Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Én nem adom el a lelkem!


Aranyosi Ervin: Én nem adom el a lelkem!

Én nem fogom eladni lelkem,
azé lesz majd, ki hisz nekem!
Vigyázok rá, oly becses nékem,
mint teremtőm, az Istenem!

Hazugság engem el nem érhet,
kincs és vagyon nem tántorít,
engem csak szeretet vezérel,
jóság, igazság bátorít.

Én nem fogom eladni lelkem,
mert fontosabb becsületem.
Csak igaz szó hagyja el ajkam,
csak azt szajkózom szüntelen.

Némaságot sosem fogadtam,
s tovább adom, amit tudok.
Ha tiszta szívem hűen szolgál,
tudom, a mennybe feljutok.

Ám nem lesz lelkem szolgalelkű!
Szívem gazzal nem alkuszik!
Nem lehet minden vers remekmű,
amely fellázad és uszít!

Hinni a jót és továbbadni,
ritmust, rímet teremteni,
mindig a jó úton haladni,
éhező lelket menteni.

Ez az én dolgom, erre tettem,
tisztességgel becsületem.
Mint az, ki egykor ott végezte
a keresztfán, feszületen.

Én nem fogom eladni lelkem,
a szeretetet hirdetem.
S ha életcélom így megnyertem,
csak annyi kell, hogy higgy nekem.

Aranyosi Ervin © 2018-04-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mondd, mért hazudjak?

Aranyosi Ervin: Mondd, mért hazudjak?

Mondd, mért hazudjak szépet, s jót neked?
Hisz nem változik attól életed!
Nem lesz szebbé és jobbá a napod,
ha valós helyett a valótlant kapod!

Mondd, mért nem akarsz inkább igazat,
mért nem becsülöd többre magadat?
Hát nem jobb az, ha valós szó vezet,
ha az úton fogom a kezed?

Mondd, mért hazudjak fényt és csillogást,
harcba küldő, éles vijjogást,
mért vágyod, hogy megvezesselek,
engedd inkább, hogy jól szeresselek!

Jól és jóvá, ez lenne a cél.
Igaz szóval, mely csak hozzád beszél,
mely eltakarja néha a Napod,
de reményt ad, hogy visszakaphatod!

Csak csillogásban, kincsekben hiszel?
Csak az nyerhet, mit túlzásba viszel?
Megszédít siker, csalás és a pénz,
az életedben velük sokra mész?

Mondd, mért szebbítsem rút világodat,
hol az öröm oly ritkán látogat,
ha leomlik a kristálypalotád,
a sárkányod majd kénkövet okád?

A kristálytükröd szanaszét törik,
s rájössz, az élet nem így működik,
mert szép kertedet felveri a gaz,
és ráébredsz: álmod nem volt igaz!

Mondd, mért hiszed el, bármit mondanak,
ha szép álmokat is elrontanak?
Ha összetörik lelked szép hitét,
hisz hazugság lett minden régi kép.

Én nem fogok jót hazudni neked,
nem válik szebbé attól életed!
Hiszem, hogy jobb, ha őszinte vagyok,
s a szíved mélyén szép érzést hagyok.

Csak rajtad áll, hogy kell-e ez neked,
hogy szíved mélyén van-e szeretet?
Hogy lesz-e hozzám őszinte szavad,
hogy vajon hitem, benned megmarad?

Aranyosi Ervin © 2018-04-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Istennel együtt!


Aranyosi Ervin: Istennel együtt!

Drága jó Istenünk, áldd meg a nemzetünk,
jó kedvvel megáldott legyen az életünk!
Napi dolgainkban szeretet vezessen,
minden gondolatunk teremtő lehessen!
Kérjük, szeresd jobbá, s bölcsebbé a néped,
alkosson világot, csodaszép egységet!
Hiszen egyek vagyunk, egy tőről fakadtunk,
minden sorscsapás közt emberek maradtunk!

Vedd le vállainkról a pénzhitel terhét,
tanítsd meg népednek az élet értelmét!
Öröm legyen élni ebben a hazában.
s minden ember higgyen saját igazában!
A jog legyen példás és ne legyen érdek!
A jót cselekedni, akad ok temérdek.
Egymásért kiállva, együtt boldoguljunk,
lélekben és testben végre megújuljunk!

Legyenek céljaink, közös úton járjunk,
a boldog ösvényre együtt rátaláljunk!
Az élő földünkkel szép harmóniában,
munkánkkal teremtsünk szebb jövőt a mában!
Minden honfitársunk, testvérünk is egyben,
éljünk összefogva, éljünk szeretetben,
A Föld többi népe rólunk vegyen példát,
és ezt a csodás kort velük együtt éld át!

Magyarok, mi vagyunk őrzői a létnek,
mutassunk hát példát az új nemzedéknek!
Mutassuk az utat, min érdemes járni,
mert földi mennyország fog itt reánk várni!
Legyen hát nemzetünk boldoggá és naggyá,
kérünk, Urunk hozzá egészséget adjál,
na meg lelki erőt, kitartást és hitet!
Szeresd jobb emberré végre mindegyiket!

Áldd meg a nemzetünk, szeretett Istenünk,
nincsen ellenérdek, ha te itt vagy velünk!
Nincs is ellenségünk, nincs okunk a harcra,
ne ítéljük magunk eleve kudarcra!
Hiszen összefogva minden felvirágzik,
egymásért vagyunk itt, ez a szándék látszik!
Együtt, hidd el, mindent véghez tudunk vinni,
s nem kell, csak szeretni, s az élet vízét inni!

Aranyosi Ervin © 2018-04-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tapasztald meg az álmodott csodát!


Aranyosi Ervin: Tapasztald meg az álmodott csodát!

Nem érdekel, hogy mit gondoltok rólam,
hisz nem tudjátok ki vagyok, ki voltam!
Hiszen én sem ismerem még magam,
mert minden új nap, újra csak ma van.

Élek tehát, teszem a dolgomat,
s nem bízom másra! Megélem sorsomat!
Hát minden újabb nap, egy új remény,
mikor a sorsom magam írom én!

Hiszed, más írja az én könyvemet?
Ezen, bizony a teremtőm nevet!
Hisz elültette bennem a tudást,
kizárhatom a sok nagyszájú MÁST!

Aki vagyok, mindig is az leszek,
s az boldogít, mit lelkemből teszek,
s ha azt teszem, amit nem tudok,
majd önmagamtól orra is bukok!

DE jó azt tudni, hogy tanulhatok,
és más lelkére én is úgy hatok,
ahogy mások érintik lelkemet,
tanít a lét, felnyit lezárt szemet.

Már nem akarok megfelelni én,
csak gondolattól vagyok én szegény,
s ha szabad vagyok, gazdag lehetek,
s boldog a lét, amikor szeretek.

Akartam én mást is tanítani,
sok mondatomat visszahallani,
hogy jó utamat megleltem talán,
s ez visszajön létem tükörfalán.

Lehet kívül oly zord a külvilág,
szívemben őrzöm mégis a csodát,
mert itt vagyok a létben veletek,
és boldogít, ha szívből szeretek.

Mert boldogít, hogy reményt adhatok,
ha megnyithatok bezárt ablakot,
hadd repüljön ki rajt’ a képzelet,
legyen gazdag végre a lét veled!

Csak higgy magadban, ahogy én hiszek,
s a holnapodba tiszta fényt viszek.
Tedd magadévá, mit én adok át,
ismerd fel benne a fénylő csodát.

Ha megértetted, használd lelkesen,
és ne azért, mert hátha meglesem,
hanem azért, hogy más is értse meg,
boldog a lét, ha magasban rezeg.

Ha szívedet a hála járja át,
ha szolgálod az emberek javát,
ha közben mindezt szívből élvezed,
ha magasba egy vidám szél vezet!

Nem érdekel ki voltam, ki vagyok,
magam mögött sok lábnyomot hagyok,
s lesz majd olyan, aki nyomomba lép,
s ha változom, majd változik a kép.

És tőlem is változik a világ,
s csodás dolog az újat élni át,
mikor tudom, ezt hívtam létre én,
kigondoltam és elindult felém.

Még nem hiszed: – A gondolat teremt!
Mi mozgathatjuk így a végtelent!
Hisz teremtőnkkel, teremtők vagyunk,
s az életünkkel mind nyomot hagyunk.

Csak az nem mindegy, milyen nyom marad,
hogy felemeled mennybe önmagad,
vagy inkább le, pokolba taszítod,
s poklod tűzét és kén-szagát szívod?

Mert ha a lélek felül emelkedik,
a vízen száll, siklik a szép ladik,
ha lelked nem iszapban süllyed el,
a szépet látod, amit szeretni kell.

Nap ragyog rád a csodás ég alatt,
s érted dalolnak vidám madarak,
érted rügyeznek bokrok és a fák,
te érted szépül meg a nagyvilág.

Hisz értünk van, nekünk teremtetett,
ehhez adott Teremtőd életet,
A dolgod azt, hogy teremts csak tovább,
s tapasztald meg az álmodott csodád!

Aranyosi Ervin © 2018-03-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kilépni mások árnyékából


Aranyosi Ervin: Kilépni mások árnyékából

Vannak, akik mindent tudnak!
– A többiek tanulnak!
Vannak persze, akik mások
előtt térdre hullnak.
Elhiszik a „mindent tudást”,
s árnyékában élnek.
Ők azok, kik önmagukat
megismerni félnek.

Nincsen nagyobb, vagy tudósabb,
különleges ember!
Csak, ki nem hisz önmagában,
aki élni sem mer.
Van, ki megtalálja útját,
és „naggyá lesz” végül.
Van, ki hiszi, ez jut neki,
s a sorsán árnyék ül.

Biztosan volt életedben
dédelgetett álmod.
Addig nem lehetsz „nagy ember”,
míg ki nem próbálod.
Mások előtt hajlongsz, pedig
lelked sokra képes!
Tehetséged megtalálva
jutsz el más szívéhez.

Mindannyian azért jöttünk
erre a világra,
hogy tudásunk megmutassuk,
dicséretre várva.
Valójában nem dicséret,
szeretet a vágyunk,
amit mindig megkaphatnánk,
mégis sorba állunk.

Szeretet kell, elismerés,
más energiája,
megszerezni, minden embernek
csak ez a vágya.
Ám, nem mástól kell elvennünk,
hisz az lehetetlen,
ezért marad olyan sok szív
árva, szeretetlen.

Szeretetet kéne adni,
s kapnánk vissza bőven!
Megjelenne az öröm is
nálunk a jövőben.
Szeresd előbb önmagadat,
hidd el, megérdemled!
A szeretet apró lángja
gyúljon lángra benned!

Más lelkében is gyújts lángot,
adj hát emberséget.
Ha te szeretsz, ki ne tudna
megszeretni téged?
Tedd a dolgod, amit érzel,
hogy lelkedből fakad!
Találd meg a tehetséged,
s így tedd naggyá magad!

Engedd, hogy belső tudásod,
más lelket vidítson!
Szeretettel végzett munkád
új kapukat nyisson!
Boldogítson az a tudat,
hogy mást felemeltél!
A világod, s önmagadat
szolgálni születtél!

A szolgálat – nem szolgaság! –
önként vállalt munka!
Tehetséged és tudásod
öntsd mindannyiunkra!
Ha utadon a szeretet,
s a jóság vezérel,
meglátod majd, mire képes,
s hány emberhez ér el.

És, mert tükör a világunk,
vissza is kapsz mindent.
Minden, amit másoknak adsz,
kárba vész szerinted?
Hiszem, ez a lét értelme:
– Azt add, amit várnál!
Ha hinnél a szeretetben,
mindent jól csinálnál!

Aranyosi Ervin © 2018-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Földi pokol


Aranyosi Ervin: Földi pokol

Létezik az ördög?
Úgy hívják, hogy ember!
Isten ruházta fel
sötét értelemmel.
Hagyta, hadd legyen rossz,
– az is tapasztalás –
ha az ember másnak,
s magának gödröt ás.

Csábította bizony a pénz,
a nagy vagyon,
a fényűző élet,
az erős hatalom.
Csak azt nem figyelte
meg a szegény pára,
hogy a vágyainak
túl nagy lesz az ára.

Az ördögöt bizony
az ember alkotta,
s vele a társait
mind sakkban tartotta.
Aki ellenkezett
a pokolra került,
máson uralkodni,
így könnyen sikerült.

Félelem rablánca
gúzsba köt sok lelket,
kik haláltól félve,
pokoltól rettegnek.
Nem marad idejük
boldogulni, élni!
Mást is riogatnak,
hogy kitől kell félni.

Bennük él az ördög,
mivel ők táplálják,
s hirdetik, hogy ők bíz’
az Istent szolgálják.
Hozzá imádkoznak,
hiszen őt is félik,
és a másképp látót,
rögtön elítélik.

Ha te is ilyen vagy,
akármilyen okból,
nem tudlak kihúzni
a saját poklodból.
Onnan kilábalni
csak te lehetsz képes,
te tudod számodra
mikor esedékes.

Ragaszkodhatsz persze
saját ördögödhöz,
hited erős bilincs,
oda köt a röghöz.
Ezért nem szárnyalhat
sosem képzeleted,
s hiszed, „ezt a sorsot
írták egykor neked”.

Csak súgom, a sorsod
saját magad írod,
hitrendszer a tintád,
s álmod a papírod.
Ám ha semmi újat
nem vagy írni képes,
akkor szabadságod
már igen kétséges!

Akkor a lelkedben
ott lakik az ördög,
s fájó napjaidat
árnyékában töltöd,
s nem kell külön pokol,
hisz belülről éget,
s így várod a reád
rég kiosztott véget.

Persze tudom, ezt te
nem fogod hallani,
ezt még magadnak sem
mered bevallani,
mert félsz, összeomlik
megszokott világod,
ha az ördögödet
szemtől szembe látod.

Lelkiismereted bánt
és kínoz téged,
de a színjátéknak
mégsem vethetsz véget.
Nem hiszed, hogy tetted
visszaszáll fejedre,
inkább a sorsodat
okolgatod egyre.

Hiszel az ördögben,
s vele istenedben?
A kétség madara
e két szárnyon reppen.
Ám az Istenünkkel
akkor leszünk együtt,
ha az ördögünket
végre elengedjük…

Aranyosi Ervin © 2018-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem vagyok Megváltó!


Aranyosi Ervin: Nem vagyok Megváltó!

Nem vagyok Megváltó,
bár, akár lehetnék!
Ha sok sérült lelket
boldoggá szeretnék.

Ha csak megmutatnám,
milyenné kell válni,
ha már képes lenne
magáért kiállni!

Megnyitva a szívét,
őszintén szeretni,
önmagáért, s másért
csak jót cselekedni.

Nem vagyok Megváltó!
Hiszem, él az Isten!
Az embernek útja
ő nélküle nincsen.

Hiszed, vagy nem hiszed,
tudod, ez sem számít!
Minden gondolatod
valósággá válik!

Nem létezik pokol,
csak a földi élet,
magad teszed azzá,
mikor rosszul éled.

Minden rossz tettedet
egyszer visszakapod,
jövőd fájdalmait
magadnak faragod.

Amíg a lelkünkben
ott lakik a kétség,
míg van megosztottság,
addig lesz sötétség!

Dobd el irigységed,
dühöd és haragod,
hadd járjon át fénnyel
az éltető Napod!

Bocsásd csak meg másnak,
mit ellened vétett,
az elengedéssel
saját lelked véded.

Mert a harag méreg,
megöli a lelket
akik egymást bántják,
bűnükért felelnek.

Ki lop, csal, hazudik,
mind-mind visszakapja,
majd új életében
áldozik le Napja.

Nem vagyok Megváltó,
mégis segíthetek,
felolvaszthatom a
megfagyott szívedet.

Nem fogom el venni
tőled bűneidet.
Élvezd csak hatását,
amit tettél, tied!

Inkább tedd a jót hát,
szeresd a világot.
Ha változik minden,
eredményét látod!

Nem vagyok próféta,
de ha ezt megérted,
akkor tudtam tenni
a legtöbbet érted.

Szeretet a jövő,
szeretet az élet,
ha szeretsz, világod
gazdagabb lesz véled.

Engedd el a fájót,
bocsájtsd meg a múltat,
ha a tanítását
végre megtanultad.

Kérlek, hited szerint,
tegyed jól a dolgod,
változzon világod,
s legyél tőle boldog!

Aranyosi Ervin © 2018-03-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lélekruha (2)


Aranyosi Ervin: Lélekruha (2)

Porból lettél? Féligazság,
mert csupán a tested!
Csak a lelked szép ruháját,
külsőjét kerested!

Hisz a lélek láthatatlan,
szemmel nem is látszik.
Lélekbúvár, ki testednél
mélyebb szintre mászik.

Ott, valahol, mélyen benned
bújik meg a lelked,
fizikai tapasztalást
csak a tested enged.

Csak akkor élsz a jólétnek
boldog áramában,
ha a lelked és a tested
él harmóniában.

Ha a lelked rossz úton jár,
tévútra visz téged,
a te tested akkor kreál
egy kis betegséget.

A sok tünet csökkenthető
gyógynak hívott szerrel,
de hiába a sok vegyszer
nem gyógyul az ember.

De mikor a helyes utat
végre megtalálod,
újjászületsz, s nem kell félned
eljövő halálod.

Azt hiszem, hogy jobban tennéd,
ha lelkedre figyelnél,
helyes utadat bejárva,
örömökre lelnél.

Ha a tanulás véget ér,
leveted e testet,
Rájössz, csak a tapasztalást,
az utad kerested.

Mindaz, amit megtanultál,
lelked gazdagsága,
amit később is használhat,
ha lesz új ruhája.

Ez a tested is porrá lesz,
ám ne aggódj érte,
minden újabb leszületés,
új ruhát hoz létre!

A jó Isten tapasztalni
küldött a világra,
s hogy életed hosszabb legyen,
vigyázz a „ruhádra”!

Aranyosi Ervin © 2018-03-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: LEGYÉL!


Aranyosi Ervin: LEGYÉL!

Legyél örök emlék a mások életében,
legyél, aki színt tör a fehér tiszta fényben!
Legyél, aki fényt visz a megfakult világba,
legyél, ki a szívet, szóval hozza lázba!

Legyél, aki éltet a szeretet tüzével!
Legyél, aki szolgál, mind a két kezével!
Legyél, aki fontos, s fáj mikor hiányzik!
legyél, aki gyógyít, ha más szív könnyben ázik.

Legyél, aki éltet, szeretettel ápol!
Legyél, aki megvéd mások igazától!
Legyél, aki képes fénybe felemelni!
legyél, aki képes új utakra lelni!

Legyél tiszta szellem, álmodó valóság,
legyél cseppnyi ember, kit többé tesz a jóság!
Legyél tiszta lélek, ki szeretni is képes,
legyél, aki eljut a mások szívéhez!

Legyél, aki voltál, mikor megszülettél,
legyél végre azzá, amiért ember lettél!
Legyél egy Atyáddal, legyél te is Isten,
legyél valójában, más dolgod itt nincsen!

Legyél, végre azzá, akinek születtél,
legyél végre ember, hiszen ezért lettél,
legyél végre élő, élj s ne várd halálod,
legyél végre boldog, ha utadat járod,
ha a saját utad végre megtalálod!
LEGYÉL!

Aranyosi Ervin © 2018-02-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tavasz


Aranyosi Ervin: Tavasz

Ha a tél elolvad, rügy cseppen az ágra,
napfény búra borul a reszkető világra.
A szív is felolvad, már szeretni képes,
szellőn madárdal száll az élők szívéhez…

Mikor a szív ébred, büszkén, szebben dobban,
megtalálja célját a hétköznapokban.
Tavaszi szél sepri ki a nagyvilágot,
szebb jövőbe nézve dédelgethetsz álmot!

Hagyd hát felragyogni lelked tiszta fényét,
hadd mutassa neked összes szép erényét!
Hadd vigyen előre, hisz teremteni képes,
szeretettel érhet a mások szívéhez!

Legyél hát a tavasz, legyél a kikelet,
és az emberiség gazdagodik veled!
Engedd lelked fényét más szívére hatni,
szeretet erejét más szívben is lakni!

Hisz csak adnunk kéne szeretetet, álmot,
újjá varázsolva a megfáradt világot,
hiszen a szeretet egyszerűn tud hatni,
sosem elvenni kell, hanem inkább adni!

Adj hát szeretetet, s észre fogod venni,
könnyű világodat boldogabbá tenni!
Visszatér majd hozzád, mi belőled árad,
sosem lesz hiányod, mindig ott lesz nálad!

Adj esélyt jó szóval, szép cselekedettel,
és versenyre kellhetsz a szép kikelettel!
Mert, mikor az élet szívünkből virágzik,
megtelünk élettel, semmi sem hiányzik.

Légy magad a tavasz, a jó szél, madárdal,
ébresztgető napfény, mosolyragyogással!
Hagyd, hogy a szeretet rügyet bontson végre,
hadd írja fel nevét a tavaszi égre!

Aranyosi Ervin © 2018-02-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva