Category: A nap gondolata, Mindennapok, élet, gyász, remény, hit
Tags: Aranyosi Ervin, lét, örök, pillanat, szeretet. vers, végtelen
Aranyosi Ervin: Örök-lét
A pillanat, reám talált,
és éreztem a késztetést:
– Meg kell mutatnom önmagam!
Az, hogy vagyok, nagyon kevés!
Mert több vagyok, mint cseppnyi lény!
Szárnyára vett a képzelet.
Érzéssel csodát alkotok,
és képbe álmodom neked!
A múltat tényként rögzítem,
jelenben írok szebb jövőt,
s ne félj, nem ártok senkinek.
Ne bántsd az álmokat szövőt!
Én hívlak inkább, tarts velem,
s lásd, a világ határtalan.
Ha megérint a végtelen,
ne hidd: A létnek súlya van!
Légy hát madár és szárnyaid,
emeljenek az égbe fel!
A szabadság, benned lakik,
csak ezt kell hinned végre el!
Szíved, mint csepp motor, dobog.
Testedben száguld most a vér.
Lelkedet hála járja át
egy felemelő holnapért.
Hajtó erőd a szeretet,
megújuló energia,
mely látni hagyja szemedet,
s nem kell sosem kifogynia.
A harc, a küzdelem lehúz,
s béklyód, ha végre eldobod,
nem rögzít Földhöz semmi sem,
tüzed szikrát vet, s fellobog.
Emelkedsz, hív a végtelen,
mágnesként vonz fénylő Napod.
Az öröklét kincsét velem,
eléred végre, s megkapod!
Aranyosi Ervin © 2015-01-18.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások