félelem | Aranyosi Ervin versei

dec
10

Aranyosi Ervin: Süteményárus nénike

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, élni tanul, félelem, jobb, Nagyi, remény, Süteményárus nénike, szeretni, tenni, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Süteményárus nénike

Tudod, Nagyi a süteményed,
másokba új reményt lehel,
hogy szebb legyen komor világunk,
szeretni kell és tenni kell!
Átlépni könnyen minden rosszon,
ami csak sért, s a mélybe húz.
Jobb, ha félelmed félredobva,
szeretve élni megtanulsz!

Aranyosi Ervin © 2012-12-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

dec
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ölelés

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, boldog, érzés, félelem, kar, körül, lelked, ölelés, szavak, szeretet, szív, vers 9 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Ölelés

Két kar körül fon óvón, védőn,
a szeretet magába zár.
Kívül reked a bántó szándék,
– lelked naponta erre vár.

Többet jelent így, szavak nélkül,
– több, mint millió gondolat.
Eltűnik minden bántó szándék,
s feleded minden gondodat.

Félelmeid elmenekülnek,
lelked megújul, énekel.
Egy megnyugtató ölelésben
a lényed végre fényre lel.

Álmod, vágyad valóra válik,
csak boldog érzés vesz körül,
belépsz a földi mennyországba,
ahol a lélek él, s örül.

Körül vesz, mégis szabadabb vagy,
tiéd az egész nagy világ.
Elbódít, bánatot feledtet,
varázslatként tud hatni rád.

És oly csodás az ölelésben,
hogy nem vagy benne egyedül.
Ott van egy társ, egy másik lény is,
aki ezt érzi legbelül.

Ilyenkor két szív együtt dobban,
a fél-elem párjára lel,
így válnak teljesen egésszé,
mikor a kar körül ölel.

Egész-séged így lehet teljes,
a magány, tudd, megbetegít.
Öleld hát át a nagyvilágot,
a szeretet, hidd, talán segít.

Két kar körül fon óvón, védőn,
két karod viszonozza azt!
Öleld körül a szenvedőket:
Ölelj, szeress és nyújts vigaszt!

Aranyosi Ervin © 2012-12-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Rendbe kéne tenni!

Category: 1 kép 1 vers Tags: Aranyosi Ervin, buta. állatok, emberek, félelem, hírek, kedv, mérgez, Rendbe kéne tenni!, rossz, szeretet, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Rendbe kéne tenni!

Látod milyen rossz a kedvünk?
Megnéztük a híreket.
Mondtak annyi állatságot,
amennyit csak lehetett.
Nem is értjük, mért hiszik el,
ezt a naiv emberek.
Félelemmel megmérgeznek,
s hiányzik a szeretet!
Látod pedig jól megférünk,
mi, a „buta” állatok,
nem ártana rendbe tenni
a világot nálatok!

Aranyosi Ervin © 2023-02-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

okt
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Rácsok mögött

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, becsül, éltet, ember, félelem, kirekeszt, Önmagad, Rácsok mögött, szeressen, vers, viaskodtál Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Rácsok mögött

Benéztem a rácsok mögé,
te voltál ott, ember!
Viaskodtál önmagaddal,
és a félelemmel.
Világodból kirekeszted
mindazt, ami éltet.
Önmagadat sem becsülöd,
ki szeressen téged?

Aranyosi Ervin © 2012-10-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Oroszlán uralom

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, alattvaló, Aranyosi Ervin, birodalom, félelem, harap, igaz, népem, Oroszlán uralom, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Oroszlán uralom

Látod, ez a birodalmunk,
mert mi királyok vagyunk!
Ott van a sok alattvaló,
párat életben hagyunk.
Mi uraljuk a vidéket,
miattunk kell fel a nap!
Népünk is csak miattunk van,
vissza egyik sem harap.
Persze, ez nem az igazság,
csak elmondtam a lényeget.
jobb, ha félelem igazgat,
s uralom a népemet!

Aranyosi Ervin © 2012-10-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Igen, a ló…

Category: Állatok, természet Tags: betegség, boldog, fájdalom, félelem, Ló, nincs, szabad 6 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Igen, a ló…

Igen, a ló, az megmutatja,
miként élvezd az életet,
hogyan tegyed magad szabaddá,
m’ért jó, ha léted élvezed.

Nincs kötöttség, csak táguló tér,
mindent elsöprő lendület!
Nincs testet bénító betegség,
nincs lelket nyomasztó tünet.

Nincs félelem, mi megbilincsel,
nincs harag, düh, nincs fájdalom.
Felszabadulsz, az élet súlya
nem lesz teher a válladon.

Miként a horizont kitágul,
könnyűvé téve lelkedet,
kitölti szíved minden pontját,
a fény, a jóság, szeretet.

Igen, a ló, az megmutatja,
hogyan légy végre önmagad.
Hogyan légy boldog, érző szellem,
különleges, boldog, szabad!

Aranyosi Ervin © 2012-09-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
10

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szabadítsd fel a lelked

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: élelem, félelem, gazdagság, Lélek, szabad, szenvedély, szerelem, vagyon 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szabadítsd fel a lelked

Szerelem, izzó szenvedély?
Ez kellene, hogy szebben élj?
Vagy kincsek, gazdagság,vagyon,
ez tenne boldoggá nagyon?

Hogy szállj, repülj a föld felett,
s ne kössön gúzsba döbbenet?
Tested táplálja élelem,
s lelked ne bántsa félelem?

Feledd a múltad, hisz halott!
s megbetegít mit rád rakott.
Bánat, harag oldódjon fel,
legyél szabadabb ennyivel.

Álmodj merészet és nagyot,
s ha biztatót vársz, itt vagyok.
Emeld szemed az égre fel,
s jöjjön egy új kor végre el.

A vers és a festmény megosztása, másolása,

csak a szerző nevével és a vers címével

együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
8

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szellemem fénye felragyog

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: élet, félelem, fény, Lélek, megbocsát, ragyog, szellem, vagyok 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szellemem fénye felragyog

Határtalan csend vesz körül.
Tudod, a lelkem így örül.
A végtelenbe süllyedek,
lelkem mélyére így megyek.
Elmém megáll, – nincs gondolat.
Kiürítem a gondokat.
Szellemem fénye felragyog,
– a világommal egy vagyok.

Lelkem őszintén megbocsát,
nem vívok másokkal csatát.
A lét okára rálelek,
kövessetek hát emberek!
Létem értelmét meglelem,
nem bénít harag, fél-elem.
Szellemem fénye felragyog,
– s tudom, Urammal egy vagyok.

Félelmem lassan elmarad,
megbocsátom a múltamat.
Megbocsátok mindenkinek,
nem bénít sötét és hideg.
Nem bántok, s ártok már sokat,
nem ítélek meg másokat.
Szellemem fénye felragyog,
– világom oka én vagy-ok!

Amit teszek, visszakapom.
Kívül-belül ragyog Napom.
Élő világba költözöm,
szeretet fénnyel öntözöm.
Egy szebb világot építek,
s ki velem tart, az éli meg.
Szellemem fénye felragyog,
mert veletek is egy vagyok…

Aranyosi Ervin © 2012-05-08.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Példabeszéd

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: félelem, fia, hit, Isten, példabeszéd, szeretet, temploma, Úr 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Példabeszéd

Lelked legyen az Isten temploma!
Mosoly legyen békéje hírnöke!
Szereteted a legszentebb ima!
S figyeld Urad, magától ellök-e?

Mert kegyes Ő, ki világot teremt,
és szent neki mindegyik gyermeke.
Lelkembe lát – s ez tudom mit jelent!
Hogy hozzá híven, vajon teremtek-e?

Mert jó az Úr, és csak jót ad neked,
ha jót cselekszel, Őt dicsőíted.
Emeld fel hát büszkén tekinteted,
utad vezesse éltető hited!

A félelem kerüljön messze el,
ne legyen társad se düh, se harag!
Irigység, kétség rád sohase lel,
amíg a szíved ily tiszta marad.

Ne árts, – de segítsd a rászorulót!
Biztasd a gyengét és a csüggedőt!
Kenyeret adj, vagy léleknek a szót.
S példád tanítsa a kételkedőt.

Örömben gazdag, lélekben szegény,
kit élte súlya le nem cövekel.
Legyél remény, tündöklő tiszta fény!
Isten fia, ki érettünk jön el!

Aranyosi Ervin © 2012-04-18.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Félelem

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: ész, félelem, vigasz, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Félelem

Mikor rálelsz a félelmed okára,
nem kínoz többé, mert legyőzted azt.
Lebomlik majd a rettegés határa,
s megnyugvásodhoz nyújt biztos vigaszt.
Többé nem kell már elbújnod előle,
hatalma fölötted végleg elenyész.
Nem is érted, mért menekültél tőle,
s mért hozta világra egykor a „józan” ész?

Aranyosi Ervin © 2012-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Süteményárus nénike

Tudod, Nagyi a süteményed, másokba új reményt lehel, hogy szebb legyen komor világunk, szeretni kell és tenni kell! Átlépni könnyen minden rosszon, ami csak sért, s a mélybe húz. Jobb, ha félelmed félredobva, szeretve élni megtanulsz!

Aranyosi Ervin: Ölelés

Két kar körül fon óvón, védőn, a szeretet magába zár. Kívül reked a bántó szándék, – lelked naponta erre vár.

Többet jelent így, szavak nélkül, – több, mint millió gondolat. Eltűnik minden bántó szándék, s feleded minden gondodat.

Félelmeid elmenekülnek, lelked megújul, énekel. Egy megnyugtató ölelésben a lényed végre fényre lel.

Álmod, vágyad valóra válik, csak boldog érzés vesz körül, belépsz a földi mennyországba, ahol a lélek él, s örül.

Körül vesz, mégis szabadabb vagy, tiéd az egész nagy világ. Elbódít, bánatot feledtet, varázslatként tud hatni rád.

És oly csodás az ölelésben, hogy nem vagy benne egyedül. Ott van egy társ, egy másik lény is, aki ezt érzi legbelül.

Ilyenkor két szív együtt dobban, a fél-elem párjára lel, így válnak teljesen egésszé, mikor a kar körül ölel.

Egész-séged így lehet teljes, a magány, tudd, megbetegít. Öleld hát át a nagyvilágot, a szeretet, hidd, talán segít.

Két kar körül fon óvón, védőn, két karod viszonozza azt! Öleld körül a szenvedőket: Ölelj, szeress és nyújts vigaszt!

Aranyosi Ervin © 2012-12-01. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Rendbe kéne tenni!

Aranyosi Ervin: Rácsok mögött

Benéztem a rácsok mögé, te voltál ott, ember! Viaskodtál önmagaddal, és a félelemmel. Világodból kirekeszted mindazt, ami éltet. Önmagadat sem becsülöd, ki szeressen téged?

Aranyosi Ervin © 2012-10-11. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Oroszlán uralom

Aranyosi Ervin © 2012-10-01. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Igen, a ló…

Igen, a ló, az megmutatja, miként élvezd az életet, hogyan tegyed magad szabaddá, m’ért jó, ha léted élvezed.

Nincs kötöttség, csak táguló tér, mindent elsöprő lendület! Nincs testet bénító betegség, nincs lelket nyomasztó tünet.

Nincs félelem, mi megbilincsel, nincs harag, düh, nincs fájdalom. Felszabadulsz, az élet súlya nem lesz teher a válladon.

Miként a horizont kitágul, könnyűvé téve lelkedet, kitölti szíved minden pontját, a fény, a jóság, szeretet.

Igen, a ló, az megmutatja, hogyan légy végre önmagad. Hogyan légy boldog, érző szellem, különleges, boldog, szabad!

Aranyosi Ervin: Szabadítsd fel a lelked

Szerelem, izzó szenvedély? Ez kellene, hogy szebben élj? Vagy kincsek, gazdagság,vagyon, ez tenne boldoggá nagyon?

Hogy szállj, repülj a föld felett, s ne kössön gúzsba döbbenet? Tested táplálja élelem, s lelked ne bántsa félelem?

Feledd a múltad, hisz halott! s megbetegít mit rád rakott. Bánat, harag oldódjon fel, legyél szabadabb ennyivel.

Álmodj merészet és nagyot, s ha biztatót vársz, itt vagyok. Emeld szemed az égre fel, s jöjjön egy új kor végre el.

Aranyosi Ervin: Szellemem fénye felragyog

Határtalan csend vesz körül. Tudod, a lelkem így örül. A végtelenbe süllyedek, lelkem mélyére így megyek. Elmém megáll, – nincs gondolat. Kiürítem a gondokat. Szellemem fénye felragyog, – a világommal egy vagyok.

Lelkem őszintén megbocsát, nem vívok másokkal csatát. A lét okára rálelek, kövessetek hát emberek! Létem értelmét meglelem, nem bénít harag, fél-elem. Szellemem fénye felragyog, – s tudom, Urammal egy vagyok.

Félelmem lassan elmarad, megbocsátom a múltamat. Megbocsátok mindenkinek, nem bénít sötét és hideg. Nem bántok, s ártok már sokat, nem ítélek meg másokat. Szellemem fénye felragyog, – világom oka én vagy-ok!

Amit teszek, visszakapom. Kívül-belül ragyog Napom. Élő világba költözöm, szeretet fénnyel öntözöm. Egy szebb világot építek, s ki velem tart, az éli meg. Szellemem fénye felragyog, mert veletek is egy vagyok…

Aranyosi Ervin: Példabeszéd

Lelked legyen az Isten temploma! Mosoly legyen békéje hírnöke! Szereteted a legszentebb ima! S figyeld Urad, magától ellök-e?

Mert kegyes Ő, ki világot teremt, és szent neki mindegyik gyermeke. Lelkembe lát – s ez tudom mit jelent! Hogy hozzá híven, vajon teremtek-e?

Mert jó az Úr, és csak jót ad neked, ha jót cselekszel, Őt dicsőíted. Emeld fel hát büszkén tekinteted, utad vezesse éltető hited!

A félelem kerüljön messze el, ne legyen társad se düh, se harag! Irigység, kétség rád sohase lel, amíg a szíved ily tiszta marad.

Ne árts, – de segítsd a rászorulót! Biztasd a gyengét és a csüggedőt! Kenyeret adj, vagy léleknek a szót. S példád tanítsa a kételkedőt.

Örömben gazdag, lélekben szegény, kit élte súlya le nem cövekel. Legyél remény, tündöklő tiszta fény! Isten fia, ki érettünk jön el!

Aranyosi Ervin: Félelem

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Tudod, Nagyi a süteményed,
másokba új reményt lehel,
hogy szebb legyen komor világunk,
szeretni kell és tenni kell!
Átlépni könnyen minden rosszon,
ami csak sért, s a mélybe húz.
Jobb, ha félelmed félredobva,
szeretve élni megtanulsz!

Két kar körül fon óvón, védőn,
a szeretet magába zár.
Kívül reked a bántó szándék,
– lelked naponta erre vár.

Többet jelent így, szavak nélkül,
– több, mint millió gondolat.
Eltűnik minden bántó szándék,
s feleded minden gondodat.

Félelmeid elmenekülnek,
lelked megújul, énekel.
Egy megnyugtató ölelésben
a lényed végre fényre lel.

Álmod, vágyad valóra válik,
csak boldog érzés vesz körül,
belépsz a földi mennyországba,
ahol a lélek él, s örül.

Körül vesz, mégis szabadabb vagy,
tiéd az egész nagy világ.
Elbódít, bánatot feledtet,
varázslatként tud hatni rád.

És oly csodás az ölelésben,
hogy nem vagy benne egyedül.
Ott van egy társ, egy másik lény is,
aki ezt érzi legbelül.

Ilyenkor két szív együtt dobban,
a fél-elem párjára lel,
így válnak teljesen egésszé,
mikor a kar körül ölel.

Egész-séged így lehet teljes,
a magány, tudd, megbetegít.
Öleld hát át a nagyvilágot,
a szeretet, hidd, talán segít.

Két kar körül fon óvón, védőn,
két karod viszonozza azt!
Öleld körül a szenvedőket:
Ölelj, szeress és nyújts vigaszt!

Aranyosi Ervin © 2012-12-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Benéztem a rácsok mögé,
te voltál ott, ember!
Viaskodtál önmagaddal,
és a félelemmel.
Világodból kirekeszted
mindazt, ami éltet.
Önmagadat sem becsülöd,
ki szeressen téged?

Aranyosi Ervin © 2012-10-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2012-10-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Igen, a ló, az megmutatja,
miként élvezd az életet,
hogyan tegyed magad szabaddá,
m’ért jó, ha léted élvezed.

Nincs kötöttség, csak táguló tér,
mindent elsöprő lendület!
Nincs testet bénító betegség,
nincs lelket nyomasztó tünet.

Nincs félelem, mi megbilincsel,
nincs harag, düh, nincs fájdalom.
Felszabadulsz, az élet súlya
nem lesz teher a válladon.

Miként a horizont kitágul,
könnyűvé téve lelkedet,
kitölti szíved minden pontját,
a fény, a jóság, szeretet.

Igen, a ló, az megmutatja,
hogyan légy végre önmagad.
Hogyan légy boldog, érző szellem,
különleges, boldog, szabad!

Szerelem, izzó szenvedély?
Ez kellene, hogy szebben élj?
Vagy kincsek, gazdagság,vagyon,
ez tenne boldoggá nagyon?

Hogy szállj, repülj a föld felett,
s ne kössön gúzsba döbbenet?
Tested táplálja élelem,
s lelked ne bántsa félelem?

Feledd a múltad, hisz halott!
s megbetegít mit rád rakott.
Bánat, harag oldódjon fel,
legyél szabadabb ennyivel.

Álmodj merészet és nagyot,
s ha biztatót vársz, itt vagyok.
Emeld szemed az égre fel,
s jöjjön egy új kor végre el.

Határtalan csend vesz körül.
Tudod, a lelkem így örül.
A végtelenbe süllyedek,
lelkem mélyére így megyek.
Elmém megáll, – nincs gondolat.
Kiürítem a gondokat.
Szellemem fénye felragyog,
– a világommal egy vagyok.

Lelkem őszintén megbocsát,
nem vívok másokkal csatát.
A lét okára rálelek,
kövessetek hát emberek!
Létem értelmét meglelem,
nem bénít harag, fél-elem.
Szellemem fénye felragyog,
– s tudom, Urammal egy vagyok.

Félelmem lassan elmarad,
megbocsátom a múltamat.
Megbocsátok mindenkinek,
nem bénít sötét és hideg.
Nem bántok, s ártok már sokat,
nem ítélek meg másokat.
Szellemem fénye felragyog,
– világom oka én vagy-ok!

Amit teszek, visszakapom.
Kívül-belül ragyog Napom.
Élő világba költözöm,
szeretet fénnyel öntözöm.
Egy szebb világot építek,
s ki velem tart, az éli meg.
Szellemem fénye felragyog,
mert veletek is egy vagyok…

Lelked legyen az Isten temploma!
Mosoly legyen békéje hírnöke!
Szereteted a legszentebb ima!
S figyeld Urad, magától ellök-e?

Mert kegyes Ő, ki világot teremt,
és szent neki mindegyik gyermeke.
Lelkembe lát – s ez tudom mit jelent!
Hogy hozzá híven, vajon teremtek-e?

Mert jó az Úr, és csak jót ad neked,
ha jót cselekszel, Őt dicsőíted.
Emeld fel hát büszkén tekinteted,
utad vezesse éltető hited!

A félelem kerüljön messze el,
ne legyen társad se düh, se harag!
Irigység, kétség rád sohase lel,
amíg a szíved ily tiszta marad.

Ne árts, – de segítsd a rászorulót!
Biztasd a gyengét és a csüggedőt!
Kenyeret adj, vagy léleknek a szót.
S példád tanítsa a kételkedőt.

Örömben gazdag, lélekben szegény,
kit élte súlya le nem cövekel.
Legyél remény, tündöklő tiszta fény!
Isten fia, ki érettünk jön el!