szeretet | Aranyosi Ervin versei

szept
13

Aranyosi Ervin: Add nekem a mosolyodat!

Category: dalszöveg Tags: add, adni, egymás, érintés, hold, mosolyod, napfény, ölelés, szeretet, szívből, szívem 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Add nekem a mosolyodat!

Add nekem a mosolyodat, mosolyt adok érte!
Nézd, a Hold is szürkeségét napfényre cserélte.
Ragyogjon csak a világunk, úgy végezzük dolgunk,
mosollyal a szájunk szélén, könnyebb boldogulnunk.

Add nekem az érintésed, megölellek érte,
az óceán a Földünket éppúgy körül érte.
Figyelj belül milyen érzés kerekedik benned,
egy ölelés segít neked biztonságban lenned!

Te adsz nekem, én meg neked,
tanuljuk a szeretetet.
Ha egymásnak szívből adunk,
ketten együtt egyek vagyunk.
Te adsz nekem, én meg neked,
gazdagabb a világ veled!
Ha én adok, s te is nekem,
a hálát is megismerem!

Add nekem a szép szívedet, szívem adom érte.
szerethetlek, nem is várok semmi mást cserébe.
Amit adsz, azt elfogadom, én is tudok adni,
ha jó együtt, érdemes lesz egymással maradni!

Te adsz nekem, én meg neked,
tanuljuk a szeretetet.
Ha egymásnak szívből adunk,
ketten együtt egyek vagyunk.
Te adsz nekem, én meg neked,
gazdagabb a világ veled!
Ha én adok, s te is nekem,
a hálát is megismerem!

Aranyosi Ervin © 2017-09-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Gyújts egy apró lángot

Category: dalszöveg Tags: Aranyosi Ervin, csoda, ég, élet, fény, holnap, remény, szép, szeretet, versGyújts egy apró lángot Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Gyújts egy apró lángot

Gyújts egy apró lángot a szíved közepén,
az egész világot oda rejtettem el én.
Add tovább a lángot, terjedjen el a fény,
hogy mind-mind csodát lásson,
kiben ott él a remény.

Érezd lelked mélyén, hogy szebb holnap jön el,
érezd, hogy az álmunk új életre kel.
Emeld fel az arcod és nézz az ég felé
hogy mind-mind csodát lásson,
ki az útját meglelé!

Refrén:
Álmodj egy szebb jövőt mi az életedről szól,
ébredj tiszta fényre, s lásd hogy nem alszol,
Valóra vált álom, az élet szép lehet,
a láng mely lángra lobbant, a fény felé vezet.
Álmodj szebb jövőt, élhetőbb életet,
az út maga a szeretet, s ha hagyod majd elvezet
Ha szeretettel élsz a létet mindig élvezed,
a szeretet majd jó felé vezet!

Vedd kézbe a sorsod, és teremts holnapot,
teremtő gondolattal, a mát megoldhatod!
A múltadra nincs szükség az csak visszahúz,
mert amin túlléptél
abból most már csak tanulsz!

Refrén:
Álmodj egy szebb jövőt mi az életedről szól,
ébredj tiszta fényre, s lásd hogy nem alszol,
Valóra vált álom, az élet szép lehet,
a láng mely lángra lobbant, a fény felé vezet.
Álmodj szebb jövőt, élhetőbb életet,
az út maga a szeretet, s ha hagyod majd elvezet
Ha szeretettel élsz a létet mindig élvezed,
a szeretet majd jó felé vezet!

Aranyosi Ervin © 2017-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Cicám ajándéka

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: ajándék, cicám, dorombolás, játék, nyújtózol, örömök, szeretet, szíved, tested, zongora 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Cicám ajándéka

Dorombolva hozod szíved közel hozzám,
apró. kedves lelked én bearanyoznám.
– Simogatás indul! – Kínálod az állad,
nagyobb kéjenc nincsen – drága cicám – nálad!

Hosszan elnyújtózol, kitárod a tested,
apró örömökkel telik meg az ested.
Puha, selymes bundád tenyerem simítja,
ez a szíved kulcsa, örömteli nyitja.

Akár egy zongorán, billentyűkön játszva,
úgy futnak ujjaim élményre vadászva,
doromboló hangok kelnek szárnyra tőle,
igazi szeretet-zene lesz belőle.

Talán te így akarsz földi mennybe menni?
Egyszer csak megunod, elég is lesz ennyi!
Hosszasan nyújtózol – púpos tevét játszol –
aztán az ölemből le, a földre mászol.

Úgy látszik most ki kell a konyhába menned,
pocid megéhezett, muszáj lesz már enned!
Bizony szép az élet: – Alszol, eszel, játszol,
vagy épp élvezkedni az ölembe mászol.

Jól esik lelkemnek ez a közös játék,
s amit kapok tőled, igazi ajándék,
mert megtiszteltetés a ragaszkodásod,
a szívedet adod, talán nincs is másod…

Aranyosi Ervin © 2017-09-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
3

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Lámpás légy!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: árnyék, egység, közöny, lámpás, mag, menny, nap, példa, szeretet 1 Comment

Aranyosi Ervin: Lámpás légy!

Nap, mint nap csodákban élünk,
de nem látjuk, mivel félünk.
s bár az Isten bennünk él,
lelkünk nem lát, nem remél.

Vágyunk szépre, egészségre,
s nem látunk rá az egészre,
csak a részleteket látjuk,
felnagyítjuk, rosszra váltjuk.

Szeretetben ott az egység,
a jó lelkek ezt keresték,
de míg kétség marad bennünk,
nem hagy boldogokká lennünk!

MAGok vagyunk, MAGból lettünk,
nincs más hatalom felettünk,
csak hitünkben a sötétség,
s lelkünkben az örök kétség.

Tudatos vagy? Akkor érted,
a világod van te érted!
Nemcsak te vagy a világért,
ezért jöttél, semmi másért.

Ezért jöttél, jobbá válni,
a világod megcsodálni,
ahol hibás, jobbá tenni,
elesettet felemelni.

Megosztottat összefogni,
nemcsak nap, mint nap nyafogni,
teremteni szeretettel,
szívével lásson az ember!

MAGnak jöttél e világra,
nyisd meg szíved valahára!
Ne szenvedj és ne siránkozz!
Az a rossz út, mi elátkoz.

Emelkedj ki a közönyből,
lépj ki végre börtönödből,
emeld fejed, s nézz az égre,
vedd észre a Napot végre.

Ne csak árnyékodat lássad,
ne a földi sírod ássad.
Lásd meg a jót és a szépet,
ne csak rángasson az élet!

Te akarjál jobbá válni,
méltósággal lábra állni,
Büszkének lenni magadra
és a jóra, feladatra!

Ne az elvárás vezessen,
engedd szíved, hogy szeressen.
akarj mást is felemelni,
együtt szép EGYSÉG-re lelni.

Találsz olyat, aki kéri,
és örül, ha jóság éri,
aki remény után kutat,
annak mutass helyes utat.

Aki nem kér, azt hagyd békén,
hadd kullogjon a sor végén,
Ki hisz benned, annak adjál,
csalódástól ne lankadjál.

Lépj csak tovább segíts máson,
hagyd, hogy szíved megbocsásson!
Hitet osszál, reményt, békét,
lelked minden emberségét!

Szórd a magot, hogy kikeljen,
másban jó talajra leljen,
Mutass példát, más hadd lássa,
itt a mennynek földi mása!

Lámpás légy, s lelj követőkre,
világíts a sötét földre!
Szívük szeretettel teljen,
s a járható útra leljen!

Aranyosi Ervin © 2017-09-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mondá az Úr…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Atyád, benned, hit, Isten, jövő, mindenség, mondá, szeretet, szív, teremtő, Úr 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Mondá az Úr…

Ott vagyok én fűben, fában,
mindenütt a nagy világban!
Ha egy követ felemelsz,
akkor is Atyádra lelsz!
A mindenség én vagyok,
hát ne építs templomot!
Önmagadban keress engem,
benned élek, te meg bennem!
Mindig hallom hangodat!
Sőt, mikor csak gondolat,
azt is tudom, érzem én.
Vágyad mind az én zeném!

Teremtő a gondolat,
ne teremts hát gondokat!
Inkább álmodj szépeket,
jövőd máris szép lehet.
Képzeld el, s én megadom,
csak változtass magadon,
hittel éld az életed,
s nem leszel sosem beteg!
Alkoss, álmodj szebb jövőt,
hisz a világ nagyra nőtt.

Nem várom, hogy térdepelj,
inkább tiszta fényre lelj!
Az már szívedben lakik,
s nem használod, csak alig!
Az a fény a szeretet,
én adtam azt teneked!
Szórd és vissza hull reád,
tőle gyógyul a világ!
Ha adod, vissza kapod,
jóságban ölt alakot.

Ne kulcsold a két kezed,
mint, ki mindig vétkezett!
Nem vagy bűnös! – én tudom –
csak nem jársz a jó úton.
Nem cél a mennybe jutás,
kezedben van a tudás.
Mennyből jöttél, mennyben élsz,
vissza majd a mennybe térsz,
hogy majd újra leszüless,
s ennek vége sose lesz!

Mindig más a feladat,
tedd boldoggá magadat!
Tégy boldoggá másokat,
ezzel sose várj sokat!
Az élet játék csupán,
játszhatsz szépen, vagy bután.
A legjobban azt teszed,
ha léted kézbe veszed,
és ha majd a szív vezet,
azt szolgálja bölcs eszed!

Másokban is ott lakom.
Hogy bántsd őket nem hagyom!
Hisz ők is egyek veled,
ezt kéne megértened!
Mert amit adsz, azt kapod,
gondolat ölt alakot.
Amit küldesz, visszatér,
felelős vagy mindazért!
Ha hálás vagy, még adok,
a „jó tündér” is én vagyok!

Tárd ki szíved, s karjaid,
szabadságod ott lakik,
ne kulcsold a két kezed,
az csak rabsághoz vezet.
A szabadság benned él,
figyeld lelked, mert beszél,
s a te lelked egy velem,
s minden lélek gyermekem.
Mindőtökkel egy vagyok,
s ettől vagytok mind nagyok.

Szeresd társad, mint magad,
ennyi csak a feladat!
Szív vezessen, ne az ész,
szeretettel többre mész.
Szeretetből adj sokat,
tégy boldoggá másokat!
Meglátod, ez boldogít,
s mást is majd jóra tanít.
Ha szívedben fény ragyog,
érzed majd, hogy ott vagyok!

Aranyosi Ervin © 2017-09-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Napvilágra jöttem

Category: dalszöveg Tags: élni, Földön, jöttem, jövő, Napvilág, öröklét, remélni, szeretet, tanítani, visszatértem 1 Comment

Aranyosi Ervin: Napvilágra jöttem

Napvilágra jöttem, mikor megszülettem.
Napom tiszta fénye ragyogott fel bennem.
Szeretet vízétől élő lett a lelkem,
öröklét tudása parázslott fel bennem.

Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.

Van egy küldetésem, segíteni máson,
nem aggódni folyton, néma elmúláson.
Tanítani élni, újra visszatérni,
napról napra bízni, szebb jövőt remélni.

Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.

Ne gondold, hogy más vagy, mert furcsának látnak,
nem te vagy az oka a világ bánatának.
Mind-mind azért jöttünk, hogy jobbítsuk a sorsot,
jövőnknek gyökerét a lelked mélyén hordod.

Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.

Fogd meg hát a kezem, ha te is onnan jöttél,
Forrásod vizétől még élőbbé nőttél.
Csináljuk meg együtt, többre vagyunk képes,
együtt tegyünk hozzá a mások életéhez!

Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.
A földi világban boldogságra lelni.
A földi világban boldogságra lelni…

Aranyosi Ervin © 2017-08-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Félig-meddig mese

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: emberek, félig-meddig, felnőtt, gyerek, Manó, Mese, mosoly, pénz, szeretet, Szülő 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Félig-meddig mese

Egyszer volt, hol nem volt,
talán egy mesében,
mesebeli tájon,
erdő közepében.
Született egy manó,
apró, pici lélek.
Örömmel kiáltott:
– Nézd csak világ, élek!

Nagyon korán rájött,
parázs él szívében.
Csodát akart tenni
egész életében.
Tudta, kell, hogy legyen
célja, küldetése,
csak még azt nem tudta,
ez a cél mesés-e?

Felhúzott egy csizmát,
hétmérföldest, nagyot,
s erdőt, tölgyfát, odút
maga mögött hagyott.
Elment a városba,
ahol sok ember élt,
ahol a sok ember
boldog jövőt remélt.

Mikor leszállt az est,
a házakat járta,
ablakon belesve
bizony csak azt látta:
– Mindenki szomorú,
ha eljött az este.
Bizony, minden ember,
jó kedvét kereste.

A felnőtt egész nap
munkáját végezte,
s örült, hogy vége lett,
ha eljött az este.
Nem lelte örömét,
mind pénzért dolgozott,
a manó nem talált
közöttük boldogot.

Kisgyerek és kamasz
járt az iskolába,
s nem talált vígságot
egész kis korában.
Idegen tudástól
zsongott folyton fejük,
és a manó látta:
– Máshol lenne helyük.

S lám, az óvodások
szintén kedvetlenek,
óvó nénit kaptak
anyukájuk helyett.
Aztán látott bizony,
babás anyukákat,
kiket sok dologért
emésztett a bánat.

Így a rossz kedvük is
babáikra ragadt,
velük sem lehetett
fogni víg madarat.
Itt a sok nyugdíjas
mind attól rettegett,
a munkájuk nélkül
lesznek mind betegek.

Mennyi szomorúság
uralta a várost,
mert sosem alkottak
vidámkodó párost.
Minden egyes ember
a sorsát okolta,
vagy a panaszával
a többit sokkolta.

És a manó izgult:
mit lehetne tenni,
nem tudnak a népek
nevetni, szeretni.
Mert az embereken
gonosz pénz lett úrrá,
s a manó úgy döntött:
– Eltüntetem, hurrá!

Úgy is tett és másnap,
az összes pénz eltűnt,
ám a jó manónak
hamarosan feltűnt,
hogy bizony az ember
nem lett boldog tőle,
a pénztelenségtől
nem kapott erőre.

Sőt inkább gyászolta
a rút pénz hiányát,
s továbbra is hitte,
az oldja meg álmát.
A manó ezt látva,
attól kezdett félni:
– Az ember nem is tud
pénze nélkül élni?

Talán nem is látják
a csodás világot,
le kellene venni
róluk ezt az átkot.
Mi jelent megoldást,
mely a jóhoz vezet,
hát egy örömlátó,
kis műszert tervezett.

Lám, a munkájának
lett is eredménye,
felbolydult a város
sok szomorú lénye.
Hagyva csapot-papot,
költözködni kezdtek,
régi falujukba
visszakéredzkedtek.

Újra együtt laktak
a teljes családok.
A szeretet virult,
s bizony volt is rá ok!
Szeretettel tette
mindenki a dolgát,
a régi írások
tudását magolták.

Amire szükség volt,
előteremtették,
megdolgoztak érte,
nem csak úgy megvették.
Amiből meg több volt,
hát csereberéltek,
egymást megsegítve
boldogabban éltek.

Gyermekek a szülők
példáján okultak
és a nagyszülőktől
csupa jót tanultak.
Esténként a téren
jó nagy tüzet raktak,
körülvéve, együtt
daloltak, vigadtak.

Nem volt gondjuk többé
hívságokra, pénzre,
és a manó bizony
már azt vette észre,
hogy mosoly uralta
az emberek arcát,
élvezte a létet,
nem folytatta harcát.

A manó boldog volt,
sikerült a terve,
mert a lét, értelmét
újra visszanyerte.
A szeretet végül
elnyerte jutalmát,
legyőzte a szívük
a pénz zord hatalmát!

Aranyosi Ervin © 2017-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
22

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Példa – beszéd

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: beszéd, éélek, megbocsájt, példa, rossz, szándék, szeretet, útmutató, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Példa – beszéd

Becsaptál, de csúnyán…
– Megbocsájtok mégis!
Elengedem dühöm,
s megbocsájt az ég is.
Nem engem mérgez már,
tettednek a súlya,
s az sem izgat,
vajon leszek-e tanúja,
mikor visszakapod,
amit nekem szántál,
mikor rosszhiszeműn
velem rosszul bántál.

Nem vagyok én bolond,
hogy igyam a mérged.
Szálljon vissza reád,
bántson inkább téged.
Én nem bántottalak,
az én lelkem tiszta,
s tudom, amit küldök,
azt kapom majd vissza!
Azt adom hát neked,
mit magamnak szánnék.
S tudod, magam felé
mindig jó a szándék.

Szeretetet küldök
szerte a világba,
az élet mezeje
boruljon virágba.
Küldöm a mosolyom,
öltsd fel az arcodra,
addig sem gondolsz tán,
öncélú harcodra.
Hagyd, hogy a szívedet,
mosoly gyújtsa lángra,
s küldd el ezt a lángot
szerte a világba!

Hiszem, hogy a jóért
megkapom jutalmam,
s csupa jó jön felém,
hisz példát mutattam.
Az én szeretetem
a másikét vonzza,
mely a lélek szavát
szintén viszonozza.
Te is látni fogod,
működik a képlet,
a megoldás kulcsa
mától a tiéd lett!

Használd te is bátran,
tanulj meg szeretni!
Így tudod a jóság
szép magvát elvetni.
Mikor megbocsájtasz,
nyugodt, derűs maradsz,
a szeretet útján
a jó felé haladsz.
Légy hát útmutató,
és mutasd a példát,
ezzel a tudással
a szebb létet éld át!

Aranyosi Ervin © 2017-08-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
17

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szebben kéne…

Category: dalszöveg Tags: adni, álom, élni, maradni, szebben kéne, szeretet, teremt, Ünnep, varázsol, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Szebben kéne…

Szebben kéne élni,
többet kéne adni,
meg kéne tanulni
boldognak maradni!

Holnapot teremtve,
dédelgetni álmot,
szebbé varázsolva
az egész nagy világot.

Refrén:
A szeretet ünnepére
készüljön a lélek!
Napról napra érzem:
boldogabban élek!
A szeretet ünnepére
gyújtsunk közös lángot,
tegyük élhetőbbé
a meggyötört világot!

Szebben kéne élni,
többet kéne adni,
a jó úton járva,
mind együtt haladni.

Jó példát mutatni,
szívből többet adni,
szebb jövőt építve,
embernek maradni!

Refrén:
A szeretet ünnepére
készüljön a lélek!
Napról napra érzem:
boldogabban élek!
A szeretet ünnepére
gyújtsunk közös lángot,
tegyük élhetőbbé
a meggyötört világot!

Aranyosi Ervin © 2017-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hogyan is működik?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: boldog, élet, gondolkodás, hála, Isten, szerencse, szeretet, teremtés, tudás, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hogyan is működik?

Jó lenne egy dolgot végre megtanulni:
– Hogyan kell a létben könnyen boldogulni?
Hogy vonzzunk jólétet hétköznapjainkba,
hogy ússzunk az árral, a felszínen ringva?

Hogy vonzzuk magunkhoz a vágyott szerencsét?
hogy csupa jót hozzon a földi jelenlét!
Hogy váltsuk álmunkat könnyedén valóra?
Pozitív gondolat, hogy jöhet kapóra?

Szerencse záloga: – Szeresd önmagadat,
szeresd a világod – nem túl nagy feladat!
Fedezd fel utadon a lehetőséget,
s figyelj, mert világod gyakran kínál téged!

Csak észre kell venned, és élned kell vele,
kis tudatosságot, érzést szőni bele!
Ne ellenkezz vele, kezdj el benne hinni,
hittel és lélekkel véghez tudod vinni!

Légy hálás mindenért, amit ad az élet,
s figyeld meg a hálád vonzó mágnessé lett!
Ahhoz, hogy szerencsés tudjál majd maradni,
nem csak elvárni kell, hanem szívből adni.

Aki adni képes, sosem lesz szegényebb,
szétosztott javaid mintha teremnének,
mert az Univerzum napról-napra tágul,
s ami eddig nem volt, az is megnyilvánul!

Az új teremtésben a hited erősít,
használj minden tudást, az újat, az ősit!
Mind az miben hiszel, egyszer eléd tárul,
mert a jó szerencsét kapod útitársul.

Sohase panaszkodj az egészségedre,
nyűgödet, haragod, fájdalmadat tedd le!
Feledd betegséged, jobbítsd meg a sorsod,
érezd jól magadat, ez a legfőbb dolgod!

Történhessen bármi, maradjon reményed,
ha nehezül sorsod, légy te is keményebb!
Minden nehézségen csak könnyedén lépj át,
mert a remény segít tartani a létrát!

Figyeld szavaidat, a gondolkodásod,
mert jövőd alapját pont ezekkel ásod!
Ezzel vonzhatod be, tiszta boldog léted,
ezzel oszlatod el a gátló sötétet.

Ha elképzelsz bármit, ha magadban látod,
akkor képes leszel létre hozni álmod.
Valósággá teszed, életet adsz néki,
és ez a tudásod Istentől vett, égi!

Tudd, hogy képes vagy rá, megadatott néked,
minden új vágyaddal gazdagszik az élet,
akarj teremteni szebb és jobb világot,
amely teremtődtől gazdagon megáldott!

Aranyosi Ervin © 2017-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Add nekem a mosolyodat!

Add nekem a mosolyodat, mosolyt adok érte! Nézd, a Hold is szürkeségét napfényre cserélte. Ragyogjon csak a világunk, úgy végezzük dolgunk, mosollyal a szájunk szélén, könnyebb boldogulnunk.

Add nekem az érintésed, megölellek érte, az óceán a Földünket éppúgy körül érte. Figyelj belül milyen érzés kerekedik benned, egy ölelés segít neked biztonságban lenned!

Te adsz nekem, én meg neked, tanuljuk a szeretetet. Ha egymásnak szívből adunk, ketten együtt egyek vagyunk. Te adsz nekem, én meg neked, gazdagabb a világ veled! Ha én adok, s te is nekem, a hálát is megismerem!

Add nekem a szép szívedet, szívem adom érte. szerethetlek, nem is várok semmi mást cserébe. Amit adsz, azt elfogadom, én is tudok adni, ha jó együtt, érdemes lesz egymással maradni!

Te adsz nekem, én meg neked, tanuljuk a szeretetet. Ha egymásnak szívből adunk, ketten együtt egyek vagyunk. Te adsz nekem, én meg neked, gazdagabb a világ veled! Ha én adok, s te is nekem, a hálát is megismerem!

Aranyosi Ervin: Gyújts egy apró lángot

Gyújts egy apró lángot a szíved közepén, az egész világot oda rejtettem el én. Add tovább a lángot, terjedjen el a fény, hogy mind-mind csodát lásson, kiben ott él a remény.

Érezd lelked mélyén, hogy szebb holnap jön el, érezd, hogy az álmunk új életre kel. Emeld fel az arcod és nézz az ég felé hogy mind-mind csodát lásson, ki az útját meglelé!

Vedd kézbe a sorsod, és teremts holnapot, teremtő gondolattal, a mát megoldhatod! A múltadra nincs szükség az csak visszahúz, mert amin túlléptél abból most már csak tanulsz!

Aranyosi Ervin: Cicám ajándéka

Dorombolva hozod szíved közel hozzám, apró. kedves lelked én bearanyoznám. – Simogatás indul! – Kínálod az állad, nagyobb kéjenc nincsen – drága cicám – nálad!

Hosszan elnyújtózol, kitárod a tested, apró örömökkel telik meg az ested. Puha, selymes bundád tenyerem simítja, ez a szíved kulcsa, örömteli nyitja.

Akár egy zongorán, billentyűkön játszva, úgy futnak ujjaim élményre vadászva, doromboló hangok kelnek szárnyra tőle, igazi szeretet-zene lesz belőle.

Talán te így akarsz földi mennybe menni? Egyszer csak megunod, elég is lesz ennyi! Hosszasan nyújtózol – púpos tevét játszol – aztán az ölemből le, a földre mászol.

Úgy látszik most ki kell a konyhába menned, pocid megéhezett, muszáj lesz már enned! Bizony szép az élet: – Alszol, eszel, játszol, vagy épp élvezkedni az ölembe mászol.

Jól esik lelkemnek ez a közös játék, s amit kapok tőled, igazi ajándék, mert megtiszteltetés a ragaszkodásod, a szívedet adod, talán nincs is másod…

Aranyosi Ervin: Lámpás légy!

Nap, mint nap csodákban élünk, de nem látjuk, mivel félünk. s bár az Isten bennünk él, lelkünk nem lát, nem remél.

Vágyunk szépre, egészségre, s nem látunk rá az egészre, csak a részleteket látjuk, felnagyítjuk, rosszra váltjuk.

Szeretetben ott az egység, a jó lelkek ezt keresték, de míg kétség marad bennünk, nem hagy boldogokká lennünk!

MAGok vagyunk, MAGból lettünk, nincs más hatalom felettünk, csak hitünkben a sötétség, s lelkünkben az örök kétség.

Tudatos vagy? Akkor érted, a világod van te érted! Nemcsak te vagy a világért, ezért jöttél, semmi másért.

Ezért jöttél, jobbá válni, a világod megcsodálni, ahol hibás, jobbá tenni, elesettet felemelni.

Megosztottat összefogni, nemcsak nap, mint nap nyafogni, teremteni szeretettel, szívével lásson az ember!

MAGnak jöttél e világra, nyisd meg szíved valahára! Ne szenvedj és ne siránkozz! Az a rossz út, mi elátkoz.

Emelkedj ki a közönyből, lépj ki végre börtönödből, emeld fejed, s nézz az égre, vedd észre a Napot végre.

Ne csak árnyékodat lássad, ne a földi sírod ássad. Lásd meg a jót és a szépet, ne csak rángasson az élet!

Te akarjál jobbá válni, méltósággal lábra állni, Büszkének lenni magadra és a jóra, feladatra!

Ne az elvárás vezessen, engedd szíved, hogy szeressen. akarj mást is felemelni, együtt szép EGYSÉG-re lelni.

Találsz olyat, aki kéri, és örül, ha jóság éri, aki remény után kutat, annak mutass helyes utat.

Aki nem kér, azt hagyd békén, hadd kullogjon a sor végén, Ki hisz benned, annak adjál, csalódástól ne lankadjál.

Lépj csak tovább segíts máson, hagyd, hogy szíved megbocsásson! Hitet osszál, reményt, békét, lelked minden emberségét!

Szórd a magot, hogy kikeljen, másban jó talajra leljen, Mutass példát, más hadd lássa, itt a mennynek földi mása!

Lámpás légy, s lelj követőkre, világíts a sötét földre! Szívük szeretettel teljen, s a járható útra leljen!

Aranyosi Ervin: Mondá az Úr…

Teremtő a gondolat, ne teremts hát gondokat! Inkább álmodj szépeket, jövőd máris szép lehet. Képzeld el, s én megadom, csak változtass magadon, hittel éld az életed, s nem leszel sosem beteg! Alkoss, álmodj szebb jövőt, hisz a világ nagyra nőtt.

Nem várom, hogy térdepelj, inkább tiszta fényre lelj! Az már szívedben lakik, s nem használod, csak alig! Az a fény a szeretet, én adtam azt teneked! Szórd és vissza hull reád, tőle gyógyul a világ! Ha adod, vissza kapod, jóságban ölt alakot.

Ne kulcsold a két kezed, mint, ki mindig vétkezett! Nem vagy bűnös! – én tudom – csak nem jársz a jó úton. Nem cél a mennybe jutás, kezedben van a tudás. Mennyből jöttél, mennyben élsz, vissza majd a mennybe térsz, hogy majd újra leszüless, s ennek vége sose lesz!

Mindig más a feladat, tedd boldoggá magadat! Tégy boldoggá másokat, ezzel sose várj sokat! Az élet játék csupán, játszhatsz szépen, vagy bután. A legjobban azt teszed, ha léted kézbe veszed, és ha majd a szív vezet, azt szolgálja bölcs eszed!

Másokban is ott lakom. Hogy bántsd őket nem hagyom! Hisz ők is egyek veled, ezt kéne megértened! Mert amit adsz, azt kapod, gondolat ölt alakot. Amit küldesz, visszatér, felelős vagy mindazért! Ha hálás vagy, még adok, a „jó tündér” is én vagyok!

Tárd ki szíved, s karjaid, szabadságod ott lakik, ne kulcsold a két kezed, az csak rabsághoz vezet. A szabadság benned él, figyeld lelked, mert beszél, s a te lelked egy velem, s minden lélek gyermekem. Mindőtökkel egy vagyok, s ettől vagytok mind nagyok.

Szeresd társad, mint magad, ennyi csak a feladat! Szív vezessen, ne az ész, szeretettel többre mész. Szeretetből adj sokat, tégy boldoggá másokat! Meglátod, ez boldogít, s mást is majd jóra tanít. Ha szívedben fény ragyog, érzed majd, hogy ott vagyok!

Aranyosi Ervin: Napvilágra jöttem

Napvilágra jöttem, mikor megszülettem. Napom tiszta fénye ragyogott fel bennem. Szeretet vízétől élő lett a lelkem, öröklét tudása parázslott fel bennem.

Ref: Tudod, én korábban éltem már a Földön, újra visszatértem, s új életem töltöm. Hidd el, én korábban éltem már a Földön, hozzád visszatértem, s új életem töltöm. Tanítani jöttem, mást is felemelni, a földi világban boldogságra lelni.

Van egy küldetésem, segíteni máson, nem aggódni folyton, néma elmúláson. Tanítani élni, újra visszatérni, napról napra bízni, szebb jövőt remélni.

Ref: Tudod, én korábban éltem már a Földön, újra visszatértem, s új életem töltöm. Hidd el, én korábban éltem már a Földön, hozzád visszatértem, s új életem töltöm. Tanítani jöttem, mást is felemelni, a földi világban boldogságra lelni.

Ne gondold, hogy más vagy, mert furcsának látnak, nem te vagy az oka a világ bánatának. Mind-mind azért jöttünk, hogy jobbítsuk a sorsot, jövőnknek gyökerét a lelked mélyén hordod.

Ref: Tudod, én korábban éltem már a Földön, újra visszatértem, s új életem töltöm. Hidd el, én korábban éltem már a Földön, hozzád visszatértem, s új életem töltöm. Tanítani jöttem, mást is felemelni, a földi világban boldogságra lelni.

Fogd meg hát a kezem, ha te is onnan jöttél, Forrásod vizétől még élőbbé nőttél. Csináljuk meg együtt, többre vagyunk képes, együtt tegyünk hozzá a mások életéhez!

Aranyosi Ervin: Félig-meddig mese

Egyszer volt, hol nem volt, talán egy mesében, mesebeli tájon, erdő közepében. Született egy manó, apró, pici lélek. Örömmel kiáltott: – Nézd csak világ, élek!

Nagyon korán rájött, parázs él szívében. Csodát akart tenni egész életében. Tudta, kell, hogy legyen célja, küldetése, csak még azt nem tudta, ez a cél mesés-e?

Felhúzott egy csizmát, hétmérföldest, nagyot, s erdőt, tölgyfát, odút maga mögött hagyott. Elment a városba, ahol sok ember élt, ahol a sok ember boldog jövőt remélt.

Mikor leszállt az est, a házakat járta, ablakon belesve bizony csak azt látta: – Mindenki szomorú, ha eljött az este. Bizony, minden ember, jó kedvét kereste.

A felnőtt egész nap munkáját végezte, s örült, hogy vége lett, ha eljött az este. Nem lelte örömét, mind pénzért dolgozott, a manó nem talált közöttük boldogot.

Kisgyerek és kamasz járt az iskolába, s nem talált vígságot egész kis korában. Idegen tudástól zsongott folyton fejük, és a manó látta: – Máshol lenne helyük.

S lám, az óvodások szintén kedvetlenek, óvó nénit kaptak anyukájuk helyett. Aztán látott bizony, babás anyukákat, kiket sok dologért emésztett a bánat.

Így a rossz kedvük is babáikra ragadt, velük sem lehetett fogni víg madarat. Itt a sok nyugdíjas mind attól rettegett, a munkájuk nélkül lesznek mind betegek.

Mennyi szomorúság uralta a várost, mert sosem alkottak vidámkodó párost. Minden egyes ember a sorsát okolta, vagy a panaszával a többit sokkolta.

És a manó izgult: mit lehetne tenni, nem tudnak a népek nevetni, szeretni. Mert az embereken gonosz pénz lett úrrá, s a manó úgy döntött: – Eltüntetem, hurrá!

Úgy is tett és másnap, az összes pénz eltűnt, ám a jó manónak hamarosan feltűnt, hogy bizony az ember nem lett boldog tőle, a pénztelenségtől nem kapott erőre.

Sőt inkább gyászolta a rút pénz hiányát, s továbbra is hitte, az oldja meg álmát. A manó ezt látva, attól kezdett félni: – Az ember nem is tud pénze nélkül élni?

Talán nem is látják a csodás világot, le kellene venni róluk ezt az átkot. Mi jelent megoldást, mely a jóhoz vezet, hát egy örömlátó, kis műszert tervezett.

Lám, a munkájának lett is eredménye, felbolydult a város sok szomorú lénye. Hagyva csapot-papot, költözködni kezdtek, régi falujukba visszakéredzkedtek.

Újra együtt laktak a teljes családok. A szeretet virult, s bizony volt is rá ok! Szeretettel tette mindenki a dolgát, a régi írások tudását magolták.

Amire szükség volt, előteremtették, megdolgoztak érte, nem csak úgy megvették. Amiből meg több volt, hát csereberéltek, egymást megsegítve boldogabban éltek.

Gyermekek a szülők példáján okultak és a nagyszülőktől csupa jót tanultak. Esténként a téren jó nagy tüzet raktak, körülvéve, együtt daloltak, vigadtak.

Nem volt gondjuk többé hívságokra, pénzre, és a manó bizony már azt vette észre, hogy mosoly uralta az emberek arcát, élvezte a létet, nem folytatta harcát.

A manó boldog volt, sikerült a terve, mert a lét, értelmét újra visszanyerte. A szeretet végül elnyerte jutalmát, legyőzte a szívük a pénz zord hatalmát!

Aranyosi Ervin: Példa – beszéd

Becsaptál, de csúnyán… – Megbocsájtok mégis! Elengedem dühöm, s megbocsájt az ég is. Nem engem mérgez már, tettednek a súlya, s az sem izgat, vajon leszek-e tanúja, mikor visszakapod, amit nekem szántál, mikor rosszhiszeműn velem rosszul bántál.

Nem vagyok én bolond, hogy igyam a mérged. Szálljon vissza reád, bántson inkább téged. Én nem bántottalak, az én lelkem tiszta, s tudom, amit küldök, azt kapom majd vissza! Azt adom hát neked, mit magamnak szánnék. S tudod, magam felé mindig jó a szándék.

Szeretetet küldök szerte a világba, az élet mezeje boruljon virágba. Küldöm a mosolyom, öltsd fel az arcodra, addig sem gondolsz tán, öncélú harcodra. Hagyd, hogy a szívedet, mosoly gyújtsa lángra, s küldd el ezt a lángot szerte a világba!

Hiszem, hogy a jóért megkapom jutalmam, s csupa jó jön felém, hisz példát mutattam. Az én szeretetem a másikét vonzza, mely a lélek szavát szintén viszonozza. Te is látni fogod, működik a képlet, a megoldás kulcsa mától a tiéd lett!

Használd te is bátran, tanulj meg szeretni! Így tudod a jóság szép magvát elvetni. Mikor megbocsájtasz, nyugodt, derűs maradsz, a szeretet útján a jó felé haladsz. Légy hát útmutató, és mutasd a példát, ezzel a tudással a szebb létet éld át!

Aranyosi Ervin: Szebben kéne…

Szebben kéne élni, többet kéne adni, meg kéne tanulni boldognak maradni!

Holnapot teremtve, dédelgetni álmot, szebbé varázsolva az egész nagy világot.

Add nekem a mosolyodat, mosolyt adok érte!
Nézd, a Hold is szürkeségét napfényre cserélte.
Ragyogjon csak a világunk, úgy végezzük dolgunk,
mosollyal a szájunk szélén, könnyebb boldogulnunk.

Add nekem az érintésed, megölellek érte,
az óceán a Földünket éppúgy körül érte.
Figyelj belül milyen érzés kerekedik benned,
egy ölelés segít neked biztonságban lenned!

Te adsz nekem, én meg neked,
tanuljuk a szeretetet.
Ha egymásnak szívből adunk,
ketten együtt egyek vagyunk.
Te adsz nekem, én meg neked,
gazdagabb a világ veled!
Ha én adok, s te is nekem,
a hálát is megismerem!

Add nekem a szép szívedet, szívem adom érte.
szerethetlek, nem is várok semmi mást cserébe.
Amit adsz, azt elfogadom, én is tudok adni,
ha jó együtt, érdemes lesz egymással maradni!

Te adsz nekem, én meg neked,
tanuljuk a szeretetet.
Ha egymásnak szívből adunk,
ketten együtt egyek vagyunk.
Te adsz nekem, én meg neked,
gazdagabb a világ veled!
Ha én adok, s te is nekem,
a hálát is megismerem!

Gyújts egy apró lángot a szíved közepén,
az egész világot oda rejtettem el én.
Add tovább a lángot, terjedjen el a fény,
hogy mind-mind csodát lásson,
kiben ott él a remény.

Érezd lelked mélyén, hogy szebb holnap jön el,
érezd, hogy az álmunk új életre kel.
Emeld fel az arcod és nézz az ég felé
hogy mind-mind csodát lásson,
ki az útját meglelé!

Vedd kézbe a sorsod, és teremts holnapot,
teremtő gondolattal, a mát megoldhatod!
A múltadra nincs szükség az csak visszahúz,
mert amin túlléptél
abból most már csak tanulsz!

Dorombolva hozod szíved közel hozzám,
apró. kedves lelked én bearanyoznám.
– Simogatás indul! – Kínálod az állad,
nagyobb kéjenc nincsen – drága cicám – nálad!

Hosszan elnyújtózol, kitárod a tested,
apró örömökkel telik meg az ested.
Puha, selymes bundád tenyerem simítja,
ez a szíved kulcsa, örömteli nyitja.

Akár egy zongorán, billentyűkön játszva,
úgy futnak ujjaim élményre vadászva,
doromboló hangok kelnek szárnyra tőle,
igazi szeretet-zene lesz belőle.

Talán te így akarsz földi mennybe menni?
Egyszer csak megunod, elég is lesz ennyi!
Hosszasan nyújtózol – púpos tevét játszol –
aztán az ölemből le, a földre mászol.

Úgy látszik most ki kell a konyhába menned,
pocid megéhezett, muszáj lesz már enned!
Bizony szép az élet: – Alszol, eszel, játszol,
vagy épp élvezkedni az ölembe mászol.

Jól esik lelkemnek ez a közös játék,
s amit kapok tőled, igazi ajándék,
mert megtiszteltetés a ragaszkodásod,
a szívedet adod, talán nincs is másod…

Nap, mint nap csodákban élünk,
de nem látjuk, mivel félünk.
s bár az Isten bennünk él,
lelkünk nem lát, nem remél.

Vágyunk szépre, egészségre,
s nem látunk rá az egészre,
csak a részleteket látjuk,
felnagyítjuk, rosszra váltjuk.

Szeretetben ott az egység,
a jó lelkek ezt keresték,
de míg kétség marad bennünk,
nem hagy boldogokká lennünk!

MAGok vagyunk, MAGból lettünk,
nincs más hatalom felettünk,
csak hitünkben a sötétség,
s lelkünkben az örök kétség.

Tudatos vagy? Akkor érted,
a világod van te érted!
Nemcsak te vagy a világért,
ezért jöttél, semmi másért.

Ezért jöttél, jobbá válni,
a világod megcsodálni,
ahol hibás, jobbá tenni,
elesettet felemelni.

Megosztottat összefogni,
nemcsak nap, mint nap nyafogni,
teremteni szeretettel,
szívével lásson az ember!

MAGnak jöttél e világra,
nyisd meg szíved valahára!
Ne szenvedj és ne siránkozz!
Az a rossz út, mi elátkoz.

Emelkedj ki a közönyből,
lépj ki végre börtönödből,
emeld fejed, s nézz az égre,
vedd észre a Napot végre.

Ne csak árnyékodat lássad,
ne a földi sírod ássad.
Lásd meg a jót és a szépet,
ne csak rángasson az élet!

Te akarjál jobbá válni,
méltósággal lábra állni,
Büszkének lenni magadra
és a jóra, feladatra!

Ne az elvárás vezessen,
engedd szíved, hogy szeressen.
akarj mást is felemelni,
együtt szép EGYSÉG-re lelni.

Találsz olyat, aki kéri,
és örül, ha jóság éri,
aki remény után kutat,
annak mutass helyes utat.

Aki nem kér, azt hagyd békén,
hadd kullogjon a sor végén,
Ki hisz benned, annak adjál,
csalódástól ne lankadjál.

Lépj csak tovább segíts máson,
hagyd, hogy szíved megbocsásson!
Hitet osszál, reményt, békét,
lelked minden emberségét!

Szórd a magot, hogy kikeljen,
másban jó talajra leljen,
Mutass példát, más hadd lássa,
itt a mennynek földi mása!

Lámpás légy, s lelj követőkre,
világíts a sötét földre!
Szívük szeretettel teljen,
s a járható útra leljen!

Teremtő a gondolat,
ne teremts hát gondokat!
Inkább álmodj szépeket,
jövőd máris szép lehet.
Képzeld el, s én megadom,
csak változtass magadon,
hittel éld az életed,
s nem leszel sosem beteg!
Alkoss, álmodj szebb jövőt,
hisz a világ nagyra nőtt.

Nem várom, hogy térdepelj,
inkább tiszta fényre lelj!
Az már szívedben lakik,
s nem használod, csak alig!
Az a fény a szeretet,
én adtam azt teneked!
Szórd és vissza hull reád,
tőle gyógyul a világ!
Ha adod, vissza kapod,
jóságban ölt alakot.

Ne kulcsold a két kezed,
mint, ki mindig vétkezett!
Nem vagy bűnös! – én tudom –
csak nem jársz a jó úton.
Nem cél a mennybe jutás,
kezedben van a tudás.
Mennyből jöttél, mennyben élsz,
vissza majd a mennybe térsz,
hogy majd újra leszüless,
s ennek vége sose lesz!

Mindig más a feladat,
tedd boldoggá magadat!
Tégy boldoggá másokat,
ezzel sose várj sokat!
Az élet játék csupán,
játszhatsz szépen, vagy bután.
A legjobban azt teszed,
ha léted kézbe veszed,
és ha majd a szív vezet,
azt szolgálja bölcs eszed!

Másokban is ott lakom.
Hogy bántsd őket nem hagyom!
Hisz ők is egyek veled,
ezt kéne megértened!
Mert amit adsz, azt kapod,
gondolat ölt alakot.
Amit küldesz, visszatér,
felelős vagy mindazért!
Ha hálás vagy, még adok,
a „jó tündér” is én vagyok!

Tárd ki szíved, s karjaid,
szabadságod ott lakik,
ne kulcsold a két kezed,
az csak rabsághoz vezet.
A szabadság benned él,
figyeld lelked, mert beszél,
s a te lelked egy velem,
s minden lélek gyermekem.
Mindőtökkel egy vagyok,
s ettől vagytok mind nagyok.

Szeresd társad, mint magad,
ennyi csak a feladat!
Szív vezessen, ne az ész,
szeretettel többre mész.
Szeretetből adj sokat,
tégy boldoggá másokat!
Meglátod, ez boldogít,
s mást is majd jóra tanít.
Ha szívedben fény ragyog,
érzed majd, hogy ott vagyok!

Napvilágra jöttem, mikor megszülettem.
Napom tiszta fénye ragyogott fel bennem.
Szeretet vízétől élő lett a lelkem,
öröklét tudása parázslott fel bennem.

Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.

Van egy küldetésem, segíteni máson,
nem aggódni folyton, néma elmúláson.
Tanítani élni, újra visszatérni,
napról napra bízni, szebb jövőt remélni.

Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.

Ne gondold, hogy más vagy, mert furcsának látnak,
nem te vagy az oka a világ bánatának.
Mind-mind azért jöttünk, hogy jobbítsuk a sorsot,
jövőnknek gyökerét a lelked mélyén hordod.

Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.

Fogd meg hát a kezem, ha te is onnan jöttél,
Forrásod vizétől még élőbbé nőttél.
Csináljuk meg együtt, többre vagyunk képes,
együtt tegyünk hozzá a mások életéhez!

Egyszer volt, hol nem volt,
talán egy mesében,
mesebeli tájon,
erdő közepében.
Született egy manó,
apró, pici lélek.
Örömmel kiáltott:
– Nézd csak világ, élek!

Nagyon korán rájött,
parázs él szívében.
Csodát akart tenni
egész életében.
Tudta, kell, hogy legyen
célja, küldetése,
csak még azt nem tudta,
ez a cél mesés-e?

Felhúzott egy csizmát,
hétmérföldest, nagyot,
s erdőt, tölgyfát, odút
maga mögött hagyott.
Elment a városba,
ahol sok ember élt,
ahol a sok ember
boldog jövőt remélt.

Mikor leszállt az est,
a házakat járta,
ablakon belesve
bizony csak azt látta:
– Mindenki szomorú,
ha eljött az este.
Bizony, minden ember,
jó kedvét kereste.

A felnőtt egész nap
munkáját végezte,
s örült, hogy vége lett,
ha eljött az este.
Nem lelte örömét,
mind pénzért dolgozott,
a manó nem talált
közöttük boldogot.

Kisgyerek és kamasz
járt az iskolába,
s nem talált vígságot
egész kis korában.
Idegen tudástól
zsongott folyton fejük,
és a manó látta:
– Máshol lenne helyük.

S lám, az óvodások
szintén kedvetlenek,
óvó nénit kaptak
anyukájuk helyett.
Aztán látott bizony,
babás anyukákat,
kiket sok dologért
emésztett a bánat.

Így a rossz kedvük is
babáikra ragadt,
velük sem lehetett
fogni víg madarat.
Itt a sok nyugdíjas
mind attól rettegett,
a munkájuk nélkül
lesznek mind betegek.

Mennyi szomorúság
uralta a várost,
mert sosem alkottak
vidámkodó párost.
Minden egyes ember
a sorsát okolta,
vagy a panaszával
a többit sokkolta.

És a manó izgult:
mit lehetne tenni,
nem tudnak a népek
nevetni, szeretni.
Mert az embereken
gonosz pénz lett úrrá,
s a manó úgy döntött:
– Eltüntetem, hurrá!

Úgy is tett és másnap,
az összes pénz eltűnt,
ám a jó manónak
hamarosan feltűnt,
hogy bizony az ember
nem lett boldog tőle,
a pénztelenségtől
nem kapott erőre.

Sőt inkább gyászolta
a rút pénz hiányát,
s továbbra is hitte,
az oldja meg álmát.
A manó ezt látva,
attól kezdett félni:
– Az ember nem is tud
pénze nélkül élni?

Talán nem is látják
a csodás világot,
le kellene venni
róluk ezt az átkot.
Mi jelent megoldást,
mely a jóhoz vezet,
hát egy örömlátó,
kis műszert tervezett.

Lám, a munkájának
lett is eredménye,
felbolydult a város
sok szomorú lénye.
Hagyva csapot-papot,
költözködni kezdtek,
régi falujukba
visszakéredzkedtek.

Újra együtt laktak
a teljes családok.
A szeretet virult,
s bizony volt is rá ok!
Szeretettel tette
mindenki a dolgát,
a régi írások
tudását magolták.

Amire szükség volt,
előteremtették,
megdolgoztak érte,
nem csak úgy megvették.
Amiből meg több volt,
hát csereberéltek,
egymást megsegítve
boldogabban éltek.

Gyermekek a szülők
példáján okultak
és a nagyszülőktől
csupa jót tanultak.
Esténként a téren
jó nagy tüzet raktak,
körülvéve, együtt
daloltak, vigadtak.

Nem volt gondjuk többé
hívságokra, pénzre,
és a manó bizony
már azt vette észre,
hogy mosoly uralta
az emberek arcát,
élvezte a létet,
nem folytatta harcát.

A manó boldog volt,
sikerült a terve,
mert a lét, értelmét
újra visszanyerte.
A szeretet végül
elnyerte jutalmát,
legyőzte a szívük
a pénz zord hatalmát!

Becsaptál, de csúnyán…
– Megbocsájtok mégis!
Elengedem dühöm,
s megbocsájt az ég is.
Nem engem mérgez már,
tettednek a súlya,
s az sem izgat,
vajon leszek-e tanúja,
mikor visszakapod,
amit nekem szántál,
mikor rosszhiszeműn
velem rosszul bántál.

Nem vagyok én bolond,
hogy igyam a mérged.
Szálljon vissza reád,
bántson inkább téged.
Én nem bántottalak,
az én lelkem tiszta,
s tudom, amit küldök,
azt kapom majd vissza!
Azt adom hát neked,
mit magamnak szánnék.
S tudod, magam felé
mindig jó a szándék.

Szeretetet küldök
szerte a világba,
az élet mezeje
boruljon virágba.
Küldöm a mosolyom,
öltsd fel az arcodra,
addig sem gondolsz tán,
öncélú harcodra.
Hagyd, hogy a szívedet,
mosoly gyújtsa lángra,
s küldd el ezt a lángot
szerte a világba!

Hiszem, hogy a jóért
megkapom jutalmam,
s csupa jó jön felém,
hisz példát mutattam.
Az én szeretetem
a másikét vonzza,
mely a lélek szavát
szintén viszonozza.
Te is látni fogod,
működik a képlet,
a megoldás kulcsa
mától a tiéd lett!

Használd te is bátran,
tanulj meg szeretni!
Így tudod a jóság
szép magvát elvetni.
Mikor megbocsájtasz,
nyugodt, derűs maradsz,
a szeretet útján
a jó felé haladsz.
Légy hát útmutató,
és mutasd a példát,
ezzel a tudással
a szebb létet éld át!

Szebben kéne élni,
többet kéne adni,
meg kéne tanulni
boldognak maradni!

Holnapot teremtve,
dédelgetni álmot,
szebbé varázsolva
az egész nagy világot.

Refrén:
A szeretet ünnepére
készüljön a lélek!
Napról napra érzem:
boldogabban élek!
A szeretet ünnepére
gyújtsunk közös lángot,
tegyük élhetőbbé
a meggyötört világot!

Szebben kéne élni,
többet kéne adni,
a jó úton járva,
mind együtt haladni.

Jó példát mutatni,
szívből többet adni,
szebb jövőt építve,
embernek maradni!

Refrén:
A szeretet ünnepére
készüljön a lélek!
Napról napra érzem:
boldogabban élek!
A szeretet ünnepére
gyújtsunk közös lángot,
tegyük élhetőbbé
a meggyötört világot!

Jó lenne egy dolgot végre megtanulni:
– Hogyan kell a létben könnyen boldogulni?
Hogy vonzzunk jólétet hétköznapjainkba,
hogy ússzunk az árral, a felszínen ringva?

Hogy vonzzuk magunkhoz a vágyott szerencsét?
hogy csupa jót hozzon a földi jelenlét!
Hogy váltsuk álmunkat könnyedén valóra?
Pozitív gondolat, hogy jöhet kapóra?

Szerencse záloga: – Szeresd önmagadat,
szeresd a világod – nem túl nagy feladat!
Fedezd fel utadon a lehetőséget,
s figyelj, mert világod gyakran kínál téged!

Csak észre kell venned, és élned kell vele,
kis tudatosságot, érzést szőni bele!
Ne ellenkezz vele, kezdj el benne hinni,
hittel és lélekkel véghez tudod vinni!

Légy hálás mindenért, amit ad az élet,
s figyeld meg a hálád vonzó mágnessé lett!
Ahhoz, hogy szerencsés tudjál majd maradni,
nem csak elvárni kell, hanem szívből adni.