Aranyosi Ervin: Idő-utazás
Aranyosi Ervin: Idő-utazás
Megy az idő, egyre zakatolva,
a világot maga előtt tolva.
Bárcsak tudnám, hogy hová igyekszik,
és ha múlik, milyen világ lesz itt!
Megy az idő, mintha vonat lenne,
s mi vagyunk mind az utasok benne,
meg is állunk néhány állomáson,
hogy valaki ott végleg kiszálljon.
Vannak köztünk frissen érkezettek,
akik épp egy utazásba kezdtek.
Nem tudják még, merre vezet útjuk,
hogy mindnyájan köreinket futjuk.
Leszületünk egymás után újra,
új időben indulunk az útra,
egy újra, min eddig sose jártunk,
s elkísér majd néhány embertársunk.
Vonatunkból lessük a világot,
mi az új, mit szemünk még nem látott,
mi az mit még nem tapasztalt lelkünk,
egy jobb léthez, mire kell figyelnünk?
Rajtunk múlik élvezzük-e mindezt,
utazásunk vágyaink szerint lesz,
vagy más írja meg a menetrendet,
és a lelkünk többé nem pihenhet!
Tanulunk-e mielőtt kiszállnánk,
van esélyünk rá, ha jobbá válnánk!
Szebbé, jobbá tenni a világot,
amilyet még e Föld sose látott!
Aranyosi Ervin © 2023-07-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások