Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mondom a magamét…


Aranyosi Ervin: Mondom a magamét…

Mondom a magamét, amit tudnod kéne!
Ami sok félelmet álmokra cserélne!
Amit átgondolnál, s magadévá tennél,
amiben hihetnél, amit szerethetnél.

Mondom a magamét, de nem hajt az érdek,
van énnekem kincsem, mondhatnám temérdek!
Szét akarom szórni, mindenkinek adni,
hogy a világ tudjon az útján haladni!

Mondom a magamét, szeretném, ha tudnád!
Ha az életedet nem csak átaludnád,
nem csak zötykölődnél, ahogyan lökdösnek,
azok, akik rajtad csupán élősködnek.

Mondom a magamét, s te is tedd a dolgod!
Találd meg utadat, s attól legyél boldog!
Nézz körül a létben, a szép természetben,
s éld végre világod mától fogva szebben!

Mondom a magamét, te csak gondold végig!
Ne azzal foglalkozz, mások miként értik!
Az csupán a fontos, számodra mit jelent,
ad-e újabb tudást? Formálja a jelent?

Mondom a magamét, de szólj, ha tudsz jobbat!
Olyat, mitől a zár végre kinyitódhat,
ami szabaddá tesz, jobbá, avagy többé,
melyben a világod nem lesz börtönöddé!

Mondom a magamét, de hallgatok másra,
feladva a régit, szomjazom tudásra,
de az igazságra kíváncsi a lelkem,
az Isten gyermekét lásd meg végre bennem!

Mondom a magamét, s közben tettre vágyom,
átalakítanám szomorú világom,
de egyedül nem megy, kellenének társak,
hogy mindig emeljek és soha ne ártsak!

Mondjuk a magunkét, végre, összefogva,
nem teremt az elme elbújva, nyafogva!
Gyújtsunk fényt szívekbe, s őrizzük a lángot,
tegyük élhetővé ezt a szép világot!

Aranyosi Ervin © 2020-04-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A vírus emberi


Aranyosi Ervin: A vírus emberi

Gondolkodj el ember őrült félelmedben!
A vírus nem lakik cicában, vagy ebben!
Csak a te fejedbe ültették, s te reszketsz!
Vagy halálra ítélsz, vagy szélnek eresztesz!
Jó lenne a te kis pánikodra hatni,
kutyádat, cicádat ne vidd elaltatni!
Inkább maradj otthon, s tanulj meg szeretni,
szerető gazdává, s jó emberré lenni!
Ők majd segítenek, lelkük tele véle,
az ő szeretetük különleges féle.
Rád Istenként néznek, szívük, lelkük tiéd,
legyen nekik boldog tőled a földi lét!

Aranyosi Ervin © 2020-04-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagypéntek ünnepére

Aranyosi Ervin: Nagypéntek ünnepére

Nagypéntek van, ünnep.
Meg kell ünnepelni,
hagyták a Megváltót
keresztre emelni,
mártírhalált halni,
hogy bűn alól feloldjon…
Ám az ember mégis
bűnös lelket hordjon.
Mert akikért hozta
ezt az áldozatot,
továbbra is élik
az örök kárhozatot.

Hagyták, hogy lelküket
tovább nyomorítsák,
bűnnel felruházva
sarokba szorítsák.
A belső tanú sem
kongatott kolompot:
– Értsd meg, amit neked
Messiásod mondott!
Élj a világoddal
boldog szeretetben,
találd meg az Istent
itt, a földi mennyben!

Hiszen gyermeke vagy,
úgy, mint a Megváltó!
Légy hát gondos gazda,
ne másoknak ártó!
Szereteted áraszd
élő világodra,
ne sodorhasson el,
a pénzvilág sodra!
Becsüld meg az élőt,
mit atyád teremtett!
Szeretettel téve
a világban rendet!

Fenn vagy a kereszten,
kínok közt és látod,
lassan lerombolják
csodaszép világod.
Mondd csak, képes leszel
te is feltámadni?
Másoknak a hitét
vissza tudod adni?
Vagy legalább hiszed,
lehetne bűn nélkül?
Kaphatnánk egy esélyt
végső menedékül?

Nagypéntek van, ünnep.
Mi vajon mit érzünk,
míg a keresztfánkon
halált várva vérzünk?
Hiszünk-e csodában,
a feltámadásban?
Az élő Istenben,
hiszünk-e egymásban?
Hiszünk e magunkban?
Feltámad a lélek?
Múlhat a félelem?
Szeretetben élek!

Aranyosi Ervin © 2020-04-10..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lépj ki a fényre!

Aranyosi Ervin: Lépj ki a fényre!

A félelem lehúz, megaláz, leteper,
lelket nyomorító, méltánytalan teher!
Mocskos víz alá nyom, csak fuldokolsz tőle,
s mindig jön egy hullám, hogy ne mássz ki belőle!
Mert a mocsok felett, ott a drága napfény!
Míg nincs a kezedben valós adat, vagy tény,
hazug szemüvegen nézed a világot,
s a fentről megígért, rossz megoldást várod!
Lábadra félelmes hínárszál fonódik,
agyad hazug rezgés-hangra hangolódik,
amely lent, mélyen tart, nem hagy emelkedni,
nem enged a fényben fürödni, lebegni!

Eszedbe sem jut már: – Magadért kell tenned,
felúsznod a fénybe, tisztává kell lenned!
Nem lehet igazán fuldokolva élni,
ha nincs hazug halál, nincsen mitől félni!
Nem veszíthetsz semmit, csak(?!) az igazságot,
te változtathatod meg ezt a világot!
Te és a ma uralt sok milliárd társad,
kiket mélybe nyomtak, s önzőn megaláztak.
Akiket a napfény igaza nem érhet,
lelket nyomorító félelemben élnek.
Levegőre vágynak, tiszta levegőre,
de nincs, ki mutatná az utat előre.

Fentről vársz megoldást és víz alá nyomnak,
iszapba lehúzva, válladon taposnak.
Söpörd le válladról a hazugság-terhet,
fordítsd a fény felé arcodat, figyelmed!
Rugaszkodj el bátran, kezdj el emelkedni,
hagyd közben a szíved őszintén szeretni!
Vigyél másokat is utadra magaddal,
beszélj meg randevút holnapra a Nappal!
Minden félelmedet felejtsd el, hagyd hátra,
legyen mögötted a sötétség határa,
előtted a fény és mögötted az árnyék,
s higgy benne, hogy reád boldog élet vár még!

Mind, akik képesek fejüket emelni,
szívüket kitárva szeretetre lelni,
veled emelkednek egy igaz világba.
Csak a gonosz süllyed a hazug posványba.
Ha kiérsz a fényre, tisztábban fogsz látni,
s rájössz, hogy érdemes a fény útján járni.
Rátalálsz a létre, feloldódsz a fényben,
örök boldogság vár fénylő napsütésben!
Ha emberré lettél, viselkedj emberként,
s emelj fel magadhoz minden szeretett lényt!
Óvd a természetet, tiszteld a világot,
Isten adta jogod, belső igazságod.
Ne az érdek hajtson, csak boldogulj szépen,
s oldódj fel a fényben, teremtőd ölében!

Aranyosi Ervin © 2020-04-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te vagy a legszebb!


Aranyosi Ervin: Te vagy a legszebb!

Lám, te vagy a legszebb – legalábbis nékem!
Lehet, van hasonló, távoli vidéken,
de te itt vagy nekem, én meg neked vagyok,
s boldog az életem, hisz szemed rám ragyog!
Szívedbe költöztem, s jól érzem itt magam,
hogy reád találtam annak jó oka van!
Tanítom szívedet őszintén szeretni,
hiszen ez a dolgunk, boldognak kell lenni!

Tudom, te segítesz, hogy én jobbá váljak,
hogy közös jövőnkben örömöt találjak!
Egymásra utalva, szívvel, szeretettel,
így élheti létét boldogan az ember.
Pont egymáshoz illünk, jól ki lett találva,
két szép fogaskerék, gépezetbe zárva.
Néha akad sorja, így hát csiszolódunk,
amíg jobbá válunk, szépre hangolódunk.

Ám, te vagy a legszebb nekem a világon!
Egymás karjaiba varázsolt egy álom.
Felét te álmodtad, én a másik felét,
a sors így vezetett egy szép napon eléd.
Vonzott a kedvesség, mi belőled áradt,
hozzám jobban illőt nem találnék nálad!
Mágnes vagy szívemhez, ami magához vonz,
aki jobbá szeret, ki örömöt okoz.

Hiszem, meg volt írva, mindkettőnk lelkében,
találkoznunk kellett szerelem hevében,
és mert láttuk, jó ez, együtt is maradtunk,
egy csodás élethez közös esélyt adtunk.
Mindkettőnk igyekszik a legjobbat adni,
nem a megszokásért kell együtt maradni,
hanem mert egymásért, s tiszta szívvel élünk,
s naponta szép mosolyt, s ölelést cserélünk.

Összeköt a lelkünk, kézenfogva járunk,
s nem csak kimutatjuk összetartozásunk,
de a mi szívünk már egy ritmusra dobban,
kerek eggyé váltunk, s nem tartjuk titokban.
Ha egyikünk csügged, a másik vigasztal,
összeköt az álmunk, s a családi asztal,
Hisz egy tálból eszünk, s mindent megbeszélünk,
nem őrzünk titkokat, mert nyílt szívvel élünk.

Csak te vagy a legszebb, jó téged szeretni,
öröm napjainkban közeledben lenni.
Éltető napom vagy, s ha mosolyod ragyog,
átmelegszik szívem, boldog tőled vagyok.
Szépséged nem múlik, nekem örök marad,
nem kell kifestened, vagy átírnod magad.
Ami megváltozott, azt is jól ismerem,
s mert közöm volt hozzá, szívemből szeretem.

Hát, te vagy a legszebb és már az is maradsz,
a közös életünk sok örömöt fakaszt.
Éltető vizem vagy, jókedvem forrása,
tőled van a lelkem élni akarása.
Szépséged nem múlik, örök, s belém égett,
szeretnélek ezer évig nézni téged,
örök imádattal, rajongó szívemmel,
álmodozó, tiszta, igaz szerelemmel!
Aranyosi Ervin © 2020-03-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers az olvasókhoz!

Aranyosi Ervin: Vers az olvasókhoz!

Drága olvasóim, legyetek boldogok!
Hisz boldoggá válni nem olyan nagy dolog!
Csupán a figyelmünk iránya a lényeg,
az, hogy észrevegyük létünkben a szépet.

Nekem az a dolgom, hogy fényszóró legyek,
világítótorony, mely utadon vezet,
s neked az a dolgod, hogy szívedre hallgass,
s akkor az életed nem lesz majd unalmas.

Az útmutatásom verseimbe írom,
s akad kinyomtatva, hófehér papíron.
Könyveim lehetnek méltó útitársak,
hogy az életedben mindig szépet láss csak!

Ajánlom hát szívvel, szóval, szeretettel,
teleírtam őket békés üzenettel,
s hiszem, mi neked szól, biztos megtalálod,
talán elgondolkodsz, s utad másképp járod.

Tanít a szeretet, hogy rálelj a fényre,
hogyan nézz másokra, minden élő lényre,
hogy találd meg lelked gyógyító hatalmát,
hogy változz, s figyeld meg, hogy ez hogyan hat rád!

Hiszem, könyveimben ott a küldetésem.
Érzésem, tudásom, kőtáblákba vésem,
s így adom tovább, hogy a lelket emelje,
hogy, ki jobbat akar, az útját meglelje!

Drága olvasóim, értetek szól versem!
Utat mutathassak, ösvényemre leltem,
segítek nektek is jó utat találni,
a szeretet útján jobb emberré válni!

Életed útjához jó útikönyv lehet,
melyben megtalálod versbe írt lelkemet,
hadd gyújtson szívedbe hitet, reményt, álmot,
hiszem, életcélod te is megtalálod!

Könyveim tárháza, az én könyvesboltom,
könyvek sorakoznak, rád várva a polcon,
csak ki kell, hogy válaszd, szíved mit szeretne,
s hiszem kérdésedre, ott a válasz benne.

Olvasd hát vidáman, legyen jó a kedved,
mutatja életed, hogy kell fűszerezned,
mi is kell ahhoz, hogy teljesüljön álmod,
hiszem, hogy a választ bennük megtalálod!

Benne van a válasz, hogyan kell szeretni,
hogyan tud a lelked Földön mennybe menni,
élő álmaidat, hogyan váltsd valóra,
hisz te érted múlik minden perc és óra!

Hogyan válhatsz azzá, akinek születtél,
kell, hogy megtaláld azt, hogy mi végből lettél!
Hogy megtanuld végre, mi a földi dolgod,
mitől lesz a világ teáltalad boldog.

Aranyosi Ervin © 2020-03-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Istennek tetsző lét

Aranyosi Ervin: Istennek tetsző lét

Tán nem látszik, ám még ma is fiatal a lelkem,
öröklétű fiatalság forrására leltem.
Megtanultam mosolyogva nézni a világra,
a lelkemet melegíti örökké a hála!
Derűs kedvvel ébredek fel, a napom így kezdem,
magamban a sok jó érzést még tovább fejlesztem.
Vidámságom óvja, védi folyton egészségem,
napközben a nevetésből is kiveszem részem.
Kiélvezem minden percem, nincsen okom félni,
megérem a száz évet is, ezt merem remélni!
Hisz én tudom, nem szenvedni, siránkozni jöttem,
már eddig is annyi boldog perc szállt el fölöttem.
Azt is tudom, míg jó szándék és jó cél vezérel,
a jó Isten utamon tart, mind a két kezével.
Ha szeretek, boldogulok, s együtt örül vélem,
hiszen látja: –  neki tetsző életemet élem.

Aranyosi Ervin © 2020-03-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Köszönet anyámnak


Aranyosi Ervin: Köszönet anyámnak

Mikor leszülettem erre a bolygóra,
édesanyám álmát váltottam valóra,
elhoztam a csodát, élővé lett álmot
és kaptam cserébe egy egész világot.
Akkor még nem tudtam, hogy mi végből lettem,
egy igazi angyal őrködött felettem.
Táplált, szeretgetett, tanítgatott élni,
hogyan kell egy szívhez szeretettel érni.

Őriztem mosolyát, vissza is tükröztem,
erős kötelék lett ő közte és köztem.
Amikor én sírtam, ő hajolt fölébem,
s megnyugvásra leltem drága, jó ölében.
A mindene voltam, a legdrágább kincse,
s célja, hogy a kincsét mosolyra derítse.
Hát én mosolyogtam, beragyogtam napját,
vágytam ölelését, angyali alakját.

Ő tudta magától mire van szükségem,
s igyekezett adni mindent, bármit kértem.
Hálám, mosolyom volt, kedves gügyögésem,
ahogyan szívébe szeretetem véstem.
Kaptam másik csodát, amit kaphat gyermek,
megtanítva nekem ezt a csodás nyelvet,
amitől igazán gazdagabbá váltam,
benne érzésekre, tudásra találtam.

Ahogy lassan nőttem, megnőtt a világom,
mocorogni vágytam folyton, minden áron,
egyre erősebbé, s ügyesebbé váltam,
aztán, egy szép napon lábaimra áltam.
Anyám óvott, védett, s megtanított járni,
nem akarta lelkem szűk helyre bezárni,
kitárta a világ összes nagy kapuját,
ahol majd a lelkem már könnyebben jut át.

Biztatott hát mindig, s tudom, hitt is bennem,
menjek vágyam útján, boldoggá kell lennem!
Amit csak ő tudott, mindent megmutatott,
hosszú, szép utamhoz erőt, reményt adott.
Hiszem, gyermekében örömét meglelte,
annyi szeretettel volt tele a lelke!
Hálás az én szívem, minden egyes percért,
szerető szívemben a jósága elfért.

Amit tőle kaptam, azt kell tovább adnom,
róla véve példát, jónak kell maradnom,
szeretetét szórnom az egész világra,
mindig emlékezve drága, jó anyámra.
A szívemben itt él, amit kaptam tőle,
hitét, szeretetét itt őrzöm örökre.
Őrzöm a szívemben, mindazt, amit adott,
a lelkemben kikelt sok szeretet-magot!

Aranyosi Ervin © 2020-02-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Természetes szerelem


Aranyosi Ervin: Természetes szerelem

Itt az idő, hát kinyíltam,
megmutatni szirmaim…
Rád találtam, s mától nyíltan
megmutatom titkaim.
A mi lelkünk összeillik,
most már együtt álmodunk.
Szerelmes szánk csókra nyílik,
egy nyomot hagy lábnyomunk!
Egymást látni, felfedezni,
megismerni egy csoda,
hagyjuk szívünk ünnepelni,
s el nem veszhetünk soha.
Együtt erősekké válunk,
átölel a szerelem,
s nincs is boldogabb minálunk,
mikor itt vagy te velem…

Aranyosi Ervin © 2020-02-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pár kedves, jó szó…


Aranyosi Ervin: Pár kedves, jó szó…

Néha egy pár kedves, jó szó,
az is boldoggá tehet.
Ragyogást csal a szembe,
s kitörli a könnyeket.
Mosolyt csalhat az arcodra,
a szívedbe meleget…
Mért nem mérünk hát egymásnak,
a jó szóból eleget?

Néha még a közös csend is,
nagyon boldoggá tehet,
melyben szívünk együtt dobban,
átérezve, hogy szeret.
Hisz mind figyelemre vágyunk,
hogy még meghallgassanak,
hogy egy egyszerű csodával
a lelkünkre hassanak.

Figyelem, pár kedves, jó szó,
szép mosoly, csak ennyi kell,
mellyel jó lakik a lélek,
be is éri ennyivel,
és ha lesz mit viszonozni,
vissza kell szeretni azt,
így adva esélyt az újra,
így nyújtani szebb vigaszt.

Dobogtasd meg hát a szívem,
ha van még kedves szavad!
Megtartani ezt az érzést,
vagy bezárni, nem szabad!
Szárnyat adhat néhány jó szó,
ami szívet melegít,
erőt adhat átvészelni
az élet zord teleit.

Néha egy pár kedves, jó szó,
az is boldoggá tehet.
Küldök hát egy nagy csokorral
szebbítse az életed!
Ám azt ne tartsd meg magadnak,
másoknak is küldd tovább,
hadd tanuljon meg szeretni
mitőlünk a nagyvilág!

Aranyosi Ervin © 2020-01-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva