fény | Aranyosi Ervin versei

jan
10

Aranyosi Ervin: Szeretet és kétség

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: boldogság, dilemma, életben, érték, fény, kétség, lelkek, sötétség, szeretet 1 Comment

Császár Tamás festménye

Aranyosi Ervin: Szeretet és kétség

Látod ezt a képet? És milyennek látod?
Felfedezed rajta a nyílt boldogságot?
Vajon, a másik fél, a boldogság árnya,
ezt most megfejteni, az élet talánya?

Mert minden lélekben ott él e kettősség,
várva hogy a lelkek mind magukra öltsék.
Végül, hogy melyik győz, oly kevésen múlik,
– dilemma kísér el az életen túlig.

Tudod, minden ember szeretetre vágyna,
de hogyan kapja meg? Nincsen tudománya!
Mindenünket – mink van – mind-mind odaadnánk,
bármi is az ára, hadd vegyék el! Hagynánk!

S tudod, el is veszik, mert balga a lélek,
minden értékeset csupán pénzben mérnek!
Azt hiszed, a siker szeretetet hoz rád?
Vágyva megszereznéd, csak úgy eloroznád?

Pedig oly egyszerű, csak meglátnod kéne,
lelkedben ott ragyog a szeretet fénye.
Öltsed hát magadra, s kezd el adni, adni,
nem fog a világ sem sötétben maradni.

A szeretet a fény, lelked ragyogása,
s minden más élőben ott lakik a mása,
csak a lámpásokat kell felkapcsolgatni,
kezdj el a lelkedből szeretetet adni!

Figyeld, hogy fényétől menekül az árnyék,
nagy ám ez a világ, sok éhező vár még!
Koldusa a szívnek, szeretetnek, fénynek,
mert tudatlanságban, szeretetlen élnek.

Gyújtsunk végre gyertyát, apró, pici lángot,
melegítsünk szívet, szebbítsünk világot!
Meneküljön a fagy, lelkekből a kétség,
szeretet nyomában múljon a sötétség!

Aranyosi Ervin © 2017-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Van, aki szeret!

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, angyal, Aranyosi Ervin, fény, hang, kiskutyád, lelked, szeret, Van aki szeret!, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Van, aki szeret!

Te nem szereted önmagad?
Kutyádnak mégis csoda vagy!
Felnéz reád és istenít,
ez rajtad, mondd, mért nem segít?
Rajongva nézi szemedet,
szemében hűség, szeretet,
te vagy neki a hang, a fény,
földre szállt angyal, tünemény!
A kutyád látja lelkedet,
s minden hibát elnéz neked,
és bármit teszel, ő megbocsát,
és felvidít, ha sírni lát.
Légy büszke rá, kutyád szeret,
s boldog, hogy melletted lehet!

Aranyosi Ervin © 2017-01-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Karácsonyi szép üzenet

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: dísz, fény, hála, Jézus, karácsonyi, lelkünk, létünk, pénz, szép, szív, üzenet 8 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Karácsonyi szép üzenet

Karácsonyi napforduló fényt hoz életünkre.
Vajon ezt a fényt tükrözi a mi lelkünk tükre?
Gyertyát gyújtunk, énekelünk, „kisdedhez” beszélünk,
ám életünk akkor lesz szebb, ha majd szebben élünk.
Nem csak a fenyőfánk csillog, nem csak a dísz fénylik,
az emberek napjaikat fénylő szívvel élik.
Ám a jobb lét nem gazdagság, nem csillogás, ékszer,
Jézus utat is mutatott – példával – elégszer.
A szeretet útját járva, hiszem, jobb a létünk,
ha a szeretetünk terjed, már jobb útra léptünk.
De míg itt a pénz az isten, sosem lesz karácsony!
Ha a jó szándék hiányzik: – A szív jobbra váltson!
Öltöztesd fel a lelkedet szívvel-szeretettel,
legyen boldog, s egészséges végre minden ember!
Mosoly adja csillogását, az ünnepünk fényét,
öleljük át képzeletben a világ minden lényét!
S öleljük át két karunkkal, akiket elérünk!
Adjunk hálát teremtőnknek, hogy vagyunk, hogy élünk!

Aranyosi Ervin © 2016-12-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Engedd meg, hogy gyertyát gyújtsak!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: engedd meg, fény, gyertya, hit, jóság, remény, szeretet, világ 6 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Engedd meg, hogy gyertyát gyújtsak!

Engedd, hogy egy gyertyát gyújtsak,
gyertyát a szívedben!
Segíts azon, aki kint él,
kint a nagy hidegben!

Vigyél neki meleg ételt,
pokrócot, kabátot,
hogy az Isten melegével
szíve legyen áldott!

Gyújts egy gyertyát a szívében,
hittel és reménnyel,
legyél te az őrangyala
Isten kegyelmével.

Ne sajnáld a szereteted,
marad abból bőven,
Gyújtsál gyertyát a szívekben,
az új esztendőben!

Saját fényed világítson,
s legyen benned jóság,
változzon tőle a világ,
jöjjön szebb valóság!

A fényeddel utat mutass,
követendő példát,
Jézus benned újra éled,
szeretetét éld át.

Engedd meg, hogy gyertyát gyújtsak,
karácsonyi fénnyel,
bánj hát mától emberséggel
minden élőlénnyel.

Díszítsd fel az életedet,
szebbítsd a világot,
minden érző ember szíve
legyen fénnyel áldott!

Aranyosi Ervin © 2016-12-11.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Lelki kávé

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: ébredés, életedben, ember, fény, gondolatok, kávé, lelki, meghatároz 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Lelki kávé

Kezdd el kávéval a napod,
s kérlek, azt vedd észre:
– hogy a kávéd jótékonyan
hat az ébredésre…

Felnyitja a szemeidet,
s lám a fény beárad,
gondolatok ébredeznek,
nyílik kelléktárad.

Jó lenne már, lelki szinten,
ugyanígy ébredni,
életedben jó dolgokat
gyakran észrevenni.

Tudni, hogy a gondolatok
teremtik a sorsod,
napjaidban nem egy másik
lény ruháját hordod.

Gondolatok, hitrendszered
az, mi meghatároz.
Minden ember így vonz jót,
vagy rosszat önmagához.

Jól jönne egy „lelki kávé”,
s végre felébredni,
változtatva életünkön,
önmagunkká lenni!

Aranyosi Ervin © 2016-09-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Adj esélyt!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: adj esélyt, boldogság, célok, fény, lelked, lét, Önmagad, öröm, remény 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Adj esélyt!

Adj esélyt a mának,
az öröm áramának,
hagyd, hogy rád találjon,
és boldogsággá váljon!
Kísérjen hát a hála,
s az öröm cérnaszála
a jóval kössön össze,
szép szívedet fürössze!

Adj esélyt a létnek,
s kik lábnyomodba lépnek,
tanuljanak szeretni,
nincs más dolgod, csak ennyi!
Csupán csak tedd a dolgod,
hisz önmagadban hordod,
a holnap első képét,
az álmaid emlékét.

Adj esélyt a reménynek,
az átölelő fénynek,
mely gazdagítja lelked,
hogy jó utad megleljed!
Hogy arra menj, hol várnak,
hol rászorulók járnak,
szavad teremtsen szépet,
váljon jobbá az élet!

Adj esélyt önmagadnak,
s ha vágyak elragadnak,
sétálj az úton végig,
s emelkedj fel az égig!
Hited legyen a társad,
mert amíg célok várnak,
nincs okod keseregni,
tanulj hinni, szeretni.

Aranyosi Ervin © 2016-09-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hervadó őszben

Category: Állatok, természet Tags: avar, fény, hervadó, holt, kincs, lény, levél, Nyár, Ősz, remény, szél 1 Comment

Aranyosi Ervin: Hervadó őszben

Avart
kavart
az őszi szél.
Körül
röpül
a sok levél.

Amint,
ma mind
arról mesél,
a nyár
ma már
csak benne él.

A kincs
ma nincs
elásva még.
Elmés
termés
az eleség.

A nyár
ma már
halálra vált,
remény
helyén
csak őszt talált.

Hiszem,
s viszem
üzenetét,
holt lény
a fény,
minden setét…

Aranyosi Ervin © 2016-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
31

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Vedd fel a cipőmet…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: árnyék, célom, cipőmet, dolgomat, fél, fény, hegycsúcsok, irigyelnek, utam, védd 1 Comment

Aranyosi Ervin: Vedd fel a cipőmet…

Vedd fel a cipőmet, s járd az utam végig,
mert bár a hegycsúcsok felérnek az égig,
én is lent indultam, s dédelgettem álmom,
lent határoztam úgy, hogy végig csinálom!

Megkínlódtam én is szembefújó széllel,
gyakran úgy alakult, mennem kellett éjjel.
Minden félelmemet legyőztem én bátram,
s tettem a dolgomat, másra sose vártam.

Feljutottam végül és lent irigyelnek,
mutogatnak, szidnak, bántóan figyelnek.
Ám hiába, babért ott lent nem aratnak,
s míg én elől járok, mögöttem maradnak.

Csak aki elől jár, az ér ki a fényre,
árnyéka rávetül a lemaradt lényre,
kinek az ereje haragból virágzik,
akinek a lelke bús méregben ázik.

Ám, aki velem tart, felérhet a csúcsra,
s másokat vezethet, ha már megtanulta,
egy helyben topogva célba sosem érhet,
az árnyékban járva nem látja a szépet.

Vedd fel a cipőmet, indulj fel a hegyre,
gondolatod járjon célod körül egyre!
Bocsáss meg azoknak, kik árnyékban élnek,
nem érzik vonzását az éltető fénynek.

Aranyosi Ervin © 2016-08-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Végy példát a napról

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: derű, éjjel, erő, fény, fény-mosolyod, megszépül, megújul, nap, végy, virág 1 Comment

Aranyosi Ervin: Végy példát a napról

Mikor felkel a Nap, széttekint a tájon,
legelteti szemét a sok szép virágon,
aztán fényét osztja köztük szerte széjjel,
új erőre kapva, mert pihent az éjjel.
Ha te is pihentél, így kezdj majd új napba,
áraszd a derűdet minden pillanatban,
s meglátod a világ megújul, megszépül,
hívd fény-mosolyodat ehhez segítségül!

Aranyosi Ervin © 2016-08-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szeretetre vágyva

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: börtön, ember, félelem, fény, fontos, szeretet, tiszta, vágy, világ 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szeretetre vágyva

Szeretetre vágyva jövünk a világra,
keressük az utat más lelkek felé.
Vágyunk tiszta fényre, fénylő napsugárra,
s tenyerünket tesszük a szemünk elé.

Szívünkre is páncélt húzunk félelemmel,
ha bántanak mások, ne fájjon nagyon!
Szeretettel élni nem is mer az ember,
mert a csalódásra több az alkalom.

Másoktól kapott hit zár börtönvilágba,
s félelem tart rabként rácsai mögött.
Pedig csak rabmadár vagy egy kalitkában,
aki börtönébe önként költözött!

S lám, nyitva az ajtó, csak ki kéne lépni,
lelked tiszta fénye mutathat utat.
Meg kéne tanulni szeretetben élni,
ez, mit a tudomány sajnos nem kutat.

Ha tudnád, figyelmed mire fókuszáljad,
mi az, ami fontos, mi a lényeges.
Talán értékes nyom maradna utánad,
mit az emberiség régóta keres.

Szeretetre vágyva jövünk a világra,
ám a kor eszméje harcolni tanít.
Felnövünk, felejtünk, s a sikerre vágyva,
magunk mérgezzük meg hétköznapjaink!

Aranyosi Ervin © 2016-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Szeretet és kétség

Látod ezt a képet? És milyennek látod? Felfedezed rajta a nyílt boldogságot? Vajon, a másik fél, a boldogság árnya, ezt most megfejteni, az élet talánya?

Mert minden lélekben ott él e kettősség, várva hogy a lelkek mind magukra öltsék. Végül, hogy melyik győz, oly kevésen múlik, – dilemma kísér el az életen túlig.

Tudod, minden ember szeretetre vágyna, de hogyan kapja meg? Nincsen tudománya! Mindenünket – mink van – mind-mind odaadnánk, bármi is az ára, hadd vegyék el! Hagynánk!

S tudod, el is veszik, mert balga a lélek, minden értékeset csupán pénzben mérnek! Azt hiszed, a siker szeretetet hoz rád? Vágyva megszereznéd, csak úgy eloroznád?

Pedig oly egyszerű, csak meglátnod kéne, lelkedben ott ragyog a szeretet fénye. Öltsed hát magadra, s kezd el adni, adni, nem fog a világ sem sötétben maradni.

A szeretet a fény, lelked ragyogása, s minden más élőben ott lakik a mása, csak a lámpásokat kell felkapcsolgatni, kezdj el a lelkedből szeretetet adni!

Figyeld, hogy fényétől menekül az árnyék, nagy ám ez a világ, sok éhező vár még! Koldusa a szívnek, szeretetnek, fénynek, mert tudatlanságban, szeretetlen élnek.

Gyújtsunk végre gyertyát, apró, pici lángot, melegítsünk szívet, szebbítsünk világot! Meneküljön a fagy, lelkekből a kétség, szeretet nyomában múljon a sötétség!

Aranyosi Ervin © 2017-01-10. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Van, aki szeret!

Aranyosi Ervin © 2017-01-05. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Karácsonyi szép üzenet

Aranyosi Ervin © 2016-12-24. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Engedd meg, hogy gyertyát gyújtsak!

Engedd, hogy egy gyertyát gyújtsak, gyertyát a szívedben! Segíts azon, aki kint él, kint a nagy hidegben!

Vigyél neki meleg ételt, pokrócot, kabátot, hogy az Isten melegével szíve legyen áldott!

Gyújts egy gyertyát a szívében, hittel és reménnyel, legyél te az őrangyala Isten kegyelmével.

Ne sajnáld a szereteted, marad abból bőven, Gyújtsál gyertyát a szívekben, az új esztendőben!

Saját fényed világítson, s legyen benned jóság, változzon tőle a világ, jöjjön szebb valóság!

A fényeddel utat mutass, követendő példát, Jézus benned újra éled, szeretetét éld át.

Engedd meg, hogy gyertyát gyújtsak, karácsonyi fénnyel, bánj hát mától emberséggel minden élőlénnyel.

Díszítsd fel az életedet, szebbítsd a világot, minden érző ember szíve legyen fénnyel áldott!

Aranyosi Ervin: Lelki kávé

Kezdd el kávéval a napod, s kérlek, azt vedd észre: – hogy a kávéd jótékonyan hat az ébredésre…

Felnyitja a szemeidet, s lám a fény beárad, gondolatok ébredeznek, nyílik kelléktárad.

Jó lenne már, lelki szinten, ugyanígy ébredni, életedben jó dolgokat gyakran észrevenni.

Tudni, hogy a gondolatok teremtik a sorsod, napjaidban nem egy másik lény ruháját hordod.

Gondolatok, hitrendszered az, mi meghatároz. Minden ember így vonz jót, vagy rosszat önmagához.

Jól jönne egy „lelki kávé”, s végre felébredni, változtatva életünkön, önmagunkká lenni!

Aranyosi Ervin: Adj esélyt!

Adj esélyt a mának, az öröm áramának, hagyd, hogy rád találjon, és boldogsággá váljon! Kísérjen hát a hála, s az öröm cérnaszála a jóval kössön össze, szép szívedet fürössze!

Adj esélyt a létnek, s kik lábnyomodba lépnek, tanuljanak szeretni, nincs más dolgod, csak ennyi! Csupán csak tedd a dolgod, hisz önmagadban hordod, a holnap első képét, az álmaid emlékét.

Adj esélyt a reménynek, az átölelő fénynek, mely gazdagítja lelked, hogy jó utad megleljed! Hogy arra menj, hol várnak, hol rászorulók járnak, szavad teremtsen szépet, váljon jobbá az élet!

Adj esélyt önmagadnak, s ha vágyak elragadnak, sétálj az úton végig, s emelkedj fel az égig! Hited legyen a társad, mert amíg célok várnak, nincs okod keseregni, tanulj hinni, szeretni.

Aranyosi Ervin: Hervadó őszben

Avart kavart az őszi szél. Körül röpül a sok levél.

Amint, ma mind arról mesél, a nyár ma már csak benne él.

A kincs ma nincs elásva még. Elmés termés az eleség.

A nyár ma már halálra vált, remény helyén csak őszt talált.

Hiszem, s viszem üzenetét, holt lény a fény, minden setét…

Aranyosi Ervin: Vedd fel a cipőmet…

Vedd fel a cipőmet, s járd az utam végig, mert bár a hegycsúcsok felérnek az égig, én is lent indultam, s dédelgettem álmom, lent határoztam úgy, hogy végig csinálom!

Megkínlódtam én is szembefújó széllel, gyakran úgy alakult, mennem kellett éjjel. Minden félelmemet legyőztem én bátram, s tettem a dolgomat, másra sose vártam.

Feljutottam végül és lent irigyelnek, mutogatnak, szidnak, bántóan figyelnek. Ám hiába, babért ott lent nem aratnak, s míg én elől járok, mögöttem maradnak.

Csak aki elől jár, az ér ki a fényre, árnyéka rávetül a lemaradt lényre, kinek az ereje haragból virágzik, akinek a lelke bús méregben ázik.

Ám, aki velem tart, felérhet a csúcsra, s másokat vezethet, ha már megtanulta, egy helyben topogva célba sosem érhet, az árnyékban járva nem látja a szépet.

Vedd fel a cipőmet, indulj fel a hegyre, gondolatod járjon célod körül egyre! Bocsáss meg azoknak, kik árnyékban élnek, nem érzik vonzását az éltető fénynek.

Aranyosi Ervin: Végy példát a napról

Aranyosi Ervin: Szeretetre vágyva

Szeretetre vágyva jövünk a világra, keressük az utat más lelkek felé. Vágyunk tiszta fényre, fénylő napsugárra, s tenyerünket tesszük a szemünk elé.

Szívünkre is páncélt húzunk félelemmel, ha bántanak mások, ne fájjon nagyon! Szeretettel élni nem is mer az ember, mert a csalódásra több az alkalom.

Másoktól kapott hit zár börtönvilágba, s félelem tart rabként rácsai mögött. Pedig csak rabmadár vagy egy kalitkában, aki börtönébe önként költözött!

S lám, nyitva az ajtó, csak ki kéne lépni, lelked tiszta fénye mutathat utat. Meg kéne tanulni szeretetben élni, ez, mit a tudomány sajnos nem kutat.

Ha tudnád, figyelmed mire fókuszáljad, mi az, ami fontos, mi a lényeges. Talán értékes nyom maradna utánad, mit az emberiség régóta keres.

Szeretetre vágyva jövünk a világra, ám a kor eszméje harcolni tanít. Felnövünk, felejtünk, s a sikerre vágyva, magunk mérgezzük meg hétköznapjaink!

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Látod ezt a képet? És milyennek látod?
Felfedezed rajta a nyílt boldogságot?
Vajon, a másik fél, a boldogság árnya,
ezt most megfejteni, az élet talánya?

Mert minden lélekben ott él e kettősség,
várva hogy a lelkek mind magukra öltsék.
Végül, hogy melyik győz, oly kevésen múlik,
– dilemma kísér el az életen túlig.

Tudod, minden ember szeretetre vágyna,
de hogyan kapja meg? Nincsen tudománya!
Mindenünket – mink van – mind-mind odaadnánk,
bármi is az ára, hadd vegyék el! Hagynánk!

S tudod, el is veszik, mert balga a lélek,
minden értékeset csupán pénzben mérnek!
Azt hiszed, a siker szeretetet hoz rád?
Vágyva megszereznéd, csak úgy eloroznád?

Pedig oly egyszerű, csak meglátnod kéne,
lelkedben ott ragyog a szeretet fénye.
Öltsed hát magadra, s kezd el adni, adni,
nem fog a világ sem sötétben maradni.

A szeretet a fény, lelked ragyogása,
s minden más élőben ott lakik a mása,
csak a lámpásokat kell felkapcsolgatni,
kezdj el a lelkedből szeretetet adni!

Figyeld, hogy fényétől menekül az árnyék,
nagy ám ez a világ, sok éhező vár még!
Koldusa a szívnek, szeretetnek, fénynek,
mert tudatlanságban, szeretetlen élnek.

Gyújtsunk végre gyertyát, apró, pici lángot,
melegítsünk szívet, szebbítsünk világot!
Meneküljön a fagy, lelkekből a kétség,
szeretet nyomában múljon a sötétség!

Aranyosi Ervin © 2017-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2017-01-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2016-12-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Engedd, hogy egy gyertyát gyújtsak,
gyertyát a szívedben!
Segíts azon, aki kint él,
kint a nagy hidegben!

Vigyél neki meleg ételt,
pokrócot, kabátot,
hogy az Isten melegével
szíve legyen áldott!

Gyújts egy gyertyát a szívében,
hittel és reménnyel,
legyél te az őrangyala
Isten kegyelmével.

Ne sajnáld a szereteted,
marad abból bőven,
Gyújtsál gyertyát a szívekben,
az új esztendőben!

Saját fényed világítson,
s legyen benned jóság,
változzon tőle a világ,
jöjjön szebb valóság!

A fényeddel utat mutass,
követendő példát,
Jézus benned újra éled,
szeretetét éld át.

Engedd meg, hogy gyertyát gyújtsak,
karácsonyi fénnyel,
bánj hát mától emberséggel
minden élőlénnyel.

Díszítsd fel az életedet,
szebbítsd a világot,
minden érző ember szíve
legyen fénnyel áldott!

Kezdd el kávéval a napod,
s kérlek, azt vedd észre:
– hogy a kávéd jótékonyan
hat az ébredésre…

Felnyitja a szemeidet,
s lám a fény beárad,
gondolatok ébredeznek,
nyílik kelléktárad.

Jó lenne már, lelki szinten,
ugyanígy ébredni,
életedben jó dolgokat
gyakran észrevenni.

Tudni, hogy a gondolatok
teremtik a sorsod,
napjaidban nem egy másik
lény ruháját hordod.

Gondolatok, hitrendszered
az, mi meghatároz.
Minden ember így vonz jót,
vagy rosszat önmagához.

Jól jönne egy „lelki kávé”,
s végre felébredni,
változtatva életünkön,
önmagunkká lenni!

Adj esélyt a mának,
az öröm áramának,
hagyd, hogy rád találjon,
és boldogsággá váljon!
Kísérjen hát a hála,
s az öröm cérnaszála
a jóval kössön össze,
szép szívedet fürössze!

Adj esélyt a létnek,
s kik lábnyomodba lépnek,
tanuljanak szeretni,
nincs más dolgod, csak ennyi!
Csupán csak tedd a dolgod,
hisz önmagadban hordod,
a holnap első képét,
az álmaid emlékét.

Adj esélyt a reménynek,
az átölelő fénynek,
mely gazdagítja lelked,
hogy jó utad megleljed!
Hogy arra menj, hol várnak,
hol rászorulók járnak,
szavad teremtsen szépet,
váljon jobbá az élet!

Adj esélyt önmagadnak,
s ha vágyak elragadnak,
sétálj az úton végig,
s emelkedj fel az égig!
Hited legyen a társad,
mert amíg célok várnak,
nincs okod keseregni,
tanulj hinni, szeretni.

Avart
kavart
az őszi szél.
Körül
röpül
a sok levél.

Amint,
ma mind
arról mesél,
a nyár
ma már
csak benne él.

A kincs
ma nincs
elásva még.
Elmés
termés
az eleség.

A nyár
ma már
halálra vált,
remény
helyén
csak őszt talált.

Hiszem,
s viszem
üzenetét,
holt lény
a fény,
minden setét…

Vedd fel a cipőmet, s járd az utam végig,
mert bár a hegycsúcsok felérnek az égig,
én is lent indultam, s dédelgettem álmom,
lent határoztam úgy, hogy végig csinálom!

Megkínlódtam én is szembefújó széllel,
gyakran úgy alakult, mennem kellett éjjel.
Minden félelmemet legyőztem én bátram,
s tettem a dolgomat, másra sose vártam.

Feljutottam végül és lent irigyelnek,
mutogatnak, szidnak, bántóan figyelnek.
Ám hiába, babért ott lent nem aratnak,
s míg én elől járok, mögöttem maradnak.

Csak aki elől jár, az ér ki a fényre,
árnyéka rávetül a lemaradt lényre,
kinek az ereje haragból virágzik,
akinek a lelke bús méregben ázik.

Ám, aki velem tart, felérhet a csúcsra,
s másokat vezethet, ha már megtanulta,
egy helyben topogva célba sosem érhet,
az árnyékban járva nem látja a szépet.

Vedd fel a cipőmet, indulj fel a hegyre,
gondolatod járjon célod körül egyre!
Bocsáss meg azoknak, kik árnyékban élnek,
nem érzik vonzását az éltető fénynek.

Szeretetre vágyva jövünk a világra,
keressük az utat más lelkek felé.
Vágyunk tiszta fényre, fénylő napsugárra,
s tenyerünket tesszük a szemünk elé.

Szívünkre is páncélt húzunk félelemmel,
ha bántanak mások, ne fájjon nagyon!
Szeretettel élni nem is mer az ember,
mert a csalódásra több az alkalom.

Másoktól kapott hit zár börtönvilágba,
s félelem tart rabként rácsai mögött.
Pedig csak rabmadár vagy egy kalitkában,
aki börtönébe önként költözött!

S lám, nyitva az ajtó, csak ki kéne lépni,
lelked tiszta fénye mutathat utat.
Meg kéne tanulni szeretetben élni,
ez, mit a tudomány sajnos nem kutat.

Ha tudnád, figyelmed mire fókuszáljad,
mi az, ami fontos, mi a lényeges.
Talán értékes nyom maradna utánad,
mit az emberiség régóta keres.

Szeretetre vágyva jövünk a világra,
ám a kor eszméje harcolni tanít.
Felnövünk, felejtünk, s a sikerre vágyva,
magunk mérgezzük meg hétköznapjaink!