boldog | Aranyosi Ervin versei

szept
14

Aranyosi Ervin: Amit ma megtehetsz

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: amit, boldog, Földön, holnap, ma, megtehetsz, szeretettel, üzenet, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Amit ma megtehetsz

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra,
építsd a jövődet mától jó alapra!
Úgy alkoss, hogy közben légy magadra büszke,
örömtől ragyogjon tiszta lelked tükre!

Amit ma megteszel, az már tiéd marad!
Tiéd az eredmény, tiéd a pillanat.
Tiéd a rád hulló boldog perc varázsa,
őrizd, ez a szikra gyújtja jövőd lángra.

Úgy végezd a dolgod, öröm legyen benne,
mintha ez a világ csakis érted lenne,
mintha a mindenség csupán rólad szólna,
mintha az életed a sajátod volna!

Mintha részed lenne minden másik ember,
így gondolj reájuk, mindig szeretettel.
Amit adsz, azt kapod, – így könnyű jót tenni,
már a Földön akarj vágyott mennybe menni!

Minden gondolatod, üzenet a mában,
teremtőként vesz részt a lét áramában,
hát csak olyat teremts, mit látni szeretnél,
büszke lehess arra, amit teremtettél.

Amit ma megtehetsz, tedd meg szeretettel,
s ha példád követi sok őszinte ember,
akkor jó úton jársz és érdemes élni,
akkor a holnaptól nincsen okod félni.

Aranyosi Ervin © 2017-09-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
4

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Eljött az ősz

Category: Állatok, természet Tags: boldog, élet, eljött, fák, halott, levvél, Ősz, szebb, születés, tavasz, világ 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Eljött az ősz

Eljött az ősz, mint minden évben,
s hogy miért kedves énnekem?
Talán, mert folyton megcsodálom,
színessé teszi életem..

Kimegyek hát egy árnyas parkba,
s körül hordom tekintetem.
Figyelem múló szép varázsát,
hogy mit mutat megint nekem.

Levelek szállnak ágról-ágra,
kergeti őket lenge szél.
Elmúlást hozva a világra,
egy újabb tavaszról mesél.

Hallgatja Napunk fenn az égen,
aranyló fénye megkopott.
Nem ragyog úgy, mint nem oly régen,
fényéből tán a Hold lopott.

Nézem a fák színes ruháit,
mind-mind bohócnak öltözött.
Érzem bohémmá őszült lelkük
mesevilágba költözött.

Talán a Föld most halni készül?
Vagy csak álmodni megpihen?
Megállna örök körforgása?
– Az nem lehet, én nem hiszem!

Mégis leveti rőt ruháját,
eldobja mind a színeket,
pucér fákat már nem takarja,
s a gúnyos szél megint nevet!

Nézem a megalázott fákat,
hisz nem csak levelük veszett,
hitük sincs már, s tán tőlem várnak,
új tavaszra ígéretet.

Ne sírjatok, nincs minden veszve,
épp csak a szél megágyazott,
álom borul a nagy világra,
s ne félj te fa, nem vagy halott!

Csupán csak megpihenni kéne,
tavaszra erőt gyűjteni,
álmodni boldog, szebb világot,
amit új év tölt majd teli.

Nem múlik el soha az élet,
egy nap majd újjá születik.
Legyetek büszkék a jövőre,
ti lesztek majd a szüleik.

Az elmúlás csak pillanatnyi,
halált új születés követ.
Nehezen megy, ki menni készül,
s örül, ha újra eljöhet.

Kísérjen halkan öröm-óda,
zenéljen hozzá kósza szél.
Álmod erőd majd visszaadja,
hogy újra élő, s szép legyél!

Aranyosi Ervin © 2017-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
17

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Nem minden a csont

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, boldog, csoda, figyelem, gazdája, holnap, Nem minden a csont, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Nem minden a csont

Egész nap vártam, vártam a csodát.
Te nem jöttél, s már nem bírtam tovább!
Kidőltem és az álom elnyomott,
de ott is rólad, csak rólad álmodok!
Nem minden ám, egy kutyának a csont,
ha kedves szót, s figyelmet nem kapott,
ha gazdája egész nap nincs vele,
úgy érzi nincs meg a jobbik fele.
Remélem, holnap végre itt leszel,
pár kedves szóval boldoggá teszel.
Ne kelljen mindig, mindig várni rád!
Csak veled teljes ez a szép világ…

Aranyosi Ervin © 2017-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
16

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szeretek egy nőt!

Category: Szerelem, kedvesemnek Tags: anyja, árted, boldog, érted, feleségem, nőt, régen, szeretek, velem 6 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szeretek egy nőt!

Szeretek egy nőt már nagyon-nagyon régen,
s ezt jó szemmel nézi az én feleségem.
Nem is tiltakozik, szeretettel hagyja.
Igaz ő neki is ugyanaz az anyja.
Mielőtt azt hinnéd, húga, vagy nővére,
el kell mondjam, nem az, mert nem a testvére.
Akkor vajon ki is, akit úgy szeretek,
akivel e létben oly boldog lehetek?
Hát most elárulom, kit szeret a szívem,
kihez ragaszkodom sok-sok éve híven.
Mert egy nőt szeretek, s ő a feleségem,
ki az én utamat velem járja régen!
Bizony, ő az a nő, érted már a dolgot?
Vele vagyok régen felhőtlenül boldog…

Aranyosi Ervin © 2017-08-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hogyan is működik?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: boldog, élet, gondolkodás, hála, Isten, szerencse, szeretet, teremtés, tudás, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hogyan is működik?

Jó lenne egy dolgot végre megtanulni:
– Hogyan kell a létben könnyen boldogulni?
Hogy vonzzunk jólétet hétköznapjainkba,
hogy ússzunk az árral, a felszínen ringva?

Hogy vonzzuk magunkhoz a vágyott szerencsét?
hogy csupa jót hozzon a földi jelenlét!
Hogy váltsuk álmunkat könnyedén valóra?
Pozitív gondolat, hogy jöhet kapóra?

Szerencse záloga: – Szeresd önmagadat,
szeresd a világod – nem túl nagy feladat!
Fedezd fel utadon a lehetőséget,
s figyelj, mert világod gyakran kínál téged!

Csak észre kell venned, és élned kell vele,
kis tudatosságot, érzést szőni bele!
Ne ellenkezz vele, kezdj el benne hinni,
hittel és lélekkel véghez tudod vinni!

Légy hálás mindenért, amit ad az élet,
s figyeld meg a hálád vonzó mágnessé lett!
Ahhoz, hogy szerencsés tudjál majd maradni,
nem csak elvárni kell, hanem szívből adni.

Aki adni képes, sosem lesz szegényebb,
szétosztott javaid mintha teremnének,
mert az Univerzum napról-napra tágul,
s ami eddig nem volt, az is megnyilvánul!

Az új teremtésben a hited erősít,
használj minden tudást, az újat, az ősit!
Mind az miben hiszel, egyszer eléd tárul,
mert a jó szerencsét kapod útitársul.

Sohase panaszkodj az egészségedre,
nyűgödet, haragod, fájdalmadat tedd le!
Feledd betegséged, jobbítsd meg a sorsod,
érezd jól magadat, ez a legfőbb dolgod!

Történhessen bármi, maradjon reményed,
ha nehezül sorsod, légy te is keményebb!
Minden nehézségen csak könnyedén lépj át,
mert a remény segít tartani a létrát!

Figyeld szavaidat, a gondolkodásod,
mert jövőd alapját pont ezekkel ásod!
Ezzel vonzhatod be, tiszta boldog léted,
ezzel oszlatod el a gátló sötétet.

Ha elképzelsz bármit, ha magadban látod,
akkor képes leszel létre hozni álmod.
Valósággá teszed, életet adsz néki,
és ez a tudásod Istentől vett, égi!

Tudd, hogy képes vagy rá, megadatott néked,
minden új vágyaddal gazdagszik az élet,
akarj teremteni szebb és jobb világot,
amely teremtődtől gazdagon megáldott!

Aranyosi Ervin © 2017-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
10

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mikor leszek boldog?

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: boldog, építőkő, lelkem, megbocsátok, műltam, példa, súlytalan, szeretet, szívem, világ 9 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Mikor leszek boldog?

Mikor leszek boldog?
– Amikor akarom!
Mikor nem a múltam
sebeit vakarom.
Mindnek megbocsátok,
ki ellenem vétett,
mert a vádaskodás
nem oszlat sötétet.

Mert tudom a dühöm,
haragom és mérgem,
lelkemet mérgezik,
s nem élhetek szépen.
Elvakultan nem jó
a világban járni,
nem enged álmodni,
kitárt szívvel látni!

Múltam összes súlyát
leteszem hát végre,
Súlytalanná válva
felszállok az égre.
Itt az élő létben,
mindent megcsodálok,
megértőn figyelve,
boldogabbá válok.

Mikor leszek boldog?
– Ha már nem ítélek,
elfogadva, értve,
szívem szerint élek.
Érzésem figyelve,
hallgatok szavára,
így épül szép jövőm
csodálatos vára!

Mások életére
jó példámmal hatok.
Megismerem magam,
megtudva, ki vagyok.
Tudom, ma teszem le
szép jövőm alapját,
építőköveit
gondolatok adják.

Amit elképzelek,
az válhat valóra,
csak miattam múlik
minden perc és óra.
A jóra törekszem,
– persze még hibázok –
hát a tanulásra
mindig akad száz ok.

Mikor leszek boldog?
– Amikor akarom!
Mikor a gondjaim
már nem nyomnak agyon.
Mikor az életem
végre már élvezem,
s mikor a dolgomat
szívem szerint teszem.

Mikor testemben nem
képzek betegséget,
ha lelkiismeret,
önvád már nem éget.
Amikor megértem,
mi miért történik,
s tudatosan megyek
az utamon végig.

A kérdés még mindig:
– Boldog mikor leszek?
Mikor világomért
élek, lépek, teszek.
Mikor úgy, ahogy van,
vele eggyé válok,
magamért és értük
egyaránt kiállok.

Azt adom másoknak,
amit én is várnék.
Világítok nekik,
s menekül az árnyék.
Így borul világom
örömbe és fénybe,
s boldogság költözik
minden érző lénybe!

Addig még tanulok,
és teszem a dolgom.
Világom nagy részét
már szívemben hordom.
Ügyelek hitemre,
a teremtő szóra,
így váltom jövőnket
kedvesebbre, jóra!

Kedves embertársam,
akarj boldog lenni!
Kezdj el világunkért
te is sok jót tenni!
Nem várok túl sokat,
szívvel tedd a dolgod,
legyen szép világunk
felhőtlenül boldog!

Aranyosi Ervin © 2017-08-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
4

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szavakat keresek

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: boldog, dal, érzek, hadd, keresek, lelkem, rólad, szavakat, szívem, üzenet 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szavakat keresek

Szavakat keresek,
amik rólad szólnak,
szép szirmait bontják
mondanivalómnak.

Szavakat keresek,
miket még te sem tudsz,
míg a tiszta lelked
közelébe nem jutsz.

Hadd legyek hát tükröd,
lelked méltó párja,
szép szavakból készült
csodaszép ruhája.

Szavakat keresek,
amik rólad vallnak,
lüktetését adják
egy rólad írt dalnak.

Szavakat keresek
mit csak szívem ismer,
mely képes láttatni,
s hiszem, több nem is kell.

Hadd adhassam vissza,
mindazt, amit érzek,
mely nélkül a szívem
magányosan lézeng.

Szavakat keresek,
legyen szép üzenet,
mivel gyújtottad fel,
s őrzöd rég tüzemet.

Szavakat keresek,
dicsérőket, szépet,
Miért csatol hozzád
utunkon az élet.

Hadd mondjam el neked,
szívem összes titkát,
ahogy nem hallottad,
ahogy nem tanítják.

Szavakat keresek,
szívemben a hála,
melyek könnyű szárnyán
lelkem hozzád szállna.

Szavakat keresek,
s távolról már hallom,
szívem minden vágyát
velük most bevallom.

Hadd jusson el hozzád,
vidítsa fel lelked,
hogy tudd, az enyémet
magadhoz emelted.

Szavakat keresek,
melyből öröm árad,
biztonságban tudom
a szívemet nálad.

Szavakat kerestem,
s talán rájuk leltem,
amíg veled élek,
boldog az én lelkem!

Aranyosi Ervin © 2017-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mosolykövet

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, barátok, boldog, követ, Mosolykövet, mosolyog, sirdogál, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Mosolykövet

Bekukkantottam ma hozzád.
Megnézem, hogy mit csinálsz?
Mosolyogva ülsz a gépnél,
vagy most éppen sírdogálsz?
Visszahozom jókedvedet,
legyél boldog, mosolyogj!
Legyél a mosoly követe
és szórd szét a mosolyod!
Majd meglátod, a mosolytól,
hogy megszépül a világ,
a barátok tudni fogják,
lehet számítani rád!

Aranyosi Ervin © 2017-07-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Álldogáltam a tengerpartján…

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: árral, boldog, hullámok, képzelet, kincs, lét, tenger, teremtő, világ 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Álldogáltam a tengerpartján

Álldogáltam a tengerpartján,
hullámok rohantak felém.
Hallgattam bűvös morajlásuk,
s gondoltam: – Bárcsak érteném!

Távoli szélnek hozták hírét,
idegen föld üzenetét.
Talán teremtőm üzen vélük:
– Értsem, hogy mit üzen a lét.

Áradt a tenger őserővel,
felkapott mindent mi útjában állt.
Hiába küzdés, harc, erőszak,
elveszett mind, aki szembeszállt.

Azzal, mi árad szembemenni,
szembeszegülni nem érdemes,
éppoly hiba, mint nyugton ülni
mikor a szív a szépért repes.

Ne irigyeld hát, azt amid nincsen,
irigység rajtad nem segít.
Képzeld csak el, amire vágynál,
vetítsd vásznadra képeit.

Legyen a vágyad a vitorla,
legyen hajód a képzelet!
Képzeld el, mintha tiéd volna
s megérinthetné két kezed!

Sohase ússzál szembe árral,
sosem éred el vágyaid!
Vágyaid célja, árirányban,
mindig az út végén lakik.

Tiszteld meg magad, higgyél benne:
– Amire vágysz, mind jár neked!
Létezik már a végtelenben,
s csak arra vár, hogy elvegyed!

A világodban minden megillet,
minden, ami van érted él!
Legyen hát célod jó egészség,
engedd, hogy boldogabb legyél!

Ami csak van, mind téged szolgál,
kincs és öröm, mind jár neked!
Ha elhiszed, hogy rászolgáltál,
neked adja az Istened.

Másképpen nézz a nagyvilágra,
szeresd boldoggá önmagad,
árad a lét, mint tenger-hullám,
s újat hoz minden gondolat.

Azonosulj az áradással,
amely körül vesz, s átölel.
Higgyél magadban, megérdemled!
S eztán egy szebb jövő jön el.

Teremts magadnak egészséget,
boldog világot, életet!
Olyat, mit még csak lelked látott,
de hidd el, át is élheted.

Ez a világ nem ellened van,
érted jött létre, hogy tanulj:
– Örülni, élni, boldogulni!
saját hasznodra megjavulj.

Álldogáltam a tenger partján,
hullámok rohantak felém…
Hallgattam bűvös morajlásuk.
S lám, amit súgtak, értem én!

Aranyosi Ervin © 2017-07-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
14

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Dicsérő szavak

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: boldog, dicsérő, ember, érző, gyógyító, jó szó, Lélek, szavak, szeretet 1 Comment

Aranyosi Ervin: Dicsérő szavak

Milyen jól is esik, ha szavakkal dicsérnek,
kedveskedve, tisztán a lelkünkhöz érnek.
Amikor a jó szó szinte elvarázsol,
amikor felemel, vérző szívet ápol.

Nem kerül semmibe, mégis sokat érhet,
szeretet oszlat el fájó, bús sötétet.
Mosoly ragyogását vetíti az arcra,
apró gyógyírt jelent sok megélt kudarcra.

Mert bizony az ember érző szóra vágyna,
s hiába a világ összes tudománya,
egyik sem tölt be oly gyógyító szerepet,
mint a kedves szóból áradó szeretet.

Ne felejts el tehát naponta dicsérni,
akarj szavaiddal más lelkéhez érni.
Fejezd ki a hálád, mondj másnak kedveset,
hisz a szép szavakkal simogatni lehet.

Használd hát gyakrabban kedveskedő szavad,
s figyeld szavaidból mennyi öröm fakad!
Hiszem, az eredmény szíved melegíti,
az akadályokat átlépni segíti.

Dicsérj csak nyugodtan, sose fáradj bele,
az öröm cseppjeit szórhatod szét vele.
Biztass másokat is, kik dicsérni félnek,
akik a félelem árnyékában élnek!

A dicséret szép szó, boldogíts hát véle,
a durva szavaknak csorbuljon ki éle!
Tedd a környezeted szebbé szép szavakkal,
szíved ragyogása versengjen a Nappal!

Aranyosi Ervin © 2017-07-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Amit ma megtehetsz

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, építsd a jövődet mától jó alapra! Úgy alkoss, hogy közben légy magadra büszke, örömtől ragyogjon tiszta lelked tükre!

Amit ma megteszel, az már tiéd marad! Tiéd az eredmény, tiéd a pillanat. Tiéd a rád hulló boldog perc varázsa, őrizd, ez a szikra gyújtja jövőd lángra.

Úgy végezd a dolgod, öröm legyen benne, mintha ez a világ csakis érted lenne, mintha a mindenség csupán rólad szólna, mintha az életed a sajátod volna!

Mintha részed lenne minden másik ember, így gondolj reájuk, mindig szeretettel. Amit adsz, azt kapod, – így könnyű jót tenni, már a Földön akarj vágyott mennybe menni!

Minden gondolatod, üzenet a mában, teremtőként vesz részt a lét áramában, hát csak olyat teremts, mit látni szeretnél, büszke lehess arra, amit teremtettél.

Amit ma megtehetsz, tedd meg szeretettel, s ha példád követi sok őszinte ember, akkor jó úton jársz és érdemes élni, akkor a holnaptól nincsen okod félni.

Aranyosi Ervin: Eljött az ősz

Eljött az ősz, mint minden évben, s hogy miért kedves énnekem? Talán, mert folyton megcsodálom, színessé teszi életem..

Kimegyek hát egy árnyas parkba, s körül hordom tekintetem. Figyelem múló szép varázsát, hogy mit mutat megint nekem.

Levelek szállnak ágról-ágra, kergeti őket lenge szél. Elmúlást hozva a világra, egy újabb tavaszról mesél.

Hallgatja Napunk fenn az égen, aranyló fénye megkopott. Nem ragyog úgy, mint nem oly régen, fényéből tán a Hold lopott.

Nézem a fák színes ruháit, mind-mind bohócnak öltözött. Érzem bohémmá őszült lelkük mesevilágba költözött.

Talán a Föld most halni készül? Vagy csak álmodni megpihen? Megállna örök körforgása? – Az nem lehet, én nem hiszem!

Mégis leveti rőt ruháját, eldobja mind a színeket, pucér fákat már nem takarja, s a gúnyos szél megint nevet!

Nézem a megalázott fákat, hisz nem csak levelük veszett, hitük sincs már, s tán tőlem várnak, új tavaszra ígéretet.

Ne sírjatok, nincs minden veszve, épp csak a szél megágyazott, álom borul a nagy világra, s ne félj te fa, nem vagy halott!

Csupán csak megpihenni kéne, tavaszra erőt gyűjteni, álmodni boldog, szebb világot, amit új év tölt majd teli.

Nem múlik el soha az élet, egy nap majd újjá születik. Legyetek büszkék a jövőre, ti lesztek majd a szüleik.

Az elmúlás csak pillanatnyi, halált új születés követ. Nehezen megy, ki menni készül, s örül, ha újra eljöhet.

Kísérjen halkan öröm-óda, zenéljen hozzá kósza szél. Álmod erőd majd visszaadja, hogy újra élő, s szép legyél!

Aranyosi Ervin: Nem minden a csont

Aranyosi Ervin © 2017-08-17. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Szeretek egy nőt!

Aranyosi Ervin: Hogyan is működik?

Jó lenne egy dolgot végre megtanulni: – Hogyan kell a létben könnyen boldogulni? Hogy vonzzunk jólétet hétköznapjainkba, hogy ússzunk az árral, a felszínen ringva?

Hogy vonzzuk magunkhoz a vágyott szerencsét? hogy csupa jót hozzon a földi jelenlét! Hogy váltsuk álmunkat könnyedén valóra? Pozitív gondolat, hogy jöhet kapóra?

Szerencse záloga: – Szeresd önmagadat, szeresd a világod – nem túl nagy feladat! Fedezd fel utadon a lehetőséget, s figyelj, mert világod gyakran kínál téged!

Csak észre kell venned, és élned kell vele, kis tudatosságot, érzést szőni bele! Ne ellenkezz vele, kezdj el benne hinni, hittel és lélekkel véghez tudod vinni!

Légy hálás mindenért, amit ad az élet, s figyeld meg a hálád vonzó mágnessé lett! Ahhoz, hogy szerencsés tudjál majd maradni, nem csak elvárni kell, hanem szívből adni.

Aki adni képes, sosem lesz szegényebb, szétosztott javaid mintha teremnének, mert az Univerzum napról-napra tágul, s ami eddig nem volt, az is megnyilvánul!

Az új teremtésben a hited erősít, használj minden tudást, az újat, az ősit! Mind az miben hiszel, egyszer eléd tárul, mert a jó szerencsét kapod útitársul.

Sohase panaszkodj az egészségedre, nyűgödet, haragod, fájdalmadat tedd le! Feledd betegséged, jobbítsd meg a sorsod, érezd jól magadat, ez a legfőbb dolgod!

Történhessen bármi, maradjon reményed, ha nehezül sorsod, légy te is keményebb! Minden nehézségen csak könnyedén lépj át, mert a remény segít tartani a létrát!

Figyeld szavaidat, a gondolkodásod, mert jövőd alapját pont ezekkel ásod! Ezzel vonzhatod be, tiszta boldog léted, ezzel oszlatod el a gátló sötétet.

Ha elképzelsz bármit, ha magadban látod, akkor képes leszel létre hozni álmod. Valósággá teszed, életet adsz néki, és ez a tudásod Istentől vett, égi!

Tudd, hogy képes vagy rá, megadatott néked, minden új vágyaddal gazdagszik az élet, akarj teremteni szebb és jobb világot, amely teremtődtől gazdagon megáldott!

Aranyosi Ervin: Mikor leszek boldog?

Mikor leszek boldog? – Amikor akarom! Mikor nem a múltam sebeit vakarom. Mindnek megbocsátok, ki ellenem vétett, mert a vádaskodás nem oszlat sötétet.

Mert tudom a dühöm, haragom és mérgem, lelkemet mérgezik, s nem élhetek szépen. Elvakultan nem jó a világban járni, nem enged álmodni, kitárt szívvel látni!

Múltam összes súlyát leteszem hát végre, Súlytalanná válva felszállok az égre. Itt az élő létben, mindent megcsodálok, megértőn figyelve, boldogabbá válok.

Mikor leszek boldog? – Ha már nem ítélek, elfogadva, értve, szívem szerint élek. Érzésem figyelve, hallgatok szavára, így épül szép jövőm csodálatos vára!

Mások életére jó példámmal hatok. Megismerem magam, megtudva, ki vagyok. Tudom, ma teszem le szép jövőm alapját, építőköveit gondolatok adják.

Amit elképzelek, az válhat valóra, csak miattam múlik minden perc és óra. A jóra törekszem, – persze még hibázok – hát a tanulásra mindig akad száz ok.

Mikor leszek boldog? – Amikor akarom! Mikor a gondjaim már nem nyomnak agyon. Mikor az életem végre már élvezem, s mikor a dolgomat szívem szerint teszem.

Mikor testemben nem képzek betegséget, ha lelkiismeret, önvád már nem éget. Amikor megértem, mi miért történik, s tudatosan megyek az utamon végig.

A kérdés még mindig: – Boldog mikor leszek? Mikor világomért élek, lépek, teszek. Mikor úgy, ahogy van, vele eggyé válok, magamért és értük egyaránt kiállok.

Azt adom másoknak, amit én is várnék. Világítok nekik, s menekül az árnyék. Így borul világom örömbe és fénybe, s boldogság költözik minden érző lénybe!

Addig még tanulok, és teszem a dolgom. Világom nagy részét már szívemben hordom. Ügyelek hitemre, a teremtő szóra, így váltom jövőnket kedvesebbre, jóra!

Aranyosi Ervin: Szavakat keresek

Szavakat keresek, amik rólad szólnak, szép szirmait bontják mondanivalómnak.

Szavakat keresek, miket még te sem tudsz, míg a tiszta lelked közelébe nem jutsz.

Hadd legyek hát tükröd, lelked méltó párja, szép szavakból készült csodaszép ruhája.

Szavakat keresek, amik rólad vallnak, lüktetését adják egy rólad írt dalnak.

Szavakat keresek mit csak szívem ismer, mely képes láttatni, s hiszem, több nem is kell.

Hadd adhassam vissza, mindazt, amit érzek, mely nélkül a szívem magányosan lézeng.

Szavakat keresek, legyen szép üzenet, mivel gyújtottad fel, s őrzöd rég tüzemet.

Szavakat keresek, dicsérőket, szépet, Miért csatol hozzád utunkon az élet.

Hadd mondjam el neked, szívem összes titkát, ahogy nem hallottad, ahogy nem tanítják.

Szavakat keresek, szívemben a hála, melyek könnyű szárnyán lelkem hozzád szállna.

Szavakat keresek, s távolról már hallom, szívem minden vágyát velük most bevallom.

Hadd jusson el hozzád, vidítsa fel lelked, hogy tudd, az enyémet magadhoz emelted.

Szavakat keresek, melyből öröm árad, biztonságban tudom a szívemet nálad.

Szavakat kerestem, s talán rájuk leltem, amíg veled élek, boldog az én lelkem!

Aranyosi Ervin © 2017-08-04. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Mosolykövet

Aranyosi Ervin © 2017-07-25. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Álldogáltam a tengerpartján

Álldogáltam a tengerpartján, hullámok rohantak felém. Hallgattam bűvös morajlásuk, s gondoltam: – Bárcsak érteném!

Távoli szélnek hozták hírét, idegen föld üzenetét. Talán teremtőm üzen vélük: – Értsem, hogy mit üzen a lét.

Áradt a tenger őserővel, felkapott mindent mi útjában állt. Hiába küzdés, harc, erőszak, elveszett mind, aki szembeszállt.

Azzal, mi árad szembemenni, szembeszegülni nem érdemes, éppoly hiba, mint nyugton ülni mikor a szív a szépért repes.

Ne irigyeld hát, azt amid nincsen, irigység rajtad nem segít. Képzeld csak el, amire vágynál, vetítsd vásznadra képeit.

Legyen a vágyad a vitorla, legyen hajód a képzelet! Képzeld el, mintha tiéd volna s megérinthetné két kezed!

Sohase ússzál szembe árral, sosem éred el vágyaid! Vágyaid célja, árirányban, mindig az út végén lakik.

Tiszteld meg magad, higgyél benne: – Amire vágysz, mind jár neked! Létezik már a végtelenben, s csak arra vár, hogy elvegyed!

A világodban minden megillet, minden, ami van érted él! Legyen hát célod jó egészség, engedd, hogy boldogabb legyél!

Ami csak van, mind téged szolgál, kincs és öröm, mind jár neked! Ha elhiszed, hogy rászolgáltál, neked adja az Istened.

Másképpen nézz a nagyvilágra, szeresd boldoggá önmagad, árad a lét, mint tenger-hullám, s újat hoz minden gondolat.

Azonosulj az áradással, amely körül vesz, s átölel. Higgyél magadban, megérdemled! S eztán egy szebb jövő jön el.

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra,
építsd a jövődet mától jó alapra!
Úgy alkoss, hogy közben légy magadra büszke,
örömtől ragyogjon tiszta lelked tükre!

Amit ma megteszel, az már tiéd marad!
Tiéd az eredmény, tiéd a pillanat.
Tiéd a rád hulló boldog perc varázsa,
őrizd, ez a szikra gyújtja jövőd lángra.

Úgy végezd a dolgod, öröm legyen benne,
mintha ez a világ csakis érted lenne,
mintha a mindenség csupán rólad szólna,
mintha az életed a sajátod volna!

Mintha részed lenne minden másik ember,
így gondolj reájuk, mindig szeretettel.
Amit adsz, azt kapod, – így könnyű jót tenni,
már a Földön akarj vágyott mennybe menni!

Minden gondolatod, üzenet a mában,
teremtőként vesz részt a lét áramában,
hát csak olyat teremts, mit látni szeretnél,
büszke lehess arra, amit teremtettél.

Amit ma megtehetsz, tedd meg szeretettel,
s ha példád követi sok őszinte ember,
akkor jó úton jársz és érdemes élni,
akkor a holnaptól nincsen okod félni.

Eljött az ősz, mint minden évben,
s hogy miért kedves énnekem?
Talán, mert folyton megcsodálom,
színessé teszi életem..

Kimegyek hát egy árnyas parkba,
s körül hordom tekintetem.
Figyelem múló szép varázsát,
hogy mit mutat megint nekem.

Levelek szállnak ágról-ágra,
kergeti őket lenge szél.
Elmúlást hozva a világra,
egy újabb tavaszról mesél.

Hallgatja Napunk fenn az égen,
aranyló fénye megkopott.
Nem ragyog úgy, mint nem oly régen,
fényéből tán a Hold lopott.

Nézem a fák színes ruháit,
mind-mind bohócnak öltözött.
Érzem bohémmá őszült lelkük
mesevilágba költözött.

Talán a Föld most halni készül?
Vagy csak álmodni megpihen?
Megállna örök körforgása?
– Az nem lehet, én nem hiszem!

Mégis leveti rőt ruháját,
eldobja mind a színeket,
pucér fákat már nem takarja,
s a gúnyos szél megint nevet!

Nézem a megalázott fákat,
hisz nem csak levelük veszett,
hitük sincs már, s tán tőlem várnak,
új tavaszra ígéretet.

Ne sírjatok, nincs minden veszve,
épp csak a szél megágyazott,
álom borul a nagy világra,
s ne félj te fa, nem vagy halott!

Csupán csak megpihenni kéne,
tavaszra erőt gyűjteni,
álmodni boldog, szebb világot,
amit új év tölt majd teli.

Nem múlik el soha az élet,
egy nap majd újjá születik.
Legyetek büszkék a jövőre,
ti lesztek majd a szüleik.

Az elmúlás csak pillanatnyi,
halált új születés követ.
Nehezen megy, ki menni készül,
s örül, ha újra eljöhet.

Kísérjen halkan öröm-óda,
zenéljen hozzá kósza szél.
Álmod erőd majd visszaadja,
hogy újra élő, s szép legyél!

Aranyosi Ervin © 2017-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Jó lenne egy dolgot végre megtanulni:
– Hogyan kell a létben könnyen boldogulni?
Hogy vonzzunk jólétet hétköznapjainkba,
hogy ússzunk az árral, a felszínen ringva?

Hogy vonzzuk magunkhoz a vágyott szerencsét?
hogy csupa jót hozzon a földi jelenlét!
Hogy váltsuk álmunkat könnyedén valóra?
Pozitív gondolat, hogy jöhet kapóra?

Szerencse záloga: – Szeresd önmagadat,
szeresd a világod – nem túl nagy feladat!
Fedezd fel utadon a lehetőséget,
s figyelj, mert világod gyakran kínál téged!

Csak észre kell venned, és élned kell vele,
kis tudatosságot, érzést szőni bele!
Ne ellenkezz vele, kezdj el benne hinni,
hittel és lélekkel véghez tudod vinni!

Légy hálás mindenért, amit ad az élet,
s figyeld meg a hálád vonzó mágnessé lett!
Ahhoz, hogy szerencsés tudjál majd maradni,
nem csak elvárni kell, hanem szívből adni.

Aki adni képes, sosem lesz szegényebb,
szétosztott javaid mintha teremnének,
mert az Univerzum napról-napra tágul,
s ami eddig nem volt, az is megnyilvánul!

Az új teremtésben a hited erősít,
használj minden tudást, az újat, az ősit!
Mind az miben hiszel, egyszer eléd tárul,
mert a jó szerencsét kapod útitársul.

Sohase panaszkodj az egészségedre,
nyűgödet, haragod, fájdalmadat tedd le!
Feledd betegséged, jobbítsd meg a sorsod,
érezd jól magadat, ez a legfőbb dolgod!

Történhessen bármi, maradjon reményed,
ha nehezül sorsod, légy te is keményebb!
Minden nehézségen csak könnyedén lépj át,
mert a remény segít tartani a létrát!

Figyeld szavaidat, a gondolkodásod,
mert jövőd alapját pont ezekkel ásod!
Ezzel vonzhatod be, tiszta boldog léted,
ezzel oszlatod el a gátló sötétet.

Ha elképzelsz bármit, ha magadban látod,
akkor képes leszel létre hozni álmod.
Valósággá teszed, életet adsz néki,
és ez a tudásod Istentől vett, égi!

Tudd, hogy képes vagy rá, megadatott néked,
minden új vágyaddal gazdagszik az élet,
akarj teremteni szebb és jobb világot,
amely teremtődtől gazdagon megáldott!

Mikor leszek boldog?
– Amikor akarom!
Mikor nem a múltam
sebeit vakarom.
Mindnek megbocsátok,
ki ellenem vétett,
mert a vádaskodás
nem oszlat sötétet.

Mert tudom a dühöm,
haragom és mérgem,
lelkemet mérgezik,
s nem élhetek szépen.
Elvakultan nem jó
a világban járni,
nem enged álmodni,
kitárt szívvel látni!

Múltam összes súlyát
leteszem hát végre,
Súlytalanná válva
felszállok az égre.
Itt az élő létben,
mindent megcsodálok,
megértőn figyelve,
boldogabbá válok.

Mikor leszek boldog?
– Ha már nem ítélek,
elfogadva, értve,
szívem szerint élek.
Érzésem figyelve,
hallgatok szavára,
így épül szép jövőm
csodálatos vára!

Mások életére
jó példámmal hatok.
Megismerem magam,
megtudva, ki vagyok.
Tudom, ma teszem le
szép jövőm alapját,
építőköveit
gondolatok adják.

Amit elképzelek,
az válhat valóra,
csak miattam múlik
minden perc és óra.
A jóra törekszem,
– persze még hibázok –
hát a tanulásra
mindig akad száz ok.

Mikor leszek boldog?
– Amikor akarom!
Mikor a gondjaim
már nem nyomnak agyon.
Mikor az életem
végre már élvezem,
s mikor a dolgomat
szívem szerint teszem.

Mikor testemben nem
képzek betegséget,
ha lelkiismeret,
önvád már nem éget.
Amikor megértem,
mi miért történik,
s tudatosan megyek
az utamon végig.

A kérdés még mindig:
– Boldog mikor leszek?
Mikor világomért
élek, lépek, teszek.
Mikor úgy, ahogy van,
vele eggyé válok,
magamért és értük
egyaránt kiállok.

Azt adom másoknak,
amit én is várnék.
Világítok nekik,
s menekül az árnyék.
Így borul világom
örömbe és fénybe,
s boldogság költözik
minden érző lénybe!

Addig még tanulok,
és teszem a dolgom.
Világom nagy részét
már szívemben hordom.
Ügyelek hitemre,
a teremtő szóra,
így váltom jövőnket
kedvesebbre, jóra!

Szavakat keresek,
amik rólad szólnak,
szép szirmait bontják
mondanivalómnak.

Szavakat keresek,
miket még te sem tudsz,
míg a tiszta lelked
közelébe nem jutsz.

Hadd legyek hát tükröd,
lelked méltó párja,
szép szavakból készült
csodaszép ruhája.

Szavakat keresek,
amik rólad vallnak,
lüktetését adják
egy rólad írt dalnak.

Szavakat keresek
mit csak szívem ismer,
mely képes láttatni,
s hiszem, több nem is kell.

Hadd adhassam vissza,
mindazt, amit érzek,
mely nélkül a szívem
magányosan lézeng.

Szavakat keresek,
legyen szép üzenet,
mivel gyújtottad fel,
s őrzöd rég tüzemet.

Szavakat keresek,
dicsérőket, szépet,
Miért csatol hozzád
utunkon az élet.

Hadd mondjam el neked,
szívem összes titkát,
ahogy nem hallottad,
ahogy nem tanítják.

Szavakat keresek,
szívemben a hála,
melyek könnyű szárnyán
lelkem hozzád szállna.

Szavakat keresek,
s távolról már hallom,
szívem minden vágyát
velük most bevallom.

Hadd jusson el hozzád,
vidítsa fel lelked,
hogy tudd, az enyémet
magadhoz emelted.

Szavakat keresek,
melyből öröm árad,
biztonságban tudom
a szívemet nálad.

Szavakat kerestem,
s talán rájuk leltem,
amíg veled élek,
boldog az én lelkem!

Aranyosi Ervin © 2017-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2017-07-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Álldogáltam a tengerpartján,
hullámok rohantak felém.
Hallgattam bűvös morajlásuk,
s gondoltam: – Bárcsak érteném!

Távoli szélnek hozták hírét,
idegen föld üzenetét.
Talán teremtőm üzen vélük:
– Értsem, hogy mit üzen a lét.

Áradt a tenger őserővel,
felkapott mindent mi útjában állt.
Hiába küzdés, harc, erőszak,
elveszett mind, aki szembeszállt.

Azzal, mi árad szembemenni,
szembeszegülni nem érdemes,
éppoly hiba, mint nyugton ülni
mikor a szív a szépért repes.

Ne irigyeld hát, azt amid nincsen,
irigység rajtad nem segít.
Képzeld csak el, amire vágynál,
vetítsd vásznadra képeit.

Legyen a vágyad a vitorla,
legyen hajód a képzelet!
Képzeld el, mintha tiéd volna
s megérinthetné két kezed!

Sohase ússzál szembe árral,
sosem éred el vágyaid!
Vágyaid célja, árirányban,
mindig az út végén lakik.

Tiszteld meg magad, higgyél benne:
– Amire vágysz, mind jár neked!
Létezik már a végtelenben,
s csak arra vár, hogy elvegyed!

A világodban minden megillet,
minden, ami van érted él!
Legyen hát célod jó egészség,
engedd, hogy boldogabb legyél!

Ami csak van, mind téged szolgál,
kincs és öröm, mind jár neked!
Ha elhiszed, hogy rászolgáltál,
neked adja az Istened.

Másképpen nézz a nagyvilágra,
szeresd boldoggá önmagad,
árad a lét, mint tenger-hullám,
s újat hoz minden gondolat.

Azonosulj az áradással,
amely körül vesz, s átölel.
Higgyél magadban, megérdemled!
S eztán egy szebb jövő jön el.

Teremts magadnak egészséget,
boldog világot, életet!
Olyat, mit még csak lelked látott,
de hidd el, át is élheted.

Ez a világ nem ellened van,
érted jött létre, hogy tanulj:
– Örülni, élni, boldogulni!
saját hasznodra megjavulj.

Álldogáltam a tenger partján,
hullámok rohantak felém…
Hallgattam bűvös morajlásuk.
S lám, amit súgtak, értem én!

Aranyosi Ervin © 2017-07-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Milyen jól is esik, ha szavakkal dicsérnek,
kedveskedve, tisztán a lelkünkhöz érnek.
Amikor a jó szó szinte elvarázsol,
amikor felemel, vérző szívet ápol.

Nem kerül semmibe, mégis sokat érhet,
szeretet oszlat el fájó, bús sötétet.
Mosoly ragyogását vetíti az arcra,
apró gyógyírt jelent sok megélt kudarcra.

Mert bizony az ember érző szóra vágyna,
s hiába a világ összes tudománya,
egyik sem tölt be oly gyógyító szerepet,
mint a kedves szóból áradó szeretet.

Ne felejts el tehát naponta dicsérni,
akarj szavaiddal más lelkéhez érni.
Fejezd ki a hálád, mondj másnak kedveset,
hisz a szép szavakkal simogatni lehet.

Használd hát gyakrabban kedveskedő szavad,
s figyeld szavaidból mennyi öröm fakad!
Hiszem, az eredmény szíved melegíti,
az akadályokat átlépni segíti.