Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Milyen jó is lenne!


Aranyosi Ervin: Milyen jó is lenne!

Milyen jó is lenne, a múltat lezárni,
újév kapujában kitárt szívvel állni!
Tudva, hogy a jövő végre jobb és szebb lesz,
hogy a világunkban istenadta rend lesz!

Milyen jó is lenne szebb holnapra várni,
boldogabban élni, világot csodálni,
egymásra figyelve, igaz csodát tenni,
az eltévedettet is jobbá szeretni!

Hát most azt kívánom, teljesüljön álmunk,
legyen mosolygósabb, boldogabb világunk!
Egészségben éljen minden földi lélek,
legyen varázsa a szív üzenetének!

Nem kívánok sikert, mesés gazdagságot,
inkább csak örömöt, valóra vált álmot!
Élő természetet, mely körül vesz minket,
gyarapítsa létünk, szép emlékeinket!

Ezúton kívánom a rossz idők végét,
egészséges létet, s persze Világ-Békét!
A hatalom végét, békés, szép családot,
amely szeretettel, örömökkel áldott!

Ébredjen az ember igaz valóságra,
hadd lehessen büszke benne önmagára!
Töltse meg a lelkét sok szép érzelemmel,
s legyen végre aki: érző, igaz ember!

Aranyosi Ervin © 2022-12-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Békevágy


Aranyosi Ervin: Békevágy

Ha fegyverekre költött pénzek
éhezőket etetnének,
szebbé tehetnék a világot,
visszaadva egy régi álmot,
hogy az ember jobb lehet.

De inkább nekimegyünk a falnak,
mert elvárják a nagyhatalmak,
hogy szórjuk pénzünket a kútba,
ne legyen a sok ember útban,
akit a gazdag nem szeret.

Fegyver, oltás és hazugságok,
mérgezik ma a világot,
a pénz beszél, a szív meg néma,
a jóság szinte nem is él ma,
mert utunk során elveszett.

Tengődő lelkek haldokolnak,
börtönbolygóján a pokolnak,
s nem látják, játszanak velük,
sírnak, mert nincsen fegyverük,
szívük haldoklik, s nem szeret.

Ébren kellene álmodozni,
másoknak örömöt okozni,
hinni és vágyni szebb világot,
valóra váltva régi álmot,
hogy planétánkon béke van!

Emberré válhatna az ember,
életet értő értelemmel,
nem uralhatna senki, senkit,
mert Isten szép országa lesz itt,
s élhetünk együtt boldogan!

Én magam csak békére vágyom,
élhessünk végre e világon,
szabadon, mástól nem uralva,
nem a bőségben éhen halva,
mindenhol egymást támogatva!

Lelkünkben kell békére lelnünk,
s a nagyvilágot átölelnünk,
a rosszat is jobbá szeretve,
az éltető fényt csak követve,
a jövőnek is álmot adva!

Aranyosi Ervin © 2022-11-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Utazás az élet


Aranyosi Ervin: Utazás az élet

Utazom, utazom,
haladok utamon,
veled is tudatom,
hogy a lét jutalom.

Mert a lét utazás,
megélés, tanulás,
az benne a csodás,
jobbá tesz a tudás!

Refrén:
Utazás csak az élet,
hát végig élvezni kell,
sosem szabad kiszállni,
vagy beérni ennyivel!
Utazás, ami álom,
nem is fontos a cél,
örömöm megtalálom,
amikor lelkem él!

Kattogó kerekek,
képzelet, szeretet,
szaladok veletek,
boldog így lehetek.

Utazom, utazom,
fut a szép vonatom,
élőn és szabadon,
ahogy én akarom!

Refrén:
Utazás csak az élet,
hát végig élvezni kell,
sosem szabad kiszállni,
vagy beérni ennyivel.
Utazás, ami álom,
nem is fontos a cél,
örömöm megtalálom,
amikor lelkem él!
Lelkem él, a lelkem él,
az életről mesél…

Aranyosi Ervin © 2022-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Üres bögre


Aranyosi Ervin: Üres bögre

Átkutattam sorban,
már az összes helyet,
sehol sem találtam
a reggeli tejet.
Már csak reád várok,
talán felkelsz végre,
s öntesz egy kis tejcsit
az üres bögrémbe.
Ám, ahogy elnézlek,
én hiába várom,
nem hagy felébredni
egy csodaszép álom.
Ezért hagyod
pici pocimat korogni,
hát most jövök hozzád,
szépen dorombolni…

Aranyosi Ervin © 2022-11-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A szeretet parázsa


Aranyosi Ervin: A szeretet parázsa

Aludj, s álmodj szépet
egy élő világról,
a csillagos égről,
a nyíló kis virágról!
Álmodd szabadságod,
az élet varázsát,
s ne engedd kihunyni
a szeretet parázsát!

Szítsd fel inkább tüzét,
éleszd fel a lángját,
hisz a szeretetet
olyan sokan várják!
Annyi szív éhezik,
tiszta szív szavára,
öntsd hát lelked kincsét
az éhező világra!

Ha majd ez a parázs
ismét lángra jobban,
egyre többen élnek
boldogabban, jobban.
Az éhező szívek
végre jól lakhatnak,
ma még zord világra
jóságukkal hatnak.

Szeretet parázsa
futótűzzé váljon,
úgy fusson majd körbe
ezen a világon!
Hogy a sok-sok lélek
végre felébredjen,
s élhessen vidáman,
boldog szeretetben.

Álmodjunk ébren is,
teremtsünk jó szóval,
töltsük meg napjaink
megélni-valóval!
Jó szóval, érzéssel,
odafigyeléssel,
éltető álmokkal,
mit szívekbe vésel!

Aranyosi Ervin © 2022-10-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Elalvás


Aranyosi Ervin: Elalvás

Lassan rám talált az álom,
virgonc kedvem nem találom.
Csak elnyúlok, csak lefekszem,
nem haragszom, nem veszekszem.
Kilencet üt már az óra,
átváltottam szuszogóra.
Csak így fekszem, elnyúlt testtel,
amíg el nem jön a reggel…

Aranyosi Ervin © 2022-09-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Ne játssz szerepeket!


Aranyosi Ervin: Ne játssz szerepeket!

Belefáradsz abba, hogy erősnek látsszál,
s közben törékeny vagy, éppúgy, mint egy nádszál.
Hősiesen játszod, hibás szerepedet,
mert hiszed, így kaphatsz mástól szeretetet.

De ez önámítás, magad becsapása,
így közelít hozzád a pokol tornáca.
Közben elfelejtesz önmagadért tenni,
s nem mersz az, aki vagy, saját magad lenni!

Ez a szerepjáték mérgezi a lelked,
mintha mindig csak mást kéne ünnepelned.
Magadra nincs időd, nem is tudod, ki vagy,
félsz hogy az életből a teremtőd kihagy.

Te írod ki magad a saját életedből,
nem lesz több világod ettől a szereptől,
ám a lelked sérül, nem vagy képes sírni,
nem tudod sorsodat boldogabbra írni!

Nem kell, hogy erős légy, nem az a te dolgod,
a lét valós célja, hogy te legyél boldog,
mert ha boldogságod végre megtalálod,
örömmé változik meggyötrő világod!

Légy végre az, kinek egykor megszülettél,
hidd el, csoda az is, hogy érzékeny lettél!
Az erő nem fontos, csak annak lényeges,
kinek a siker az, amikor pénzt keres.

De ez távol esik az igaz valóságtól,
meríts energiát a csodaszép világból!
Azt nem el kell venned, csupán megfigyelned,
s látod, a jó érzés fokozódik benned!

Élvezd a természet eléd tárt csodáit,
mindegy hogy az éppen fűnek, fának látszik!
Varázsoljon el csak madarak éneke,
téged vidítanak, ébresztenek vele.

Bár látnád a világ mesésebb oldalát,
bár te is dúdolnád lelked tiszta dalát,
hiszem, az életed sokkal szebbé válna,
teljesülne szíved összes vágyott álma!

Tudd, ha élni akarsz, nem játszol szerepet,
megéled, mit lelked, tudatni fog veled!
Megismered magad, rájössz, miért jöttél,
szerződést Istennel, mi végből kötöttél.

Tanuld meg magadat őszintén szeretni,
az érzéseidet mind-mind kifejezni,
vállalni a létben adódó hibádat,
s elhagyni a fölös, fájdalmas önvádat!

Keresd az utadat, amely boldogíthat,
amely teáltalad egy szebb sorsot írhat!
Hiszen, meg vagy áldva szabad akarattal,
teremts hát világot, s békélj meg magaddal!

Aranyosi Ervin © 2022-08-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Napot kell varázsoljak!


Aranyosi Ervin: Napot kell varázsoljak!

Ketrecét rángatja a lélek,
kilépni onnan mégse mer!
Megelégszik azzal, hogy élek,
ez alapjában fél siker.
Szeretnék, persze, jobban élni,
így vannak ezzel mások is,
mindig szebb holnapot remélni,
mert a bajokból már sok is!

Hogy adjak másnak boldogságot,
ha én magam borús vagyok?
Ha búsan nézem a világot,
s könyvébe könnycseppet hagyok.
Úgy hittem, lesz még szebb az élet,
úgy hittem, lesz még gazdagabb,
de ahogy napokat cserélek,
velük az álmom elszalad.

Másoknak írni, felelősség,
magamnak írni, meg minek?
Dicsérettel lelkem fürösszék,
de mégse kelljek senkinek?
Talán, nincs is beleszólásom,
rég mások írják sorsomat,
s minden sorral síromat ásom,
fa vagyok, s fejsze hasogat.

Nincsen, ágam, mi érte nyúljon,
elvegyem gyilkos fegyverét,
hagyom, hogy lombom földre hulljon,
s véget érjen e puszta lét.
Elvágtak élő gyökeremtől,
nincsen múltam, nem lesz jövőm,
üres szívem fáj egyre ettől,
s a mában sincs már örömöm.

Mivé lett annyi kedves álom,
porrá foszlottak vágyaim,
a helyes utat sem találom,
semmim sincs, nemhogy valamim.
Kivéreztették életkedvem,
a hangulat a sírba visz,
s jönnek utánam megszeppenten,
pokolra szállva mások is!

De nem lehet, hogy ezért jöttünk,
hogy csak elmúljunk csendesen!
Kik ítélkezhetnek fölöttünk?
Kell, hogy isteni rend legyen!
Ha pedig az valóra válna,
én nem lógatnám orromat,
futnék vígan a nagyvilágba,
s nem várnám búsan holtomat!

Én régen már a Napra várok,
hogy küldjön reménysugarat,
hogy újra írjuk a világot,
mert nem jó az, ha így marad!
Hát kell, hogy Napot varázsoljak,
s vele éltető tiszta fényt,
mert újra szépen kell, hogy szóljak,
így visszaadva a reményt!

Aranyosi Ervin © 2022-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Egy borongós dal


Aranyosi Ervin: Egy borongós dal

Mikor elvesztettél
minden álmot,
semmid sem maradt,
bezárták kalitkába
szabadság-madarad.
Elrabolták, ami szép volt,
minden elveszett,
s úgy érzed, Teremtőd
sem fogja már kezed.

Refrén:
Porrá zúzták a világod,
agyonnyomnak a napok,
felőröl a puszta kétség:
– Mire lettem, s mért vagyok?

Mikor nem bízol már senkiben,
mert átvertek sokan,
s látod, hogy a birkanép is
a halálba rohan.
Megpróbáltál mást mutatni:
– létet,  élhetőt,
körülötted az üresség
mégis egyre nőtt.

Refrén:
Porrá zúzták minden álmod,
agyonnyomnak a napok,
felőröl a puszta kétség:
– Mire lettem, s mért vagyok?

Mikor elpattan az utolsó húr,
s elhallgat dalod,
megélni ezt a létet
már nem is akarod.
Elvonulsz, hogy ne is lássad,
hogy pusztul a világ,
sajnálni sem vagy képes,
nem tud hatni rád!

Refrén 2:
Porrá zúzták ami áldott,
agyonnyomtak a napok,
felőröl a puszta kétség:
– Mire lettem, s mért vagyok?

Lehet vége a világnak,
köddé válnak a napok,
elszáll mindenféle kétség,
és a lélek kiragyog…

Aranyosi Ervin © 2022-07-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Úgy szeretném


Aranyosi Ervin: Úgy szeretném

Szeretném az életedet beragyogni én,
szeretném, hogy süssön rád a fény!
Szeretnélek ébreszteni egy új nap reggelén,
én lennék az éltető remény!

Szeretnék az öröm lenni szíved rejtekén,
szeretnélek felemelni én!
Szeretném, ha boldogulnál az élet tengerén,
szeretném, ha indulnál felém!

Refrén:
Úgy szeretném csillogtatni
fénylőn két szemed,
úgy szeretnék álmot adni
mindennap neked!
Úgy szeretném álmod adni,
álmaidban ott ragadni,
veled járni a világot,
mindig csak veled!

Szeretném az életedet jobbá tenni már,
lehetnék a fényszóró, az éltető sugár!
Szeretnélek elkísérni a napjaidon át,
veled együtt dúdolni a szerelem dalát!

Szeretnék az öröm lenni szíved rejtekén,
szeretnék a tükröd lenni én!
Megmutatni mi van benned, lelked tiszta fény,
szeretném, ha jönnél már felém!

Refrén:
Úgy szeretném csillogtatni
fénylőn két szemed,
úgy szeretnék álmot adni
mindennap neked!
Úgy szeretném álmod adni,
álmaidban ott ragadni,
veled járni a világot,
mindig csak veled!

Aranyosi Ervin © 2022-06-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva