Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Március 15-ére

aranyosi_ervin_marcius_15-ereAranyosi Ervin: Március 15-ére

Tavasz van végre, s a világ újra éled.
Egykor a hősök szíve lángra gyúlt.
Drága hazám, újjá született néped!
Nem lehet bilincs többé a gyáva múlt!

Petőfi lelke, életre keltett egy álmot,
elképzelt büszke, szabad, magyar hazát.
A nép szíve, egy új ütemre váltott:
s együtt dobogva, biztatta önmagát.

Mint vad folyó, mely áttöri a gátat,
s mely minden rosszat, végképp szertetép.
Egy büszke nép, melyben rég nincs alázat,
úgy dönt, a hazug korból már elég.

S bár végül, később a túlerő legyőzött,
a hősök tette példakép marad.
Emléküket a szíved mélyén őrzöd,
s magyarnak büszkén vallhatod magad!

Aranyosi Ervin © 2013-03-01.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hajlék nélküliek


Aranyosi Ervin: Hajlék nélküliek

Egyszer, régen még bizakodva éltek,
reménnyel telve vártak holnapot.
Volt családjuk, a dologtól sem féltek.
– Egyik talán a szomszédban lakott!
Szebb jövőt vártak,- s változtak az évek.
amit alkottak, azt „felélte” más.
Már helyük sincs, bolyongó, vesztes lények.
kikre nem vár már új feltámadás…

Egy egész nemzetnek lehet ez a sorsa,
csupán azért, mert vannak árulók,
s nem jut a népnek jóból cseppnyi morzsa,
mert más népek lopják el tőlük a jót.
Amíg nem fájt, ezt közönyösen nézted,
de félő az, hogy rád is sor kerül,
ha hagyod még, hogy nyomorítsák néped,
túlélned tán neked sem sikerül…

A nemzet egy részét kitúrták hajlékából,
több, mint száz éves, történelmi tény,
a maradék, már itthon csak téblábol,
és egyre fogy bennük is a remény!
Hajléktalanná válik így a nemzet,
van, ki jólétért külföldre menekül,
s helyükre majd idegenek érkeznek,
s nem lesz magyar az országon belül!

A hajléktalan az utcán sem lakhat,
a közterület, rég nem a közé!
Ki jót vetett, az többé nem arathat,
a hatalom, törvénnyel legyőzé.
Széjjel szórták nemzeti kincseinket,
s nem a magyar adta nekik oda,
nem a miénk már ami minket illet,
s nem segít rajtunk semmilyen csoda.

Lopják a gázt, aranyat, hat marékkal,
elvezetik földünkből a vizet.
Nem számít már, hogy a magyar miért hal,
addig marad, ameddig még fizet.
Egyszer, régen még bizakodva éltünk,
reménnyel telve vártunk holnapot.
Egy nemzet voltunk és okkal reméltünk,
s őrizték földünk igaz magyarok!

Aranyosi Ervin © 2013-02-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szia Gazdi!


Aranyosi Ervin: Szia Gazdi!

Szia Gazdi, integetek,
megint elmész messzire?
Amíg megjössz, fájni fog
a kicsi cicád kis szíve.
Várlak haza, gyere hamar,
kényeztesd a lelkemet!
De amíg te nem vagy itthon,
boldog percem nem lehet!

Aranyosi Ervin © 2013.02.05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Macskaház


Aranyosi Ervin: Macskaház

Nyolc emelet, lift meg nincsen!
Ilyen ez a macskaház.
Felhallatszik minden,
ha az alsó szomszéd kaparász.
Persze, azért elvagyunk itt,
reggel járunk csak haza.
Minden lakó akkor alszik,
mert az erkölcs itt laza.

Aranyosi Ervin © 2012-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Négy keréken


Aranyosi Ervin: Négy keréken

Ilyet sose láttam még,
sok kis kutyus – négy kerék.
Kutyák – kocsi – kerekek,
Anyu és a gyerekek.
Vidám csaholásuk száll,
ez a család hol kószál?
Haza érnek estére,
Foltos, s a sok testvére!

Aranyosi Ervin © 2012-09-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Él még az Istenünk

Aranyosi Ervin: Él még az Istenünk

(válaszul Arany János: ÉL-E MÉG AZ ISTEN? című versére)

Él még az Istenünk,
csak fejünkre másik,
olyan istent tettek,
kinek foga vásik,
minden értékesre,
mit a magyar teremt.
Ez most feladatot,
új kihívást jelent!

Vérben és mocsokban
meglátni a szépet,
új megváltót várunk,
– hátha erre téved.
Akit a megértés,
jószándék vezérel,
aki utat mutat
dolgos két kezével.

Istenünk, ki ott fenn
bajainkat látod,
kezd el rendbe tenni
e feldúlt világot!
Imánk hozzád száll most
könyörögve kérünk,
emeld fel a porból
megalázott népünk!

Mert mi hiszünk benned,
– nem hagytál el minket.
Támogasd jövőnket,
dicső terveinket!
Küldd el azt, ki képes
az élünkre állni!
Mutassa, hogy tudunk
boldog néppé válni!

Él még az Istenünk,
csak higgyetek benne!
Mert, ha nem így volna,
népünk már nem lenne!
Szeretete árad,
válaszul hitedre,
ha útmutatást vársz,
hallgass a szívedre!

Aranyosi Ervin © 2011-03-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolat – Ébresztő!

Aranyosi Ervin: Gondolat – Ébresztő!

Acsargó, veszett farkascsordák,
osztozkodnak a koncokon.
Te vagy a préda Magyarország,
– édes hazám és otthonom.

A történelem viharában
bárkivel szembe szállt hadunk.
„Magyar szúnyog” szív vért a mában,
s ellene védtelenek vagyunk.

Országunk annyi drága kincse,
széthordva már! Nem létezik!
Mert van ki sajátnak tekintse,
– a dolgozó meg éhezik.

Dolgoztunk köröm szakadtáig,
adósságunk meg egyre nőtt.
Nincs jog mi véd, jövőnk nem látszik,
így állunk Istenünk előtt.

Birkák vagyunk, gyapjúnk lerágva,
pásztor mi ránk már nem figyel,
zsebét tömi, – a nép meg árva –
s tehetetlen, ha tenni kell!

Egészségünk, lelkünk szakadtan.
Terelgetnek, s megosztanak.
Bégetve, sírva szakadatlan,
s nézve, ki hogyan fosztanak?

Néhányan érzik, tenni kéne!
De mit? Hogyan? És nincs vezér!
Nincsen „király” kit becsül népe,
ki bosszút állhat mindezért.

Tanácstalanság húz a mélybe,
ha így folytatjuk, elveszünk!
Az irányítást vegye kezébe,
a nép,  és mentsük NEMZETÜNK.

Aranyosi Ervin © 2010-03-21.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosolyogj magyar!


Aranyosi Ervin: Mosolyogj magyar!

Áldd meg Isten a magyart!
Mosolyát, mit eltakart,
villantsa bátran,
s itt e hazában,
felemelt fejjel
boldogan éljen,
nevéhez méltó
megbecsülésben.

Annyian mondják:
peches e nép,
s meghamisítják
a történetét.
Pedig ha nézed,
magad is érzed,
örökös részed
a büszkeség.

Mi minden adtunk
már e világnak?
Hőseink szobra
még része a mának.
Szellemünk formálja,
bejárja a földet.
Minket hívnak,
ha „kéne egy ötlet”.

Használnak minket,
de megbecsülésben
ritkán van részünk!
Nehezen értem:
Szeretünk adni,
de nem merünk kapni,
méltó jutalmunk
mind elfogadni.

Eredményeinket
„fölözik” mások,
az agyelszívásra
nem lehet más ok.
Tanuljuk hát meg
végre a titkot:
nem csak az ötletet
vonzhatod itt-ott!

Anyagi, lelki
gazdagodásunk,
kapjunk meg mindent,
amire vágyunk,
s legyen mosolya
végre e népnek!
Higgyük, érezzük
az életet szépnek.

Aranyosi Ervin © 2008-10-24..
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva