Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Gyógyító érintés

Aranyosi Ervin: Gyógyító érintés

Az ölelés nélkül mind, mind megbetegszünk,
s minden érintéssel gyógyulhat a testünk.
Nem a kórokozók betegítenek meg,
a betegségekről a bántások tehetnek!
Egyetlen gyógy-szerrel élhetsz sok-sok évig,
ha szeretet kísér életeden végig.
Amikor képes vagy naponta ölelni,
amikor meg tudod önmagadat lelni.
Szeretet, ölelés gyógyítja a lelket,
s annak gyógyulását követi a tested.

Ettől a csodától nem szabad elzárni,
isteni valónktól nem szabad elválni!
Naponta szükség van az érintkezésre,
ölelésre, csókra és kedves beszédre!
Akitől megvonják, nélküle elsorvad,
lelked a vezérlő, nem csak anyagból vagy!
Ám a szeretetet nem elég csak adni,
akkor lehetsz élő, ha képes vagy fogadni!
Önzés, nagyravágyás, a szeretet hiánya,
– rossz a hajtóerő és az út iránya!

Mind a hatalmasok pont ettől szenvednek,
nem járják az útját az isteni rendnek.
Nekünk ezért nem kell a nyomukban járni,
tőlük útmutatást, a gyógyulást várni!
A megoldás ott van mindenki kezében,
szeretet vizében, boldog ölelésben,
az érintkezésben, a kapcsolatokban,
csak rá kéne lelnünk, hogy élhetnénk jobban!
Nem attól vagy ember, hogy két lábra álltál,
hanem hogy van lelked, és érzővé váltál!

Hiszem, a gondolat felépít sok falat,
és ameddig köztünk ez a fal megmarad,
amíg nem bontjuk le és szív nélkül élünk,
folyton megbetegszünk, sorvadozik énünk!
S hiszem, szeretnünk kell újra megtanulni,
ebbe a csodába gyakran ellazulni!
Be engedni a fényt, hagyni kiragyogni,
szeretet erejét a felszínre hozni!
Ez képes mozgatni az egész világot,
s csak akkor működik, ha szeretettel áldott!

Aranyosi Ervin © 2020-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csillagos éj


Aranyosi Ervin: Csillagos éj

Az éj sötétje legyen festővásznad,
s fény-festék cseppek rajta csillagok.
Ragyognak néked, veled kacarásznak,
leutánozzák a tovatűnt napot.

Varázsporukat szerte-széjjel szórják,
apró lyukak az árnyék szőnyegen.
Elcsendesül megannyi földi ország,
hogy bennük békés álmodás legyen…

Az éj sötétjén apró szakadások,
hol átviláglik a fény-végtelen,
vagy leskelődnek távoli világok,
belesnek a lyukas szöveten?

Ki látta már, hogy mi rejlik mögöttük?
Talán egy szebb, egy szeretet-világ,
és ide le csak „tévedésből jöttünk”!
Felismerése fog majd hatni ránk?

Ám mi lenne, ha a csillagos éjből,
lejönne fényként az üzenet,
hogy építhetnénk a szeretet-fényből,
hogy felgyújthatnánk fénylő tüzeket!

A csillagok, tán szemek fenn az égen,
és figyelik, nap, mint nap mit teszünk,
szép lelkek, kit köztünk éltek régen,
s várják, hogy tán bölcsebbek leszünk!

Hogy egyszer tán megértjük a világot
és beengedjük lelkünkbe a fényt,
hogy összefogjuk a sok csillaglángot,
és éltetjük bolygónkon a reményt.

Aranyosi Ervin © 2020-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Míg szeret a szív

Aranyosi Ervin: Míg szeret a szív

Lehet a világ oly zord és kegyetlen,
– nem számít addig, míg szeret a szív!
Csak az a lélek hűl ki tehetetlen,
amelyet egy másik sosem melegít.
Az élet állhat apró örömökből,
kis lépésekben éled a végtelent.
Apró csodák emelnek fel a földről,
azt adva, mit egy érző szív jelent!

Sötét felhők is ülhetnek egedre,
– nem számít addig, míg szeret a szív!
Napod érezheted a lelkedben egyre,
ha van másik lélek, mely szeretni hív!
Ne hagyd kihűlni, ne légy szeretetlen,
hiszen míg parázs benned létezik,
az lángra gyúlhat érző emberekben,
kik útjukat olykor feléd veszik.

Őrizd hát lángját, bármit hoz az élet,
– nem számít addig, míg szeret a szív!
Még jöhet más és táncra kelhet véled,
s újra festi megfakult színeid.
Őrizd hited, a szeretet hatalmas,
s csak ez az út, más nem is járható!
Tedd, amit kell, hogy megnyugodva alhass,
s boldoggá tesz a Mindenható!

Aranyosi Ervin © 2014.10.15. és 2020-05-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha madár volnék

Fotó: Balog Lajos – Kékbegy

Aranyosi Ervin: Ha madár volnék

Az ablakom alatt a madarak dalolnak,
apró kis torkokból víg dallamok szólnak.
Büszkén magasztalják az élő világot,
mely a csodát adja, s általuk is áldott.
A pici szívükben ott él a Jó Isten,
bennük szeretet van, semmi gonosz nincsen.
Könnyedek, vidámak, egyszerűek, szépek,
hajnalban vigadó, röpke szárnyas népek.

Néha úgy szeretnék én is madár lenni,
a földi gondokon felülemelkedni.
Élvezni a létet, s nem törődni mással,
se a tegnapokkal, sem az elmúlással.
Könnyed szárnyalással élni szabadságom,
csupán fészkem lenne, sose lenne másom.
Ám ha párt találnék, úgy lenne értelme,
hiszen minden napom szeretetben telne.

Hej, ha madár volnék, nem törődnék mással,
beélném ennyivel, élni akarással!
Csak a mának élnék, egyre csak dalolnék,
világomnak boldog teremtője volnék.
Fütyülném dalomat a szép szerelemről,
Isten jóságáról, igaz kegyelemről.
Hálás szívem folyton igazat dalolna,
dalomból szeretet, és szabadság szólna.

Mindenem meglenne, eledelem, fészkem,
mában megteremtett, holnapi reményem.
Sosem őrizgetnék haragot szívemben,
csupa csodás álom ébredhetne bennem.
Tisztelném a világ többi teremtményét,
erre építhetném holnapom reményét.
Minden nap dicsérném az élő világot,
mely az én dalomtól lenne szebb és áldott!

Aranyosi Ervin © 2020-05-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyermeknapi mesekönyvek


Aranyosi Ervin: Gyermeknapi mesekönyvek

Közeledik a gyereknap, ez az ünnep újra jő’,
gondolkodik: mit is adjon – maradandót – a szülő?
Értelmeset, értékeset, szeretettől kedveset,
ami nem csak szájban olvad, s közös, szép élmény lehet?
Ami jókedvűvé teszi, leköti a csemetét.
tele okos gondolattal, ugyanakkor meseszép.
Akadna is egy ötletem, van nekem „több száz” mesém,
amit bárki megtalál hat mesekönyvem rejtekén.
A mesekönyv oly varázslat, mely összeköt lelkeket,
összeforraszt az időben, s álmotok közös lehet.
A meséim vers alakban, könnyedek és érthetők,
és amikor kedv támad rá, meg is ismételhetők.
Utazás egy más világba, ahol minden csodaszép,
s közben szókincset is fejleszt, s pallérozza az eszét…
S míg a mese elvarázsol, körül vesz a szeretet,
jó tanáccsal, vidámsággal tölti fel a gyereket.
A felnőtt sem unatkozik, a kalandban ez a jó,
s maradandó élményt adhat apa, anya, nagyanyó,
s nagyapó is bölcselkedhet, olvasva egy szép mesét,
s tanítja az unokát, hogy szép lehet a földi lét!
Lám, az idő egybeforraszt, összeköthet lelkeket,
így építve közös élményt, örök szép emlékeket!
Hidd el ennél csodásabb kincs nincs, mintha a szív derül,
és a gyermek azt tanulja, hogyan élhet emberül.
Ajánlok most örömforrást, négy szép könyvet teneked,
csodás festmények díszítik, s átszövi a szeretet.
Van nekem egy meseboltom, könyvem ott találhatod,
megrendelve, gyermeknapon szeretettel átadod.
Én hiszem, ez szép ajándék, szebbé tesz minden napot,
s meglátod, a közös élmény, mosolyban ölt alakot!

Ha további információkat szeretnél a mesekönyvekről,
kattints az alábbi sorra:
Verses könyváruház

By

Aranyosi Ervin: Hogyan tovább?

Aranyosi Ervin: Hogyan tovább?

Civilizációnk rút végéhez értünk?
Nem lettünk bölcsebbek, semmihez sem értünk!
Szakadék szélére vezetett az utunk,
tömeg jön mögöttünk, s repülni nem tudunk!
Lélektelen lények lépnek majd helyünkbe,
vagy chipet ültetnek bús birka fejünkbe,
ne kelljen megélnünk folyton félt halálunk,
hogy lélektelen lénnyé, robotokká váljunk!

Kihal a szeretet? Ez az ember sorsa?
Elfogy a szívünkből a szeretet morzsa?
A tudomány győz le – amit kitalálunk –
s életen át várjuk rettegett halálunk?
Mi lesz a lelkünkkel, ami emberré tesz?
Kell-e még a szívünk, ami együttérez?
Kiszabadulunk-e elménk börtönéből,
vagy elmenekülünk népünk örökéből?

Becsapva, megosztva, szerte-széjjelszórva,
otthonunkba zárva, lelkünkbe tiporva
éljük napjainkat, telve félelemmel,
s lázadni a lelkünk nem tud? Élni sem mer?
Megvezetett világ alszik otthonában,
megszokott életét nem leli a mában,
de vajon lesz-e még ebből feltámadás?
Vagy ez lesz a végső, teljes filmszakadás?

Létezik-e benned elég kíváncsiság,
a színfalak mögött, milyen is a világ?
Hagyjuk-e magunkat vágóhídra vinni,
vagy képesek leszünk önmagunkban hinni?
Teszed, amit fentről tereád kiszabnak,
s élvezed a bűzét a mocskos iszapnak?
Vagy a felszínre mész, tiszta levegőért,
s teszel néhány lépést egy élhető jövőért?

Semmi nem lesz olyan, amilyen volt eddig,
holnap rabságunkat végleg bejelentik,
technika béklyója kerül a karunkra,
s nem találunk többé élő önmagunkra!
Tiéd a választás: – Csendben tűrni, várni!
Vagy sarkunkra állva magunkért kiállni,
hogy az utódaink élhessenek szépen,
s maradjon világunk az ember kezében!

Aranyosi Ervin © 2020-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mi is a szó


Aranyosi Ervin: Mi is a szó

Gondolatainknak apró alkatrésze,
amelyből összeáll a mondat egésze!
Kis építőkocka és ha összerakjuk,
minden szándékunkat mással tudathatjuk.

Leírhatunk vele érzést, gondolatot,
vagy szép emlékeket, mely lelkünkben lakott.
Önmagunkat tudjuk vele kifejezni,
magunk világunkba méltón behelyezni.

Képeket festhetünk a mások lelkébe,
érzések sorával színezhetjük szépre.
Mosolyt, vagy könnyeket csalhatunk szemekre,
hatással lehetünk vele emberekre.

Jó lenne már végre érteni a szóból,
tudni más mit érez, vajon mire gondol?
De túl gyakran van, hogy csak mellébeszélünk,
s nem a saját lelkünk útján járunk, élünk.

Talán, ha szeretnénk, érthetővé válna,
s valóság lehetne a sok ember álma,
csak hazug szavakra nem kéne figyelni,
szívekhez az utat meg kellene lelni!

Az igaz szó lehet a jövőnk záloga,
ahol minden ember egyforma, s van joga!
Igaz szavak mögött, a valóság fénylik,
és az ember végre új világot épít.

Tanulnunk kell tehát őszintén beszélni,
teremtőnkhöz méltón, tiszta szívvel élni,
mert az igaz szónak erős az alapja,
lelkünk az erejét e szavakból kapja.

Ha a gondolatunk valósággá válik,
ha a szívekről a hazugság lemállik,
szavunk visszanyeri eredeti súlyát,
alapnak használja dicsőséges múltját.

Mikor szavunk nem bánt, inkább lelket épít,
mikor dicsérni kész, emberséget szépít,
amikor a szóval megbékél az ember,
megtelik a szíve hálás szeretettel.

A szó, mint víztükör, lelkünket mutatja,
egymáshoz a hidat, az utat kutatja,
mikor felmelegít, s érzéssel megetet,
akkor a szívünkben ott él a szeretet.

Aranyosi Ervin © 2020-05-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hadd gyújtsak fényt

Aranyosi Ervin: Hadd gyújtsak fényt

Lesétált a Nap az égről,
a Hold pedig csavarog!
Kislámpámat meggyújtottam,
sötétben nem maradok.

Nem egyszerű bizony annak,
ki nem érez, ki nem lát,
ragadozók járnak erre,
veszélyes hely a világ!

Lámpást gyújtok a szívembe,
úgy hívják, hogy szeretet.
A fényével beragyogok
ma még alvó szíveket.

Hiszem, már nincs mitől félni,
ha a magány menekül,
felbátorodik a lélek,
mikor nincs már egyedül.

Árva lelkek, fényre várnak,
lámpát gyújtok hát nekik,
a lepkék is ide szállnak,
hiszen a fényt szeretik.

Hadd gyújtsak fényt a szívedben,
engedd éledni a fényt!
Éljünk végre szeretetben,
s adjunk másoknak reményt!

Aranyosi Ervin © 2020-05-09
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretettel etetni


Aranyosi Ervin: Szeretettel etetni

Szeretettel sok-sok szívet
meg lehet etetni!
Mutatni kell a többinek,
hogyan kell szeretni!
Ez a világ, a szeretet
példájára épül,
hagyd hát szíved kiragyogni,
napod ettől szépül!
A szeretet visszaszáll majd
arra, aki adja,
s megszépülhet számára
a világ kis darabja!

Aranyosi Ervin © 2020-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Köszönöm Anyám…


Aranyosi Ervin: Köszönöm Anyám…

Tőled kaptam a legnagyobb csodát,
az életem, és annak első mosolyát.
Hála neked, hogy élek, s itt vagyok,
valamit ebből tán vissza is adhatok!
Gondoskodtál, hogy emberré legyek,
mutattad azt, hogy mikor mit tegyek,
tőled kaptam az anyanyelvemet,
hogy elmondjam érzéseim neked!

Élő vagyok, neked köszönhetem!
Egy szép világot adtál énnekem.
Széltől is óvtál, féltettél nagyon,
ezt visszaadni, tán sohasem tudom!
De kaptam én tőled sok más csodát,
mit szívemből neked adhatok át,
mert elültetted a szeretet-magot,
most kivirágzott, s tőlem megkapod!

Szeretetem, s a hálám mind tiéd,
az életem kincsét teszem eléd,
mert jár neked, melegíti szíved,
s bárhova mész, ezt magaddal viszed!
Megköszönöm, hogy te vagy az ANYÁM,
az életet, s hogy volt gondod reám!
Teszek róla, hogy boldog, s büszke légy,
a szívemet, hálám teszem eléd!

Tőled lettem, én általad vagyok,
s érted ragyognak ott fenn a csillagok,
neked nyílik minden élő virág,
csak tőled szép és teljes a világ!
Köszönöm hát a mesés életet,
hogy létezem, s itt lehetek veled,
a boldogságom, álmom, örömöm,
mindazt mit adtál, szívemből köszönöm!

Aranyosi Ervin © 2020-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva