Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Jó lenne tudni


Aranyosi Ervin: Jó lenne tudni

Nem érzed magad boldognak,
mert pénzed nincs elég!
Ám nap, mint nap a munka vár,
a csúf mókuskerék.
Ki feletted áll gazdagabb,
hisz övé a siker?
Csak az élhet ma fényesen,
ki letaposni mer!

A családodra nincs időd,
mert folyton dolgozol.
Úgy hiszed, hogy áldozatot
pont értük hozol.
Mégis alig vagy velük,
s csak épp nem éhezel.
Azt hiszed a munkától vagy?
Attól létezel?

Refrén:
Jó lenne tudni, hogy miről szól az élet,
mi végból vagyunk itt, és mért ér véget?
A két végpont között, hol van a boldogság?
A szeretet, ha adod, hogyan tér vissza hozzád?

Álmodozások korából
mért lépünk tovább,
Mi volna, ha ott maradnánk,
s élnénk a csodát?
A gyermekkorból mért lépünk ki,
mért nem maradunk?
A boldogság fényes útján,
mért nem haladunk?

Refrén:
Jó lenne tudni, hogy miről szól az élet,
mi végból vagyunk itt, és mért ér véget?
A két végpont között, hol van a boldogság?
A szeretet, ha adod, hogyan tér vissza hozzád?

A szeretet, ha kapod, hogyan viszonoznád?
Ha elkerülne végleg, vissza hogyan hoznád?
A boldogságot meg kell élni, álmodozni kell!
S nap, mint nap az életünkbe újra hozni el!

Aranyosi Ervin © 2019-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kell az a perc…


Aranyosi Ervin: Kell az a perc…

Kell az a perc, mikor megáll az élet.
Az elrohanó idő megszakad.
Hol megpihen, és megnyugszik a lélek,
mert kővé dermed a szép pillanat.
Eljön a perc és megfagy létünk sodra,
nem fut tovább, szoborrá merevül.
és kisimul a múlékonyság fodra,
és elpihen a késztetés belül.

Az elernyedt tenyér sem szorít többé,
a benne lévő víz csak elfolyik.
Egy egész élet válhat sajgó köddé,
s a lelkünk egész másról álmodik.
Csend feszül a tájra, mint keresztre,
s mint örök festmény a létkép ráfagyott,
nincs idő már a néma döbbenetre,
a percbe fagyva mélyen ott vagyok.

Van-e halál a rút hétköznapokban,
s van-e esély ebből támadni fel?
Görnyed a lelkünk kínoktól rakottan,
s a kérdésekre vajon ki felel?
És mégis jó, ha jéggé fagy az élet,
és kell a perc, ha szavad bent szakad.
Mert rájövünk, hogy lelkünk újraéled,
s az időtlenségtől lelkünk szabad!

Kell az a perc, hogy véget ér egy álom,
s indul egy új, mely holnapba emel.
A kezdőpontját a mában találom,
s hittel tudok innen indulni el.
A jéggé fagyott idő újra éled,
a képzelet újólag szárnyra kél.
Megélheted az újjászületésed,
s érezheted, megfagyott lelked él!

Aranyosi Ervin © 2019-02-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogyan születnek a nagymamák?

A verset Skolik Ágnes novellája ihlette

Aranyosi Ervin: Hogyan születnek a nagymamák?

Tudod, a nagymamák kislányként születnek.
Egy kicsit babáznak, majd nagylányok lesznek…
Aztán a szerelem talál a szívükre,
s vágynak valamire, mi a lelkük tükre.

Egy pici babára, aki értelmet ad,
aki miatt szívük többé meg nem riad!
Akit jó nevelni, akiért jó élni,
akihez boldogság szívvel hozzáérni.

Akit tanítgathat mindenféle jóra,
szép viselkedésre, szépen csengő szóra.
Ekkor még anyukák, telve szeretettel,
hitekkel, amiktől gazdagabb az ember.

Minden kisbabával anyukák születnek,
és a szeretettől lesznek jobbak, szebbek!
Igyekeznek jól és ügyesen csinálni,
a világ legjobbik anyájává válni.

Nagymamává aztán vajon mikor válnak?
Mikor nevezhetjük őket nagymamának?
Mikor gyermeküknek, gyermeke születik,
amikor a szívük unokával telik.

Képzeld, az ő szívük akkorára megnő,
nem értjük, honnan vesz ilyen nagyot egy nő?
Pedig lesz ott helye bőven unokának,
mert, ha unoka van, kiszorul a bánat!

Helyét átveszi a boldogság, imádat,
büszkeség, a csöppség iránti csodálat.
Többet akar adni, mint anyaként adott,
sokszor ezért vállal még több feladatot.

A szíve meglágyul, inkább engedékeny,
sokszor végigszalad sok régi emléken,
amikor anyaként itt-ott még hibázott,
s amikor megbánta, szeme könnyben ázott.

Most már van türelme, többet képes adni,
nem is akar csupán anyuka maradni.
Ideje is több van, nagy már a tudása,
s kell, hogy unokáját minél többször lássa!

A szeretet hajtja a szíve motorját,
játszik, sétál, ha kell szívesen süt tortát,
minden szép tudását unokának adja,
bele van égetve szíve egy darabja!

Bizony, valahányszor kisbabák születnek,
a régi anyákból, új nagymamák lesznek!
Újabb esélyt kapnak, s tán élnek is vele,
apró, tiszta lénybe szerethetnek bele!

Aranyosi Ervin © 2019-01-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanítsd meg olvasni, gyönyörű gyermeked


Aranyosi Ervin:
Tanítsd meg olvasni, gyönyörű gyermeked

Tanítsd meg olvasni, gyönyörű gyermeked,
hiszen okos felnőtt belőle így lehet!
De ne csak tanítsd meg, könyvet adj kezébe,
hogy amikor felnő is jusson eszébe,
hogy a képzeletét a betűkhöz adva,
teremtsen világot, jövőbe haladva!

Hiszen az olvasás lelkünk mozivásznán,
új világba repít képzeletünk szárnyán.
Amikor olvasol, önmagadban látod,
a könyvíró által álmodott világot.
Az olvasás közben más bőrébe bújhatsz,
röpke percek alatt bármit megtanulhatsz.

Az idő kerekét forgathatod épp el,
ami múltba vihet, vagy jövőbe képzel.
Láthatod, ami volt, s azt is, ami nincs még,
magadnak tudhatod mások vágyott kincsét.
Lehet Deja Vu-d is, amit már megéltél,
egy könyvből már ismert történetbe léptél.

Mint színész ezernyi új szerepet játszhatsz,
álmokat, vágyakat valóságként láthatsz.
Bejárhatod szinte az egész világot,
szemed elé tárul, amit csak más látott!
Találkozhatsz akár múltban élt személlyel,
lehet télen nyarad, vagy nappalod éjjel.

Nem csak képzeleted emel fel magasra,
s nem kell más tudása előtt esned hasra,
hiszen az a tudás mind a tiéd lehet,
az olvasás ekképp szolgálja életed.
Több leszel általa, gazdagodsz is tőle,
életedben előnyt kovácsolsz belőle.

Tanítsd meg olvasni, gyönyörű gyermeked,
ahogy elődeid bölcsen tették veled!
Hiszen, ha a lelke a nyelvtől gazdagabb,
könnyebben lebont majd tudást rejtő falat.
Az olvasás közben kitárul a világ,
s könyvvel a legkönnyebb a tudást adni át!

Adj hát örökségül könyvbe zárt világot,
táguló értelmet, örök szabadságot!
Szabadítsd fel lelkét, engedd könnyen szállni,
könyv által, világot teremtővé válni!
Tanítsd meg olvasni, gyönyörű gyermeked,
s olvass, az olvasás a jó példa lehet!

Aranyosi Ervin © 2018-11-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszi élmény

Sárga levelek – Nagy Márta festménye

Aranyosi Ervin: Őszi élmény

Csend van, csak a szél súg valamit a fülbe,
bámulom a tájat mélán, elmerülve.
Levelek reszketnek félve elmúlástól,
fatörzs áll konokul, s rettegést palástól.

Felhők rohangálnak az ezüstszín égen,
köztük kis lyuk tátong, hol kékség volt régen.
Néha a Nap fénye behunyorog köztük,
nyáron a melegét mind-mind lefölöztük.

Vé-alakban vadlúd csapat száll keresztül…
A templom tetején magányos kereszt ül.
Múlton elmélkedik – széttárva a karja –
az idő múlását lefogni akarja.

A fákról a tóba bús levelek esnek,
– apró kis csónakok – kikötőt keresnek.
Körülöttük a víz karikákat rajzol,
az emlékeimben őszt sirató dal szól.

De miért búsulok, élvezem a szépet,
belülről melegít ez a szép igézet.
Ezt mind visszaadni csak egy festő képes,
a jelent megfogni mégis lehetséges.

Ám az idő múlik, s vásznat kell cserélni,
természet csodáit lassan utolérni,
festékbe önteni a látványt, az érzést,
zajló szép világba való visszatérést.

Csend van, és a világ a Teremtőt áldja,
ünnepel a liget színes kavalkádja.
Hisz az elmúlástól nincsen okunk félni,
minden egyes korban élőn fontos élni!

Talán kicsit csendes, gyönyörű és békés,
benne elfogadás, és bölcs megbékélés.
Tudva, jön még tavasz és újjászületés,
boldoggá tesz minket ez a felismerés…

Aranyosi Ervin © 2018-10-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Épp most 60.


Aranyosi Ervin: Épp most 60.

Hatvan éves lett a költő,
lám az idő hogy szaladt…
Örömködni támad kedvem,
hisz tudom, még sok maradt.
Sok mindennel gazdagodtam,
körül vesz a szeretet,
vígan élem a világom,
nem játszok rossz szerepet.

Mennyi mindent felhalmoztam,
sok tudás, felismerés,
s áradt felém visszajelzés,
dicséret, elismerés.
Hatvan éves lett a testem,
kezem, lábam jól mozog,
őrzöm lelkem szabadságát,
világomba jót hozok.

Mindazt, amit megtanultam
két kezemmel szórom szét.
Hátha segít szebbé tenni
olvasóim életét.
Édesanyanyelvet kaptam,
számomra ez nagy csoda,
mindazt, amit rám testáltak,
magyarul adom oda.

Hatvan évet már megéltem,
s hiszem, sok vár még reám,
még sokáig folytatnom kell
ezt a földi iskolám.
Tanulok és tovább adom,
a világom szebb lehet.
Változom, de nem változik
szívemben a szeretet.

Újabb mérföldkőhöz értem,
s megyek utamon tovább,
hiszem, várnak még kalandok,
várnak még rám nagy csodák.
Gyertyáimat most elfújom,
később újat gyújtok én,
járom utam emberséggel,
itt a drága földtekén.

Aranyosi Ervin © 2018-10-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Barát kerestetik


Aranyosi Ervin: Barát kerestetik

Beszélgetni – mondd csak – akarsz vélem?
Hisz napjaimat egész máshogy élem!
Mást gondolok talán a világról,
nem eredtünk ugyanazon ágról.

Beszélgetni – mondd csak – akarsz vélem?
Életemet, majd ha elmesélem,
értékeim el tudod fogadni?
A lényegét meg tudod ragadni?

Akarnál-e beszélgetni vélem?
Elfogadnál? Én nagyon remélem!
Nem akarnék tanácsokat adni,
csak ha kéred, s el tudod fogadni.

Meghallgatlak, öntsd csak ki a lelked,
megkapod az önzetlen figyelmet,
de lesz mikor nekem lesz szükségem,
amikor majd figyelmedet kérem!

Barátkozni – mondd csak – akarsz vélem?
Lennél néha lélekben testvérem?
Őriznél, mint önzetlen barátot,
és nem dobnál el, mint rossz kabátot.

Lennék barát, nem kell már keresni!
Az együtt töltött idő jól fog esni!
Ha barátságunk őszintén megéljük,
véleményeinket kicseréljük…

Aranyosi Ervin © 2018-10-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rohanás


Aranyosi Ervin: Rohanás

Rohanás az élet, elejétől végig?
Aki inkább sétál, azt mind megítélik?
Azt mondod rá: – Lusta, nem teszi a dolgát!
– hisz az élet sok-sok feladatot rótt rád!
De vajon ez igaz? Futni kell, rohanni?
Mindent, ami szépség, magunk mögött hagyni?
Nem kéne megállni, s élvezni a létet?
Ha szabad ember vagy, ki siettet téged?
Azt mondod: – Az idő! – Találkoztál véle?
Láttad, érintetted, megtudtad, hogy él-e?
Az óra mutatja, méri ahogy múlik,
szóval erre figyelsz az életen túlig?

Mért sietsz és hová? Rohansz a munkába?
Monoton dolgozol, terhekkel megáldva.
Amit meg keresel, élelemre költöd,
s a pénzből vett ruhát önmagadra öltöd,
hogy legyen szép göncöd a munkába járni,
hogy abból kitűnjön, hogy nem vagy akárki?
Autót is veszel, hogy munkába járhass,
forgalmi dugókban órák hosszat állhass!
Kell egy saját lakás, vagy egy egész ház is,
ettől leszel házas? Vagy ez másik frázis?
Igaz, csak aludni jársz haza hét közben,
hogy kuckód áráért még többet időzz benn,
a munkahelyeden, ahová “hazajársz”,
hol a megváltásként majd a nyugdíjra vársz.

Gondolkodtál azon, hol van időd élni?
Ha az életről kell a gyereknek mesélni,
mit fogsz elmondani, miről szól az élet,
ha rájössz, hogy nem a sajátodat éled?
Mit tudsz felmutatni? Mi marad utánad,
ha végre leteszed egyszer majd munkádat?
Azt mondod, de szép volt, élvezted mind nagyon,
s boldoggá akkor tesz majd a gyűjtött vagyon,
amikor már nem tudsz rohanni, sietni,
ha már nem vagy képes fiatalos lenni?
Nem mozog a tested, s nincsen már rád szükség,
fiatalok jönnek, hogy a vasat üssék!

Boldoggá fog tenni, hogy folyton rohantál,
hogy az élet mellett szépen elszaladtál?
Ezt a szép hozományt adtad gyermekednek,
hogy azok boldogok, kik belegebednek?
Azoknak van pénzük, kocsijuk, nagy házuk,
csak a gazdagságtól boldog a családjuk?
Az idő elfolyik, a pénz köddé válik,
az élet tükréről a foncsor leválik,
mögötte a múltad üressége látszik,
s úgy érzed Teremtőd a lelkeddel játszik.
Pedig te adtad el az ördögnek lelked,
hisz a rohanásban örömödet lelted.

Nem így volt?

Aranyosi Ervin © 2018-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Szerelem, ha elvarázsolsz…


Aranyosi Ervin: Szerelem, ha elvarázsolsz…

Sötét éjben,
gyertyalángként
égnek a csillagok.
Csillagfényben,
arcod nézem,
s két szemed ragyog.

Szívem dobban,
lángra lobban,
ajkam inni kér,
puha csókod,
ölelésed
boldog jót ígér.

Összebújva,
átkarolva
lángra gyúl szívem,
álmaimból
valóság lesz,
most már elhiszem!

Érzem lelkünk
egybe olvad,
szívünk egybeér
a bennem támadt
édes érzés
hozzám visszatér.

Refrén:
Szerelem, óh szerelem,
mondd mit teszel velünk?
Felemelve égben szállunk,
örömöt lelünk.
Egymást forrón átölelve
egybe ér szívünk,
Szerelem, ha elvarázsolsz,
olyan jó nekünk.
Szerelem, ha elvarázsolsz,
szebb az életünk.

Jaj, a percek
úgy rohannak,
a gyors idő szalad.
Kapaszkodnék,
maradjon még
ez a pillanat.

Holnap aztán
újra várlak,
s minden perc megáll,
nélküled
az árva szívem
nyugtot nem talál.

Jaj, a percek
úgy szaladnak
elszáll az idő,
lefékeznék
minden órát,
de nincs hozzá erő.

Ha nem vagy itt,
mind megállnak,
– hiányzol nagyon!
Bárcsak múlna
pillanatként
el minden napom.

Refrén:
Szerelem, óh szerelem,
mondd mit teszel velünk?
Felemelve égben szállunk,
örömöt lelünk.
Egymást forrón átölelve
egybe ér szívünk,
Szerelem, ha elvarázsolsz,
olyan jó nekünk.
Szerelem, ha elvarázsolsz,
szebb az életünk.

Aranyosi Ervin © 2018-04-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyugalom

Szitár Éva azonos című festménye

Aranyosi Ervin: Nyugalom

Nyugalomban pihen súlyos hegyek lánca,
színekkel telik a pillanat varázsa.
Tükörképe feszül a tó hűs vízére,
a valós világnak szép ikertestvére.
A nyugalom árad, a csend szinte kongó,
nem rohan a világ, nem jár itt bolyongó.
Még a szél sem rebben, időben megállva,
meditál a világ, önmagába szállva.

Az égen, s a tóban szürke felhők úsznak,
távoli vidékről jöttek el tanúnak.
Nem bírták a nyüzsgést, a folytonos harcot,
a nagy akarástól felnyögő kudarcot.
Most hát megpihennek, lelküket kitárják,
a nyugalom percét önmagukba zárják.
Merengnek csak némán, létüket csodálva,
amíg fel nem dereng lelkükben a hála.

Talán csak az ember nem képes megállni,
belül csendesülve életét csodálni.
Nem pihen meg soha vágtató elméje,
űzi, egyre hajtja, buzgó szenvedélye.
A múlton háborog, a holnaptól retteg,
a jelen percei így feldúlttá lettek.
Közben nincs nyugalma megélni a máját,
elmormolni halkan teremtő imáját.

Múlt és a félelem teremt hát helyette,
mindaz, ami napját izgatottá tette,
pedig, ha megállna és elcsendesülne,
egy boldog világnak vízébe merülne.
Vonzana nyugalmat, csodatevő szépet,
szeme előtt nyíló, boldogító képet.
Megláthatná végre élete értelmét,
ha a szív hangjára terelné figyelmét!

Aranyosi Ervin © 2018-04-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva