ember | Aranyosi Ervin versei

nov
21

Aranyosi Ervin: Életegyetem

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, boldog, boldogulni, Életegyetem, ember, föld, küzdelem, menny, szeretet, tanulni, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Életegyetem

Boldognak lenni, ez az életcélunk.
Ezért jövünk. Lelkünk életre kel.
Esélyt ad rá a születés csodája,
hol új út nyílik, s álom kezdődik el.

Lehetünk boldogok annyi féle módon,
ha van oly érzés, mely minket boldogít,
de keresztül kell vágnunk a bozóton,
és ami gátol, az egyúttal tanít.

Hisz minden ember boldog akar lenni,
de sok nem érti, ez nem küzdelem!
Nem kell csatázni, háborúba menni,
csak érteni, hogy egy vagy énvelem.

Vedd csak észre a hétköznap csodáit,
az öröm apró, csillogó cseppjeit!
Mindazt a szépet, ami élni csábít,
amely a Földön már mennybe repít!

Együtt könnyebb lesz – hidd el – boldogulni!
Nyújtsd hát kezed, és gyere énvelem!
Az embernek szeretetet kell tanulni,
ennyiből áll az életegyetem!

Aranyosi Ervin © 2019-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mi a dolga az embernek?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, Budapest, cél, élet, ember, föld, iskola, Lélek, Mi a dolga az embernek?, szív, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Mi a dolga az embernek?

Kis falumban, Budapesten,
egy szép nap a Földre estem,
lepottyantam magas égből,
ám nem tudtam még, mi végből.

Mi a dolga az embernek?
Vannak, akik célra lelnek?
Van, hogy utat keresgélnek?
Van, hogy keseregve élnek?

Amíg utad nem találod,
addig várod a halálod,
addig csak a túlélés hajt,
hogy elkerülj minél több bajt!

Ez lenne az élet célja?
Hogy az ember végig sírja?
Ezért nem kell leszületni,
csak, ha szeretsz feszült lenni.

Én a célom megtaláltam,
sok ember él a hazámban,
szemeiket nyitogatom,
nézzenek ki az ablakon!

Hallgassanak szép szívükre,
legyen vágyuk lelkük tükre,
akarjanak merni, élni!
A haláltól nem kell félni!

Egy iskola az életünk
és amikor ráébredünk,
hogy csupán tanulni jöttünk,
eloszlik a köd fölöttünk.

El kezdünk majd tisztán látni,
egymással is jobban bánni!
Vágyainkat végigvinni,
az életvízéből inni.

Szeretni kell megtanulnunk,
s nem akadály ebben múltunk,
a jövőtől sem kell félni,
mindig csak a mában élni.

Mindőnknek van küldetése,
nincs a sorsunk kőbe vésve.
Gondolattal alakítjuk,
ahogy magunkat tanítjuk.

Ha meglelem küldetésem,
rögtön saját sorsom élem,
onnantól csak rajtam múlik,
létem mily hosszúra nyúlik.

Mert míg engem cél vezérel,
Isten támogat kezével,
megad mindent, mire vágyom,
s én teremtem a világom!

Aranyosi Ervin © 2019-11-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Találtam egy szotyolát

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, ember, erdőben, szerencse, szotyola, vacsora, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Találtam egy szotyolát

Találtam egy szotyolát,
micsoda szerencse,
Ez lesz ma a vacsorám,
ha eljön az este.
Kirágom a héjából,
eszegetem kéjjel,
ám a héját sem szórom
az erdőben széjjel.
Csak az ember szemetel,
szennyezi világát,
jobb is hogyha nem teszi
ide be a lábát!

Aranyosi Ervin © 2019-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A hazugság ára

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, bizalom, ember, hazugság, igaz, lelkiismeret, lop, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: A hazugság ára

” – Aki igazat mond, betörik a fejét!”
Az igazmondásnak így veszik elejét!
Hazugok magukat ezzel igazolják,
a képmutatást a te képedbe tolják.

Ám a hazugságnak van utóhatása,
mely a kapcsolatot nyomban aláássa.
A bizalom – bizony – egy törékeny dolog,
helyrehozni nehéz, könnyen elpárolog.

Mert a hazugság, az furdalja a lelket,
lelki nyugalmadat vissza kell, hogy nyerjed!
Ki hazudik, lop is! Aztán nem nyugodhat,
soha nem lesz elég, lesi mennyit lophat.

Nem teszi boldoggá kincse, hazugsága,
álságossá válik az egész világa.
Ő sem fog már bízni, elveszti nyugalmát,
és mindenki másban hazugságot, bajt lát.

Többé nem is tudja élvezni a létet,
önmagába nézve, bánja az egészet!
Lelke fáj, fizeti a hazugság árát,
amíg át nem lépi, élete határát.

Jobb hát kimondani mindig az igazat,
mert bár a hazugság sokszor sikert arat,
ám csak úgy alszik jól igazán az ember,
ha szembe mer nézni a lelkiismerettel.

Aranyosi Ervin © 2019-11-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
16

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Írjunk sorsot!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, ember, haza, Írjunk sorsot, kereszt, nép, őszinte, szeretni 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Írjunk sorsot!

Mindig őszinte ember voltam.
Tisztán használtam angyal tollam,
hol írásra, hol repülésre,
igaz szavam szívekbe vésve.

Próbáltam őszintén szeretni,
mások terhét magamra venni,
s hordani, mint saját keresztet,
mely közben gyökeret eresztett.

Ide kötött hazához, néphez,
a magyar emberek szívéhez,
s tudtam, hozzájuk kell beszélnem,
értük repülnöm, értük élnem.

Viszonzásként elért a jóság,
hát nem volt hiábavalóság,
hogy csukott szemeket nyitogattam,
holnaphoz reményt, hitet adtam.

Persze, akadt, ki néha bántott,
rám aggatott súlyos kabátot,
hogy hordjam akkor is, ha nem kell,
legyek én is megfáradt ember.

Bántott, de nem vettem magamra,
a szívem nem gerjedt haragra,
megértettem, nem az én dolgom,
hogy lelkem érte morgolódjon.

Inkább fáklyát vettem kezembe,
s leírtam minden üzenetbe,
hogy az kövessen, ki már megérett,
ki elbírja az emberséget.

Ki életcélt akar találni,
s nem a sorsával szembe szállni,
hanem egy újat, szebbet írni,
amely után majd nem kell sírni.

Hiszem, a sors nincsen megírva,
nem vésték kőbe, vagy papírra,
vágyainkkal írjuk naponta,
s hitünk javítja, s néha rontja.

Hitünknek irányt kéne adnunk,
s mindig a jó úton haladnunk,
hálásan meglátni a szépet,
abból adjon többet az élet!

Jóságból, hitből, szeretetből,
meríthessünk új erőt ebből.
Írjunk sorsot magunknak, másnak,
úgy, hogy ne látsszon lázadásnak!

Mondjuk ki végre, mit szeretnénk,
érezze szívünk, értse elménk!
Élhetőt álmodjunk magunknak,
hol lelkünk szebb világba juthat!

Aranyosi Ervin © 2019-10-16.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

aug
31

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ok a mosolyra

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, élvezem, ember, kapkod, mosolyogni, Ok a mosolyra, szeretet, szolgálok, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Ok a mosolyra

Hogy lót-fut a sok-sok ember,
kapkod, rohan, mert siet.
De jó, hogy én nem szolgálok,
nem dolgozom senkinek!
Teszem, amit jónak látok,
élvezem az életet.
Mosolyomat szórom széjjel,
s látod? Mindenki szeret.
Nem fogok megsavanyodni,
az nem énnekem való.
Aki nem tud mosolyogni,
rúgja meg a hintaló!
Mindig azt fogom csinálni,
ami boldoggá tehet,
körülöttem a világot
bélelje ki szeretet!

Aranyosi Ervin © 2019-08-31
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Noé bárkája

Category: Állatok, természet Tags: állat, Aranyosi Ervin, ember, föld, Noé bárkája, Nógrádi Katalin, szeretettel, természet, vers, világ, víz 1 Comment

Nógrádi Katalin festménye

Aranyosi Ervin: Noé bárkája

Építettem egy nagy bárkát,
mert már jön a vízözön.
A jó Isten súgott nékem,
ezt hálásan köszönöm!

Meghívtam hát szeretettel,
minden állatból egy párt,
hogy hajómon vészeljék át
a végzetes szökőárt.

A hajóm is szépen megtelt,
mikor a víz leszakadt.
Biztonságban elhelyeztem
minden emlőst, s madarat.

Túléltük és én megtettem,
mit az ember tehetett.
Tetteimet vezérelte
a jóság, s a szeretet.

Talán eztán szebb világ jön,
újra éled a remény,
Az emberi sötétségben
felgyullad a lámpafény.

Elvonult az özönvíz
és végre partot érhetünk.
Gondolkozzunk, a természet
mit taníthatott nekünk!

Ám ha ebből sem tanulunk,
mivé válik a világ?
Megrázza a Föld majd magát,
s nem lesz több gondja mi ránk!

Aranyosi Ervin © 2019-08-23
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Vers a kígyókról

Category: Állatok, természet Tags: állat, Aranyosi Ervin, bor, ember, hosszú, mérges, nyelv, óriás, patika, vers, Vers a kígyókról Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Vers a kígyókról

A kígyó egy nagyon-nagyon hosszú állat,
hosszabb, mint akármely ugráló kötél.
Elég földhözragadt, nem is növeszt lábat.
Részeg módra járva, cikk-cakkozva él.

Patikák tábláin nyújtogatja nyelvét,
hiszen a sok gyógyszer méreggel teli.
Könnyedén felrúgja a barátság elvét,
s ki barátnak hiszi, keblén melengeti.

Olyan hasoncsúszó, ki magát többre tartja,
alulról nézi le az ellenfelét.
Hüllői mivoltát takarni akarja,
ha lát, ki is gúnyol, nyelvet ölt feléd.

Van, ki a hátából szíjat is hasíthat,
vagy akár kihúzza a méregfogát.
Szuggesztív nézése vonzhat, vagy taszíthat,
s kit megmar, az túlvilágra nyafog át.

Van, hogy örömében bőréből kibújik,
levetett helyére, újabbat növeszt.
A tudatlan állat, kígyóbőrbe bújik,
ha óriás a kígyó, gyakran teszik ezt.

Vannak kicsi kígyók, s vannak óriások,
akad köztük mérges, s végtelen nyugodt.
Vannak emberben is kígyóhasonmások,
a jellemük ilyen, és ez köztudott…

Aranyosi Ervin © 2019-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
16

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Minek neked lélekbúvár (kutyabeszéd)

Category: Humor, vidámság, tréfa Tags: Aranyosi Ervin, asszonypajtás, dolog, ember, gyógyít, kutyabeszéd, Minek neked lélekbúvár, szerencse, szeretni, szív, türelem Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Minek neked lélekbúvár
(kutyabeszéd)

Minek neked lélekbúvár?
Nem segíthet rajtad!
Rendet tenni nem tud benned,
te meg azt akartad!

Szerencséd van, velem jól jársz,
meggyógyítom lelked!
Mikor engem választottál,
gyógyszered meglelted!

Meggyógyítom a szívedet,
képes lesz szeretni.
Nem nagy dolog a fizetség,
elég megetetni.

A többiről gondoskodom,
emberibbé válhatsz,
megváltozol és onnantól
őrangyalnak állhatsz.

Növelem a türelmedet,
toleranciádat,
sétálni is elkísérlek,
s az javadra válhat.

Függőségek, rossz szokások
elmaradnak szépen.
Ha simogatsz békére lelsz
szíved közepében.

Tanulsz tőlem kedvességet,
hűséget, kitartást,
ha mázlid lesz, könnyen találsz
így majd asszonypajtást!

Ezek után lélekbúvár
minek kéne néked?
Rám találtál, hát áldhatod
a nagy szerencsédet!

Aranyosi Ervin © 2019-08-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
26

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 28. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: A könyv tündére 27. rész, Aranyosi Ervin, cserébe, ember, fiú, kutya, szeretetet, Varázsgömb, varázsló, varázsol, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Életegyetem

Boldognak lenni, ez az életcélunk. Ezért jövünk. Lelkünk életre kel. Esélyt ad rá a születés csodája, hol új út nyílik, s álom kezdődik el.

Lehetünk boldogok annyi féle módon, ha van oly érzés, mely minket boldogít, de keresztül kell vágnunk a bozóton, és ami gátol, az egyúttal tanít.

Hisz minden ember boldog akar lenni, de sok nem érti, ez nem küzdelem! Nem kell csatázni, háborúba menni, csak érteni, hogy egy vagy énvelem.

Vedd csak észre a hétköznap csodáit, az öröm apró, csillogó cseppjeit! Mindazt a szépet, ami élni csábít, amely a Földön már mennybe repít!

Együtt könnyebb lesz – hidd el – boldogulni! Nyújtsd hát kezed, és gyere énvelem! Az embernek szeretetet kell tanulni, ennyiből áll az életegyetem!

Aranyosi Ervin © 2019-11-21. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Mi a dolga az embernek?

Kis falumban, Budapesten, egy szép nap a Földre estem, lepottyantam magas égből, ám nem tudtam még, mi végből.

Mi a dolga az embernek? Vannak, akik célra lelnek? Van, hogy utat keresgélnek? Van, hogy keseregve élnek?

Amíg utad nem találod, addig várod a halálod, addig csak a túlélés hajt, hogy elkerülj minél több bajt!

Ez lenne az élet célja? Hogy az ember végig sírja? Ezért nem kell leszületni, csak, ha szeretsz feszült lenni.

Én a célom megtaláltam, sok ember él a hazámban, szemeiket nyitogatom, nézzenek ki az ablakon!

Hallgassanak szép szívükre, legyen vágyuk lelkük tükre, akarjanak merni, élni! A haláltól nem kell félni!

Egy iskola az életünk és amikor ráébredünk, hogy csupán tanulni jöttünk, eloszlik a köd fölöttünk.

El kezdünk majd tisztán látni, egymással is jobban bánni! Vágyainkat végigvinni, az életvízéből inni.

Szeretni kell megtanulnunk, s nem akadály ebben múltunk, a jövőtől sem kell félni, mindig csak a mában élni.

Mindőnknek van küldetése, nincs a sorsunk kőbe vésve. Gondolattal alakítjuk, ahogy magunkat tanítjuk.

Ha meglelem küldetésem, rögtön saját sorsom élem, onnantól csak rajtam múlik, létem mily hosszúra nyúlik.

Mert míg engem cél vezérel, Isten támogat kezével, megad mindent, mire vágyom, s én teremtem a világom!

Aranyosi Ervin © 2019-11-15. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Találtam egy szotyolát

Találtam egy szotyolát, micsoda szerencse, Ez lesz ma a vacsorám, ha eljön az este. Kirágom a héjából, eszegetem kéjjel, ám a héját sem szórom az erdőben széjjel. Csak az ember szemetel, szennyezi világát, jobb is hogyha nem teszi ide be a lábát!

Aranyosi Ervin © 2019-11-12. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A hazugság ára

Aranyosi Ervin © 2019-11-09. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Írjunk sorsot!

Aranyosi Ervin © 2019-10-16. A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Ok a mosolyra

Aranyosi Ervin © 2019-08-31 A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Noé bárkája

Építettem egy nagy bárkát, mert már jön a vízözön. A jó Isten súgott nékem, ezt hálásan köszönöm!

Meghívtam hát szeretettel, minden állatból egy párt, hogy hajómon vészeljék át a végzetes szökőárt.

A hajóm is szépen megtelt, mikor a víz leszakadt. Biztonságban elhelyeztem minden emlőst, s madarat.

Túléltük és én megtettem, mit az ember tehetett. Tetteimet vezérelte a jóság, s a szeretet.

Talán eztán szebb világ jön, újra éled a remény, Az emberi sötétségben felgyullad a lámpafény.

Elvonult az özönvíz és végre partot érhetünk. Gondolkozzunk, a természet mit taníthatott nekünk!

Ám ha ebből sem tanulunk, mivé válik a világ? Megrázza a Föld majd magát, s nem lesz több gondja mi ránk!

Aranyosi Ervin © 2019-08-23 A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Vers a kígyókról

A kígyó egy nagyon-nagyon hosszú állat, hosszabb, mint akármely ugráló kötél. Elég földhözragadt, nem is növeszt lábat. Részeg módra járva, cikk-cakkozva él.

Patikák tábláin nyújtogatja nyelvét, hiszen a sok gyógyszer méreggel teli. Könnyedén felrúgja a barátság elvét, s ki barátnak hiszi, keblén melengeti.

Olyan hasoncsúszó, ki magát többre tartja, alulról nézi le az ellenfelét. Hüllői mivoltát takarni akarja, ha lát, ki is gúnyol, nyelvet ölt feléd.

Van, ki a hátából szíjat is hasíthat, vagy akár kihúzza a méregfogát. Szuggesztív nézése vonzhat, vagy taszíthat, s kit megmar, az túlvilágra nyafog át.

Van, hogy örömében bőréből kibújik, levetett helyére, újabbat növeszt. A tudatlan állat, kígyóbőrbe bújik, ha óriás a kígyó, gyakran teszik ezt.

Vannak kicsi kígyók, s vannak óriások, akad köztük mérges, s végtelen nyugodt. Vannak emberben is kígyóhasonmások, a jellemük ilyen, és ez köztudott…

Aranyosi Ervin © 2019-08-18. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Minek neked lélekbúvár (kutyabeszéd)

Minek neked lélekbúvár? Nem segíthet rajtad! Rendet tenni nem tud benned, te meg azt akartad!

Szerencséd van, velem jól jársz, meggyógyítom lelked! Mikor engem választottál, gyógyszered meglelted!

Meggyógyítom a szívedet, képes lesz szeretni. Nem nagy dolog a fizetség, elég megetetni.

A többiről gondoskodom, emberibbé válhatsz, megváltozol és onnantól őrangyalnak állhatsz.

Növelem a türelmedet, toleranciádat, sétálni is elkísérlek, s az javadra válhat.

Függőségek, rossz szokások elmaradnak szépen. Ha simogatsz békére lelsz szíved közepében.

Tanulsz tőlem kedvességet, hűséget, kitartást, ha mázlid lesz, könnyen találsz így majd asszonypajtást!

Ezek után lélekbúvár minek kéne néked? Rám találtál, hát áldhatod a nagy szerencsédet!

Aranyosi Ervin © 2019-08-16. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 28. rész

Ha a napom elszáll, hát jöhet a mesém! Ma is útra keltem, jó tündéremhez én.

Halljam, a történet hogyan folytatódik, sok csoda egymásra, vajon, hogy rakódik.

Vajon a varázsló mit talált ki végül, remélem kiderül a mai meséből!

– Jaj, ne aggódjon már – szólt rá az asszonyra, ne legyen ennyire már elszontyolodva.

Itt hagyom a kutyát a fiúért cserébe, ő majd szeretetet varázsol szívébe.

Az asszony most kezdett igazán csak sírni: – A drága kutyussal sokra fogom vinni!

Hisz dolgozni nem tud, csak házat őrizni, a rengeteg munkát, nem lesz kire bízni.

A mágus mosolygott, ezen segíthetünk. Van erre tudásunk, mivel teremthetünk.

Csak egy varázsigét olvass a kutyára, s rögtön átváltozik, meglásd, szegény pára.

Képzelj varázsgömböt szíved közepébe, s jelenjen meg benne kedves fiad képe!

Vesd a pillantásod erre a kutyára, mondd ki a varázsszót és várj a csodára!

– „ÁMMAIFSIKAJLÁV” – ez lesz a varázsszó, s rögtön varázsolt is vele a varázsló!

Lám, a kutya egyből emberré változott, s azonnal két lábra állni próbálkozott.

Rögtön csodát látott a kis kunyhó népe, a kutyusból lett a fiú tükörképe.

Más tán nem is tudna különbséget tenni, csak egy anya szíve képes észrevenni.

És a varázsló szólt: – Téged fog szolgálni, s hidd el a munkája javadra fog válni.

Mikor reá nézel, fiad jut eszedbe, s érezheted azt, hogy tőle vagy szeretve.

Ám őt minden este varázsold majd vissza, s kutyaként majd újra a kutya vizét issza.

Éjszaka, míg pihensz, őrzi majd a házat, és reggel kezdődhet újra a varázslat.

Ahhoz, hogy eb legyen, másik varázsszó kell, de csak megbirkózol ezzel a kettővel!

A másik varázsszó „ÉBBEZZOTLÁV” legyen, s hagyd, hogy a varázslás boldogabbá tegyen.

A hasonmás fiú kutyává lett megint, négy lábra állt újra, a fajtája szerint.

Boldognak lenni, ez az életcélunk.
Ezért jövünk. Lelkünk életre kel.
Esélyt ad rá a születés csodája,
hol új út nyílik, s álom kezdődik el.

Lehetünk boldogok annyi féle módon,
ha van oly érzés, mely minket boldogít,
de keresztül kell vágnunk a bozóton,
és ami gátol, az egyúttal tanít.

Hisz minden ember boldog akar lenni,
de sok nem érti, ez nem küzdelem!
Nem kell csatázni, háborúba menni,
csak érteni, hogy egy vagy énvelem.

Vedd csak észre a hétköznap csodáit,
az öröm apró, csillogó cseppjeit!
Mindazt a szépet, ami élni csábít,
amely a Földön már mennybe repít!

Együtt könnyebb lesz – hidd el – boldogulni!
Nyújtsd hát kezed, és gyere énvelem!
Az embernek szeretetet kell tanulni,
ennyiből áll az életegyetem!

Aranyosi Ervin © 2019-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Kis falumban, Budapesten,
egy szép nap a Földre estem,
lepottyantam magas égből,
ám nem tudtam még, mi végből.

Mi a dolga az embernek?
Vannak, akik célra lelnek?
Van, hogy utat keresgélnek?
Van, hogy keseregve élnek?

Amíg utad nem találod,
addig várod a halálod,
addig csak a túlélés hajt,
hogy elkerülj minél több bajt!

Ez lenne az élet célja?
Hogy az ember végig sírja?
Ezért nem kell leszületni,
csak, ha szeretsz feszült lenni.

Én a célom megtaláltam,
sok ember él a hazámban,
szemeiket nyitogatom,
nézzenek ki az ablakon!

Hallgassanak szép szívükre,
legyen vágyuk lelkük tükre,
akarjanak merni, élni!
A haláltól nem kell félni!

Egy iskola az életünk
és amikor ráébredünk,
hogy csupán tanulni jöttünk,
eloszlik a köd fölöttünk.

El kezdünk majd tisztán látni,
egymással is jobban bánni!
Vágyainkat végigvinni,
az életvízéből inni.

Szeretni kell megtanulnunk,
s nem akadály ebben múltunk,
a jövőtől sem kell félni,
mindig csak a mában élni.

Mindőnknek van küldetése,
nincs a sorsunk kőbe vésve.
Gondolattal alakítjuk,
ahogy magunkat tanítjuk.

Ha meglelem küldetésem,
rögtön saját sorsom élem,
onnantól csak rajtam múlik,
létem mily hosszúra nyúlik.

Mert míg engem cél vezérel,
Isten támogat kezével,
megad mindent, mire vágyom,
s én teremtem a világom!

Aranyosi Ervin © 2019-11-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Találtam egy szotyolát,
micsoda szerencse,
Ez lesz ma a vacsorám,
ha eljön az este.
Kirágom a héjából,
eszegetem kéjjel,
ám a héját sem szórom
az erdőben széjjel.
Csak az ember szemetel,
szennyezi világát,
jobb is hogyha nem teszi
ide be a lábát!

Aranyosi Ervin © 2019-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2019-11-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2019-10-16.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin © 2019-08-31
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Építettem egy nagy bárkát,
mert már jön a vízözön.
A jó Isten súgott nékem,
ezt hálásan köszönöm!

Meghívtam hát szeretettel,
minden állatból egy párt,
hogy hajómon vészeljék át
a végzetes szökőárt.

A hajóm is szépen megtelt,
mikor a víz leszakadt.
Biztonságban elhelyeztem
minden emlőst, s madarat.

Túléltük és én megtettem,
mit az ember tehetett.
Tetteimet vezérelte
a jóság, s a szeretet.

Talán eztán szebb világ jön,
újra éled a remény,
Az emberi sötétségben
felgyullad a lámpafény.

Elvonult az özönvíz
és végre partot érhetünk.
Gondolkozzunk, a természet
mit taníthatott nekünk!

Ám ha ebből sem tanulunk,
mivé válik a világ?
Megrázza a Föld majd magát,
s nem lesz több gondja mi ránk!

Aranyosi Ervin © 2019-08-23
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

A kígyó egy nagyon-nagyon hosszú állat,
hosszabb, mint akármely ugráló kötél.
Elég földhözragadt, nem is növeszt lábat.
Részeg módra járva, cikk-cakkozva él.

Patikák tábláin nyújtogatja nyelvét,
hiszen a sok gyógyszer méreggel teli.
Könnyedén felrúgja a barátság elvét,
s ki barátnak hiszi, keblén melengeti.

Olyan hasoncsúszó, ki magát többre tartja,
alulról nézi le az ellenfelét.
Hüllői mivoltát takarni akarja,
ha lát, ki is gúnyol, nyelvet ölt feléd.

Van, ki a hátából szíjat is hasíthat,
vagy akár kihúzza a méregfogát.
Szuggesztív nézése vonzhat, vagy taszíthat,
s kit megmar, az túlvilágra nyafog át.

Van, hogy örömében bőréből kibújik,
levetett helyére, újabbat növeszt.
A tudatlan állat, kígyóbőrbe bújik,
ha óriás a kígyó, gyakran teszik ezt.

Vannak kicsi kígyók, s vannak óriások,
akad köztük mérges, s végtelen nyugodt.
Vannak emberben is kígyóhasonmások,
a jellemük ilyen, és ez köztudott…

Aranyosi Ervin © 2019-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Minek neked lélekbúvár
(kutyabeszéd)

Minek neked lélekbúvár?
Nem segíthet rajtad!
Rendet tenni nem tud benned,
te meg azt akartad!

Szerencséd van, velem jól jársz,
meggyógyítom lelked!
Mikor engem választottál,
gyógyszered meglelted!

Meggyógyítom a szívedet,
képes lesz szeretni.
Nem nagy dolog a fizetség,
elég megetetni.

A többiről gondoskodom,
emberibbé válhatsz,
megváltozol és onnantól
őrangyalnak állhatsz.

Növelem a türelmedet,
toleranciádat,
sétálni is elkísérlek,
s az javadra válhat.

Függőségek, rossz szokások
elmaradnak szépen.
Ha simogatsz békére lelsz
szíved közepében.

Tanulsz tőlem kedvességet,
hűséget, kitartást,
ha mázlid lesz, könnyen találsz
így majd asszonypajtást!

Ezek után lélekbúvár
minek kéne néked?
Rám találtál, hát áldhatod
a nagy szerencsédet!

Aranyosi Ervin © 2019-08-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Ha a napom elszáll,
hát jöhet a mesém!
Ma is útra keltem,
jó tündéremhez én.

Halljam, a történet
hogyan folytatódik,
sok csoda egymásra,
vajon, hogy rakódik.

Vajon a varázsló
mit talált ki végül,
remélem kiderül
a mai meséből!

– Jaj, ne aggódjon már –
szólt rá az asszonyra,
ne legyen ennyire
már elszontyolodva.

Itt hagyom a kutyát
a fiúért cserébe,
ő majd szeretetet
varázsol szívébe.

Az asszony most kezdett
igazán csak sírni:
– A drága kutyussal
sokra fogom vinni!

Hisz dolgozni nem tud,
csak házat őrizni,
a rengeteg munkát,
nem lesz kire bízni.

A mágus mosolygott,
ezen segíthetünk.
Van erre tudásunk,
mivel teremthetünk.

Csak egy varázsigét
olvass a kutyára,
s rögtön átváltozik,
meglásd, szegény pára.

Képzelj varázsgömböt
szíved közepébe,
s jelenjen meg benne
kedves fiad képe!

Vesd a pillantásod
erre a kutyára,
mondd ki a varázsszót
és várj a csodára!

– „ÁMMAIFSIKAJLÁV” –
ez lesz a varázsszó,
s rögtön varázsolt is
vele a varázsló!

Lám, a kutya egyből
emberré változott,
s azonnal két lábra
állni próbálkozott.

Rögtön csodát látott
a kis kunyhó népe,
a kutyusból lett
a fiú tükörképe.

Más tán nem is tudna
különbséget tenni,
csak egy anya szíve
képes észrevenni.

És a varázsló szólt:
– Téged fog szolgálni,
s hidd el a munkája
javadra fog válni.

Mikor reá nézel,
fiad jut eszedbe,
s érezheted azt,
hogy tőle vagy szeretve.

Ám őt minden este
varázsold majd vissza,
s kutyaként majd újra
a kutya vizét issza.

Éjszaka, míg pihensz,
őrzi majd a házat,
és reggel kezdődhet
újra a varázslat.

Ahhoz, hogy eb legyen,
másik varázsszó kell,
de csak megbirkózol
ezzel a kettővel!

A másik varázsszó
„ÉBBEZZOTLÁV” legyen,
s hagyd, hogy a varázslás
boldogabbá tegyen.

A hasonmás fiú
kutyává lett megint,
négy lábra állt újra,
a fajtája szerint.

Mi a jelentésük
a varázsszavaknak?
– kérdezte az asszony –
mert úgy látom hatnak.

Mért e két varázsszó?
Tudd meg a miért-et!
Olvasd visszafelé,
s akkor majd megérted!

A mára mért mesém
e pontnál elfogyott,
rám talált az álom,
s ahogy kell, elnyomott!

Aranyosi Ervin © 2019-07-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva