Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

júl
31

By

Aranyosi Ervin: Reggeli fekete

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Reggeli fekete

Reggelihez fekete kell?
Hát én elhoztam neked!
Hadd induljon kedvességgel
minden egyes reggeled!
Koffeinben nem túl gazdag,
mégis frissítőn hat rád.
Csoda jól indul a reggel,
ha akad egy jó barát!

Aranyosi Ervin © 2019-07-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
31

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 33. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , 1 Comment

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 33. rész

Mint eddig annyiszor,
hát ma is eljöttem,
a mese új része
felsejlett előttem.

Most a varázsedény,
feltöltetlen maradt,
mert a mai mese
szavak útján szaladt.

Tündérem elkezdte
elmondani nékem,
hogyan gyúlt szerelem
kedves, jó szívében.

Mert hát volt ideje
gyakran végignézni,
a varázsló várát
újra felidézni.

Figyelte a fiút,
hogy válik legénnyé,
s tudta, az ő lelke,
nem csak egy szegényé.

Azért, mert sosem volt
gazdag eddig őse,
nem vonzották kincsek,
s nem lesz gazdag ő se.

Ám a lelke mélyén,
oly sok volt az érték,
a jószívűséget
nagy kanállal mérték.

Szülei jóságát,
s eszét örökölte,
csupa nemes tettet
várhattak csak tőle.

Nála kiválóbbat
Tündér még nem látott,
így hát reá bízná
a tündérvilágot.

Nagyon megszerette
a varázsló fiút,
s tudja a szerelmük
az egyetlen kiút.

Örömmel venné
ha ő lenne a férje,
de el kéne jöjjön,
hogy kezét megkérje.

Száműzetéséből
akkor szabadulhat
a tündérleányzó,
ha szerelmet gyújthat.

Szerelmet lobbanthat
egy férfi szívébe,
aki majd bármire
képes lehet érte.

Ám az átok gonosz,
hát nem varázsolhat,
távolról nem súghat,
közvetlen nem szólhat.

De az nincs megtiltva,
hogy követet küldjön,
és a rút varázsból
ekképp meneküljön.

Ezért örült nekem,
mikor rátaláltam,
és a meséken át
barátjává váltam,

mert én elmondhatom,
elvihetem hírét,
és a szerelmüktől
megszűnhet az itt lét.

Kérlelt hát, szerelme
követe én legyek,
remélte, ha megkér
én boldogan megyek.

Bizony jól gondolta,
persze, hogy segítek,
életük kerekén
jókorát lendítek.

Csak még tudnom kellett,
merre is induljak,
nehogy a gonosznak
csapdájába hulljak.

Hogy, akit keresek,
azt meg is találjam,
s a megtaláláshoz
a jó utat járjam.

Kaptam hát térképet,
tündéri tanácsot,
útra való ételt,
friss foszlós kalácsot.

Varázs vándorgúnyát
öltöttem magamra,
így indított engem
tündérem utamra.

Holnap neki vágok,
a varázsos útnak,
remélem, kalandok
holnapra is jutnak.

Ma már későre jár,
leteszem a könyvet,
elpihen a lelkem,
színes álmok jönnek!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

júl
30

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 32. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 32. rész

Újra tovaszaladt
egy nap életemből.
Vártam az újabb részt
kedves tündéremtől.

Hát mikor az este
ismét rám köszöntött,
a varázsedénybe
újra vizet öntött.

Indult a történet,
ott hol abba maradt,
hagytam hadd repüljön,
úgy, mint vadmadarat.

Víz színén megjelent
a varázsló vára,
s megint a figyelem
volt a mese ára.

A varázsló pedig
sok mindent tanított,
elromlott dolgokat
rendre megjavított.

A fiú figyelte
és érteni kezdte,
a varázstudományt
hamar megszerette.

Hiszen minden szebb lett,
akár merre jártak,
csodákat műveltek,
élhetőt csináltak.

Egy kiszáradt fából,
vesszőt hoztak létre,
és kivarázsolták
egy dús füvű rétre.

Az apró vesszőből,
kis fát varázsoltak,
lombján szép levelek
nőttek, kibomlottak.

Árnyat adtak annak,
aki arra tévedt,
lombjában száz édes,
finom gyümölcs érett.

Madarak is kaptak,
baldachinos fészket,
és a favarázslás
egy-kettőre kész lett.

Törött szárnyú madár
szárnyát bekötözték,
Azóta is szárnyal,
égen fenn köröz még.

Bemocskolt vizeket,
friss vizűvé tettek,
nyomukban források,
patakok eredtek.

Gyakran varázsoltak
jobb időt, szebb termést,
varázsszót dúdolva,
csodatévőt, elmést.

Koldusoknak adtak
munkát megélhetést,
s élvezték a létet,
a boldoggá tevést.

Annyi helyen várták,
s hálával fizettek,
ők meg varázslásban
magukért kitettek.

Volt, hogy önmagukra
álruhát öltöttek,
néha madár képben
az égben röpködtek.

Az ő jóságuktól
szebbé vált a világ,
nyílott körülöttük
számtalan szép virág.

A szeretet magját
szórták más szívekbe,
megszépült a világ
körülöttük egyre.

Mert ők a gonosszal
sosem szálltak szembe,
úgy esett rabságba,
egy saját verembe.

Hiszen nem volt képes
tőlük erőt nyerni,
amit a rossz oldal
nem tudott lenyelni.

Tisztultak a szívek,
megteltek jósággal,
egymáshoz fordultak,
jóval, barátsággal.

Öröm és boldogság
adott gazdagságot,
csodás jövőképet
élhetőbb világot.

Mára a tündérem
pont itt hagyta abba.
Volt valami csoda
e szép pillanatban.

Holnap elmeséli
– hadd fussunk elébe –
mért szeretett bele
az ő kedvesébe!

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
29

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 31. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 31. rész

Elmúlnak a napok,
ha zajlik az élet.
A tovatűnt időm
ma is semmivé lett.

Csalogatott vissza
a tündér meséje,
s mivel nem jöhetett,
én mentem eléje.

A tündér már várt rám,
derűs, kedves arccal.
S mert a valóságban
semmi sem marasztal,

mentem én boldogan,
s a sámlira ültem,
s hallgattam meséjét,
szinte megkövülten.

A víz megrázkódott
a varázsedényben,
majd kitisztult a kép
az alkonyi fényben.

A varázsló várát
láttam benne újra,
és a folytatásnak
lehettem tanúja.

A varázsló sok-sok
mágiát mutatott,
s ami nem sikerült,
azon jót mulatott,

s megmutatta újra,
a fortélyt, a leckét,
tanítványának ő
nem szegte a kedvét.

S lám, az ifjú tanult,
keményen dolgozott,
s nem csak utánozta,
hanem gondolkozott.

Hisz tudni akarta
mindnek az értelmét,
szívét is használta,
és az okos elmét.

Egyik alkalommal
vadállatok jöttek,
rémként vicsorogtak,
folyvást üvöltöttek,

ám a varázsló csak
elaltatta őket,
mély alvásuk közben
más álmokat szőttek.

Mindegyik varázslat
szelíd volt, nem ártó,
s minden megoldódott
a szív jóságától.

Hisz a szeretetnek
oly hatalma vagyon,
mit nem győz le erő,
vagy földi hatalom.

Hiszen, aki harcol,
azt egyszer legyőzik,
s bár néha a csúcson
boldogan időzik.

Eljön az az idő,
mikor alul marad,
s felette egy másik
nagy győzelmet arat.

Meg kell hát keresni,
hogy mit lehet tenni,
a harcos világot
békéssé szeretni.

A sok szép varázslat
csakis ezt szolgálta,
és a gonosz útját
könnyedén elállta.

Akit a szeretet
titka elvarázsolt,
rögtön hálás is lett,
ez ilyen varázs volt.

És a fiú látta
a szeretet hasznát,
hát elvarázsolta
a sok-sok mihasznát.

Ettől csoda történt
és jobbakká váltak,
és a szeretnek
oldalára álltak.

Vitték a világba,
s szórták szét, mint kincset,
leszedve sok szívről
a harag-bilincset.

Menekült a gonosz,
nem tudott mit tenni,
mert a szolgalelkek
tanultak szeretni.

Jó érzéssel hagytam
félbe a mesémet,
becsuktam a könyvem
és az álmom szép lett.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
28

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 30. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 30. rész

A mai nap végét is
örömmel vártam,
s mentem a tündérhez,
úgy mint általában.

Hiszen a mesémnek
végére kell járjak,
s jól telik el a nap,
ha van mire várjak.

S lám a vendéglátóm,
ma is nagyon várt rám,
hej, a mese árát,
bizony megszolgálnám!

A vízzel telt edény
már ott volt előttem,
s a mese nézője
így vált én belőlem.

Ott volt hát előttünk
a varázsló vára,
innen folytatódott
a szép mese szála.

A mágus folytatta
a fiú tanítását,
izzítva a lelke
szunnyadó parázsát.

– Ha reád támadnak,
fordulj csak magadba,
mielőtt a dühöd
magával ragadna!

Azt, hogy mit kell tenned,
lelkedben meglátod,
többet ér, mint száz szó,
vagy ezer varázsbot.

Onnan megkapod majd,
azt a varázslatot,
amit megtanítok,
amit reád hagyok.

Rengeteg mágiát
gyűjtöttem már össze,
ez kell hogy szívedet
hitedben fürössze.

Mutatok is neked
néhány könnyű trükköt,
hogyan varázsoljál
mások elé tükröt.

– Mondta a varázsló
és máris mutatta,
csak még a varázsszót
a fiúval tudatta:

Mondd csak ki azt a szót,
ha reád támadnak:
– „DEPÉKRÖKÜTDASSÁL” –
s adj helyet magadnak!

Lépj hátrébb és lépj ki
az így készült képből,
mert ha benne ragadsz,
a mágia széttör!

A mágus is így tett,
egyet hátra lépett,
s a fiú előtt most
kitisztult a képlet.

Ott állt éppen szemben,
épp saját magával,
meg is érinthette
mind a két karjával.

Olyan eleven volt,
épp annyira élő,
láthatóan bátor,
senkitől sem félő.

És így szólt a mester,
birkózd le, ha tudod,
csak akkor hagyd abba,
amikor már unod!

Fiú, s tükörképe
rögtön ölre mentek,
a másikon fogást,
és hibát kerestek.

Ám, amit az egyik
a másikra kimért,
azt vissza is kapta,
Isten tudja miért.

Birkóztak, birkóztak,
nagyon elfáradtak,
aztán mind a ketten
a földön maradtak.

Hát szólt a varázsló:
– „LEJNŰTTSOMPÉKRÖKÜT” –
s lám a fiú mása,
ahogyan jött, eltűnt.

– Ha egy sereg lenne,
magával csatázna,
a tükörképével
együtt holttá válna.

Bizony e varázslat
sokszor lenne hasznos,
amikor az erős
gyengébbeket vagdos.

A mai mesém is
rövidre lett vágva,
elmentem aludni,
szép álomra vágyva.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
27

By

Aranyosi Ervin: Görögdinnye a kútból

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Görögdinnye a kútból

A kút mélyén terem,
de nem folyik csapból.
Aki megtalálja,
az örül és tapsol!
Én is leengedtem
vödrömet kutamba,
aztán nézd csak pajtás,
mi került utamba?
Hideg görögdinnye,
finom, szomjat oltó,
egy jókedvű gyümölcs,
vidám kedvet pótló.
Ezért is tud minket
ő boldoggá tenni,
életet édesít,
mert jól esik enni!

Aranyosi Ervin © 2019-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
27

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 29. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 29. rész

Ahogy elszállt a nap,
úgy jött el az este,
a kíváncsi lelkem
a tündért kereste.

Siettem én hozzá,
folytatásra vágytam,
futottam és porzott
az út is utánam.

Ott várt a varázstál,
megtöltve már vízzel,
s tündérem már főzött
mesét hozó ízzel.

Látszott már a kunyhó,
s az asszony a kertben,
dolgozott serényen,
szívvel, hála telten.

Mellette a fia
szintén serénykedett,
nem játszott házőrzőt,
vagy épp lusta ebet.

Azt csak négyen tudták,
hogy ő csak hasonmás,
hiszen a varázslat
épp ettől lett pompás.

Persze, nem tudhatták,
hogy a tündér látta,
mikor a varázsló
elment hajnal tájban.

Hogy fel ne ismerjék,
a fiúra rászórt
egy kutyává tevő
valódi varázsport.

Pont úgy néztek ki hát,
mint a jött vendégek,
kutyával kóborló,
szegény koldus népek.

Aztán kint a mezőn
nagy forgószél támadt,
fel is kapta őket,
vitte a varázslat.

Varázsló várának
udvarán landoltak,
s újra a megszokott
gúnyájukban voltak.

A mágus a fiút
körbe is vezette,
e varázsos lakot
rögtön megszerette.

Valahogy mindenből
a szeretet áradt,
jókedv és vidámság
járta át a várat.

Minden apró zuga
olyan, mintha élne.
Senkiről sem látszott,
hogy cseppet is félne.

Mert hát a varázsló
nem egyedül lakott,
nem tett ajtajára
vár védő lakatot.

De csak a jó lélek
tehette be lábát,
a rossz elkerülte
a varázsló várát.

– Na fiam, holnaptól
kösd fel a gatyádat,
komoly feladatok,
varázsdolgok várnak.

Minden tudományom
neked megtanítom,
mindent amit lehet
égi, földi síkon.

Néhány fontos szabályt
meg kell most tanulnod,
nem szabad a harag
csapdájába hullnod.

Ne hagyd gondolatod,
tévútra vezetni,
tanulj meg a rosszon
szívedből nevetni.

Csak a jó érzések
visznek majd előre,
sok mindent tapasztalsz,
tanulj hát belőle.

A szívedre hallgass,
eszed támogasson,
s engedd, szereteted
a másikra hasson!

Sose vívjál harcot,
az nem vezet jóra,
hallgass a lelkedből
súgott tiszta szóra.

Lám a mai mesém
pont itt félbeszakadt,
én észre sem vettem,
s az időm elszaladt.

Hát búcsút intettem,
kedves tündéremnek,
kellett a pihenés
megfáradt fejemnek.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

júl
26

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 28. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 28. rész

Ha a napom elszáll,
hát jöhet a mesém!
Ma is útra keltem,
jó tündéremhez én.

Halljam, a történet
hogyan folytatódik,
sok csoda egymásra,
vajon, hogy rakódik.

Vajon a varázsló
mit talált ki végül,
remélem kiderül
a mai meséből!

– Jaj, ne aggódjon már –
szólt rá az asszonyra,
ne legyen ennyire
már elszontyolodva.

Itt hagyom a kutyát
a fiúért cserébe,
ő majd szeretetet
varázsol szívébe.

Az asszony most kezdett
igazán csak sírni:
– A drága kutyussal
sokra fogom vinni!

Hisz dolgozni nem tud,
csak házat őrizni,
a rengeteg munkát,
nem lesz kire bízni.

A mágus mosolygott,
ezen segíthetünk.
Van erre tudásunk,
mivel teremthetünk.

Csak egy varázsigét
olvass a kutyára,
s rögtön átváltozik,
meglásd, szegény pára.

Képzelj varázsgömböt
szíved közepébe,
s jelenjen meg benne
kedves fiad képe!

Vesd a pillantásod
erre a kutyára,
mondd ki a varázsszót
és várj a csodára!

– „ÁMMAIFSIKAJLÁV” –
ez lesz a varázsszó,
s rögtön varázsolt is
vele a varázsló!

Lám, a kutya egyből
emberré változott,
s azonnal két lábra
állni próbálkozott.

Rögtön csodát látott
a kis kunyhó népe,
a kutyusból lett
a fiú tükörképe.

Más tán nem is tudna
különbséget tenni,
csak egy anya szíve
képes észrevenni.

És a varázsló szólt:
– Téged fog szolgálni,
s hidd el a munkája
javadra fog válni.

Mikor reá nézel,
fiad jut eszedbe,
s érezheted azt,
hogy tőle vagy szeretve.

Ám őt minden este
varázsold majd vissza,
s kutyaként majd újra
a kutya vizét issza.

Éjszaka, míg pihensz,
őrzi majd a házat,
és reggel kezdődhet
újra a varázslat.

Ahhoz, hogy eb legyen,
másik varázsszó kell,
de csak megbirkózol
ezzel a kettővel!

A másik varázsszó
„ÉBBEZZOTLÁV” legyen,
s hagyd, hogy a varázslás
boldogabbá tegyen.

A hasonmás fiú
kutyává lett megint,
négy lábra állt újra,
a fajtája szerint.

Mi a jelentésük
a varázsszavaknak?
– kérdezte az asszony –
mert úgy látom hatnak.

Mért e két varázsszó?
Tudd meg a miért-et!
Olvasd visszafelé,
s akkor majd megérted!

A mára mért mesém
e pontnál elfogyott,
rám talált az álom,
s ahogy kell, elnyomott!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
25

By

Aranyosi Ervin: Csak vigyél magaddal…

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Csak vigyél magaddal…

Nem baj, hogyha elmész,
csak vigyél magaddal!
Hadd legyek árnyékod,
éjjel is, meg nappal!
Ne szaladj előre
és ne maradj hátra,
kézen fogva járva
nézzünk a világra!
Mert, ha együtt leszünk,
semmi sem hiányzik,
köztünk a szerelem
fényesen virágzik.

Aranyosi Ervin © 2019-07-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
25

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 27. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 27. rész

Hej, a kíváncsiság
hogy szúrta oldalam,
ki lehet a vendég,
s vajon mi dolga van?

Ma már alig vártam,
hogy napom elszálljon,
s tündérem meséje
újra rám találjon.

Futottam hát hozzá,
végre kiderüljön,
minden apró részlet
a helyére kerüljön…

Ahogy megérkezem,
a mese is megjött.
S kiderült hogy kiállt
kint az ajtó előtt.

Egy szegény vénember,
hosszú, ősz szakállal,
ő állt az ajtóban,
egy kedves kutyával.

Éjszakára szállást,
s pár falatot kérne,
az bármilyen kincsnél
neki többet érne.

A világot járja,
és a jó emberek,
még ha szegények is,
mindig segítenek.

Mert, kinek kevés van,
szívvel képes adni,
nem hagyja az éhest
éhkoppon maradni.

Be is hívták nyomban,
ahol jut kettőnek,
ott jut még pár falat
a még éhezőnek.

Hoztak neki ételt,
csendben elé teszik,
jobb, ha a világban
senki sem éhezik.

Kutyának is dobtak
néhány jó falatot,
boldogan befalta,
jó ízűn harapott.

Köszönte a vendég
a kedves vacsorát,
aztán átváltozott
és lássatok csodát,

igazi varázsló,
mágus vált belőle,
varázsló köpenyét
önmagára öltve.

Az asszony, s a fia,
megdöbbenve nézte,
mindkettőjüket
a csoda megigézte.

El is telt néhány perc,
míg magukhoz tértek,
s az asszony megszólalt:
– Én semmit nem értek.

Így hát a varázsló
elmondta apróra,
amit eddig láttak
az csupán egy próba,

amit jó szívükkel
mindketten kiálltak,
amikor egy éhest
étellel kínáltak.

Ő már nagyon öreg,
de tervei vannak,
felvenné a fiút
varázsló inasnak.

Jó lenne, ha néhány
évig őt szolgálná,
s végül a varázslók
próbáját kiállná!

Mert ő reá hagyná
minden tudományát,
összes varázskönyvét,
bűvös mágiáját.

Hát a szegény asszony
megrémült, jaj nagyon:
– A drága fiamat elvinni
nem hagyom!

Hiszen egyedül már
nem bírom a munkát,
senkim sem maradna,
egymásnak vagyunk hát!

Na persze, örülnék,
ha ő tanulhatna,
ha el is mehetne,
s itthon is maradna…

Van-e rá megoldás?
Ezen törtem fejem,
Ám a mese megállt,
ahogy jött, – hirtelen.

A tündérem könyve
mára becsukódott,
de tudtam, talál majd
folytatásra módot.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts