Aranyosi Ervin versei

Ó NŐ, Te vagy az élet nagy csodája,
Szépség és öröm, mind belőled jő!
A nyugalom, a szeretet hazája,
Te vagy a biztos, éltető erő!

Te vagy a startkő, az élet vizénél,
s Te vagy a cél, amiről álmodunk.
Szegények lennénk, ha nem értünk élnél,
üres és halott lenne otthonunk.

Kislányként mosolyt csalsz Te minden arcra.
Kedvesként Te vagy a bűvös szerelem.
Társként felkészítesz a mindennapi harcra,
mindig a jobbik felem vagy nekem.

Nélküled az élet olyan sivár lenne,
nem lelném benne soha örömöm,
ezért is írlak mélyen a szívembe.
Ó NŐ, a létezésed szívből köszönöm!

A szeretet az élet csodája,
nem tarthatod meg, add tovább!
Tegyél egy apró, kedves gesztust,
amitől szépül a világ.

Álmodj csodáról, szebb jövőről!
Ne tartsd magadban, add tovább!
Segítsd a ma még csüggedőket,
teremts holnapot, szebb hazát!

Szívedből más szívekre szálljon,
dobbanjon együtt, add tovább!
Gyertyád gyújtson meg ezer gyertyát,
boruljon fénybe a világ!

Legyen vége a háborúknak,
az ember másért született!
Emeljük fel a nyomorgókat,
ebben segít a szeretet!

Ne gazdagságra fájjon lelked,
mert élvezni azt nem fogod,
de akik szeretetben élnek,
azok igazán boldogok.

Adj hát az adás öröméért,
szívedből, szívnek, adj tovább!
Ha képes vagy taníts meg mást is!
Indíts “szeretet iskolát”!

Tudod, ha mind, mind megbocsátunk,
s elengedünk sérelmeket,
s egymásra tudunk jól figyelni,
felszabadul a képzelet.

A szeretet, az lelkeket gyógyít,
gyógyíts te is, hát add tovább!
Ép lélektől a test is gyógyul,
Minden gondunk megoldanánk…

A szeretet az élet csodája,
nem tarthatod meg, add tovább!
Tegyél egy apró, kedves gesztust,
amitől szépül a világ…

http://www.emberiseg.hu/portal/add-tovabb/a-mozgalom-leirasa

Mi is a dolgom ezen a világon?
Mi hajt, mi kerget át az életen?
A választ erre, tudom, megtalálom,
s eloszlik bennem minden félelem.
Szeretet lángja itt él a szívemben.
Melegét érzi mindaz, ki erre jár.
Megerősítést lelek a hitemben,
hogy jó az ember, s az élet sem sivár!
Csak vakságunktól kéne szabadulnunk,
mit dühünk, haragunk táplál szüntelen.
Az egyszerűt, a csodát kéne látnunk,
s szívünkbe zárni, hogy velünk legyen.
Átélni újra múltunk szép emlékét,
kívánni azt, hogy újra, úgy legyen!
Dédelgetni a boldogság tiszta képét,
- felfelé menni mindig a hegyen!
Ahogy a Nap ott fenn ragyog az égen,
ha kél, ha fekszik, épp oly messze van.
Szeretettel tekint a nagy világra,
és járja útját, sohase nyugtalan.
A Napnak fénye szívünkben parázslik,
a szeretet lángja fáklyaként lobog.
Ne tartsd magadban, érezze a másik,
ebben a fényben lehetünk boldogok!

Ilyenkor érzi át az ember,
milyen szép is az élete.
Nem kell a bűnnel szembenézni.
Elég hálásnak lennie.
Az élet néha oly kegyetlen,
ezért kell láss, minden csodát.
Az ember szegényen is boldog,
ha van egy szerető család…
Ha van kivel megosztva élni,
s megbeszélni a gondokat,
a holnapoktól sem kell félni,
s néha egy ötlet,  gondolat
elvezethet a változáshoz:
amid van, nem kell féltened!
Álmodj nagyot, na és merészet!
S a valóságban átélheted.
Boldogulni jöttünk e földre,
felfedezni minden csodát.
Az életedben megtalálod,
ha van egy szerető család…
Egy nagy család biztosan vár rád,
- emberek milliárdjai,
nemcsak szülők, testvérek, társak,
lehetnek lényed barátai.
Lelked, hidd el, sosem magányos,
csak tárd ki bátran ablakát,
engedd be azt, amire vársz most,
s vegyen körül egy nagy család…

ANYÁMNAK:

Te, aki e földre egykor szültél engem,
te vagy, aki a jót láttad mindig bennem,
te, aki megóvott a világ zajától,
te vagy, aki szeret, te vagy, aki ápol.
Általad tanultam egykor meg beszélni,
s te biztattál arra, hogy sose kell félni.
Te mutattad nekem, hogy milyen az élet,
s hogy megbocsátható, ha valaki téved.
Te, ki megbocsátod minden rossz hibámat,
s én vagyok az első, mindenki más várhat.
Tegyek bármi rosszat, én akkor is kellek!
Anyám! A mai nap téged ünnepellek.

KEDVESEMNEK:

Te, aki gyermekem e világra hoztad,
te, aki osztozol velem jóban, rosszban.
Te, aki gondoskodsz, őrzöd a családom,
Meleg fészket építsz, támogatod álmom.
Vállaimról gyakran leveszed a terhet,
s beéred annyival, hogy viszont szeretlek.
Gyermekünknek megadsz mindent, amit kérhet.
Őrzöl, vigyázol ránk – baj sohasem érhet.
Mosol, főzöl reánk, hogy legyen mit enni,
otthonról gondoskodsz, legyen hol pihenni.
Csodákat teszel, hogy szép legyen az élet.
Kedves feleségem! Most köszönöm néked.

KEDVESEM ANYJÁNAK:

Te, ki kedvesemet adtad a világnak,
gondozója voltál egy nyíló virágnak.
Kit nekem neveltél, tanítva a jóra,
neked szól e versszak, tiéd ez az óra.
Megköszönöm neked, hogy őt nekem adtad,
s nem kellett aggódnom sohasem miattad.
Életünkbe mindig szeretetet hoztál,
s kéretlenül is csak rólunk gondoskodtál.
Nagyiként unokád szépen nevelgetted,
számíthattunk reád, itt voltál, ha kellett.
Remélem, örömben is bőven volt részed,
Engedd megköszönnöm neked az egészet!

Álmodtam én egy új világot,
földre szállt csoda, azt hiszem.
Kormány nélkül, magunk maradtunk,
vezetők nélkül, hirtelen!
Amit kellett, azt megbeszéltük,
mindenkinek volt ötlete!
Saját magunkért tettük dolgunk,
s parancsoknak nem volt helye.
Nem vettük el, ami a másé,
s nekünk is mindig megmaradt.
Nem zártuk börtön kalitkába,
a szárnyalni vágyó madarat.
S volt valami, ami még segített,
átlépni problémák felett.
Egyszerűségben gyökeredzett,
s mi úgy hívtuk csak: SZERETET.