Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

jún
26

By

Aranyosi Ervin: Rohanás

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Rohanás

Rohanás az élet, elejétől végig?
Aki inkább sétál, azt mind megítélik?
Azt mondod rá: – Lusta, nem teszi a dolgát!
– hisz az élet sok-sok feladatot rótt rád!
De vajon ez igaz? Futni kell, rohanni?
Mindent, ami szépség, magunk mögött hagyni?
Nem kéne megállni, s élvezni a létet?
Ha szabad ember vagy, ki siettet téged?
Azt mondod: – Az idő! – Találkoztál véle?
Láttad, érintetted, megtudtad, hogy él-e?
Az óra mutatja, méri ahogy múlik,
szóval erre figyelsz az életen túlig?

Mért sietsz és hová? Rohansz a munkába?
Monoton dolgozol, terhekkel megáldva.
Amit meg keresel, élelemre költöd,
s a pénzből vett ruhát önmagadra öltöd,
hogy legyen szép göncöd a munkába járni,
hogy abból kitűnjön, hogy nem vagy akárki?
Autót is veszel, hogy munkába járhass,
forgalmi dugókban órák hosszat állhass!
Kell egy saját lakás, vagy egy egész ház is,
ettől leszel házas? Vagy ez másik frázis?
Igaz, csak aludni jársz haza hét közben,
hogy kuckód áráért még többet időzz benn,
a munkahelyeden, ahová „hazajársz”,
hol a megváltásként majd a nyugdíjra vársz.

Gondolkodtál azon, hol van időd élni?
Ha az életről kell a gyereknek mesélni,
mit fogsz elmondani, miről szól az élet,
ha rájössz, hogy nem a sajátodat éled?
Mit tudsz felmutatni? Mi marad utánad,
ha végre leteszed egyszer majd munkádat?
Azt mondod, de szép volt, élvezted mind nagyon,
s boldoggá akkor tesz majd a gyűjtött vagyon,
amikor már nem tudsz rohanni, sietni,
ha már nem vagy képes fiatalos lenni?
Nem mozog a tested, s nincsen már rád szükség,
fiatalok jönnek, hogy a vasat üssék!

Boldoggá fog tenni, hogy folyton rohantál,
hogy az élet mellett szépen elszaladtál?
Ezt a szép hozományt adtad gyermekednek,
hogy azok boldogok, kik belegebednek?
Azoknak van pénzük, kocsijuk, nagy házuk,
csak a gazdagságtól boldog a családjuk?
Az idő elfolyik, a pénz köddé válik,
az élet tükréről a foncsor leválik,
mögötte a múltad üressége látszik,
s úgy érzed Teremtőd a lelkeddel játszik.
Pedig te adtad el az ördögnek lelked,
hisz a rohanásban örömödet lelted.

Nem így volt?

Aranyosi Ervin © 2018-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

jún
25

By

Aranyosi Ervin: Minden perc értékes

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Minden perc értékes

Minden perc értékes, mit a földön töltünk,
minden pillanatnak szép értelme van.
Néha szeretettől boldog ruhát öltünk,
néha poklot járunk félve, naivan.

Mindennek oka van, éltető értelme,
s lélek-szemeinkkel láthatjuk csak át!
Néha tévutakra csábít el az elme,
s nem látjuk az érem másik oldalát!

Még a hibáink is, mind-mind értünk vannak,
tapasztalni jöttünk, tanulni talán.
Melléfogásaink tanulságot adnak,
hogyan lépjünk át a lét tükörfalán.

Egyre többet tudunk, s egyre kevesebbet,
világot akarunk végre érteni.
Közben árva szívünk a haláltól retteg,
pedig a lelkünket nem kell félteni.

Félelmeink helyett, inkább élni kéne!
Meglátni a szépet, megélni a jót!
Szép álmokat szőni, elmenni elébe,
s hinni az igazat, élni a valót!

Kiélvezni mindig minden élő percet,
vágyaink nyomában járni szabadon.
Hagyni, hogy történjen! Felásni a kertet,
ami lelkünkben nő, az a kincs, vagyon!

Élményekkel telve jóllakik a lelkünk,
emlékek sorától új életre kel.
E világban kéne boldogságra lelnünk,
követni a vágyat, azt, mi érdekel!

Értékeset adni ennek a világnak,
megetetni széppel, üres lelkeket.
Ha kitárod szíved csodás dolgok várnak,
s ezzel önmagad is gyakran megleped.

Használd ki a percet, így légy gazdagabbá,
teremts boldogságot, melegíts szívet.
Számtalan a koldus, ki bús lelkét adná
egy kis szeretetért, ha lenne ki fizet.

Minden, s minden ember szeretetre vágyik,
ezért mindent megtesz, csak épp nem szeret.
Félelem kíséri a halálos ágyig,
amit az elmúlás pora betemet.

Vedd hát ki a létből saját, büszke részed,
váltsd valóra álmod, féltett vágyaid.
Sok-sok szeretettel töltsd meg az egészet,
hiszen, amíg szeretsz az létet alakít.

Legyen hát értékes minden egyes perced,
tartalmakkal töltsd meg ezt az életet!
Nincs sohasem késő, lelked jóra lelhet,
amikor világod, s léted élvezed…

Aranyosi Ervin © 2018-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
13

By

Aranyosi Ervin: Isteni adomány

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Isteni adomány

Isten Földet adott, egy egész világot.
Szabad akarattal, jó szóval megáldott.
Ránk ruházta egyben a napi teremtést,
a Föld rombolását és a világmentést.

Ám, az ember csak él, s nem érti világát,
csupán leszakítja napjai virágát.
Néha újat ültet, keresve a hasznát,
és a dolgos eltart számtalan mihasznát.

Ez az egész világ egy nagy terepasztal,
hol a földi lélek él és megtapasztal.
Isten nem szól bele, hogy miképpen játszunk,
csendesen szemléli bősz ámokfutásunk.

Hiszed, beszélsz hozzá, mikor imádkozol?
Minden bűnt megbocsát, hogyha adakozol?
A papok perselyét tömöd ócska pénzzel,
s amikor koldust látsz inkább félrenézel?

Könnyítesz magadon, mikor elmész gyónni,
tetteidnek súlyát imában leróni?
Néhány miatyánktól könnyebb lesz a lelked,
a bűnbocsánatot mindenre meglelted?

Ám a természetnek törvényei vannak,
ha akarod, ha nem, mindenképpen hatnak.
Minden tett visszaszáll egyszer a fejedre,
a rossz is, a jó is visszatalál egyre.

Lásd, a törvényeket a jó Isten hozta,
bölcsen átgondolta, mikor megalkotta,
hisz minden tettednek viseled a súlyát,
hidd el, többre mennél, ha ezt megtanulnád!

Se ima, sem a pénz nem segít te rajtad,
ha az üdvösséget meglelni akartad!
Inkább világodat szeresd szebbé, jobbá,
s ne tedd drága Földünk szeméttel halottá!

Hisz az ima elszáll, a tettek beszélnek,
nem ájtatoskodnak, akik szívvel élnek.
Megbecsülnek növényt, embert és állatot,
mert a jóság bennük állandó állapot.

Istenünk azt várja, legyen jó az ember,
óvja meg világát tettel, szeretettel!
Ha a kis világa fejlődik, változik,
akkor tetteivel méltón imádkozik.

Szabad akaratot kaptál, hogy teremthess,
a jóság vezessen az isteni rendhez!
Legyen benned béke, mely szívedből árad,
hidd el, adni lelked soha el nem fárad.

Higgy az igazságban, s engedd meg, hogy győzzön!
Lelked földi mennyben hosszasan időzzön!
Fess másokra mosolyt, gyógyítsd a szíveket,
élj istennek tetsző boldog, szép életet!

Aranyosi Ervin © 2018-06-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
11

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok az oktatásról

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Gondolatok az oktatásról

Iskolai jegyek, mit gyermekek kapnak,
miről árulkodnak, vajon mit mutatnak?
Hogy hatott-e rájuk a sok szép tanmese,
újat befogadni, vajon képesek-e?
Vagy, hogy mit a könyvbe beleírt valaki,
tanáruk szeretné, úgy visszahallani,
ahogy le van írva, változtatás nélkül?
Ne legyen benne más, mivel kiegészül!

Önálló gondolat? – Na még csak az kéne!
– Attól égnek áll az oroszlán sörénye!
Logika is minek. Nehogy gondolkodjon!
Nehogy tanáránál okosabbat mondjon.
Törjük le a szarvát, ha éppen kiváló,
átlagostól nem kell sosem jobbá váló!
Illeszkedjen szépen, legyen jó rabszolga,
álljon be a sorba, hiszen ez a dolga!

Van, hogy a tudást a tanár könyvből mondja,
ő sem tanulja meg, nem lett a „bolondja”,
viszont számonkéri, az ő tárgya minden,
hisz a nebulóknak egyéb dolguk sincsen!
Csakis ez a tantárgy lehet elég fontos!
S hogy van nyolc-tíz ilyen? Ne zavarjon pont most!
Mintha a sok gyerek mást nem is tanulna,
mintha ez az élet tantárgyakon múlna.

Mert az, aki tudja, az bizony csinálja,
néha ír könyveket, nem csak fabrikálja,
hanem megmutatja, hogyan kell csinálni,
saját szakmájának mesterévé válni.
Ki könyvből tanulta, bizony az tanítja,
s nem érdekli őt, hogy mi a tudás nyitja.
Inkább számonkéri a leírt szavakat,
így képez lexikon tudású szamarat!

Vajon az életre miért nem nevelnek,
mért marad céltalan ma a legtöbb gyermek?
Olyan dolgokat tud, mit sohasem használ,
s mégis sokszor butább az egyszerű parasztnál.
Nem könyveket kéne a fejbe tölteni,
hiszen a kis lurkó nem lesz ettől zseni!
Gondolkodásmódot kéne tanítani,
ötlet erejével útnak indítani.

Hiszen a magyar nyelv mindent megmagyaráz,
s aki birtokolja, mást földig nem aláz,
inkább a saját és a másoknak hasznára,
ötletekre, tervre, álmokra használja.
Hiszen a magyar nyelv fejben képet alkot,
logikában segít, meg amit akartok.
Ezért van a népben művész, feltaláló,
ezért lett sok magyar jó tudóssá váló!

Amit meg tudni kell, ott van a könyvekben,
előkereshető, hadd éljünk könnyebben!
Nem az okos fejet kell terhelni vele,
lexikális tudást gyömöszölve bele.
Ne érdemjegyektől legyen nyomorítva,
ne meneküljön az élet elől sírva!
Hisz, aki mindent tud, szinte nem tud semmit,
engedd, koncentrálja egyre a figyelmit!

Tanuljon csak élni, élőn gondolkodni,
nem kell megalázni, fájdalmat okozni!
A tehetségét Ő hadd tudja megélni,
a rossz osztályzattól sose kelljen félni!
Hiszen minden lélek egy formán értékes,
ezt mérlegre tenni Isten illetékes!
Mindenből egyformán nem lehet a legjobb,
de ha mindenből kell, tehetsége elfogy.

Aranyosi Ervin © 2018-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
10

By

Aranyosi Ervin: Enyém, tiéd, kié?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Enyém, tiéd, kié?

Enyém, tiéd, kié?
Ezt a butaságot!
Hiszen ez mérgezi
meg a szép világot.

Mert mikor birtokolsz,
szinte semmid sincsen,
marakodsz másokkal
csak a földi kincsen.

Kacatokat gyűjtesz,
aranyat, gyémántot?
Magadat másoknál
tényleg többnek látod?

Tényleg több vagy másnál,
vagy más különb nálad?
Fákat jelölsz körbe,
pont úgy, mint egy állat?

De ő életterét
védi csupán mástól,
s nem akar nagyobbat!
Újat nem harácsol!

Csak annyit jelöl meg,
hogy ő s a családja,
élelmét naponta
újra megtalálja.

Csak, ha szűkölködik,
akkor keres tovább,
csak akkor veszi el
a másik vagyonát.

Csupán annyit akar,
hogy csendben megéljen,
nyugodtan alhasson
minden csendes éjen.

Te meg a kincsekért,
lelked is eladod,
mégis másnak halmoz
az elméd, a karod.

Lelked kincsestára
félelemmel telik.
Hisz a ma emberét,
pont erre nevelik.

Ám hiába csillog
kívülről egy kémény,
ha belseje kormos,
s nincsen benne élmény.

Mert az élet elszáll,
elfüstöl belőle,
s a végén elfárad,
s leginkább ledőlne.

Te csak ragaszkodol,
félsz másoknak adni.
Attól félsz, hogy neked
nem fog majd maradni.

Hisz az egész Földet
kilóra kimérték,
mind-mind valakié,
mindaz, ami érték.

Pedig a világunk
közös tulajdonunk,
ami itt történik
felelősek vagyunk.

Nem csak enyém, tiéd,
mindannyiunk része,
s közös felelősség
a világ egésze.

Aranyosi Ervin © 2018-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

jún
6

By

Aranyosi Ervin: Vágy és hit

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Vágy és hit

Mikor eljutsz a célhoz, egy újabb vágy fog el,
s mindaddig hajt a lelked, míg vágyad nem fogy el.
Amíg van késztetésed, addig felkel Napod,
amíg hiszel magadban, mire vágysz, megkapod!
Mert teremtő a vágyad, és bármit megteremt,
bejárhatod világod, az egész végtelent!
Akadályod kívül nincs, csak benned létezik,
ha a kétség nem gátol, minden elérkezik.

Hidd el csak rajtad múlik, milyen mag kel ki majd,
hisz erről szól az élet, hogy belülről mi hajt,
hogy miképpen tapasztalj, arra hited vezet,
mert vágyaid megélni siker és élvezet.
Egy isteni ajándék lelked mélyén a vágy,
s bár valós működése számodra még talány,
azért ha bízva bízol, egy szebb jövő jön el,
s ha tisztán látod célod, a lét körülölel.

Mert jó Atyád oly gazdag, s megad mindent neked:
szabad az akaratod, s tiéd a képzelet!
Igazi varázspálca, s ha hiszed, kész csoda,
s ha rosszul menne sorsod, nem mástól mostoha,
csak saját kétkedésed állja útját megint,
megváltozik a kérés, bevett hited szerint.
Mikor hited és vágyad egy irányba mutat,
megleled vágyaidhoz a helyes, jó utat!

Aranyosi Ervin © 2018-06-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
5

By

Aranyosi Ervin: Mindent hálásan köszönök!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Mindent hálásan köszönök!

Hálás vagyok az új napért,
a kérdésre kapott válaszért,
a jó szóért, a tettekért,
az életért, mi tetten ért.

Hálás vagyok, hogy itt vagyok,
hálás, mert Napom rám ragyog,
hálásan dobog a szívem,
a hála jó, én úgy hiszem!

Hogy kaptam egy csodás napot,
hogy adhatok, hogy kaphatok,
hogy szeretet is jut nekem,
hogy vannak mások is velem.

Mert világommal egy vagyok,
mert benne élek, s alkotok,
mert elkísérnek társaim,
mert megélhetem vágyaim.

Hálás vagyok, hogy élhetek,
hogy körül vesznek életek,
Hálám az égbe felemel,
odajutsz te is velem el.

Hálás vagyok, a hála jó!
Jólétbe úsztató hajó!
A hála szolgáltat okot,
hogy egyre csak jobban vagyok.

Tudod, a hála isteni,
boldog, aki felismeri,
mert rájön, minél többet ad,
neki annál is több marad!

Hálában úszom egyre én,
nem hagyhat el így a remény!
Teszem csak szépen dolgomat,
ettől lehetek boldogabb!

Hálámmal vonzom hát a jót,
dicsérve élőt, alkotót,
elnyerve békét, örömöt.
Mindent hálásan köszönök!

Aranyosi Ervin © 2018-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
26

By

Aranyosi Ervin: Élj az „Itt és a most”-ban

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Élj az „Itt és a most”-ban

Élj az „Itt és a most”-ban,
ragadd meg a napot!
Tedd csak dolgod nyugodtan,
s élvezd, amit adott!

Ne folyjon el ujjad közt,
ragadd meg, mit lehet!
Tedd azt meg, amit diktál,
a lelkiismeret!

Gondolj csak önmagadra,
figyeld érzéseid!
Figyelj a szálló Napra,
hogy útja merre vitt?

Sugározd belső fényed,
ragyogd be életed!
Tegyél magadért többet,
mindent, amit lehet!

Ne legyen átlagos nap,
legyen különleges!
Maradjon örök emlék,
valós és tényleges!

Mindennap élj a mának,
az élet csoda szép!
Tapasztalj, örvendj, ébredj,
s a szép tárul eléd!

Bízz folyton önmagadban,
hidd el, hogy érdemes!
Hagyd áradni a létet,
álmodj, legyél, szeress!

Hitesd el a világgal,
emberként élni jó!
Az új nap tiszta lapja,
megtöltésre való!

Legyen csak önbizalmad,
hajtson energiád!
S hidd el, lesz majd jutalmad,
mit teremtőd szór rád!

Cselekedj, tedd a dolgod,
és éld meg álmaid!
Öntözd hited vízével,
a holnap magvait!

Ébredjen benned hála,
kaptál egy új napot.
a jó utat bejárva,
holnap is megkapod!

Tiéd és rajtad múlik,
mivel teszed tele?
Ne késlekedj, csak bátran,
időben kezdj bele!

A lelkedben az érzést,
figyeld, s ha jól esik,
akkor jó úton jársz ma,
mely érted létezik.

Élj hát mindig a mában,
Tiéd legyen e nap!
A bőség áramában,
lelked erőre kap!

Aranyosi Ervin © 2018-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
20

By

Aranyosi Ervin: Legyünk képesek!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Legyünk képesek!

Képtelen lennék verset írni,
ha nem segít a képzelet.
Képes vagyok örülni, sírni,
s tudatni érzésem veled.
Szállok a gondolatnak szárnyán,
szavakkal festek képeket,
s megjelennek a lelked vásznán,
s hiszem a filmed szép lehet!

Hej, ha tudnál a gondolattal
te is ekképp teremteni.
Néhány teremtő fordulattal
világot tudnánk menteni!
Teremthetnénk olyan világot,
hol félelemnek nincs helye.
Az ember látná, mire vágyott,
s szeretettel tömné tele.

Alkossunk képet, elképzelve
a lélek bármit megteremt!
Élhetünk jól, magunkra lelve,
s bejárhatjuk a végtelent.
Félelmeinket el kell dobjuk,
hisz teremtő az Istenünk!
Ha őt követjük, okkal mondjuk:
– Ha velünk van, ki ellenünk!

Csupán csak hinnünk kéne benne,
hogy jó az Isten, s nem gonosz,
az életünk is szebbé lenne,
a szeretet csak jót okoz!
Legyünk hát képesek a jóra,
csak jóra legyünk képesek!
Tanítsuk egymást igaz szóra,
és élvezzük ki az életet!

Tapasztalni jöttünk a Földre,
ezért teremtett Istenünk,
létünk csodálni mindörökre,
s hogy ettől boldogok legyünk.
Teremthetünk a képeinkkel,
a szándék az, amely teremt,
szeressük jobbá a világot,
töltsük meg jóval a jelent!

Aranyosi Ervin © 2018-05-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
14

By

Aranyosi Ervin: A versen át súgom…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: A versen át súgom…

Kevés a vers, ha szép csak.
Kevés, ha nem tanít!
Kevés a szó, ha épp csak
csendben elandalít.
Hiába szól a létről,
útmutatást nem ad,
s te járod újra, s újra,
bejáratott utad.

Kevés a vers, ha altat,
s nem rázza lelked fel.
Kevés, ha nem ad vágyat,
hogy változtatni kell!
Ha bezárul körötted
köröd, s rabságban tart,
ha téves késztetések
bénítják meg a kart.

Hiába írom versem,
ha csupán szép neked,
s nem mutat szebb világot,
nem ad szebb életet.
Ha nem kelt benned vágyat:
erős és jobb legyél!
Azért, hogy szebb jövődért
lépéseket tegyél.

Nem hiszel Istenedben,
csak féled a halált.
Lelked testedben szenved,
méltó célt nem talált!
Nem tudsz jobbá szeretni,
embert és állatot,
nem tudsz magadba nézni,
nincs önvizsgálatod.

Ítélkezel, s nem ismersz
engem, vagy másokat.
Mások tükröznek téged,
hát szíved fáj sokat.
Hiába van kezedben
a szabad akarat,
ha hited erejével
elzárod magadat.

Egy életen keresztül,
csak haldokolva élsz.
Nincs időd semmi másra,
a holnapoktól félsz.
A félelmed teremt csak,
– mérgezett gondolat –
amely a rosszat vonzza,
s teremti poklodat.

Ember, tanulj hát élni!
Szeret az Istened!
Szabaddá tette lelked,
csodát is tett veled:
A teremtés csodáját,
s csak tőle vársz csodát,
bár bármit megteremthetsz
mit vágyó lelked lát!

Te építsz mennyországot,
ha szívvel akarod,
de ha a poklot féled,
hát azt is megkapod.
Választhatsz jót, vagy rosszat,
s az mind meglesz neked,
mert csak tapasztalásról
szólhat az életed.

Sosem más írja sorsod,
– nyújtson neked vigaszt! –
te alkotod világod,
vagy rombolod le azt.
Hiába látod szépnek,
ha versem elvakít!
Ha csak egy pillanatra
poklodból kiszakít.

Ha sosem ismered meg
életed szép okát,
ha nem tudok a verssel
érthetőn hatni rád,
akkor hiába minden,
a versem céltalan!
Hiszen a költészetnek
fontosabb célja van!

Rést nyitni a világra,
megmutatni neked,
hogyan teremt világot
az áldott képzelet.
Hogy minden gondolattal
bevonzod a csodát,
s ha félelem nem gátol,
a jövőd írod át!

És bizony, mondom néked,
lelkünk, ha összefog,
elmúlik minden bánat,
mitől a Föld sajog!
Ha közösen teremtünk,
világunk szebb lehet,
ezt súgja folyton lelkem
a versen át neked!

Aranyosi Ervin © 2018-05-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

« Older Posts
Newer Posts »