vers | Aranyosi Ervin versei

júl
18

Aranyosi Ervin: Költő vagyok…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, emberiség, játszótársam, Költő vagyok..., lelkemből, rím, ritmus, szeretet, vers, vidám, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Költő vagyok…

Ki is lehetek én? Költő és versíró.
Vidám egy poéta, szeretettel bíró.
Lelkem beleírom a neked írt versbe,
édesanyanyelvem büszkén ünnepelve!

Nem magamnak írok, és nem is magamról,
néha a lelkemből ébresztő harang szól.
Istent másképp látom, mint a legtöbb ember,
aki egy teremtőt elképzelni sem mer.

Verseimnek célja tanítani jóra,
szeretetre, szépre, tiszta, igaz szóra.
A rím és a ritmus kedves játszótársam,
vissza köszön versben, szívem szólamában…

Van, hogy vidám vagyok, s olyan verset írok.
Van, hogy rossz a kedvem, s veled együtt sírok.
Az emberiséggel szebb világra vágyom,
keresem utamat, amin vezet álmom.

Ha néhány gondolat megérinti lelked,
talán az ébredést meg kell ünnepelned!
Talán összefogva, egy jobb útra lépünk,
talán itt a Földön mennyországba érünk.

Ha csak egy embernek megszépítem létét,
jobb utat mutatva megkönnyítem léptét,
ha a verseimmel jót tehetek érte,
akkor költő sorsom nekem már megérte…

Aranyosi Ervin © 2019-07-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
16

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mindjárt jövök…

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, búcsúzás, hozzád, Lélek, Mindjárt jövök..., okos, vers, visszajövök Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Mindjárt jövök…

Ne nézz ilyen szomorúan,
mert most el kell mennem.
Rám is várnak feladatok,
amit meg kell tennem.
Nem vihetlek el magammal,
pedig úgy vinnélek!
Valahányszor el kell válnunk,
szomorú a lélek.
Látom, te is elkeseredsz,
de sietek vissza!
Okos füled búcsúzásom,
mint a vizet issza.
Ígérem, hogy visszajövök,
hamarosan hozzád!
Tudom, az a pillanat majd
nagy örömöt hoz rád…

Aranyosi Ervin © 2019-07-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
16

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hölgy feketében

Category: dalszöveg Tags: álom, anyja, Aranyosi Ervin, fájdakom, győzelem, háború, Hölgy feketében, lovag, lovak, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hölgy feketében
(Uriah Heep – Lady in Black című dalának magyarítása)
Az eredeti dal az alábbi linken hallható:
https://www.youtube.com/watch?v=N0H48bpJziQ

Ő eljött hozzám egy napon,
egy hideg téli hajnalon,
és hosszú haját borzolta a jeges téli szél.

Én nem tudom már merre járt,
a sötétben rám hogy talált,
A pusztulásban nem győzhettem,
nem láttam a célt.

Ahh Ahh Ahh, Ahh Ahh Ahh Ahh

Ő megkérdezte a nevem
hogy hányan voltak ellenem,
s én elmondtam, hogy szükségem lesz
pár barátra még.
És szükségem van lovakra,
pár támogató lovagra
és lelkes lettem éreztem,
hogy nem jött el a vég.

Ő nem akart több háborút,
hol annyi álom szertehullt,
mert háborúzni könnyű,
csupán átélni nehéz.

Hisz minden ember anyja ő,
de fájdalma csak egyre nő,
várja mikor győzhet végre
majd a józan ész?

Ahh Ahh Ahh, Ahh Ahh Ahh Ahh

Ó hölgyem nyújtsd a két kezed,
már nem várom a végzetet,
S Ő mondta: bízzak őbenne,
s a szívem lángra gyúlt.
Az erő meg nem mérhető,
a lét békésen élhető,
higgyem el, a háborúknak rég bealkonyult.

Hát megfordult és ment tovább,
az élet napos oldalát,
megmutatta, s éreztem
hogy helyes ez az út,

Felgyújtotta szívemet
és megmutatta mint lehet,
befejezni mindörökre az összes háborút!

Ha egyszer eljön hozzátok,
majd véget érhet az átok,
minden szava eloszlatja
bennünk a borút!

Ahh Ahh Ahh, Ahh Ahh Ahh Ahh

Aranyosi Ervin © 2017-09-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Felkavart világ

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: aljas, Aranyosi Ervin, értékes, felad, Felkavart világ, gonosz, jó, költözik, lötty, nemes, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Felkavart világ

Felkavarták a világot,
épp az alja van felül,
de a lélek, bizony, érzi
hogy a nyakán gonosz ül.
Ám ha érzi, miért hallgat,
miért nem tesz ellene?
Mert bizony a világ löttyét
rendbe tenni kellene!

Aki aljas legyen alul,
felette a jó, nemes,
ülepedni kéne hagyni,
az lenne az érdekes.
Mert míg velünk kavartatják,
a jót fent lefölözik,
az értékes meg feladja,
s behódol, vagy költözik.

Aranyosi Ervin © 2019-07-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
13

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Legyél boldog!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, boldog, család, csillagok, ember, hálás, Isten, jóság, lábnyom, Legyél boldog!, teremtő, vers, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Legyél boldog!

Legyél boldog ember, felejtsd el bűneid,
élj a természetnek törvényei szerint!
Hiszen egy az Isten, s te is egy vagy véle,
s minden mi létező, az ő teremtménye.

Teremtőd csak vezet. Adott egy világot,
akár merre nézel, benne csak őt látod!
Tudod, hogy teremtett? Mesés gondolattal,
s téged felruházott komoly feladattal.

Ismerd meg magadat! Értsd meg a világát!
Csak így lehetsz képes megfogni a lábát!
Kitaposott úton lábnyomát követni,
mások elméjébe tudásmagot vetni.

Az, hogy leszülettél, már maga is csoda,
s okkal jöttél ide, s nem mehettél oda,
ahol nincs rád szükség, ahol nem hiányzol,
hol kilógsz a sorból, Isten batyujából.

Ezért a világért kéne hálás lenned,
az isteni szikrát lángra gyújtva benned.
Lassan megérteni, mi miért történik,
s nem az életedet szenvedni csak végig.

Hisz a legtöbb ember fuldoklik a létben,
szomját nem olthatja az élet vizében,
mert csak a halálra, elmúlásra gondol,
nem olvassa sorsát ki a csillagokból.

Legyél boldog ember, leld meg örömödet,
lásd el jóságoddal éltető körödet!
Családod, nemzeted váljék többé véled,
amikor már végre saját léted éled!

Szeresd a hazádat, édes anyafölded,
tegyél annyit érte, ami telik tőled!
Használd anyanyelved teremtő szavait,
amely körülírja holnapod napjait.

Leld meg világodban az apró csodákat,
ami boldoggá tesz, s előnyödre válhat,
és úgy adj magadból, mást is felemelve,
hogy már kezedben van életed értelme!

Addig keress, kutass választ a kérdésre,
hogy teremtő atyád miért hívott létre?
Ha már kezedben van, legyél tőle boldog,
s gond nélkül, hálával végezd el a dolgod!

Aranyosi Ervin © 2019-07-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ébredjetek Földlakók!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, bolygó, Ébredjetek Földlakók, ember, Lélek, parazita, szemét, szeretet, tudatlanság, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Ébredjetek Földlakók!

Ébredjetek Föld lakói,
megvezettek titeket,
a hatalom odafentről
a jóléttel hiteget.

Közben fejekben sötétség,
s a szegénység egyre nő.
Hazugságok posványára
épülhet egy szebb jövő?

Ébredjetek Föld lakói,
nyissátok ki szemetek,
Munka árán veszitek meg,
naponta a szemetet.

Csillogásba, flitterekbe
csomagolt már a világ,
élősködő tudatlanság
az agybogár, ami rág.

Ébredjetek Föld lakói,
rázzátok fel magatok,
hozzászólni az élethez
nem akad már szavatok?

Kiürül a szép lelketek,
elenyész a szeretet,
ez a mai társadalom
vezérelt, megvezetett.

Ébredjetek Föld lakói,
Földünk megrázza magát,
lesodorja a testéről
paraziták csapatát.

A bolygó túl fogja élni,
csak az ember tűnik el.
Mert élők az élősködőt
nem sokáig tűrik el!

Aranyosi Ervin © 2019-07-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Furcsa érzés

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, csodállak, Furcsa érzés, remélem, súgom, szerelem, szívem, téged, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Furcsa érzés

Furcsa érzés tört szívemre,
el kell dalolnom neked!
Nélküled e létben élnem,
hidd el, többé nem lehet!
Egész nap téged csodállak,
éjjel rólad álmodom,
s remélem, ha jön a reggel,
arcod újra láthatom.
Furcsa érzés tört szívemre,
azt hiszem, ez szerelem,
azt remélem, te is érzed,
s boldog leszel te velem.
Ezért hát füledbe súgom,
szívem szép üzenetét,
s remélem a válaszodtól
még csodásabb lesz e lét!

Aranyosi Ervin © 2019-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
10

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tanítsd gyermekedet

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álmok, Aranyosi Ervin, igaz, képesség, Lélek, tanít, Tanítsd gyermekedet, tehetség, teremtés, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Tanítsd gyermekedet

Tanítsd a gyereked, hogy legyen önálló,
minden esés után könnyen talpra álló!
Ismerje meg magát, milyen különleges,
találja meg mindig, mindazt, amit keres!

Tanítsd meg, magára hadd lehessen büszke,
s amíg a vas forró, addig folyton üsse!
Ám ha kell, álljon meg, és gondolja végig,
hogyan tud felszállni álmokkal az égig.

Lelki szemeivel, hogy alkosson képet,
hogyan használja majd ezt a képességet.
Hogy váljon képessé, újat álmodóvá,
használja értelmét, ne tehessék lóvá!

Hagyd, hogy véghez vigye, amit csak elképzel,
formálja világát két kezével, s ésszel!
Engedd, hogy magától döntéseket hozzon,
s amit csak kitalál, bátran vállalkozzon.

Keresse igazát, és álljon ki érte,
kapja meg a választ az összes miért-re!
Kíváncsiság hajtsa, a szabadság vágya,
s lelkében a kulcsot biztos megtalálja.

Tanítsd hát gyermeked, találjon magára,
a teremtő elme ráfér a világra!
Legyen önbizalma, legyen tehetsége,
sose kételkedjen, önmaga elég-e!

Aranyosi Ervin © 2019-07-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mosoly a tükörben

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, dül, jókedv, Mosoly a tükörben, nevet, recept, szív, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Mosoly a tükörben

Nézd csak a mosolyod,
nézd meg a tükörben,
s lásd meg, a világ is
ragyogni kezd körben!
Először erőltesd,
míg szívedig nem jut,
amíg a szád széle
a füledig nem fut.
A jókedv receptjét
a kezedbe adom:
Ha nem nevetsz máson,
hát nevess magadon!

Aranyosi Ervin © 2019-07-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Közhelyekben élünk

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: alantas, Aranyosi Ervin, bánat, élet, életképek, hitrendszer, igazol, kifogás, Közhelyekben élünk, sivár, sors, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Közhelyekben élünk

Az emberek közhelyekkel okosítják magukat,
semmit mondó életképek beszélnek hasba lyukat.
Okoskodók így sírják el másoknak a bánatuk,
mintha létünk gazdagodna, jobbá válna általuk.
Így megosztva, nyilvánossá teszik a panaszkodást,
azt kívánva, más se tudjon átérezni soha mást.
Kifogásként használható, magyarázó szövegek,
degradálják alantassá, sivárrá az életet.
De jó lenne felébredni, s meglátni az igazat,
mitől javul az életünk, mi jó nekünk, mi vacak?
Rossz hitrendszert terjesztgetni, ami téged igazol,
mikor gyommal telt a kerted, s nincsen, aki kigazol?
Szerencsétlen flótásokkal gyógyíttatod lelkedet?
Mint egy haldokló sírásó, akit nincs ki eltemet?
Elrabolják bizalmadat, másba vetett hitedet,
s mindig akad, ki ezt látva hazugsággal hiteget.
Csukott szemmel a világban, csak túlélni akarunk?
Igazoljuk önmagunkat, egyszer úgyis meghalunk?
Tudatlanul, mások által megírt sorstól szenvedünk?
Azt mondják, hogy egyszer élünk. Ilyen élet kell nekünk?

Aranyosi Ervin © 2019-07-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Költő vagyok…

Ki is lehetek én? Költő és versíró. Vidám egy poéta, szeretettel bíró. Lelkem beleírom a neked írt versbe, édesanyanyelvem büszkén ünnepelve!

Nem magamnak írok, és nem is magamról, néha a lelkemből ébresztő harang szól. Istent másképp látom, mint a legtöbb ember, aki egy teremtőt elképzelni sem mer.

Verseimnek célja tanítani jóra, szeretetre, szépre, tiszta, igaz szóra. A rím és a ritmus kedves játszótársam, vissza köszön versben, szívem szólamában…

Van, hogy vidám vagyok, s olyan verset írok. Van, hogy rossz a kedvem, s veled együtt sírok. Az emberiséggel szebb világra vágyom, keresem utamat, amin vezet álmom.

Ha néhány gondolat megérinti lelked, talán az ébredést meg kell ünnepelned! Talán összefogva, egy jobb útra lépünk, talán itt a Földön mennyországba érünk.

Ha csak egy embernek megszépítem létét, jobb utat mutatva megkönnyítem léptét, ha a verseimmel jót tehetek érte, akkor költő sorsom nekem már megérte…

Aranyosi Ervin: Mindjárt jövök…

Aranyosi Ervin: Hölgy feketében (Uriah Heep – Lady in Black című dalának magyarítása) Az eredeti dal az alábbi linken hallható: https://www.youtube.com/watch?v=N0H48bpJziQ

Ő eljött hozzám egy napon, egy hideg téli hajnalon, és hosszú haját borzolta a jeges téli szél.

Én nem tudom már merre járt, a sötétben rám hogy talált, A pusztulásban nem győzhettem, nem láttam a célt.

Ahh Ahh Ahh, Ahh Ahh Ahh Ahh

Ő megkérdezte a nevem hogy hányan voltak ellenem, s én elmondtam, hogy szükségem lesz pár barátra még. És szükségem van lovakra, pár támogató lovagra és lelkes lettem éreztem, hogy nem jött el a vég.

Ő nem akart több háborút, hol annyi álom szertehullt, mert háborúzni könnyű, csupán átélni nehéz.

Hisz minden ember anyja ő, de fájdalma csak egyre nő, várja mikor győzhet végre majd a józan ész?

Ahh Ahh Ahh, Ahh Ahh Ahh Ahh

Ó hölgyem nyújtsd a két kezed, már nem várom a végzetet, S Ő mondta: bízzak őbenne, s a szívem lángra gyúlt. Az erő meg nem mérhető, a lét békésen élhető, higgyem el, a háborúknak rég bealkonyult.

Hát megfordult és ment tovább, az élet napos oldalát, megmutatta, s éreztem hogy helyes ez az út,

Felgyújtotta szívemet és megmutatta mint lehet, befejezni mindörökre az összes háborút!

Ha egyszer eljön hozzátok, majd véget érhet az átok, minden szava eloszlatja bennünk a borút!

Ahh Ahh Ahh, Ahh Ahh Ahh Ahh

Aranyosi Ervin: Felkavart világ

Felkavarták a világot, épp az alja van felül, de a lélek, bizony, érzi hogy a nyakán gonosz ül. Ám ha érzi, miért hallgat, miért nem tesz ellene? Mert bizony a világ löttyét rendbe tenni kellene!

Aki aljas legyen alul, felette a jó, nemes, ülepedni kéne hagyni, az lenne az érdekes. Mert míg velünk kavartatják, a jót fent lefölözik, az értékes meg feladja, s behódol, vagy költözik.

Aranyosi Ervin: Legyél boldog!

Legyél boldog ember, felejtsd el bűneid, élj a természetnek törvényei szerint! Hiszen egy az Isten, s te is egy vagy véle, s minden mi létező, az ő teremtménye.

Teremtőd csak vezet. Adott egy világot, akár merre nézel, benne csak őt látod! Tudod, hogy teremtett? Mesés gondolattal, s téged felruházott komoly feladattal.

Ismerd meg magadat! Értsd meg a világát! Csak így lehetsz képes megfogni a lábát! Kitaposott úton lábnyomát követni, mások elméjébe tudásmagot vetni.

Az, hogy leszülettél, már maga is csoda, s okkal jöttél ide, s nem mehettél oda, ahol nincs rád szükség, ahol nem hiányzol, hol kilógsz a sorból, Isten batyujából.

Ezért a világért kéne hálás lenned, az isteni szikrát lángra gyújtva benned. Lassan megérteni, mi miért történik, s nem az életedet szenvedni csak végig.

Hisz a legtöbb ember fuldoklik a létben, szomját nem olthatja az élet vizében, mert csak a halálra, elmúlásra gondol, nem olvassa sorsát ki a csillagokból.

Legyél boldog ember, leld meg örömödet, lásd el jóságoddal éltető körödet! Családod, nemzeted váljék többé véled, amikor már végre saját léted éled!

Szeresd a hazádat, édes anyafölded, tegyél annyit érte, ami telik tőled! Használd anyanyelved teremtő szavait, amely körülírja holnapod napjait.

Leld meg világodban az apró csodákat, ami boldoggá tesz, s előnyödre válhat, és úgy adj magadból, mást is felemelve, hogy már kezedben van életed értelme!

Addig keress, kutass választ a kérdésre, hogy teremtő atyád miért hívott létre? Ha már kezedben van, legyél tőle boldog, s gond nélkül, hálával végezd el a dolgod!

Aranyosi Ervin: Ébredjetek Földlakók!

Ébredjetek Föld lakói, megvezettek titeket, a hatalom odafentről a jóléttel hiteget.

Közben fejekben sötétség, s a szegénység egyre nő. Hazugságok posványára épülhet egy szebb jövő?

Ébredjetek Föld lakói, nyissátok ki szemetek, Munka árán veszitek meg, naponta a szemetet.

Csillogásba, flitterekbe csomagolt már a világ, élősködő tudatlanság az agybogár, ami rág.

Ébredjetek Föld lakói, rázzátok fel magatok, hozzászólni az élethez nem akad már szavatok?

Kiürül a szép lelketek, elenyész a szeretet, ez a mai társadalom vezérelt, megvezetett.

Ébredjetek Föld lakói, Földünk megrázza magát, lesodorja a testéről paraziták csapatát.

A bolygó túl fogja élni, csak az ember tűnik el. Mert élők az élősködőt nem sokáig tűrik el!

Aranyosi Ervin: Furcsa érzés

Aranyosi Ervin: Tanítsd gyermekedet

Tanítsd a gyereked, hogy legyen önálló, minden esés után könnyen talpra álló! Ismerje meg magát, milyen különleges, találja meg mindig, mindazt, amit keres!

Tanítsd meg, magára hadd lehessen büszke, s amíg a vas forró, addig folyton üsse! Ám ha kell, álljon meg, és gondolja végig, hogyan tud felszállni álmokkal az égig.

Lelki szemeivel, hogy alkosson képet, hogyan használja majd ezt a képességet. Hogy váljon képessé, újat álmodóvá, használja értelmét, ne tehessék lóvá!

Hagyd, hogy véghez vigye, amit csak elképzel, formálja világát két kezével, s ésszel! Engedd, hogy magától döntéseket hozzon, s amit csak kitalál, bátran vállalkozzon.

Keresse igazát, és álljon ki érte, kapja meg a választ az összes miért-re! Kíváncsiság hajtsa, a szabadság vágya, s lelkében a kulcsot biztos megtalálja.

Tanítsd hát gyermeked, találjon magára, a teremtő elme ráfér a világra! Legyen önbizalma, legyen tehetsége, sose kételkedjen, önmaga elég-e!

Aranyosi Ervin: Mosoly a tükörben

Nézd csak a mosolyod, nézd meg a tükörben, s lásd meg, a világ is ragyogni kezd körben! Először erőltesd, míg szívedig nem jut, amíg a szád széle a füledig nem fut. A jókedv receptjét a kezedbe adom: Ha nem nevetsz máson, hát nevess magadon!

Aranyosi Ervin: Közhelyekben élünk

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Ki is lehetek én? Költő és versíró.
Vidám egy poéta, szeretettel bíró.
Lelkem beleírom a neked írt versbe,
édesanyanyelvem büszkén ünnepelve!

Nem magamnak írok, és nem is magamról,
néha a lelkemből ébresztő harang szól.
Istent másképp látom, mint a legtöbb ember,
aki egy teremtőt elképzelni sem mer.

Verseimnek célja tanítani jóra,
szeretetre, szépre, tiszta, igaz szóra.
A rím és a ritmus kedves játszótársam,
vissza köszön versben, szívem szólamában…

Van, hogy vidám vagyok, s olyan verset írok.
Van, hogy rossz a kedvem, s veled együtt sírok.
Az emberiséggel szebb világra vágyom,
keresem utamat, amin vezet álmom.

Ha néhány gondolat megérinti lelked,
talán az ébredést meg kell ünnepelned!
Talán összefogva, egy jobb útra lépünk,
talán itt a Földön mennyországba érünk.

Ha csak egy embernek megszépítem létét,
jobb utat mutatva megkönnyítem léptét,
ha a verseimmel jót tehetek érte,
akkor költő sorsom nekem már megérte…

Aranyosi Ervin: Hölgy feketében
(Uriah Heep – Lady in Black című dalának magyarítása)
Az eredeti dal az alábbi linken hallható:
https://www.youtube.com/watch?v=N0H48bpJziQ

Ő eljött hozzám egy napon,
egy hideg téli hajnalon,
és hosszú haját borzolta a jeges téli szél.

Én nem tudom már merre járt,
a sötétben rám hogy talált,
A pusztulásban nem győzhettem,
nem láttam a célt.

Ő megkérdezte a nevem
hogy hányan voltak ellenem,
s én elmondtam, hogy szükségem lesz
pár barátra még.
És szükségem van lovakra,
pár támogató lovagra
és lelkes lettem éreztem,
hogy nem jött el a vég.

Ő nem akart több háborút,
hol annyi álom szertehullt,
mert háborúzni könnyű,
csupán átélni nehéz.

Hisz minden ember anyja ő,
de fájdalma csak egyre nő,
várja mikor győzhet végre
majd a józan ész?

Ó hölgyem nyújtsd a két kezed,
már nem várom a végzetet,
S Ő mondta: bízzak őbenne,
s a szívem lángra gyúlt.
Az erő meg nem mérhető,
a lét békésen élhető,
higgyem el, a háborúknak rég bealkonyult.

Hát megfordult és ment tovább,
az élet napos oldalát,
megmutatta, s éreztem
hogy helyes ez az út,

Felgyújtotta szívemet
és megmutatta mint lehet,
befejezni mindörökre az összes háborút!

Ha egyszer eljön hozzátok,
majd véget érhet az átok,
minden szava eloszlatja
bennünk a borút!

Felkavarták a világot,
épp az alja van felül,
de a lélek, bizony, érzi
hogy a nyakán gonosz ül.
Ám ha érzi, miért hallgat,
miért nem tesz ellene?
Mert bizony a világ löttyét
rendbe tenni kellene!

Aki aljas legyen alul,
felette a jó, nemes,
ülepedni kéne hagyni,
az lenne az érdekes.
Mert míg velünk kavartatják,
a jót fent lefölözik,
az értékes meg feladja,
s behódol, vagy költözik.

Legyél boldog ember, felejtsd el bűneid,
élj a természetnek törvényei szerint!
Hiszen egy az Isten, s te is egy vagy véle,
s minden mi létező, az ő teremtménye.

Teremtőd csak vezet. Adott egy világot,
akár merre nézel, benne csak őt látod!
Tudod, hogy teremtett? Mesés gondolattal,
s téged felruházott komoly feladattal.

Ismerd meg magadat! Értsd meg a világát!
Csak így lehetsz képes megfogni a lábát!
Kitaposott úton lábnyomát követni,
mások elméjébe tudásmagot vetni.

Az, hogy leszülettél, már maga is csoda,
s okkal jöttél ide, s nem mehettél oda,
ahol nincs rád szükség, ahol nem hiányzol,
hol kilógsz a sorból, Isten batyujából.

Ezért a világért kéne hálás lenned,
az isteni szikrát lángra gyújtva benned.
Lassan megérteni, mi miért történik,
s nem az életedet szenvedni csak végig.

Hisz a legtöbb ember fuldoklik a létben,
szomját nem olthatja az élet vizében,
mert csak a halálra, elmúlásra gondol,
nem olvassa sorsát ki a csillagokból.

Legyél boldog ember, leld meg örömödet,
lásd el jóságoddal éltető körödet!
Családod, nemzeted váljék többé véled,
amikor már végre saját léted éled!

Szeresd a hazádat, édes anyafölded,
tegyél annyit érte, ami telik tőled!
Használd anyanyelved teremtő szavait,
amely körülírja holnapod napjait.

Leld meg világodban az apró csodákat,
ami boldoggá tesz, s előnyödre válhat,
és úgy adj magadból, mást is felemelve,
hogy már kezedben van életed értelme!

Addig keress, kutass választ a kérdésre,
hogy teremtő atyád miért hívott létre?
Ha már kezedben van, legyél tőle boldog,
s gond nélkül, hálával végezd el a dolgod!

Ébredjetek Föld lakói,
megvezettek titeket,
a hatalom odafentről
a jóléttel hiteget.

Közben fejekben sötétség,
s a szegénység egyre nő.
Hazugságok posványára
épülhet egy szebb jövő?

Ébredjetek Föld lakói,
nyissátok ki szemetek,
Munka árán veszitek meg,
naponta a szemetet.

Csillogásba, flitterekbe
csomagolt már a világ,
élősködő tudatlanság
az agybogár, ami rág.

Ébredjetek Föld lakói,
rázzátok fel magatok,
hozzászólni az élethez
nem akad már szavatok?

Kiürül a szép lelketek,
elenyész a szeretet,
ez a mai társadalom
vezérelt, megvezetett.

Ébredjetek Föld lakói,
Földünk megrázza magát,
lesodorja a testéről
paraziták csapatát.

A bolygó túl fogja élni,
csak az ember tűnik el.
Mert élők az élősködőt
nem sokáig tűrik el!

Tanítsd a gyereked, hogy legyen önálló,
minden esés után könnyen talpra álló!
Ismerje meg magát, milyen különleges,
találja meg mindig, mindazt, amit keres!

Tanítsd meg, magára hadd lehessen büszke,
s amíg a vas forró, addig folyton üsse!
Ám ha kell, álljon meg, és gondolja végig,
hogyan tud felszállni álmokkal az égig.

Lelki szemeivel, hogy alkosson képet,
hogyan használja majd ezt a képességet.
Hogy váljon képessé, újat álmodóvá,
használja értelmét, ne tehessék lóvá!

Hagyd, hogy véghez vigye, amit csak elképzel,
formálja világát két kezével, s ésszel!
Engedd, hogy magától döntéseket hozzon,
s amit csak kitalál, bátran vállalkozzon.

Keresse igazát, és álljon ki érte,
kapja meg a választ az összes miért-re!
Kíváncsiság hajtsa, a szabadság vágya,
s lelkében a kulcsot biztos megtalálja.

Tanítsd hát gyermeked, találjon magára,
a teremtő elme ráfér a világra!
Legyen önbizalma, legyen tehetsége,
sose kételkedjen, önmaga elég-e!

Nézd csak a mosolyod,
nézd meg a tükörben,
s lásd meg, a világ is
ragyogni kezd körben!
Először erőltesd,
míg szívedig nem jut,
amíg a szád széle
a füledig nem fut.
A jókedv receptjét
a kezedbe adom:
Ha nem nevetsz máson,
hát nevess magadon!