Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A felnőttek mindent tudnak!


Aranyosi Ervin: A felnőttek mindent tudnak!

A felnőttek mindent tudnak, s mindent már előre!
Tudják jól, ha ezt megeszem, rosszul leszek tőle!
Ha felmászok, leeshetek, s töröm kezem, lábam!
A törékenyt porrá töröm, s rom marad utánam!
Kiöntöm az innivalót, leeszem az abroszt,
ha érintem meg fog rázni, és az nekem lesz rossz!
Ha gyufázok lángra lobban, és csúnyán megégek!
Öltözzek fel, mert megfázok, s szerzek betegséget!
Mikor bántom, tönkreteszem, ne nyúljak hát hozzá!
Nem is értik: – Mért csinálom, miért váltam rosszá?

A felnőttek mindent tudnak, s mindent már előre!
Szólnak is és fenyegetnek, tanuljak belőle!
Na, és miért bosszankodnak, ha bejön a jóslat?
Minden felnőtt elmehetne jövőt látó jósnak?
Ebben én csak azt nem értem, a jót mért nem látják?
Ha meg látják, hogyan kéne, mért nem úgy csinálják?
Azt sem értem, mért mérgesek? Igazuk lesz végül!
Jós tudásuk mért nem hívják mindig segítségül?
Mért csak a kárt és a nagy bajt tudják megjósolni?
A felnőtt csak tiltani tud, s nem tud orvosolni?

Ha én egyszer felnőtt leszek, majd másképp csinálom,
ne legyen a gyerekemnek élete rémálom!
Kitalálom, hogyan lehet, boldogabban élni,
hogy ne kelljen a világtól jó előre félni!
Mi lenne, ha gondolatom mindig a jón járna?
Mi lenne, ha vágy-jóslatom valósággá válna?
Mi lenne, ha a gyermekem tudná már előre,
ha mindig a jót cselekszi, öröm lesz belőle!
Megmutatom, hogy csinálja, nem azt, hogy hogyan ne!
Azt szeretném, ha gyermekem inkább boldog lenne!

Az is lehet, a felnőttek mégsem tudnak mindent?
Azért, amit a sorsuk hoz, okolják az Istent!
Pedig, nekik a szüleik megmondták előre,
mit nem kéne csinálniuk, mert baj lesz belőle!
Ők már tudják, nem képesek semmilyen csodára,
na meg, hogy a boldogságnak szenvedés az ára!
A sorsuk is meg van írva, s nincs bele szólásuk,
nincs csodatévő erejük, azt nem hagyták rájuk!
Csak a szerencsében bíznak, abban sem egészen,
hisz így kapták életüket, már megírva, készen!

A felnőttek mindent tudnak, s mindent már előre?

Aranyosi Ervin © 2018-08-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kenyéradó Földünkhöz (Gondolatok a világról)


Aranyosi Ervin: Kenyéradó Földünkhöz
(Gondolatok a világról)

Jó Anyánk, drága öreg Földünk,
te, aki táplálsz éltetőn,
mindened adod fiaidnak!
Tengerek mélyén, hegytetőn,
s az alföldek kies vidékén
támogatod az életet.
Etetsz, itatsz a véred adva,
s az ember hogy bánik veled?
Elfogadja az adományod,
s mindenből még többet akar!
Lezsarol, mérgez és azt látod,
a szemetével eltakar.
Kihasználja a többi élőt,
uralja, s megöli mind, ha kell,
s hiszi a boldog Kánaánba,
a háborúkkal juthat el.
Te meg csak adsz, amíg tudsz adni,
míg gazdagságod kimerül…
Drága Anyánk, éltető Földünk,
lelkem érted sír, itt belül!

Hisz képes vagy te jóllakatni
emberek milliárdjait!
Csak néhány gazdag telhetetlen,
szívükben kapzsiság lakik.
Sosem elég, mindent akarnak,
pedig már rég minden övék,
s miközben bőven bővelkednek,
éhen hal számos dolgos nép.
Van hol az élelmet kidobják,
mert másnap már “nem ehető”,
s közben sehogy sem jut kenyérhez
a több millió éhező.
Hiába telve annyi raktár,
minden csak pénzért kapható,
a gazdagoknak pénzéhsége,
jól tán sosem lakatható!
Mit ér a pénz, a papírfecni,
ha nem szolgál jó célokat,
ha világot hagy éhen veszni,
csak keveseknek ad sokat!
Hiába van mindenből bőség,
ha széjjel az nem osztható,
és nincs életre lehetőség,
mert éhezik az ott lakó!

Ó jó Anyánk, ó drága Földünk,
mért tűrsz ennyi parazitát?
Kik élvezettel élősködnek,
s az ínséget nem érzik át!
Mindannyian ideszülettünk,
de keveseknek van joga,
s ki koldul lopott birtok nélkül,
az léhűtő, vagy ostoba?
Mitől különb az éhezőnél,
tolvaj, rabló, harácsoló,
mért húz egyedül gazdag hasznot
a bankjegyeket másoló?
Méhkaptárban a hereméhek,
uralnak sok-sok dolgozót,
s csak ellopják az összes mézet,
mely méhcsaládra léthozó.
S mikor amazok éhen halnak,
kihal a rabló herehad,
Na lám, a tolvaj is kipusztul,
ha az étvágya fene nagy!
De mitől van az őrült éhség,
hatalomvágy, pénz mámora?
Mitől háború, eltökéltség,
ha itt a kihalás kora?

Ó jó Anyánk, ó drága Földünk,
érzem, nem tűrhetsz már tovább!
Lesöpröd bűnös társadalmunk,
vulkánod tűzcsóvát okád.
Tüzek gyúlnak majd világszerte,
s a tenger megemelkedik,
lemosva szennyét a világnak,
elmosva gonoszt, emberit.
Mindent, mi mű, mindent mi bántó,
ember alkotta szörnyeteg.
Kirázza majd az ember kosztól,
és pénztől mocskos szőnyeget!
Teremt egy élőbbet magának,
az élhetetlen nép helyén.
Új esélyt adva a világnak,
hadd ragyogjon a tiszta fény!
Hadd születhessen olyan ember,
ki együtt él és nem ural!
Aki képes lesz majd beérni,
valóra vált álmaival.
Nem pusztít! Együtt él a Földdel,
és tiszteli az életet!
Boldog lesz minden földi élő,
s létével mind elégedett!

Aranyosi Ervin © 2018-08-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bárhová is mennél…


Aranyosi Ervin: Bárhová is mennél…

Bárhová is mennél, veled megy a lelked.
Ott is boldoggá kell tenned önmagad!
Bárhol a világban, utad meg kell lelned,
másra lehetőség, hidd el, nem marad!

Ha csupán a pénzért menekülsz hazádból,
kínozni fog mindig a lelkiismeret.
Aki hazát felejt, szép nyelvet nem ápol,
talán soha többé magyar nem lehet.

A gyökerét veszti, mindig hontalan lesz,
s érzi, minden érték csak látszat, hamis!
Lehet gazdagságod, az boldoggá nem tesz,
kiégetté válsz majd, egyszer magad is.

Hidd el, nem véletlen, hogy ide születtél,
neked itt van dolgod, nagy feladatod.
Hiszem, ha már egyszer igaz magyar lettél,
hazád szeretetét fel nem adhatod!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Égi lovas

Festmény: Szitár Éva – Fergeteg

Aranyosi Ervin: Égi lovas

Mint szél a pusztán, vágtat át,
elhagyja minden bánatát.
Lelkében csak a Nap ragyog,
s hiszi: – Mindennel egy vagyok!

Vele dalol a nyurga szél,
dobban a Föld, s hozzá beszél.
Porfelhő kél lova mögött,
de belé béke költözött.

Elhagyta fájó bánatát,
segíti őt egy jó barát,
aki tán le sem győzhető,
lüktet benne az őserő!

Mint szélvihar a csend nyomán,
vágtat az élet bús porán,
fennen szárnyalva nézi már,
a lét csak odalent sivár.

Itt fent a Napot éri el,
arcán ragyog az égi jel.
Boldog mosoly arcára ül,
s a félelemtől mentesül.

Nincs gond, amely a mélybe ránt,
nincs olyan érzés, ami bánt,
hiszen felülemelkedett,
megérintve a kék eget!

Saját lelkéhez eljutott,
félelmein már túlfutott,
s érti már léte lényegét,
– meglelte végre Istenét!

Aranyosi Ervin © 2018-07-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Sírhatnék én is!


Aranyosi Ervin: Sírhatnék én is!

Sírhatnék én is vers helyett,
s írhatnék sírós verseket,
de vajon pont az kell neked?
Fájdítsam én is lelkedet?
Én inkább megvigasztalom,
azért van íróasztalom,
hogy írjak rajta szép mesét,
s érezd, az élet csodaszép!

Azért is írok verseket,
hogy felvidítsam kedvedet,
és lehet bármily rossz napom,
a te lelked vigasztalom.
Tudom, a vigasz visszajár,
hányszor is adtad vissza már,
csak megdicsérted versemet,
s Napom ismét reám nevet.

Belőled kapok én erőt,
ahogy kedved egekbe nőtt,
úgy lettem megkedvelve én,
s már ragyogott is rám a fény.
Írhatnék búst, de nem írok,
sírhatnék én, de nem sírok.
Tudom, a lelkem egy veled,
s ez így csodás kis egyveleg.

Szeretetet küldök feléd,
és jó érzést töltök beléd,
talán kicsit tanítalak,
s leomlanak gránitfalak,
melyektől elvész szép hited,
s józan elméd sem érti meg,
mert amit nem lát, nem hiszi,
s vaksága tévútra viszi.

Legyél hát bölcsebb boldogabb,
vidám ember és szorgosabb,
és teremtésre képesebb,
kinek a léte édesebb!
Ne sírj, hisz arra nincs okod,
cseppet sem él ki itt zokog!
Legyél boldog, legyél vidám,
sose felejts gondolni rám!

Aranyosi Ervin © 2018-07-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mert az élet csodaszép


Aranyosi Ervin: Mert az élet csodaszép

Van nekem egy kicsi kancsóm,
abban hordom a vizet.
Minden meglocsolt virágom,
szépségével kifizet.
A szépségük reám ragad,
de nekik is megmarad,
boldog vagyok, mégsem foghatsz
velem szabad madarat!
A madár csak hadd repüljön,
hadd élje az életét!
Megbecsülöm a világom,
mert az élet csodaszép!

Aranyosi Ervin © 2018-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Képzeld a helyébe magad!


Aranyosi Ervin: Képzeld a helyébe magad!

Mi lenne, ha téged csak úgy kidobnának,
mert nem kellesz többé kutyádnak, macskádnak.
Öreg vagy és beteg, nincs már semmi hasznod,
minden álmod, vágyad a szögre akasztod.

Nem tudsz már úgy futni, nem teszed a dolgod,
szeretni sem tudsz úgy, nem is vagy már boldog.
Csak lógatod fejed, halálodat várod,
már csak megtűrt lényként tekint rád családod.

Mit szólnál, ha most már utcára tennének,
nem is ápolnának, s nem is etetnének?
Elfelejtenék, hogy milyen voltál régen,
s tengethetnéd sorsod kegyelem kenyéren?

Lásd be, mit érezhet egykori kedvenced,
ha jó öreg mancsait végleg elereszted?
Tényleg ezt érdemli, ki hűséggel szolgált,
mikor egy életet hűen pazarolt rád?

Aranyosi Ervin © 2018-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin. Apáknak napjára


Aranyosi Ervin: Apáknak napjára

Ünnepre ébredtünk:
Apák napja van ma!
Június harmadik,
vidám vasárnapja.
Ez férfias ünnep,
ne szedj hát virágot,
másképp ünnepeld meg
ezt az apaságot!

Mitől lesz egy férfi
apává a létben,
milyen nyomot hagyjon?
Hát most elmesélem:
Nem attól lesz apa,
hogy mámoros éjen,
magját szerte szórja,
hogy kikeljen, s éljen.

Még csak attól sem lesz
apává egy férfi,
hogy az életét
egy nő mellett leéli.
De még az sem apa,
aki sok pénzt keres,
ki a munkájában
igazolást keres.

Na jó, a családot
eltartani fontos,
ám a feladata
ennél még több pontos.
Ki kell vegye részét,
a család életéből,
Ott kell jelen lenni,
már a születéstől.

Az igazi apa
részt vesz a családban,
ott van ultrahangon,
a szülőszobában.
Képes pelenkázni,
altatni, etetni,
fürdetni, ölelni,
babát karba venni.

Az igazi apa
élvez minden percet,
ahogyan figyeli,
hogy fejlődik a gyermek.
Kiveszi a részét
a házi munkából,
anyával közösen
érzéseket ápol.

Látja, hogy gyermeke
hozzá is kötődik.
hiszen egy kapcsolat
sosem öröklődik!
Abban részt kell venni,
s ott lenni egészen,
hisz egy boldog család,
így épül fel szépen.

A példa, a minta
nagyon fontos lenne,
követendő példát
lát a gyermek benne.
Igen mély nyomot hagy
a mese, a játék,
a reá szánt idő
a legnagyobb ajándék.

Attól nem kell féljen,
hogy rosszul csinálja!
Így kezdi a világ
összes apukája.
Anyukák sem tudják
rögtön, mit kell tenni,
meglehet tanulni,
s jó szülővé lenni.

Ha az apák útján
a jó szándék vezet,
ha magad tudással,
s készséggel vértezed,
ha, ahogy tőled függ,
a legjobban csinálod,
hidd el boldog lesz majd
tőle a családod.

Ha a gyermekeid
szeretve figyelnek,
ha a kívülállók,
ezért irigyelnek.
Akkor jó apa vagy,
jól tetted a dolgod
és a kis családod
általad is boldog.

Vissza fogod kapni
a sok szeretetet,
ha a gyermekedet
érzéssel eteted.
Hiszen kijelölöd
előtte az utat,
amely jó irányba,
boldog létbe mutat.

Ünnepeljük meg hát
az édesapákat.
Akik adnak nekünk
élhető példákat.
Kiknek szeretete
lelkünkben virágzik,
kiknek keze nyoma
életünkön látszik…

Aranyosi Ervin © 2018-06-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Meglepetést hoztam


Aranyosi Ervin: Meglepetést hoztam

Hoztam egy kis meglepetést,
legyél boldog tőle.
Meríts egy kis vidám kedvet,
egy mosolyt belőle!
Érzed milyen jó illatú,
teneked virágzott,
úgy, ahogyan a szívem is,
szeretetben ázott!

Aranyosi Ervin © 2018-06-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagymama, te olyan jó vagy!


Aranyosi Ervin: Nagymama, te olyan jó vagy!

Nagymama, te olyan jó vagy,
szíved őszintén szeret!
A szíveddel jobban látod
a csintalan gyermeket.

Tanítgatsz, hogyan kell élnem,
hogy majd én is jó legyek.
Honnan a sok bölcsességed,
amit át kell, hogy vegyek?

Te már tudod, hogy mi a jó,
mit szabad és nem szabad,
ha figyellek, összhangban van
minden tetted és szavad.

Van türelmed, időd is van
– igaz – itthon dolgozol.
Figyelmed is rám áldozod,
s napjaimba jót hozol.

Nagymama, te olyan jó vagy,
megérted az unokád,
mikor elfoglalom magam,
annyi munka vár reád.

Ám, ha véget ér a dolgod,
velem játszol, és tanítsz,
a meséid rám találnak,
szavad messzi földre hívsz.

Néha csak úgy kitalálod,
néha könyvből olvasod,
a mesén át bölcsességed
unokádnak átadod.

Gyakran vagy a játszótársam,
bár a tested néha fáj,
de én értem mindig mozdulsz,
csakhogy a kedvemben járj.

Nagymama, te olyan jó vagy,
s tőled én is az vagyok.
Nem is értem, miért mások,
miért furcsák a nagyok.

Nem tudják, amit te tudsz már,
hogy fontos a szeretet?
Nincsen, kitől megtanulják?
Nem éltek még eleget?

Olyan jó, hogy vagy te nékem,
tőled annyit tanulok,
szeretem a melegséged,
ezért öledbe bújok.

Nagymama, ilyen jó mint te,
nincs is a Föld kerekén,
tőled vagyok okosabb is,
s igazán jó gyerek én!

Aranyosi Ervin © 2018-05-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva