Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Egy kis angyal emlékére


Aranyosi Ervin: Egy kis angyal emlékére

Véget ért a földi léted,
drága, kicsi angyal,
mennyi álmot, mennyi szépet
vittél el magaddal?
Ennyi volt, mi megadatott.
Már most is hiányzol,
fájó szívünk az arcunkra
bús könnyeket mázol.

Fáj a szívünk, nem felejtünk,
ürességet érzünk,
eszünkbe jutsz, mindig
ha a csillagokra nézünk,
Fénylő, földi csillag voltál,
s felszálltál az égbe,
emlékeket, szép perceket
hagytál itt cserébe.

Álmodd tovább álmaidat,
hisz az nem veszett el,
Mi majd gyakran gondolunk rád,
nagy-nagy szeretettel,
Tudjuk mától égi utad
angyalok közt járod,
szeretettel gondolunk rád
itt lent a barátok.

Itt, a Földön nem látunk már
mert a mennybe mentél,
emlékedet megőrizzük,
lelkünk része lettél.
Nézz le ránk a csillagokból,
figyeld lépteinket,
köszönjük, hogy voltál nekünk,
őrzünk, mint egy kincset!

Aranyosi Ervin © 2016-11-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Örökké fiatal

örökké fiatal
Aranyosi Ervin: Örökké fiatal

Sose fagyjon le az arcodról a derű,
ifjúnak maradni, igencsak egyszerű!
Mert, amíg szívedből a vidámság árad,
lelked nem öregszik, fiatalabb nálad!

Ha elhiszed, ha nem, a tested sem vénül,
mert a legjobb gyógyszert hívja segítségül:
– A mosoly, s nevetés gyógyítólag hat rád,
jobb, mintha a lelked folyton búnak adnád!

Ne törődj hát vele, hogy mit szólnak mások,
s az se baj ha nincsen a derűre más ok,
te csak nevess, derülj és ragyogj a Nappal,
így leszel gazdagabb sok szép pillanattal!

Aranyosi Ervin © 2016-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosollyal üzenek

Mosollyal üzenek
Aranyosi Ervin: Mosollyal üzenek

Én még képes vagyok csodát észrevenni!
Én még képes vagyok őszintén szeretni!
Annyi szép dologra vagyok én még képes,
könnyedén eljutok mások szép szívéhez!

Minden pillanatban még a csodát látom,
ezért van énnekem annyi, sok barátom.
Sosem ítélkezem, még hiszek a jóban,
a tiszta lélekben, igazságos szóban.

Kicsi világomnak úgy tudok örülni,
játékban, avarban mélyen elmerülni.
Arcomon a mosoly szívemből virágzik,
s tudom, ha mosolygok, más szíve sem fázik.

Bárcsak a felnőttek, tanulnának tőlem,
ha a szeretet úgy áradna belőlem,
hogy belőle mások örömre lelnének,
s szeretetről szólna mától minden ének.

Próbálj hát szeretni, legyen ez a dolgod,
s aki téged meglát, legyen tőle boldog,
a mosolyod legyen csodás gazdagságod,
tegyük élhetőbbé együtt a világot!

Aranyosi Ervin © 2016-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Emberré válni

emberré válni
Aranyosi Ervin: Emberré válni

Mikor leszülettem, s e világra jöttem,
áldott volt a lelkem, nem volt múlt mögöttem!
Apró szívem mélyén szeretet virágzott,
arcomon a derűm, örömkönnynek látszott!
Na, akkor még tudtam, mi végre születtem,
mi a küldetésem, ha már egyszer lettem.
Akkor tisztán láttam még a valóságot,
s tudtam, hogy jó vagyok, Istentől megáldott!

Éreztem, én vagyok a világ közepe,
angyalként nézett rám édesanyám szeme.
Nyíltan kimutattam, amit csak éreztem,
bántó szóval senkit össze nem véreztem.
Bátran cselekedtem, úgy, ahogy gondoltam,
önmagában hívő, bátor lélek voltam!
Aztán tanítottak, mit is merjek merni,
s elkezdtem tanulni, s persze szerepelni.

Megtanultam tűrni, haragudni, félni,
másnak megfelelni, más bőrében élni.
Másról véve mintát, egész mássá válni,
fájó lelkek közé a sorba beállni.
Ám akkor éreztem, már nem magam voltam,
parancsszóra léptem, közhelyeket szóltam.
Nem volt bennem érzés, tettem, amit tettem,
s nem tudtam ki vagyok, avagy mivé lettem.

Majd a fény rám talált, én meg önmagamra,
a lét vizét locsoltam a bennem lévő magra.
Mint virág, kinyíltam, megnyíltam a fénynek,
kerestem lényegét a bennem élő lénynek.
Kiálltam a sorból, szerepet nem játszom!
Mától csak az leszek, pont, aminek látszom!
Megtudom ki vagyok, s mi a küldetésem,
s nyomomat a földbe örökre bevésem!

Aranyosi Ervin © 2016-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kutyában nem csalódhatsz

KUTYABARI_MATRICA_70X146
Aranyosi Ervin: A kutyában nem csalódhatsz

A kutyában nem csalódhatsz,
nem ígér, nem hiteget!
Nem hazudik, s nem akar mást,
csak együtt lenni veled.

Ennyi csak az elvárása,
s odaadja mindenét.
Azt akarja, légy gazdája,
s őrizd a tekintetét.

Elfogad az istenének,
rád bízva az életét,
s mindazt, amit birtokolhat,
előbb leteszi eléd.

Kiteszi a szívét, lelkét,
csak te vagy a mindene,
az élete azon múlik,
Te mivel teszed tele?

A szeretet jó példája,
a hűség, az ő maga.
Amíg élhet, te rád ragyog,
szemfényének csillaga.

Nem csalódhatsz a kutyában,
megbízható jó barát,
s megmutatja az emberi
lélek jobbik oldalát!

Aranyosi Ervin © 2016-11-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ünnep minden napra (dalszöveg)

ünnep minden napra
Aranyosi Ervin: Ünnep minden napra
(dalszöveg)

Hogyan adhatnék neked
minden napra ünnepet?
Hogyan adhatnék neked csodát?
Ahol minden szív dobog,
az emberek boldogok,
mosolyokból épül a világ!

Ref:
Nap ragyog, szél szalad,
simítja arcodat,
s mint folyó árad a lét.
Leld meg hát szép helyed,
élvezd az életed,
szeretet ömlik feléd.
Álmokból érkező,
lelkeket fényező,
dallamok emeljenek!
Nem gátol sziklapart,
nincs, ami visszatart,
két kezem nyújtom neked.

Tegyük szebbé életünk,
gazdagabban élhetünk,
végre el kell hinnünk a csodát!
Nincs pokol, nincs nyomor,
nincs, ami elromol,
álmokra épül a világ.

Ref:
Nap ragyog, szél szalad,
simítja arcodat,
s mint folyó árad a lét.
Leld meg hát szép helyed,
élvezd az életed,
szeretet ömlik feléd.
Álmokból érkező,
lelkeket fényező,
dallamok emeljenek!
Nem gátol sziklapart,
nincs, ami visszatart,
két kezem nyújtom neked.

Szeretettől szebb a dal,
nem lesz köztünk sziklafal,
Nem választhat semmi sem el.
Éljük az életünk,
gazdagabb a lét velünk,
csak egymást szeretni kell!

Ref:
Nap ragyog, szél szalad,
simítja arcodat,
s mint folyó árad a lét.
Leld meg hát szép helyed,
élvezd az életed,
szeretet ömlik feléd.
Álmokból érkező,
lelkeket fényező,
dallamok emeljenek!
Nem gátol sziklapart,
nincs, ami visszatart,
két kezem nyújtom neked.

Nyújtsd ki a két kezed,
élvezd az életed,
így teremts te is csodát.
Itt van az én kezem,
érzem, hogy létezem,
jöjj, gyere, adjuk tovább!

Aranyosi Ervin © 2016-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kinőni a szürkeségből

kinőni a szürkeségből
Aranyosi Ervin: Kinőni a szürkeségből

Kinőni a szürkeségből, ez az én nagy álmom!
Problémák közt, gondok között, helyem nem találom.
Ez az élet rólam szóljon, ne csak mindig másról!
– Nevetésről, vidámságról, huncut kacagásról!
Nem állok hát be a sorba, hol sok birka béget,
hol az élet rabszolgaság, s hamarabb ér véget!
Vágyaimat megélhetem akadályok nélkül,
kinövök a szürkeségből, s boldog leszek végül!

Azt javaslom, te se akarj szomorúan élni!
Ha akarod, tudok neked napfényről mesélni.
Nézd csak milyen csodálatos a Nap ragyogása,
hadd legyen hát a mi lelkünk tökéletes mása!
Mindig csak a mában élek, nem húz vissza múltam,
elfelejtem, ami bántott, azokból tanultam!
Mindenkinek megbocsátok, aki régen bántott,
haragomat úgy vetem le, mint egy nagykabátot.

Nem irigylek soha senkit, mert többje van nálam,
megkaphatok bármit, amit könnyen elbír vállam.
Ha elhiszem: – Megérdemlem, méltó vagyok rája,
a vágyam beteljesedik, s nem lesz akadálya!
Képes vagyok teremteni bármit a világon,
csak a hitem legyen erős, s vonzza, mire vágyom!
Nem szürkülök be a porba, tudod, az nem élet,
és ha figyelsz, szavaimmal felemellek téged!

Aranyosi Ervin © 2016-11-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fakitermelés, erdőgazdálkodás


Aranyosi Ervin: Fakitermelés, erdőgazdálkodás

Kell a természetes anyag az embernek.
Fát a háztartásba, vajon honnan nyernek?
Erdőkből vágjuk ki a szükséges fákat,
ezért hozták létre ezt az iparágat.
A fakitermelés a gazdálkodás része,
ennél jóval többről szól munkánk egésze.
Mert az erdők lassan meg is öregednek,
de a szemünk előtt más célok lebegnek.

Számunkra is fontos, hogy a szép természet,
ne pusztulhasson ki, ne ölje enyészet.
Hogy a környezetünk élőn megmaradjon,
ott élők számára jó otthon maradjon.
Ne bontsuk munkánkkal meg az egyensúlyát,
felmérjük a dolgunk jövőnkre mért súlyát.
Pótoljuk a hiányt, azt, amit kivágtunk,
legyen fenntartható, élő a világunk.

Biztosítjuk a fát bútor-, s faiparnak,
s támogatjuk célját, kik erdőt akarnak.
Megóvjuk az erdő ökoszisztémáját,
védjük állatait, felnövesztjük fáját.
Igyekszünk munkánkban hasznosak is lenni,
erdőnk életében jó gazdaként tenni,
hogy még nagyon soká éljen, s gazdagodjon,
s a turista szeme örömtől ragyogjon!

Aranyosi Ervin © 2016-06-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Reménye vesztett szerelem

reménytelen szerelem
Aranyosi Ervin: Reménye vesztett szerelem

Rólad szól minden a világban, minden mi el nem érhető.
Csillámló csermely csobogása, völgy fölé nyúló hegytető.
Szárnyaló sólyom lebegése, lelkemben kélő gondolat,
mikor a kéz nem ér el mégse, s a szó, csak bennem ott marad.
A csoda, amely csupán csak álom, és minden éjjel feldereng,
aztán napközben nem találom, s hiába vágyom, – nem lehet!
Csillag vagy nékem fenn az égen, s nekem ragyogsz ott, jól tudom,
s nyújtom kezem – téged elérjen – de elveszítlek félúton.

A remény olyan akár a lépcső, mely hozzád visz az égbe fel,
s a nap végén – tudom már késő – ma már nem érlek mégsem el!
Ám minden nappal újra kezdem, s ezt nem veheti senki el,
megfürdöm szép tekintetedben, s nekivágok, mert menni kell!
Küzdök érted, de el nem érlek, az élet játszik csak velünk,
a remény mégis újra éled, mert találkoznunk kell nekünk!
Előbb én voltam megkötözve. Házasság rabja voltam én.
Lelkem bilincsben hánykolódott, ezért hát vak volt a remény.

Mikor már végre szabadultam, te tetted rabbá lelkedet,
s hiába vágy, vagy csalfa ábránd, közös utunk mégsem lehet!
Szerelmünk így nem érhet véget! Nem porlad el, lángol tovább!
Legyőznék időt, messzeséget, bárcsak teremthetnék csodát!
Szívem, bár szinte belerokkan, szerelmem mégis élteti,
elsüllyed néma fájdalomban, de mindhiába: – Kell neki!
A boldogság elérhetetlen, hitem mégis éltet tovább,
nincs olyan pontja életemnek, ahol ne lelnék újra rád!

Mélységes fájdalomban élek, s hiszem, hogy egyszer véget ér,
mert szerelmem feladni félek, veled mindenem veszteném!
Mi marad röpke életemből, ha nem gondolhatok reád?
Járom utam, vakon, merengve, s várok, míg szemem újra lát.
Találkozunk a végtelenben, hiszem majd így lesz, érzem én,
talán a fátyol majd lelebben, szerelmünk boldog kezdetén.
Csak a remény, mi táplál engem, mely boldogsággal hiteget,
addig is őrzöm álmaimban elérhetetlen szívedet.

Aranyosi Ervin © 2016-10-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtő mosoly

teremtő mosoly
Aranyosi Ervin: Teremtő mosoly

Ne felejts el mosolyogni!
Legyen tőle szép napod!
Próbálj új dolgokba fogni,
teremts boldog holnapot!

Minden napod legyen ünnep,
vidámsággal töltsd tele,
s ne sajnáld, ha épp úgy tűnhet,
másnak jutott a fele!

Ha mosolyod másnak adtad,
meglásd, vissza is kapod!
Így teremthetsz önmagadnak,
s másnak boldog holnapot!

Aranyosi Ervin © 2016-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva