világ | Aranyosi Ervin versei

szept
6

Aranyosi Ervin: Fesd színesre a napod!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: arc, ecset, fesd, kép, mosoly, nap, paletta, reggel, színes, szürke, vidámság, világ 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Fesd színesre a napod!

Minden egyes reggel kapsz egy szürke képet.
Ha te úgy akarod, egész nap ezt nézed!
Ezért a világot szürke színben látod:
– szürke valóságod, szürke minden álmod.

Persze van mód arra, mikor reggel felkelsz,
ecsetedért nyúlhatsz, színeket keverhetsz!
Egy kis vidámsággal, némi élénkséggel
elbánhatsz a nyűggel, minden nehézséggel.

Ne felejts el reggel színeket keverni,
mindennapi jó kedvedet újra visszanyerni!
Mosolyodat felölteni – másra is ragyogjon –
hogy a hála szép szívedben tündöklésbe fogjon!

Legyen tarka minden napod, fesd még színesebbre,
élményekkel gazdagodhass, mire jön az este!
Hála legyen palettádon, s ezer színben játsszon,
te lehess a legboldogabb ember a világon.

Engedd, hogy a sok kedves szín szép arcodra üljön,
engedd, hogy a mások arca tőle felderüljön!
Hagyd, hogy rajta tündököljön mosolyod varázsa,
hadd lehessen minden más arc, a te arcod mása.

Színezd ki a szürke képet, amit reggel kaptál,
jó lenne, ha világodnak szép színeket adnál.
Kiélveznél minden percet, alkotóvá válnál,
s minden egyes színes napot szíveddel csodálnál!

Aranyosi Ervin © 2017-09-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: MAG-ok vagyunk!

Category: dalszöveg Tags: ázik, büszke, csírázik, fény, lét, mag, MAGunk, magyar, megszülettél, szív, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: MAG-ok vagyunk!

MAGyar vagyok,
MAGból lettem!
Csodát tenni
megszülettem.

Mivel bízok
önMAGamban,
jövő vagyok
élő MAGban.

Ref.:
A világban szerte szórtak,
bizony, van sok szerteszórt MAG,
csak a hit fénye hiányzik,
a tudás sötétben ázik,
de ha ázik,
– előbb utóbb kicsírázik!

Hej, ti MAGok
ébredjetek,
gazdagabb
a lét veletek!

Engedjük a
fényt MAGunkba,
Táplálja a
fényt a munka!

Ref.:
A világban szerte élünk,
gazdagabb a lét mi vélünk,
csak a hit fénye hiányzik,
a tudás sötétben ázik,
de ha ázik,
– előbb utóbb kicsírázik!

Legyél büszke,
MAGból lettél!
Fénylő céllal
megszülettél!

Engedd hogy a
szív vezessen,
hogy a világ
szebb lehessen!

Ref.:
A világban szerte élünk,
gazdagabb a lét mi vélünk,
csak a hit fénye hiányzik,
a tudás sötétben ázik,
de ha ázik,
– előbb utóbb kicsírázik!

Aranyosi Ervin © 2017-09-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
4

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Eljött az ősz

Category: Állatok, természet Tags: boldog, élet, eljött, fák, halott, levvél, Ősz, szebb, születés, tavasz, világ 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Eljött az ősz

Eljött az ősz, mint minden évben,
s hogy miért kedves énnekem?
Talán, mert folyton megcsodálom,
színessé teszi életem..

Kimegyek hát egy árnyas parkba,
s körül hordom tekintetem.
Figyelem múló szép varázsát,
hogy mit mutat megint nekem.

Levelek szállnak ágról-ágra,
kergeti őket lenge szél.
Elmúlást hozva a világra,
egy újabb tavaszról mesél.

Hallgatja Napunk fenn az égen,
aranyló fénye megkopott.
Nem ragyog úgy, mint nem oly régen,
fényéből tán a Hold lopott.

Nézem a fák színes ruháit,
mind-mind bohócnak öltözött.
Érzem bohémmá őszült lelkük
mesevilágba költözött.

Talán a Föld most halni készül?
Vagy csak álmodni megpihen?
Megállna örök körforgása?
– Az nem lehet, én nem hiszem!

Mégis leveti rőt ruháját,
eldobja mind a színeket,
pucér fákat már nem takarja,
s a gúnyos szél megint nevet!

Nézem a megalázott fákat,
hisz nem csak levelük veszett,
hitük sincs már, s tán tőlem várnak,
új tavaszra ígéretet.

Ne sírjatok, nincs minden veszve,
épp csak a szél megágyazott,
álom borul a nagy világra,
s ne félj te fa, nem vagy halott!

Csupán csak megpihenni kéne,
tavaszra erőt gyűjteni,
álmodni boldog, szebb világot,
amit új év tölt majd teli.

Nem múlik el soha az élet,
egy nap majd újjá születik.
Legyetek büszkék a jövőre,
ti lesztek majd a szüleik.

Az elmúlás csak pillanatnyi,
halált új születés követ.
Nehezen megy, ki menni készül,
s örül, ha újra eljöhet.

Kísérjen halkan öröm-óda,
zenéljen hozzá kósza szél.
Álmod erőd majd visszaadja,
hogy újra élő, s szép legyél!

Aranyosi Ervin © 2017-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Rohanó időben

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: élet, emberek, feladat, gyermek, idő, időben, isteni, óra, rohanó, világ 3 hozzászólás

Hanicz Rita Paverpol textilszobra – Rohanó időben

Aranyosi Ervin: Rohanó időben

Miközben merengett nyár végén az ember,
csendben idekúszott őszt szülő szeptember.
Miközben a gyermek még a nyártól kába,
mától iskolába kell, hogy vigye lába.

Miközben észlelni, álmodni megállunk,
érezzük az idő sokkal gyorsabb nálunk.
Tovafut a percünk, elsiet az óránk,
miközben az idő feladatot ró ránk.

Hogyan lennénk képes az időt legyőzni,
a kétest, váratlant, rendre megelőzni?
Rohanó világban teremteni csendben,
helyünk megtalálni az isteni rendben?

Rohanó világban igyekezni kezdünk,
az idő hulláma átsiklik felettünk.
A nagy kapkodásban nem is vesszük észre,
hogy nem marad időnk a jóra, a szépre.

Szét tárjuk kezünket, nem tehetünk róla,
kifolyt tenyerünkből minden kedves óra.
Míg a jólétünkért észt vesztve rohantunk,
vágyott életünkről szépen lemaradtunk.

– Emberek, emberek, álljunk meg egy szóra,
mi lenne, ha értünk ketyegne az óra?
Nem az élet végét, az elmúlást várnánk,
inkább boldogulni gyakrabban megállnánk?

Ha lecsendesednénk, élveznénk a percet,
időnket megélnénk úgy, ahogy egy gyermek.
Szakítanánk időt, egy kicsit, magunkra,
nem lopna el mindent a rabszolgamunka.

Rohanó világban lassítani kéne,
talán az életbe több szép beleférne.
Meg kellene állni és magunkba nézni,
gyermeki vágyaink újra felidézni.

Reá csodálkozni köznapi csodára,
megtanulni élni végre-valahára.
Hagyni, hogy az idő nélkülünk szaladjon,
életünkben újra több szépség maradjon!

Aranyosi Ervin © 2017-09-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ablak tükörképe

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: ablak, álom, hit, képzelet, Lélek, nap, szabadság, tekintet, tükörkép, világ 4 hozzászólás

Grafika: Kóródi Mária

Aranyosi Ervin: Ablak tükörképe

Ha átnézel rajta, látod a világot,
a ragyogó Napot, kint nyíló virágot,
szellő által borzolt, lengedező ágat,
földbe gyökerezett, állva maradt fákat.

Kéklő ég vízében úszó kósza felhőt,
égben szálló lepkét, szél hátán tekergőt.
Ha bámulsz kifelé valóságod látod,
valóságnak tűnő álomszép világod.

Ha a tekinteted az üvegre rebben,
önmagadat látod szép tekintetedben,
Földhöz ragadt tested, bezárt zord rabságát,
kitárt szép szívedet foglyul ejtő rácsát.

Lelked szabadságát tested korlátozza,
a vágy, a gondolat, ami feloldozza.
Vagy ki kéne lépned és szabaddá válnod,
vagy lelkedben lelni élő szabadságot.

Ám ha a képzelet átlép tükrön, rácson,
s nem akad fenn többé néma elmúláson,
ha az akadályok végre elenyésznek,
megnyílik a lelked az álmodott szépnek.

Túl az ablakodon szabad élet vár rád,
át kellene lépned, mondd csak: – Megpróbálnád?
Ma a tükröd falát, hiteid alkotják,
esélyed a szépre nap, mint nap elrontják.

Teremtsd meg lelkedben a sok vágyott álmot,
lépd át tükröd falát, sorsszerű világod!
Képzeld el, teremtsd meg, hozd létre a dolgot!
Lépj ki kalitkádból, legyél végre boldog!

Aranyosi Ervin © 2017-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
26

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Álom-dal

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: álom, csoda, dal, dobok, fuvolák, gitár, hegedű, tükör, világ, zene, zongora 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Álom-dal

Álmomban egy csodát láttam,
énekeltem, s dallá váltam,
táncot jártam körbe-körbe,
magam láttam sok tükörbe’.

Az álmomban csodát tettél,
megjelentél, énekeltél,
táncoltál és dallá váltál,
sok tükörben körbejártál.

A világ is pörög, forog,
ritmust adnak csörgők, dobok,
gitárhúrok pengnek, szólnak,
lágy fuvolák válaszolnak.

Vonó cincog, majd elnyújtja,
le-fel járva telik útja,
hegedűből öröm árad,
míg dalolni el nem fárad.

Zongorán fut röpke szólam,
rólad mesél, s persze rólam.
A lelkeink összeérnek,
tükörfalán a zenének.

Álmomban csodában éltem,
lelked húrjain zenéltem.
Veled együtt dallá váltam,
szépségedet megcsodáltam.

A szívünk is együtt dobban,
visszhangja kél élő dobban,
szemeidben magam látom,
s ez egy mindennapi álom.

Az álmodban dallá váltam,
örültem, hogy rád találtam.
Álmaidban benne élek,
szívemből neked zenélek!

Aranyosi Ervin © 2017-08-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szebb jövőre vágyva

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: dolgod, érzés, hited, jövő, képzelet, szebb, szeretettel, szerint, szíved, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Szebb jövőre vágyva

Ajtót nyit a képzeleted: – Új világba léphetsz!
Valóra vált álmaidnak kövezetén lépkedsz.
A jövődet elképzeled: – Legyen benne részed!
Melyik út visz a jó felé? – Szíved mélyén érzed!

Hited szerint, sok akadályt te emelsz magadnak,
s amíg magadban nem hiszel, mindig ott maradnak!
Kétségek között vergődve megteremted sorsod,
a teremtő varázs-magját szép szívedben hordod.

Ha hagynád, hogy érzéseid vezessék a lépted,
könnyebb lenne álmaidat valódban megélned.
Ám az elméd nem engedi, rossz hitek uralják,
az utódok hitrendszerét téves eszmék adják.

A képzelet és az érzés, boldoggá tehetne,
tudd meg, az a lehetőség, ami fénylik benne!
Erősítsd meg önmagadat, keresd a megoldást,
kell, hogy képes legyél látni, s szíveddel a jót lásd!

Szeretettel, képzelettel teremtsd csak meg bátran,
mert, ha hiszel, látni fogod a valós világban!
Mindaz, amit vágyad vetít, valósággá válik.
Nem kel félni, csak remélni egészen halálig!

Ha a dolgod elvégezted, hagyd az utókorra,
szíved szétszórt magocskái kikelhetnek sorra.
Szereteted hűs vízétől virágba borulnak,
kétségeid, félelmeid egy mély kútba hullnak!

Ne vedd hát el mások hitét, gondold át a dolgot!
Vezessenek szép érzések, s általuk légy boldog!
Szíved magját, szeretetét szórd szét a világba,
tiszta szívvel járd utadat, szebb jövőre vágyva!

Aranyosi Ervin © 2017-08-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
22

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Példa – beszéd

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: beszéd, éélek, megbocsájt, példa, rossz, szándék, szeretet, útmutató, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Példa – beszéd

Becsaptál, de csúnyán…
– Megbocsájtok mégis!
Elengedem dühöm,
s megbocsájt az ég is.
Nem engem mérgez már,
tettednek a súlya,
s az sem izgat,
vajon leszek-e tanúja,
mikor visszakapod,
amit nekem szántál,
mikor rosszhiszeműn
velem rosszul bántál.

Nem vagyok én bolond,
hogy igyam a mérged.
Szálljon vissza reád,
bántson inkább téged.
Én nem bántottalak,
az én lelkem tiszta,
s tudom, amit küldök,
azt kapom majd vissza!
Azt adom hát neked,
mit magamnak szánnék.
S tudod, magam felé
mindig jó a szándék.

Szeretetet küldök
szerte a világba,
az élet mezeje
boruljon virágba.
Küldöm a mosolyom,
öltsd fel az arcodra,
addig sem gondolsz tán,
öncélú harcodra.
Hagyd, hogy a szívedet,
mosoly gyújtsa lángra,
s küldd el ezt a lángot
szerte a világba!

Hiszem, hogy a jóért
megkapom jutalmam,
s csupa jó jön felém,
hisz példát mutattam.
Az én szeretetem
a másikét vonzza,
mely a lélek szavát
szintén viszonozza.
Te is látni fogod,
működik a képlet,
a megoldás kulcsa
mától a tiéd lett!

Használd te is bátran,
tanulj meg szeretni!
Így tudod a jóság
szép magvát elvetni.
Mikor megbocsájtasz,
nyugodt, derűs maradsz,
a szeretet útján
a jó felé haladsz.
Légy hát útmutató,
és mutasd a példát,
ezzel a tudással
a szebb létet éld át!

Aranyosi Ervin © 2017-08-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
17

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szebben kéne…

Category: dalszöveg Tags: adni, álom, élni, maradni, szebben kéne, szeretet, teremt, Ünnep, varázsol, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Szebben kéne…

Szebben kéne élni,
többet kéne adni,
meg kéne tanulni
boldognak maradni!

Holnapot teremtve,
dédelgetni álmot,
szebbé varázsolva
az egész nagy világot.

Refrén:
A szeretet ünnepére
készüljön a lélek!
Napról napra érzem:
boldogabban élek!
A szeretet ünnepére
gyújtsunk közös lángot,
tegyük élhetőbbé
a meggyötört világot!

Szebben kéne élni,
többet kéne adni,
a jó úton járva,
mind együtt haladni.

Jó példát mutatni,
szívből többet adni,
szebb jövőt építve,
embernek maradni!

Refrén:
A szeretet ünnepére
készüljön a lélek!
Napról napra érzem:
boldogabban élek!
A szeretet ünnepére
gyújtsunk közös lángot,
tegyük élhetőbbé
a meggyötört világot!

Aranyosi Ervin © 2017-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
17

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Nem minden a csont

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, boldog, csoda, figyelem, gazdája, holnap, Nem minden a csont, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Nem minden a csont

Egész nap vártam, vártam a csodát.
Te nem jöttél, s már nem bírtam tovább!
Kidőltem és az álom elnyomott,
de ott is rólad, csak rólad álmodok!
Nem minden ám, egy kutyának a csont,
ha kedves szót, s figyelmet nem kapott,
ha gazdája egész nap nincs vele,
úgy érzi nincs meg a jobbik fele.
Remélem, holnap végre itt leszel,
pár kedves szóval boldoggá teszel.
Ne kelljen mindig, mindig várni rád!
Csak veled teljes ez a szép világ…

Aranyosi Ervin: Fesd színesre a napod!

Minden egyes reggel kapsz egy szürke képet. Ha te úgy akarod, egész nap ezt nézed! Ezért a világot szürke színben látod: – szürke valóságod, szürke minden álmod.

Persze van mód arra, mikor reggel felkelsz, ecsetedért nyúlhatsz, színeket keverhetsz! Egy kis vidámsággal, némi élénkséggel elbánhatsz a nyűggel, minden nehézséggel.

Ne felejts el reggel színeket keverni, mindennapi jó kedvedet újra visszanyerni! Mosolyodat felölteni – másra is ragyogjon – hogy a hála szép szívedben tündöklésbe fogjon!

Legyen tarka minden napod, fesd még színesebbre, élményekkel gazdagodhass, mire jön az este! Hála legyen palettádon, s ezer színben játsszon, te lehess a legboldogabb ember a világon.

Engedd, hogy a sok kedves szín szép arcodra üljön, engedd, hogy a mások arca tőle felderüljön! Hagyd, hogy rajta tündököljön mosolyod varázsa, hadd lehessen minden más arc, a te arcod mása.

Színezd ki a szürke képet, amit reggel kaptál, jó lenne, ha világodnak szép színeket adnál. Kiélveznél minden percet, alkotóvá válnál, s minden egyes színes napot szíveddel csodálnál!

Aranyosi Ervin: MAG-ok vagyunk!

MAGyar vagyok, MAGból lettem! Csodát tenni megszülettem.

Mivel bízok önMAGamban, jövő vagyok élő MAGban.

Ref.: A világban szerte szórtak, bizony, van sok szerteszórt MAG, csak a hit fénye hiányzik, a tudás sötétben ázik, de ha ázik, – előbb utóbb kicsírázik!

Hej, ti MAGok ébredjetek, gazdagabb a lét veletek!

Engedjük a fényt MAGunkba, Táplálja a fényt a munka!

Ref.: A világban szerte élünk, gazdagabb a lét mi vélünk, csak a hit fénye hiányzik, a tudás sötétben ázik, de ha ázik, – előbb utóbb kicsírázik!

Legyél büszke, MAGból lettél! Fénylő céllal megszülettél!

Engedd hogy a szív vezessen, hogy a világ szebb lehessen!

Ref.: A világban szerte élünk, gazdagabb a lét mi vélünk, csak a hit fénye hiányzik, a tudás sötétben ázik, de ha ázik, – előbb utóbb kicsírázik!

Aranyosi Ervin: Eljött az ősz

Eljött az ősz, mint minden évben, s hogy miért kedves énnekem? Talán, mert folyton megcsodálom, színessé teszi életem..

Kimegyek hát egy árnyas parkba, s körül hordom tekintetem. Figyelem múló szép varázsát, hogy mit mutat megint nekem.

Levelek szállnak ágról-ágra, kergeti őket lenge szél. Elmúlást hozva a világra, egy újabb tavaszról mesél.

Hallgatja Napunk fenn az égen, aranyló fénye megkopott. Nem ragyog úgy, mint nem oly régen, fényéből tán a Hold lopott.

Nézem a fák színes ruháit, mind-mind bohócnak öltözött. Érzem bohémmá őszült lelkük mesevilágba költözött.

Talán a Föld most halni készül? Vagy csak álmodni megpihen? Megállna örök körforgása? – Az nem lehet, én nem hiszem!

Mégis leveti rőt ruháját, eldobja mind a színeket, pucér fákat már nem takarja, s a gúnyos szél megint nevet!

Nézem a megalázott fákat, hisz nem csak levelük veszett, hitük sincs már, s tán tőlem várnak, új tavaszra ígéretet.

Ne sírjatok, nincs minden veszve, épp csak a szél megágyazott, álom borul a nagy világra, s ne félj te fa, nem vagy halott!

Csupán csak megpihenni kéne, tavaszra erőt gyűjteni, álmodni boldog, szebb világot, amit új év tölt majd teli.

Nem múlik el soha az élet, egy nap majd újjá születik. Legyetek büszkék a jövőre, ti lesztek majd a szüleik.

Az elmúlás csak pillanatnyi, halált új születés követ. Nehezen megy, ki menni készül, s örül, ha újra eljöhet.

Kísérjen halkan öröm-óda, zenéljen hozzá kósza szél. Álmod erőd majd visszaadja, hogy újra élő, s szép legyél!

Aranyosi Ervin: Rohanó időben

Miközben merengett nyár végén az ember, csendben idekúszott őszt szülő szeptember. Miközben a gyermek még a nyártól kába, mától iskolába kell, hogy vigye lába.

Miközben észlelni, álmodni megállunk, érezzük az idő sokkal gyorsabb nálunk. Tovafut a percünk, elsiet az óránk, miközben az idő feladatot ró ránk.

Hogyan lennénk képes az időt legyőzni, a kétest, váratlant, rendre megelőzni? Rohanó világban teremteni csendben, helyünk megtalálni az isteni rendben?

Rohanó világban igyekezni kezdünk, az idő hulláma átsiklik felettünk. A nagy kapkodásban nem is vesszük észre, hogy nem marad időnk a jóra, a szépre.

Szét tárjuk kezünket, nem tehetünk róla, kifolyt tenyerünkből minden kedves óra. Míg a jólétünkért észt vesztve rohantunk, vágyott életünkről szépen lemaradtunk.

– Emberek, emberek, álljunk meg egy szóra, mi lenne, ha értünk ketyegne az óra? Nem az élet végét, az elmúlást várnánk, inkább boldogulni gyakrabban megállnánk?

Ha lecsendesednénk, élveznénk a percet, időnket megélnénk úgy, ahogy egy gyermek. Szakítanánk időt, egy kicsit, magunkra, nem lopna el mindent a rabszolgamunka.

Rohanó világban lassítani kéne, talán az életbe több szép beleférne. Meg kellene állni és magunkba nézni, gyermeki vágyaink újra felidézni.

Reá csodálkozni köznapi csodára, megtanulni élni végre-valahára. Hagyni, hogy az idő nélkülünk szaladjon, életünkben újra több szépség maradjon!

Aranyosi Ervin: Ablak tükörképe

Ha átnézel rajta, látod a világot, a ragyogó Napot, kint nyíló virágot, szellő által borzolt, lengedező ágat, földbe gyökerezett, állva maradt fákat.

Kéklő ég vízében úszó kósza felhőt, égben szálló lepkét, szél hátán tekergőt. Ha bámulsz kifelé valóságod látod, valóságnak tűnő álomszép világod.

Ha a tekinteted az üvegre rebben, önmagadat látod szép tekintetedben, Földhöz ragadt tested, bezárt zord rabságát, kitárt szép szívedet foglyul ejtő rácsát.

Lelked szabadságát tested korlátozza, a vágy, a gondolat, ami feloldozza. Vagy ki kéne lépned és szabaddá válnod, vagy lelkedben lelni élő szabadságot.

Ám ha a képzelet átlép tükrön, rácson, s nem akad fenn többé néma elmúláson, ha az akadályok végre elenyésznek, megnyílik a lelked az álmodott szépnek.

Túl az ablakodon szabad élet vár rád, át kellene lépned, mondd csak: – Megpróbálnád? Ma a tükröd falát, hiteid alkotják, esélyed a szépre nap, mint nap elrontják.

Teremtsd meg lelkedben a sok vágyott álmot, lépd át tükröd falát, sorsszerű világod! Képzeld el, teremtsd meg, hozd létre a dolgot! Lépj ki kalitkádból, legyél végre boldog!

Aranyosi Ervin: Álom-dal

Álmomban egy csodát láttam, énekeltem, s dallá váltam, táncot jártam körbe-körbe, magam láttam sok tükörbe’.

Az álmomban csodát tettél, megjelentél, énekeltél, táncoltál és dallá váltál, sok tükörben körbejártál.

A világ is pörög, forog, ritmust adnak csörgők, dobok, gitárhúrok pengnek, szólnak, lágy fuvolák válaszolnak.

Vonó cincog, majd elnyújtja, le-fel járva telik útja, hegedűből öröm árad, míg dalolni el nem fárad.

Zongorán fut röpke szólam, rólad mesél, s persze rólam. A lelkeink összeérnek, tükörfalán a zenének.

Álmomban csodában éltem, lelked húrjain zenéltem. Veled együtt dallá váltam, szépségedet megcsodáltam.

A szívünk is együtt dobban, visszhangja kél élő dobban, szemeidben magam látom, s ez egy mindennapi álom.

Az álmodban dallá váltam, örültem, hogy rád találtam. Álmaidban benne élek, szívemből neked zenélek!

Aranyosi Ervin: Szebb jövőre vágyva

Ajtót nyit a képzeleted: – Új világba léphetsz! Valóra vált álmaidnak kövezetén lépkedsz. A jövődet elképzeled: – Legyen benne részed! Melyik út visz a jó felé? – Szíved mélyén érzed!

Hited szerint, sok akadályt te emelsz magadnak, s amíg magadban nem hiszel, mindig ott maradnak! Kétségek között vergődve megteremted sorsod, a teremtő varázs-magját szép szívedben hordod.

Ha hagynád, hogy érzéseid vezessék a lépted, könnyebb lenne álmaidat valódban megélned. Ám az elméd nem engedi, rossz hitek uralják, az utódok hitrendszerét téves eszmék adják.

A képzelet és az érzés, boldoggá tehetne, tudd meg, az a lehetőség, ami fénylik benne! Erősítsd meg önmagadat, keresd a megoldást, kell, hogy képes legyél látni, s szíveddel a jót lásd!

Szeretettel, képzelettel teremtsd csak meg bátran, mert, ha hiszel, látni fogod a valós világban! Mindaz, amit vágyad vetít, valósággá válik. Nem kel félni, csak remélni egészen halálig!

Ha a dolgod elvégezted, hagyd az utókorra, szíved szétszórt magocskái kikelhetnek sorra. Szereteted hűs vízétől virágba borulnak, kétségeid, félelmeid egy mély kútba hullnak!

Ne vedd hát el mások hitét, gondold át a dolgot! Vezessenek szép érzések, s általuk légy boldog! Szíved magját, szeretetét szórd szét a világba, tiszta szívvel járd utadat, szebb jövőre vágyva!

Aranyosi Ervin: Példa – beszéd

Becsaptál, de csúnyán… – Megbocsájtok mégis! Elengedem dühöm, s megbocsájt az ég is. Nem engem mérgez már, tettednek a súlya, s az sem izgat, vajon leszek-e tanúja, mikor visszakapod, amit nekem szántál, mikor rosszhiszeműn velem rosszul bántál.

Nem vagyok én bolond, hogy igyam a mérged. Szálljon vissza reád, bántson inkább téged. Én nem bántottalak, az én lelkem tiszta, s tudom, amit küldök, azt kapom majd vissza! Azt adom hát neked, mit magamnak szánnék. S tudod, magam felé mindig jó a szándék.

Szeretetet küldök szerte a világba, az élet mezeje boruljon virágba. Küldöm a mosolyom, öltsd fel az arcodra, addig sem gondolsz tán, öncélú harcodra. Hagyd, hogy a szívedet, mosoly gyújtsa lángra, s küldd el ezt a lángot szerte a világba!

Hiszem, hogy a jóért megkapom jutalmam, s csupa jó jön felém, hisz példát mutattam. Az én szeretetem a másikét vonzza, mely a lélek szavát szintén viszonozza. Te is látni fogod, működik a képlet, a megoldás kulcsa mától a tiéd lett!

Használd te is bátran, tanulj meg szeretni! Így tudod a jóság szép magvát elvetni. Mikor megbocsájtasz, nyugodt, derűs maradsz, a szeretet útján a jó felé haladsz. Légy hát útmutató, és mutasd a példát, ezzel a tudással a szebb létet éld át!

Aranyosi Ervin: Szebben kéne…

Szebben kéne élni, többet kéne adni, meg kéne tanulni boldognak maradni!

Holnapot teremtve, dédelgetni álmot, szebbé varázsolva az egész nagy világot.

Refrén: A szeretet ünnepére készüljön a lélek! Napról napra érzem: boldogabban élek! A szeretet ünnepére gyújtsunk közös lángot, tegyük élhetőbbé a meggyötört világot!

Szebben kéne élni, többet kéne adni, a jó úton járva, mind együtt haladni.

Jó példát mutatni, szívből többet adni, szebb jövőt építve, embernek maradni!

Refrén: A szeretet ünnepére készüljön a lélek! Napról napra érzem: boldogabban élek! A szeretet ünnepére gyújtsunk közös lángot, tegyük élhetőbbé a meggyötört világot!

Aranyosi Ervin: Nem minden a csont

Minden egyes reggel kapsz egy szürke képet.
Ha te úgy akarod, egész nap ezt nézed!
Ezért a világot szürke színben látod:
– szürke valóságod, szürke minden álmod.

Persze van mód arra, mikor reggel felkelsz,
ecsetedért nyúlhatsz, színeket keverhetsz!
Egy kis vidámsággal, némi élénkséggel
elbánhatsz a nyűggel, minden nehézséggel.

Ne felejts el reggel színeket keverni,
mindennapi jó kedvedet újra visszanyerni!
Mosolyodat felölteni – másra is ragyogjon –
hogy a hála szép szívedben tündöklésbe fogjon!

Legyen tarka minden napod, fesd még színesebbre,
élményekkel gazdagodhass, mire jön az este!
Hála legyen palettádon, s ezer színben játsszon,
te lehess a legboldogabb ember a világon.

Engedd, hogy a sok kedves szín szép arcodra üljön,
engedd, hogy a mások arca tőle felderüljön!
Hagyd, hogy rajta tündököljön mosolyod varázsa,
hadd lehessen minden más arc, a te arcod mása.

Színezd ki a szürke képet, amit reggel kaptál,
jó lenne, ha világodnak szép színeket adnál.
Kiélveznél minden percet, alkotóvá válnál,
s minden egyes színes napot szíveddel csodálnál!

MAGyar vagyok,
MAGból lettem!
Csodát tenni
megszülettem.

Mivel bízok
önMAGamban,
jövő vagyok
élő MAGban.

Ref.:
A világban szerte szórtak,
bizony, van sok szerteszórt MAG,
csak a hit fénye hiányzik,
a tudás sötétben ázik,
de ha ázik,
– előbb utóbb kicsírázik!

Hej, ti MAGok
ébredjetek,
gazdagabb
a lét veletek!

Engedjük a
fényt MAGunkba,
Táplálja a
fényt a munka!

Ref.:
A világban szerte élünk,
gazdagabb a lét mi vélünk,
csak a hit fénye hiányzik,
a tudás sötétben ázik,
de ha ázik,
– előbb utóbb kicsírázik!

Legyél büszke,
MAGból lettél!
Fénylő céllal
megszülettél!

Engedd hogy a
szív vezessen,
hogy a világ
szebb lehessen!

Ref.:
A világban szerte élünk,
gazdagabb a lét mi vélünk,
csak a hit fénye hiányzik,
a tudás sötétben ázik,
de ha ázik,
– előbb utóbb kicsírázik!

Eljött az ősz, mint minden évben,
s hogy miért kedves énnekem?
Talán, mert folyton megcsodálom,
színessé teszi életem..

Kimegyek hát egy árnyas parkba,
s körül hordom tekintetem.
Figyelem múló szép varázsát,
hogy mit mutat megint nekem.

Levelek szállnak ágról-ágra,
kergeti őket lenge szél.
Elmúlást hozva a világra,
egy újabb tavaszról mesél.

Hallgatja Napunk fenn az égen,
aranyló fénye megkopott.
Nem ragyog úgy, mint nem oly régen,
fényéből tán a Hold lopott.

Nézem a fák színes ruháit,
mind-mind bohócnak öltözött.
Érzem bohémmá őszült lelkük
mesevilágba költözött.

Talán a Föld most halni készül?
Vagy csak álmodni megpihen?
Megállna örök körforgása?
– Az nem lehet, én nem hiszem!

Mégis leveti rőt ruháját,
eldobja mind a színeket,
pucér fákat már nem takarja,
s a gúnyos szél megint nevet!

Nézem a megalázott fákat,
hisz nem csak levelük veszett,
hitük sincs már, s tán tőlem várnak,
új tavaszra ígéretet.

Ne sírjatok, nincs minden veszve,
épp csak a szél megágyazott,
álom borul a nagy világra,
s ne félj te fa, nem vagy halott!

Csupán csak megpihenni kéne,
tavaszra erőt gyűjteni,
álmodni boldog, szebb világot,
amit új év tölt majd teli.

Nem múlik el soha az élet,
egy nap majd újjá születik.
Legyetek büszkék a jövőre,
ti lesztek majd a szüleik.

Az elmúlás csak pillanatnyi,
halált új születés követ.
Nehezen megy, ki menni készül,
s örül, ha újra eljöhet.

Kísérjen halkan öröm-óda,
zenéljen hozzá kósza szél.
Álmod erőd majd visszaadja,
hogy újra élő, s szép legyél!

Miközben merengett nyár végén az ember,
csendben idekúszott őszt szülő szeptember.
Miközben a gyermek még a nyártól kába,
mától iskolába kell, hogy vigye lába.

Miközben észlelni, álmodni megállunk,
érezzük az idő sokkal gyorsabb nálunk.
Tovafut a percünk, elsiet az óránk,
miközben az idő feladatot ró ránk.

Hogyan lennénk képes az időt legyőzni,
a kétest, váratlant, rendre megelőzni?
Rohanó világban teremteni csendben,
helyünk megtalálni az isteni rendben?

Rohanó világban igyekezni kezdünk,
az idő hulláma átsiklik felettünk.
A nagy kapkodásban nem is vesszük észre,
hogy nem marad időnk a jóra, a szépre.

Szét tárjuk kezünket, nem tehetünk róla,
kifolyt tenyerünkből minden kedves óra.
Míg a jólétünkért észt vesztve rohantunk,
vágyott életünkről szépen lemaradtunk.

– Emberek, emberek, álljunk meg egy szóra,
mi lenne, ha értünk ketyegne az óra?
Nem az élet végét, az elmúlást várnánk,
inkább boldogulni gyakrabban megállnánk?

Ha lecsendesednénk, élveznénk a percet,
időnket megélnénk úgy, ahogy egy gyermek.
Szakítanánk időt, egy kicsit, magunkra,
nem lopna el mindent a rabszolgamunka.

Rohanó világban lassítani kéne,
talán az életbe több szép beleférne.
Meg kellene állni és magunkba nézni,
gyermeki vágyaink újra felidézni.

Reá csodálkozni köznapi csodára,
megtanulni élni végre-valahára.
Hagyni, hogy az idő nélkülünk szaladjon,
életünkben újra több szépség maradjon!

Ha átnézel rajta, látod a világot,
a ragyogó Napot, kint nyíló virágot,
szellő által borzolt, lengedező ágat,
földbe gyökerezett, állva maradt fákat.

Kéklő ég vízében úszó kósza felhőt,
égben szálló lepkét, szél hátán tekergőt.
Ha bámulsz kifelé valóságod látod,
valóságnak tűnő álomszép világod.

Ha a tekinteted az üvegre rebben,
önmagadat látod szép tekintetedben,
Földhöz ragadt tested, bezárt zord rabságát,
kitárt szép szívedet foglyul ejtő rácsát.

Lelked szabadságát tested korlátozza,
a vágy, a gondolat, ami feloldozza.
Vagy ki kéne lépned és szabaddá válnod,
vagy lelkedben lelni élő szabadságot.

Ám ha a képzelet átlép tükrön, rácson,
s nem akad fenn többé néma elmúláson,
ha az akadályok végre elenyésznek,
megnyílik a lelked az álmodott szépnek.

Túl az ablakodon szabad élet vár rád,
át kellene lépned, mondd csak: – Megpróbálnád?
Ma a tükröd falát, hiteid alkotják,
esélyed a szépre nap, mint nap elrontják.

Teremtsd meg lelkedben a sok vágyott álmot,
lépd át tükröd falát, sorsszerű világod!
Képzeld el, teremtsd meg, hozd létre a dolgot!
Lépj ki kalitkádból, legyél végre boldog!

Álmomban egy csodát láttam,
énekeltem, s dallá váltam,
táncot jártam körbe-körbe,
magam láttam sok tükörbe’.

Az álmomban csodát tettél,
megjelentél, énekeltél,
táncoltál és dallá váltál,
sok tükörben körbejártál.

A világ is pörög, forog,
ritmust adnak csörgők, dobok,
gitárhúrok pengnek, szólnak,
lágy fuvolák válaszolnak.

Vonó cincog, majd elnyújtja,
le-fel járva telik útja,
hegedűből öröm árad,
míg dalolni el nem fárad.

Zongorán fut röpke szólam,
rólad mesél, s persze rólam.
A lelkeink összeérnek,
tükörfalán a zenének.

Álmomban csodában éltem,
lelked húrjain zenéltem.
Veled együtt dallá váltam,
szépségedet megcsodáltam.

A szívünk is együtt dobban,
visszhangja kél élő dobban,
szemeidben magam látom,
s ez egy mindennapi álom.

Az álmodban dallá váltam,
örültem, hogy rád találtam.
Álmaidban benne élek,
szívemből neked zenélek!

Ajtót nyit a képzeleted: – Új világba léphetsz!
Valóra vált álmaidnak kövezetén lépkedsz.
A jövődet elképzeled: – Legyen benne részed!
Melyik út visz a jó felé? – Szíved mélyén érzed!

Hited szerint, sok akadályt te emelsz magadnak,
s amíg magadban nem hiszel, mindig ott maradnak!
Kétségek között vergődve megteremted sorsod,
a teremtő varázs-magját szép szívedben hordod.

Ha hagynád, hogy érzéseid vezessék a lépted,
könnyebb lenne álmaidat valódban megélned.
Ám az elméd nem engedi, rossz hitek uralják,
az utódok hitrendszerét téves eszmék adják.

A képzelet és az érzés, boldoggá tehetne,
tudd meg, az a lehetőség, ami fénylik benne!
Erősítsd meg önmagadat, keresd a megoldást,
kell, hogy képes legyél látni, s szíveddel a jót lásd!

Szeretettel, képzelettel teremtsd csak meg bátran,
mert, ha hiszel, látni fogod a valós világban!
Mindaz, amit vágyad vetít, valósággá válik.
Nem kel félni, csak remélni egészen halálig!

Ha a dolgod elvégezted, hagyd az utókorra,
szíved szétszórt magocskái kikelhetnek sorra.
Szereteted hűs vízétől virágba borulnak,
kétségeid, félelmeid egy mély kútba hullnak!

Ne vedd hát el mások hitét, gondold át a dolgot!
Vezessenek szép érzések, s általuk légy boldog!
Szíved magját, szeretetét szórd szét a világba,
tiszta szívvel járd utadat, szebb jövőre vágyva!

Becsaptál, de csúnyán…
– Megbocsájtok mégis!
Elengedem dühöm,
s megbocsájt az ég is.
Nem engem mérgez már,
tettednek a súlya,
s az sem izgat,
vajon leszek-e tanúja,
mikor visszakapod,
amit nekem szántál,
mikor rosszhiszeműn
velem rosszul bántál.

Nem vagyok én bolond,
hogy igyam a mérged.
Szálljon vissza reád,
bántson inkább téged.
Én nem bántottalak,
az én lelkem tiszta,
s tudom, amit küldök,
azt kapom majd vissza!
Azt adom hát neked,
mit magamnak szánnék.
S tudod, magam felé
mindig jó a szándék.

Szeretetet küldök
szerte a világba,
az élet mezeje
boruljon virágba.
Küldöm a mosolyom,
öltsd fel az arcodra,
addig sem gondolsz tán,
öncélú harcodra.
Hagyd, hogy a szívedet,
mosoly gyújtsa lángra,
s küldd el ezt a lángot
szerte a világba!

Hiszem, hogy a jóért
megkapom jutalmam,
s csupa jó jön felém,
hisz példát mutattam.
Az én szeretetem
a másikét vonzza,
mely a lélek szavát
szintén viszonozza.
Te is látni fogod,
működik a képlet,
a megoldás kulcsa
mától a tiéd lett!

Használd te is bátran,
tanulj meg szeretni!
Így tudod a jóság
szép magvát elvetni.
Mikor megbocsájtasz,
nyugodt, derűs maradsz,
a szeretet útján
a jó felé haladsz.
Légy hát útmutató,
és mutasd a példát,
ezzel a tudással
a szebb létet éld át!

Szebben kéne élni,
többet kéne adni,
meg kéne tanulni
boldognak maradni!

Holnapot teremtve,
dédelgetni álmot,
szebbé varázsolva
az egész nagy világot.

Refrén:
A szeretet ünnepére
készüljön a lélek!
Napról napra érzem:
boldogabban élek!
A szeretet ünnepére
gyújtsunk közös lángot,
tegyük élhetőbbé
a meggyötört világot!

Szebben kéne élni,
többet kéne adni,
a jó úton járva,
mind együtt haladni.

Jó példát mutatni,
szívből többet adni,
szebb jövőt építve,
embernek maradni!

Refrén:
A szeretet ünnepére
készüljön a lélek!
Napról napra érzem:
boldogabban élek!
A szeretet ünnepére
gyújtsunk közös lángot,
tegyük élhetőbbé
a meggyötört világot!

Aranyosi Ervin © 2017-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva