Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Álmodjatok szépeket!

álmodjatok szépeket
Aranyosi Ervin: Álmodjatok szépeket!

Álmodjatok csak szépeket,
s a valóság is szép lehet!
Ragadjon el a képzelet,
s éljetek boldog életet!
És játszatok szép szerepet,
motiváljon a szeretet!

Játsszatok egy közös mesét,
s lábatok földi mennybe lép,
álom, s valóság, egyre megy,
ketten vagytok, az egy meg egy:
egy kiskutya és egy gyerek,
világotok így lett kerek!

Aranyosi Ervin © 2016-01-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szívek szabója

A szívek szabójaAranyosi Ervin: A szívek szabója

Élt egy szabómester, szíveket foltozott.
Hozzá a sok ember, sok-sok munkát hozott.
Mert a szép szívüket sok sérelem érte,
s bár a szabó bérét vastagon megkérte,
ki sem látszott sajnos, a temérdek munkából,
s a szabóműhelytől egy nap sem volt távol.
Nagyon unta pedig e monoton munkát.
Mindig csak ugyanaz! Hidd el, te is unnád!

Kíváncsi lett tehát, a szívet mi bántja,
mi okozza vesztét, mért romlik el pántja?
Hová lesz belőle a sok tiszta érzés,
mért ül ki színére megszakadás, vérzés.
Miért változik meg mesés dobbanása,
s amikor kiürül, a csend koppanása
mért okoz fájdalmat, úgy hogy belé szakad,
ez a sok fájdalom, vajon miből fakad?

Egy napon úgy döntött, utána jár végre,
miért fáj a sok szív, miért hullik vére.
Letette a munkát, bezárta a boltot,
s indult, hogy megnézze, a szív mért nem boldog.
Álruhában járta végig a világot,
feljegyezte sorban, amit útján látott.
Sok magányos szívvel hozta össze sorsa,
amiből hiányzott a szeretetmorzsa.

A hit, a bizalom elfogyott belőlük,
szeretetlenséget láthatott csak tőlük.
Haraggal és dühvel, méreggel bélelték,
nem csoda, párjukat sehogyan sem lelték.
Irigység és önzés, félsz uralta őket,
látott férfiakat, hitet vesztett nőket,
a szívük mélyéről, a szeretet hiányzott,
szomorúság, bánat mételye virágzott.

Mind a pénzt hajszolta, s jónak lenni féltek,
bezárták szívüket, s mind maguknak éltek.
Kedves ölelésben sohasem volt részük,
elromlott motorjuk, legfontosabb részük.
És a szabó tudta, szükségük van másra,
nem csak szívcserére, vagy kijavításra:
a sok embert inkább tanítani kéne,
a szeretet tudása mindükre ráférne.

Nem aludt éjszaka, s mit hozott a reggel?
Körülvette magát sok-sok kisgyerekkel.
Árva kis lelkeket fogadott magához,
és ekképpen kezdett újra a dolgához.
Minden megfoltozott szívhez járt egy gyermek,
aki akkor boldog, ha reá figyelnek.
Hitte hogy a jó szív csak azon fog múlni,
képes-e gazdája a gyermektől tanulni.

Mert a kisgyerekek tiszta szívvel élnek,
szeretetet adnak, ölelést cserélnek,
mosollyal, hálával gyógyítják a szívet,
tőlük lesz boldogabb, nyíltabb a tekintet.
És Ők nem csak adnak, szeretetet várnak!
Otthonban, és szívben meleget csinálnak.
Örömmel lelkedet szép fehérre festik,
s meggyógyul a szíved, ha figyelsz rá estig.

Mert, ha az emberek megtanulnak adni,
és begyógyult szívük képes befogadni,
mikor egész évben van öröm-ajándék,
s nem csak karácsonykor ébred fel a szándék,
akkor szív-szabóra soha nem lesz szükség,
szeretettel telve a szép szívek büszkék.
Végre, a jósággal telik meg világunk,
mikor egész évben csupa jót kívánunk!

Aranyosi Ervin © 2015-12-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Erdei tündér

az erdő kis tündére
Aranyosi Ervin: Erdei tündér

Minden erdő tündér lakta!
Lehet a tündér falatka,
varázs erő él szívében.
Mosdik csermely friss vizében,
tisztás szélén lejti táncát,
mosolyából fonja láncát,
s kit a jó szándék vezérel,
megvédi azt két kezével.

Elbűvöl és elvarázsol,
és ha éppen fára mászol,
vigyáz rád, hogy le ne essél,
hogy egy jó fogást keressél.
Varázspálca a kezében,
napfény csillog szép szemében,
ám többnyire láthatatlan,
ritkán jár tündéralakban.

Látható a gyerekeknek,
kik még őszintén szeretnek,
kik a mesékben még hisznek,
akik neki álmot visznek.
Az álmot valóra váltja,
hadd örüljön kis barátja,
mert arra való az álom,
– elképzelem, megcsinálom…

Minden erdőben van tündér.
– Rég láttalak, hová tűntél?
Én gyerekként láttalak már!
De erdőnként más alak vár.
Akad kicsi, akad nagy is,
van jóságos, olyan „Nagyis”,
s akad óriás, akad törpe,
de mind kedves, nem csal tőrbe.

Ezért, ha az erdőt járod,
tudd, hogy ott vár egy barátod,
s kedvence a gyermek ének,
ajándék a szép szívének.
Ám a dal csak halkan szóljon,
s várj, hogy Ő is válaszoljon!
Hallgasd a gyönyörű hangját,
mely elbűvöl baglyot, hangyát.

Elvarázsol minden élőt,
elfutót és utolérőt.
Fűben és fában lakókat,
állatokat és manókat,
s mindazt, ki az erdőt járja,
kinek van, vagy nincsen párja.
Kinek szíve tiszta, s élő.
Megmutatja, hogy tündér Ő!

Aranyosi Ervin © 2015-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A farkas és a fehér rózsa (Veress Hajnalka Andrea meséje nyomán)

aranyosi_ervin-a_farkas_es_a_feher_rozsa
Aranyosi Ervin: A farkas és a fehér rózsa

(Veress Hajnalka Andrea meséje nyomán)

Honnan került oda? Senki nem tudhatta!
Ám egyszer csak ott volt, lám, az Istenadta.
Egy gyönyörű rózsa, tisztán, hófehéren,
a tisztás közepén, pázsit-puha réten.
Egy gyönyörű virág, semmiből teremve.
A farkas volt az, ki rögtön észrevette,
s gondolta: – Milyen szép, óh, mennyire kecses,
csodálatos példány, szinte tökéletes.

 S jött a többi állat, ők is felfedezték,
lassan körbejárták, de nemigen szerették:
– Milyen kis egyszerű – mondta rá a páva
– színtelen, pórias, nincs jól eltalálva!
– Olyan közönséges – mondta a keselyű
– csupa szomorúság, se vígság, se derű!
Az öreg, csúf madár lenézően mondta,
kopaszsága virult, ahogy rikácsolta:
– Nézzétek, hogy néz ki, nem szégyelli magát?
Nem elég a látvány, érzitek a szagát?

Farkas a fák közül figyelte csak őket,
a gúnyolódókat, az incselkedőket.
– Mind ilyenek vagytok – gondolta magában
– nem értékelitek a csodát a világban.
Nem veszítek észre a kecsest, a szépet,
nem viselitek el, lám, a szerénységet.
Féltek mind a világ szép tükrébe nézni,
nem hagyva lelketek széptől megigézni.

 Megjött a vaddisznó, megjelent a róka,
s képét a medve is végül odatolta,
s mindnek volt rossz szava a szegény rózsára,
gúnyesőben ázott, bizony, szegény pára.
– Hát ez meg micsoda? – fanyalgott a róka
– ily rondát nem láttam születésem óta!
És mit keres pont itt? Ki engedte ide?
Azt hiszi magáról, lesz neki irigye?
S horkant a vaddisznó – Csúnya és útban van!
Csak kerülgethetjük minden pillanatban. –
S lám a szegény rózsa fejét lehajtotta,
a bánat a szívét búval borította.
A szirmai közül, mintha könnycsepp lenne,
vízcsepp hullt a földre, bánatként peregve.
És a farkas nézte, s gondolta magában:
– Nem veszitek észre, hogy sír fájdalmában?
Miért kell bántani, minden rossz szót érez.
A gúny összepiszkít, mindent összevérez.

– Nem tudom szeretni – dörmögte a medve,
s nyúlt a rózsa felé – legyen letépkedve!
Le is hajolt hozzá, kitépje a „csúnyát”,
ám, ekkor egy tövis megszúrta az ujját.
Nézzétek csak mit tett! – s mutatta a mancsát,
s kimondta a harag halálos parancsát:
– Ki kell ezt irtani, mert szörnyen veszélyes,
tapossuk a földbe, most már esedékes! –
Vaddisznó rárontott, megtaposva testét,
és a többi tapsolt, nagy boldogan lesték,
ahogy azt, ki más volt, tán szebb, mint a többi,
nem hagyták már tovább fényben tündökölni!

 És a farkas nézte, s üvölteni vágyott:
– Elpusztították e gyönge, kis virágot!
Csak, mert más volt mint ők, különleges lélek!
Mert, ami szokatlan, attól egyként félnek?!
S mikor azok később elhagyták a rétet,
a halott rózsához még közelebb lépett,
a megölt virágot lassan felemelte,
gyengéden, kímélve a szájába vette,
s elügetett véle, saját odújához,
szerény, titkot rejtő, árva hajlékához.
Egy kis gödröt kapart, majd belefektette,
egy szép imádságot mondott el felette.
– Isten veled rózsa, nem érdemeltek meg,
hiába virultál, nemigen szerettek…
Miközben temette, sírt érte a lelke,
mintha önmagából egy részt eltemetne.

Másnap szomorúan, egy új napra ébredt,
hajlékát elhagyta, s aztán nagyot nézett.
Nem hitt a szemének, lám csak csoda várta,
mitől álmos szemét még nagyobbra tárta.
Mert a fehér rózsa, ott pompázott szépen,
ahová temette, háza közelében,
Oly csodálatos volt, milyet még nem látott,
rajta harmatcseppek formáltak gyémántot,
szirmain csillogtak a reggeli fényben,
ámulatot keltve a farkas szívében.
A farkas csak állt ott, némán, meghatottan,
egy isteni csoda vált valóra ottan.
Most történt először vele életében,
hogy sírt, s örömkönnyek gyűltek a szemében.

 Lám, az együttérzés, mily csodára képes.
Örömökre lelni, mindig lehetséges.
Ha nem csordaösztön, s nem érdek szabályoz,
ha nem igazodsz a többség „igazához”.
Mikor engeded, hogy a szíved vezessen,
hagyod, hogy önzetlen másokat szeressen,
akkor csoda érhet, mikor nem is várod,
így teremt a vágyad csodás, szebb világot!

Aranyosi Ervin © 2015-05-28.
A vers  és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Csókolj meg és macska leszek!

Festmény: Hartman Anikó

Aranyosi Ervin: Csókolj meg és macska leszek!

Szeretnél egy csodát, úgy, mint a mesében?
Szívesen lennél egy hercegnő helyében?
Látod ezt a békát? Meg kéne csókolnod,
s meglátod, az Isten felviszi a dolgod!

Ha hercegre nem is, egy cicára lelhetsz,
ha a zöld békára csókokat lehelgetsz!
Macskává változik, béka nem maradhat,
legalább egy esélyt adhatnál magadnak!

Mert ugye egy béka, csak unalmas “holmi”,
nem képes szeretni, nem tud dorombolni!
A cicával könnyebb a hercegre várni,
vagy egy másik cicát könnyebb megtalálni!

Ha megcsókolsz, ígérem, macskává változom,
s álmaid hercegét neked majd elhozom,
hogy ő szerelmével téged kényeztessen,
álmodó szívedbe szép szerelmet fessen!

De egyet ígérj meg, ha eljön a herceg,
a cicád örömét naponta megszerzed,
ugyanúgy szeretgetsz, ahogy eddig tetted,
én meg itt maradok örökre melletted!

Sőt lesz másik cicád, nekem is lesz párom,
akivel napközben, a palotád járom,
akivel játszhatok, akit szerethetek,
amíg a figyelmed leköti herceged.

Szeretnél egy csodát? Csókold meg a békát,
és amit meséltem, egytől egyig éld át.
Mert jó tett helyében, megjutalmaz macskád,
jól kitervelt terve bűverővel hat rád!

Aranyosi Ervin © 2015-05-17.és 2021. 06.01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Törpemese

Aranyosi Ervin: Törpemese

Aranyosi Ervin: Törpemese

Törpeváros, gombaházak ablakában fény ragyog.
Amikor az erdőt járom, az óriás én vagyok!

A gombákat jól megnézem, nem szedem le, ha lakott!
Figyelem, hogy tettek-e rá ajtót, avagy ablakot?
Nem bántom a kis törpéket, ők sem ártanak nekem,
és ha látok néha egyet, kíváncsian figyelem.
Ha észrevesz, integetek, így kívánok szép napot.
Ő is visszaint illendőn, s meglenget egy kalapot.
– Azért szólok, ha erdőn jársz, lábad elé jól figyelj!
Ha törpét látsz, s gombaházat, lépésedre jól ügyelj!
Szeretettel figyeld őket, csodáld apró életük,
hidd el, – jó, hogy ők is vannak, gazdagabb a lét velük!

Aranyosi Ervin © 2014-03-03.

A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin. Álom Manó eltévedt…

Aranyosi Ervin: Álom Manó eltévedt

Az imént egy manót láttunk, álomport szórt szerteszét.
– Kora reggel álom manó elvesztette az eszét?
Este már volt jelenése, aludtunk is rendesen.
Egész éjjel arra vártunk, hogy végre reggel legyen.

Semmi kedvem elaludni, de már sajnos ásítok.
Hogy kapcsoljam ki a manót, sajnos ez a zár titok.
Úgy szeretnék kutyusommal önfeledten játszani.
Kergessétek el a manót, ne is tudjon látszani!

Aranyosi Ervin © 2014-01-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A megijesztett nyúl

a megijesztett nyúlAranyosi Ervin: A megijesztett nyúl

Cézár barátom mellettem feküdt,
s a valóság egy percre tovatűnt.
Meséltem neki egy történetet,
s mikor a mese odáig érkezett,
hogy: – Nyúl fut a réten… – lám csak az ebadta,
úgy mintha látná, tüstént megugatta.
S hiába mondtam: – Csitt, ez csak mese,
s nem igaz tán, még a fele se!
Drága kutyám csak ugatott tovább,
s a mesenyúl ugrott is akkorát,
s kapta magát, oly gyorsan elszaladt,
hogy mesénkben már nyoma sem maradt…

Majd jött az éj, s Cézárom álmodott,
Futott a réten kereste a nyulat.
Majd megtalálva, a nyúlra frászt hozott,
s láttam álmában milyen jól mulat.
A nyúl felugrott, s gyorsan futni kezdett,
Cézár nyomában futott lelkesen.
A játékban csupán ez volta a kezdet,
s nem tudta azt, hogy álmát meglesem.
A kutyám gyorsabb volt ám, mint a nyúl,
könnyen beérte, s felette megállt,
s a nyúl lapult, s megbújt ártatlanul,
mert menedéket többé nem talált.
Cézár leült és nézte csendesen,
meghatotta  az apró nyafogó.
Majd megpaskolta hátát kedvesen:
– Na, nyuszikám, most te vagy a fogó!

Aranyosi Ervin © 2014-01-01
  A vers megosztása, másolása,
  csak a szerző nevével és a vers címével
  együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álom-mese

 

parazsloAranyosi Ervin: Álom-mese

Álomország tengerpartján,
egy manógyár működött.
Kis manócskák gyártották
az álmot hozó mű-ködöt.
Ám a mű-köd nem olyan volt,
mint egy hűvös lehelet,
hanem olyan, mely elaltat,
minden álmos gyereket.

Meglátod, majd mesém végén,
álom manó rád talál,
álomködöt fúj szemedre,
s elszenderülsz mára már.
Amíg alszol, álom manó
vigyáz majd az álmodra,
s úgy érzed, hogy akit szeretsz,
mind ott lesz majd álmodban.

Feküdj csak le, s a párnádra
hajtsd le buksi fejedet.
Megérkezett manóktól,
az álmot hozó lehelet.
Karod, lábad elnehezül,
lecsukódik a szemed,
meseszánján megérkezik,
a jó öreg Képzelet.

Ő fog most már elkísérni
végig, hosszú utadon.
Sok kalandban lesz majd részed,
s elkerül az unalom.
Ülj csak fel a meseszánra,
– messzi földre elrepít,
bejárhatod a világot,
– vissza sem térsz reggelig!

Száll a szánkó, mert húzza egy
tűzről pattant, parázs ló,
– kit az égen, fent repülni,
tanított egy varázsló.
Megkerülitek a Holdat.
A Hold fénye nem vakít.
S lám a Holdon megpillantasz,
integetni valakit.

Olyan ismerős az arca,
– ugyanolyan, mint neked,
és most végre felismered,
– tükörképed integet!
Visszaintesz, – ám a szánkó
tovább repül, meg nem áll.
A Tejúton száguld veled,
mintha csillag lenne már.

Hullócsillag, ami repül,
csak hát éppen felfele.
Álomország határáig
eképp juthatsz el vele.
Álomország kapujában
várnak már az angyalok.
Egyik zenél, hárfán játszik,
másik körbeandalog.

A szemében mosoly bujkál,
szemedbe néz, s felkacag.
Felkap, feldob, és te repülsz,
mint az égi madarak.
Együtt szálltok fenn az égen,
Te, s persze az angyalok.
Álomország túl nagy ahhoz,
hogy bejárhasd csak gyalog!

Repülsz, repülsz könnyű szárnyon,
elrepít a képzelet.
Tudod milyen boldog lennék,
ha ott lehetnék én veled?
Ám most te rád vár a csoda,
Álomország téged vár.
Manócskák nyüzsögnek benne,
mulatnának régen már.

Angyal zenekar, ha játszik,
minden lélek táncra kel.
A meghívód meseszán volt,
így jöttél e bálba el.
Szól a zene, indul a tánc,
sok sok kis láb toporog,
kéz a kézben körtánc indul,
minden szív együtt dobog.

Könnyed lépés jobbra-balra,
oly gyorsan meg tanulod.
Másoknak is tanítsd majd meg,
ha emlékszel, ha tudod.
Forog a tánc körbe-körbe,
varázsos a pillanat,
gyorsan szállnak itt az órák,
sajnos időd elszaladt.

Megérkezik álomszánod,
és az öreg Képzelet.
Csomagold be ezt az álmot,
s otthon elmesélheted.
Visszaülsz a meseszánra,
parázs lovad szállni kezd.
Leszánkáztok a Tejúton,
jó volt kipróbálni ezt!

Lassan, lassan földet értek,
s véget ér az éjszaka
Kedveskedve ébresztget
az Anyukádnak szép szava.
Reggelinél meséld majd el,
merre jártál álmodban,
bár lehet, hogy ezt a mesét
én is csak úgy álmodtam…

Aranyosi Ervin © 2013-12-24
A vers és a kép megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével együtt lehetséges
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cicavízió

Aranyosi Ervin: Cicavízió

Bekapcsolom a gépemet,
s nézek régi filmeket!
Cica Mica, Böbe baba,
a meséből integet.
Morzsa kutya, és Manócska,
Mazsola és a Tádé,
– mennyi kedves szép történet,
azt hiszem mind apámé!
Annyi szépre tanították
egykor még a gyereket.
Kedves is volt, vicces is,
és minden gyerek nevetett!
Nem is nézem már a tévét,
gyereknek az nem való!
Nevetséges, mint a huszár
kit ringat egy hintaló…

Aranyosi Ervin © 2013-11-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva