Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Valaki szeret


Aranyosi Ervin: Valaki szeret

Egy nyelven beszéltek,
a szeretet nyelvén,
s mindent megértetek
egymásra figyelvén.

Ettől a csodától
meggyógyul a lélek.
Szeretetburokban,
tiszta szívvel éltek.

Menekül a magány,
értelmet nyer a lét,
ha szíved kedvence
érkezik meg eléd.

Visszaadja hited,
ami tán elveszett,
hiszen újra érzed,
hogy valaki szeret!

Aranyosi Ervin © 2018-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egyedi vagy!


Aranyosi Ervin: Egyedi vagy!

Egyedi vagy! Csoda vagy!
Nincs is több belőled!
Sohasem lesz már ilyen,
s nem is volt előtted!
Csak mutasd meg önmagad
bátran a világnak,
s hidd el, lesznek olyanok,
kik örülnek, ha látnak!
Mutasd csak meg, hogy ki vagy,
ragyogj ki a sorból,
pont úgy, mint ez a virág
a virágcsokorból!
Mutasd meg szép szirmaid,
ragyogj a világra,
élhess olyan emberként,
ki büszke magára!

Aranyosi Ervin © 2018-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Anyák napi jó kívánság


Aranyosi Ervin: Anyák napi jó kívánság

Hogy fér a szívedben el ennyi szeretet,
talán a jó Isten tett ily csodát veled,
hogy reánk sugározd szíved minden kincsét,
lenyomva a mennynek földi, szép kilincsét?

Megnyitva a lélek földi mennyországát,
szebbítve családunk napjait, világát,
mézet csepegtetve a mindennapokba,
teszed csak a dolgod, mosolytól ragyogva.

Ó, te földi angyal, de jó, hogy vagy nékünk,
általad szeretve, boldogabban élünk,
te pedig csendesen teszed csak a dolgod,
azt kívánjuk neked, légy örökké boldog!

Aranyosi Ervin © 2018-05-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne hidd!

Aranyosi Ervin: Ne hidd!

Ne hidd, hogy ők jobbak, kik téged lenéznek!
Elhitetik veled csupán az egészet!
Te sem vagy ám híján, az erőnek, észnek!
Talán csak sikerben volt kevesebb részed!

Hiszékeny vagy, s hiszed, hogy ez neked nem jár,
ám ha járnád utad, te is messzebb jutnál,
nem szegnék a kedved holmi akadályok,
nem lenne szemeden hitrendszerből hályog.

Ha a képzeleted célod képes látni,
ha hiszel magadban, olyanná tudsz válni!
Lelkedben a létra, csak támaszd az égre,
s kezdj el céljaidhoz fellépkedni végre!

Te sem vagy kevesebb és te sem vagy gyengébb!
Jó lenne, ha lelked végre elengednéd,
hadd szálljon, repüljön, legyen végre szabad!
Mások gúnyaitól szabadítsd meg magad!

Higgy csak önmagadban, mert csoda él benned!
Mondd csak, mi nem enged önmagaddá lenned?
Mi akadályoz meg, hogy a léted élvezd,
magad napról-napra, egyre jobban érezd?

Aranyosi Ervin © 2018-01-17
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bennem él az Isten! Bennem, él!


Aranyosi Ervin:
Bennem él az Isten! Bennem, él!

Bizony, az Istenem itt él, mélyen bennem,
igaz, meg nem súgja mikor, mit kell tennem!
Mért súgná, hisz egykor minden megadatott,
mikor ránk testálta a szabad akaratot.
Enyém hát a döntés minden szabadsága,
teljesülhet szívem bármely nemes vágya,
csak minden tettemnek van következménye.
Felelős magáért az Isten teremtménye!

Ám nem csak bennem él, hanem mindenkiben!
Van kiben tevékeny, s van akiben pihen!
A szemét behunyja, bizony, olykor-olykor,
s leveszi a kezét az elkóborlóról.
Mert Isten legjobban akkor van, ha hiszed,
ha szeretettel élsz, s megnyitod a szíved!
Akkor neki tetsző dolgokat cselekszel,
akkor örül neked, akkor nagyon tetszel!

Minden kérdésedre ő tudja a választ,
ám jó útirányt az érző lelked választ.
Mert a lelked is csak Isten apró része,
mutatja az utat, s rajtad áll, hogy mész-e?
Rossz szándék, bűn, harag, mind, mind rajtunk múlik,
amikor a lélek sötét kútba hullik.
Pokol és az ördög emberi találmány,
báránybőrbe bevarrt rossz szándékú ármány.

Aki abban is hisz, már kétség közt gázol,
s nem hisz istenében istenigazából.
Rögtön ott a kétség, a fény és az árnyék,
mintha, hol jó úton, hol rossz úton járnék.
Istent beengedtem, itt él a lelkemben,
ő a jóság, szépség, szerethető bennem.
Nincs másra szükségem! Hát ezért éltetem,
nem hagyom árnyékba borulni életem!

Egész nap teremtek, éjszaka álmodom,
gyűjtött kincseimet lába elé hordom.
Legyen az szeretet, avagy rossz akarat,
a nap közben gyűlt “kincs” mind az enyém marad.
Más napokon aztán tőle kapom vissza.
Kincsem örömöt hoz, ha szándékom tiszta,
vagy ha bűnös szándék vezetett csak engem,
akkor eredménye visszaköszön bennem.

Bennem él az Isten, éltetem hitemmel,
csupán az öli meg, ki szeretni nem mer!
Ám szeretet nélkül nem érdemes élni,
a Földi pokolról tán nem kell mesélni!
Ha nem bántasz senkit, dobd el a félelmed,
hadd keljenek szárnyra jó érzések benned!
Ha lelkedbe nézel, te is megtalálod,
s rájössz: életed van, és nincsen halálod!

Aranyosi Ervin © 2018-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Találjuk meg Istent!


Aranyosi Ervin: Találjuk meg Istent!

Egyik vallás sem visz Istenhez közelebb,
csupán a hatalmát érezteti veled!
Templomot építtet, eltartatja magát
és Isten nevében hallatja a szavát.
Ám Isten nem használ postást leveléhez,
arra kell figyelned, a lelked mit érez.
Mikor csendben maradsz, találkozhatsz vele,
az ő csodáival van az élet tele.
Tele van csodával, csak nem veszed észre,
mert másra koncentrálsz: a rád leső vészre.

Mindennap szól hozzád, de nem figyelsz arra,
csupán a fejedben zsongó szörnyű zajra,
mert Istened helyett az eszed irányít,
pedig a lelkedben fényszóró világít,
s mutatná az utat, merre kéne menned.
Ehelyett kételyek ébredeznek benned.
Nem is változik, míg nem hiszel magadban,
s magadon kívül vagy minden pillanatban.
Önmagadon kívül keresed Istened,
s ebből is látszik, hogy mennyire ismered.

S hiszed, az Úr Jézus megváltja a lelked,
csak őrá kell várnod, semmit sem kell tenned.
Bőszen imádkozol egy égi atyához,
és ez a távolság mindent meghatároz.
Áthárítod másra az életed terhét,
mintha csak a létet kívülről figyelnéd.
Mintha egy film lenne, amit már megírtak,
s tettek bele nyomort, amennyit csak bírtak,
fájdalmat, félelmet, dühöt és haragot,
s elvetették benned, mint földben a magot.

Persze, azért kaptál néhány boldog percet,
amiért a lelked folyvást vezekelhet.
Volt egy kis öröm is, ne legyen unalmas,
de legyen fárasztó, hogy utána alhass!
Dolgozol és alkotsz, magad is teremtesz,
mért nem jutsz hát közel élő Istenedhez?
És akik vezetnek, mért tartanak távol?
Kell, hogy őt megismerd istenigazából?
Mert a vallásokat érdekek vezérlik,
nem a szeretettől, csak aranytól fénylik!

Hány háborút vívtak már Isten nevében?
És a vallás ott állt mögöttük kevélyen.
Emberek pusztultak rút érdekek mentén,
én az ilyen Istent végképp nem szeretném!
De én tudom, hogy van, hiszen benne élek,
s általa isteni a bennem élő lélek.
Nem én vagyok Isten, de a része vagyok,
s amíg hiszek benne, benne is maradok.
És tudom, a Sátánt az ember teremti,
s nem a föld alatt van, nem égi, s nem lenti.

Ha nem hiszem Istent, magam is teremtem,
gonoszsága ott van lelkem mélyén, bennem.
Tudom, sohasem kell vele szembe szállnom,
mert minden harcommal csupán őt szolgálom.
Csakis szeretettel lehet szebben élni,
jónak kell maradni, nem pediglen félni.
Hinni az Istenben, teremteni szépet,
s akkor a csodákról szólhat majd az élet.
Nyitott szemmel látni egy derűs világot,
melyben minden ember csodálatos, áldott.

Amíg a világunk nem jóságra épül,
addig ez a világ rút marad, nem szépül.
Együtt kéne végre éreznünk, teremtve,
s ez a világ máris sokkal szebb lehetne.
Keresd hát az Istent önmagadban, belül,
és ha a háborgás lelked mélyén elül,
megtalálod őt, mert sohasem volt távol,
minden gyermekére odafigyel, ápol.
Nem mondom, hogy könnyű megtalálni Istent,
ne az égben keresd, közöttünk van, itt lent!

Hiszem, ez a világ élhetőbb lehetne,
ha mindegyik ember őszintén szeretne.
Nem kívánná másét, inkább szívből adna,
önmagává válna, és az is maradna!
Ha azt adnánk másnak, amit mástól várunk,
akkor egytől egyig angyalokká válunk.
Egymást megsegítve tehetnénk a dolgunk,
sokkal könnyebb lenne együtt boldogulnunk.
Higgy hát Istenedben, szabadítsd fel lelked,
Teremtőd világát így kell ünnepelned!

Bár én nem térítek – nem fűz hozzá érdek –
van hitem, Istenem, okom is temérdek,
hogy a világomra szeretettel hassak,
hogy egy élhetőbbet neked megmutassak.
Szeretném, hogy szíved igaz Istent lásson,
csak szeretni hívlak, hiszen nincs vallásom.
Nem is kell a pénzed, kincsed, vagyontárgyad,
éppúgy, ahogy nem kell mennyei atyádnak.
Istened jót akar, légy boldog a létben,
s ne légy távol tőle, légy a közelében!!

Aranyosi Ervin © 2017-12-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A képzelet szabad


Aranyosi Ervin: A képzelet szabad

A képzeletet nem lehet négy fal közé zárni!
Nincs olyan hely, hol  szárnyait ne tudná kitárni!
Nem lehet az rabmadár, aki lelkében őrzi,
a világ rideg rútságait álmával legyőzi.

Engedd hát szabadon lelked szép madarát,
hadd repüljön messze, hadd teremtsen csodát!
Álmaidat mindig lássad magad előtt,
teremtő Istened hadd repítse fel őt.

A gondolat teremt, száll képzelet szárnyon,
legyen szebb az élet ezen a világon.
Képzeld el, hogy mások veled együtt szállnak,
szeretet lángjától boldogabbá válnak.

Ne zárd az álmaid soha önmagadba,
engedd ki madarad szálljon a szabadba!
Hagyd, hogy felvidítson, lássa meg a szépet,
váljon valósággá, alkoss róla képet.

Lelked festővásznát magad előtt tartva,
képzeleted szárnyán emelkedj magasba.
Győzd le azt az erőt, mely a Földhöz láncol,
amitől másoknak áldozatnak látszol.

Ha van képzeleted, teremtő erőd van,
azt akarom érezd! Én most erről szóltam,
és ha összefogunk, holnap már meglátod,
építhetünk együtt emberibb világot!

Aranyosi Ervin © 2017-12-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyi história


Aranyosi Ervin: Karácsonyi história

Közel a karácsony, várjuk már a csodát,
lassan feldíszítjük a szép karácsonyfát.
Gyermeki lélekkel szebb jövőre várunk,
szerető karokat ölelésre tárunk.
Hiszen a szeretet ott él a szívekben,
és ki ne akarna élni jobban, szebben?
De ki mutatja meg, hogy kell szebben élni,
az igazi útról ki fog majd mesélni?

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy lélek,
talán kitalálod, hogy kiről mesélek.
Szülőhelye felett élő csillag fénylett,
három tudós ember a jászolhoz lépett…
Hisz ők nem királyok, de mágusok voltak,
fejedelmük előtt mélyen meghajoltak,
ajándékot hoztak és messziről jöttek,
díszesen köszöntsék a még újszülöttet.

Együtt született meg a fiú a fénnyel,
s hitték, szép szavára menekül az éjjel.
Nem csak a fénylő Nap kap majd új erőre,
az emberek erőt merítnek belőle.
És az ifjú herceg felvállalta sorsát,
nem csak a szegénynek lökött oda morzsát,
hanem egész népét tanítani kezdte,
s tán a jó lelkűség lett végül a veszte?

Népszerű volt, nevét ma is gyakran ejtik,
csak, amit tanított könnyen elfelejtik.
Nem járnak nyomában, sok szép tette elvész,
csak félelmet tanít helyette sok lelkész.
Várják az emberek, hogy csodákat tegyen,
úgy mint réges-régen, tengeren és hegyen.
Nem vetik le bűnük, nem tudják követni,
az ember nem akar oly jóságos lenni.

Megbocsájtást várnak, feloldozást tőle,
s látszik, nem értettek semmit meg belőle.
Mártír halálának nem volt sok értelme,
hiszen a jó példa, többet érdemelne.
Ha az ember tudná, hogy csodákra képes,
talán közeledne egymás jó szívéhez.
Szeressen hát lelked, a szavad ne bántson,
a szívszeretetről szóljon a karácsony.

Aranyosi Ervin © 2017-12-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne igazit keress!


Aranyosi Ervin: Ne igazit keress!

Vannak emberek, kik túl soká keresnek…
Egész életükben az igazira lesnek.
Elhiszik, hogy olyan létezik e létben,
s amíg nem találják, szívük addig tétlen.
Az igazi, nem egy ember általában,
minden ember hordoz egy részt önmagában,
mely tán tökéletes, szép emberi érték,
de a teremtéskor kincseit szétmérték.

Mindenkiben találsz belőle egy cseppet,
amit egy másik szív őszintén szerethet.
Persze, mindőnk visel némi gyarlóságot,
ami megszürkíthet egy plátói álmot.
Miért is kell nekünk a Föld összes kincse,
hogy a szívünk mindezt sajátnak tekintse?
Miért nem érjük be apró kis csodával,
szívben tükröződő, fénylő csillogással?

Vannak emberek, kik folyton csak csalódnak,
nagyravágyásukban folyton becsapódnak.
Nem lelik másokban az igazt, a szépet,
egyetlen lélekben keresnek egészet.
Tudd, az az igazi, akit tudsz szeretni,
kivel lelked képes boldogan nevetni,
aki vonz magához, mert van cseppnyi bája,
mely mellett eltörpül számtalan hibája!

És a sok hibáját, mind el kell fogadnod!
A szép kapcsolatban önmagadat adnod!
Eszedbe ne jusson változtatni rajta,
mert a szerepjáték oly hálátlan fajta!
S tudd, hogy a párodon sem tudsz változtatni,
hite határolja, úgy sem tudsz rá hatni,
csak időlegesen képes változásra,
nem tud fátylat dobni megrögzött szokásra.

Nincsen tehát nagy Ő, csupán kicsik vannak,
a legfontosabbat keresd meg magadnak,
amire nagyon vágysz, s lelkednek hiányzik,
ami talán párod lelkében tanyázik.
Ne igazit keress, inkább boldogságot,
mert ha mindent akarsz, meg sosem találod!
Olyan lelket keress, ki magával ragad,
kivel boldogabbnak érezheted magad!

Aranyosi Ervin © 2017-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Telihold


Aranyosi Ervin: Telihold

Kerek korong fenn az égen,
nem volt ilyen kerek régen,
Mindig hiányzott egy része,
most lett teli az egésze!

Kerek korong, vidám fényed,
izzó Naptól kölcsönkérted?
Hogy az éjben világíthass,
csillagoknak utat nyithass!

Kerek korong, Napunk párja,
ki az éji eget járja,
Néha sápadt, néha fénylő,
néha fogyó, szűken élő.

Égi tükör, Napunk mása,
csak gyengébb a ragyogása.
Éjszakai égi vándor,
társ, ha úton éjszakázol.

Kerek korong, gurulj tovább,
less meg éji, földi csodát,
a fényeddel őrizd álmom,
kísérj el, míg megtalálom.

Felhő mögé ne bújj, kérlek!
Nyújtózom, de el nem érlek.
Kerek korong, teliholdam,
halld meg szavam, hozzád szóltam!

Aranyosi Ervin © 2017-10-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva