Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

szept
2

By

Aranyosi Ervin: Mondá az Úr…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , 5 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Mondá az Úr…

Ott vagyok én fűben, fában,
mindenütt a nagy világban!
Ha egy követ felemelsz,
akkor is Atyádra lelsz!
A mindenség én vagyok,
hát ne építs templomot!
Önmagadban keress engem,
benned élek, te meg bennem!
Mindig hallom hangodat!
Sőt, mikor csak gondolat,
azt is tudom, érzem én.
Vágyad mind az én zeném!

Teremtő a gondolat,
ne teremts hát gondokat!
Inkább álmodj szépeket,
jövőd máris szép lehet.
Képzeld el, s én megadom,
csak változtass magadon,
hittel éld az életed,
s nem leszel sosem beteg!
Alkoss, álmodj szebb jövőt,
hisz a világ nagyra nőtt.

Nem várom, hogy térdepelj,
inkább tiszta fényre lelj!
Az már szívedben lakik,
s nem használod, csak alig!
Az a fény a szeretet,
én adtam azt teneked!
Szórd és vissza hull reád,
tőle gyógyul a világ!
Ha adod, vissza kapod,
jóságban ölt alakot.

Ne kulcsold a két kezed,
mint, ki mindig vétkezett!
Nem vagy bűnös! – én tudom –
csak nem jársz a jó úton.
Nem cél a mennybe jutás,
kezedben van a tudás.
Mennyből jöttél, mennyben élsz,
vissza majd a mennybe térsz,
hogy majd újra leszüless,
s ennek vége sose lesz!

Mindig más a feladat,
tedd boldoggá magadat!
Tégy boldoggá másokat,
ezzel sose várj sokat!
Az élet játék csupán,
játszhatsz szépen, vagy bután.
A legjobban azt teszed,
ha léted kézbe veszed,
és ha majd a szív vezet,
azt szolgálja bölcs eszed!

Másokban is ott lakom.
Hogy bántsd őket nem hagyom!
Hisz ők is egyek veled,
ezt kéne megértened!
Mert amit adsz, azt kapod,
gondolat ölt alakot.
Amit küldesz, visszatér,
felelős vagy mindazért!
Ha hálás vagy, még adok,
a „jó tündér” is én vagyok!

Tárd ki szíved, s karjaid,
szabadságod ott lakik,
ne kulcsold a két kezed,
az csak rabsághoz vezet.
A szabadság benned él,
figyeld lelked, mert beszél,
s a te lelked egy velem,
s minden lélek gyermekem.
Mindőtökkel egy vagyok,
s ettől vagytok mind nagyok.

Szeresd társad, mint magad,
ennyi csak a feladat!
Szív vezessen, ne az ész,
szeretettel többre mész.
Szeretetből adj sokat,
tégy boldoggá másokat!
Meglátod, ez boldogít,
s mást is majd jóra tanít.
Ha szívedben fény ragyog,
érzed majd, hogy ott vagyok!

Aranyosi Ervin © 2017-09-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
23

By

Aranyosi Ervin: Álldogáltam a tengerpartján…

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , 3 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Álldogáltam a tengerpartján

Álldogáltam a tengerpartján,
hullámok rohantak felém.
Hallgattam bűvös morajlásuk,
s gondoltam: – Bárcsak érteném!

Távoli szélnek hozták hírét,
idegen föld üzenetét.
Talán teremtőm üzen vélük:
– Értsem, hogy mit üzen a lét.

Áradt a tenger őserővel,
felkapott mindent mi útjában állt.
Hiába küzdés, harc, erőszak,
elveszett mind, aki szembeszállt.

Azzal, mi árad szembemenni,
szembeszegülni nem érdemes,
éppoly hiba, mint nyugton ülni
mikor a szív a szépért repes.

Ne irigyeld hát, azt amid nincsen,
irigység rajtad nem segít.
Képzeld csak el, amire vágynál,
vetítsd vásznadra képeit.

Legyen a vágyad a vitorla,
legyen hajód a képzelet!
Képzeld el, mintha tiéd volna
s megérinthetné két kezed!

Sohase ússzál szembe árral,
sosem éred el vágyaid!
Vágyaid célja, árirányban,
mindig az út végén lakik.

Tiszteld meg magad, higgyél benne:
– Amire vágysz, mind jár neked!
Létezik már a végtelenben,
s csak arra vár, hogy elvegyed!

A világodban minden megillet,
minden, ami van érted él!
Legyen hát célod jó egészség,
engedd, hogy boldogabb legyél!

Ami csak van, mind téged szolgál,
kincs és öröm, mind jár neked!
Ha elhiszed, hogy rászolgáltál,
neked adja az Istened.

Másképpen nézz a nagyvilágra,
szeresd boldoggá önmagad,
árad a lét, mint tenger-hullám,
s újat hoz minden gondolat.

Azonosulj az áradással,
amely körül vesz, s átölel.
Higgyél magadban, megérdemled!
S eztán egy szebb jövő jön el.

Teremts magadnak egészséget,
boldog világot, életet!
Olyat, mit még csak lelked látott,
de hidd el, át is élheted.

Ez a világ nem ellened van,
érted jött létre, hogy tanulj:
– Örülni, élni, boldogulni!
saját hasznodra megjavulj.

Álldogáltam a tenger partján,
hullámok rohantak felém…
Hallgattam bűvös morajlásuk.
S lám, amit súgtak, értem én!

Aranyosi Ervin © 2017-07-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
14

By

Aranyosi Ervin: Nagypénteki gondolat

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , 16 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Nagypénteki gondolat

Napok szállnak, s igen gyakran érzed,
hogy a világ megfeszíthet téged,
keresztedet hordod láthatatlan,
Krisztust játszol emberi alakban.
Itt a Húsvét, gondolkozz el, kérlek:
– A Teremtőd mért teremtett téged?
Hogy szenvedj? Más bűnét vedd magadra?
Golgotát járj magadra hagyatva?
És a többi, ki ugyanígy érez,
kit tövis szúr, s össze-vissza vérez,
áldozatnak jött csak a világra?
Csukott szemed nyisd hát nagyra, tágra!
E világra tapasztalni jöttél,
jó Uraddal szerződést kötöttél!
Lelj örömöt, gazdagítsd a létet,
meríts erőt, tanulj emberséget!
Szereteted szórjad a világra,
rügy kerüljön minden élő ágra!
Tegyél csak jót, tegyél igazságot,
emeld fel a meggyötört világot!
Régi éned meghalt, s ha feltámad,
boldog világ szülessen utánad!

Aranyosi Ervin © 2017-04-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
5

By

Aranyosi Ervin: Olyan lesz a világ…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 8 hozzászólás

Fotó: Keszi László: Bubble day (Google)

 

Aranyosi Ervin: Olyan lesz a világ…

Olyan lesz a világ, amilyennek látod!
Lehet bús, borongós, esőcsepptől ázott,
sírosan rossz kedvű, mindenkire mérges…
Változtass hát rajta, minden lehetséges!
Hiszen az eső csak vidám cseppek tánca,
a kiszáradt útnak kisimul a ránca,
a port, szürkeséget lemossa a fákról,
vízzel gondoskodik minden kis virágról.
Figyeld, ha egy gyermek fénylő pocsolyát lát,
milyen nagy örömmel csapja bele lábát,
s a loccsanó víztől, hogy képes kacagni,
örömét mutatni, szívnek hangot adni.
Képes az esőbe napfényt csalogatni,
szivárvány színeknek csengő nevet adni,
élvezni a percet, várni a csodákra,
kíváncsi szemeit nyitva nagyra, tágra,
és ha hagyják neki, csodát is tapasztal,
mert a szép világunk terülj-terülj asztal!

Olyan lesz a világ, amilyennek látod,
s minden sokkal könnyebb, ha akad barátod,
kivel megoszthatod az élet csodáit,
aki veled érez, veled együtt játszik.
Kivel vidám Napot rajzolhatsz az égre,
kivel minden álom valóság lesz végre,
kivel átélheted, amit nyújt az élet,
segít átfesteni színnel az egészet.
Aki hasonlóan látja a világot,
ki együtt álmodik veled minden álmot,
ki a közös célért tűzbe menne érted,
s ki által a világ titkait megérted.
Ki a zokszót segít fénylő tűzbe vetni,
aki megmutatja, miért jó szeretni,
akire számíthatsz, s tőled is ezt várja,
mert ő lélek társad, a lelked barátja.

Olyan lesz a világ, amilyennek látod,
s könnyebb úgy megélni: Szívedet kitárod,
s amit kapsz a léttől hálás leszel érte.
Sose mérlegeld hát, hogy vajon megérte!
Élvezd ki a percet, keresd az örömöt,
s mondd, hogy: – Amit kapok,  hálásan köszönök!
Mert tudod, a hála az öröm mágnese,
háláért cserébe szebb lesz majd a mese!
Lásd hát meg a napfényt, találj szivárványra,
saját boldog fényed öntsd rá a világra,
s hagyd, amire nézel, minden tündököljön,
hagyd, hogy életedbe még több csoda jöjjön!
Lásd hát világodat mindig szebbnek, jobbnak,
légy a teremtője boldog holnapodnak.
Találd meg az útnak a napfényes részét,
irányítsd a létet, álmodd meg egészét!
Tégy mást is boldoggá, örüljön a létnek,
s legyen követője sorsod sikerének,
és ha utat mutatsz másoknak, meglátod,
a vágyaid szerint változik világod!

Aranyosi Ervin © 2017-04-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
18

By

Aranyosi Ervin: Teremtő gondolatok

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , 3 hozzászólás

teremtő gondolat
Aranyosi Ervin: Teremtő gondolatok

Tudod, a jó Isten nem lakik a mennyben,
mert ő itt van köztünk, itt a közeledben!
Amit épp cselekszel, Ő azonnal látja,
s minden gondolatod valóra is váltja.

Jót, vagy rosszat gondolsz, előbb-utóbb meglesz!
Hiszed Ő csinálja? Csudát! Te teremtesz!
Ha a jó dolgokon járna csak az eszed…
De te félsz, haragszol, és ezt rosszul teszed!

Tudnál teremteni sokkal szebb világot,
kár hogy sok mindenben az ördögöt látod.
Pedig nem létezik. Elméd szüleménye!
Ott él, hol kifogyott az ember reménye!

A jó Isten azt ad, amit el tudsz hinni,
amit csak képes vagy teremtésbe vinni.
Amiről van képed, s képes vagy meglátni,
azt tudod a létben, élőn megcsodálni!

Itt lakik az Isten, itt lakik te benned,
csak el kéne hinned és komolyan venned.
Mert a szíved tudja, mi is az igazság,
szereteten nem fog álnokság, vagy gazság!

Ha rossz Istent szolgálsz, azt is te teremted,
nem kéne ily tettre sosem vetemedned.
Megértened kéne a teremtő elmét,
s feledni a lelked sok rossz hiedelmét!

Van egy „varázspálcád”, szeretetnek hívják,
helyesen használni sajnos nem tanítják.
Amikor leszületsz máris megvan benned,
míg lelkedben mások nem csinálnak „rendet”.

Szabályok, tiltások, rút fenyegetések,
amit „jó szándékkal” az elmédbe vésnek,
s akad néhány köztük, mely életed védi,
de többségük káros, ördögi, s nem égi.

Eltanult dolgokkal lesz tele a fejed,
ez lesz hitrendszered, mert komolyan veszed.
Ezen a szűrőn át nézed a világot,
azt hiszed, így találsz egyszer boldogságot.

Pedig, ha igazán szívedre figyelnél,
az érzéseidtől boldogabb lehetnél,
ám te ragaszkodsz a mások igazához,
azért szenvedsz tőle, mert az meghatároz!

Mennyivel jobb lenne, ha szabad lehetnél,
szíved motiválna, őszintén szeretnél!
Képes lennél látni létedben a szépet,
s ebből képzelnél el sok-sok kedves képet.

Csak jót teremtenél, gyönyörű világot,
élő természetet, kinyíló virágot,
mosolygós arcokat, szerető szíveket,
s mindazt a sok csodát, amit vetít neked.

Próbáld hát világod boldoggá szeretni,
álmodd meg, és várjad, a dolgod csak ennyi!
A jó Isten pedig segít, ahol várod,
képzeleted szerint teremti világod!

Aranyosi Ervin © 2017-01-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
20

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyi elmélkedés

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: , , , , , , , , , 1 Comment

Karácsonyi elmélkedés
Aranyosi Ervin: Karácsonyi elmélkedés

Mindannyian „Jézusok” vagyunk,
a Teremtő csodás gyermekei.
Csak azt nem fogja fel cseppnyi agyunk,
mitől volt több, mi adatott neki?
A megértés, bizony sokat jelent,
s ő értette mi célból jött közénk.
Értelmet nyerne: – miért született? –
ha tanítását mind megértenénk.

Kétezer év hiába szállt tova,
nem lett vezérlő elv a szeretet.
Hisszük, hogy csak a sorsunk mostoha,
s hordjuk a terhet, mint ránk mért szerepet!
Ha féled Istent, hát nem tőle félsz,
akkor lelked uralja a gonosz,
egy vagy uraddal, benne, s véle élsz,
csak hinned kéne, s kerülne a rossz.

De te hiszed, pokol is létezik,
s a hit teremt, és teremtesz vele!
Titkon a lelked jóra éhezik,
s mégis hazugsággal töltöd tele.
Az életet könyvekből tanulod,
mert félsz mindent magadtól élni át,
csak elhiszed, de ma még nem tudod,
hogyan is zajlik az élet, a világ.

Nem hiszed el: – teremt a gondolat –
vágyad szerint, minden elérhető,
az életed sosem lesz így szabad,
mert úgy hiszed, nincsen hozzá erő!
Lekicsinyled a képességeid,
mert mások szerint a lelked képtelen,
kevés benned a kitartás, a hit,
s hiszed az élet rút, s reménytelen.

De ott van Ő, a teremtő erő,
bármit teszel, mindenben támogat,
de te, inkább kétséggel jössz elő,
s magad téped össze az álmodat!
Kérsz valamit, de abban nem hiszel,
hogy amit vágysz, valóban megkapod,
múltad szava, mely rossz útra visz el,
s a csalódás állandó állapot.

Jön a karácsony, s mondd mit ünnepelsz?
A pihenést, a fényt, evést, ivást?
Hogy néhány percnyi pihenésre lelsz,
hogy aztán folytasd a nagy rohanást?
Hát tényleg erről szólna a karácsony?
Jézus valóban ezért született?
Hogy néhány napra a robotból kiváltson,
hogy tartsál néha némi szünetet?

Sajnálom Őt, hisz nem Ő rajta múlott,
hogy követője semmit sem tanult.
Csak aranyborjú lába elé hullott,
s nem lett tanösvény a példaléptű múlt.
Tanulni kell még őszintén szeretni,
keresztet vinni kínban, másokért!
Sok elesettet a földről felemelni,
s teremteni egy méltóbb holnapért!

Aranyosi Ervin © 2016-12-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
3

By

Aranyosi Ervin: Teremtő mosoly

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , Leave a Comment

teremtő mosoly
Aranyosi Ervin: Teremtő mosoly

Ne felejts el mosolyogni!
Legyen tőle szép napod!
Próbálj új dolgokba fogni,
teremts boldog holnapot!

Minden napod legyen ünnep,
vidámsággal töltsd tele,
s ne sajnáld, ha épp úgy tűnhet,
másnak jutott a fele!

Ha mosolyod másnak adtad,
meglásd, vissza is kapod!
Így teremthetsz önmagadnak,
s másnak boldog holnapot!

Aranyosi Ervin © 2016-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
29

By

Aranyosi Ervin: Hiszek Istenemben

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , 4 hozzászólás

Hiszek Istenemben

Aranyosi Ervin: Hiszek Istenemben

Hiszek az Istenben, úgy, ahogy a Napban,
még ha nem is látom minden pillanatban,
még ha nem is érzem meleg, tiszta fényét,
akkor is birtoklom éltető reményét!

Hiszek Istenemben, mint éltető esőben,
mert áldását szórja, s nem vár semmit tőlem.
Nincs is egyéb dolgom, mint szívemből adni,
szeretetét szórva, a világra hatni.

Hiszek az Istenben, mint tiszta levegőben,
lélegzetvételben, melyből kijut bőven,
s amely életben tart, s a tüdőmbe árad,
amit a jó Isten adni el nem fárad.

Hiszek a szavakban, lelkem erejében,
amit Isten adott, hogy világát éljem.
Enyém a teremtés, gondolat hatalma,
és enyém a tudás, s jelképe, az alma.

Hiszek Istenemben, enyém gazdagsága,
az élet fájának gyümölcstermő ága.
Csak az nem az enyém, miben hitem gátol,
mert azt megtagadja lelkem önmagától.

Mert Istenem megad mindent, amit kérek,
mit el merek hinni, vagy amit remélek,
s amit én úgy hiszek: – Jár, mert megérdemlem,
aminek a magja kicsírázik bennem.

Elérhetek bármit, miben hinni merek,
mire képes vagyok, úgy mint „Isten-gyerek”,
akit teremtője ezzel felruházott,
kit képességekkel gazdagon megáldott.

Hiszek az Istenben, magáért teremtett,
hogy a világában én teremtsek rendet,
s adott nekem hozzá végtelen sok társat,
hogy egy színes álmot majd valóra váltsak!

Hiszek Istenemben, a szeretet szavában,
szeretetet szórni, a dolgom a mában!
Hitet, reményt adni fénnyel a sötétben,
tenni, amit tudok, csendben, észrevétlen…

Aranyosi Ervin © 2016-10-29.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
18

By

Aranyosi Ervin: Viharban

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , 3 hozzászólás

viharban
Aranyosi Ervin: Viharban

Félelmetes, csodálatos, de miért csinálja?
Vágtat a szél át a réten, s hajlik száz virágja.
Szürke égbolt, bokros felhők, szállnak szakadatlan,
rémületet ébresztve a szálló madarakban.
Izzó villám, fény ostorként csap végig az égen,
csattanóját dörömbölő mennydörgésnek  vélem.
Félelem jár a víz felett, habja fodrozódik,
kiskutyámnak, mintha fájna, – közelebb húzódik.
– Mondd csak vihar, m’ért ijesztgetsz, m’ért téped a fákat?
M’ért jó az, hogy sírva bújik minden kedves állat.
M’ért haragszol, mond ki bántott, kin kell bosszút állnod?
Szállj vissza a teremtődhöz és folytasd az álmod!

Aranyosi Ervin © 2016-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
10

By

Aranyosi Ervin: A fák és madarak napjára

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , 4 hozzászólás

Kakasy Éva: A madarak és fák napja

Kakasy Éva: A madarak és fák napja

Aranyosi Ervin: A fák és madarak napjára

Üzenem a fáknak és a madaraknak:
– Boldog az én szívem, örülök, hogy vannak!
Mert tudom a sok fa tüdeje a Földnek,
ők a teremtői a tiszta levegőnek.
Na, de nem csak ezért tisztelem a fákat,
akik élőhelyet adnak sok madárnak,
hanem szépek, zöldek, jó magasra nőnek,
tagjai lehetnek ligetnek, erdőnek.
Lombjuk palettája milliónyi zöldnek,
dicsérik munkáját az őket Teremtőnek.
Mennyi féle levél és hány féle termés,
ahogy lélegeznek, jól kitalált, elmés.
És ha a törzsüket gyakran megöleled,
energiát adnak, csodát tesznek veled.
Gyökereiken át beléd élet árad,
szeresd hát a fákat, hisz jobbak tenálad.
Hisz, mindent, mijük van, önzetlenül adják,
az embert jóságban jócskán meghaladják.
Te csak annyit tehetsz, óvjad, védjed őket,
csak hagyd őket élni, becsüld az erdőket!

S tudd, madárdal nélkül, unalmas a hajnal,
együtt ébredeznek a felkelő Nappal.
Manapság sok veszély leselkedik rájuk,
pedig lelket vidít reggeli trillájuk.
Ha figyeled őket, látod, csodaszépek,
és ha szomorú vagy, egy szép madárének
lelked megnyugtatja, elűzi a gondot,
leveszi lelkedről a fájó koloncot.
Színesek, pajkosak, jobbra-balra szállnak,
párjukat csábítva vígan dalolásznak.
Kedves kis lakói ligetnek, erdőnek,
mosolyt gerjesztenek, ha figyeled őket.

Üzenem a fáknak és a madaraknak:
– Ha én rajtam múlik, élnek, megmaradnak,
csak olyan pusztítja, aki élni sem mer,
csak a pénzt hajszoló, felelőtlen ember!

Aranyosi Ervin © 2016-05-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »