Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

aug
29

By

Aranyosi Ervin: Küldj egy kis szeretet

Category: szeretet Tags: , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Küldj egy kis szeretetet

Küldj ki a világba egy kis szeretetet,
ami más szíveket jósággal megetet.
Adj, amikor adhatsz, nem is várva hálát,
így tedd picit szebbé, mások torz világát.
Hisz akinek nem jut, tán nem tehet róla,
csupán a szőnyeget húzták ki alóla…
Talán, ha segítesz, jó példát mutatva,
mikor egy elesett kerül az utadba,
akkor a világ is cseppnyit szebbé válik,
hisz a jóság mindig szívünkben tanyázik.
S talán, kin segítesz, az majd segít másnak,
nagyon kell a jóság a meggyötört világnak.

Aranyosi Ervin © 2019-08-29
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
28

By

Aranyosi Ervin: A tavi tündér

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Hartman Anikó festménye

Aranyosi Ervin: A tavi tündér

Élt egyszer egy tavi tündér
sűrű nádas rejtekén.
Úgy hiszem, hogy néhány jó szót,
most ő róla ejtek én.

Itt élt egész kis korától,
mert szerette a vizet.
Múlt héten volt szülinapja,
betöltötte a tízet!

Iskolába sohasem járt,
mégis írt és olvasott.
Öreg bagoly tanította,
ki a tó mellett lakott.

Minden élőt nagyra becsült,
tisztelte az életet,
és megtanult varázsolni,
mert a lét úgy szép lehet.

Együtt úszott a halakkal,
és kacsákat etetett,
vidrák kölykeivel játszott,
ameddig csak lehetett.

Átsétált az aranyhídon,
mikor földre szállt a Nap,
víz tetején táncot lejtett,
nem süllyedt el, fenn maradt.

A fűzfával dudorászott,
mikor feltámadt a szél,
s meghallgatta a sok hattyú
holdvilágnál mit beszél.

Hallgatta a békák dalát,
tőlük zengett ám a tó,
a sok dalnok, mind elbújik,
hallható, s nem látható.

Jól megtréfált minden horgászt
ki bedobta csaliját,
gumicsizmát, konzervdobozt
foghattak csak, ami járt.

Minden vadászt elaltatott
vadászidény idején,
ne lőhessen vadkacsákat
az a sok lusta legény.

Csupa jóság vezérelte,
szívében a szeretet,
összeszedte éjszakánként
tó partján a szemetet.

Nádasban volt kicsi háza
és ott egyedül lakott,
bárki jött a vendége volt,
nem is tett rá lakatot.

Télen gyakran korcsolyázott,
mikor a tó befagyott,
korcsolyája nyomán csodás,
szép jégrajzokat hagyott.

Kacagott a sirályokkal,
vagy a Nappal nevetett.
Boldog volt a tó is tőle,
hisz tündére lehetett.

Mikor nyáron arra jártam,
találkoztam is vele.
Illendően ráköszöntem,
s vártam, hogy megismer-e,

Jaj, megörült, látszott rajta,
emlékezett még reám,
hiszen tavaly itt tanyáztam,
holdvilágos éjszakán.

Akkor épp nagy tüzet raktam,
hűvös volt az éjszaka,
s megjelent a tüzem mellett,
a tavi tündér maga.

Megkérdezte leülhet-e,
aminek én örültem,
kerestem hát egy kis széket
s a lapját letöröltem.

Épp egy nádsípot faragtam,
s kipróbáltam hogyan szól,
és hallottam, hogy egy rigó,
a kis dalra válaszol.

Aztán jöttek tücskök, békák,
alakítva zenekart,
hamar összeállt a kórus,
és mind dalolni akart.

A tündér elénekelte
a szép tónak a dalát,
szemközti hegy visszhangozta,
késleltetve odaát.

Madarak is körénk gyűltek,
lám csak, mind velünk dalolt,
a tündéri éjszakában,
bizony ez szép csoda volt.

Hát ilyen a tavi tündér,
jóságos és nagyszerű,
szép lelkéből másokra száll,
a vidámság, a derű.

Te is lehetsz tavi tündér,
megvédheted a tavat,
felelősen vigyázni rá,
az is komoly feladat.

Ha nem tudod mit kell tenned,
könnyen megtalálható,
tavi tündér mesterségben
ő lesz majd az oktató.

Mint a tündér, meg kell védjük
erdeink és tavaink,
vigyázzon a természetre,
kiben jóság, s szív lakik.

Én tanulni jöttem hozzá,
varázsolni akarok,
hisz a földért, ahol élek
a felelős én vagyok.

Mennyivel szebb a világunk,
mikor élettel teli,
ahol minden okos ember
az örömét megleli.

Aranyosi Ervin © 2019-08-28
A vers és a rajz megosztása, másolása,
csak a szerzők nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
21

By

Aranyosi Ervin: Kiszámoltam

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Kiszámoltam

Osztottam, szoroztam: – Nincs pénzünk kutyára!
Rájöttem, másra kell minekünk az ára!
A kényelem fontos, nem mondok le róla,
különben is mindent jól kiszimatolna.
Na meg, ha ugatna, itt folyton zaj lenne,
és minden finomat egyedül megenne.
Persze a gazdin is osztozkodnom kéne,
s várhatnék naphosszat simogató kézre.
Azt hiszem, hogy inkább egy riasztót veszünk,
kényelemben élünk, s finomakat eszünk!

Aranyosi Ervin © 2019-08-21
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
10

By

Aranyosi Ervin: Csak egy apró élet

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Csak egy apró élet

Csak egy apró élet, a tenyeredben elfér.
Jól tennéd ha reá, szíveddel figyelnél.
Ha a lelked látná, mi árad belőle,
gazdagabbá válnál, s jobbá lennél tőle.
Rád bízza a sorsát, odavan teérted,
te vagy a csúcspontja szerény életének.
Szereteted tükre, szívvel meghálálja,
Sohasem lesz, hidd el, jobb barátod nála!

Aranyosi Ervin © 2019-08-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
2

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 35. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , , 3 hozzászólás


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 35. rész

Tegnap elaludtam,
elnyomott az álom,
segíts drága tündér
most visszatalálnom.

Kinyitottam szemem,
s a sas hátán ültem,
tudom, varázslat volt,
hogy ide kerültem.

Ide csak magamtól
nem tudnék feljutni,
ezért a világot
kéne körbefutni.

De ott ültem megint
csodás sasom hátán,
kissé elképedve
a vártornyok láttán.

A varázsló vára
itt volt, pont alattunk,
s kitágult a tér is
amerre haladtunk.

Egy nagy piactéren
landolt a madaram,
hátáról lecsúszva
földre rúgtam magam.

Talpraesett voltam,
hisz arra érkeztem,
a hatalmas téren
körül is nézhettem.

Majd a sasmadaram
újra szárnyat bontott,
maga mögött hagyta
a kerek porondot.

Követtem szememmel
csodás szárnyalását,
élveztem magamban
a mese varázsát.

A varázsló várban
még hajnal lehetett,
nem láttam felnőttet,
sem apró gyereket.

Oly kihalt volt minden,
s olyan titokzatos.
Árnyak hajoltak földig,
s mind oly alázatos.

Mintha csak az utat
próbálnák mutatni,
elmesélve nekem,
merre kell haladni.

A palota felé
vezetett az ösvény,
virággal díszítve,
cseppet sem volt fösvény.

Színek kavalkádja
mutatta az utat,
majd lépteim sora,
hamar oda juttat.

Díszes boltív várta,
hogy rajta belépjek,
ott még ébredeztek
az ott élő népek.

Fenn a magas tornyon
kakas kukorékolt,
szivárványszín tolla
jaj, de nagyon szép volt.

Álmos szemű lányka
futott épp elébem,
mintha álmodozna,
nyitott szemmel, ébren.

Köszöntött kedvesen,
s tessékelt befelé,
még az én arcom is
felragyogott belé.

Belül a palotát
mennyi dísz színezte,
szeretet érzéssel
volt csodásra festve.

Szép faragott ajtó
magától kitárult,
és a látogató
nyitott szemmel ámult.

Hatalmas teremben
találhattam magam,
s számoltam hogy körben
mennyi ajtaja van.

Tizenkét nagy ajtó,
mindegyiken címer,
csodásan kifestve,
ezer fénylő színnel.

Ott az ajtók között,
felnyúlva az égig,
könyvespolcok voltak
végestelen végig.

Középen asztal állt,
szépen kifaragott,
a sok varázskellék
azon sorban lakott.

Megálltam mellettük,
mindet megcsodáltam,
amíg a nagy csendben
a varázslót vártam.

De nem a Mágus jött,
hanem csak az álom,
s hiszem, hogy magam majd
újra itt találom.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
29

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 31. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 31. rész

Elmúlnak a napok,
ha zajlik az élet.
A tovatűnt időm
ma is semmivé lett.

Csalogatott vissza
a tündér meséje,
s mivel nem jöhetett,
én mentem eléje.

A tündér már várt rám,
derűs, kedves arccal.
S mert a valóságban
semmi sem marasztal,

mentem én boldogan,
s a sámlira ültem,
s hallgattam meséjét,
szinte megkövülten.

A víz megrázkódott
a varázsedényben,
majd kitisztult a kép
az alkonyi fényben.

A varázsló várát
láttam benne újra,
és a folytatásnak
lehettem tanúja.

A varázsló sok-sok
mágiát mutatott,
s ami nem sikerült,
azon jót mulatott,

s megmutatta újra,
a fortélyt, a leckét,
tanítványának ő
nem szegte a kedvét.

S lám, az ifjú tanult,
keményen dolgozott,
s nem csak utánozta,
hanem gondolkozott.

Hisz tudni akarta
mindnek az értelmét,
szívét is használta,
és az okos elmét.

Egyik alkalommal
vadállatok jöttek,
rémként vicsorogtak,
folyvást üvöltöttek,

ám a varázsló csak
elaltatta őket,
mély alvásuk közben
más álmokat szőttek.

Mindegyik varázslat
szelíd volt, nem ártó,
s minden megoldódott
a szív jóságától.

Hisz a szeretetnek
oly hatalma vagyon,
mit nem győz le erő,
vagy földi hatalom.

Hiszen, aki harcol,
azt egyszer legyőzik,
s bár néha a csúcson
boldogan időzik.

Eljön az az idő,
mikor alul marad,
s felette egy másik
nagy győzelmet arat.

Meg kell hát keresni,
hogy mit lehet tenni,
a harcos világot
békéssé szeretni.

A sok szép varázslat
csakis ezt szolgálta,
és a gonosz útját
könnyedén elállta.

Akit a szeretet
titka elvarázsolt,
rögtön hálás is lett,
ez ilyen varázs volt.

És a fiú látta
a szeretet hasznát,
hát elvarázsolta
a sok-sok mihasznát.

Ettől csoda történt
és jobbakká váltak,
és a szeretnek
oldalára álltak.

Vitték a világba,
s szórták szét, mint kincset,
leszedve sok szívről
a harag-bilincset.

Menekült a gonosz,
nem tudott mit tenni,
mert a szolgalelkek
tanultak szeretni.

Jó érzéssel hagytam
félbe a mesémet,
becsuktam a könyvem
és az álmom szép lett.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
27

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 29. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 29. rész

Ahogy elszállt a nap,
úgy jött el az este,
a kíváncsi lelkem
a tündért kereste.

Siettem én hozzá,
folytatásra vágytam,
futottam és porzott
az út is utánam.

Ott várt a varázstál,
megtöltve már vízzel,
s tündérem már főzött
mesét hozó ízzel.

Látszott már a kunyhó,
s az asszony a kertben,
dolgozott serényen,
szívvel, hála telten.

Mellette a fia
szintén serénykedett,
nem játszott házőrzőt,
vagy épp lusta ebet.

Azt csak négyen tudták,
hogy ő csak hasonmás,
hiszen a varázslat
épp ettől lett pompás.

Persze, nem tudhatták,
hogy a tündér látta,
mikor a varázsló
elment hajnal tájban.

Hogy fel ne ismerjék,
a fiúra rászórt
egy kutyává tevő
valódi varázsport.

Pont úgy néztek ki hát,
mint a jött vendégek,
kutyával kóborló,
szegény koldus népek.

Aztán kint a mezőn
nagy forgószél támadt,
fel is kapta őket,
vitte a varázslat.

Varázsló várának
udvarán landoltak,
s újra a megszokott
gúnyájukban voltak.

A mágus a fiút
körbe is vezette,
e varázsos lakot
rögtön megszerette.

Valahogy mindenből
a szeretet áradt,
jókedv és vidámság
járta át a várat.

Minden apró zuga
olyan, mintha élne.
Senkiről sem látszott,
hogy cseppet is félne.

Mert hát a varázsló
nem egyedül lakott,
nem tett ajtajára
vár védő lakatot.

De csak a jó lélek
tehette be lábát,
a rossz elkerülte
a varázsló várát.

– Na fiam, holnaptól
kösd fel a gatyádat,
komoly feladatok,
varázsdolgok várnak.

Minden tudományom
neked megtanítom,
mindent amit lehet
égi, földi síkon.

Néhány fontos szabályt
meg kell most tanulnod,
nem szabad a harag
csapdájába hullnod.

Ne hagyd gondolatod,
tévútra vezetni,
tanulj meg a rosszon
szívedből nevetni.

Csak a jó érzések
visznek majd előre,
sok mindent tapasztalsz,
tanulj hát belőle.

A szívedre hallgass,
eszed támogasson,
s engedd, szereteted
a másikra hasson!

Sose vívjál harcot,
az nem vezet jóra,
hallgass a lelkedből
súgott tiszta szóra.

Lám a mai mesém
pont itt félbeszakadt,
én észre sem vettem,
s az időm elszaladt.

Hát búcsút intettem,
kedves tündéremnek,
kellett a pihenés
megfáradt fejemnek.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

júl
21

By

Aranyosi Ervin: Békére vágyva

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Békére vágyva

Sose küzdj meg senkivel sem,
s nem fognak legyőzni!
Ne versenyezz, és senki sem
fog majd megelőzni!
Nem attól vagy te értékes,
hogy különb vagy másnál,
megérthetnéd az életet,
ha mélyebbre ásnál!

Jobb lenne a nagyvilágot
szeretettel nézni,
a jó tündért a meséből
gyakran megidézni.
Elmondani vágyaidat,
három kívánságod,
várni, ahogy beteljesül,
amit álmod látott!

Álmodozni, hinni benne,
így teremtve békét,
előbb csak a sajátodat,
majd az összes népét!
Harag nélkül, megértően
nézve a világra,
az életnek csodafája
hadd szökkenjen szárba.

Sohasem kell háborúzni,
ott valaki sérül,
ha győzöl is egy csatában,
vesztes lehetsz végül,
mert a lelked egy darabja
a csatában elvész,
s nem tudsz számot adni róla,
ha majd egyszer elmész.

Keresd inkább önmagadban,
mit is tudnál adni?
Hogyan tudnál boldogulni,
s jóként megmaradni.
Hogyan tudnál tiszta szívvel
másoknak szolgálni,
a jóságnak örömétől
boldogabbá válni?

Ne háborúzz, inkább szeress,
ez lenne a dolgod,
hogy az élet a lelkeden
ne ejthessen foltot,
hogy a bánat elkerüljön,
gyakran öröm érjen,
a lelked ne haldokoljon,
inkább vígan éljen!

Aranyosi Ervin © 2019-07-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
18

By

Aranyosi Ervin: Költő vagyok…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Költő vagyok…

Ki is lehetek én? Költő és versíró.
Vidám egy poéta, szeretettel bíró.
Lelkem beleírom a neked írt versbe,
édesanyanyelvem büszkén ünnepelve!

Nem magamnak írok, és nem is magamról,
néha a lelkemből ébresztő harang szól.
Istent másképp látom, mint a legtöbb ember,
aki egy teremtőt elképzelni sem mer.

Verseimnek célja tanítani jóra,
szeretetre, szépre, tiszta, igaz szóra.
A rím és a ritmus kedves játszótársam,
vissza köszön versben, szívem szólamában…

Van, hogy vidám vagyok, s olyan verset írok.
Van, hogy rossz a kedvem, s veled együtt sírok.
Az emberiséggel szebb világra vágyom,
keresem utamat, amin vezet álmom.

Ha néhány gondolat megérinti lelked,
talán az ébredést meg kell ünnepelned!
Talán összefogva, egy jobb útra lépünk,
talán itt a Földön mennyországba érünk.

Ha csak egy embernek megszépítem létét,
jobb utat mutatva megkönnyítem léptét,
ha a verseimmel jót tehetek érte,
akkor költő sorsom nekem már megérte…

Aranyosi Ervin © 2019-07-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
12

By

Aranyosi Ervin: Ébredjetek Földlakók!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Ébredjetek Földlakók!

Ébredjetek Föld lakói,
megvezettek titeket,
a hatalom odafentről
a jóléttel hiteget.

Közben fejekben sötétség,
s a szegénység egyre nő.
Hazugságok posványára
épülhet egy szebb jövő?

Ébredjetek Föld lakói,
nyissátok ki szemetek,
Munka árán veszitek meg,
naponta a szemetet.

Csillogásba, flitterekbe
csomagolt már a világ,
élősködő tudatlanság
az agybogár, ami rág.

Ébredjetek Föld lakói,
rázzátok fel magatok,
hozzászólni az élethez
nem akad már szavatok?

Kiürül a szép lelketek,
elenyész a szeretet,
ez a mai társadalom
vezérelt, megvezetett.

Ébredjetek Föld lakói,
Földünk megrázza magát,
lesodorja a testéről
paraziták csapatát.

A bolygó túl fogja élni,
csak az ember tűnik el.
Mert élők az élősködőt
nem sokáig tűrik el!

Aranyosi Ervin © 2019-07-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »