Aranyosi Ervin: Csak szeretve lehet…

Aranyosi Ervin: Csak szeretve lehet…

Lehet túl zűrös a világ,
de érdemes volt megszületnem!
Isten-szikra gyulladt bennem,
mert hagynak szívből szeretnem,
s vannak, kik szeretnek engem!
Van oka a létezésnek,
van célja a puszta létnek,
s ha a helyes utat járom,
mások lábnyomomba lépnek.
De tán nem is ez a lényeg,
hogy szert tegyek követőkre,
csak, hogy színt vigyek a fénybe,
s feloldódjak mindörökre.

Letegyem a lélek terhét,
mit a test nem bír cipelni,
szebb az élet, mint a nemlét,
meg kellett a módot lelni,
hogyan kéne ciripelni,
tücsökhangon énekelni.
S olykor őrizni a csendet,
ellazulva, elernyedve,
figyelve, hogy hogy tesz rendet,
a lelkembe szenderedve…
Minden a helyére kerül,
értelmet nyer, okot talál,
rendezetté válik belül,
s nem rémíthet a zord halál.

Nem tudok már félni tőle,
nem ijeszthet, nem nyom össze,
élőn lépek ki belőle,
hogy a szívem, hadd fürössze
tiszta napfény ragyogása,
a Teremtő mosolygása,
hiszen láthatja, megértem!
Gondolatait megértem,
s immár én is felragyogva,
értőn nézek csillagokba.
Ma már közösen teremtünk
és a mánk holnappá válik,
s a bűn a földről lemállik.
Megtanuljuk: – Nem is volt itt!
Képzelegtünk, s ez volt minden.
Utat lelünk, a valódit,
s éljük létünk égi szinten!

Rálelünk a szeretetre,
s hagyjuk lelkünk végre élni,
minden gonoszt lecserélni
fájó szíveket etetve.
Félelmeink kipukkadnak,
mint a szappan buborékok,
s nevettetnek, kacagtatnak,
megértjük az egész cécót,
hogy az egész mire ment ki,
rabokból szabaddá válunk,
s nem várjuk a rút halálunk,
hiszen tudjuk, megtanultuk,
ezért jöttünk, erre vártunk,
nem bántanak, s mi sem bántunk.
Csak így lehet, ez a módja,
s ez az ember küldetése,
s amíg nincs szívébe vésve,
addig más ruháját hordja,
más lemondó létét éli,
s bár a bűnt, azt elítéli,
nem képes kiteljesedni,
földi síkon mennybe menni.

Teremtsünk hát új világot,
váljon igazzá az ember,
keltsük életre az álmot,
tiszta szívvel szeretettel!
Mutassuk meg, lehetséges,
itt, e földön boldogulni,
hisz a világ sosem véges,
nem fog a pokolba hullni!
De szükség van tanításra,
harmadik szem felnyitásra,
hogy az ember végre lássa,
hová vezet árulása!
Amíg önző, s szeretetlen,
boldogulni lehetetlen,
élő holt lesz, s temetetlen.
Ám ha egyszer fénnyé válik,
ledobja földi ruháit,
s bele olvad a csodába,
az örökkévalóságba!

Aranyosi Ervin © 2020-04-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva