Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ő a gazdám!


Aranyosi Ervin: Ő a gazdám!

Őt nem adom, ő az enyém, ő a saját gazdám!
Megsimogat és megetet, csupa jót ragaszt rám!
Ő uralja a szívemet, nem is adom másnak,
nem csoda, hogy az emberek boldogoknak látnak.
Kiskoromban talált reám, egymásba szerettünk,
attól fogva nála lakom, jó barátok lettünk.
Úgy gondolom, nála nélkül nem is tudnék élni,
megígérem, sosem fogom másikra cserélni!

Aranyosi Ervin © 2018-10-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Költő-olvasó találkozó


Aranyosi Ervin: Költő-olvasó találkozó

De jó találkozni a kedves olvasóval,
lelkéhez beszélni, szívét tartva szóval.
Személyesen látni versem eredményét,
visszaadva hitét, elvesztett reményét.

Vidám kedvet, mosolyt csalni az arcára,
szívébe markolni végre, valahára,
hadd csorduljon könnye, és azt ne szégyellje,
a találkozásban az örömét lelje.

Hadd mehessen vissza a gyerekkorába,
mikor még oly fürgén mozgott keze-lába,
mikor a lelkére nem raktak bilincset,
s képes volt lenyomni ajtókon kilincset.

Mikor képzelete még szabadon szállott,
képes volt bejárni az álomvilágot,
volt hite egy csodás új holnapra várni,
élő, szép világát imádva csodálni.

Én most visszaadnám, amit elfelejtett,
amit egykor, régen a lelkébe rejtett,
amit, ha ma élne, boldoggá tehetné,
s önmagát, s világát újra felfedezné.

Nem lenne előle sut mélyére dugva,
nap, mint nap megélne, tiszta szívből tudna,
mellyel új napjait szívből teremthetné,
szeretettei sorsát szebbé, jobbá tenné.

Talán pár olvasóm elhiszi a szépet,
talán a reménye lelkében feléled,
Gyermeki lelkével újra mer álmodni,
a reményt, a hitet a mába áthozni.

Mikor találkozunk, összeér a lelkünk,
rájövünk, hogy végre jó társakra leltünk.
Lesznek közös célok, álmok, amik várnak,
angyalok, kik értünk folyton közben járnak.

Én csak locsolgatlak verseim vízével,
ismerkedj a szóval, szeretet ízével,
s ha látom arcodon, a mosolyt, vagy könnyet,
érzem tovább menned az utadon könnyebb.

De jó találkozni, a vers szárnyán szállni,
boldogabb emberré, barátokká válni,
a hétköznapokból kiragyogni végre,
a szeretet szavát felírni az égre!

Aranyosi Ervin © 2018-10-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kiragyogni mások közül


Aranyosi Ervin: Kiragyogni mások közül

Látod, így kell kiragyogni
a sok egyforma közül!
Szüleimtől kaptam én
a mindent tudást örökül.
Beolvadni, eggyé válni,
az unalmas feladat,
Nagy dolog, ha szürkék között
megmutatod magadat!
Nem túl könnyű fenn maradni,
ne nyeljen el a tömeg,
de élvezem, ha nem takar
szürke köd, vagy köpönyeg.
Feketén is színes vagyok,
megmutatom ki vagyok,
hisz boldogabb az a lélek,
ki mások közül kiragyog!

Aranyosi Ervin © 2018-10-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Beszéltem a jó Istennel


Aranyosi Ervin: Beszéltem a jó Istennel

Beszéltem a jó Istennel.
Kérdeztem, s ő válaszolt.
Számon kértem: – Hol a Nagyim?
– s a Nagyim épp nála volt…
Aki meghal itt a Földön,
az a mennyben él tovább!
– Ne aggódjak, jól megy dolga,
csak hiányzunk odaát…

– De nekem még sok a dolgom,
maradjak csak idelent.
Tanuljak és boldoguljak,
éljem meg a szép jelent!
Találjam meg, mi a dolgom,
másokért mit tehetek,
Tanuljak meg jól szeretni,
s attól boldog lehetek.

– Tanítsak meg erre mást is,
adjak, amit adhatok!
Ne higgyem el senkinek se,
ha azt mondják: – rossz vagyok!
Figyeljem az érzéseim,
legjobb, ha a szív vezet,
maradjak meg jó léleknek,
mert ő engem így szeret.

Adott tehát képességet,
mire vágyom, megkapom,
élvezzem az életemet,
s ő majd figyel rám nagyon.
Ha kedvem van, beszélgessünk,
ő rám mindig is figyel,
ráérek majd száz év múlva
én a mennybe menni fel.

Azt kérte, hogy tapasztaljak,
hisz ő rajtam át tanul.
s tudjam, sosem kell bűnhődnöm,
később sem ártatlanul.
Egyengeti majd az utam,
fogja majd a kezemet,
érzéseim vezessenek,
s használjam az eszemet.

Bocsássak meg, ne ítéljek,
ne bántsak meg másokat.
Próbáljak meg jól szeretni,
hiszen sok szív fáj sokat.
Pont azt adjam, amit várok,
az kárpótol mindenért,
minden jó, amit kiküldök
egyszer hozzám visszatér.

Mától kezdve minden este
beszélgetek Ővele.
A lelkemet jó tanáccsal
csepegteti majd tele.
A jóságát széjjelszóróm,
szeretetét elviszem,
ezt választom hivatásul,
s boldog leszek, azt hiszem!

A lelkemben lángot gyújtott,
őrzöm tüzét boldogan,
s remélem a szeretete
másokban is megfogan.
Ha e csodamag kikel majd,
kinyílik, mint egy virág,
a fényétől megszépülhet
ez az elgyötört világ.

Mi lenne, ha megpróbálnád,
s beszélgetnél Ővele?
Ha engednéd, szeretettel
töltse lelkedet tele.
Ha szeretet magot szórunk,
akkor azt is aratunk.
Mosolyától, Nap fényétől,
lesz fénylőbbé a napunk…

Aranyosi Ervin © 2018-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A felnőttek mindent tudnak!


Aranyosi Ervin: A felnőttek mindent tudnak!

A felnőttek mindent tudnak, s mindent már előre!
Tudják jól, ha ezt megeszem, rosszul leszek tőle!
Ha felmászok, leeshetek, s töröm kezem, lábam!
A törékenyt porrá töröm, s rom marad utánam!
Kiöntöm az innivalót, leeszem az abroszt,
ha érintem meg fog rázni, és az nekem lesz rossz!
Ha gyufázok lángra lobban, és csúnyán megégek!
Öltözzek fel, mert megfázok, s szerzek betegséget!
Mikor bántom, tönkreteszem, ne nyúljak hát hozzá!
Nem is értik: – Mért csinálom, miért váltam rosszá?

A felnőttek mindent tudnak, s mindent már előre!
Szólnak is és fenyegetnek, tanuljak belőle!
Na, és miért bosszankodnak, ha bejön a jóslat?
Minden felnőtt elmehetne jövőt látó jósnak?
Ebben én csak azt nem értem, a jót mért nem látják?
Ha meg látják, hogyan kéne, mért nem úgy csinálják?
Azt sem értem, mért mérgesek? Igazuk lesz végül!
Jós tudásuk mért nem hívják mindig segítségül?
Mért csak a kárt és a nagy bajt tudják megjósolni?
A felnőtt csak tiltani tud, s nem tud orvosolni?

Ha én egyszer felnőtt leszek, majd másképp csinálom,
ne legyen a gyerekemnek élete rémálom!
Kitalálom, hogyan lehet, boldogabban élni,
hogy ne kelljen a világtól jó előre félni!
Mi lenne, ha gondolatom mindig a jón járna?
Mi lenne, ha vágy-jóslatom valósággá válna?
Mi lenne, ha a gyermekem tudná már előre,
ha mindig a jót cselekszi, öröm lesz belőle!
Megmutatom, hogy csinálja, nem azt, hogy hogyan ne!
Azt szeretném, ha gyermekem inkább boldog lenne!

Az is lehet, a felnőttek mégsem tudnak mindent?
Azért, amit a sorsuk hoz, okolják az Istent!
Pedig, nekik a szüleik megmondták előre,
mit nem kéne csinálniuk, mert baj lesz belőle!
Ők már tudják, nem képesek semmilyen csodára,
na meg, hogy a boldogságnak szenvedés az ára!
A sorsuk is meg van írva, s nincs bele szólásuk,
nincs csodatévő erejük, azt nem hagyták rájuk!
Csak a szerencsében bíznak, abban sem egészen,
hisz így kapták életüket, már megírva, készen!

A felnőttek mindent tudnak, s mindent már előre?

Aranyosi Ervin © 2018-08-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kenyéradó Földünkhöz (Gondolatok a világról)


Aranyosi Ervin: Kenyéradó Földünkhöz
(Gondolatok a világról)

Jó Anyánk, drága öreg Földünk,
te, aki táplálsz éltetőn,
mindened adod fiaidnak!
Tengerek mélyén, hegytetőn,
s az alföldek kies vidékén
támogatod az életet.
Etetsz, itatsz a véred adva,
s az ember hogy bánik veled?
Elfogadja az adományod,
s mindenből még többet akar!
Lezsarol, mérgez és azt látod,
a szemetével eltakar.
Kihasználja a többi élőt,
uralja, s megöli mind, ha kell,
s hiszi a boldog Kánaánba,
a háborúkkal juthat el.
Te meg csak adsz, amíg tudsz adni,
míg gazdagságod kimerül…
Drága Anyánk, éltető Földünk,
lelkem érted sír, itt belül!

Hisz képes vagy te jóllakatni
emberek milliárdjait!
Csak néhány gazdag telhetetlen,
szívükben kapzsiság lakik.
Sosem elég, mindent akarnak,
pedig már rég minden övék,
s miközben bőven bővelkednek,
éhen hal számos dolgos nép.
Van hol az élelmet kidobják,
mert másnap már “nem ehető”,
s közben sehogy sem jut kenyérhez
a több millió éhező.
Hiába telve annyi raktár,
minden csak pénzért kapható,
a gazdagoknak pénzéhsége,
jól tán sosem lakatható!
Mit ér a pénz, a papírfecni,
ha nem szolgál jó célokat,
ha világot hagy éhen veszni,
csak keveseknek ad sokat!
Hiába van mindenből bőség,
ha széjjel az nem osztható,
és nincs életre lehetőség,
mert éhezik az ott lakó!

Ó jó Anyánk, ó drága Földünk,
mért tűrsz ennyi parazitát?
Kik élvezettel élősködnek,
s az ínséget nem érzik át!
Mindannyian ideszülettünk,
de keveseknek van joga,
s ki koldul lopott birtok nélkül,
az léhűtő, vagy ostoba?
Mitől különb az éhezőnél,
tolvaj, rabló, harácsoló,
mért húz egyedül gazdag hasznot
a bankjegyeket másoló?
Méhkaptárban a hereméhek,
uralnak sok-sok dolgozót,
s csak ellopják az összes mézet,
mely méhcsaládra léthozó.
S mikor amazok éhen halnak,
kihal a rabló herehad,
Na lám, a tolvaj is kipusztul,
ha az étvágya fene nagy!
De mitől van az őrült éhség,
hatalomvágy, pénz mámora?
Mitől háború, eltökéltség,
ha itt a kihalás kora?

Ó jó Anyánk, ó drága Földünk,
érzem, nem tűrhetsz már tovább!
Lesöpröd bűnös társadalmunk,
vulkánod tűzcsóvát okád.
Tüzek gyúlnak majd világszerte,
s a tenger megemelkedik,
lemosva szennyét a világnak,
elmosva gonoszt, emberit.
Mindent, mi mű, mindent mi bántó,
ember alkotta szörnyeteg.
Kirázza majd az ember kosztól,
és pénztől mocskos szőnyeget!
Teremt egy élőbbet magának,
az élhetetlen nép helyén.
Új esélyt adva a világnak,
hadd ragyogjon a tiszta fény!
Hadd születhessen olyan ember,
ki együtt él és nem ural!
Aki képes lesz majd beérni,
valóra vált álmaival.
Nem pusztít! Együtt él a Földdel,
és tiszteli az életet!
Boldog lesz minden földi élő,
s létével mind elégedett!

Aranyosi Ervin © 2018-08-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bárhová is mennél…


Aranyosi Ervin: Bárhová is mennél…

Bárhová is mennél, veled megy a lelked.
Ott is boldoggá kell tenned önmagad!
Bárhol a világban, utad meg kell lelned,
másra lehetőség, hidd el, nem marad!

Ha csupán a pénzért menekülsz hazádból,
kínozni fog mindig a lelkiismeret.
Aki hazát felejt, szép nyelvet nem ápol,
talán soha többé magyar nem lehet.

A gyökerét veszti, mindig hontalan lesz,
s érzi, minden érték csak látszat, hamis!
Lehet gazdagságod, az boldoggá nem tesz,
kiégetté válsz majd, egyszer magad is.

Hidd el, nem véletlen, hogy ide születtél,
neked itt van dolgod, nagy feladatod.
Hiszem, ha már egyszer igaz magyar lettél,
hazád szeretetét fel nem adhatod!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Égi lovas

Festmény: Szitár Éva – Fergeteg

Aranyosi Ervin: Égi lovas

Mint szél a pusztán, vágtat át,
elhagyja minden bánatát.
Lelkében csak a Nap ragyog,
s hiszi: – Mindennel egy vagyok!

Vele dalol a nyurga szél,
dobban a Föld, s hozzá beszél.
Porfelhő kél lova mögött,
de belé béke költözött.

Elhagyta fájó bánatát,
segíti őt egy jó barát,
aki tán le sem győzhető,
lüktet benne az őserő!

Mint szélvihar a csend nyomán,
vágtat az élet bús porán,
fennen szárnyalva nézi már,
a lét csak odalent sivár.

Itt fent a Napot éri el,
arcán ragyog az égi jel.
Boldog mosoly arcára ül,
s a félelemtől mentesül.

Nincs gond, amely a mélybe ránt,
nincs olyan érzés, ami bánt,
hiszen felülemelkedett,
megérintve a kék eget!

Saját lelkéhez eljutott,
félelmein már túlfutott,
s érti már léte lényegét,
– meglelte végre Istenét!

Aranyosi Ervin © 2018-07-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Sírhatnék én is!


Aranyosi Ervin: Sírhatnék én is!

Sírhatnék én is vers helyett,
s írhatnék sírós verseket,
de vajon pont az kell neked?
Fájdítsam én is lelkedet?
Én inkább megvigasztalom,
azért van íróasztalom,
hogy írjak rajta szép mesét,
s érezd, az élet csodaszép!

Azért is írok verseket,
hogy felvidítsam kedvedet,
és lehet bármily rossz napom,
a te lelked vigasztalom.
Tudom, a vigasz visszajár,
hányszor is adtad vissza már,
csak megdicsérted versemet,
s Napom ismét reám nevet.

Belőled kapok én erőt,
ahogy kedved egekbe nőtt,
úgy lettem megkedvelve én,
s már ragyogott is rám a fény.
Írhatnék búst, de nem írok,
sírhatnék én, de nem sírok.
Tudom, a lelkem egy veled,
s ez így csodás kis egyveleg.

Szeretetet küldök feléd,
és jó érzést töltök beléd,
talán kicsit tanítalak,
s leomlanak gránitfalak,
melyektől elvész szép hited,
s józan elméd sem érti meg,
mert amit nem lát, nem hiszi,
s vaksága tévútra viszi.

Legyél hát bölcsebb boldogabb,
vidám ember és szorgosabb,
és teremtésre képesebb,
kinek a léte édesebb!
Ne sírj, hisz arra nincs okod,
cseppet sem él ki itt zokog!
Legyél boldog, legyél vidám,
sose felejts gondolni rám!

Aranyosi Ervin © 2018-07-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mert az élet csodaszép


Aranyosi Ervin: Mert az élet csodaszép

Van nekem egy kicsi kancsóm,
abban hordom a vizet.
Minden meglocsolt virágom,
szépségével kifizet.
A szépségük reám ragad,
de nekik is megmarad,
boldog vagyok, mégsem foghatsz
velem szabad madarat!
A madár csak hadd repüljön,
hadd élje az életét!
Megbecsülöm a világom,
mert az élet csodaszép!

Aranyosi Ervin © 2018-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva