Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Rohanás


Aranyosi Ervin: Rohanás

Rohanás az élet, elejétől végig?
Aki inkább sétál, azt mind megítélik?
Azt mondod rá: – Lusta, nem teszi a dolgát!
– hisz az élet sok-sok feladatot rótt rád!
De vajon ez igaz? Futni kell, rohanni?
Mindent, ami szépség, magunk mögött hagyni?
Nem kéne megállni, s élvezni a létet?
Ha szabad ember vagy, ki siettet téged?
Azt mondod: – Az idő! – Találkoztál véle?
Láttad, érintetted, megtudtad, hogy él-e?
Az óra mutatja, méri ahogy múlik,
szóval erre figyelsz az életen túlig?

Mért sietsz és hová? Rohansz a munkába?
Monoton dolgozol, terhekkel megáldva.
Amit meg keresel, élelemre költöd,
s a pénzből vett ruhát önmagadra öltöd,
hogy legyen szép göncöd a munkába járni,
hogy abból kitűnjön, hogy nem vagy akárki?
Autót is veszel, hogy munkába járhass,
forgalmi dugókban órák hosszat állhass!
Kell egy saját lakás, vagy egy egész ház is,
ettől leszel házas? Vagy ez másik frázis?
Igaz, csak aludni jársz haza hét közben,
hogy kuckód áráért még többet időzz benn,
a munkahelyeden, ahová “hazajársz”,
hol a megváltásként majd a nyugdíjra vársz.

Gondolkodtál azon, hol van időd élni?
Ha az életről kell a gyereknek mesélni,
mit fogsz elmondani, miről szól az élet,
ha rájössz, hogy nem a sajátodat éled?
Mit tudsz felmutatni? Mi marad utánad,
ha végre leteszed egyszer majd munkádat?
Azt mondod, de szép volt, élvezted mind nagyon,
s boldoggá akkor tesz majd a gyűjtött vagyon,
amikor már nem tudsz rohanni, sietni,
ha már nem vagy képes fiatalos lenni?
Nem mozog a tested, s nincsen már rád szükség,
fiatalok jönnek, hogy a vasat üssék!

Boldoggá fog tenni, hogy folyton rohantál,
hogy az élet mellett szépen elszaladtál?
Ezt a szép hozományt adtad gyermekednek,
hogy azok boldogok, kik belegebednek?
Azoknak van pénzük, kocsijuk, nagy házuk,
csak a gazdagságtól boldog a családjuk?
Az idő elfolyik, a pénz köddé válik,
az élet tükréről a foncsor leválik,
mögötte a múltad üressége látszik,
s úgy érzed Teremtőd a lelkeddel játszik.
Pedig te adtad el az ördögnek lelked,
hisz a rohanásban örömödet lelted.

Nem így volt?

Aranyosi Ervin © 2018-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Nyugalom

Szitár Éva azonos című festménye

Aranyosi Ervin: Nyugalom

Nyugalomban pihen súlyos hegyek lánca,
színekkel telik a pillanat varázsa.
Tükörképe feszül a tó hűs vízére,
a valós világnak szép ikertestvére.
A nyugalom árad, a csend szinte kongó,
nem rohan a világ, nem jár itt bolyongó.
Még a szél sem rebben, időben megállva,
meditál a világ, önmagába szállva.

Az égen, s a tóban szürke felhők úsznak,
távoli vidékről jöttek el tanúnak.
Nem bírták a nyüzsgést, a folytonos harcot,
a nagy akarástól felnyögő kudarcot.
Most hát megpihennek, lelküket kitárják,
a nyugalom percét önmagukba zárják.
Merengnek csak némán, létüket csodálva,
amíg fel nem dereng lelkükben a hála.

Talán csak az ember nem képes megállni,
belül csendesülve életét csodálni.
Nem pihen meg soha vágtató elméje,
űzi, egyre hajtja, buzgó szenvedélye.
A múlton háborog, a holnaptól retteg,
a jelen percei így feldúlttá lettek.
Közben nincs nyugalma megélni a máját,
elmormolni halkan teremtő imáját.

Múlt és a félelem teremt hát helyette,
mindaz, ami napját izgatottá tette,
pedig, ha megállna és elcsendesülne,
egy boldog világnak vízébe merülne.
Vonzana nyugalmat, csodatevő szépet,
szeme előtt nyíló, boldogító képet.
Megláthatná végre élete értelmét,
ha a szív hangjára terelné figyelmét!

Aranyosi Ervin © 2018-04-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mit jósol a medve


Aranyosi Ervin: Mit jósol a medve

– Kijön, vagy bent marad? – tanakodott Lackó.
– Milyen időt jósol az idén a mackó?
Tovább álmodozni, van-e neki kedve,
vagy kint marad köztünk, szépben reménykedve?
Közeleg a tavasz, vagy a tél feltámad?
Visszamegy aludni, szundít még egy párat?
Vagy ünnepli velünk a Napot az égen,
s olyan szép tavasz jön, mint amilyen régen!

Kíváncsian várjuk, kijön-e a medve,
figyeljük az arcát, mihez támad kedve.
Lassan előcammog, most kiderül végre,
milyen időt jósol, ha felnéz az égre.
Vajon meglátja-e a saját árnyékát,
vagy mint rossz időjós, mond tücsköt, meg békát?
Vagy dörmög magában, s nem árul el titkot:
Láthatod-e eztán az erdőben itt-ott?

Hát kijött a Maci, s látta az árnyékát,
rögtön jelezte is az alvó szándékát.
Hosszú lesz még a tél, a maci úgy véli,
alszik, az életét barlangjában éli.
Na majd megfigyeljük, jó jós-e a medve,
ne legyünk a téltől úgy elkeseredve.
Van ám benne szép is, van ám benne jó is,
és ha lesz egy kis hó, élvezi Lackó is!

Aranyosi Ervin © 2018-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Állj ki magadért!


Aranyosi Ervin: Állj ki magadért!

Mekkora állat vagy,
és mégis vezetnek!
Mért nem adod magad
át az élvezetnek?
Mért nem indulsz magad
álmaid nyomába?
Mért hagyod, hogy azok
vesszenek homályba?

Vajon mért engeded
magad megvezetni,
hogy mire vagy képes,
nem mondta el senki?
Más útját követve
szolga lesz a lelked,
itt lenne az idő
önmagadra lelned!

Nagyobb vagy, erősebb,
ügyesebb is másnál,
mi lenne, ha végre
saját lábra állnál?
Nem hinnél azoknak,
akik már becsaptak,
ellopott munkádért
alamizsnát adtak!

Vedd már észre magad,
és ne hagyd becsapni!
Ne akarj másoknak
szolgája maradni!
Becsüld önmagadat,
bátran állj ki érted!
Akkor látni fogod,
célodat elérted!

Aranyosi Ervin © 2017-09-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rohanó időben


Aranyosi Ervin: Rohanó időben

Miközben merengett nyár végén az ember,
csendben idekúszott őszt szülő szeptember.
Miközben a gyermek még a nyártól kába,
mától iskolába kell, hogy vigye lába.

Miközben észlelni, álmodni megállunk,
érezzük az idő sokkal gyorsabb nálunk.
Tovafut a percünk, elsiet az óránk,
miközben az idő feladatot ró ránk.

Hogyan lennénk képes az időt legyőzni,
a kétest, váratlant, rendre megelőzni?
Rohanó világban teremteni csendben,
helyünk megtalálni az isteni rendben?

Rohanó világban igyekezni kezdünk,
az idő hulláma átsiklik felettünk.
A nagy kapkodásban nem is vesszük észre,
hogy nem marad időnk a jóra, a szépre.

Szét tárjuk kezünket, nem tehetünk róla,
kifolyt tenyerünkből minden kedves óra.
Míg a jólétünkért észt vesztve rohantunk,
vágyott életünkről szépen lemaradtunk.

– Emberek, emberek, álljunk meg egy szóra,
mi lenne, ha értünk ketyegne az óra?
Nem az élet végét, az elmúlást várnánk,
inkább boldogulni gyakrabban megállnánk?

Ha lecsendesednénk, élveznénk a percet,
időnket megélnénk úgy, ahogy egy gyermek.
Szakítanánk időt, egy kicsit, magunkra,
nem lopna el mindent a rabszolgamunka.

Rohanó világban lassítani kéne,
talán az életbe több szép beleférne.
Meg kellene állni és magunkba nézni,
gyermeki vágyaink újra felidézni.

Reá csodálkozni köznapi csodára,
megtanulni élni végre-valahára.
Hagyni, hogy az idő nélkülünk szaladjon,
életünkben újra több szépség maradjon!

Aranyosi Ervin © 2017-09-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Apák napjára


Aranyosi Ervin: Apák napjára

Tudod-e, hogy ma van a jó Apák napja?
Hiszem, a köszöntést mindegyik megkapja,
ki a gyermekével rendesen törődött,
ki példát mutatott, s elég időt töltött.

Hát meg is érdemli, mind ki jó apa volt,
– aki nem csak uralt, jóról nem csak papolt –
aki kimutatta igaz szeretetét,
s ellátta jó szóval, tanáccsal gyermekét.

Ki a szeretetet nem csak pénzben mérte,
időt áldozott rá, s megdolgozott érte,
a tenyerén hordta, néha kényeztette,
s gyermekét példával jobb emberré tette.

Aki odafigyelt, aki meghallgatott,
aki, hogyha kellett jó tanácsot adott,
aki vitt magával egy egész családot,
legyen hát az ő jó szíve is megáldott.

Aki megtanított, hogyan is kell élni,
hogy védd meg magadat, miért nem kell félni!
Kire – bármi történt – mindig számíthattál,
kinek a szemében jó gyerek maradtál.

Aki kényeztetett, aki veled játszott,
aki megmutatta neked a világot.
Aki anyukát is megbecsülte szépen,
kinek biztonságban voltál az ölében.

Ki az életében mutatta a példát,
hogyha felnősz egyszer, azt majd te is éld át,
hogy tovább adhassad majd a gyerekednek,
az igaz példáját a szív-szeretetnek.

Tudod, jó apának sem túl könnyű lenni,
nem mondja el senki, mikor, mit kell tenni,
ám, ha gyermekedet jósággal neveled,
akkor szívesen tölt sok-sok időt veled.

A fiad majd egyszer a nyomodban lépked,
és ha jó úton jár – igazol az élet.
És lányod, ha hozzád hasonló párt választ
– hogy jó apa voltál? – megkapod a választ!

Köszöntsük hát szépen, ma a jó apákat,
ünnepeljük őket, minden egyéb várhat!
Legyenek ölelve, legyenek szeretve,
legyen erős válluk jól megveregetve!

Aranyosi Ervin © 2017-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretet-gazdagság

Szeretet-gazdagság
Aranyosi Ervin: Szeretet-gazdagság

Mi tehet gazdaggá, még ha semmid sincsen?
Ne is törd a fejed nagy, elásott kincsen!
Mert ami értékes – hidd el – nincs elásva,
soha nincs eldugva, vagy trezorba zárva.

Használd hát hasznosan a múló idődet,
amit már megéltél, nem veszik el tőled.
Szívvel, szeretettel béleld ki világod,
bennük örömödet mindig megtalálod.

Barátság, szerelem mind javad szolgálja,
ám ne legyen szíved senkinek szolgája!
Arra menj, amerre szíved érzés vonzza,
hol a szereteted másik viszonozza!

Hagyd derűd áradni, mosolyod ne rejtsd el,
ez csillogó kincsed, hát sose felejtsd el!
Mérd csak bőven másnak, hisz sohasem vész el,
inkább gazdagodik sok szép másik résszel.

Hiszen a mosolynak így mehetsz elébe,
mosolyért egy másik mosolyt kapsz cserébe.
Ami jó érzést kelt, s szíved felmelegszik,
derűs szívvel nézve a világ is tetszik.

Igyekezz jót tenni, mást is felemelni,
arcodon mosollyal könnyebben fog menni!
Ne törődj a rosszal, csupán tedd a dolgod,
hadd legyen minden lény körülötted boldog!

Mert ez a gazdagság! Szeretetnek hívják,
kár, hogy iskolákban sehol nem tanítják.
Ám te többet tehetsz, mosolyod add tovább,
terjeszd a világban szerte ezt a csodát!

Aranyosi Ervin © 2017-02-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyra várva

Karácsonyra várva
Aranyosi Ervin: Karácsonyra várva

Ugye, várod a karácsonyt, mint a többi ember?
Elképzeled, hogy töltöd meg szívvel, szeretettel?
Rohansz tehát vásárolni – szeretet jeléül?
Befekteted érzéseid, talán majd meg térül?

Pénzt adsz minden ajándékért – megdolgozol érte –
hadd kapja meg a szeretted, ha vágyta, remélte!
A karácsony ettől válik szeretet ünneppé?
Nem gondoltál arra még, hogy hogy tehetnéd szebbé?

Mondjuk adnál kis figyelmet, érző kedvességet,
hadd örüljön: – veled lehet, beszélgethet véled.
Közös program, közös játék, mind javára válna,
a békesség szép madara vállatokra szállna.

Nem gyűjtene kacatokat, mi szemétté válik,
melegségre nem kellene várakozni nyárig.
Az emberség térne vissza az ünnepnapokba,
s nem torkolna a hétköznap szörnyű viharokba.

Az ünnepet megtölthetnéd fénylő szeretettel?
Egész évben erre vágyik minden érző ember.
Azt nem értem valójában, mért kell erre várni,
miért nem tud minden napunk karácsonnyá válni?

A borzasztó rohanásban nincsen időd élni,
ami lenne, azt munkával pénzre kell cserélni!
Szomorúság a szívedben, mert gyötör az élet,
nem álmaid, valaki más rút életét éled.

Összespórolt forintokon veszel ajándékot,
addigra már belefáradsz, unod a játékot.
A tömegben tolakodva utálsz minden embert,
s azt is, aki karácsonnyal az idén is megvert!

Mire eljön a karácsony, nincs is kedved élni,
fáradtságod képtelen vagy örömre cserélni,
nem marad hely ölelésnek, boldog, közös percnek,
az ünnepek a vásárlás árnyékában telnek.

Ugye, várod a karácsonyt, s megpihennél végre!?
Gondjaidtól szabadulnál, s kitennéd a jégre?
Inkább meleget csinálnál otthonban, a lakásban,
nem maradna a szeretet folyton takarásban.

Hozzuk vissza a karácsonyt a mindennapokba,
szeretetet, kedvességet gyúrva csomagokba.
Egy-egy mosoly, pár ölelés, biztos beleférne,
felvidító kedves, jó szó, biztos többet érne.

Legyen minden nap karácsony, telve szeretettel!
Ugyan mire, mire másra, vágyhatna az ember?
Akarjunk hát közös élményt, szép emléket adni,
próbáljunk meg “boldogulni”, embernek maradni!

Aranyosi Ervin © 2016-11-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ősz vére csorgott…

ősz vére csorog
Aranyosi Ervin: Ősz vére csorgott…

Ősz vére csorgott rá a fákra,
halódik már, bár nem halott.
Még mókus ugrál ágról-ágra,
s a harmat dérré megfagyott.

Tó tükre simul part ölébe,
s a fák – mint óvó, lágy kezek,
intenek búcsút – mert a télbe,
a természet elérkezett!

Ráfagy az idő már a fákra,
széllel harcol a sok levél,
nem készülnek a túlvilágra,
lelkük zizeg, vaj’ mit remél?

A szépségesbe belehalni,
látod, csak ily módon szabad.
Nyomot hagyni, és fenn maradni,
amíg az élet elszalad.

A sok levél – megannyi lepke,
szárnyát kibontva elrepül.
Beleolvad a végtelenbe,
s magára lel tán legbelül.

A tó vízén még egyet úsznak
– messze utazó csónakok –
szép földi létet koszorúznak:
– Ne temess el, még itt vagyok!

Halálos tán, mégis magasztos,
hisz télre majd tavasz jön el!
S ha a világ majd új tavaszt hoz,
szerelem jön, s körülölel.

Aranyosi Ervin © 2016-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva



 

By

Aranyosi Ervin: Képes vagy rá?!

Amikor az idő
Aranyosi Ervin: Képes vagy rá?!

Amikor az idő elfolyik kezedből,
amikor a régi lemezed teszed föl,
amikor – bár unod – régi utad járod,
amikor legyintesz, s veszed a kabátod.
Amikor a régi hibák jönnek újra,
amikor elszakad a hegedűd húrja,
amikor a dalod ugyanaz az ének,
amikor irigyled, ahogy mások élnek,
akkor gondolkozz el! Mit kellene tenned?
Mennyi az el nem folyt, boldog idő benned?
Kell-e ismétlődő, monoton lemezed,
vagy életed súlyát, e naptól leteszed?
Kipróbálsz-e újat, amit soha eddig,
mik az ismeretlen világot jelentik?
Megvizsgálod végre sok megunt hibádat,
keresel megoldást, melyre szíved vágyhat?
Felhúrozod elnyűtt, szakadt hegedűdet,
adja vissza hited, elvesztett derűdet?
Írsz-e új dalt végre – legyen szebb az ének –
kedvezel-e újra mások szép szívének?
Az irigység helyett, inkább megcsinálod,
szebbé változtatod lebecsült világod?
Képes vagy változni, új világba lépni,
vagy csak siránkozni, s haldokolva élni?

Aranyosi Ervin © 2016-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva