Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Örökké élni!


Aranyosi Ervin: Örökké élni!

Örökké akarok élni!
Lám, lám, eddig sikerült!
Legtöbb részlet életemben
már a helyére került!
Nem terhel a múltam súlya,
nem bánt már a tegnapom,
a jövőtől nincs mit félnem,
ami jár, azt megkapom!
Nyugalom van a lelkemben,
a szívemben szeretet,
s mint tortából, mindenkinek
adok egy szép szeletet.
Ebben pedig az a csoda,
hogy tortám sosem fogy el,
olykor viszont is szeretnek,
s az gazdagít, felemel!

Örököltem egy világot,
ami mesés, gyönyörű,
s ha a szívemen át látom.
megszépíti a derű!
Én is tanítok szeretni,
verseken át, másokat,
olyat is, akinek ma még,
elnyűtt szíve fáj sokat!
Gyógyítsuk meg a világot,
szeretettel, menni fog!
De kell hozzá a segítség,
ennyi szívvel nem bírok!

Ne spórolj a mosolyoddal,
ha adod is, nem fogy el!
Jobbá teheted világod,
én hiszem, csak ennyi kell!
Adj esélyt az öröklétnek,
mindig szeretve legyünk,
s nem kell sosem költözködnünk,
hogy végre Mennyben legyünk!
Eljöhet a MI országunk,
mennyben és a Földön is,
ha mind szeretetté válunk,
kinyílik a börtön is!

Akarjunk örökké élni,
ha akarjuk, menni fog!
Földi angyalokká válni,
elérhető, nem titok!
Ez az egy tehet boldoggá,
teljessé egy életet,
ha a legfőbb energiánk
az éltető szeretet!
Nincsen szükség prófétákra,
a képlet is egyszerű,
a szeretet pirulája
sosem lehet keserű!
Osztogasd hát kedvességed,
legyen jobb a lét veled,
szeretettel hadd kívánjak
békés, örök életet!

Aranyosi Ervin © 2024-01-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Válogatós


Aranyosi Ervin: Válogatós

Leszedem a sajtot róla,
a tészta nem kell nekem!
Kár is arra pazarolni,
csak a sajtot kedvelem!
Kell itt egy kis kézimunka,
lekaparom, ami kell,
a tésztát meg megeheted,
engem az nem érdekel!

Aranyosi Ervin © 2024-01-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gazdag úr és a bányász felesége


Aranyosi Ervin: Gazdag úr és a bányász felesége

(bányászdal)

Éneklek neked egy történetet.
Egy dús gazdag úrral megtörténhetett.
Az úton egy asszonnyal beszélgetett,
ki bányászfeleségként élt életet.

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

Az úr egy nap elhagyta az otthonát,
dolgára indult a városon át!
Az összes bánya az övé volt,
útján az asszonnyal találkozott!

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

Mondanom kell uram most valamit,
tudom, a bánya itt kit gazdagít,
Tudom, hogy mért retteg éjeken át,
mert hallja a pokolnak hívószavát.

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

Honnan jöttél – nyögött fel az az úr,
– a pokolból, ahol az ördög az úr!
Szegénnyel van tele ott lent az üst,
sikolyuk úgy száll fel, mint holmi füst!

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

Az ördög már unja a szegényeket,
s úgy hiszi, hogy jobban járna veled!
Bár minden szegényt most engedne el,
mert néki már a gazdag lelke kell!

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

A pokol listáján láttam nevét,
az ördög már küldi hívó levelét.
Ha nem tesz jót, többé már nem menekül,
pokolra száll és az üstbe kerül.

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

Meg kéne emelni a béreket,
megbecsülni a szegényeket!
Ha nem teszi biztos pokolra kerül,
és örökös létre az üstbe merül!

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

Aranyosi Ervin © 2024-01-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kor sötétje elvakít


Aranyosi Ervin: A kor sötétje elvakít

A kor sötétje elvakít
és bontogatja szirmait
az árnyék színű, torz virág,
s halódik tőle a világ!
A sötétség fejünkre nőtt,
hazugság szőtt ránk szemfedőt ,
mitől az emberek vakok!
Úgy érzem egymagam vagyok!

Mért hagyod drága Istenem?
Tudom, te is szenvedsz velem!
A sötét oldal már ural,
s etet hazug szavaival.
Hová tűnt el a tiszta fény,
a jóra már nincs is remény?
Kihűlt a lét, lám megfagyott,
a jó szóért, bántást kapok.

A sötétség a mélybe húz,
s hiába, ebből sem tanulsz!
Hagyod elveszni lelkedet,
mert utadon a pénz vezet.
Isten fia alig akad,
hagyod, hogy írják sorsodat,
Judások adják el neked,
a lélekölő mérgeket!

Ha olykor mégis szembe szállsz,
csak kihűlt szíveket találsz,
halott virágot öntözöl,
sötétség árnya égre tör!
Győz a fekete mágia,
szenved tőle Isten fia,
a fényt nehéz mutatnia,
a kiutat kutatnia.

Úgy látom, minden elveszett,
nincs emberség, nincs szeretet,
felfalták sátánfajzatok,
sosem jön el, kit vártatok!
A jövőben nincsen helyünk,
légüres térben lépkedünk,
csak a szakadék széle vár,
s nem ragyog Isten fénye már?

Mélység, sötétség hívogat,
ne fájjon hát a szív sokat,
jöjjön a végső zuhanás,
mindent eltüntető varázs!
Hisz ennél lejjebb nem lehet,
megélni ezt az életet,
nincsen ránk szükség már tovább,
nincsen, kivel tegyünk csodát.

De akkor minek volt e lét,
ha megoldást nem tett eléd,
meg kell találnunk, úgy hiszem,
ezt súgja egyre bús szívem!
Mert nem lehet, hogy elvegyék,
a holnapunk ígéretét!
Mert feladnunk, azt nem szabad,
a szép filmünk el nem szakad!

Van még hitünk? Kell, hogy legyen,
s kell az, hogy boldoggá tegyen,
hisz kell, hogy legyen még remény,
legyen sorsunk bármily kemény!
Mert jönni fog, mert jönni kell,
egy jövőt hozó égi jel,
mely ráébreszt embereket,
hogy egy út van: A szeretet!

Legyél hát te is ébredő,
egy szebb világot éltető,
azt valósággá álmodó,
lelkek oltárán áldozó!
A kor sötétje múljon el,
az éj elmúlt, ébredni kell,
álmodni, élni szabadon,
csak te segíthetsz magadon!

Ha milliárdnyin ébredünk,
gazdagabb lesz a lét velünk,
ha szeretni megtanulunk,
fénylő lesz az életutunk!
Meggyógyul végre a világ,
nem a pokol fog hatni ránk!
Értelmet nyer az életünk,
valóban emberré leszünk!

Aranyosi Ervin © 2024-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Örökbe fogadtam egy embert


Aranyosi Ervin: Örökbe fogadtam egy embert

Örökbe fogadtam őt, mert nagyon megsajnáltam,
olyan nagyon elesett volt és olyan gazdátlan!
Látszott rajta, hogy a szíve szeretetre éhes,
jobbá tenni a napjait, vajon, lehetséges?
Megszakadt a szívem érte, szeme könnytől párás,
ezt teszi az emberrel, a magányossá válás!
Ugattam hát, és az úton mentem csak utána,
jó lenne, ha észre venne és gazdámmá válna!
Tudod, nekem épp elég hely akad a szívemben,
odabújtam hozzá, s szívét átmelegítettem.
Simogatott kedves keze, barátjává váltam,
jó neki, hogy észrevettem, mert pont arra jártam!
Örülök, hogy ő is látott, s rám figyelmet szentelt,
így ma örökbe fogadtam – jószívvel – egy embert!

Aranyosi Ervin © 2024-01-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Valóra váltás


Aranyosi Ervin: Valóra váltás

Egy álmodott világot adnék neked tovább,
varázsold valósággá, és éld meg a csodád!
Teremts a képzelettel, hagyd hatni vágyaid!
Csodáld a két szemeddel, amely parányt nagyít!

Nem létezőből így lesz, megtapasztalható,
pont ugyanúgy teremthetsz, mint a Mindenható!
Hiszen belőle jöttél, élőn vagy gyermeke,
mert ő, teremtő fénnyel, lelket töltött tele!

Tanuld meg jól használni, a benned élő fényt,
szeretet erejével emelni minden lényt!
Tanulj meg szívből adni, és gazdaggá leszel,
nem az teremt világot, aki másoktól vesz el!

Tanulj meg jól szeretni, hisz nem olyan nehéz,
bár olykor akadályoz a bölcsnek mondott ész!
Szíveddel kéne látnod, érzéssel másokat,
és jobbá kéne tenned, feldúlt világodat!

Álmodni szebb világot, másnak mutatva meg,
hogy élni itt, e földön, békésen is lehet!
Nem harc, verseny az élet, ne küzdj hát ellenem,
ha szeretni vagy képes, gazdagodhatsz velem!

Örömöt hozz a mába, jó kedvet, légy vidám!
Én úgy mosolygok másra, hogy jó lesz nézni rám!
Hát kérlek, mosolyban fürdesd meg arcodat!
Ne folytasd mások ellen, szélmalom harcodat!

Álmodj egy szebb világot, s az valóság lehet,
amit a földi ember, szívvel jobbá szeret!
Egyek vagyunk a létben, s ha erre rájövünk,
majd mind egymás szívébe, szeretve költözünk!

Aranyosi Ervin © 2024-01-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok a Magyar Kultúra Napján


Aranyosi Ervin: Gondolatok a Magyar Kultúra Napján

Mit is jelent nekünk a magyar kultúra,
mennybe vivő lépcsőt, az anyagon túlra!
Lelket felemelő, a világot értő,
érzést kifejező, múltba visszanéző!

Szép hagyományt ápol, s egy népet tart össze,
hogy a szívünket a jó érzés fürössze!
Amely megtiszteli elment őseinket,
tartást adva épít, egymáshoz köt minket!

Hétköznapjainkból ünnepet csinálunk,
kivetítjük szépen mindennapi vágyunk.
Bennünk megjelenő érzést kifejezve,
megfestve, dalolva, papírra jegyezve!

Maradandót adni, utánunk jövőknek,
akik aztán álmot, példánk után szőnek.
Múltunk stafétáját méltón tovább adjuk,
magyarként megélve, népként fennmaradjunk!

A magyar kultúrát meg kell hát őriznünk,
védeni, ápolni, legyen a mi tisztünk!
Nemzetünk csak így tud élőn fennmaradni,
utókor kezébe jövőképet adni!

Aranyosi Ervin © 2024-01-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet halála


Aranyosi Ervin: Az élet halála

A halál után boldog a lélek,
mert felüdül és megpihen.
Boldogító közegben lépdel,
nem bántja többé senki sem!
Odaát várják lélektársak,
és boldogan veszik körül,
elveszettnek hitt ismerősök
ott vannak, s lám, mind örül.

Akkor jössz rá, amitől féltél,
az örök vég, nem létezik,
korábban már te is itt éltél,
és boldog volt a lelked itt!
De újra, újra leszülettél,
tanulni és tanítani,
a földi poklot mennyé tenni,
az életen javítani.

De kisgyerekként kijavítják,
mindent tudó hitrendszerünk,
amit tanultak, azt tanítják,
és senki sem hisz még nekünk!
Elveszik mind a hozott kincset,
s adnak helyébe lim-lomot,
meggyőznek, bűnösnek születtél,
s amit hoztál, az mind lopott!

Rossz kufárok váltják be pénzed,
elveszik összes aranyad,
értéktelent adnak cserébe,
ne tudj, s ne ismerd magadat!
Megzsarolnak a szeretettel,
ha nem leszel jó, nem jut neked,
s a szeretetért vívott harcról
szól onnantól az életed!

Olyan zsarol, ki képtelen rá,
ki szeretni sosem tudott,
ki maga is sóvárgón várta,
és úgy érzi, kevés jutott!
Mikor fordul meg a világunk?
Szeretet nem így működik!
Versengve, háborúkat játszunk,
s a gonosz könnyen ügyködik.

Nem vagy bűnös, szeretni jöttél,
s jobbá szeretni másokat,
élhetővé átformálni
kifordított világodat.
A valós hitet visszaadni,
az élet szép, s nincs is halál!
Nem kéne félőn nyomorogni,
míg itt létünk megint lejár.

Meg kéne lelnünk önmagunkban,
az istenit, szerethetőt,
s nem rettegni oly izgatottan
a testre váró temetőt!
Az elmúlás, a test halála,
ezt jó lenne megértenünk,
a félelem, az ördög vára,
s nem árthat, amíg szeretünk!

Testünket nem visszük magunkkal,
más szívekben élünk tovább!
Készülődünk a túlvilágon,
hátha tudunk tenni csodát!
Jó lenne ezt a csodás bolygót
szeretettel megtölteni,
az emberiség csak így tudna
isteni gúnyát ölteni!

Ez itt, most lent, a lét halála,
ahol az ember haldokol,
ahol a földi menny helyére
költözik ördög és pokol.
Haláltól fél, bár élni sem mer,
testbe a lélek halni jár,
így él sok milliárdnyi ember,
ebből kéne ébredni már!

Aranyosi Ervin © 2024-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Felnőtt mondóka


Aranyosi Ervin: Felnőtt mondóka

Ecc-pecc,
ki lehetsz?
Ha ezt mondom, kinevetsz?
Bele látsz-e a lelkembe, egyedül?
Ha bennem a szeretet-szél hegedül!
Ha bennem a szeretet,
csak röpke szél,
és zenél,
ám, ha hagyom, s erősítem,
bennem él!
Bennem él!

Ecc-pecc kimehetsz,
ki lehetsz?
Ha bánatom nem érzed át,
kinevetsz?
Elkülönülsz, kétségbe vonsz,
minek ez?
Ha a szíved,
örökké semmibe vesz!
Nem érint meg sem a karom,
se zeném,
sem az, amit neked súgok!
Érzem én!
Értem én!

Ecc-pecc,
kitehetsz!
A főnök, ha azt akarod,
te lehetsz,
aki mérget, gúnyt, fájdalmat
beletesz,
csak nem értem,
miért is jó neked ez?
Lehetne egy életen át játszanunk,
mondókákat töltene meg a szavunk,
s kedveskednénk egymásért egy keveset,
felemelne, éltetne a szeretet.
A szeretet!

Aranyosi Ervin © 2024-01-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogy újra éljen…


Aranyosi Ervin: Hogy újra éljen…

Az első lépést, csupán azt kell megtenned,
és eléd fekszik, hívón a hosszú út!
A magnak ott kell kicsírázni benned,
s nem kell megvívnod kétes háborút!
Mi lenne, ha… Csupán a létnek élnénk,
ha egymással csak jó érzést cserélnénk,
s nem uralnánk sem embert, sem hazát,
s nem tipornánk el mások igazát!
Csak hagynánk mást is jól kibontakozni,
s mutatnánk azt, szeretni hogyan kell!
mernénk olykor, más szívekben lakozni,
beszélgetésben, érzőn merülve el!

Nem kéne tán, mások fölébe állni!
Aki lop, csal, az úgyis kevesebb!
Nem ártana, jó emberekké válni,
ettől a lélek, végre nemesebb!
Emlékszel még, mért születtél e Földre,
mit hozott lelked, mi volt rá az ok?
Mikor válthat a jelzőlámpád zöldre,
s érzed, hogy igaz, jóember vagyok!
Szolgálni jó, ha mást, és önként szolgálsz,
szolgává válni mégsem ugyanaz!
Ha minden percben gazdagodva jól jársz,
de mégis mások árnyékában maradsz!

Az első lépés, tán a szabadsághoz,
ha adni tudsz, s másokat felemelsz,
ha megváltod nap mint nap a világot,
s ehhez egy élő, boldogabb útra lelsz!
Egyek vagyunk, de elkülönült lelkek,
kik nem találják haza az utat,
kik életüknek csapdájába estek,
győzött felettük az emberi tudat!
Jó lenne végre vissza is találnunk,
a lét értelmét meglelni, hogy lehet?
Talán már nem is kéne tovább várnunk,
hogy újra éljen bennünk a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2024-01-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva