Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Lásd másképp!


Aranyosi Ervin: Lásd másképp!

Lásd meg másképp a világot,
csodáld az apró virágot!
Látod? Nem fél a holnaptól,
egy kis fényt kér csak a Naptól.
Pár csepp vizet az esőtől,
szippantást a levegőből.
Sárgállik, piroslik, kékül,
minden erőlködés nélkül

Aranyosi Ervin © 2013-03-14.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megtelt


Aranyosi Ervin: Megtelt

Ez a strand itt nagyon megtelt,
víz se fér a medencébe.
Ám mi boldogságban úszunk,
nem amolyan fürdőlében.
Jó érzés így együtt lenni,
szeretetben megmártózni,
így lehet a barátságból,
még több érzést összehozni…

Aranyosi Ervin © 2012-12-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Nem akarok úszni!


Aranyosi Ervin: Nem akarok úszni!

Hogy bírjak el két kacsával?
Mind a kettő rámenős!
Azt hiszik, ha vízre szállok,
attól leszek mesehős.
Nem is kell úszni tanulnom,
tudok, csak nem szeretek.
Akkor vagyok biztonságban,
ha szárazföldön lehetek.

Aranyosi Ervin © 2012-09-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Cicafürdetés


Aranyosi Ervin: Cicafürdetés

Megfürödtem, vizes vagyok,
magam után nyomot hagyok.
Tekintetem kicsit rémült,
a szemem is belekékült.
Bajszom csapzott, mancsom remeg,
mert fürödni nem szeretek!
Inkább nyelvvel mosakodom,
mert a víztől félek nagyon!

Aranyosi Ervin © 2012-08-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Víz ment a szemembe


Aranyosi Ervin: Víz ment a szemembe

Nem véletlenül kacsintok,
csak víz ment a szemembe!
Amikor a nagy meleg volt,
te jutottál eszembe!
Beleestem a vödörbe,
sajnos úszni nem tudok.
Kimászom inkább a kőre,
s ha megkergetsz, elfutok!

Aranyosi Ervin © 2012-08-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pancso-ló

Aranyosi Ervin: Pancso-ló

Beöltöztem, mert vízre szállok,
van békatalpam, – uszonyom,
s mentőövem, mert van rá ok:
a víztől való iszonyom!
Ha nem túl mély, átsétálok,
inkább nem kockáztatok.
Vízilóvá még sem válok,
inkább patát áztatok.
Nem tanultam háton úszni,
búvárkodni sem fogok,
inkább csak az emberekkel
közös vízben pancsolok.

Aranyosi Ervin © 2012-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

By

Aranyosi Ervin: Táltos ének

Aranyosi Ervin: Táltos ének

A tűz ős fénye,
a víz örvénye,
az út ösvénye
vezet, vezet.

Az ősök lába,
kísér a mába,
lépj nyomdokába,
s add a kezed!

Erdő, mező, napsütötte rét,
Teremtőnk odaadja
nekünk mindenét.
Kérlek Földanya vezess az életbe!
Hálánkkal érjed be,
és legyen szebb a lét!

A nappal fénye,
az éj sötétje,
ősök erénye
vezet, vezet.

Álmokat látó,
meg-megbocsájtó,
Földedet áldó
szíved lehet.

Erdő, mező, napsütötte rét,
Teremtőnk odaadja
nekünk mindenét.
Kérlek Földanya vezess az életbe!
Hálánkkal érjed be,
és legyen szebb a lét!

Aranyosi Ervin © 2011-11-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A barátságról…

Aranyosi Ervin: A barátságról…

Élt egy ember itt a földön,
kutyájával éldegélt,
ám egy nap a földi útja,
váratlanul véget ért.
A kutyája, hű barátja,
követte a halálba is,
együtt szálltak, hát az égbe,
s nézték az út merre visz.
Arannyal kirakott úton,
mentek márvány kert mellett,
mely egy gyöngyből épült,
díszes, nagy kapuhoz vezetett.
A kapuban ült valaki,
kit emberünk megszólított:
– Bocsásson meg hol vagyunk?
– A menyben – szólt a szólított.
S megkérdezte a kutyusos,
– Kaphatnánk egy korty vizet?
– Persze – szólt a kapus erre,
– de kutyád be nem viszed.
– Sajna – szólt a kapu őrző.
– nem úgy van mint nálatok,
Erre a megszentelt helyre,
nem léphetnek állatok.
Emberünk ezért úgy döntött
ivóvízéről lemond,
s intett kedvenc kutyusának,
aki szintén szomjazott.
Poros úton odébb álltak,
– nehezen volt járható,
ahogy mentek, kert nélküli
fakapu volt látható.
A kapura támaszkodva,
egy ember könyvet olvasott.
Illendően köszönt néki
kutyás hősünk: – Jó napot!
Ezután még megkérdezte
– kaphatnánk egy kis vizet?
Persze, ott egy hűs vizű kút,
merítsen, akár tízet!
Ittak hát a kút vizéből,
amennyi csak jól esett,
ezután az emberünk
a kapustól így kérdezett:
Köszönjük a vendéglátást,
megmondaná hol vagyunk?
– A mennyben – szólt a kapu őre
s meghökkent a vándorunk.
– Össze vagyok zavarodva,
szólt a kutyás emberünk,
a másik portás is azt mondta:
kapun át mennybe megyünk.
Ó, az aranyozott útra,
a gyöngy kapura gondolt tán?
Az bíz’ nem a menny barátom,
az igazi pokol ám.
S nem zavarja, hogy a másik,
az Önök nevével kérkedik?
– Nem bánt minket, sőt örülünk,
mert mindazokat elveszik,
kik barátjukat hátrahagyják,
elfelejtik, s meglehet,
akiknek az ego fontos
és mellékes a szeretet.

Aranyosi Ervin © 2010-06-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dunaparti naplemente

Aranyosi Ervin: Dunaparti naplemente

Itt a tavasz, s a nagy folyó
hömpölygő vize feldagad,
elhaladva két partja közt,
szép fákat öntöz, simogat.

Vízzel táplál és életet
lehel az ébredő világba.
Rügyekkel áldott fák között
a rét borul virágba.

A folyó széles habjain
az esti nap aludni tért.
Csillámló, arany-sárga port
szór szét a most múló napért.

Apró tündérek táncait
látod, ha jobban nézed,
A nap most nyugovóra tér,
s a természet éppen ébred.

Aranyosi Ervin © 2010-04-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Sose késő

Aranyosi Ervin: sose késő

Gondolkodj másképp, van miért,
– te rajtad múlik életed.
Benned is ott van a magva rég.
Csak rajtad áll, hogy élteted,
locsolgatod, hited vizével,
s ápolja néhány gondolat,
vagy száraz valóságot képzel,
s elzárja fénytől „bölcs” agyad.

Ha szíved mélyén őrzöd vágyad,
hagyd hatni az érzelmeket!
Csitítsd le elméd, mi onnan árad
elnyomja mélyen lelkedet.
Pedig a lélek a teremtő.
A hit, a víz mely szomjat olt.
A mag a vágy, mely sose meddő,
s remény a fény, mely felkarolt.

Ha belegondolsz és végig nézed,
Mindened megvan, ami kell.
Hunyd be szemed, s álmodj merészet,
s építs egy szebb világot fel.

Aranyosi Ervin © 2010-04-06.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva