Aranyosi Ervin: Szamóca, az epermanó!

Hartman Anikó festménye

Aranyosi Ervin: Szamóca, az epermanó!

Eperpalántákat vettem,
kiskertemben elültettem,
szeretettel locsolgattam,
gyökerüknek vizet adtam.

Fáktól távol volt az ágyuk,
– árnyékot ne vessen rájuk! –
egész nap Nap melegítse,
epret teremni segítse.

S bár én nem tudhattam róla,
epreknek is van manója,
kis manócska, kedves, édi,
ki az epreimet védi.

Szükség volt rá, mert az eper,
gyümölcsébe jó ízt kever.
Ez vonzza a kártevőket,
akik mind megennék őket.

Történt egyszer, elmesélem,
épp az eperágyás-szélen,
kismanócskánk tette dolgát,
szemét mereszti, hogy jól lát?

Jött egy rút meztelencsiga,
s látszott rögtön mi a hiba,
nem volt háza, mert eladta,
normál életét feladta.

Háza árát mind felélte,
s nem maradt pénze ebédre,
ezért aztán lopni kezdett,
most épp látott egy szép epret…

Elindult, hogy megszerezze,
titokban bekebelezze!
Ám Szamóca észrevette,
és ez lett a csiga veszte.

Kötőféket dobott rája,
majd felugrott a hátára,
a csigát meglovagolta,
s annak máris lóg az orra.

Kérleli a manót százszor,
másszon már le a hátáról,
ám Szamóca jól megüli,
epres-ágyást elkerüli.

Hajtja egyre, sarkantyúzza,
a csiga már alig húzza,
földön csúszik, lóg a nyelve,
kert szélére menetelve.

Szamóca ott elengedte,
de szóval megfenyegette,
kerülje el ezt a kertet.
s ne lopkodja el az epret!

Finom eprem jól megvédte,
másnap meghívtam ebédre!
Epret ettünk, ami érett,
amit kismanóm megvédett!

A sok epret ettük, ettük,
s rögtön boldogabbá lettünk!
Aztán manóm búcsút intett,
s újra eprei közt kint lett!

Aranyosi Ervin © 2021-04-20.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerzők nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva