Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Az emlékek élnek


Aranyosi Ervin: Az emlékek élnek

Tolat a vonat,
tolat a vonat
reggelig,
De aztán megáll,
de aztán megáll,
s megtelik!

Rohan az idő,
rohan az idő,
elszalad,
de ami mesés,
de ami csodás,
az megmarad!

Refrén:
Emlékek élnek a szívünkben,
szépségük ragyog a szemünkben,
mindig csak ő jár az eszünkben,
mindig csak ő!

Észre se veszem,
észre se veszem,
mennyire.
hogy az én szívem,
még mindig vele,
van tele.

Álmaim során,
álmaim során,
még láthatom.
Titkolom, igen,
titkolom ma is,
hogy fáj nagyon!

Refrén:
Emlékek élnek a szívünkben,
szépségük ragyog a szemünkben,
mindig csak ő jár az eszünkben,
mindig csak ő!
Milyen meglepő!

Aranyosi Ervin © 2023-01-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Új év lett, mi változott?


Aranyosi Ervin: Új év lett, mi változott?

Mi változott meg az éjjel?
Lezártunk épp egy évet.
Megkaptam az üdvözleted,
te pedig az enyémet!
Egyikünk sem változott meg,
a világ ugyanaz maradt,
a mutató, az óránkon,
néhányszor körbe szaladt!

Huszonkettő, huszonhárom,
évek váltják csak egymást,
nem az idő ural minket,
nem az hozhat változást.
Másnak kéne itt történni,
hogy a világ jobb legyen,
s nem múlik az sem az időn,
sem pedig egy színhelyen!

Változzon hát a világunk
szépen, lassan, rendesen!
Ügyelj rá, hogy a lelkedben
ehhez méltó rend legyen!
Tagadd meg a hazugságot,
állj ki végre magadért,
s élvezd, önazonosságod,
végre, újra hazatért.

Éld a léted szeretettel,
nyisd fel szemed, láss sokat,
hadd ébredjen minden ember,
s ébreszthessen másokat!
Változzunk hát szépen csendben,
hadd ébredjen a remény,
hadd gyúljon az emberekben
mindent értő tiszta fény!

Aranyosi Ervin © 2023-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyfa


Aranyosi Ervin: Karácsonyfa

Csillagszóró szórja lángját
szikrázóan, fényesen,
gyertya lángja hajladozik,
tánca közben kényesen!
Csillognak a fán a díszek,
bennük arcunk mosolyog,
valamennyi üveggömbben
ott ragyogok, ott vagyok!
Fenyő illat lengi körbe,
ahogy díszítjük a fát,
boldogságunk tükröződik,
ha rátekint a család!

Karácsonyfa, gyertya fénye,
szívünkben a szeretet,
ennél szebb ez a karácsony,
úgy hiszem nem lehetett!
Együtt vagyunk, s a lelkünkből,
az életnek dala szól,
boldogság ragyog szemünkben,
ami itt volt valahol.
Itt volt velünk egész évben,
csak az időnk volt kevés,
így kellene mindig lenni!
– ezt súgja a józan ész!

Aranyosi Ervin © 2022-12-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyra, hadd kívánjak!


Aranyosi Ervin: Karácsonyra, hadd kívánjak!

Hadd kívánjak karácsonyra
neked mesés dolgokat,
éld át szívvel a karácsonyt,
s legyél tőle boldogabb!

Vegyen körül a családod,
érezd a szív melegét!
Ha ráébredsz, végre látod,
hogy az élet meseszép.

Mosolyt aggas az arcukra,
öleld őket boldogan,
s biztatást ad, az életben
mindegyiknek dolga van!

Egymást tudjuk felemelni,
támogatni kedvesen,
élhető, szép célt mutatni,
hogy az élet szebb legyen!

Karácsonyra hadd kívánjak,
egészséget és erőt,
ölelést az elesettnek,
mely felemel csüggedőt!

Kell a jó szó és a béke,
támogató tiszta fény,
az együttlét szép emléke,
hitet adó sok remény!

Kell az idő, ami elszáll,
most meg kell állítani,
minden értünk ejtett könnyet
fel kéne szárítani!

Ölelő kart adni rájuk,
hallják szíved, hogy dobog,
az emberi közelségtől,
hadd legyenek boldogok!

Megőrizni ezt az érzést,
a karácsony elszalad,
de a tiszta szeretetünk
holnapra is megmarad.

Hadd kívánjam, megmaradjon,
egész évben itt legyen,
őrizzük a szeretetet,
hogy az boldoggá tegyen!

Aranyosi Ervin © 2022-12-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A vasárnap ajándék


Aranyosi Ervin: A vasárnap ajándék

A vasárnap attól ékes,
hogy ma minden lehetséges!
Mert ma együtt van a család,
– hogy figyelmét onthassa rád!
Nincs rohanás, nem vár munka,
van idő mindannyiunkra!
Közös élmény, közös játék:
minden vasárnap ajándék!

Aranyosi Ervin © 2022-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Einstein macskája


Aranyosi Ervin: Einstein macskája

Hasonlítok a gazdámra,
éppolyan okos vagyok,
és ha jól megy, meglátjátok,
Nobel-díjat is kapok!
Az én tudós elméletem
nem értik az egerek,
s amíg ők ezt megtanulják,
mindig lesz majd, mit egyek!
Rájöttem, hogy a világon
minden elvont, s relatív,
görbül a tér és az idő,
s közben szerethet a szív.
Ha összejön minden részlet,
mást nem is kell tudnia,
egy macskának jól kell lakni,
s eleget aludnia!

Aranyosi Ervin © 2022-04-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hiábavalóság a valóság?


Aranyosi Ervin: Hiábavalóság a valóság?

Talán tudatlannak kellene már lennem,
a hiábavalóság lázadozik bennem!
Alvó lelkek járnak szerte a világban,
tehetetlenségben, ócska hazugságban.
Múltunk összezúzták, jövőképünk nincsen,
keresnénk az utat, de nincs ki segítsen.
Álmokat kergetve mind-mind eltévedtünk,
sötétség visszhangja köszön vissza bennünk.
Nem tudjuk kik vagyunk, azt se, honnan jöttünk,
idegen hatalmak döntenek fölöttünk.
Reményünk elveszett, látva, hogy legyőztek,
magunkra húzhatjuk árva szemfedőnket.

Ha minden hazugság, akkor a lét csapda,
nem bízhatsz senkiben, csupán önmagadban?
Vagy tán magadban sem, ezért nem teremthetsz,
s nem találhatsz utat az isteni rendhez?
Kihalt a szeretet, ami van az látszat,
hagyták belekóstolj, aztán megaláztak.
Itt-ott ki tud nőni pár virág a földből,
apró remény szikrák a ködös jövőből.
Aztán elhervadnak, nincs kedved locsolni,
nincs mondanivalód, nincs is kihez szólni,
csak tengődsz a világ kietlen tengerén,
ócska ladikodba nem juthat be a fény.

Hiába a tudás, ha nem is használod,
ha megszületsz, tanulsz, s várod a halálod.
Ha tudatlanságot adsz az utókornak,
ahol a naptárban nincs tegnap, se holnap!
S lám, a mai napot is üresen hagyod,
csak saját szívedben tőrödet forgatod.
Elméd a tudással őrületbe kerget,
s nem érted, ha nincs bűn, mért kell vezekelned?
Tényleg, ilyen sorsot írtunk mi magunknak,
minden jótettünkért folyton belénk rúgnak?
Terelnek, mint birkát a vágóhíd felé,
s akad, aki ebben még örömét lelé?

Talán tudatlannak kéne tényleg lennem?
Vagy a tudásommal poklomat teremtem?
El kellene bújnom ebből a világból,
ha már elegem van a sok hazugságból?
Ti hogy vagytok vele, akik csendben tűrtök,
még most sem halljátok, fületeken ültök?
Jön a végítélet, tűnjetek el szépen,
olvadjatok porrá a pokol tüzében!
Hiszen itt a pokol, ebben az életben,
s várjuk, hogy a fátyol szemünkről lelebben,
s visszakapunk végre reményt, igazságot,
s élhetővé tesszük újra a világot!

Eljött, itt az idő, nincs már mire várni,
ne hagyjuk magunkat folyton megalázni!
Lépjél ki a sorból és tegyél magadért,
hiszen körülötted annyi sok magyar él,
ki MAG-nak született, s a kikelést várja,
napi harcaiban kanosszáját járja.
A keresztjét hordja, s nincsen ébredése,
s nem tudja félelme vajon tévedése?
Látod, hogy a világ így már tarthatatlan?
Rossz felé változik, s lassan lakhatatlan!
A lelkek nagy része meg van már vezetve,
félelemben szorong, mert nincsen szeretve.

Az ember, csordában, bús barommá válik,
húzza ezt az igát, akár mindhalálig.
Értelmetlen erők döntenek felette,
a saját értelmét, félelme megette.
De tán van még remény, pislákol a lángja,
hogy az ember célját újra megtalálja.
Nem kell az erőszak, lélekkel teremtsünk,
az élet dallama visszhangozzon bennünk!
Piciben kezdjük el, mint elvetett magok:
– Szélnek ellenállok, kihajtok, maradok!
Keresek oly társat, aki szabad lenne,
közös lét reményét megláthatom benne!

Apró közösségek, hadd jöjjenek létre,
és nem kell vezető, ne álljon az élre!
Alulról és együtt tudunk nagyra nőni,
együtt és egymásért, a jövővel törődni!
Mindent megtermelni, egymással megosztva,
nem a hasznot lesni, s nem pályázni posztra!
Fel kell élesztenünk a szeretet-lángot,
csak így menthetjük meg ezt a szép világot!
Mert a tudományból nem virágzik élet,
az önző gazdagság zsoldos-nyakörvvé lett!
A pénz lett a póráz, fizetett eb nyakán,
egy technokrata kor, elfajult hajnalán…

A valóságunkat nem kéne temetnünk,
csupán visszalépnünk, a jóba visszamennünk!
Lerázni magunkról a félelem láncát,
hatalom ördöge, ne járhassa táncát!
Ne pusztítson tovább, legyen saját helyünk,
ahol hazugságtól nem zúg majd a fejünk!
Ahol közösségben, egymást felemelve,
újra visszatérhet az élet értelme.
Ahol van jövőkép, ahol élet terem,
ahol nincsen kolonc, az élő emberen.
Csak teszi a dolgát, együtt, összefogva,
s nem csak sorsát szidja sírva, haldokolva!

Ne legyen az élet hiábavalóság,
hol a hazugságot az emberbe oltják,
hol kreált betegség rémít egy világot,
ahol mint a magot, szórnak hazugságot!
Távoli hatalom ne uraljon többet,
ne érezzük tovább éltünket börtönnek!
Kövessük a példát, mit régmúltunk adott,
s legyünk újra eggyé, nemzetté, Magyarok!
Ha mind visszatérünk a régi mederbe,
élhetjük a létet, egymást ünnepelve!

Aranyosi Ervin © 2022.03.24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Túl rövid az élet?


Aranyosi Ervin: Túl rövid az élet?

Túl rövid az élet,
hogy folyton csak sírjunk.
Rövid, hogy magunknak
csak rossz sorsot írjunk!
Kevés az az idő,
mi jut boldogságra,
s ritkán kap a lelkünk
vágyainktól szárnyra.

Túl rövid az élet
szomorúnak lenni,
megszokásból álló
úton végigmenni,
Nem tenni kitérőt,
új utat keresve,
csak a megszokottat,
a beváltat lesve.

Túl rövid az élet,
hogy igazán éljünk?
Tesznek róla mások,
legyen mitől féljünk?
Nem segít az Isten,
s nem segítünk magunkon,
csak várjuk, hogy minden
az ölünkbe hulljon.

Túl rövid az élet?
Néhánynak meg hosszú!
S van, akit nem éltet
egyéb, csak a bosszú!
Nem találják Istent,
nem hiszik a Karmát,
ezért istenítik
még a pénz hatalmát.

Túl rövid az élet,
végig haldokolni,
s itt marad utánunk
a pénzen vett holmi.
Aztán visszanézve
látjuk, mitől féltünk,
hiába volt időnk,
nem igazán éltünk.

Meg kéne töltenünk
ezt a kis időnket,
értelmes percekkel,
hol vágy álmot szőhet!
Hisz szeretni jöttünk,
egymásért kiállni,
s közben szép világunk
megélni, csodálni.

Nem csak pénzt hajszolni,
folyton robotolni,
gyűjtött garasokat
egymásra pakolni,
hanem szívvel élve,
élményekre lelni,
életet jobbítva
lelkünket emelni!

Túl rövid az élet,
tegyük tartalmassá,
kell, hogy világodra,
lelkeden át hassál,
alkoss, tegyél érte,
hogy értelmet nyerjen,
szíved minden napot
fénnyel ünnepeljen.

Túl rövid az élet?
Kezdj el végre élni,
“nem szeretem” percet,
boldogra cserélni!
Változtass és közben
figyeld a világod,
az is tükröt tart majd,
és javulni látod!

Születés és halál,
nem kezdet és nem vég,
hiszen leszületni
többször is jövünk még,
mert a lélek örök,
sok életet él meg,
mutatják a múltból
felsejlő emlékek.

Bár rövid az élet,
de tanulni születtünk.
Megtudni, ezúttal
milyen céllal lettünk!
Próbáld hát világod
élhetőbbé tenni,
ne egy életen át
magadat temetni!

Adj hát szép értelmet
mától minden napnak,
emlékeid kincsek,
melyek megmaradnak!
Azt viszed csak tovább,
minden más itt marad,
ne uraljon többé
a pénzen vett anyag.

Élményeket gyűjts hát,
azt adj másoknak is,
s figyeld, hogy világod
közben mire tanít!
Éld meg minden napod,
ne rágd körmöd tövig,
hidd el így az élet
nem lesz olyan rövid!

Aranyosi Ervin © 2021-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: DEJA Vu 2.


Aranyosi Ervin: DEJA Vu 2.

Visszatérünk párszor
az örök körforgásból,
végigjárjuk együtt az utunk.

Emlékek törlődnek,
képek összetörnek,
önmagunknak gyakran hazudunk.

De lesz ki emlékeztet,
és lesz egy újabb kezdet,
rájövünk, hogy ez egy folytatás.

Jártunk itt korábban,
s a visszatérő mában,
érezzük, hogy ez valami más!

Refrén:
Visszatérő érzés,
az idő meghasad,
más térben, más korban
érzed most magad.
Furcsa megkísértés
tükröt tart eléd,
deja vu-nak hívják,
ha rád kacsint a lét.

Hogyan kéne jobban,
a fáklya lángra lobban,
új utunkon e fény talán vezet.

Ez egy új ajándék,
egy visszatérő játék,
és attól szép, ha végre élvezed!

Refrén:
Visszatérő érzés,
az idő meghasad,
más térben, más korban
érzed most magad.
Furcsa megkísértés
tükröt tart eléd,
deja vu-nak hívják,
ha rád kacsint a lét.

Aranyosi Ervin © 2019-04-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Apai öröm

Janó Szilvia grafikája

Aranyosi Ervin: Apai öröm

Kezemben tartom a jövőt!
Felelős vagyok érted én!
Mi lesz belőled kislegény?
Bárcsak lelkedet érteném!

Engem jöttél tanítani?
Vagy útmutatód én leszek?
Nehéz kérdések még ezek!
Közös utunk merre vezet?

Adom az én világomat,
időmet és figyelmemet,
hogy elfogadó szív legyek,
hogy érted mindent megtegyek!

Most létre jött a kapcsolat,
óvom, védem világodat.
Szeretni tanít majd szívem,
s szép lesz utunk, én így hiszem!

Anyuval teljes a család!
Együtt lesz gondunk majd reád!
Legyünk egy boldog kis csapat,
érezd a Földön jól magad!

Aranyosi Ervin © 2021-01-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva