Aranyosi Ervin: Tudatos teremtés

Aranyosi Ervin: Tudatos teremtés

Csak tudatom: – A tudatom
nem csak világra ébredésem,
keskeny kis távcső a falon,
lencsényi hely, lélek-szem résen.
Belélegzem a levegőt,
magamba szívom a tudást,
azt, ami itt van, szem előtt,
s észreveszem az árulást.

Szívemen át gondolkodom,
átszűrve rajta lényeget.
Nem hiszem Istent! Én tudom!
Ő sem hiten át méreget.
Teremtett lélek, ez vagyok,
s miért jöttem? Még keresem!
A végtelenbe olvadok,
kíváncsian, szerelmesen.

És közben élem a csodát,
körülöttem a Föld forog.
Lehet, Nap lennék odaát,
melyről a Földre fény csorog!
Keresem a kérdéseket,
melyek választ csalnak elő,
hogy megértsem a lényeget,
hogy bennem szunnyad az erő!

De bennem van, s ha akarom,
teremthetem világomat,
vagy lógathatom a karom
és minden ugyanúgy marad.
Akarom-e a változást,
vagy csak tengetem létemet,
elviselem ezt a nyomást,
vagy írok egy új képletet?

Kezdek egy új varázslatot,
s eltörlöm azt, mi nemtelen,
a félelmet, mi rám hatott,
ne maradhasson itt velem!
Ha ennyi kétség egybeforr,
egységgé olvad lényegünk,
s teszünk, hogy szebb legyen e kor,
eggyé válik a fény velünk!

És tudatom: – A tudatom,
nem csak egyedül létezik,
s ha eggyé válnak egy napon,
nem lesz többé ki éhezik!
Bár ébrednének a szívek,
s lenne közös a dobbanás,
a szeretetben én hiszek,
és akarom, hogy jobban láss!

Felnyitom csukott szemedet,
mutatok célt, elérhetőt,
ha kell a fényszóród leszek,
s futok felnyílt szemed előtt!
Varázsoljunk, hiszen tudod,
teremtő minden gondolat,
s abból nekem jócskán jutott,
s érzés segíti sorsomat.

Kitárom szívem szabadon,
hadd járja át a szeretet,
világra szórni akarom,
enélkül jobb lét nem lehet!
Tudatosan cselekszem hát,
s úgy teszem mától dolgom én,
s velem változik a világ,
átveszi teremtő zeném!

Aranyosi Ervin © 2022-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!