Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Vedd le a maszkodat


Aranyosi Ervin: Vedd le a maszkodat

Vedd le a maszkot és kezdj el végre látni,
ne hagyj már magadból bolondot csinálni,
ha a miért-eket felfogod, megérted,
eldobod félelmed, s végre léted éled!
Vedd le a gyeplőt és ne legyél gyáva,
fess végre új eget az átmázolt világra!

Vedd le a maszkot és kezdj el végre látni,
ha félsz nem tudod a gyönyörűt csodálni.
Odalenn a porban szépet nem teremthetsz,
megfagyott szíveddel jól te nem szerethetsz!
Ne hagyd az elmédet vezetni, uralni,
mert a sötétségtől lehet csak kihalni.

Vedd le a maszkodat, a szemellenződet,
ne csak tilosat láss, vedd észre a zöldet,
hiszen a szeretet képes felemelni,
félelem nélküli, szép világra lelni!
Nyugtasd meg lelkedet, múljon el a pánik!
Az alagút végén az élet virágzik!

Vedd le a maszkot és mutasd meg az arcod,
ha létedet éled nem vallhatsz kudarcot!
Vállald önmagadat, soha ne válj mássá!
Ne váljon életed röpke látomássá!
Élni születtél le és nem haldokolni,
felesleges dolog másokat okolni.

Vedd le csak a maszkod, nem kell neked álarc!
Éld meg a világod és a jövőt válaszd!
Azt, ahol szeretve élhet minden ember,
melyben a világból eltűnik a fegyver,
és eltűnik minden, mi félelmet okozhat,
a te ébredésed szebb világot hozhat.

Vedd csak le a maszkot, hiszen ez csak jelkép,
ami eltereli az emberek figyelmét!
Vedd észre, a világ dolgából kizárnak,
nincs beleszólásunk, rossz hírek az árnyak.
Az otthonainkból börtönt kovácsoltak,
ahová bezárva elveszhet a holnap!

Vegyük le a maszkot, mint egy rossz bilincset,
ne rémisztgethessen többé senki minket!
Nyílj meg világodnak, s az életet válaszd!
A szívedből újra szereteted áraszd!
Nyisd ki a szemedet, s ha kell, nyisd ki szádat,
tiszta fény borítsa végre be hazánkat!

Aranyosi Ervin © 2020-06-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Balatonszárszói VERS UTCA


Aranyosi Ervin: Balatonszárszói VERS UTCA

Balatonszárszón már van egy VERS UTCA,
ott ki lett állítva sok-sok költő “cucca”,
vagyis sok-sok verse, nemes irománya,
amit elolvashat az ember fia-lánya.
Nyolc kis állomáson az olvasót várják,
versekkel teleírt, kedvcsináló táblák.
Csak végig kell járni, el lehet olvasni,
vagy épp hangszóró szól – valami olyasmi…

A vers vagy betűkkel, vagy hangokkal árad,
s hiszem művelődik, aki erre fárad.
Sokféle vers között bóklászhat az ember,
olvashatja őket, nyitott, értő szemmel.
Van három hangszóró, miből sok vers szólhat,
amire a lélek csendben válaszolhat.
Ajánlom, ha ott jársz, járd az utcát végig,
s onnan majd a versek lelkedet kísérik.

Ebben az utcában, nekem is van versem,
az utat bejárva háromra is leltem.
Nagyok, híresek közt, s kortársak körében
akadt egy-egy versem kinyomtatva szépen,
vagy úgy, ahogy Török Tünde elszavalta,
szerencsére ő sem jött ettől zavarba.
Járd végig barátom, te is a vers utcát,
s majd a versek között szebb jövőbe jutsz át!

Aranyosi Ervin © 2020-06-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyógyító érintés

Aranyosi Ervin: Gyógyító érintés

Az ölelés nélkül mind, mind megbetegszünk,
s minden érintéssel gyógyulhat a testünk.
Nem a kórokozók betegítenek meg,
a betegségekről a bántások tehetnek!
Egyetlen gyógy-szerrel élhetsz sok-sok évig,
ha szeretet kísér életeden végig.
Amikor képes vagy naponta ölelni,
amikor meg tudod önmagadat lelni.
Szeretet, ölelés gyógyítja a lelket,
s annak gyógyulását követi a tested.

Ettől a csodától nem szabad elzárni,
isteni valónktól nem szabad elválni!
Naponta szükség van az érintkezésre,
ölelésre, csókra és kedves beszédre!
Akitől megvonják, nélküle elsorvad,
lelked a vezérlő, nem csak anyagból vagy!
Ám a szeretetet nem elég csak adni,
akkor lehetsz élő, ha képes vagy fogadni!
Önzés, nagyravágyás, a szeretet hiánya,
– rossz a hajtóerő és az út iránya!

Mind a hatalmasok pont ettől szenvednek,
nem járják az útját az isteni rendnek.
Nekünk ezért nem kell a nyomukban járni,
tőlük útmutatást, a gyógyulást várni!
A megoldás ott van mindenki kezében,
szeretet vizében, boldog ölelésben,
az érintkezésben, a kapcsolatokban,
csak rá kéne lelnünk, hogy élhetnénk jobban!
Nem attól vagy ember, hogy két lábra álltál,
hanem hogy van lelked, és érzővé váltál!

Hiszem, a gondolat felépít sok falat,
és ameddig köztünk ez a fal megmarad,
amíg nem bontjuk le és szív nélkül élünk,
folyton megbetegszünk, sorvadozik énünk!
S hiszem, szeretnünk kell újra megtanulni,
ebbe a csodába gyakran ellazulni!
Be engedni a fényt, hagyni kiragyogni,
szeretet erejét a felszínre hozni!
Ez képes mozgatni az egész világot,
s csak akkor működik, ha szeretettel áldott!

Aranyosi Ervin © 2020-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Állatkert


Aranyosi Ervin: Állatkert

Állatkertnek hívják.
Valójában börtön,
ahol életemet
rácsok mögött töltöm!
Nem volt semmi bűnöm,
mégis egy rab vagyok,
s akik idezártak,
azok meg “szabadok”.
Hiszed, gyermekednek
közelről kell látni,
ötpercnyi örömért
bámulni, csodálni?

Az én életemmel
nem törődik senki,
a szabadságomat
egy kifutó jelenti.
Csodálsz, de nem sajnálsz,
nem érzed, mit érzek,
nem tudod, hogy belül
ezer sebből vérzek.
Hisz a szabadságom
ellopta az ember.
Pedig puszta kézzel
szembeszállni sem mer!

Nekem a világban
szépség nem is terem,
s közben elpusztítják
régi életterem.
Nem boldogít az sem,
hogy az ember kihal,
elpusztítja Földjét
modern dolgaival.
Gyilkolja szeméttel,
ráöntve a mocskát.
Ugyan mért sajnálna
egy ketrecbe zárt macskát?

Világát uralja,
lassan pénzzé teszi,
erre az engedélyt
vajon honnan veszi?
Más fajokat pusztít,
saját vágya szerint,
és, ha kedve szottyan
öl és gyilkol megint.
Kivágja az erdőt,
feléli a fákat,
nem talál lakhelyet
vadon élő állat.

Gyerekének pedig
büszkén mutogatja,
távoli vidékét
milyen állat lakja.
Maga élettelen
városba költözik,
s állatok bőrébe,
szőrmébe öltözik.
Húsevővé válva,
bele is betegszik,
és a test fájdalma
lelkének nem tetszik.

Ám a ma embere
nem akar tanulni,
ősök örökéhez
nem tud visszanyúlni.
Pusztítja világát,
a szép természetet,
s gyárt sok műanyagot,
rengeteg szemetet.
Vegyszerekkel próbál
gyógyítani testet,
és mert folyton harcol,
nem nyerhet, csak veszthet.

Nagy tehát az Isten
valós állatkertje,
s nem látja az ember,
ma már ő él benne.
Éppen úgy bezárva,
miként a vadállat,
s azt hiszi, hogy szabad
és bármit csinálhat.
Ki kellene nyitni
a ketrec ajtókat,
szabadon engedve
az élőket, jókat!

Ám, amíg létezik
ez az elmebörtön,
addig a világom
a ketrecben töltöm.
A rács két oldalán
bekerített rab vagy,
te sem érezheted
magadat szabadnak.
Ott is be vagy zárva,
ahol nem látsz rácsot,
hogyan szabadulhatsz?
Én adjak tanácsot?

Aranyosi Ervin © 2020-06-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogyan tovább?

Aranyosi Ervin: Hogyan tovább?

Civilizációnk rút végéhez értünk?
Nem lettünk bölcsebbek, semmihez sem értünk!
Szakadék szélére vezetett az utunk,
tömeg jön mögöttünk, s repülni nem tudunk!
Lélektelen lények lépnek majd helyünkbe,
vagy chipet ültetnek bús birka fejünkbe,
ne kelljen megélnünk folyton félt halálunk,
hogy lélektelen lénnyé, robotokká váljunk!

Kihal a szeretet? Ez az ember sorsa?
Elfogy a szívünkből a szeretet morzsa?
A tudomány győz le – amit kitalálunk –
s életen át várjuk rettegett halálunk?
Mi lesz a lelkünkkel, ami emberré tesz?
Kell-e még a szívünk, ami együttérez?
Kiszabadulunk-e elménk börtönéből,
vagy elmenekülünk népünk örökéből?

Becsapva, megosztva, szerte-széjjelszórva,
otthonunkba zárva, lelkünkbe tiporva
éljük napjainkat, telve félelemmel,
s lázadni a lelkünk nem tud? Élni sem mer?
Megvezetett világ alszik otthonában,
megszokott életét nem leli a mában,
de vajon lesz-e még ebből feltámadás?
Vagy ez lesz a végső, teljes filmszakadás?

Létezik-e benned elég kíváncsiság,
a színfalak mögött, milyen is a világ?
Hagyjuk-e magunkat vágóhídra vinni,
vagy képesek leszünk önmagunkban hinni?
Teszed, amit fentről tereád kiszabnak,
s élvezed a bűzét a mocskos iszapnak?
Vagy a felszínre mész, tiszta levegőért,
s teszel néhány lépést egy élhető jövőért?

Semmi nem lesz olyan, amilyen volt eddig,
holnap rabságunkat végleg bejelentik,
technika béklyója kerül a karunkra,
s nem találunk többé élő önmagunkra!
Tiéd a választás: – Csendben tűrni, várni!
Vagy sarkunkra állva magunkért kiállni,
hogy az utódaink élhessenek szépen,
s maradjon világunk az ember kezében!

Aranyosi Ervin © 2020-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mi is a szó


Aranyosi Ervin: Mi is a szó

Gondolatainknak apró alkatrésze,
amelyből összeáll a mondat egésze!
Kis építőkocka és ha összerakjuk,
minden szándékunkat mással tudathatjuk.

Leírhatunk vele érzést, gondolatot,
vagy szép emlékeket, mely lelkünkben lakott.
Önmagunkat tudjuk vele kifejezni,
magunk világunkba méltón behelyezni.

Képeket festhetünk a mások lelkébe,
érzések sorával színezhetjük szépre.
Mosolyt, vagy könnyeket csalhatunk szemekre,
hatással lehetünk vele emberekre.

Jó lenne már végre érteni a szóból,
tudni más mit érez, vajon mire gondol?
De túl gyakran van, hogy csak mellébeszélünk,
s nem a saját lelkünk útján járunk, élünk.

Talán, ha szeretnénk, érthetővé válna,
s valóság lehetne a sok ember álma,
csak hazug szavakra nem kéne figyelni,
szívekhez az utat meg kellene lelni!

Az igaz szó lehet a jövőnk záloga,
ahol minden ember egyforma, s van joga!
Igaz szavak mögött, a valóság fénylik,
és az ember végre új világot épít.

Tanulnunk kell tehát őszintén beszélni,
teremtőnkhöz méltón, tiszta szívvel élni,
mert az igaz szónak erős az alapja,
lelkünk az erejét e szavakból kapja.

Ha a gondolatunk valósággá válik,
ha a szívekről a hazugság lemállik,
szavunk visszanyeri eredeti súlyát,
alapnak használja dicsőséges múltját.

Mikor szavunk nem bánt, inkább lelket épít,
mikor dicsérni kész, emberséget szépít,
amikor a szóval megbékél az ember,
megtelik a szíve hálás szeretettel.

A szó, mint víztükör, lelkünket mutatja,
egymáshoz a hidat, az utat kutatja,
mikor felmelegít, s érzéssel megetet,
akkor a szívünkben ott él a szeretet.

Aranyosi Ervin © 2020-05-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Óraátállítás


Aranyosi Ervin: Óraátállítás
(kakas-szó)

Az éj feladatot rótt rád.
Átállítottad az órád?
Ez csak a te feladatod,
én a réginél maradok.

Én mindennap Nappal kelek,
ettől szépek a reggelek.
Reggel hangom kieresztem,
este a tyúkokkal fekszem.

Engem nem egy óra ébreszt,
semmi közöm az egészhez!
Csak az ember képes erre,
mert fütyül a természetre!

Nem figyel a külvilágra,
másik időt számít nyárra,
aztán visszaállít télre,
bajt hoz saját életére.

Azt hiszi, hogy spórol vele,
energiát fektet bele,
s elfelejti, ami fontos:
belső órája nem pontos

Aranyosi Ervin © 2020-03-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megtisztulás…

Aranyosi Ervin: Megtisztulás…

Hogyan lehet egy nemzetben tartani a lelket?
– Ha dalnokai szebb jövőről, szívből énekelnek!
Ha dalukkal felemelnek, hogy a gondot lépd át,
amikor a szeretetről mutatnak be példát!

Szavainkból lelkesítő, s nyugtató szó szóljon,
hogy a lélek megtisztuljon, s hittel válaszoljon!
A félelem elillanjon, és értelmét vessze,
s ne maradjon bennünk kétség, hogy holnapunk lesz-e?

Tisztuljon meg hát a világ, szálljon reánk béke,
szeretetlen korszakának legyen végre vége!
Az emberség, gondoskodás, együttérzés éljen,
hogy az ember ráébredjen, nincsen mitől féljen!

Nyugodjunk meg, hiszen tudjuk, minden rossz elmúlik!
Ahol a fény nem fentről jön, az árnyék megnyúlik.
Ám, ha lelkünk emelkedik, fénybe borul minden,
szebbé válik ez a világ égi, s földi szinten.

Segítsünk hát Teremtőnknek, s a teremtett világnak,
adjunk esélyt a lelkünkből ébredő csodáknak!
Félelmünket engedjük el, hitünk erőt adjon,
hogy a lelkünk feléledjen, fény felé haladjon!

Emelkedjen rezgésszintünk, szeretettel éljünk,
adjunk esélyt a világnak, őszintén reméljünk!
Hagyjuk lelkünk lenyugodni, s fényben megfürödni,
akarjunk egy fénylő korra szívvel készülődni!

Emelkedj fel hát nemzetem, fogadd be a békét,
s várd a zúgó viharban, a megtisztulás végét!
Az igazság, hit, szeretet gyújtson bennünk lángot,
tiszta szívvel emeljük fel az egész világot!

Aranyosi Ervin © 2020-03-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te vagy a legszebb!


Aranyosi Ervin: Te vagy a legszebb!

Lám, te vagy a legszebb – legalábbis nékem!
Lehet, van hasonló, távoli vidéken,
de te itt vagy nekem, én meg neked vagyok,
s boldog az életem, hisz szemed rám ragyog!
Szívedbe költöztem, s jól érzem itt magam,
hogy reád találtam annak jó oka van!
Tanítom szívedet őszintén szeretni,
hiszen ez a dolgunk, boldognak kell lenni!

Tudom, te segítesz, hogy én jobbá váljak,
hogy közös jövőnkben örömöt találjak!
Egymásra utalva, szívvel, szeretettel,
így élheti létét boldogan az ember.
Pont egymáshoz illünk, jól ki lett találva,
két szép fogaskerék, gépezetbe zárva.
Néha akad sorja, így hát csiszolódunk,
amíg jobbá válunk, szépre hangolódunk.

Ám, te vagy a legszebb nekem a világon!
Egymás karjaiba varázsolt egy álom.
Felét te álmodtat, én a másik felét,
a sors így vezetett egy szép napon eléd.
Vonzott a kedvesség, mi belőled áradt,
hozzám jobban illőt nem találnék nálad!
Mágnes vagy szívemhez, ami magához vonz,
aki jobbá szeret, ki örömöt okoz.

Hiszem, meg volt írva, mindkettőnk lelkében,
találkoznunk kellett szerelem hevében,
és mert láttuk, jó ez, együtt is maradtunk,
egy csodás élethez közös esélyt adtunk.
Mindkettőnk igyekszik a legjobbat adni,
nem a megszokásért kell együtt maradni,
hanem mert egymásért, s tiszta szívvel élünk,
s naponta szép mosolyt, s ölelést cserélünk.

Összeköt a lelkünk, kézenfogva járunk,
s nem csak kimutatjuk összetartozásunk,
de a mi szívünk már egy ritmusra dobban,
kerek eggyé váltunk, s nem tartjuk titokban.
Ha egyikünk csügged, a másik vigasztal,
összeköt az álmunk, s a családi asztal,
Hisz egy tálból eszünk, s mindent megbeszélünk,
nem őrzünk titkokat, mert nyílt szívvel élünk.

Csak te vagy a legszebb, jó téged szeretni,
öröm napjainkban közeledben lenni.
Éltető napom vagy, s ha mosolyod ragyog,
átmelegszik szívem, boldog tőled vagyok.
Szépséged nem múlik, nekem örök marad,
nem kell kifestened, vagy átírnod magad.
Ami megváltozott, azt is jól ismerem,
s mert közöm volt hozzá, szívemből szeretem.

Hát, te vagy a legszebb és már az is maradsz,
a közös életünk sok örömöt fakaszt.
Éltető vizem vagy, jókedvem forrása,
tőled van a lelkem élni akarása.
Szépséged nem múlik, örök, s belém égett,
szeretnélek ezer évig nézni téged,
örök imádattal, rajongó szívemmel,
álmodozó, tiszta, igaz szerelemmel!
Aranyosi Ervin © 2020-03-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ünnepeld a tavaszt!


Aranyosi Ervin: Ünnepeld a tavaszt!

Odakint a kertben madarak dalolnak,
nekik nem is kérdés, vajon lesz-e holnap?
Csak az ember teremt félelmet magának,
megásva a sírját a szebb holnapjának.

Bárcsak madár lennék, egy faágra ülnék,
a bús embert látva, igencsak derülnék,
hiszen itt a tavasz, feléled a világ,
bizakodva nyílik a sok tarka virág!

Csak az embereknek lóghat most az orra,
gyászosan tekintve az eljövő korra,
hisz a félelmei a lelkét nyomasztják,
céljait, vágyait sorra elsorvasztják.

Miért lett az ember ilyen hitevesztett?
Benne a félelem gyökeret eresztett,
s elnyomja az élet csodatermő fáját,
s elveszti reményét, s elveszti a hálát.

Tavasz van, éledjünk, akár a természet,
vegyük világunkban észre most a szépet!
Hiszen kint a réten a virágok nyílnak,
fű serken, s a fák is rügyezni tanítnak.

Csak az ember szívben maradt a didergés,
félelem, szorongás, hogy a holnap elvész.
Elfelejt az ember mosolyogni, élni,
csak túlélésre hajt, s hagyja szívét félni!

Ébredjünk, tavasz van, mosoly-rügy fakadjon,
a madarak dala újra reményt adjon!
Napról, napra szebbítsd környező világod,
hagyd életre kelni kinyíló virágod.

Locsolgasd hadd nyíljon – hited erejével –
a lélek zenéje hadd áradjon széjjel.
Szeress, ez a gyógyír, sóvárgó szívekre,
ne légy világodból önként számkivetve!

Hallgasd a madárdalt, viduljon a lelked,
a tavaszt idén is meg kell ünnepelned!
Holnapod magjait, te ültesd a mában,
oldódj a madarak biztató dalában.

Aranyosi Ervin © 2020-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva