megvéd, míg nagyra növök,
s akkor: – Világ vigyázz, jövök!
Ügyes leszek, mint a mamám,
megvédem majd magam lazán!
Bejárom majd a világot,
s irigyel majd, aki látott!

Aranyosi Ervin © 2017-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva