Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ébredezni kell!


Aranyosi Ervin: Ébredezni kell!

Ahhoz, hogy felébredj,
a kávé is kevés.
Nem tesz boldogabbá
békés semmittevés.
Látod, a világ most
nélküled változik,
kevés, ha a lelkünk
jóra áhítozik!

Mi lenne, ha sorsod
a kezedbe vennéd?
Amit szíved diktál
pontosan azt tennéd?
Te lennél a saját
sorsod teremtője,
s nem hagynád,
hogy más félelmét beleszője!

Fel kéne ébredned!
Lassan tisztán látnod,
hogy a pénz uralja
az egész világot,
pedig többet érnénk,
élő szeretettel,
mitől boldog lenne
minden egyes ember!

Fel kéne ébrednünk,
új útra találnunk,
egymás támaszává,
angyalává válnunk!
Tenni csak a dolgunk,
miért leszülettünk,
hiszen a világot
jobbá tenni lettünk!

Ébredjünk fel végre
és tegyük a dolgunk.
Rövid lesz az élet,
ha csak morgolódunk.
Nyissuk fel társaink,
ma még csukott szemét,
s írjuk át a sorsunk,
mint egy valós mesét!

Aranyosi Ervin © 2021-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ami nem kerül semmibe…


Aranyosi Ervin: Ami nem kerül semmibe…

Tudod, a szeretet nem kerül semmibe,
s könnyen ajándékoz, akinek van szíve.
Érte nem vár semmit, mégis hála száll rá,
s jó lenne, ha minden ember kipróbálná!

A pénz hamis érték, dolgoznod kell érte,
s hónap végén érzed, talán meg sem érte!
S látod azt, hogy páran könnyen jutnak hozzá,
ők meg köteleznek, éhbérért dolgozzál!

Hát itt van a kutya szép sunyin elásva,
ha a gazdag foga oly sokra nem vásna,
akkor mindenkinek bőven, jócskán jutna,
az emberek gondja is világgá futna.

Eltűnne a nyomor és nem lenne éhség,
fény virradna ott, hol úr ma a sötétség!
Csak a közös vagyont szétosztani kéne,
s lenne a jó tettnek élő eredménye.

A pénz csere eszköz, minden más ruhája,
csak a hatalmasat, a fösvényt szolgálja.
Hiába szórnánk szét, nem lehet megenni,
pedig világunkat jobbá kéne tenni!

Szívünket kellene megnyitni, kitárni,
szeretettel élve, szebb jövőre várni,
adni mindenkinek, s vissza fogjuk kapni,
és meg kell tanulnunk hálával fogadni!

Tudod, a szeretet semmibe sem kerül,
de ha jó érzés hajt, felmelegít belül,
kilépsz az árnyékból, ki a tiszta fényre,
s nem ural a sötét, boldoggá válsz végre!

Aranyosi Ervin © 2021-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mindennapi mantrám

Aranyosi Ervin: Mindennapi mantrám

A tükörbe nézek, magamra mosolygok,
napról napra – hiszem – javulnak a dolgok!
Megszépül világom, mikor szebbnek látom,
visszatükröződik benne mosolygásom.

Egészségem javul, egyre jobbá válik,
belülről is érzem, s kívülről is látszik!
Hát nem panaszkodom, a jóra figyelek,
s boldogabbá válok, ahogyan egy gyerek.

Meglátom a világ minden kedvességét,
valósággá teszem lelkem szép meséjét.
Szeretet van bennem, s adom tovább másnak,
magam körül csupa kedves embert lássak!

Mosolyomat szórom, kedves, szép szavamat,
s ettől többnek érzem máris önmagamat.
Amit nekem szánnak, szívvel elfogadom,
cserébe a hálám, s a jóságom adom!

Hiszek holnapomban, álmokat teremtek,
s támogatom folyton az isteni rendet!
Jó kedvem és derűm jobbá teszi napom,
legyen szebb az élet, folyton ezt akarom!

Ha majd sok-sok ember mantrám tovább adja,
megszépül a világ egy kisebb darabja,
ám én hiszek benne, hogy messzebbre terjed,
az kell csak, hogy mantrám te is megismerjed!

Add tovább, ne tartsd meg, szépüljön világom,
akard velem együtt: Jobbá, szebbé váljon!
Vegyél rólam példát, kezdd el mondogatni,
s látni fogod te is, ahogy elkezd hatni!

Aranyosi Ervin © 2021-01-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szégyenlős

Fotó Fenyvesiné Sztranyák Éva

Aranyosi Ervin: A szégyenlős

Átvenném a fürdőruhám,
addig takarj, kérlek!
Nem szeretném, ha a pockok,
körberöhögnének!
Ne nevess már, nem ekkora,
csak épp összementem,
nyugi, majd ha felmelegszik,
méretes lesz menten.
Takarj kérlek, ott egy ember,
s fényképet csinálna,
nem hiszem, hogy egy aktfotó
előnyömre válna!

Aranyosi Ervin © 2021-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsonykor

Simon Treadwell festménye

Aranyosi Ervin: Karácsonykor

Karácsonykor, mikor legtöbbször
a szeretetet emlegetjük,
Karácsonykor, egy pillanatra,
lélekben legyünk újra együtt!
Karácsonykor, érezzük végre
hazánk, népünk szeretetét,
ne legyenek a magyar szívek
a nagyvilágban szerte-szét!

Karácsonykor, ha gyújtunk gyertyát,
szívekben is gyújtsunk tüzet,
érezzük át a lelkünk mélyén,
a kisded nekünk mit is üzent!
Karácsonykor szülessen újra
szívünk mélyén a szeretet,
Karácsonykor az ember tanulja,
hogy vajon mit is jelenthetett?

Karácsonykor, bár összegyűlnénk
egy égig érő fa alatt!
Karácsonykor szeretni kéne,
s ha majd lelkünkben ez marad,
hiszem, ez lesz a megváltásunk,
s értelmet nyer az életünk!
Karácsonykor, ha együtt érzel,
tanulj szeretni mivelünk!

Karácsonykor csak az a fontos,
őrizzük együtt a csodát,
a szeretet meglelje bennünk
a boldogító szép honát.
Karácsonykor ébredj valódra,
mit is hozott – lám – el neked?
S legyen örök teremtő vágyunk,
a boldogító SZERETET!

Aranyosi Ervin © 2020-12-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álomból valóság


Aranyosi Ervin: Álomból valóság

Hogyan is lehetne álomból valóság,
hogyan teremthetne világot a jóság?
Hogy lennénk képesek együtt, szebben élni,
szomorú napokat, vidámra cserélni?
De hisz megadatott a teremtés nékünk,
nem kell elfogadnunk, mi nem szolgálja létünk!
Ki is cserélhetjük, akár jobbra, szebbre,
csak rá kéne bíznunk vágyra, képzeletre!

Hiszem, ha az ember ezt is megtanulná,
megkapott életét nem csak átaludná,
hanem tevékenyen részt is venne benne,
ha teremtő erőnk gondolatunk lenne.
Hiszen a képzelet teremteni képes,
nem kell varázspálca, hogy sorsodhoz érhess,
csak az álmaidat kellene megélni,
minden fájó dolgot, vágyottra cserélni!

Csupán hinned kéne, s hidd el, rögtön látnád,
mi lenne, ha egyszer, végre kipróbálnád:
Te írnád sorsodat, vágyaid sorával,
s fűszereznéd lelked hálás mosolyával!
Mert, mit előre látsz, azt meg is teremted,
hacsak ellenérzés nem kél szárnyra benned!
Mikor önmagadat rá méltónak érzed,
akkor vágyad tárgyát magadhoz idézed.

Csak hinned kell benne, hogy mind megkaphatod,
s vággyal erősíted valóságod, napod.
Csak a két kezedet kell érte kinyújtsad,
hogy a vágy gyertyáját heveddel meggyújtsad!
Mert a gondolat vonz, olyan, mint a mágnes,
s hatása a létnek a nyomában rád lesz!
A hit, s elfogadás hoz méltó jutalmat,
s hozzá erősítést hálás szíved adhat!

Bármi járhat neked, amit csak megálmodsz,
és a képzeleted odavonz magához.
Ha te képes leszel álmodban megfogni,
akkor életedben is fel fog ragyogni!
Így lesz az álomból létrejött valóság,
s ha a teremtésben nem vezet mohóság,
hiszem, életedet széppé tudod tenni,
akarj teremteni, s boldog ember lenni!

Aranyosi Ervin © 2020-12-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A halál nem létezik


Aranyosi Ervin: A halál nem létezik

Nincsen halál, nem létezik!
Akik állítják, miért teszik?
Miért jó, hogy ezzel megvezetnek,
gátat szabva az életednek,
ellopva álmot, boldogságot,
sötétre festve a világot?
Csak másik szintre lép a lélek,
de, míg itt él, azt mondja félek,
s nem éli meg a szabadságát,
nem ismeri meg a világát,
a létnek célját nem találja,
csak eljövő halálát várja!

Nincsen pokol és nincsen menny sem,
nem létezik, csak képzeletben!
Ha az ember végre felfogná,
talán a létét nem nyafogná,
nem szenvedné folyvást végig,
mert nem élnek, kik Istent “félik”!
Mert tőle félni nem is kéne,
neki nincs arra igénye,
nem várja el, hogy esdekeljél,
hogy földre önként térdepeljél,
s megalázd magad ő miatta,
az életet nem önzőn adta!

Nincsen neki hatalomvágya,
ő nem vágyik a gazdagságra,
hiszen benne megvan már minden,
hisz ő a mindent teremtő Isten!

Ő nem vár el tetőled semmit,
ha elakadsz, majd tovább lendít,
s eljuttat oda hova vágynál,
ha nem ragadsz le csak a vágynál!
Ha mindig úgy teszed a dolgod,
hogy lelked alkot, s attól boldog,
akkor az élet teljessé tesz,
és a világod végre szép lesz,
általa így boldoggá válhatsz,
s lelkedben megnyugvást találhatsz.

Csak tudnod kell, tanulni jöttél,
egy jó kis szerződést kötöttél,
s a tanulást élvezned kéne,
hisz saját terved eredménye.
Hiszen, mikor Földre születtél,
egy vággyal áldott lélek lettél!

Hogy végül, hogy éred el vágyad,
az út mindegy, csak megcsináljad!
Nem minden terved sikerülhet,
az utad néha nagyot kerülhet.
Néha a járt út járhatatlan,
s az átsegítő láthatatlan,
de ha vár rád, a célt eléred,
és addig nem ér a lét véget,
amíg csak dolgod van a Földön,
s addig a lét nem puszta börtön,
addig nem tudod abbahagyni,
utadon tovább kell haladni!

Vagy elvégzed az iskoládat,
vagy rád egy újabb élet várhat,
ahol majd folytatod, mit kezdtél,
mikor életre szövetkeztél.
Nincsen halál és pokol sincsen,
s mindenben benne, ott az Isten,
az mind maga, amit teremtett,
így találhatsz értelmes rendet.
Poklot, halált nem ő írt néked,
adott működő mindenséget,
s a teremtést mireánk bízta,
s hitte a lelkünk isteni tiszta!

Csakhogy az ember többre vágyott,
pokollá tette a világot,
és mindezért Atyját okolja,
a rosszért az Istent ostromolja.
Hiszi, a poklot Sátán adta,
s ki azt szolgálja Sátánfattya!
Pedig nem más, mint gyarló lélek,
kire visszaszáll az ítélet,
s elszenvedi, amit teremtett,
megélve poklot és a mennyet!

S mert mindig hazudtak neki,
a mások istenét élteti,
és idegen imát mormol,
mit örökölt egy régi korból.
Egy életen át várja sírva,
hogy hátha másképp lett megírva,
hátha ő reá nem talál,
a neki hazudott halál.

Nincsen halál, csak átkelés,
csupán leáll a szívverés,
a test elporlad nincs tovább,
abba hagyjuk az iskolát.
Ha megbuktunk jövünk megint,
egy megálmodott terv szerint,
vagy tán, mert tovább tanulunk,
azért hoz erre az utunk.
Elmegyünk mind és visszatérünk,
tanuljuk azt, hogy mennyit érünk!
Az életünk folyik tovább,
ha kell ezer világon át!

Aranyosi Ervin © 2020-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretnélek felemelni


Aranyosi Ervin: Szeretnélek felemelni

Szeretnélek felemelni,
hogy ne játssz a porban lenn!
Léted értelmet tud lelni,
ha látod a végtelent,
ha látod a teljességet,
s hiszed, van hozzá közöd!
Hisz kaptál egy képességet,
lelked testbe öltözött!

E Földre élni születtél,
annyi minden várt reád,
teremtőd gyermeke lettél,
s kaptál földet, óceánt,
hozzá annyi játszótársat,
és már megszerzett tudást,
használd értelmes dologra,
s állítsd meg a pusztulást!

Állítsd meg a pusztítókat,
fogd le gyilkos kezüket!
Ne lehessen kínzóeszköz,
jelképként a feszület!
Írd újra a sorsunk könyvét,
egy közösen élhetőt,
hagyd változni a világod,
mert újra cseréled őt!

Szeretnélek felemelni,
lehess végre, aki vagy!
Ne pusztítson csenevésszé,
hideg télben, napi fagy!
Hagyd lelkedet szárnyra kelni,
élj egy gazdagabb jövőt,
mutass utat, adj új hitet,
tanítsad a felnövőt!

Térj vissza a természethez,
bontsd csak le a falakat,
megépített börtönödből
szabadítsd ki magadat!
Legyél végre újra ember,
akiben jóság lakik,
add vissza az igazaknak,
mit elloptak valakik!

Tedd a létet élhetővé,
kell hogy emberré legyél!
Eltüntesd a mesterségest,
teremtő csodát tegyél!
Szeretnélek felemelni,
élő lélekké lehess,
újra megtanulhass élni,
használd szíved és szeress!

Aranyosi Ervin © 2020-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretetlen világban


Aranyosi Ervin: Szeretetlen világban

Ölelésre váró lelkek,
mosolytalan hajnalon,
mint hadsereg menetelnek,
s árnyék csorog a falon…
Talán csak az ősz, a nyirkos,
szívja el a meleget?
Vagy elfolyik ereinkből
az élet, a szeretet?

Hová tűnt a Nap sugára,
ködbe borult a világ?
Nem hisz már nyitott szemének,
az a lélek, aki lát?
Szeretetlen lehet élni,
de hiszem, nem érdemes!
Érzés nélküli világban,
minden lépés végzetes!

Kihűl lassan a világunk,
minden szó szívünkre fagy,
s nem érzed saját erődet,
csak a gonosz tükre vagy!
Ölelés és mosoly nélkül
örök télre kárhozunk.
Félelmekből merítkezve
önmagunkra frászt hozunk.

Mi nem haldokolni jöttünk!
Megélni az életet!
Megtanulni szebben élni,
vajon mi történhetett?
Elrabolták a teremtést,
Atyánktól vett örökünk?
A szeretet idegen lett?
Miben leljük örömünk?

Mosolytalan reggelünket,
befordult nap váltja fel,
robotként éljük a létet,
senki, senkit nem ölel?
Elhiszed, hogy így kell élni,
ez az út maradt csupán?
Elhisszük a hazugságot,
és csak haldoklunk bután?

Aranyosi Ervin © 2020-10-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak a szeretet emelhet!


Aranyosi Ervin: Csak a szeretet emelhet!

Teremtsünk együtt egy földi mennyországot,
töröljünk el minden földi gonoszságot!
Másik szemüveggel nézzünk a világra,
a jót nem látóknak szemét nyissuk tágra!

Mutassuk meg azt, hogy lehet szépen élni,
a gonoszságot is jóságra cserélni!
Vezessen utunkon Isten szeretete,
hiszen világunkba csak jót rakott bele.

Lásd meg a másikban Isten teremtményét,
tiszta természetét, hitét és reményét!
Hiszen az Isten csak jóságot teremtett,
s remélte, megérted az isteni rendet!

A többit az ember maga teremtette,
látszik a világán minden gonosz tette.
Kincs, vagyon, hatalom embert sosem szolgál!
Mire lenne szükség, mitől boldog volnál?

Csak a szeretet, mi minket felemelhet,
csak ez, ami éltet, mire éhes lelked!
Ölelés, érintés, jó szó jól lakatná,
hited a világban – hiszem – visszaadná!

Aranyosi Ervin © 2020-10-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva