Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

szept
24

By

Aranyosi Ervin: Szállni tanítlak!

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Szállni tanítlak!

Szállni tanítlak a szeretet szárnyán,
ne töprengj tovább a tegnapok árnyán.
Ne töprengj tovább, nézz fel az égre!
Nézz fel az égre, szabad vagy végre!

Élni tanítlak, és magasan szállni,
hogy megtudsz a saját lábadon állni?
Hogy tud a gondolat teremtő lenni,
álmokat szőni, s azt birtokba venni?

A teremtő gondolat,
megszabja sorsodat,
mert aki remél
a jövőnek él,
a szívének szót fogad!

Mert tudod, a gondolat,
ha elmédben megfogant,
bevonzza a jót,
az igaz valót,
hát érzed jól magad!

Szállni tanítlak, szabadon élni,
szeretni, örülni, szabaddá válni.
Hitetlen létet reményre cserélni,
hogy képes vagy végre emberré válni!

A teremtő gondolat,
megszabja sorsodat,
mert aki remél
a jövőnek él,
a szívének szót fogad!

Mert tudod, a gondolat,
ha elmédben megfogant,
bevonzza a jót,
az igaz valót,
hát érzed jól magad!

Aranyosi Ervin © 2017-09-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
23

By

Aranyosi Ervin: Nem tudom megmagyarázni… (állatbarát dal)

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , 3 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Nem tudom megmagyarázni…
(állatbarát dal)

Nem tudom megmagyarázni, miért szeretem,
hogy hűsége és bizalma mit jelent nekem.
Csak azt tudom, hogy közelében jobb ember vagyok!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom elmagyarázni, ezt érezni kell:
A máshol ébredt rossz érzésem, jóra váltja fel.
Visszahozza lelkembe az eltakart Napot!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, hogy mit érzek én,
ha megfáradtan hazatérek, s rohan már elém.
Feltöltődöm szeretettel, újra jól vagyok!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, hogy miért jó nekem,
de úgy érzem, megváltoztatta az egész életem.
A szemében csak azt látom: – csodás lény vagyok!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, hogy változtam én,
de szerető szív dobog most a régi kő helyén.
A monoton kis életem új értelmet kapott!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, léte mit jelent,
hogy szebbé teszi napjaim, az unalmas jelent.
Újra remény él szívemben, s várok holnapot,
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, de nem is akarom,
miért öröm minden perc és minden alkalom?
Lényeg az, hogy bántani őt sohasem hagyom,
része lett az  életemnek, s szeretem nagyon,
része az én életemnek, s szeretem nagyon!

Aranyosi Ervin © 2017-09-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
20

By

Aranyosi Ervin: Gyermek-lélek

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Gyermek-lélek

Ő még képes szívből adni,
szeretettel elfogadni,
játék közben jót tanulni,
szeretet-tengerbe hullni.

Ő még nyitott a világra,
csodálva néz a virágra.
Szívvel követi a lépted,
gondolj hát meg minden léptet!

Hagyd, hogy arca így ragyogjon,
Szép hitéből ki ne fogyjon!
Legyen vidám, éljen bátran,
legyen helye a világban!

Aranyosi Ervin © 2017-09-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
16

By

Aranyosi Ervin: Családi kör – ma

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Családi kör – ma

Elszállt a munkanap, beköszönt az este.
A munkás egész nap az óráját leste:
– Mikor is ér véget az aznapi robot,
mikor teheti le a bús vándorbotot?
Eljön-e az idő, mikor hazatérhet,
s végre családjáért, s önmagának élhet?
Némi szórakozás talán kijár néki,
bár már vidám kedve sosem lesz a régi.

Otthon a családja, neje, s három gyerek.
Milyen jövőjük lesz? – már ezen kesereg.
Vajon azt az utat fogják ők is járni?
Ilyen rabszolgasors fog rájuk is várni?
Ők is tanulnak már okosakat, szépet,
de sose tudják meg miről szól az élet.
Fejükben ott vannak lexikális tárgyak,
csak az életükre nincsen magyarázat.

Este van, mostanra asszonya is fáradt,
egész nap dolgozott tartotta a házat.
Mos, főz, na és közben gyereket nevelget,
vásárol, takarít – sok a három gyermek!
Nincs, aki segítsen, terheket levegyen,
és ha megbetegszik, dolgozik betegen,
s csupán a szeretet az elismerése,
mégsem zsörtölődik: – vajon, nem kevés-e?

Hazajött a gazda, fénylő szemek várják,
szeretett apjukat mind-mind körülállják.
Mindnek szüksége van egy-egy ölelésre,
majd a vacsoránál egy beszélgetésre.
Asztalt körül ülik – asztalfőn az apjuk.
Mindjük elmeséli, milyen volt a napjuk.
Kapnak dicséretet, néhány jó tanácsot,
miközben majszolják a vajas kalácsot.

Meleg ez az otthon, még hogyha szegény is,
szeretet járja át, szívből jövő, mégis.
Sorban megfürödnek, készülnek az ágyba,
holnap megint menni kell az iskolába.
Végül a szülők is nyugovóra térnek,
elpihen a sok gond, melyből van temérdek.
Ám valami mégis apró reményt adhat,
hogy a szeretetük mindig megmaradhat!

Aranyosi Ervin © 2017-09-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
13

By

Aranyosi Ervin: Add nekem a mosolyodat!

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , 3 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Add nekem a mosolyodat!

Add nekem a mosolyodat, mosolyt adok érte!
Nézd, a Hold is szürkeségét napfényre cserélte.
Ragyogjon csak a világunk, úgy végezzük dolgunk,
mosollyal a szájunk szélén, könnyebb boldogulnunk.

Add nekem az érintésed, megölellek érte,
az óceán a Földünket éppúgy körül érte.
Figyelj belül milyen érzés kerekedik benned,
egy ölelés segít neked biztonságban lenned!

Te adsz nekem, én meg neked,
tanuljuk a szeretetet.
Ha egymásnak szívből adunk,
ketten együtt egyek vagyunk.
Te adsz nekem, én meg neked,
gazdagabb a világ veled!
Ha én adok, s te is nekem,
a hálát is megismerem!

Add nekem a szép szívedet, szívem adom érte.
szerethetlek, nem is várok semmi mást cserébe.
Amit adsz, azt elfogadom, én is tudok adni,
ha jó együtt, érdemes lesz egymással maradni!

Te adsz nekem, én meg neked,
tanuljuk a szeretetet.
Ha egymásnak szívből adunk,
ketten együtt egyek vagyunk.
Te adsz nekem, én meg neked,
gazdagabb a világ veled!
Ha én adok, s te is nekem,
a hálát is megismerem!

Aranyosi Ervin © 2017-09-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
12

By

Aranyosi Ervin: Gyújts egy apró lángot

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Gyújts egy apró lángot

Gyújts egy apró lángot a szíved közepén,
az egész világot oda rejtettem el én.
Add tovább a lángot, terjedjen el a fény,
hogy mind-mind csodát lásson,
kiben ott él a remény.

Érezd lelked mélyén, hogy szebb holnap jön el,
érezd, hogy az álmunk új életre kel.
Emeld fel az arcod és nézz az ég felé
hogy mind-mind csodát lásson,
ki az útját meglelé!

Refrén:
Álmodj egy szebb jövőt mi az életedről szól,
ébredj tiszta fényre, s lásd hogy nem alszol,
Valóra vált álom, az élet szép lehet,
a láng mely lángra lobbant, a fény felé vezet.
Álmodj szebb jövőt, élhetőbb életet,
az út maga a szeretet, s ha hagyod majd elvezet
Ha szeretettel élsz a létet mindig élvezed,
a szeretet majd jó felé vezet!

Vedd kézbe a sorsod, és teremts holnapot,
teremtő gondolattal, a mát megoldhatod!
A múltadra nincs szükség az csak visszahúz,
mert amin túlléptél
abból most már csak tanulsz!

Refrén:
Álmodj egy szebb jövőt mi az életedről szól,
ébredj tiszta fényre, s lásd hogy nem alszol,
Valóra vált álom, az élet szép lehet,
a láng mely lángra lobbant, a fény felé vezet.
Álmodj szebb jövőt, élhetőbb életet,
az út maga a szeretet, s ha hagyod majd elvezet
Ha szeretettel élsz a létet mindig élvezed,
a szeretet majd jó felé vezet!

Aranyosi Ervin © 2017-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
7

By

Aranyosi Ervin: Cicám ajándéka

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Cicám ajándéka

Dorombolva hozod szíved közel hozzám,
apró. kedves lelked én bearanyoznám.
– Simogatás indul! – Kínálod az állad,
nagyobb kéjenc nincsen – drága cicám – nálad!

Hosszan elnyújtózol, kitárod a tested,
apró örömökkel telik meg az ested.
Puha, selymes bundád tenyerem simítja,
ez a szíved kulcsa, örömteli nyitja.

Akár egy zongorán, billentyűkön játszva,
úgy futnak ujjaim élményre vadászva,
doromboló hangok kelnek szárnyra tőle,
igazi szeretet-zene lesz belőle.

Talán te így akarsz földi mennybe menni?
Egyszer csak megunod, elég is lesz ennyi!
Hosszasan nyújtózol – púpos tevét játszol –
aztán az ölemből le, a földre mászol.

Úgy látszik most ki kell a konyhába menned,
pocid megéhezett, muszáj lesz már enned!
Bizony szép az élet: – Alszol, eszel, játszol,
vagy épp élvezkedni az ölembe mászol.

Jól esik lelkemnek ez a közös játék,
s amit kapok tőled, igazi ajándék,
mert megtiszteltetés a ragaszkodásod,
a szívedet adod, talán nincs is másod…

Aranyosi Ervin © 2017-09-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
3

By

Aranyosi Ervin: Lámpás légy!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Lámpás légy!

Nap, mint nap csodákban élünk,
de nem látjuk, mivel félünk.
s bár az Isten bennünk él,
lelkünk nem lát, nem remél.

Vágyunk szépre, egészségre,
s nem látunk rá az egészre,
csak a részleteket látjuk,
felnagyítjuk, rosszra váltjuk.

Szeretetben ott az egység,
a jó lelkek ezt keresték,
de míg kétség marad bennünk,
nem hagy boldogokká lennünk!

MAGok vagyunk, MAGból lettünk,
nincs más hatalom felettünk,
csak hitünkben a sötétség,
s lelkünkben az örök kétség.

Tudatos vagy? Akkor érted,
a világod van te érted!
Nemcsak te vagy a világért,
ezért jöttél, semmi másért.

Ezért jöttél, jobbá válni,
a világod megcsodálni,
ahol hibás, jobbá tenni,
elesettet felemelni.

Megosztottat összefogni,
nemcsak nap, mint nap nyafogni,
teremteni szeretettel,
szívével lásson az ember!

MAGnak jöttél e világra,
nyisd meg szíved valahára!
Ne szenvedj és ne siránkozz!
Az a rossz út, mi elátkoz.

Emelkedj ki a közönyből,
lépj ki végre börtönödből,
emeld fejed, s nézz az égre,
vedd észre a Napot végre.

Ne csak árnyékodat lássad,
ne a földi sírod ássad.
Lásd meg a jót és a szépet,
ne csak rángasson az élet!

Te akarjál jobbá válni,
méltósággal lábra állni,
Büszkének lenni magadra
és a jóra, feladatra!

Ne az elvárás vezessen,
engedd szíved, hogy szeressen.
akarj mást is felemelni,
együtt szép EGYSÉG-re lelni.

Találsz olyat, aki kéri,
és örül, ha jóság éri,
aki remény után kutat,
annak mutass helyes utat.

Aki nem kér, azt hagyd békén,
hadd kullogjon a sor végén,
Ki hisz benned, annak adjál,
csalódástól ne lankadjál.

Lépj csak tovább segíts máson,
hagyd, hogy szíved megbocsásson!
Hitet osszál, reményt, békét,
lelked minden emberségét!

Szórd a magot, hogy kikeljen,
másban jó talajra leljen,
Mutass példát, más hadd lássa,
itt a mennynek földi mása!

Lámpás légy, s lelj követőkre,
világíts a sötét földre!
Szívük szeretettel teljen,
s a járható útra leljen!

Aranyosi Ervin © 2017-09-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
2

By

Aranyosi Ervin: Mondá az Úr…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , 5 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Mondá az Úr…

Ott vagyok én fűben, fában,
mindenütt a nagy világban!
Ha egy követ felemelsz,
akkor is Atyádra lelsz!
A mindenség én vagyok,
hát ne építs templomot!
Önmagadban keress engem,
benned élek, te meg bennem!
Mindig hallom hangodat!
Sőt, mikor csak gondolat,
azt is tudom, érzem én.
Vágyad mind az én zeném!

Teremtő a gondolat,
ne teremts hát gondokat!
Inkább álmodj szépeket,
jövőd máris szép lehet.
Képzeld el, s én megadom,
csak változtass magadon,
hittel éld az életed,
s nem leszel sosem beteg!
Alkoss, álmodj szebb jövőt,
hisz a világ nagyra nőtt.

Nem várom, hogy térdepelj,
inkább tiszta fényre lelj!
Az már szívedben lakik,
s nem használod, csak alig!
Az a fény a szeretet,
én adtam azt teneked!
Szórd és vissza hull reád,
tőle gyógyul a világ!
Ha adod, vissza kapod,
jóságban ölt alakot.

Ne kulcsold a két kezed,
mint, ki mindig vétkezett!
Nem vagy bűnös! – én tudom –
csak nem jársz a jó úton.
Nem cél a mennybe jutás,
kezedben van a tudás.
Mennyből jöttél, mennyben élsz,
vissza majd a mennybe térsz,
hogy majd újra leszüless,
s ennek vége sose lesz!

Mindig más a feladat,
tedd boldoggá magadat!
Tégy boldoggá másokat,
ezzel sose várj sokat!
Az élet játék csupán,
játszhatsz szépen, vagy bután.
A legjobban azt teszed,
ha léted kézbe veszed,
és ha majd a szív vezet,
azt szolgálja bölcs eszed!

Másokban is ott lakom.
Hogy bántsd őket nem hagyom!
Hisz ők is egyek veled,
ezt kéne megértened!
Mert amit adsz, azt kapod,
gondolat ölt alakot.
Amit küldesz, visszatér,
felelős vagy mindazért!
Ha hálás vagy, még adok,
a „jó tündér” is én vagyok!

Tárd ki szíved, s karjaid,
szabadságod ott lakik,
ne kulcsold a két kezed,
az csak rabsághoz vezet.
A szabadság benned él,
figyeld lelked, mert beszél,
s a te lelked egy velem,
s minden lélek gyermekem.
Mindőtökkel egy vagyok,
s ettől vagytok mind nagyok.

Szeresd társad, mint magad,
ennyi csak a feladat!
Szív vezessen, ne az ész,
szeretettel többre mész.
Szeretetből adj sokat,
tégy boldoggá másokat!
Meglátod, ez boldogít,
s mást is majd jóra tanít.
Ha szívedben fény ragyog,
érzed majd, hogy ott vagyok!

Aranyosi Ervin © 2017-09-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
28

By

Aranyosi Ervin: Napvilágra jöttem

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Napvilágra jöttem

Napvilágra jöttem, mikor megszülettem.
Napom tiszta fénye ragyogott fel bennem.
Szeretet vízétől élő lett a lelkem,
öröklét tudása parázslott fel bennem.

Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.

Van egy küldetésem, segíteni máson,
nem aggódni folyton, néma elmúláson.
Tanítani élni, újra visszatérni,
napról napra bízni, szebb jövőt remélni.

Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.

Ne gondold, hogy más vagy, mert furcsának látnak,
nem te vagy az oka a világ bánatának.
Mind-mind azért jöttünk, hogy jobbítsuk a sorsot,
jövőnknek gyökerét a lelked mélyén hordod.

Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.

Fogd meg hát a kezem, ha te is onnan jöttél,
Forrásod vizétől még élőbbé nőttél.
Csináljuk meg együtt, többre vagyunk képes,
együtt tegyünk hozzá a mások életéhez!

Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.
A földi világban boldogságra lelni.
A földi világban boldogságra lelni…

Aranyosi Ervin © 2017-08-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »