világ | Aranyosi Ervin versei

júl
25

Aranyosi Ervin: Szeretettel többre vinnénk!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: ár, élő mag, élom, emberséges, érték, föld, kincs, pénz, szeretet, szeretettel, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szeretettel többre vinnénk!

Szeretettel többre vinnénk,
ha magunkban jobban hinnénk.
Nem úsznánk szembe az árral,
megbékélnénk a világgal.

Bennünk élő szép tudásunk,
szebbé tenné minden álmunk,
teremtenénk képzelettel,
s boldog lenne minden ember!

Álom, álom, édes álom,
létem célját hol találom?
Honnan fogok többet tudni,
s már a Földön mennybe jutni?

Lelkünk mélyén ott az érték,
pénzben, kincsben sosem mérték!
Amit adsz, azt kapod vissza,
lelked a jót mohón issza.

Legyél mással emberséges,
jobbá válni lehetséges!
Szeretettel többre vinnénk,
ha magunkban jobban hinnénk!

Tárd ki szíved, szeresd magad,
szép jövőt csak élő mag ad!
A szeretet benned éled,
ha világod szebben éled!

Aranyosi Ervin © 2017-07-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Álldogáltam a tengerpartján…

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: árral, boldog, hullámok, képzelet, kincs, lét, tenger, teremtő, világ 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Álldogáltam a tengerpartján

Álldogáltam a tengerpartján,
hullámok rohantak felém.
Hallgattam bűvös morajlásuk,
s gondoltam: – Bárcsak érteném!

Távoli szélnek hozták hírét,
idegen föld üzenetét.
Talán teremtőm üzen vélük:
– Értsem, hogy mit üzen a lét.

Áradt a tenger őserővel,
felkapott mindent mi útjában állt.
Hiába küzdés, harc, erőszak,
elveszett mind, aki szembeszállt.

Azzal, mi árad szembemenni,
szembeszegülni nem érdemes,
éppoly hiba, mint nyugton ülni
mikor a szív a szépért repes.

Ne irigyeld hát, azt amid nincsen,
irigység rajtad nem segít.
Képzeld csak el, amire vágynál,
vetítsd vásznadra képeit.

Legyen a vágyad a vitorla,
legyen hajód a képzelet!
Képzeld el, mintha tiéd volna
s megérinthetné két kezed!

Sohase ússzál szembe árral,
sosem éred el vágyaid!
Vágyaid célja, árirányban,
mindig az út végén lakik.

Tiszteld meg magad, higgyél benne:
– Amire vágysz, mind jár neked!
Létezik már a végtelenben,
s csak arra vár, hogy elvegyed!

A világodban minden megillet,
minden, ami van érted él!
Legyen hát célod jó egészség,
engedd, hogy boldogabb legyél!

Ami csak van, mind téged szolgál,
kincs és öröm, mind jár neked!
Ha elhiszed, hogy rászolgáltál,
neked adja az Istened.

Másképpen nézz a nagyvilágra,
szeresd boldoggá önmagad,
árad a lét, mint tenger-hullám,
s újat hoz minden gondolat.

Azonosulj az áradással,
amely körül vesz, s átölel.
Higgyél magadban, megérdemled!
S eztán egy szebb jövő jön el.

Teremts magadnak egészséget,
boldog világot, életet!
Olyat, mit még csak lelked látott,
de hidd el, át is élheted.

Ez a világ nem ellened van,
érted jött létre, hogy tanulj:
– Örülni, élni, boldogulni!
saját hasznodra megjavulj.

Álldogáltam a tenger partján,
hullámok rohantak felém…
Hallgattam bűvös morajlásuk.
S lám, amit súgtak, értem én!

Aranyosi Ervin © 2017-07-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szarka a villanydróton

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: csirregő-cserregő, drót, farka, szarka, szárnya, vágy, vezeték, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Szarka a villanydróton

Hintázik a szarka,
billeg hosszú farka,
szárnya csillog kéken,
az éj-feketében.

Egyensúlyát tartva
hullámzik a szarka,
villanyvezetéken,
fénnyel a szemében.

Fehér a dolmánya,
beszédtudománya,
csirregő-cserregő,
nem túl eget verő.

Hintázik a dróton,
egyensúlyoz folyton,
billeg hosszú farka,
erőt gyűjt a szarka.

Elunva a dolgot,
elhagyja a drótot,
elrepíti vágya
távoli világba.

Nézem csak a drótot,
szarka nem is volt ott?
Csak a szél süvített,
s a drót morgolódott!

Aranyosi Ervin © 2017-07-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Égi háború

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Égi, fák, felhők, föld, háború, könny, mennydörgés, vihar, világ, villámok 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Égi háború

Villámok szabdalták fel az eget,
dördült az ég és a föld remegett.
Tarolva, pusztítva vágtat a szél,
elbújik, menekül mind, aki él!

Vén fákkal birkózik most a vihar,
kezével tépked, s rúg lábaival,
reccsenve kifordul, törik az ág,
utolsót nyög bele még a világ.

A felhők zokognak, s ömlik a könny,
sötétlőn árad a néma közöny.
Villámok cikáznak, izzik az ég,
dördül a mennydörgés, mint pléh fazék!

Fekete könnyektől ázik a föld,
hullámzó köntöse alakot ölt.
Sudárfák hajolnak föld-fele meg,
hallik, a lelkük is beleremeg.

Győzött a vihar, már tisztul a lég,
gyászos nyomort hagy az úton a vég.
Oszlik a sötétje, – félre ború!
Mára már véget ért a háború.

Tőrt ágak lepik a csatateret,
vajon e pusztítás honnan ered?
Pusztító erőről szólt a dalom,
ennyire képes a nagy hatalom…

Aranyosi Ervin © 2017-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Legyél a Nap!

Category: szonett Tags: Aranyosi Ervin, börtönfal, hold, kincs, Legyél a Nap!, ragyogás, Szonett, tükör, ünnepel, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Legyél a Nap!

Legyél világodnak csodás, fénylő Napja!
S mindenki más tükör legyen, akár a Hold.
A fényedet tán kéretlenül kapja,
ma még nem sejti, fényed koldusa volt!

Csak világíts és ragyogd be világod,
örömöd szálljon, s boldoggá tegyen,
mások szívét bélelje ragyogásod,
belső fényed szétszórt kincsed legyen!

Ne sajnáld azt, hisz van belőle bőven,
ragyogj tehát, és szálljon vissza rád!
Hadd gyújtson fényt az árnyékban levőben,
bontsd le a világ zord börtönfalát!

Képes vagy rá, csak engedd szállni lelked,
tápláld tüzed, a fényt kell ünnepelned!

Aranyosi Ervin © 2017-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
10

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tanítgatlak szavakkal szeretni

Category: Könyvajánló Tags: boldog, csodás, energia, gazdag, szavakkal, szeretet, szeretni, tanítgatlak, világ 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Tanítgatlak szavakkal szeretni

A szónak ereje van! Hát a szeretetnek?
Az igazán erős, kit szívből szeretnek!
Lehet szavakkal is őszintén szeretni,
szóval teremteni, boldogabbá tenni!

Tanítgatlak tehát szavakkal szeretni,
tanuld meg magadat boldogabbá tenni,
és ha szép szívedből a szeretet árad,
az élet értelmét – hidd el! – megtaláltad!

Élő energia működteti testünk,
szükségünk van reá, s lám hibába estünk!
Mástól akarjuk azt folyton megszerezni,
s hisszük: a máséval tudunk boldog lenni!

Ám megszerzésének van egy könnyebb módja,
mert a szívünknek van szép adni valója,
ez is energia, ám a legcsodásabb,
mivel a szeretet útján nem csak átad!

Hiszen szeretetre szeretet a válasz,
s akármikor adod, gazdagabbá válhatsz.
Úgy adhatsz, hogy közben nem vész el mit adtál,
szerte szórtad kincsed és gazdag maradtál.

Amit válaszul kapsz, az erősít téged,
így válhat teljessé a jó egészséged,
s örömmel gazdagodsz, jókedvvel, vígsággal,
s összhangba kerülhetsz az egész világgal!

Teremts hát szavakkal mától szebb világot,
vonzd a jó szándékot, szerető barátot!
Szeretettel segíts rászoruló lelket,
mert a hála erő, ami felemelhet!

Küldd hát szereteted bátran szerte-széjjel,
szebb lesz az ébren lét, gazdagabb az éjjel.
Szép álmaid lesznek, ha így végzed dolgod,
szeretve is leszel és általa boldog!

A szavakkal szeretni című kötet az alábbira kattintva megrendelhető:

Aranyosi Ervin © 2017-07-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Küldd el ezt a verset!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: barát, boldogség, gondolat, küldd el, öröm, szeretet, szeretncse, vers, világ, virág 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Küldd el ezt a verset!

Küldd el ezt a verset és legyen szerencséd!
Teljesüljön álmod, úgy ahogy szeretnéd!
Legyen ez a vers az öröm hordozója,
boldogság teremjen, hol az útját rója!
Kívánj szép szerelmet, mesés gazdagságot,
képzeld, hogy megváltod véle a világot!
Legyen szeretetbe a hit csomagolva,
és egy megosztással mindig tovatolva!
Oszd meg szereteted, s a jó kívánságod,
tedd ma boldogabbá az egész világot!
Csak néhány mozdulat, amit várok tőled,
alapozd meg véle boldogabb jövődet!
Küldd el hát e verset minden jó barátnak,
a szeretet elől menekül a bánat,
vidámság és jó kedv vegye át a helyét,
s aki szerencsétlen emelje fel fejét!
Kívánj mindenkinek mesés gazdagságot,
építsünk szebb jövőt, élhetőbb világot!
Minden lépésünket szerencse kísérje,
szerető szívünket ezer öröm érje!
A szeretet magját vesd el, szórd a szélbe,
sok bús gondolatot vígabbra cserélve!
Figyeld meg a magok egy napon kikelnek,
s megértő szívekre, jó talajra lelnek.
Ha majd megöntözöd szeretet vízével,
megkínál az élet az öröm ízével.
Küldd tovább e verset, mint egy szép virágot,
köszönts fel általa minden jó barátot!

Aranyosi Ervin © 2017-07-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Itt a versem…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Belső csend, boldogabb, életed, ember, itt, sétabot, tanács, vagyok, versem, világ 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Itt a versem…

Itt a versem, fogd és vigyed!
Légy általa boldogabb!
Könnyítse meg holnapodat
néhány elmés gondolat!
Adok néhány jó tanácsot,
taníthatlak, ha hagyod,
megváltozhat az életed,
s a világ – ha akarod!

Itt a versem, neked írtam,
csak miattad, érted él.
Ha az ember jobbra vágyik,
értelmet, s hitet cserél!
Megismerni a világot,
hangzavarban nem lehet,
önmagadban elmerülve,
hallgasd belső csendedet!

Itt a versem, fogódzkodj meg,
olyan, mint egy sétabot,
elvezet, ha rátámaszkodsz,
oda, ahol én vagyok.
Ha majd nélküle tudsz járni,
nyugodtan eldobhatod.
Ám ha szükség lenne majd rám,
a versekben ott vagyok!

Aranyosi Ervin © 2017-06-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hold-álom

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: álom, Apu, barát, ember, érzek, felmászni, hold, szeretet, ülni, világ, virág Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Hold-álom

A Holdat bámulom
odafent az égen!
Jó lenne elkapni,
erre vágyom régen!

Hej, ha Apu végre
hozzá felemelne,
elkapnám két kézzel,
s máris enyém lenne!

Kötnék rá egy zsinórt,
s lehúznám a Földre,
s gurítanám aztán
szépen, körbe-körbe!

Felmásznék rá, s talán
magasabbá válnék,
így mindenek felett,
s felettetek állnék.

Ja, nem azért tenném,
hogy bárkit lenézzek,
hanem, hogy tudjátok,
mit látok, mit érzek.

Ha más is szeretné,
felmászhatna rája,
s megkérném, hadd legyek
mától a barátja.

Milyen muris lenne
a Hold hátán ülni,
a csodás bolygónkat
körben megkerülni.

Holdvilágot szórni,
hol a fény hiányzik,
ahol néhány ember
szeme könnyben ázik.

Arra használnám én,
a fény-holdvilágot,
ültessen sok szívbe
szeretet-virágot!

Ha a sok kis virág
fényesen kikelne,
talán az egész Föld
még szebb hely lehetne.

Aranyosi Ervin © 2017-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tintaló, avagy a pacából lett paci

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: béklyó, kék ló, kéklő, paca, paci, papír, rajzoltam, tinta, tintaló, toll, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin:
Tintaló, avagy a pacából lett paci

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy tinta folt.
Toll ejtette a papírra,
s nem reagált a radírra.
Nem tűnt el, csak kéklőn fénylett.
Kéklő felhőként örvénylett.

Néztem, néztem, de nem tetszett,
tiszta lapot összefestett,
s nem is láttam jónak, szépnek,
egy formátlan, buta kép lett!
Folyt a tollamból a tinta,
s lám a buta papír itta.

Fogtam hát egy másik tollat,
mert a pacni nem rabolhat,
el egy egész papírt tőlem,
hogy ne is halljon felőlem.
Nézegettem hát a foltot,
mert akkor még nyugton volt ott!

Nem volt keze, nem volt lába,
biztos nem járt iskolába.
Nem is tudta mi a játék.
– Ha így hagynám jobban járnék?
Egy kis ördög ébredt bennem:
– Hogyan kéne lóvá tennem?

Rajzoltam rá egy lófejet,
mert a pacni hagyott helyet,
aztán alá négy lólábat,
a lábakra meg patákat,
a végére hosszú farkat,
mert anélkül nem maradhat!

Itt állt hát egy kéklő, kék ló,
a lábain nem volt béklyó,
ágaskodott és nyerített,
de lám, rám sem hederített.
Így lett paci a pacából,
amit egy kék paca ápol.

Figyeltem, hogy meddig bírja,
itt tartani a papírja,
egyet-kettőt ágaskodott,
s az asztalra átslattyogott,
s kezdődött egy hosszú vágta,
s elfutott a nagyvilágba.

Úgy elszaladt tőlem mintha,
nem is lett volna itt tinta.
Biztos rétre, Napra vágyott,
megismerni a világot.
Ha kék lovat látnál egyszer,
tudd meg, hogy az tőlem ment el!

Aranyosi Ervin © 2017-06-25.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Szeretettel többre vinnénk!

Szeretettel többre vinnénk, ha magunkban jobban hinnénk. Nem úsznánk szembe az árral, megbékélnénk a világgal.

Bennünk élő szép tudásunk, szebbé tenné minden álmunk, teremtenénk képzelettel, s boldog lenne minden ember!

Álom, álom, édes álom, létem célját hol találom? Honnan fogok többet tudni, s már a Földön mennybe jutni?

Lelkünk mélyén ott az érték, pénzben, kincsben sosem mérték! Amit adsz, azt kapod vissza, lelked a jót mohón issza.

Legyél mással emberséges, jobbá válni lehetséges! Szeretettel többre vinnénk, ha magunkban jobban hinnénk!

Tárd ki szíved, szeresd magad, szép jövőt csak élő mag ad! A szeretet benned éled, ha világod szebben éled!

Aranyosi Ervin © 2017-07-25. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Álldogáltam a tengerpartján

Álldogáltam a tengerpartján, hullámok rohantak felém. Hallgattam bűvös morajlásuk, s gondoltam: – Bárcsak érteném!

Távoli szélnek hozták hírét, idegen föld üzenetét. Talán teremtőm üzen vélük: – Értsem, hogy mit üzen a lét.

Áradt a tenger őserővel, felkapott mindent mi útjában állt. Hiába küzdés, harc, erőszak, elveszett mind, aki szembeszállt.

Azzal, mi árad szembemenni, szembeszegülni nem érdemes, éppoly hiba, mint nyugton ülni mikor a szív a szépért repes.

Ne irigyeld hát, azt amid nincsen, irigység rajtad nem segít. Képzeld csak el, amire vágynál, vetítsd vásznadra képeit.

Legyen a vágyad a vitorla, legyen hajód a képzelet! Képzeld el, mintha tiéd volna s megérinthetné két kezed!

Sohase ússzál szembe árral, sosem éred el vágyaid! Vágyaid célja, árirányban, mindig az út végén lakik.

Tiszteld meg magad, higgyél benne: – Amire vágysz, mind jár neked! Létezik már a végtelenben, s csak arra vár, hogy elvegyed!

A világodban minden megillet, minden, ami van érted él! Legyen hát célod jó egészség, engedd, hogy boldogabb legyél!

Ami csak van, mind téged szolgál, kincs és öröm, mind jár neked! Ha elhiszed, hogy rászolgáltál, neked adja az Istened.

Másképpen nézz a nagyvilágra, szeresd boldoggá önmagad, árad a lét, mint tenger-hullám, s újat hoz minden gondolat.

Azonosulj az áradással, amely körül vesz, s átölel. Higgyél magadban, megérdemled! S eztán egy szebb jövő jön el.

Teremts magadnak egészséget, boldog világot, életet! Olyat, mit még csak lelked látott, de hidd el, át is élheted.

Ez a világ nem ellened van, érted jött létre, hogy tanulj: – Örülni, élni, boldogulni! saját hasznodra megjavulj.

Álldogáltam a tenger partján, hullámok rohantak felém… Hallgattam bűvös morajlásuk. S lám, amit súgtak, értem én!

Aranyosi Ervin © 2017-07-22. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Szarka a villanydróton

Hintázik a szarka, billeg hosszú farka, szárnya csillog kéken, az éj-feketében.

Egyensúlyát tartva hullámzik a szarka, villanyvezetéken, fénnyel a szemében.

Fehér a dolmánya, beszédtudománya, csirregő-cserregő, nem túl eget verő.

Hintázik a dróton, egyensúlyoz folyton, billeg hosszú farka, erőt gyűjt a szarka.

Elunva a dolgot, elhagyja a drótot, elrepíti vágya távoli világba.

Nézem csak a drótot, szarka nem is volt ott? Csak a szél süvített, s a drót morgolódott!

Aranyosi Ervin © 2017-07-15. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Égi háború

Villámok szabdalták fel az eget, dördült az ég és a föld remegett. Tarolva, pusztítva vágtat a szél, elbújik, menekül mind, aki él!

Vén fákkal birkózik most a vihar, kezével tépked, s rúg lábaival, reccsenve kifordul, törik az ág, utolsót nyög bele még a világ.

A felhők zokognak, s ömlik a könny, sötétlőn árad a néma közöny. Villámok cikáznak, izzik az ég, dördül a mennydörgés, mint pléh fazék!

Fekete könnyektől ázik a föld, hullámzó köntöse alakot ölt. Sudárfák hajolnak föld-fele meg, hallik, a lelkük is beleremeg.

Győzött a vihar, már tisztul a lég, gyászos nyomort hagy az úton a vég. Oszlik a sötétje, – félre ború! Mára már véget ért a háború.

Tőrt ágak lepik a csatateret, vajon e pusztítás honnan ered? Pusztító erőről szólt a dalom, ennyire képes a nagy hatalom…

Aranyosi Ervin: Legyél a Nap!

Legyél világodnak csodás, fénylő Napja! S mindenki más tükör legyen, akár a Hold. A fényedet tán kéretlenül kapja, ma még nem sejti, fényed koldusa volt!

Csak világíts és ragyogd be világod, örömöd szálljon, s boldoggá tegyen, mások szívét bélelje ragyogásod, belső fényed szétszórt kincsed legyen!

Ne sajnáld azt, hisz van belőle bőven, ragyogj tehát, és szálljon vissza rád! Hadd gyújtson fényt az árnyékban levőben, bontsd le a világ zord börtönfalát!

Képes vagy rá, csak engedd szállni lelked, tápláld tüzed, a fényt kell ünnepelned!

Aranyosi Ervin: Tanítgatlak szavakkal szeretni

A szónak ereje van! Hát a szeretetnek? Az igazán erős, kit szívből szeretnek! Lehet szavakkal is őszintén szeretni, szóval teremteni, boldogabbá tenni!

Tanítgatlak tehát szavakkal szeretni, tanuld meg magadat boldogabbá tenni, és ha szép szívedből a szeretet árad, az élet értelmét – hidd el! – megtaláltad!

Élő energia működteti testünk, szükségünk van reá, s lám hibába estünk! Mástól akarjuk azt folyton megszerezni, s hisszük: a máséval tudunk boldog lenni!

Ám megszerzésének van egy könnyebb módja, mert a szívünknek van szép adni valója, ez is energia, ám a legcsodásabb, mivel a szeretet útján nem csak átad!

Hiszen szeretetre szeretet a válasz, s akármikor adod, gazdagabbá válhatsz. Úgy adhatsz, hogy közben nem vész el mit adtál, szerte szórtad kincsed és gazdag maradtál.

Amit válaszul kapsz, az erősít téged, így válhat teljessé a jó egészséged, s örömmel gazdagodsz, jókedvvel, vígsággal, s összhangba kerülhetsz az egész világgal!

Teremts hát szavakkal mától szebb világot, vonzd a jó szándékot, szerető barátot! Szeretettel segíts rászoruló lelket, mert a hála erő, ami felemelhet!

Küldd hát szereteted bátran szerte-széjjel, szebb lesz az ébren lét, gazdagabb az éjjel. Szép álmaid lesznek, ha így végzed dolgod, szeretve is leszel és általa boldog!

Aranyosi Ervin: Küldd el ezt a verset!

Aranyosi Ervin: Itt a versem…

Itt a versem, fogd és vigyed! Légy általa boldogabb! Könnyítse meg holnapodat néhány elmés gondolat! Adok néhány jó tanácsot, taníthatlak, ha hagyod, megváltozhat az életed, s a világ – ha akarod!

Itt a versem, neked írtam, csak miattad, érted él. Ha az ember jobbra vágyik, értelmet, s hitet cserél! Megismerni a világot, hangzavarban nem lehet, önmagadban elmerülve, hallgasd belső csendedet!

Itt a versem, fogódzkodj meg, olyan, mint egy sétabot, elvezet, ha rátámaszkodsz, oda, ahol én vagyok. Ha majd nélküle tudsz járni, nyugodtan eldobhatod. Ám ha szükség lenne majd rám, a versekben ott vagyok!

Aranyosi Ervin: Hold-álom

A Holdat bámulom odafent az égen! Jó lenne elkapni, erre vágyom régen!

Hej, ha Apu végre hozzá felemelne, elkapnám két kézzel, s máris enyém lenne!

Kötnék rá egy zsinórt, s lehúznám a Földre, s gurítanám aztán szépen, körbe-körbe!

Felmásznék rá, s talán magasabbá válnék, így mindenek felett, s felettetek állnék.

Ja, nem azért tenném, hogy bárkit lenézzek, hanem, hogy tudjátok, mit látok, mit érzek.

Ha más is szeretné, felmászhatna rája, s megkérném, hadd legyek mától a barátja.

Milyen muris lenne a Hold hátán ülni, a csodás bolygónkat körben megkerülni.

Holdvilágot szórni, hol a fény hiányzik, ahol néhány ember szeme könnyben ázik.

Arra használnám én, a fény-holdvilágot, ültessen sok szívbe szeretet-virágot!

Ha a sok kis virág fényesen kikelne, talán az egész Föld még szebb hely lehetne.

Aranyosi Ervin: Tintaló, avagy a pacából lett paci

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tinta folt. Toll ejtette a papírra, s nem reagált a radírra. Nem tűnt el, csak kéklőn fénylett. Kéklő felhőként örvénylett.

Néztem, néztem, de nem tetszett, tiszta lapot összefestett, s nem is láttam jónak, szépnek, egy formátlan, buta kép lett! Folyt a tollamból a tinta, s lám a buta papír itta.

Fogtam hát egy másik tollat, mert a pacni nem rabolhat, el egy egész papírt tőlem, hogy ne is halljon felőlem. Nézegettem hát a foltot, mert akkor még nyugton volt ott!

Nem volt keze, nem volt lába, biztos nem járt iskolába. Nem is tudta mi a játék. – Ha így hagynám jobban járnék? Egy kis ördög ébredt bennem: – Hogyan kéne lóvá tennem?

Rajzoltam rá egy lófejet, mert a pacni hagyott helyet, aztán alá négy lólábat, a lábakra meg patákat, a végére hosszú farkat, mert anélkül nem maradhat!

Itt állt hát egy kéklő, kék ló, a lábain nem volt béklyó, ágaskodott és nyerített, de lám, rám sem hederített. Így lett paci a pacából, amit egy kék paca ápol.

Figyeltem, hogy meddig bírja, itt tartani a papírja, egyet-kettőt ágaskodott, s az asztalra átslattyogott, s kezdődött egy hosszú vágta, s elfutott a nagyvilágba.

Úgy elszaladt tőlem mintha, nem is lett volna itt tinta. Biztos rétre, Napra vágyott, megismerni a világot. Ha kék lovat látnál egyszer, tudd meg, hogy az tőlem ment el!

Vers rendelés

Szeretettel többre vinnénk,
ha magunkban jobban hinnénk.
Nem úsznánk szembe az árral,
megbékélnénk a világgal.

Bennünk élő szép tudásunk,
szebbé tenné minden álmunk,
teremtenénk képzelettel,
s boldog lenne minden ember!

Álom, álom, édes álom,
létem célját hol találom?
Honnan fogok többet tudni,
s már a Földön mennybe jutni?

Lelkünk mélyén ott az érték,
pénzben, kincsben sosem mérték!
Amit adsz, azt kapod vissza,
lelked a jót mohón issza.

Legyél mással emberséges,
jobbá válni lehetséges!
Szeretettel többre vinnénk,
ha magunkban jobban hinnénk!

Tárd ki szíved, szeresd magad,
szép jövőt csak élő mag ad!
A szeretet benned éled,
ha világod szebben éled!

Aranyosi Ervin © 2017-07-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Álldogáltam a tengerpartján,
hullámok rohantak felém.
Hallgattam bűvös morajlásuk,
s gondoltam: – Bárcsak érteném!

Távoli szélnek hozták hírét,
idegen föld üzenetét.
Talán teremtőm üzen vélük:
– Értsem, hogy mit üzen a lét.

Áradt a tenger őserővel,
felkapott mindent mi útjában állt.
Hiába küzdés, harc, erőszak,
elveszett mind, aki szembeszállt.

Azzal, mi árad szembemenni,
szembeszegülni nem érdemes,
éppoly hiba, mint nyugton ülni
mikor a szív a szépért repes.

Ne irigyeld hát, azt amid nincsen,
irigység rajtad nem segít.
Képzeld csak el, amire vágynál,
vetítsd vásznadra képeit.

Legyen a vágyad a vitorla,
legyen hajód a képzelet!
Képzeld el, mintha tiéd volna
s megérinthetné két kezed!

Sohase ússzál szembe árral,
sosem éred el vágyaid!
Vágyaid célja, árirányban,
mindig az út végén lakik.

Tiszteld meg magad, higgyél benne:
– Amire vágysz, mind jár neked!
Létezik már a végtelenben,
s csak arra vár, hogy elvegyed!

A világodban minden megillet,
minden, ami van érted él!
Legyen hát célod jó egészség,
engedd, hogy boldogabb legyél!

Ami csak van, mind téged szolgál,
kincs és öröm, mind jár neked!
Ha elhiszed, hogy rászolgáltál,
neked adja az Istened.

Másképpen nézz a nagyvilágra,
szeresd boldoggá önmagad,
árad a lét, mint tenger-hullám,
s újat hoz minden gondolat.

Azonosulj az áradással,
amely körül vesz, s átölel.
Higgyél magadban, megérdemled!
S eztán egy szebb jövő jön el.

Teremts magadnak egészséget,
boldog világot, életet!
Olyat, mit még csak lelked látott,
de hidd el, át is élheted.

Ez a világ nem ellened van,
érted jött létre, hogy tanulj:
– Örülni, élni, boldogulni!
saját hasznodra megjavulj.

Álldogáltam a tenger partján,
hullámok rohantak felém…
Hallgattam bűvös morajlásuk.
S lám, amit súgtak, értem én!

Aranyosi Ervin © 2017-07-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Hintázik a szarka,
billeg hosszú farka,
szárnya csillog kéken,
az éj-feketében.

Egyensúlyát tartva
hullámzik a szarka,
villanyvezetéken,
fénnyel a szemében.

Fehér a dolmánya,
beszédtudománya,
csirregő-cserregő,
nem túl eget verő.

Hintázik a dróton,
egyensúlyoz folyton,
billeg hosszú farka,
erőt gyűjt a szarka.

Elunva a dolgot,
elhagyja a drótot,
elrepíti vágya
távoli világba.

Nézem csak a drótot,
szarka nem is volt ott?
Csak a szél süvített,
s a drót morgolódott!

Aranyosi Ervin © 2017-07-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Villámok szabdalták fel az eget,
dördült az ég és a föld remegett.
Tarolva, pusztítva vágtat a szél,
elbújik, menekül mind, aki él!

Vén fákkal birkózik most a vihar,
kezével tépked, s rúg lábaival,
reccsenve kifordul, törik az ág,
utolsót nyög bele még a világ.

A felhők zokognak, s ömlik a könny,
sötétlőn árad a néma közöny.
Villámok cikáznak, izzik az ég,
dördül a mennydörgés, mint pléh fazék!

Fekete könnyektől ázik a föld,
hullámzó köntöse alakot ölt.
Sudárfák hajolnak föld-fele meg,
hallik, a lelkük is beleremeg.

Győzött a vihar, már tisztul a lég,
gyászos nyomort hagy az úton a vég.
Oszlik a sötétje, – félre ború!
Mára már véget ért a háború.

Tőrt ágak lepik a csatateret,
vajon e pusztítás honnan ered?
Pusztító erőről szólt a dalom,
ennyire képes a nagy hatalom…

Legyél világodnak csodás, fénylő Napja!
S mindenki más tükör legyen, akár a Hold.
A fényedet tán kéretlenül kapja,
ma még nem sejti, fényed koldusa volt!

Csak világíts és ragyogd be világod,
örömöd szálljon, s boldoggá tegyen,
mások szívét bélelje ragyogásod,
belső fényed szétszórt kincsed legyen!

Ne sajnáld azt, hisz van belőle bőven,
ragyogj tehát, és szálljon vissza rád!
Hadd gyújtson fényt az árnyékban levőben,
bontsd le a világ zord börtönfalát!

Képes vagy rá, csak engedd szállni lelked,
tápláld tüzed, a fényt kell ünnepelned!

A szónak ereje van! Hát a szeretetnek?
Az igazán erős, kit szívből szeretnek!
Lehet szavakkal is őszintén szeretni,
szóval teremteni, boldogabbá tenni!

Tanítgatlak tehát szavakkal szeretni,
tanuld meg magadat boldogabbá tenni,
és ha szép szívedből a szeretet árad,
az élet értelmét – hidd el! – megtaláltad!

Élő energia működteti testünk,
szükségünk van reá, s lám hibába estünk!
Mástól akarjuk azt folyton megszerezni,
s hisszük: a máséval tudunk boldog lenni!

Ám megszerzésének van egy könnyebb módja,
mert a szívünknek van szép adni valója,
ez is energia, ám a legcsodásabb,
mivel a szeretet útján nem csak átad!

Hiszen szeretetre szeretet a válasz,
s akármikor adod, gazdagabbá válhatsz.
Úgy adhatsz, hogy közben nem vész el mit adtál,
szerte szórtad kincsed és gazdag maradtál.

Amit válaszul kapsz, az erősít téged,
így válhat teljessé a jó egészséged,
s örömmel gazdagodsz, jókedvvel, vígsággal,
s összhangba kerülhetsz az egész világgal!

Teremts hát szavakkal mától szebb világot,
vonzd a jó szándékot, szerető barátot!
Szeretettel segíts rászoruló lelket,
mert a hála erő, ami felemelhet!

Küldd hát szereteted bátran szerte-széjjel,
szebb lesz az ébren lét, gazdagabb az éjjel.
Szép álmaid lesznek, ha így végzed dolgod,
szeretve is leszel és általa boldog!

Itt a versem, fogd és vigyed!
Légy általa boldogabb!
Könnyítse meg holnapodat
néhány elmés gondolat!
Adok néhány jó tanácsot,
taníthatlak, ha hagyod,
megváltozhat az életed,
s a világ – ha akarod!

Itt a versem, neked írtam,
csak miattad, érted él.
Ha az ember jobbra vágyik,
értelmet, s hitet cserél!
Megismerni a világot,
hangzavarban nem lehet,
önmagadban elmerülve,
hallgasd belső csendedet!

Itt a versem, fogódzkodj meg,
olyan, mint egy sétabot,
elvezet, ha rátámaszkodsz,
oda, ahol én vagyok.
Ha majd nélküle tudsz járni,
nyugodtan eldobhatod.
Ám ha szükség lenne majd rám,
a versekben ott vagyok!

A Holdat bámulom
odafent az égen!
Jó lenne elkapni,
erre vágyom régen!

Hej, ha Apu végre
hozzá felemelne,
elkapnám két kézzel,
s máris enyém lenne!

Kötnék rá egy zsinórt,
s lehúznám a Földre,
s gurítanám aztán
szépen, körbe-körbe!

Felmásznék rá, s talán
magasabbá válnék,
így mindenek felett,
s felettetek állnék.

Ja, nem azért tenném,
hogy bárkit lenézzek,
hanem, hogy tudjátok,
mit látok, mit érzek.

Ha más is szeretné,
felmászhatna rája,
s megkérném, hadd legyek
mától a barátja.

Milyen muris lenne
a Hold hátán ülni,
a csodás bolygónkat
körben megkerülni.

Holdvilágot szórni,
hol a fény hiányzik,
ahol néhány ember
szeme könnyben ázik.

Arra használnám én,
a fény-holdvilágot,
ültessen sok szívbe
szeretet-virágot!

Ha a sok kis virág
fényesen kikelne,
talán az egész Föld
még szebb hely lehetne.

Aranyosi Ervin:
Tintaló, avagy a pacából lett paci

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy tinta folt.
Toll ejtette a papírra,
s nem reagált a radírra.
Nem tűnt el, csak kéklőn fénylett.
Kéklő felhőként örvénylett.

Néztem, néztem, de nem tetszett,
tiszta lapot összefestett,
s nem is láttam jónak, szépnek,
egy formátlan, buta kép lett!
Folyt a tollamból a tinta,
s lám a buta papír itta.

Fogtam hát egy másik tollat,
mert a pacni nem rabolhat,
el egy egész papírt tőlem,
hogy ne is halljon felőlem.
Nézegettem hát a foltot,
mert akkor még nyugton volt ott!

Nem volt keze, nem volt lába,
biztos nem járt iskolába.
Nem is tudta mi a játék.
– Ha így hagynám jobban járnék?
Egy kis ördög ébredt bennem:
– Hogyan kéne lóvá tennem?

Rajzoltam rá egy lófejet,
mert a pacni hagyott helyet,
aztán alá négy lólábat,
a lábakra meg patákat,
a végére hosszú farkat,
mert anélkül nem maradhat!

Itt állt hát egy kéklő, kék ló,
a lábain nem volt béklyó,
ágaskodott és nyerített,
de lám, rám sem hederített.
Így lett paci a pacából,
amit egy kék paca ápol.

Figyeltem, hogy meddig bírja,
itt tartani a papírja,
egyet-kettőt ágaskodott,
s az asztalra átslattyogott,
s kezdődött egy hosszú vágta,
s elfutott a nagyvilágba.

Úgy elszaladt tőlem mintha,
nem is lett volna itt tinta.
Biztos rétre, Napra vágyott,
megismerni a világot.
Ha kék lovat látnál egyszer,
tudd meg, hogy az tőlem ment el!