Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A kő meséje


Aranyosi Ervin: A kő meséje

Hevertem az út porában,
körül vett sok társam.
Úgy szerettem volna szállni,
hogy világom lássam.

Erős vágyam izzott bennem,
volt hitem, reményem.
Folyton azért imádkoztam,
hogy célom elérjem.

Hogyan tudnám a figyelmet
felhívni magamra?
Hogyan tudnám idehívni,
ki szárnyakat adna?

Jártak ott az út porában
mindenféle népek.
Nem láthatták vágyaimat,
a fejemre léptek.

Üvöltöttem, kiabáltam
– nem hallotta senki!
Vágyakoztam: – Hogyan tudnék
láthatóvá lenni.

Tudtam, engem lát az Isten,
hiszen megteremtett!
Csak bíznom kell, s látni fogom
az isteni rendet.

Tudtam, egyszer szállni fogok,
mélyen hittem benne.
Csak a módját nem tudhattam,
– ám csodaszép lenne!

Egyszer aztán, egy szép napon
kirándulók jöttek.
Sétáltak és beszélgettek,
napfényben fürödtek.

Egy kisfiú lehajolt, és pont
felkapott engem.
Emelkedtem, s a kőszívem
nagyot dobbant bennem.

A világom nagyra tárult,
sokkal többet láttam.
ám csak magasabban voltam,
nem az égben szálltam!

A kisfiú reám nézett,
megcsodálta testem.
– Vajon mit fog most csinálni?
– mozdulatát lestem.

– De csodás kő, milyen kerek,
milyen sima – mondta.
– Ilyen formás, szép kavicsot
nem látok naponta.

Kezét összeszorította,
rabbá tette testem.
– De hisz én a szabadságot,
az eget kerestem!

Börtönömben lázadoztam:
– Én nem erre vágytam!
Csalódás kelt a szívemben,
s hitem is elhánytam.

– Bárcsak, ott maradtam volna,
kövek közt, a porban.
Nem volt olyan rossz a létem
abban a csoportban.

S lám, a fiú vitt magával,
nem tehettem semmit.
Nem gondoltam, hogy a kétség
hitemben megrendít.

– Mit okoz a nagyravágyás?
Rabbá lettem végül.
Gondolkodtam, kit hívhatnék
végső segítségöl.

Önmagamba fordultam hát,
s imádkozni kezdtem:
– Istenem, most tegyél csodát,
szabadítsd ki testem.

Leértünk a folyópartra,
a Nap vízen táncolt.
Fénye hullámon csillogott,
aranyhidat vázolt.

Elképzeltem – de szép lenne –
hullámokra ülni,
S a kisfiú elhajított,
elkezdtem repülni.

Hullám hátán lovagoltam,
és ugrálni kezdtem.
Arannyá vált vízcseppek közt
oly boldoggá lettem.

Végre szálltam, végre éltem,
teljesült a vágyam.
Hálás voltam Istenemnek,
mert boldoggá váltam.

Ez az élmény lelkemben él,
gyakran felidézem,
Új otthonra találtam itt,
a folyó vízében.

Más kövek közé kerültem,
s néha a víz felkap,
hétről-hétre vándorolok,
újabb álmok hívnak.

Ma már tudom, rábízhatom
Istenre a sorsom,
terveimet, álmaimat
a lelkemben hordom.

A hogyan-t, azt rábízhatom,
nagyon leleményes.
Csak a hited ne veszítsd el,
ő csak arra kényes.

Álmodozom és teremtek,
erről szól világom.
Megtanultam és már tudom:
– Ha hiszek – meglátom!

Aranyosi Ervin © 2017-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ablak tükörképe

Grafika: Kóródi Mária

Grafika: Kóródi Mária

Aranyosi Ervin: Ablak tükörképe

Ha átnézel rajta, látod a világot,
a ragyogó Napot, kint nyíló virágot,
szellő által borzolt, lengedező ágat,
földbe gyökerezett, állva maradt fákat.

Kéklő ég vízében úszó kósza felhőt,
égben szálló lepkét, szél hátán tekergőt.
Ha bámulsz kifelé valóságod látod,
valóságnak tűnő álomszép világod.

Ha a tekinteted az üvegre rebben,
önmagadat látod szép tekintetedben,
Földhöz ragadt tested, bezárt zord rabságát,
kitárt szép szívedet foglyul ejtő rácsát.

Lelked szabadságát tested korlátozza,
a vágy, a gondolat, ami feloldozza.
Vagy ki kéne lépned és szabaddá válnod,
vagy lelkedben lelni élő szabadságot.

Ám ha a képzelet átlép tükrön, rácson,
s nem akad fenn többé néma elmúláson,
ha az akadályok végre elenyésznek,
megnyílik a lelked az álmodott szépnek.

Túl az ablakodon szabad élet vár rád,
át kellene lépned, mondd csak: – Megpróbálnád?
Ma a tükröd falát, hiteid alkotják,
esélyed a szépre nap, mint nap elrontják.

Teremtsd meg lelkedben a sok vágyott álmot,
lépd át tükröd falát, sorsszerű világod!
Képzeld el, teremtsd meg, hozd létre a dolgot!
Lépj ki kalitkádból, legyél végre boldog!

Aranyosi Ervin © 2017-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A bizalomról

Aranyosi Ervin: A bizalomról

 Viszonozni a bizalmat,
csak tiszta szívvel lehet,
olyannal, mely bátor élni,
s kitölti a szeretet,

Jól vigyázz és tiszteld mélyen,
el csak egyszer vesztheted!
Akkor szabad csak a lélek,
ha nem szorít a kezed.

Ha engeded, hozzád bújik,
ha megijed, menekül,
engedd bátran tapasztalni,
ha félőn kezedre ül!

Hadd higgye, hogy jó ember vagy,
s ha éhes, megeteted,
hadd érezze hogy áramlik
feléje a szeretet!

Elnyerheted a bizalmát,
szíved örömmel telik,
párjukat az érző lelkek
előbb-utóbb meglelik.

Aranyosi Ervin © 2017-08-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok a körről…

Aranyosi Ervin: Gondolatok a körről…

Rajzoltak, lám, egy kört körénk,
s mi mind e körben élünk.
Más írja meg az életünk,
s innen kilépni félünk!

Ott kint az élet gyönyörű,
s mi mégis körben állunk,
s várjuk, hogy egyszer, egy napon,
talán szabaddá válunk.

Vannak, kik látják kint a fényt,
vágynák a szabadságot,
eltudnak hinni szebb jövőt,
egy boldogabb világot.

A rajzolt fal átléphető,
de visszahúz a többi!
Hiszik: az ott a sors fala
s nincsen, ki azt ledönti.

Napi rutin köt gúzsba csak,
s mondod: Teszed a dolgod!
Idegenekért robotolsz.
Sohasem lehetsz boldog!

Filmeken nézed a csodát,
hogy is lehetne élned,
s látod, boldogok odaát,
létezik boldog élet!

Börtönőröd a gondolat,
s lázadsz: – Mert másképp látom?
Azt hiszed, majd megváltozik
minden a túlvilágon?

Ha úgy hiszed, hogy van halál,
mondd miért maradsz szolga,
mért rabság nyomja bélyegét
a szép hétköznapokra?

Végig szenvedsz egy életet,
fiadnak megtanítod,
s hiszed, másképp nem is lehet,
mert erről van papírod.

Egy vad állat is szabadabb,
nincs megkötve a lelke.
Szeretni képes önmagát,
s nincs öncsonkító terve.

Lehetőségek százai
várnak, csak hinned kéne,
de visszahúz hitrendszered,
hazug lelkek törvénye.

A törvények a láncaid,
s hiszed, hogy érted vannak.
s tudják a bősz törvényhozók:
lent mindent elfogadnak!

Kivinnélek, de nem hagyod,
jönnek a kifogások!
Te azonnal betemeted,
ha alagutat ások.

S lám, visszahúztok oly sokan,
s győztök – ti vagytok többen,
nehogy már nekem jobb legyen!
Maradjak börtönömben!

Azt hiszitek választotok,
de nincs alternatíva,
döntést hozni, csak látszólag
vagytok a körbe hívva.

Mert mindaz, ki e körben ül,
már lemondott magáról,
s nem csak jövője veszett el,
de lemondott a máról!

Aranyosi Ervin © 2017-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Közös terv

Aranyosi Ervin: Közös terv

Tudod mi a tervünk,
most, ezen a héten?
Hancúrozni fogunk
odakint a réten!

Együtt felfedezzük
az egész világot,
megéljük valónkat
és a szabadságot.

Amikor bennünket
szeretet vezérel,
az Isten megérint
szerető kezével.

Ha egymásban hiszünk
és a barátságban,
sosem veszhetünk el
ebben a világban…


Aranyosi Ervin © 2017-04-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A belső szabadság dala

Aranyosi Ervin: A belső szabadság dala

Aranyosi Ervin: A belső szabadság dala

Magamba nézve ott a szabadság,
ott a szelídség és ott van a vadság.
Ott van az élet és ott van az álom,
s olykor önmagam is megtalálom.

Ott van a lélek és ott van a szellem,
ott az esendő, s a büszke jellem,
beszív az életem, s ott van halálom,
amikor önmagam mégsem találom.

Refrén:
A forrásomba visszaszállok,
önmagamba visszatalálok,
meglelem utam s indulok végre,
szabad madárként szállok az égre.
Sodor a sodrás, lehúz az örvény,
kezemen béklyó az emberi törvény,
érdeket szolgál, de kié az érdek,
akik szerint én semmit sem érek.

Magamba nézve ott van a lélek,
s amíg ő ott van, én nem is félek,
de magamból néha kikelek én is,
védtelen leszek, így élek mégis.

Magamba nézve ott a szabadság,
ott a szelídség és ott van a vadság.
Ott van az élet és ott van az álom,
s olykor önmagam is megtalálom.

Refrén:
A forrásomba visszaszállok,
önmagamba visszatalálok,
meglelem utam s indulok végre,
szabad madárként szállok az égre.
Sodor a sodrás, lehúz az örvény,
kezemen béklyó az emberi törvény,
érdeket szolgál, de kié az érdek,
akik szerint én semmit sem érek.

Aranyosi Ervin © 2017-02-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmodozom, ábrándozom

álmodozó
Aranyosi Ervin: Álmodozom, ábrándozom

Álmodozom. Ugye látod?
Neked is van olyan álmod,
ami, ha valóra válna,
minden dolog helyreállna?
Itt ülök egy nagy lakásban,
nem is töröm fejem másban:
– Hogy mehetnék ki a kertbe,
bánatom kergetve szerte.

Mert idebent unatkozom,
a gazdámra a frászt hozom,
mikor cipőit megrágom,
aztán meg a kárát látom.
Ott kint vár rám a szabadság,
rágni valók, huncut macskák.
Ott nyugodtan ugathatok,
amivel másokra hatok.

Ám idebent nincsen semmi,
nem jó így egyedül lenni!
Majd, ha hazajön a gazdám,
egy kis nyakörvet akaszt rám,
aztán együtt megyünk futni,
szeretnék már odajutni!
Addig pedig álmodozom:
szabad kutyává változom!

Aranyosi Ervin © 2016-11-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lovakról írni

AE-Lovakról írniAranyosi Ervin: Lovakról írni

Lovakról írni nem nehéz dolog,
hiszen a szépről könnyen ír az ember.
A lovasok már attól boldogok,
hogy találkoznak a tiszta érzelemmel.

Mit gondolok, ha szép szemükbe nézek?
Hűség és tartás ragyog vissza rám.
Felemelőt és magasztosat érzek,
mit nem zabolázhat ketrec, vagy karám.

Szelídség, vadság, mint a természetben,
magával ragad, mint hömpölygő folyó,
elringat mégis, az élő szép jelenben,
lóra teremtünk, hát lovagolni jó!

Érzed az erőt, amely izmukból árad,
s a tér megnyílik, ha nyeregbe kerülsz,
s a gond, a kétség elmarad utánad,
s úgy érzed fenn szállsz, lóháton repülsz.

Felülről nézed a sokkal szebb világot,
s többet látsz onnan, mint a porban lent.
Örülsz, hogy Isten a lóval megáldott,
s odaadta véle a zúgó végtelent.

Szabadság vágyunk ő váltja valóra,
igazabb társ, mint bármelyik barát.
Hát nem hiába vágyunk fel a lóra,
megtapasztalni a lét szebb oldalát!

Aranyosi Ervin © 2016-08-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Merj újra gyerekké válni!

Aranyosi Ervin: Merj újra gyerekké válni!

Azt hiszed, a fiatalság életkor kérdése?
Az arcodra, a zord idő, ezer ráncot vés-e?
A tested sem úgy mocorog, ahogy régen mozgott?
Fájdítja az ízületet, megbántja a csontot?
És a lelked, vele mi van? Képes-e repülni?
Hétköznapok fogságából ki tudsz menekülni?
Él-e benned még a gyermek szép szabadság vágya?
Mert, ha lelked nem köt gúzsba, még tiéd a pálya!
Figyeld, mi tesz még boldoggá, mitől jó a kedved?
Az életed minden reggel meg kell ünnepelned!
Keresd meg a mosolyodat, arcod szép ruháját,
keress új célt, új álmokat, élvezd ki a báját.
Érezz hálát minden percért, mert ha jól csinálod,
gyerekesen kedvessé lesz újra a világod.
Tegyél rá, hogy más mit gondol, hogyan kéne élned!
Élvezd ki a mai napod, nincsen mitől félned!
És ha lenne bátorságod, kezdj hát új dologba!
Lépj bátran ki a napfényre, ne ülj a sarokba!

Aranyosi Ervin © 2016-07-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őzgida – Te félj!

Őzgida - te félj
Aranyosi Ervin: Őzgida – Te félj!

Őzgida könnyedén szökken a réten,
virágok illata ámítja el.
Később, ha elpihen anyja ölében,
a virág illata életre kel.
Álmában szökkenve ugrik a Naphoz,
labdának képzeli a tűzgolyót.
Vissza és visszatér a pillanathoz,
amikor látta a széles folyót.
Élete félelem, álma szabadság,
életét félteni, menteni kell!
Megélni álmait, kell csak a vadság,
rettegve Napjához nem jutna el.
Őzgida könnyedén szökken a réten,
fű közé bújik, ha jön a veszély.
Álmában nem töri fejét a léten,
ébren a szíve azt súgja: – Te félj!

Aranyosi Ervin © 2016-06-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva