Category: Gyerekvers, verses mese
Tags: A könyv tündére 36. rész, ajtók, angyali, Aranyosi Ervin, csoda, fiú, fuvola, gyerekekek, hárfa, harsona, könyvespolcok, pillangó, szellő, varázsló, vers, zene
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 36. rész
Újabb nap teltével,
ismét csak ott álltam,
s alig vettem észre,
hogy mennyit is vártam.
Aztán zene csendült,
egy angyali dallam,
patak csobogása
talált rám a dalban.
Magas szólamokon
szellő fütyörészett,
hegedű hangolta
szebbé az egészet.
Hárfa és fuvola
versenyezni kezdtek,
melyikük szólama
lesz vajon a legszebb?
Üvegcsengettyűk
is vígan csilingeltek,
énekes madarak
beleénekeltek.
Aztán harsona szólt,
s megnyíltak az ajtók,
tizenkét kisgyerek
futott épp be rajtuk.
Rózsaszirmot szórva,
vidám táncot járva,
valami különös
új csodára várva.
Majd a zene elült,
s nagyon sűrű csend lett,
így fokozva bennem
a várakozó kedvet.
Tizenegy ajtó most
halkan becsukódott,
és peregni kezdett
halkan egy futó-dob.
Majd nagy dobbanással
hirtelen tett rendet,
a nyitott ajtóra
hívva fel figyelmet.
Akkor érkeztek meg
azok, kikre vártunk:
Varázsló, s a Fiú,
míg mi csendben álltunk.
A gyerekek, s én is,
néztük áhítattal,
s mocorogni kezdett
mellettünk az asztal.
Fénylő kémcsövekből
színes füstök szálltak,
csodás mesebeli
pillangókká váltak.
Majd felszálltak messze,
könyvespolcok között,
s fent az ablakon át,
mindegyik kiszökött.
Ám amíg felszálltak
szép spirált alkotva,
ámult és csak bámult,
ki még meg nem szokta.
Aztán a varázsló
mély, kellemes hangon,
megszólított engem.
Megkérdezve rangom,
nevem és az okát,
miért idejöttem,
a gyerekek köre
szétnyílt körülöttem.
Elmondtam ki vagyok,
elkezdtem mesélni.
Alig bírtam mesém
szép végére érni.
Elmondtam, tündérem
követeként jöttem,
a mesékért hála,
szerződést kötöttem.
Vagyis megígértem,
elviszem szerelmét,
hogy kiszabadítsa!
S nagyon hálás lennék,
ha ő velem jönne,
sassal földre szállna,
s rohanna, ahol már
régen várja párja.
A Varázsló közénk
Óriás kört rajzolt,
hogy mindenki lássa,
igen hatalmas volt.
A kör felületén,
mintha víz feszülne,
mely hullámot vetett,
színekbe merülve.
Mint varázsedényben
a víz, pont úgy látszott,
s mutatott egy messzi,
ismert szép világot.
Én meg néztem, néztem,
ahogyan csak tudtam.
Ám a varázslatba
jól belealudtam…
A folytatáshoz kattints ide!
Aranyosi Ervin © 2019-08-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások