Nyár | Aranyosi Ervin versei

okt
23

Aranyosi Ervin: Melegítsd át a lelkünk!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: fagy, Kályha, kandalló, Lélek, meleg, Nyár, tél, világ 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Melegítsd át a lelkünk!

Ha úgy érzed, körötted kihűlt a világ,
ha elveszíti szirmát minden vadvirág,
mikor megfagy az élet, s a lélek kong, – üres,
mikor minden, mi élő, menedéket keres,
akkor van te rád szükség! Hát legyél te a tűz,
mely élő melegével gondhalmokat elűz,
és világítson fényed, mely bevonz lelkeket,
mely felcsillanó remény zsarátnoka lehet!

Légy kandalló, vagy kályha, amely meleget ad,
s minden gyarló lelket bűvkörébe fogad!
Engedd a közeledbe, ki csepp örömre vár,
legyél a gondoskodó, termőre fordult nyár!
Biztasd az éhezőket, adj éltető hitet,
ne hagyd pokol tüzében kínok közt fagyni meg!
Mutasd meg a világnak a szeretet mit ér,
olvadjon fagyos szívünk, tűnjön a sarki tél!

Legyél hát te a kályha, s gyűljön köréd a nép,
mert mindannyian fázunk, s a fagyból rég elég.
Szeretet melegével olvaszd fel jégszívünk,
add vissza szép reményünk, add vissza szép hitünk.
Ha átmelegszik tőled a kihűlt, zord világ,
és újra nyitja szirmát millió vadvirág,
ha szívünk is felolvad, mert értelmet kapunk,
majd együtt világítunk, mint fénylő szép Napunk…

Aranyosi Ervin © 2013-10-23.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Terített asztal

Category: Állatok, természet Tags: Aranyosi Ervin, asztal, éhező, gondoskodó, gyümölcs, Nyár, teratett, Terített asztal, természet, vers, víz Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Terített asztal

A természet gondoskodó,
és aki keres, az talál!
Ha körülnéz az éhező,
– annyi terített asztal áll.
Beérik lassan a gyümölcs,
színesen kínálja magát.
Húsában tiszta ízű víz
oldja a nyár napsugarát.

Aranyosi Ervin © 2013-10-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Őszi kép

Category: Állatok, természet Tags: élelem, félelem, nap, Nyár, Ősz, Őz, vadász 1 Comment

Aranyosi Ervin: Őszi kép

Elmúlt a nyár, s beköszöntött az ősz.
A rét szélén pár őz is elidőz.
A Nap bújik a sűrű ködön át,
szivárványból fest színes glóriát.

A természet terített asztalán,
élelemet lelhet minden vad talán.
Ma bőség vár, – van bőven élelem,
arcukról mégsem tűnik a félelem.

Amit talál, az mindig jól esik,
de fél, hogy közben lesből meglesik,
s hiába vár rá szép párja és a nász.
Villámként csap le a rejtőző vadász…

Aranyosi Ervin © 2013-09-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A jó, öreg Ősz visszatér

Category: Állatok, természet Tags: élet, festőművész, körforgás, Nyár, öreg, Ősz, tavasz, tél 9 hozzászólás

Aranyosi Ervin festménye

Aranyosi Ervin: A jó, öreg Ősz visszatér

Tovatűnt már a zöldellő Nyár,
az égre bíbort fúj a szél.
Forog a kör, s a festőművész,
a jó, öreg Ősz, visszatér.

Palettáján, megannyi színből,
hangulatból, élményt kever.
A természetben a sokszínűség,
a tél előtt, életre kel.

Sárgul a lomb, vörösbe hajlik,
reszket az ágon száz levél.
A félelem az elmúlástól,
uralkodik azon, ki él.

De vajon kell-e félni tőle?
Minden Telet, Tavasz követ!
Örülni kéne most az Ősznek,
s megmozgatni minden követ.

Kiélvezni az érettséget,
gyümölcseit, mit ránk hagyott.
A körforgás nem érhet véget,
az idő száll, s nem vagy halott!

Pár pillanat az életünkből,
s a körforgásunk meg nem áll.
Álomra készül a világunk,
s vágyjuk: – a tavasz jönne már!

De addig is, szeress és élvezz
minden rád váró, szép napot.
Örülj az Ősz művészetének,
szépségeit ezért kapod.

Hangulatod ne hagyd borongni,
fogadd a szépet lelkesen.
Csodálkozz rá az őszi lombra!
Én is e változást lesem.

A változás, az élet kulcsa,
Túlélni? – Az csak gyenge cél!
A levegő egy helyben állna,
ha nem kergetné lenge szél.

Csodálkozz rá az őszi tájra,
gyönyörködj benne, élj vele!
Aki szépségét meg nem látja,
egyedül az halhat bele.

Aranyosi Ervin © 2013-09-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A nagyinál nyaralni

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: áééatok, Aranyosi Ervin, gyerek, Nagyi, nagypapám, Nyár, nyaralni 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A nagyinál nyaralni

Tudod miért jó a Nagyinál nyaralni?
Mert végre érzem, hogy gyerek vagyok!
Mert kint vagyok mindig a szabadban
és körül vesznek a kedves állatok.

Virágot látok, nagyra növő fákat,
és gólyafészket, gólyákkal teli,
és fecskét is, mely eresz alján fészkel,
s fiókáit röptében eteti.

Azért is jó a Nagyival nyaralni,
mert a kis boltba együtt mehetünk.
Én is teszek ezt-azt a kosaramba,
amit aztán majd meg is vehetünk.

Azért is jó a Nagyival nyaralni,
mert megtanulok sütni, főzni én.
Miközben Nagyi elmeséli azt is,
miért vannak foltok a kis őzikén.

Megtanulom a sok állatot etetni,
pipit, kacsát, és a nagy nyulat.
A nagypapám mindezt messziről nézi,
s a bajsza alatt, látom, jól mulat.

Megannyi élmény vesz itt körbe-körbe,
Lesz mit mesélni, ha véget ér a nyár.
Aztán megyek a „morcos” iskolába,
tudva, a Nagyi újra visszavár!

Aranyosi Ervin © 2013-07-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
13

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hómókus

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, elhagy, hideg, Hómókus, hószív, jeges, lelket, Nyár, párom, pótol, tél, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Hómókus

Nyáron elhagyott a párom.
Itt a tél, s most pótolom!
Hóból épült mókuskámat,
lásd, szájon is csókolom.
Remélem, nem hidegül el,
– bár a hó, az jó hideg.
A szerelem átmelegít
jeges lelket, hószívet.

Aranyosi Ervin © 2012-12-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Üzen a vén idő

Category: Állatok, természet Tags: Aranyosi Ervin, Nyár, papírhajó, tarka-barka, Üzen a vén idő, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Üzen a vén idő

Őszi levél a tó vizén,
számtalan „papírhajó”.
Tarka-barka üzenetek,
miket elringat a tó.
Az egyiket neked írták,
így üzen a vén idő:
tovatűnt a nyár varázsa,
csak jövőre ébred Ő!

Aranyosi Ervin © 2012-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Árva levél

Category: Állatok, természet Tags: árva, fa, fagy, köd, levél, magányosi, Nyár, szél 18 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Árva levél

Árva levél, milyen magányos,
tavasszal szülte őt a fa.
Testvérei rég tova szálltak,
őt marja csak a zúzmara.

Ragaszkodik kis életéhez,
mert ez az egy jutott neki.
Nyár elején repülni vágyott,
de öregen már nem meri.

Süvít a szél, testébe markol,
jeges késsel húsába vág.
Nem hiszi el, hogy véget érhet,
hogy ennyi volt a nagy világ.

Szitál a köd, arcára fagy,
míg új tavaszról álmodik.
– Bevárom itt az ébredést –
és görcsösen kapaszkodik.

Hiába harc, hiába minden,
ereje jégként olvad el.
A gyilkos szél fülébe súgja:
– Árva levél, most menni kell…

Aranyosi Ervin © 2012-01-09.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Utolsó levél

Category: Állatok, természet Tags: élet, fa, levél, nap, Nyár, Ősz, tavasz, utolsó 12 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Utolsó levél

Őszi levél bágyadtan leng a fán.
Kapaszkodik, maradna még talán.
Az elmúlás sápadt képére ül,
ereje fogy, s hitében elmerül.
Mert nem hiszi, hogy véget ért a nyár,
és nem hiszi: – neki csak ennyi jár.
Maradna még, – az elmúlástól fél.
Kapaszkodik az utolsó levél.

Hiszi: Ő nem, csak egy a sok közül,
kinek a sors ezt hagyta örökül.
Neki a földön annyi dolga van!
– Aki elmegy, az mind boldogtalan!
Mert Ő bizony még őrzi ezt a fát,
mert nélküle szegényebb a világ.
Őrzi a fényt, lelkében a napot,
az életet, mit egykor megkapott.

Az élete, mint szép film úgy pereg,
és újra él gyönyörű perceket.
Rügy bontó tavaszt úgy idézi fel,
mint születést, ha jött az égi jel.
Majd jött a nyár, lángoló szerelem.
virág is nyílt az apró levelen.
Gyümölcse érett, leszedték róla már,
elárvult lelke a megváltóra vár.

Eljött az ősz, a színe megfakult,
sok társa már réges-régen lehullt.
Kapaszkodik, – soha nem adja fel,
ígéret kell, hogy új tavasz jön el,
s ő visszatér, s megújul teste tán,
rügyként születő levél lesz e fán.
Fülébe súgja ígéretét a szél,
és földre hull az utolsó levél.

Aranyosi Ervin © 2011-10-25.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Melegítsd át a lelkünk!

Aranyosi Ervin: Terített asztal

A természet gondoskodó, és aki keres, az talál! Ha körülnéz az éhező, – annyi terített asztal áll. Beérik lassan a gyümölcs, színesen kínálja magát. Húsában tiszta ízű víz oldja a nyár napsugarát.

Aranyosi Ervin © 2013-10-07. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Őszi kép Elmúlt a nyár, s beköszöntött az ősz. A rét szélén pár őz is elidőz. A Nap bújik a sűrű ködön át, szivárványból fest színes glóriát.

A természet terített asztalán, élelemet lelhet minden vad talán. Ma bőség vár, – van bőven élelem, arcukról mégsem tűnik a félelem.

Amit talál, az mindig jól esik, de fél, hogy közben lesből meglesik, s hiába vár rá szép párja és a nász. Villámként csap le a rejtőző vadász…

Aranyosi Ervin © 2013-09-05. A vers és a festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A nagyinál nyaralni

Tudod miért jó a Nagyinál nyaralni? Mert végre érzem, hogy gyerek vagyok! Mert kint vagyok mindig a szabadban és körül vesznek a kedves állatok.

Virágot látok, nagyra növő fákat, és gólyafészket, gólyákkal teli, és fecskét is, mely eresz alján fészkel, s fiókáit röptében eteti.

Azért is jó a Nagyival nyaralni, mert a kis boltba együtt mehetünk. Én is teszek ezt-azt a kosaramba, amit aztán majd meg is vehetünk.

Azért is jó a Nagyival nyaralni, mert megtanulok sütni, főzni én. Miközben Nagyi elmeséli azt is, miért vannak foltok a kis őzikén.

Megtanulom a sok állatot etetni, pipit, kacsát, és a nagy nyulat. A nagypapám mindezt messziről nézi, s a bajsza alatt, látom, jól mulat.

Megannyi élmény vesz itt körbe-körbe, Lesz mit mesélni, ha véget ér a nyár. Aztán megyek a „morcos” iskolába, tudva, a Nagyi újra visszavár!

Aranyosi Ervin: Hómókus

Nyáron elhagyott a párom. Itt a tél, s most pótolom! Hóból épült mókuskámat, lásd, szájon is csókolom. Remélem, nem hidegül el, – bár a hó, az jó hideg. A szerelem átmelegít jeges lelket, hószívet.

Aranyosi Ervin © 2012-12-13. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Üzen a vén idő

Aranyosi Ervin: Árva levél

Árva levél, milyen magányos, tavasszal szülte őt a fa. Testvérei rég tova szálltak, őt marja csak a zúzmara.

Ragaszkodik kis életéhez, mert ez az egy jutott neki. Nyár elején repülni vágyott, de öregen már nem meri.

Süvít a szél, testébe markol, jeges késsel húsába vág. Nem hiszi el, hogy véget érhet, hogy ennyi volt a nagy világ.

Szitál a köd, arcára fagy, míg új tavaszról álmodik. – Bevárom itt az ébredést – és görcsösen kapaszkodik.

Hiába harc, hiába minden, ereje jégként olvad el. A gyilkos szél fülébe súgja: – Árva levél, most menni kell…

Aranyosi Ervin: Utolsó levél

Őszi levél bágyadtan leng a fán. Kapaszkodik, maradna még talán. Az elmúlás sápadt képére ül, ereje fogy, s hitében elmerül. Mert nem hiszi, hogy véget ért a nyár, és nem hiszi: – neki csak ennyi jár. Maradna még, – az elmúlástól fél. Kapaszkodik az utolsó levél.

Hiszi: Ő nem, csak egy a sok közül, kinek a sors ezt hagyta örökül. Neki a földön annyi dolga van! – Aki elmegy, az mind boldogtalan! Mert Ő bizony még őrzi ezt a fát, mert nélküle szegényebb a világ. Őrzi a fényt, lelkében a napot, az életet, mit egykor megkapott.

Aranyosi Ervin © 2011-10-25. A vers és festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

A természet gondoskodó,
és aki keres, az talál!
Ha körülnéz az éhező,
– annyi terített asztal áll.
Beérik lassan a gyümölcs,
színesen kínálja magát.
Húsában tiszta ízű víz
oldja a nyár napsugarát.

Aranyosi Ervin © 2013-10-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Őszi kép

Elmúlt a nyár, s beköszöntött az ősz.
A rét szélén pár őz is elidőz.
A Nap bújik a sűrű ködön át,
szivárványból fest színes glóriát.

A természet terített asztalán,
élelemet lelhet minden vad talán.
Ma bőség vár, – van bőven élelem,
arcukról mégsem tűnik a félelem.

Amit talál, az mindig jól esik,
de fél, hogy közben lesből meglesik,
s hiába vár rá szép párja és a nász.
Villámként csap le a rejtőző vadász…

Aranyosi Ervin © 2013-09-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Tudod miért jó a Nagyinál nyaralni?
Mert végre érzem, hogy gyerek vagyok!
Mert kint vagyok mindig a szabadban
és körül vesznek a kedves állatok.

Virágot látok, nagyra növő fákat,
és gólyafészket, gólyákkal teli,
és fecskét is, mely eresz alján fészkel,
s fiókáit röptében eteti.

Azért is jó a Nagyival nyaralni,
mert a kis boltba együtt mehetünk.
Én is teszek ezt-azt a kosaramba,
amit aztán majd meg is vehetünk.

Azért is jó a Nagyival nyaralni,
mert megtanulok sütni, főzni én.
Miközben Nagyi elmeséli azt is,
miért vannak foltok a kis őzikén.

Megtanulom a sok állatot etetni,
pipit, kacsát, és a nagy nyulat.
A nagypapám mindezt messziről nézi,
s a bajsza alatt, látom, jól mulat.

Megannyi élmény vesz itt körbe-körbe,
Lesz mit mesélni, ha véget ér a nyár.
Aztán megyek a „morcos” iskolába,
tudva, a Nagyi újra visszavár!

Nyáron elhagyott a párom.
Itt a tél, s most pótolom!
Hóból épült mókuskámat,
lásd, szájon is csókolom.
Remélem, nem hidegül el,
– bár a hó, az jó hideg.
A szerelem átmelegít
jeges lelket, hószívet.

Aranyosi Ervin © 2012-12-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Árva levél, milyen magányos,
tavasszal szülte őt a fa.
Testvérei rég tova szálltak,
őt marja csak a zúzmara.

Ragaszkodik kis életéhez,
mert ez az egy jutott neki.
Nyár elején repülni vágyott,
de öregen már nem meri.

Süvít a szél, testébe markol,
jeges késsel húsába vág.
Nem hiszi el, hogy véget érhet,
hogy ennyi volt a nagy világ.

Szitál a köd, arcára fagy,
míg új tavaszról álmodik.
– Bevárom itt az ébredést –
és görcsösen kapaszkodik.

Hiába harc, hiába minden,
ereje jégként olvad el.
A gyilkos szél fülébe súgja:
– Árva levél, most menni kell…

Őszi levél bágyadtan leng a fán.
Kapaszkodik, maradna még talán.
Az elmúlás sápadt képére ül,
ereje fogy, s hitében elmerül.
Mert nem hiszi, hogy véget ért a nyár,
és nem hiszi: – neki csak ennyi jár.
Maradna még, – az elmúlástól fél.
Kapaszkodik az utolsó levél.

Hiszi: Ő nem, csak egy a sok közül,
kinek a sors ezt hagyta örökül.
Neki a földön annyi dolga van!
– Aki elmegy, az mind boldogtalan!
Mert Ő bizony még őrzi ezt a fát,
mert nélküle szegényebb a világ.
Őrzi a fényt, lelkében a napot,
az életet, mit egykor megkapott.

Aranyosi Ervin © 2011-10-25.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva