Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mindent hálásan köszönök!

Aranyosi Ervin: Mindent hálásan köszönök!

Hálás vagyok az új napért,
a kérdésre kapott válaszért,
a jó szóért, a tettekért,
az életért, mi tetten ért.

Hálás vagyok, hogy itt vagyok,
hálás, mert Napom rám ragyog,
hálásan dobog a szívem,
a hála jó, én úgy hiszem!

Hogy kaptam egy csodás napot,
hogy adhatok, hogy kaphatok,
hogy szeretet is jut nekem,
hogy vannak mások is velem.

Mert világommal egy vagyok,
mert benne élek, s alkotok,
mert elkísérnek társaim,
mert megélhetem vágyaim.

Hálás vagyok, hogy élhetek,
hogy körül vesznek életek,
Hálám az égbe felemel,
odajutsz te is velem el.

Hálás vagyok, a hála jó!
Jólétbe úsztató hajó!
A hála szolgáltat okot,
hogy egyre csak jobban vagyok.

Tudod, a hála isteni,
boldog, aki felismeri,
mert rájön, minél többet ad,
neki annál is több marad!

Hálában úszom egyre én,
nem hagyhat el így a remény!
Teszem csak szépen dolgomat,
ettől lehetek boldogabb!

Hálámmal vonzom hát a jót,
dicsérve élőt, alkotót,
elnyerve békét, örömöt.
Mindent hálásan köszönök!

Aranyosi Ervin © 2018-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élj az „Itt és a most”-ban


Aranyosi Ervin: Élj az „Itt és a most”-ban

Élj az „Itt és a most”-ban,
ragadd meg a napot!
Tedd csak dolgod nyugodtan,
s élvezd, amit adott!

Ne folyjon el ujjad közt,
ragadd meg, mit lehet!
Tedd azt meg, amit diktál,
a lelkiismeret!

Gondolj csak önmagadra,
figyeld érzéseid!
Figyelj a szálló Napra,
hogy útja merre vitt?

Sugározd belső fényed,
ragyogd be életed!
Tegyél magadért többet,
mindent, amit lehet!

Ne legyen átlagos nap,
legyen különleges!
Maradjon örök emlék,
valós és tényleges!

Mindennap élj a mának,
az élet csoda szép!
Tapasztalj, örvendj, ébredj,
s a szép tárul eléd!

Bízz folyton önmagadban,
hidd el, hogy érdemes!
Hagyd áradni a létet,
álmodj, legyél, szeress!

Hitesd el a világgal,
emberként élni jó!
Az új nap tiszta lapja,
megtöltésre való!

Legyen csak önbizalmad,
hajtson energiád!
S hidd el, lesz majd jutalmad,
mit teremtőd szór rád!

Cselekedj, tedd a dolgod,
és éld meg álmaid!
Öntözd hited vízével,
a holnap magvait!

Ébredjen benned hála,
kaptál egy új napot.
a jó utat bejárva,
holnap is megkapod!

Tiéd és rajtad múlik,
mivel teszed tele?
Ne késlekedj, csak bátran,
időben kezdj bele!

A lelkedben az érzést,
figyeld, s ha jól esik,
akkor jó úton jársz ma,
mely érted létezik.

Élj hát mindig a mában,
Tiéd legyen e nap!
A bőség áramában,
lelked erőre kap!

Aranyosi Ervin © 2018-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyünk képesek!


Aranyosi Ervin: Legyünk képesek!

Képtelen lennék verset írni,
ha nem segít a képzelet.
Képes vagyok örülni, sírni,
s tudatni érzésem veled.
Szállok a gondolatnak szárnyán,
szavakkal festek képeket,
s megjelennek a lelked vásznán,
s hiszem a filmed szép lehet!

Hej, ha tudnál a gondolattal
te is ekképp teremteni.
Néhány teremtő fordulattal
világot tudnánk menteni!
Teremthetnénk olyan világot,
hol félelemnek nincs helye.
Az ember látná, mire vágyott,
s szeretettel tömné tele.

Alkossunk képet, elképzelve
a lélek bármit megteremt!
Élhetünk jól, magunkra lelve,
s bejárhatjuk a végtelent.
Félelmeinket el kell dobjuk,
hisz teremtő az Istenünk!
Ha őt követjük, okkal mondjuk:
– Ha velünk van, ki ellenünk!

Csupán csak hinnünk kéne benne,
hogy jó az Isten, s nem gonosz,
az életünk is szebbé lenne,
a szeretet csak jót okoz!
Legyünk hát képesek a jóra,
csak jóra legyünk képesek!
Tanítsuk egymást igaz szóra,
és élvezzük ki az életet!

Tapasztalni jöttünk a Földre,
ezért teremtett Istenünk,
létünk csodálni mindörökre,
s hogy ettől boldogok legyünk.
Teremthetünk a képeinkkel,
a szándék az, amely teremt,
szeressük jobbá a világot,
töltsük meg jóval a jelent!

Aranyosi Ervin © 2018-05-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A versen át súgom…


Aranyosi Ervin: A versen át súgom…

Kevés a vers, ha szép csak.
Kevés, ha nem tanít!
Kevés a szó, ha épp csak
csendben elandalít.
Hiába szól a létről,
útmutatást nem ad,
s te járod újra, s újra,
bejáratott utad.

Kevés a vers, ha altat,
s nem rázza lelked fel.
Kevés, ha nem ad vágyat,
hogy változtatni kell!
Ha bezárul körötted
köröd, s rabságban tart,
ha téves késztetések
bénítják meg a kart.

Hiába írom versem,
ha csupán szép neked,
s nem mutat szebb világot,
nem ad szebb életet.
Ha nem kelt benned vágyat:
erős és jobb legyél!
Azért, hogy szebb jövődért
lépéseket tegyél.

Nem hiszel Istenedben,
csak féled a halált.
Lelked testedben szenved,
méltó célt nem talált!
Nem tudsz jobbá szeretni,
embert és állatot,
nem tudsz magadba nézni,
nincs önvizsgálatod.

Ítélkezel, s nem ismersz
engem, vagy másokat.
Mások tükröznek téged,
hát szíved fáj sokat.
Hiába van kezedben
a szabad akarat,
ha hited erejével
elzárod magadat.

Egy életen keresztül,
csak haldokolva élsz.
Nincs időd semmi másra,
a holnapoktól félsz.
A félelmed teremt csak,
– mérgezett gondolat –
amely a rosszat vonzza,
s teremti poklodat.

Ember, tanulj hát élni!
Szeret az Istened!
Szabaddá tette lelked,
csodát is tett veled:
A teremtés csodáját,
s csak tőle vársz csodát,
bár bármit megteremthetsz
mit vágyó lelked lát!

Te építsz mennyországot,
ha szívvel akarod,
de ha a poklot féled,
hát azt is megkapod.
Választhatsz jót, vagy rosszat,
s az mind meglesz neked,
mert csak tapasztalásról
szólhat az életed.

Sosem más írja sorsod,
– nyújtson neked vigaszt! –
te alkotod világod,
vagy rombolod le azt.
Hiába látod szépnek,
ha versem elvakít!
Ha csak egy pillanatra
poklodból kiszakít.

Ha sosem ismered meg
életed szép okát,
ha nem tudok a verssel
érthetőn hatni rád,
akkor hiába minden,
a versem céltalan!
Hiszen a költészetnek
fontosabb célja van!

Rést nyitni a világra,
megmutatni neked,
hogyan teremt világot
az áldott képzelet.
Hogy minden gondolattal
bevonzod a csodát,
s ha félelem nem gátol,
a jövőd írod át!

És bizony, mondom néked,
lelkünk, ha összefog,
elmúlik minden bánat,
mitől a Föld sajog!
Ha közösen teremtünk,
világunk szebb lehet,
ezt súgja folyton lelkem
a versen át neked!

Aranyosi Ervin © 2018-05-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Hinned kell magadban!


Aranyosi Ervin: Hinned kell magadban!

Hinned kell magadban,
megélned csodádat,
teremtő erőként
használni a vágyad!

Álmodni, remélni,
szép terveket szőni,
szeretet vizétől
semmiből kinőni!

Nem kell erőlködnöd,
hogy mindenki lássa!
Elég, ha te látod,
úgy lesz folytatása.

Hisz pontosan az vagy,
kinek magad látod,
aszerint változik,
vagy pusztul világod.

Tudod, a lelkedben
a teremtést hordod,
ne törődj másokkal,
csak végezd a dolgod!

Találd meg örömöd,
gazdagítsd a léted,
higgy csak önmagadban,
ennyi csak a lényeg!

Aranyosi Ervin © 2018-05-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rigódalra ébredve


Aranyosi Ervin: Rigódalra ébredve

Vidám rigó szállt a fára,
felébredtem víg dalára.
– Mitől van ily vidám kedved,
az emberen kell nevetned?

Honnan a te vidámságod,
szépnek látod a világod?
Tán útközben megtanultad,
nem aggaszthat folyton múltad,

És a jövőd? Bízol benne?
Rábízod a jó Istenre,
Te csak dalban imádkozol,
a a világra csodát hozol?

Ki rád hallgat, szeret élni,
búját víg dalra cserélni!
Hinni jóban, szerelemben,
hogy élhetünk jobban, szebben!

– Hej, te rigó, de jól látod,
fütyüld szebbé a világot!
Nekünk még van mit tanulni,
dalt dúdolva boldogulni.

Megtanulni vígan élni,
múlttól, s holnaptól nem félni,
inkább itt élni a mában,
s hinni szívünk víg dalában!

Aranyosi Ervin © 2018-05-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Emeld fel!


Aranyosi Ervin: Emeld fel!

Emeld csak fel az elesettet,
add vissza elveszett hitét!
Hadd lásson ő is jobbat, szebbet,
felülről sokkal szebb a lét!

Hadd lássa tisztán a világot,
ne nyomja vállát rút teher!
Emeld csak fel az elesettet,
hisz ő is jobbat érdemel!

Mutasd neki, add át tudásod,
ismerje meg az életet,
Ennyi elég, ha nincs is másod,
ettől már léte szép lehet.

Segíts, hogy megtalálja lelkét,
hogy megismerje önmagát!
Hogy önbizalmát tönkreverték,
s tanult hite volt csak a gát!

Mutass neki egy szebb világot,
elérhető, szép életet.
Utat, amit szeretet vágott,
hogy megkönnyítsen lépteket.

Emeld csak fel az elesettet,
mutasd a példát, hogy lehet!
Az ember bármit megteremthet,
amit meglát a képzelet.

Mindaz, mit elképzel az ember,
hittel valóra váltható,
a vágyon kívül semmi sem kell,
attól lesz minden látható!

Csak mutasd meg, mágnes a lelke,
delejként vonz be dolgokat,
s ha elhinné, mindenre telne,
s nem keseregne oly sokat.

Emeld hát fel, ez a te dolgod,
s ha felnő hozzád, megtudod:
ha másért tettél, lehetsz boldog,
ha a szintedre feljutott.

Talán ő is fel fog emelni
a porban csúszó lelkeket,
így fogunk földi mennyre lelni,
amit bélel a szeretet.

Aranyosi Ervin © 2018-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyugalom

Szitár Éva azonos című festménye

Aranyosi Ervin: Nyugalom

Nyugalomban pihen súlyos hegyek lánca,
színekkel telik a pillanat varázsa.
Tükörképe feszül a tó hűs vízére,
a valós világnak szép ikertestvére.
A nyugalom árad, a csend szinte kongó,
nem rohan a világ, nem jár itt bolyongó.
Még a szél sem rebben, időben megállva,
meditál a világ, önmagába szállva.

Az égen, s a tóban szürke felhők úsznak,
távoli vidékről jöttek el tanúnak.
Nem bírták a nyüzsgést, a folytonos harcot,
a nagy akarástól felnyögő kudarcot.
Most hát megpihennek, lelküket kitárják,
a nyugalom percét önmagukba zárják.
Merengnek csak némán, létüket csodálva,
amíg fel nem dereng lelkükben a hála.

Talán csak az ember nem képes megállni,
belül csendesülve életét csodálni.
Nem pihen meg soha vágtató elméje,
űzi, egyre hajtja, buzgó szenvedélye.
A múlton háborog, a holnaptól retteg,
a jelen percei így feldúlttá lettek.
Közben nincs nyugalma megélni a máját,
elmormolni halkan teremtő imáját.

Múlt és a félelem teremt hát helyette,
mindaz, ami napját izgatottá tette,
pedig, ha megállna és elcsendesülne,
egy boldog világnak vízébe merülne.
Vonzana nyugalmat, csodatevő szépet,
szeme előtt nyíló, boldogító képet.
Megláthatná végre élete értelmét,
ha a szív hangjára terelné figyelmét!

Aranyosi Ervin © 2018-04-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kirakós játék az életem


Aranyosi Ervin: Kirakós játék az életem

Keresem az okot,
hogy miért születtem,
milyen céllal jöttem,
ember miért lettem?

Keresem az utam,
mit végig kell járnom,
ki fog segíteni,
ki lesz a barátom?

Keresem a módját,
hogy kell szépen élni,
hogyan lehet sorsot
átírni, cserélni?

Hogyan vagyok képes
jó emberré válni,
tanítani mást is
másokat szolgálni?

Megérteni mindazt,
ami nincs megírva,
s amit megtanulok
nem vinni a sírba.

Próbálok a létben
értelmet keresni,
néhány rejtett titkot,
feltárni, ellesni.

Keresek, kutatok
és néha találok,
egy-egy gondolattal
gazdagabbá válok.

Aztán tovább adom,
mind megosztom mással,
egyedül mit kezdjek
megszerzett tudással?

Gyakran én is kapok,
hiszen más is kutat,
mások is keresik
a járható utat.

Talán éppen ezért
születik az ember,
hogy az útját járja
szívvel, szeretettel.

Szeretni tanítson,
mással együtt élni,
tervezni, okulni,
szép szívet cserélni.

Adni önmagából
néhány csepp emléket,
amiből összeáll
majd egy teljes élet.

Egy kirakós játék,
millió darabbal,
s a végén a halál,
tán a torta habbal.

Addigra áll össze,
miért is születtem?
Együtt lesz a nagy terv
akkor végre bennem.

Átlátom, mi lett kész,
vajon mi hiányzik?
Hisz az útja során
az ember hibázik.

Ám ha még nem teljes
visszatérhet újra,
új életet kezdhet,
amíg megtanulja.

Bejárja világát,
végig éli létét,
egy csokorba szedi
sok-sok szép emlékét.

Egyszer csak összeáll
a kirakós játék,
és az örök élet
lesz tán az ajándék.

Mikor kiélvezed
amit összeraktál,
ha már visszakaptad,
mit másoknak adtál.

Akkor tudni fogod,
mi is volt a lényeg.
hisz fel fog ragyogni
belső, tiszta fényed.

Szeretni tudod majd
az egész világot,
mert a szép játékot
végre, egyben látod!

Aranyosi Ervin © 2018-04-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogyan tudnál vidám lenni?


Aranyosi Ervin: Hogyan tudnál vidám lenni?

Borús az ég, rossz a kedvünk,
felhő takar el eget.
Nem jutott ránk elég napfény,
nem ragyogtunk eleget.

Hogyan tudnál vidám lenni?
Utánozd le a Napot!
Még ha felhő is takarja,
a háttérben ott ragyog.

Így hát, mikor rossz a kedved,
erőltesd a mosolyod,
hiszen kaptál egy új napot,
s ez mosolyra komoly ok!

Nézz bele egy nagy tükörbe,
vidítsd fel, ki visszanéz!
Éld is át a mosolygásod
úgy, ahogy egy nagy színész!

Legyél hálás, mert a hála
máris jókedvre derít,
mosolyra hajlítja szájad,
ragyogtatja szemeid.

Felejtsd el a gondjaidat,
lelked töltse meg a fény!
Minden napod kezdd vidáman,
minden új nap, új remény!

Nem sokára látni fogod,
a világod változik.
Ha mosolyogsz, a lelkedből
minden bús eltávozik.

A helyére a jókedv lép,
bú helyére szeretet,
s meg látod, az egész világ
fordul egy kört teveled!

Nézz kedvesen mindenkire,
szórd mosolyod szerteszét!
Használd szíved szeretetét,
hisz az másnak eleség.

Meglátod, hogy a borús ég,
hamar jó kedvre derül,
előbújik a Napocska
s minden jó előkerül…

Aranyosi Ervin © 2018-04-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva