Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nem harcol az Isten


Aranyosi Ervin: Nem harcol az Isten

Isten sohasem harcol
veled, vagy ellened!
Hiszem, az ő nevében
harcolni nem lehet!
A harc, a küzdelem,
nagyon is emberi,
és nyerni is az képes,
ki ezt felismeri!

Isten sosem büntet,
nem rak rád láncokat,
de engedi, ha kell,
hogy leláncold magad!
Nem bánt, nem ver bottal,
csak tükröt tart neked,
s megérted a létet,
ha ezt felismered.

Jóisten nevében
szeretni tudsz csupán!
Figyellek, s nem értem,
minek harcolsz bután?
Dobd el véres kardod,
hisz az nem boldogít,
szeretettől lehetsz
igazán boldog itt!

Vegyél róla példát,
nem harcol Istened!
Hagyja megtörténni,
a dolgokat veled,
mit lelkedből küldesz,
az hozzád visszatér,
s visszaüt, ha küzdesz
anyagi célokért.

Legyen hát más célod,
legyél boldog, szabad,
s mások érdekében
emeld fel csak szavad!
Tudd, nem harc az élet,
a lét nem küzdelem!
Szeress, élj a mában,
józanul légy jelen!

Azt tedd, ami épít,
ami csak jól esik,
ami megemeli
lelked érzéseit,
amitől nap, mint nap
jobban érzed magad,
ami örömöt ad,
mitől lelked szabad!

Légy hát a világod
jó megfigyelője!
Lásd meg, mitől mennek
dolgaid előre!
Merj álmodni nagyot,
s hagyd valóra válni,
hagyd a mindenséget
lelkedet szolgálni!

Szemedet irányítsd
a jóra, a szépre,
hogy a világnak
a lényegét vedd észre!
Hogy lásd, akkor kaphatsz,
ha képes vagy adni,
ha a teremtőddel
együtt tudsz haladni.

Hisz ő egy úton jár,
arról sosem tér le,
ő a szeretetét
sosem teszi félre,
de mikor a vágyad
harc és küzdés lenne,
azt elnézi neked,
nem gátol meg benne.

Ám a világunkat
törvények vezérlik,
az írottak között
rengeteg a tévhit.
Ám, ha az igazit
szépen megfigyeled,
megérted a létet,
mi történik veled.

Bizony, ha az ember
tudna, s nem harcolna,
tán az egész világ
élhetőbb hely volna,
egymásra úgy néznénk,
mint valódi társra,
kivel együtt megyünk
egy nagy utazásra!

Kitől tanulhatunk,
kitől jobbá válunk,
kitől szebb is lehet
létező világunk?
S lesz, kit mi tanítunk
földi szépre jóra,
hogy a közös álmunk
válhasson valóra!

Látod, ebben lenne
jó társunk az Isten,
s hiszem, mellénk állna,
hogy rajtunk segítsen!
Csak a szeretetét
kéne elfogadnunk,
s minél több társunknak
szívvel továbbadnunk!

Ám, amíg a harc dúl,
pénz és siker ural,
szembe kell hogy szálljunk,
lelkünk árnyaival,
hiszen mi teremtjük
ellenségeinket,
s azok tesznek végül
szörnyű sírba minket.

Nem harcol az Isten,
ennyit kell értened,
szeretne szeretni,
s örvendezni veled!
Minden teremtménye,
belőle jött létre,
s mindnek szükség lenne,
felismerő fényre.

Megvilágosodás,
fényesen teremtés,
sötét gondolatból
valós lélek-mentés
– ez lenne a dolgunk,
mert ezért születtünk,
mind a magasztos fény
gyermekei lettünk!

Már csak az a kérdés,
mért élünk sötétben?
Mért látjuk jövőnket
csüggedten, sötéten?
Mi kell, hogy a lelkünk
magasra emeljük,
utat teremtőnkhöz
közösen megleljük!

Aranyosi Ervin © 2019-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Varázspálca


Aranyosi Ervin: Varázspálca

Mire jó a varázspálca?
Kavarni a levegőt…
Föld színéről felemelni
az addig nem lebegőt!
Legyőzni a nehézséget,
súlytalanná tenni azt,
napi gondra varrni véget,
bajokra hozni vigaszt.
Szárnyat adni vágyainknak,
létrehozni, ami nincs,
mosolyt csalni sírós arcra,
mert a mosoly drága kincs.

Valósággá tenni álmot,
jóvá tenni, ami rossz,
az emberrel elhitetni,
nem létezik a gonosz!
Segíteni elképzelni,
majd valóra váltani,
reményt adni tiszta hittel,
hogy alakul valami.
Teremteni varázsszóval,
s lelkünk mélyén látni már,
hogy mindaz, mit elképzeltünk,
megvalósulásra vár.

Legyen hát egy varázspálcánk,
segítsen a képzelet!
Merjük hinni, elképzelni,
hogy az élet szép lehet!
Mert a képzelet varázslat,
ne engedd, hogy elvegyék!
Mások gúnyos víziói,
sorsod rosszabbá tegyék!
Hunyd be szemed, s képzeletben,
varázspálcád vedd elő!
Érezd, ahogy benned vibrál,
a jót teremtő erő!

Ám vigyázz, csak jóra használd,
ne bánts vele másokat!
Segíts inkább lebontani
a képzelet rácsokat!
A lelkünk hadd meneküljön,
s legyen végtelen szabad!
Használd hát a varázspálcád,
s varázsoló szép szavad!
Ha majd végre minden ember,
tisztán lát és jót teremt,
szeretetben fogunk élni,
varázsolva szebb jelent!

Aranyosi Ervin © 2019-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Életegyetem


Aranyosi Ervin: Életegyetem

Boldognak lenni, ez az életcélunk.
Ezért jövünk. Lelkünk életre kel.
Esélyt ad rá a születés csodája,
hol új út nyílik, s álom kezdődik el.

Lehetünk boldogok annyi féle módon,
ha van oly érzés, mely minket boldogít,
de keresztül kell vágnunk a bozóton,
és ami gátol, az egyúttal tanít.

Hisz minden ember boldog akar lenni,
de sok nem érti, ez nem küzdelem!
Nem kell csatázni, háborúba menni,
csak érteni, hogy egy vagy énvelem.

Vedd csak észre a hétköznap csodáit,
az öröm apró, csillogó cseppjeit!
Mindazt a szépet, ami élni csábít,
amely a Földön már mennybe repít!

Együtt könnyebb lesz – hidd el – boldogulni!
Nyújtsd hát kezed, és gyere énvelem!
Az embernek szeretetet kell tanulni,
ennyiből áll az életegyetem!

Aranyosi Ervin © 2019-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mi a dolga az embernek?


Aranyosi Ervin: Mi a dolga az embernek?

Kis falumban, Budapesten,
egy szép nap a Földre estem,
lepottyantam magas égből,
ám nem tudtam még, mi végből.

Mi a dolga az embernek?
Vannak, akik célra lelnek?
Van, hogy utat keresgélnek?
Van, hogy keseregve élnek?

Amíg utad nem találod,
addig várod a halálod,
addig csak a túlélés hajt,
hogy elkerülj minél több bajt!

Ez lenne az élet célja?
Hogy az ember végig sírja?
Ezért nem kell leszületni,
csak, ha szeretsz feszült lenni.

Én a célom megtaláltam,
sok ember él a hazámban,
szemeiket nyitogatom,
nézzenek ki az ablakon!

Hallgassanak szép szívükre,
legyen vágyuk lelkük tükre,
akarjanak merni, élni!
A haláltól nem kell félni!

Egy iskola az életünk
és amikor ráébredünk,
hogy csupán tanulni jöttünk,
eloszlik a köd fölöttünk.

El kezdünk majd tisztán látni,
egymással is jobban bánni!
Vágyainkat végigvinni,
az életvízéből inni.

Szeretni kell megtanulnunk,
s nem akadály ebben múltunk,
a jövőtől sem kell félni,
mindig csak a mában élni.

Mindőnknek van küldetése,
nincs a sorsunk kőbe vésve.
Gondolattal alakítjuk,
ahogy magunkat tanítjuk.

Ha meglelem küldetésem,
rögtön saját sorsom élem,
onnantól csak rajtam múlik,
létem mily hosszúra nyúlik.

Mert míg engem cél vezérel,
Isten támogat kezével,
megad mindent, mire vágyom,
s én teremtem a világom!

Aranyosi Ervin © 2019-11-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Találtam egy szotyolát


Aranyosi Ervin: Találtam egy szotyolát

Találtam egy szotyolát,
micsoda szerencse,
Ez lesz ma a vacsorám,
ha eljön az este.
Kirágom a héjából,
eszegetem kéjjel,
ám a héját sem szórom
az erdőben széjjel.
Csak az ember szemetel,
szennyezi világát,
jobb is hogyha nem teszi
ide be a lábát!

Aranyosi Ervin © 2019-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A hazugság ára

Aranyosi Ervin: A hazugság ára

Aranyosi Ervin: A hazugság ára

” – Aki igazat mond, betörik a fejét!”
Az igazmondásnak így veszik elejét!
Hazugok magukat ezzel igazolják,
a képmutatást a te képedbe tolják.

Ám a hazugságnak van utóhatása,
mely a kapcsolatot nyomban aláássa.
A bizalom – bizony – egy törékeny dolog,
helyrehozni nehéz, könnyen elpárolog.

Mert a hazugság, az furdalja a lelket,
lelki nyugalmadat vissza kell, hogy nyerjed!
Ki hazudik, lop is! Aztán nem nyugodhat,
soha nem lesz elég, lesi mennyit lophat.

Nem teszi boldoggá kincse, hazugsága,
álságossá válik az egész világa.
Ő sem fog már bízni, elveszti nyugalmát,
és mindenki másban hazugságot, bajt lát.

Többé nem is tudja élvezni a létet,
önmagába nézve, bánja az egészet!
Lelke fáj, fizeti a hazugság árát,
amíg át nem lépi, élete határát.

Jobb hát kimondani mindig az igazat,
mert bár a hazugság sokszor sikert arat,
ám csak úgy alszik jól igazán az ember,
ha szembe mer nézni a lelkiismerettel.

Aranyosi Ervin © 2019-11-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Írjunk sorsot!

Aranyosi Ervin: Írjunk sorsot!

Aranyosi Ervin: Írjunk sorsot!

Mindig őszinte ember voltam.
Tisztán használtam angyal tollam,
hol írásra, hol repülésre,
igaz szavam szívekbe vésve.

Próbáltam őszintén szeretni,
mások terhét magamra venni,
s hordani, mint saját keresztet,
mely közben gyökeret eresztett.

Ide kötött hazához, néphez,
a magyar emberek szívéhez,
s tudtam, hozzájuk kell beszélnem,
értük repülnöm, értük élnem.

Viszonzásként elért a jóság,
hát nem volt hiábavalóság,
hogy csukott szemeket nyitogattam,
holnaphoz reményt, hitet adtam.

Persze, akadt, ki néha bántott,
rám aggatott súlyos kabátot,
hogy hordjam akkor is, ha nem kell,
legyek én is megfáradt ember.

Bántott, de nem vettem magamra,
a szívem nem gerjedt haragra,
megértettem, nem az én dolgom,
hogy lelkem érte morgolódjon.

Inkább fáklyát vettem kezembe,
s leírtam minden üzenetbe,
hogy az kövessen, ki már megérett,
ki elbírja az emberséget.

Ki életcélt akar találni,
s nem a sorsával szembe szállni,
hanem egy újat, szebbet írni,
amely után majd nem kell sírni.

Hiszem, a sors nincsen megírva,
nem vésték kőbe, vagy papírra,
vágyainkkal írjuk naponta,
s hitünk javítja, s néha rontja.

Hitünknek irányt kéne adnunk,
s mindig a jó úton haladnunk,
hálásan meglátni a szépet,
abból adjon többet az élet!

Jóságból, hitből, szeretetből,
meríthessünk új erőt ebből.
Írjunk sorsot magunknak, másnak,
úgy, hogy ne látsszon lázadásnak!

Mondjuk ki végre, mit szeretnénk,
érezze szívünk, értse elménk!
Élhetőt álmodjunk magunknak,
hol lelkünk szebb világba juthat!

Aranyosi Ervin © 2019-10-16.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!

By

Aranyosi Ervin: Ok a mosolyra


Aranyosi Ervin: Ok a mosolyra

Hogy lót-fut a sok-sok ember,
kapkod, rohan, mert siet.
De jó, hogy én nem szolgálok,
nem dolgozom senkinek!
Teszem, amit jónak látok,
élvezem az életet.
Mosolyomat szórom széjjel,
s látod? Mindenki szeret.
Nem fogok megsavanyodni,
az nem énnekem való.
Aki nem tud mosolyogni,
rúgja meg a hintaló!
Mindig azt fogom csinálni,
ami boldoggá tehet,
körülöttem a világot
bélelje ki szeretet!

Aranyosi Ervin © 2019-08-31
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Noé bárkája

Nógrádi Katalin festménye

Aranyosi Ervin: Noé bárkája

Építettem egy nagy bárkát,
mert már jön a vízözön.
A jó Isten súgott nékem,
ezt hálásan köszönöm!

Meghívtam hát szeretettel,
minden állatból egy párt,
hogy hajómon vészeljék át
a végzetes szökőárt.

A hajóm is szépen megtelt,
mikor a víz leszakadt.
Biztonságban elhelyeztem
minden emlőst, s madarat.

Túléltük és én megtettem,
mit az ember tehetett.
Tetteimet vezérelte
a jóság, s a szeretet.

Talán eztán szebb világ jön,
újra éled a remény,
Az emberi sötétségben
felgyullad a lámpafény.

Elvonult az özönvíz
és végre partot érhetünk.
Gondolkozzunk, a természet
mit taníthatott nekünk!

Ám ha ebből sem tanulunk,
mivé válik a világ?
Megrázza a Föld majd magát,
s nem lesz több gondja mi ránk!

Aranyosi Ervin © 2019-08-23
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers a kígyókról


Aranyosi Ervin: Vers a kígyókról

A kígyó egy nagyon-nagyon hosszú állat,
hosszabb, mint akármely ugráló kötél.
Elég földhözragadt, nem is növeszt lábat.
Részeg módra járva, cikk-cakkozva él.

Patikák tábláin nyújtogatja nyelvét,
hiszen a sok gyógyszer méreggel teli.
Könnyedén felrúgja a barátság elvét,
s ki barátnak hiszi, keblén melengeti.

Olyan hasoncsúszó, ki magát többre tartja,
alulról nézi le az ellenfelét.
Hüllői mivoltát takarni akarja,
ha lát, ki is gúnyol, nyelvet ölt feléd.

Van, ki a hátából szíjat is hasíthat,
vagy akár kihúzza a méregfogát.
Szuggesztív nézése vonzhat, vagy taszíthat,
s kit megmar, az túlvilágra nyafog át.

Van, hogy örömében bőréből kibújik,
levetett helyére, újabbat növeszt.
A tudatlan állat, kígyóbőrbe bújik,
ha óriás a kígyó, gyakran teszik ezt.

Vannak kicsi kígyók, s vannak óriások,
akad köztük mérges, s végtelen nyugodt.
Vannak emberben is kígyóhasonmások,
a jellemük ilyen, és ez köztudott…

Aranyosi Ervin © 2019-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva