Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Írjunk sorsot!

Aranyosi Ervin: Írjunk sorsot!

Aranyosi Ervin: Írjunk sorsot!

Mindig őszinte ember voltam.
Tisztán használtam angyal tollam,
hol írásra, hol repülésre,
igaz szavam szívekbe vésve.

Próbáltam őszintén szeretni,
mások terhét magamra venni,
s hordani, mint saját keresztet,
mely közben gyökeret eresztett.

Ide kötött hazához, néphez,
a magyar emberek szívéhez,
s tudtam, hozzájuk kell beszélnem,
értük repülnöm, értük élnem.

Viszonzásként elért a jóság,
hát nem volt hiábavalóság,
hogy csukott szemeket nyitogattam,
holnaphoz reményt, hitet adtam.

Persze, akadt, ki néha bántott,
rám aggatott súlyos kabátot,
hogy hordjam akkor is, ha nem kell,
legyek én is megfáradt ember.

Bántott, de nem vettem magamra,
a szívem nem gerjedt haragra,
megértettem, nem az én dolgom,
hogy lelkem érte morgolódjon.

Inkább fáklyát vettem kezembe,
s leírtam minden üzenetbe,
hogy az kövessen, ki már megérett,
ki elbírja az emberséget.

Ki életcélt akar találni,
s nem a sorsával szembe szállni,
hanem egy újat, szebbet írni,
amely után majd nem kell sírni.

Hiszem, a sors nincsen megírva,
nem vésték kőbe, vagy papírra,
vágyainkkal írjuk naponta,
s hitünk javítja, s néha rontja.

Hitünknek irányt kéne adnunk,
s mindig a jó úton haladnunk,
hálásan meglátni a szépet,
abból adjon többet az élet!

Jóságból, hitből, szeretetből,
meríthessünk új erőt ebből.
Írjunk sorsot magunknak, másnak,
úgy, hogy ne látsszon lázadásnak!

Mondjuk ki végre, mit szeretnénk,
érezze szívünk, értse elménk!
Élhetőt álmodjunk magunknak,
hol lelkünk szebb világba juthat!

Aranyosi Ervin © 2019-10-16.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!

By

Aranyosi Ervin: Ok a mosolyra


Aranyosi Ervin: Ok a mosolyra

Hogy lót-fut a sok-sok ember,
kapkod, rohan, mert siet.
De jó, hogy én nem szolgálok,
nem dolgozom senkinek!
Teszem, amit jónak látok,
élvezem az életet.
Mosolyomat szórom széjjel,
s látod? Mindenki szeret.
Nem fogok megsavanyodni,
az nem énnekem való.
Aki nem tud mosolyogni,
rúgja meg a hintaló!
Mindig azt fogom csinálni,
ami boldoggá tehet,
körülöttem a világot
bélelje ki szeretet!

Aranyosi Ervin © 2019-08-31
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Noé bárkája

Nógrádi Katalin festménye

Aranyosi Ervin: Noé bárkája

Építettem egy nagy bárkát,
mert már jön a vízözön.
A jó Isten súgott nékem,
ezt hálásan köszönöm!

Meghívtam hát szeretettel,
minden állatból egy párt,
hogy hajómon vészeljék át
a végzetes szökőárt.

A hajóm is szépen megtelt,
mikor a víz leszakadt.
Biztonságban elhelyeztem
minden emlőst, s madarat.

Túléltük és én megtettem,
mit az ember tehetett.
Tetteimet vezérelte
a jóság, s a szeretet.

Talán eztán szebb világ jön,
újra éled a remény,
Az emberi sötétségben
felgyullad a lámpafény.

Elvonult az özönvíz
és végre partot érhetünk.
Gondolkozzunk, a természet
mit taníthatott nekünk!

Ám ha ebből sem tanulunk,
mivé válik a világ?
Megrázza a Föld majd magát,
s nem lesz több gondja mi ránk!

Aranyosi Ervin © 2019-08-23
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers a kígyókról


Aranyosi Ervin: Vers a kígyókról

A kígyó egy nagyon-nagyon hosszú állat,
hosszabb, mint akármely ugráló kötél.
Elég földhözragadt, nem is növeszt lábat.
Részeg módra járva, cikk-cakkozva él.

Patikák tábláin nyújtogatja nyelvét,
hiszen a sok gyógyszer méreggel teli.
Könnyedén felrúgja a barátság elvét,
s ki barátnak hiszi, keblén melengeti.

Olyan hasoncsúszó, ki magát többre tartja,
alulról nézi le az ellenfelét.
Hüllői mivoltát takarni akarja,
ha lát, ki is gúnyol, nyelvet ölt feléd.

Van, ki a hátából szíjat is hasíthat,
vagy akár kihúzza a méregfogát.
Szuggesztív nézése vonzhat, vagy taszíthat,
s kit megmar, az túlvilágra nyafog át.

Van, hogy örömében bőréből kibújik,
levetett helyére, újabbat növeszt.
A tudatlan állat, kígyóbőrbe bújik,
ha óriás a kígyó, gyakran teszik ezt.

Vannak kicsi kígyók, s vannak óriások,
akad köztük mérges, s végtelen nyugodt.
Vannak emberben is kígyóhasonmások,
a jellemük ilyen, és ez köztudott…

Aranyosi Ervin © 2019-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Minek neked lélekbúvár (kutyabeszéd)


Aranyosi Ervin: Minek neked lélekbúvár
(kutyabeszéd)

Minek neked lélekbúvár?
Nem segíthet rajtad!
Rendet tenni nem tud benned,
te meg azt akartad!

Szerencséd van, velem jól jársz,
meggyógyítom lelked!
Mikor engem választottál,
gyógyszered meglelted!

Meggyógyítom a szívedet,
képes lesz szeretni.
Nem nagy dolog a fizetség,
elég megetetni.

A többiről gondoskodom,
emberibbé válhatsz,
megváltozol és onnantól
őrangyalnak állhatsz.

Növelem a türelmedet,
toleranciádat,
sétálni is elkísérlek,
s az javadra válhat.

Függőségek, rossz szokások
elmaradnak szépen.
Ha simogatsz békére lelsz
szíved közepében.

Tanulsz tőlem kedvességet,
hűséget, kitartást,
ha mázlid lesz, könnyen találsz
így majd asszonypajtást!

Ezek után lélekbúvár
minek kéne néked?
Rám találtál, hát áldhatod
a nagy szerencsédet!

Aranyosi Ervin © 2019-08-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 28. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 28. rész

Ha a napom elszáll,
hát jöhet a mesém!
Ma is útra keltem,
jó tündéremhez én.

Halljam, a történet
hogyan folytatódik,
sok csoda egymásra,
vajon, hogy rakódik.

Vajon a varázsló
mit talált ki végül,
remélem kiderül
a mai meséből!

– Jaj, ne aggódjon már –
szólt rá az asszonyra,
ne legyen ennyire
már elszontyolodva.

Itt hagyom a kutyát
a fiúért cserébe,
ő majd szeretetet
varázsol szívébe.

Az asszony most kezdett
igazán csak sírni:
– A drága kutyussal
sokra fogom vinni!

Hisz dolgozni nem tud,
csak házat őrizni,
a rengeteg munkát,
nem lesz kire bízni.

A mágus mosolygott,
ezen segíthetünk.
Van erre tudásunk,
mivel teremthetünk.

Csak egy varázsigét
olvass a kutyára,
s rögtön átváltozik,
meglásd, szegény pára.

Képzelj varázsgömböt
szíved közepébe,
s jelenjen meg benne
kedves fiad képe!

Vesd a pillantásod
erre a kutyára,
mondd ki a varázsszót
és várj a csodára!

– „ÁMMAIFSIKAJLÁV” –
ez lesz a varázsszó,
s rögtön varázsolt is
vele a varázsló!

Lám, a kutya egyből
emberré változott,
s azonnal két lábra
állni próbálkozott.

Rögtön csodát látott
a kis kunyhó népe,
a kutyusból lett
a fiú tükörképe.

Más tán nem is tudna
különbséget tenni,
csak egy anya szíve
képes észrevenni.

És a varázsló szólt:
– Téged fog szolgálni,
s hidd el a munkája
javadra fog válni.

Mikor reá nézel,
fiad jut eszedbe,
s érezheted azt,
hogy tőle vagy szeretve.

Ám őt minden este
varázsold majd vissza,
s kutyaként majd újra
a kutya vizét issza.

Éjszaka, míg pihensz,
őrzi majd a házat,
és reggel kezdődhet
újra a varázslat.

Ahhoz, hogy eb legyen,
másik varázsszó kell,
de csak megbirkózol
ezzel a kettővel!

A másik varázsszó
„ÉBBEZZOTLÁV” legyen,
s hagyd, hogy a varázslás
boldogabbá tegyen.

A hasonmás fiú
kutyává lett megint,
négy lábra állt újra,
a fajtája szerint.

Mi a jelentésük
a varázsszavaknak?
– kérdezte az asszony –
mert úgy látom hatnak.

Mért e két varázsszó?
Tudd meg a miért-et!
Olvasd visszafelé,
s akkor majd megérted!

A mára mért mesém
e pontnál elfogyott,
rám talált az álom,
s ahogy kell, elnyomott!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyél boldog!


Aranyosi Ervin: Legyél boldog!

Legyél boldog ember, felejtsd el bűneid,
élj a természetnek törvényei szerint!
Hiszen egy az Isten, s te is egy vagy véle,
s minden mi létező, az ő teremtménye.

Teremtőd csak vezet. Adott egy világot,
akár merre nézel, benne csak őt látod!
Tudod, hogy teremtett? Mesés gondolattal,
s téged felruházott komoly feladattal.

Ismerd meg magadat! Értsd meg a világát!
Csak így lehetsz képes megfogni a lábát!
Kitaposott úton lábnyomát követni,
mások elméjébe tudásmagot vetni.

Az, hogy leszülettél, már maga is csoda,
s okkal jöttél ide, s nem mehettél oda,
ahol nincs rád szükség, ahol nem hiányzol,
hol kilógsz a sorból, Isten batyujából.

Ezért a világért kéne hálás lenned,
az isteni szikrát lángra gyújtva benned.
Lassan megérteni, mi miért történik,
s nem az életedet szenvedni csak végig.

Hisz a legtöbb ember fuldoklik a létben,
szomját nem olthatja az élet vizében,
mert csak a halálra, elmúlásra gondol,
nem olvassa sorsát ki a csillagokból.

Legyél boldog ember, leld meg örömödet,
lásd el jóságoddal éltető körödet!
Családod, nemzeted váljék többé véled,
amikor már végre saját léted éled!

Szeresd a hazádat, édes anyafölded,
tegyél annyit érte, ami telik tőled!
Használd anyanyelved teremtő szavait,
amely körülírja holnapod napjait.

Leld meg világodban az apró csodákat,
ami boldoggá tesz, s előnyödre válhat,
és úgy adj magadból, mást is felemelve,
hogy már kezedben van életed értelme!

Addig keress, kutass választ a kérdésre,
hogy teremtő atyád miért hívott létre?
Ha már kezedben van, legyél tőle boldog,
s gond nélkül, hálával végezd el a dolgod!

Aranyosi Ervin © 2019-07-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredjetek Földlakók!


Aranyosi Ervin: Ébredjetek Földlakók!

Ébredjetek Föld lakói,
megvezettek titeket,
a hatalom odafentről
a jóléttel hiteget.

Közben fejekben sötétség,
s a szegénység egyre nő.
Hazugságok posványára
épülhet egy szebb jövő?

Ébredjetek Föld lakói,
nyissátok ki szemetek,
Munka árán veszitek meg,
naponta a szemetet.

Csillogásba, flitterekbe
csomagolt már a világ,
élősködő tudatlanság
az agybogár, ami rág.

Ébredjetek Föld lakói,
rázzátok fel magatok,
hozzászólni az élethez
nem akad már szavatok?

Kiürül a szép lelketek,
elenyész a szeretet,
ez a mai társadalom
vezérelt, megvezetett.

Ébredjetek Föld lakói,
Földünk megrázza magát,
lesodorja a testéről
paraziták csapatát.

A bolygó túl fogja élni,
csak az ember tűnik el.
Mert élők az élősködőt
nem sokáig tűrik el!

Aranyosi Ervin © 2019-07-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Merj békében élni!


Aranyosi Ervin: Merj békében élni!

Várom azt a napot,
– hidd el, nagyon várom –
béke legyen végre
az egész világon!
Amikor az ember,
lelkével megérti,
nincs miért harcolni!
Merj békében élni!

Hiszen nincs értelme
a sok háborúnak,
Amíg életeket
fegyverrel feldúlnak,
amíg kirabolnak,
életet kioltva,
igaz értékeket
a földig tiporva!

Életünk értelmét
kell csak megtalálnunk!
Álmokat megélve
boldog lénnyé válnunk,
Élvezni a Földön
minden egyes napot,
amit kincsként kaptunk,
ami megadatott!

Ébredj végre ember,
kezdj el végre élni!
A földi világtól
nincsen okod félni.
Csupán a kincsgyűjtés,
a hataloméhség
gyilkol, hogy a neved
egy sírkőre véssék!

Az egyszerű ember
nem akar harcolni,
csupán élni akar,
s egymásba karolni,
egymással békében
élvezni a szépet,
mindazt, amit adhat
minekünk az élet!

Hazaszeretetből
és Isten nevében,
sosem kell harcolni!
Ezt érted, remélem!
Harcolni azért kell,
hogy más gazdagodjon,
hatalma, vagyona
szépen gyarapodjon.

Ha te katona vagy,
tedd hát le a fegyvert,
lásd meg a többiben
most az érző embert!
Ne akarj fegyverrel,
védtelenre törni,
érző, szép lelkeket
rútul meggyötörni.

A háborúságnak
legyen végre vége,
költözzön a béke
az ember szívébe!
Hiszem, ha világunk
így elcsendesedne,
élhetőbbé válna,
mennyeivé lenne.

Kezd, saját lelkedet
lecsillapítani,
jó példát mutatva,
mást is tanítani.
Ha lelkünkbe látnánk,
önmagunkba néznénk,
az igazi utat
biztos felidéznénk.

Hisz belső világunk,
a külsőnek mása,
fontos hát elsőnek
a megnyugtatása!
Ha majd a lelkünkben
megnyugvást találunk,
követni fogja azt,
a külső világunk.

Ne háborogjunk hát,
leljen ránk a béke!
Belső küzdelmünknek
legyen végre vége!
Hiszem, ha jók vagyunk,
nincsen mitől félni!
Ezt kell felismerni!
Merj békében élni!

Aranyosi Ervin © 2019-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megszülettem…


Aranyosi Ervin: Megszülettem…

Helló világ, hát itt vagyok,
– megkezdem hát az életem!
Érezni jó, hogy vártatok,
s gazdagabb lett a lét velem.
Helló világ, épp álmodom,
jóleső érzés vesz körül,
s remélem, túl az álmokon,
az egész Föld velem örül…

Helló világ, hát itt vagyok,
a születés kész rejtelem.
egy szebb világot alkotok,
erről szól majd az életem!
Elhoztam nektek a jövőt,
s ti hiszitek, butus vagyok.
Ma még szót szóba nem szövök,
nem beszélek, mint a nagyok.

Helló világ, hát itt vagyok,
s bennem a mag, az értelem,
és villám gyorsan tanulok.
Ne kelj versenyre én velem!
Én alapjában jó vagyok,
ti tudtok csak el rontani,
azt adom majd, amit kapok,
azt tudom csak kibontani.

Helló világ, hát itt vagyok,
s engedd, hogy szép csodát tegyek!
Ha lelkem jóságtól ragyog,
örülnek majd az emberek!
A szeretet szívemben él,
de éreznem kell, hogy milyen!
Apró kis lelkem jót remél,
ha vártatok rám ennyien.

Helló világ, hát itt vagyok,
jöttem, hogy jó ember legyek!
Magam mögött nyomot hagyok,
szeressetek, s kövessetek!
Hisz nem kell már mást tennetek,
menni a fénylő jel után!
A jó ott éled bennetek,
ne veszítsétek el bután.

Helló világ, hát itt vagyok,
és kész vagyok teremteni!
Nap, mint nap új reményt adok,
holnapunk meg kell menteni!
Talán ti is megértitek,
hogy ezt csak egy módon lehet,
ha a jövőt nem félitek,
mert végre győz a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2019-06-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva