Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeretet-mag


Aranyosi Ervin: Szeretet-mag

El szeretném ültetni
a szeretetem magját,
örüljenek gyümölcsének azok,
akik kapják!

Szeretnék jó kedvet adni,
attól legyen édes,
s hozzájutni legyen könnyű,
legyen lehetséges!

Szeretném ezt úgy osztani,
mindenki vehetne!
Aki vágyja, s elfogadja,
csodát lásson benne!

Ne tartsa meg, szeretetét,
szórja a világra,
hadd terjedjen el a jóság,
jó emberek vágya!

Szavak szárnyán szórom szerte,
jut jócskán belőle,
érezzétek jókedvűnek,
magatokat tőle!

Hadd repítsen szívetekbe
örök boldogságot,
emelje fel ezt a szegény,
meggyötört világot!

Fát ültetek, s nevelgetem
szeretetem fáját,
szebbé teszem a világom
minden borús táját.

Locsolgatom jó érzéssel,
vidám nevetéssel,
simogatom mosolyommal
és nem is kevéssel!

Segítsetek, ültessünk el
egy szeretet erdőt!
Nevelgesse minden gyermek,
s velük minden felnőtt!

Vigyázzunk rá, a fáinkat
ne hagyjuk kivágni,
irigységgel, hazugsággal
gyümölcsét megrágni.

Hiszem, ha majd a szeretet
körbeér a Földön,
az időmet szeretetben
elmerülve töltöm!

Ha a Földet körbejárta,
visszatér majd hozzám,
s amit adtam, egy szép napon
boldogságot hoz rám.

Csak adni kell, s megérteni,
így lesz több belőle,
a szeretet energia,
s feltöltődhetsz tőle.

Minél többet adsz másoknak,
annál több jut néked,
ezt megértve tesz boldoggá
igazán az élet!

Aranyosi Ervin © 2022-09-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Mosolygó világ


Aranyosi Ervin: Mosolygó világ

Mikor írom a versemet,
mosolyog a lelkem,
hisz sikerült más szívekhez,
egy jó útra lelnem.
Mikor jól végzem a dolgom,
mások mosolyognak,
ezért tartom feladatom
mindig komoly oknak.

Mikor mosolyog a lelkem,
egy szebb jövőt látok,
s az utamon elkísérnek
kedves, jó barátok.
Együtt vágyunk szebb világra,
vígan mosolygóra,
s talán, bizony miáltalunk
jön el az az óra!

Mikor versemet olvasod,
mosolyodj el, kérlek!
Próbáld meg az életedben
meglátni a szépet!
Ha a világ mosolyogna,
a ború eltűnne,
minden bántó, egy csapásra,
meglátnád, megszűnne!

Próbáljuk meg víg mosolyra
hívni a világot!
Ne lehessen szomorú az,
aki minket látott.
Mosolyogjunk, akár a Nap,
jókedvünk ragyogjon,
a remény, egy szebb világban,
soha el ne fogyjon!

Aranyosi Ervin © 2022-09-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Évnyitó


Aranyosi Ervin: Évnyitó

Évnyitó van, évnyitó!
Megjött már a tanító!
Mától minket tanít ő!
Kicsit idegesítő!

Minek ez az iskola?
A nyár miért szállt tova?
Annyi mindent tanultam,
játszottam és aludtam!

Ez a fránya évnyitó,
olyan kijózanító!
Nem találom helyemet,
csak tömik a fejemet!

Azért jó ez, belátom,
itt van néhány barátom!
Velük együtt lenni jó,
évnyitó van, évnyitó!

Aranyosi Ervin © 2022-09-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Egy mai gondolat


Aranyosi Ervin: Egy mai gondolat

Fel lehet fújni a semmit,
hazugságtól nagyra nő!
Súlyos üzenetté válik,
s mélybe húz akár a kő!

Aranyosi Ervin © 2022-08-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Kedves állat a tehén


Aranyosi Ervin: Kedves állat a tehén

Kedves állat a tehén,
(azt hiszik, hogy marha),
de én látom, a szíve
az enyémhez lett varrva.
Édesdeden kérődzik,
a nyugalom szobra.
Ha valakit nem szeret,
nem veri nagydobra.
Kedves állat a tehén,
van füle, meg szarva,
de én látom, a szíve
az enyémhez lett varrva.
Füvet eszik, ha éhes,
vagy szárított szénát.
Szeretetét megérzem
a nagy-nagy szívén át…

Aranyosi Ervin © 2022-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Csikós legény leszek


Aranyosi Ervin: Csikós legény leszek

Ha egyszer megnövök,
csikós lesz belőlem,
egy ló sem fog soha
elfutni előlem.
Mind a barátom lesz,
s én majd tanítgatom,
az alföld pusztáit,
hátukról uralom.

S tudom a lovaim,
mind kedvesek lesznek,
barátként fogadnak,
tenyeremből esznek.
Vizet húzok nekik
gémeskút mélyéből,
jóllaknak abrakból,
friss széna ízétől.

Megmutatom nekik,
milyen a szabadság,
élvezzék a létet,
s nem kell ahhoz vadság!
Szilaj jókedvüket,
vágtában kiéljék,
föld felett suhanva,
a távot kimérjék.

Paták dobbanása
legyen szép zenéjük,
furulyán kísérve,
dalt játszom beléjük.
Ha jön az éjszaka,
szép legyen az álmuk,
szép életre vágyva,
teljesüljön vágyuk.

Most még gyerek vagyok,
még egy csikóm sincsen,
a jó pásztorkutyám
az egyetlen kincsem.
Rajta tanulom még,
hogy kell lovagolni,
egy kedves, jó szívhez
közelebb hajolni.

Felülök hátára,
jól megkapaszkodom,
töri a fenekem,
de nem panaszkodom.
Ö sem mondja nekem,
hogy töröm a hátát,
vállalja a futást,
a terhet, a vágtát.

Ilyen a barátság,
s jó meglovagolni,
szívből adott szépség,
mesebeli holmi.
Úgy szép, ha kölcsönös,
ha segítjük egymást,
barátod szívében,
mindig a jót meglásd!

Egyszer csikós leszek,
ma még kutyagolok,
kutyán lovagolni,
kicsit fura dolog.
De minekünk tetszik,
és csakis ez számít,
ahogyan a szívünk
egy baráttal bánik!

Aranyosi Ervin © 2022-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Ne játssz szerepeket!


Aranyosi Ervin: Ne játssz szerepeket!

Belefáradsz abba, hogy erősnek látsszál,
s közben törékeny vagy, éppúgy, mint egy nádszál.
Hősiesen játszod, hibás szerepedet,
mert hiszed, így kaphatsz mástól szeretetet.

De ez önámítás, magad becsapása,
így közelít hozzád a pokol tornáca.
Közben elfelejtesz önmagadért tenni,
s nem mersz az, aki vagy, saját magad lenni!

Ez a szerepjáték mérgezi a lelked,
mintha mindig csak mást kéne ünnepelned.
Magadra nincs időd, nem is tudod, ki vagy,
félsz hogy az életből a teremtőd kihagy.

Te írod ki magad a saját életedből,
nem lesz több világod ettől a szereptől,
ám a lelked sérül, nem vagy képes sírni,
nem tudod sorsodat boldogabbra írni!

Nem kell, hogy erős légy, nem az a te dolgod,
a lét valós célja, hogy te legyél boldog,
mert ha boldogságod végre megtalálod,
örömmé változik meggyötrő világod!

Légy végre az, kinek egykor megszülettél,
hidd el, csoda az is, hogy érzékeny lettél!
Az erő nem fontos, csak annak lényeges,
kinek a siker az, amikor pénzt keres.

De ez távol esik az igaz valóságtól,
meríts energiát a csodaszép világból!
Azt nem el kell venned, csupán megfigyelned,
s látod, a jó érzés fokozódik benned!

Élvezd a természet eléd tárt csodáit,
mindegy hogy az éppen fűnek, fának látszik!
Varázsoljon el csak madarak éneke,
téged vidítanak, ébresztenek vele.

Bár látnád a világ mesésebb oldalát,
bár te is dúdolnád lelked tiszta dalát,
hiszem, az életed sokkal szebbé válna,
teljesülne szíved összes vágyott álma!

Tudd, ha élni akarsz, nem játszol szerepet,
megéled, mit lelked, tudatni fog veled!
Megismered magad, rájössz, miért jöttél,
szerződést Istennel, mi végből kötöttél.

Tanuld meg magadat őszintén szeretni,
az érzéseidet mind-mind kifejezni,
vállalni a létben adódó hibádat,
s elhagyni a fölös, fájdalmas önvádat!

Keresd az utadat, amely boldogíthat,
amely teáltalad egy szebb sorsot írhat!
Hiszen, meg vagy áldva szabad akarattal,
teremts hát világot, s békélj meg magaddal!

Aranyosi Ervin © 2022-08-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Napot kell varázsoljak!


Aranyosi Ervin: Napot kell varázsoljak!

Ketrecét rángatja a lélek,
kilépni onnan mégse mer!
Megelégszik azzal, hogy élek,
ez alapjában fél siker.
Szeretnék, persze, jobban élni,
így vannak ezzel mások is,
mindig szebb holnapot remélni,
mert a bajokból már sok is!

Hogy adjak másnak boldogságot,
ha én magam borús vagyok?
Ha búsan nézem a világot,
s könyvébe könnycseppet hagyok.
Úgy hittem, lesz még szebb az élet,
úgy hittem, lesz még gazdagabb,
de ahogy napokat cserélek,
velük az álmom elszalad.

Másoknak írni, felelősség,
magamnak írni, meg minek?
Dicsérettel lelkem fürösszék,
de mégse kelljek senkinek?
Talán, nincs is beleszólásom,
rég mások írják sorsomat,
s minden sorral síromat ásom,
fa vagyok, s fejsze hasogat.

Nincsen, ágam, mi érte nyúljon,
elvegyem gyilkos fegyverét,
hagyom, hogy lombom földre hulljon,
s véget érjen e puszta lét.
Elvágtak élő gyökeremtől,
nincsen múltam, nem lesz jövőm,
üres szívem fáj egyre ettől,
s a mában sincs már örömöm.

Mivé lett annyi kedves álom,
porrá foszlottak vágyaim,
a helyes utat sem találom,
semmim sincs, nemhogy valamim.
Kivéreztették életkedvem,
a hangulat a sírba visz,
s jönnek utánam megszeppenten,
pokolra szállva mások is!

De nem lehet, hogy ezért jöttünk,
hogy csak elmúljunk csendesen!
Kik ítélkezhetnek fölöttünk?
Kell, hogy isteni rend legyen!
Ha pedig az valóra válna,
én nem lógatnám orromat,
futnék vígan a nagyvilágba,
s nem várnám búsan holtomat!

Én régen már a Napra várok,
hogy küldjön reménysugarat,
hogy újra írjuk a világot,
mert nem jó az, ha így marad!
Hát kell, hogy Napot varázsoljak,
s vele éltető tiszta fényt,
mert újra szépen kell, hogy szóljak,
így visszaadva a reményt!

Aranyosi Ervin © 2022-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Súgok egy titkot


Aranyosi Ervin: Súgok egy titkot

– Figyelj, súgok egy nagy titkot!
Arra kérlek, súgd tovább!
Szerintem a pénzt hajszoló,
bús emberek ostobák.
Leélik az életüket,
játszanak száz szerepet.
Szívük üres, s nem tölti be
örömhozó szeretet…

Aranyosi Ervin © 2022-08-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Végtelen szabad vagyok


Aranyosi Ervin: Végtelen szabad vagyok

Mit akarsz tőlem? Nincsen semmim!
Hát vedd csak el, tiéd lehet!
Semmiből építs fellegvárat,
s legyen csak abból több neked!
Mit érdekel, ha pénzben dúskálsz,
s közben napodat mérgezed.
Tiéd a világ gazdagsága,
enyém az élő képzelet!

Leigázhatsz, börtönbe zárhatsz,
s amim van, úgyis megmarad!
Nem tudod kalitkába zárni,
a bennem élő madarat.
Képzeletem az égben szárnyal,
övé a fénylő végtelen,
s ha akarom, hát visz magával,
bárhová elrepül velem.

Mit ér a te nagy gazdagságod,
a sok vagyon, a drága kincs?
Önző lelkeddel meg nem látod,
hogy az a legnagyobb bilincs!
A szívedet fagyasztja jéggé,
míg én bennem a Nap ragyog,
önmagad börtönödbe zártad,
s én végtelen szabad vagyok!

Aranyosi Ervin © 2022-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!