Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

nov
16

By

Aranyosi Ervin: Nyitott könyv a természet

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Nyitott könyv a természet

Nyitott könyv a természet,
csak olvasnod kell benne!
Ha értenéd szép szavait,
sokkal könnyebb lenne!
Ha tudnád a Nap járását,
a Holdnak fogyását,
s nem figyelnéd a szomszédod
örök nyafogását!

Ha kinyitnád ezt a könyvet,
értenéd a létet!
Megtalálnád lelked titkát,
a világmindenséget!
Rájönnél, hogy mit kell tenned,
milyen úton járnod,
ha keresed a jó választ,
benne megtalálod!

Menj hát ki a természetbe,
olvasd el a könyvét!
A megértés lemoshatja
az emberek könnyét!
Ne erőlködj, csak engedd meg,
hogy a lélek hasson,
hogy virágod a lelkedben
könnyen kinyílhasson!

Jó lenne már megérteni
sok íratlan törvényt,
ami ott van szemünk előtt,
nem kavarva örvényt.
Kerülni az erőszakot,
mással együtt élni…
Legyél része a világnak,
s nincsen okod félni!

Nyitott könyv a természet,
de nem figyelünk rája,
pedig annyi bölcsességet
őriz minden fája!
Még a fű is csendesen nő,
észrevétlen szinte,
mert az élet igazságos,
és nagyon őszinte.

Nyitott könyv a természet,
csak tanulj már belőle!
Annyi mindent elleshetnénk,
átvehetnénk tőle.
De mi egyre távolodunk,
nem törődünk véle,
nem figyeljük szépségeit,
nem nézzük, hogy él-e?

Lassan-lassan bezáródik,
minden kővé válik,
amiről a vakolat is
lassanként lemállik.
Betonpuszták, sivatagok,
műanyagok, gépek
maradnak csak az embernek,
s múltba vivő képek.

Pénz és tárgyak, halott dolgok,
értéktelen holmik
izgatják az embereket,
és a Föld halódik.
Szegényessé lesz a lélek,
bár dúskál a pénzben,
ám júdás-pénz nem boldogít,
ezt is tartsuk észben.

Kimegyek a természetbe,
fellapozom könyvét,
s megpróbálom eltüntetni
lelkem ezer könnyét…
Hogyan tudnánk vigyázni rá?
Ez lenne a dolgunk!
De nem teszünk semmit érte,
csupán morgolódunk!

A természet nyitott könyve,
hogyha becsukódik,
nem látunk majd élőt többé,
nem látunk valódit.
Álvilágban, álruhában,
álarcot viselve,
lesz az emberiség sorsa
gúnyosan betelve…

Aranyosi Ervin © 2018-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
3

By

Aranyosi Ervin: Elalszanak a Tisza fái

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Festmény: Forgóné Vera

Aranyosi Ervin: Elalszanak a Tisza fái

Elmúlt a nyár, a Nap vére a fákra folyt.
Zöld színük bebarnult, vörösre fakult.
Millió levél még éli azt az álmot,
de lassacskán elalszik a nem túl régi múlt.

Madárdal emlékét őrzik a szívükben
és a tiszavirág röpke ünnepét.
Bronzzá aszalódó levelek peregnek,
s szállnak a szél hátán lengén szerteszét.

Lám, egy pillanatra megáll minden élet,
és az elmúlásnak hírén elmereng.
A Nap megfakultan bámulja az égről,
s lassan, álmodozón tovább ténfereg.

Csónakok a vízen lágyan ringatóznak,
nyári kalandvágyuk szálkásan kopott.
Tán új tavaszt várnak – csendben, elmerülve –
ami a folyóra életet hozott…

Partokat övező fáink elpihennek,
erőt kell gyűjteni, míg itt lesz a tél!
Felkészül a világ az újjászületésre,
s majd akkor feléled minden, ami él.

Lassan az enyészet veszi át uralmát,
elgyengül a világ, pislákol a fény.
Csak a szívek mélyén, s magok belsejében,
éli túl a telet a teremtő remény!

Aranyosi Ervin © 2018-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
28

By

Aranyosi Ervin: Holdfényes romantika

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyló est – Nógrádi Katalin festménye

Aranyosi Ervin: Holdfényes romantika

A Hold csillogó aranyát csorgatja a Földre,
Naptól lopott kincseit szórja tündökölve.
Festőművész lenne tán? Kontúroz, árnyékol,
színnel telít feketét, s előcsal árnyékból?

Éji lámpást tart talán? Láss az éjszakában?
Ne feküdj le aludni, maradj még a mában!
Élvezd még ki a csodát, mit a fény varázsol,
hadd gyulladjon meg szíved, fénye parazsától.

És ha nem vagy egyedül, gyújtson szép szerelmet,
érezzétek, angyalok lágyan felemelnek.
Tánc kezdődik, csodaszép, s benne holdfény árad,
átkarolja szívetek, megnyitva a zárat.

Ott árad a szerelem, kettőtökkel táncol,
égben száll a lelketek, s egy szonáta átszól.
Dallamában lüktetés, a Hold ragyogása,
a pislogó csillagok fényjáték varázsa.

Ez az élmény megmarad, szétterül palástja,
a Hold lépked csak tovább, s boldog, aki látja!
Bokrok őrzik és a fák a holdfényes estet,
így öltött a szerelem kettőtök közt testet…

Aranyosi Ervin © 2018-10-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
29

By

Aranyosi Ervin: Helyed az időben

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Helyed az időben

Tova szállt a tegnap,
a mának lassan vége.
Azt, hogy lesz-e holnap,
senki nem ígérte!
Ha lesz, az milyen lesz?
Csupán rajtad múlik,
napi teremtésed
a jövőbe nyúlik.

A múlt már megtörtént,
hát tanulj belőle,
ami nem sikerült,
ne vetítsd előre!
Ne ismételd újra,
ne járj körbe-körbe,
mosolyogva nézhess
holnap is tükörbe!

Bármit megteremthetsz,
ne állj meg a vágynál!
Képzeld el, hogy tiéd
az, amire vágynál.
Lásd lelki szemeddel,
kezeidben érezd,
s vigyázz, kétségekkel
nehogy összevérezd!

Ha tudsz hinni benne,
majd kézbe foghatod,
ha éppúgy elvárod,
mint a kelő Napot!
Akkor is, ha éppen
felhő eltakarja,
azért tudd, hogy ott van,
hisz lelked akarja!

Mindaz, amire vágysz,
az elindul feléd,
s ha hited nem gátol,
el is juthat eléd.
Hacsak hitrendszered
meg nem akadályoz,
lelked vágyott tárgyát
bevonzza magához.

Ne merengj hát azon,
hogy más írja sorsod,
a teremtés kulcsát
önmagadban hordod.
Jó kedved támogat,
a rossz akadályoz,
tőled függ, hogyan állsz,
a táguló világhoz!

Aranyosi Ervin © 2018-09-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
22

By

Aranyosi Ervin: Elmélkedés az őszről

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Elmélkedés az őszről

Az őszi Nap még rám nevet,
simítva fázós lelkemet.
Messziről int, s tovább halad.
A nyár, az emlék itt marad.

Nem viszi azt magával el,
benne a szív reményre lel,
mit támogat a hit maga,
hoz még nyarat nagy csillaga.

Ha megmarad a hit, remény,
belül kigyúl a kósza fény,
amit táplál a képzelet,
hogy holnapom még szép lehet.

S lám lángra kap a röpke vágy,
tovább lépni, élni muszáj!
Nem adhatom fel! Én, soha!
Jöhet a tél, a mostoha!

Amíg szívemben szikra él,
mit nem lobbant el cirka szél,
addig leszek, mert van jövőm,
vágy ébred bennem felnövőn.

Nem győzhet le sem tél, hideg,
míg lelkem vágy érinti meg,
amíg akadnak céljaim,
akadnak húzó álmaim.

Addig mindennap felkelek,
nem nyomasztanak reggelek,
s keresek újabb célokat,
s kihúzok fagyos tél fogat!

Addig is ébren álmodom,
múltam a tűzre rádobom,
s hittel várom az új tavaszt,
hogy nem hiába vártam azt.

S a Nap ígéri, úgy leszen,
s én ezt most komolyan veszem,
lelkemben őrzöm lángomat,
s addig gondolok rá sokat!

Aranyosi Ervin © 2018-09-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
13

By

Aranyosi Ervin: Keresd az örömöt!

Category: szonett Tags: , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Keresd az örömöt!

Keresd az örömöt! Ott van körülötted!
Szépséget találni, hidd el, nem nehéz!
Ne hidd hogy a mosolyt, mint ruhát kinőtted!
Vidáman, jó kedvvel mindig többre mész!

Keresd a világnak az élhetőbb részét,
nem szenvedni jöttél, érezd jól magad!
Keresd a jó utat, emelt fővel nézz szét,
ha kéred, az Isten minden jót megad!

Bármire is vágynál, teljesülhet álmod,
képzeld el, hogy megvan áhított csodád!
Egyszer csak magaddal épp szemben találod,
ne állj meg az úton, menj felé tovább!

Keresd az örömöt! Ott van körülötted!
Éltető Nap ragyog benned és fölötted!

Aranyosi Ervin © 2018-09-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
4

By

Aranyosi Ervin: Beszéltem a jó Istennel

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Beszéltem a jó Istennel

Beszéltem a jó Istennel.
Kérdeztem, s ő válaszolt.
Számon kértem: – Hol a Nagyim?
– s a Nagyim épp nála volt…
Aki meghal itt a Földön,
az a mennyben él tovább!
– Ne aggódjak, jól megy dolga,
csak hiányzunk odaát…

– De nekem még sok a dolgom,
maradjak csak idelent.
Tanuljak és boldoguljak,
éljem meg a szép jelent!
Találjam meg, mi a dolgom,
másokért mit tehetek,
Tanuljak meg jól szeretni,
s attól boldog lehetek.

– Tanítsak meg erre mást is,
adjak, amit adhatok!
Ne higgyem el senkinek se,
ha azt mondják: – rossz vagyok!
Figyeljem az érzéseim,
legjobb, ha a szív vezet,
maradjak meg jó léleknek,
mert ő engem így szeret.

Adott tehát képességet,
mire vágyom, megkapom,
élvezzem az életemet,
s ő majd figyel rám nagyon.
Ha kedvem van, beszélgessünk,
ő rám mindig is figyel,
ráérek majd száz év múlva
én a mennybe menni fel.

Azt kérte, hogy tapasztaljak,
hisz ő rajtam át tanul.
s tudjam, sosem kell bűnhődnöm,
később sem ártatlanul.
Egyengeti majd az utam,
fogja majd a kezemet,
érzéseim vezessenek,
s használjam az eszemet.

Bocsássak meg, ne ítéljek,
ne bántsak meg másokat.
Próbáljak meg jól szeretni,
hiszen sok szív fáj sokat.
Pont azt adjam, amit várok,
az kárpótol mindenért,
minden jó, amit kiküldök
egyszer hozzám visszatér.

Mától kezdve minden este
beszélgetek Ővele.
A lelkemet jó tanáccsal
csepegteti majd tele.
A jóságát széjjelszóróm,
szeretetét elviszem,
ezt választom hivatásul,
s boldog leszek, azt hiszem!

A lelkemben lángot gyújtott,
őrzöm tüzét boldogan,
s remélem a szeretete
másokban is megfogan.
Ha e csodamag kikel majd,
kinyílik, mint egy virág,
a fényétől megszépülhet
ez az elgyötört világ.

Mi lenne, ha megpróbálnád,
s beszélgetnél Ővele?
Ha engednéd, szeretettel
töltse lelkedet tele.
Ha szeretet magot szórunk,
akkor azt is aratunk.
Mosolyától, Nap fényétől,
lesz fénylőbbé a napunk…

Aranyosi Ervin © 2018-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
3

By

Aranyosi Ervin: Búcsút int a nyár

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Búcsút int a nyár

Itt az idő, a nyarunk most búcsút int,
s helyére lép a színes ősz megint.
Ősz a nyártól annyi gyümölcsöt kapott,
mit széjjeloszt, hogy megőrizze a Napot.

A nap rövid. Az éjszaka nyakára hág,
Színbe fordul köröttünk a nagyvilág,
tompítja azt reggel még a szürke köd,
mely szétfolyt az ábrándozó fák között.

De ránk kacsintgat még az őszi Nap heve,
és nyakon önt a síró felhők lágy leve.
A jókedvünket felkapja a kósza szél,
cserébe még elmúlt szép nyárról mesél.

Eljött az ősz, az erdő ügyes piktora,
színesre vált zöld levelek dísz-sora.
Emlékeztet, hogy az élet-kör forog,
dicsérik hát a verselő  szép sorok.

Naptár szerint ez a harmadik negyed,
reád pirít, most már komolyan vegyed!
Az elmúlást hiteti el – lám – velünk,
pedig csak egy új álomra ébredünk.

Nincs elmúlás, nincs vég, na és nincs halál,
az élet múlik, s új útjára rátalál.
Jön majd a tél, mikor végre megpihen,
de meg nem hal, csak elalszik, azt hiszem…

Aranyosi Ervin © 2018-09-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
26

By

Aranyosi Ervin: Mondd, minek?

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , 10 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Mondd, minek?

Mondd, minek hibázol, ha nem tanulsz belőle?
Ha nincs célod, álmod, ami hajt előre?
Ha csak megszokásból végzed el a dolgod,
ha csak épp létezel, de sosem vagy boldog?

Mondd, minek a család, ha nem jut időd rájuk?
Csak, hogy legyen pénzed, s nekik szép ruhájuk,
hogy más meg ne szóljon, milyen a kirakat?
Mindig mások miatt izgatod csak magad?

Mondd, minek az élet, ha nincs időd magadra?
Nem vágysz kihívásra, boldog pillanatra?
Úgy élsz, mint egy robot? Nem álmodsz, nem érzel?
Egész életeddel semmi jót sem érsz el?

Mondd, minek születtél, ha nem is tudsz élni?
Csak mást kiszolgálni és haláltól félni?
Mit gondolsz, mért őröl fel az Isten malma?
Önfeláldozásnak lesz egyszer jutalma?

Mondd, minek is jöttél erre a világra,
ha végig haldokolsz, szebb életre vágyva?
Hisz az életedet MOST-ban kéne élned,
napjait dicsérve, boldog útra lépned!

Mondd, minek a világ, ha nincs benne részed,
csak másnak találták ki ezt az egészet?
Te másodlagos vagy, semmihez sincs jogod?
Hidd el, változtatni mindig akad okod!

S hidd el, változtatni sosem lehet késő,
életed szobrához kezedben a véső!
Ne add más kezébe, hogy más alakítsa,
álmaid elvegye, szíved szomorítsa!

Mondd minek adnád a kormányt más kezébe,
más mondja meg neked, hogy az élet szép-e?
Kezdj el végre élni, önmagadból adni,
lelked gazdagságát merjed megmutatni!

Tanulj a hibádból és lépj másik útra,
belső értékedből, hidd el, többre futna!
Indulj célod felé, valósítsd meg álmod,
s el ne hidd, ha mondják, hogy rosszul csinálod!

Irigyet, és bántót hagyd csak úgy, faképnél,
sokkal messzebb jutnál, ha magad miatt lépnél.
Visszahúzó kezet rázd csak le magadról,
s járd be égi pályád, végy példát a Napról!

Aranyosi Ervin © 2018-08-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
4

By

Aranyosi Ervin: Virágok közt eltévedni

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Virágok közt eltévedni

Virágok közt eltévedni,
velük együtt szebbé lenni,
általuk is jobbá válni,
a jó utat megtalálni,
talán ez a dolgom!

Látod, én is virág lettem,
hiszem, nem csak eltévedtem,
köztük helyem megtaláltam,
én magam is azzá váltam,
szépségüket hordom.

Mosolyuk az arcom dísze,
mikor meglátsz, vajon hívsz-e,
szórjam rád is jó kedvemet,
én már tudom, mi kell neked,
jó kedved megtoldom.

Virágokra a Nap ragyog,
éjszaka meg a csillagok,
szórják szét a mosolyukat,
ezért látsz fent annyi lyukat,
kacagnak a Holdon!

Hisz a Holdnak nincsen fénye,
ő csak a Nap tükörképe,
ő csak annak fényét szórja,
csillagokat mind leszólja,
s irigyeli folyton.

Döntsd el tehát, mivé válnál,
szomorkodni sorba állnál,
Mások fényét irigyelnéd?
Hadd bomoljon irigy elméd,
hadd fájjon a sorsod?

Vagy meglátnád: – Szép az élet,
csillogtatnád saját fényed,
mások hitét visszaadva,
visszaragyognál a Napra?
Hiszen ez a dolgod!

Legyél te is nyíló virág!
Legyen jó érzés nézni rád,
Mosolyod szórd szerte széjjel,
csillag legyél minden éjjel,
s legyél ettől boldog!

Aranyosi Ervin © 2018-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »