Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

okt
27

By

Aranyosi Ervin: Csupán egy lépés

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Csupán egy lépés

Csupán egy lépést
kellene megtenned,
ahhoz, hogy elérd
mi életre kelt benned.
De te csak állsz
és másoktól várod,
mit életre keltett
benned büszke álmod.

Csupán egy lépést
még a hosszú úton,
hogy a lelked végre
vágyott célba jusson,
személyesen átéld,
mit álmod teremtett,
aminek szikrája
csiholódott benned!

Milliónyi lépést
megtettél korábban,
hittél, reménykedtél
a múltban, a mában,
ha hited megőrzöd
elérheted célod,
ha visszafordulnál
sohasem lennél ott!

Csupán egy lépést
kellene megtenned,
erőt merítened,
lélegzetet venned,
s eltépni a célod
szép jelző szalagját,
megélni a vágyad
reád mért darabját.

Egy lépésre vagy,
hát kell a kitartásod,
legyen lelkierőd,
ne is legyen másod,
lásd a teremtésed,
létező valóság,
hiszen megfordulni
hiábavalóság.

Aranyosi Ervin © 2018-10-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
26

By

Aranyosi Ervin: Őszi élmény

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , 8 hozzászólás

Sárga levelek – Nagy Márta festménye

Aranyosi Ervin: Őszi élmény

Csend van, csak a szél súg valamit a fülbe,
bámulom a tájat mélán, elmerülve.
Levelek reszketnek félve elmúlástól,
fatörzs áll konokul, s rettegést palástól.

Felhők rohangálnak az ezüstszín égen,
köztük kis lyuk tátong, hol kékség volt régen.
Néha a Nap fénye behunyorog köztük,
nyáron a melegét mind-mind lefölöztük.

Vé-alakban vadlúd csapat száll keresztül…
A templom tetején magányos kereszt ül.
Múlton elmélkedik – széttárva a karja –
az idő múlását lefogni akarja.

A fákról a tóba bús levelek esnek,
– apró kis csónakok – kikötőt keresnek.
Körülöttük a víz karikákat rajzol,
az emlékeimben őszt sirató dal szól.

De miért búsulok, élvezem a szépet,
belülről melegít ez a szép igézet.
Ezt mind visszaadni csak egy festő képes,
a jelent megfogni mégis lehetséges.

Ám az idő múlik, s vásznat kell cserélni,
természet csodáit lassan utolérni,
festékbe önteni a látványt, az érzést,
zajló szép világba való visszatérést.

Csend van, és a világ a Teremtőt áldja,
ünnepel a liget színes kavalkádja.
Hisz az elmúlástól nincsen okunk félni,
minden egyes korban élőn fontos élni!

Talán kicsit csendes, gyönyörű és békés,
benne elfogadás, és bölcs megbékélés.
Tudva, jön még tavasz és újjászületés,
boldoggá tesz minket ez a felismerés…

Aranyosi Ervin © 2018-10-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
26

By

Aranyosi Ervin: Teve-csiga

Category: 1 kép 1 vers, FurcsÁllatok Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Teve-csiga

Púpomat házra cseréltem,
így lettem teve-csiga.
Budapestről elindultam,
s messze van még Aliga!
Lakókocsim nyálon csúszik
végig az em-hetesen.
Csigaházat úgy sem cipelt
eddig még egy teve sem!

Aranyosi Ervin © 2018-10-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
25

By

Aranyosi Ervin: Utad a jövődbe

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Utad a jövődbe

Amikor lemaradsz, s nem jutsz el a mába,
amikor elgáncsol a múlt üszkös lába,
sérelmeket ápolsz és nem barátságot,
ellenségnek érzed az egész világot.

Mikor félelemeid úrrá lesznek rajtad,
más életet kaptál, és nem ezt akartad!
Mikor a rossz útról nem mersz letévedni,
mert nem tudsz szeretni és szeretve lenni,
akkor eltévedtél, múltadba ragadtál,
csak előzményt mutat számodra a naptár,
s benne összetörve ott maradt az álmod.
Kiutad a múltból sehogy sem találod!

Mész csak monotonon, mint egy alagútban,
nincsen jövőképed, újra megélt múlt van!
Akkor, talán végre meg kellene állni,
és a lét értelmét végre megtalálni.

Magadba merülve meglelni a csendet,
benne megvan írva Isten mért teremtett?
Miért járod utad folyton körbe-körbe,
öregedő embert látva a tükörbe’,
aki nem keresi célba vett vágyait,
kinek a lelkében a megszokás lakik,
ki élete célját sehol nem találja,
s mindig csak ugyanazt a rossz utat járja.

Állj meg hát a mában, s teremts gondolattal,
vágyott, szép célokkal teljen meg az asztal!
Legyen a lelkednek jólét lakomája,
lebbenjen szemedről múltad csúf homálya!

Engedd el a múltad, eleget teremtett,
tegyél itt a mában, életedben rendet!
Szabadítsd fel lelked, éld a mai napod,
s érezd, gondolatod már sikert aratott,
hisz magadban látod, vágyaidnak tárgyát,
veteményes kertjét, napos melegágyát,
mindazt, ami eltölt téged boldogsággal,
hogy egy szinten rezegj az egész világgal!

Koncentrálj a jóra, nyisd szemed a szépre,
csupán, ami épít, mindig azt vedd észre!
Szelektáld figyelmed, erősítsd csak a jót!
Kormányozd jövődbe célba szálló hajód!

Aranyosi Ervin © 2018-10-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
23

By

Aranyosi Ervin: Nélküled

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , , 5 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Nélküled

Nélküled én már nem vagyok,
nincsenek álmok, holnapok.
Lelkem kihalt, élettelen,
hát kérlek maradj itt velem.

Lézengek árván nélküled,
megfagyott szívem jéghideg,
s nem álmodom új holnapot,
hisz nélküled halott vagyok.

Hát kell, hogy hozzám visszatérj,
lelkeddel szép szívemhez érj,
felébreszd bennem a Napot,
érezhessem: – Élő vagyok!

Lehelj hát életet belém,
csókoddal érzőn, könnyedén,
melegítsd át a szívemet,
hadd súgjam lelkesen neved!

Nélküled én már nem leszek,
csupán emlékként létezek,
halott virág, száraz levél…
A lét nélküled mit sem ér!

Bolyongok árván, céltalan,
nem hallják többé szép szavam,
nem látják többé alakom,
csak hamu marad, egy halom…

Hiszen te érted égtem el,
s e szív tán többet érdemel,
de porrá válik nélküled,
mit szerte szór a rémület.

Többé egész már nem vagyok,
szívemben félelem ragyog,
nem leszek teljes már soha!
Mennék hozzád, de nincs hova!

Felkap a kósza őszi szél,
könnyen megteszi ő, hisz él!
Csupán a létem súlytalan,
porhüvelyem csak útban van.

Mit ér a létem nélküled,
az óra jár, sok perc üget,
s a világom földhöz ragad,
mert elloptad abból magad.

Nélküled én már nem vagyok,
nincsenek álmok, holnapok,
lelkem kihalt, élettelen,
hát kérlek maradj még velem…

Aranyosi Ervin © 2018-10-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
22

By

Aranyosi Ervin: Lopott szabadság

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment

Hőség – Técsi Ágnes festménye

Aranyosi Ervin: Lopott szabadság

Kedvem lenne egy órácskára elkötni ezt a csónakot,
evezni messze-messze innen, mint ahol éppen most vagyok!
Hullámok hátán ringatóznék, beszívva tenger illatát,
evezőm lassú ütemére dúdolnám az idők dalát.

Csobbanva, aztán hosszan húzva – s repülne büszkén csónakom –
s érezném létem, szabadságom, s kiélvezném nagyon-nagyon…
A napfény bőröm simogatná, cirógatna a lenge szél,
s érzéseimre hagyatkoznék, hiszen a tenger bennem él.

Egy órácskára kiszabadulnék, de érezném, hogy ez kevés,
kell nekem ez a bűvös álom, kell ez a szabad késztetés!
Csak elmélázom, s itt hagyom mind, magam mögött a gondokat,
csak csónak kell, elképzelt tenger, s repít máris a gondolat…

De most, csak itt, egy órácskára… Csónakodat most ellopom!
Ne üljön itt a tétlenségben, rabláncra verve, homokon!
Hát elviszem, s életre keltem, hiszen a képzelet szabad,
ha unod már a rab világot, szabadítsd fel te is magad!

Aranyosi Ervin © 2018-10-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
21

By

Aranyosi Ervin: Keresem a gyerekem

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Keresem a gyerekem

Keresem a gyerekem,
különböző helyeken.
Itt is, ott is keresem,
nem tréfa a fele sem!
Hiába súgsz te nekem:
– Nézzem meg a fenekem!
Mit keresne e helyen
elbújva a gyerekem?

Aranyosi Ervin © 2018-10-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
21

By

Aranyosi Ervin: Álmodj végre!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , 4 hozzászólás

Látomás – Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: Álmodj végre!

Álmodj végre egy szebb jövőről,
tegye élővé szép hited!
Ízleld meg ízét, fogd kezedbe,
dobbanjon érte meg szíved!

Mert ami élő képzeletben,
az valóságod része lesz!
Csak el ne hidd, hogy nem vagy képes,
hogy teremtővé nem lehetsz!

Mert nem a tett képez világot,
hanem a fürge gondolat,
csak rajtad áll, melyiket látod,
a vágyottat, vagy a gondokat!

Ha kétség gúnyja támad benned,
ha álmaidat eltolod,
akkor a hiányát teremted,
s az életedbe azt hozod.

Figyeld, milyen érzés kíséri,
a vágyaid, az álmokat,
ha teremtésed árnyék éri,
akkor rá lelked vár sokat.

Ám ha nincs kétes akadálya,
akkor egyszer csak megkapod,
Ha csukott szemmel kezed nyújtod,
eléred úgy, mint a Napot.

Hidd el, Atyád is így teremtett,
s nem mondta senki: – Nem lehet!
Az egész világ gondolat volt,
s most gazdagabb lehet veled!

Talán tudod, tágul világunk!
A teremtésünk gazdagít!
Rosszat csak az rendel magához,
akit világa elvakít!

De te álmodj csak szebb jövőről,
hagyd képet alkotni hited,
és válts valóra minden álmot,
csupán azzal, hogy elhiszed!

Aranyosi Ervin © 2018-10-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
20

By

Aranyosi Ervin: Cica-hegedű

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Cica-hegedű

Ez a hangszer oly szépen szól,
hozzá vonó sem kell!!
Más dallam szól esti órán,
más dallam szól reggel.
Más ha éhes, más ha mérges,
és más hangja volna,
ha épp neked dorombolna,
s a szívedhez szólna.
Annyi hangon képes szólni,
s mind zene a fülnek,
elmondhatjuk, hogy a cicák,
szívből hegedülnek!

Aranyosi Ervin © 2018-10-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
19

By

Aranyosi Ervin: Kilépés a saját börtönödből

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Kilépés a saját börtönödből

Hidd el, végül minden jóra fordul,
s az életed a jó felé halad,
a rozsdás zár még egy nagyot nyikordul,
de végül enged, s lelked már szabad!

Lám, kiléphetsz a sorsod börtönéből,
hová te zártad félős lelkedet,
s amíg bent voltál, álmodtál a szépről,
s lám a hited, szabadba vezetett.

Mert mindvégig a kulcs ott volt kezedben,
s te megtalálni vágytál oly nagyon,
s most szemedről a fátyol is lelebben,
és itt vagy már a másik oldalon.

Hát kezd el végre saját sorsod írni,
s ne engedd, hogy mindig más tegye!
Élni jöttél, nem csak folyton sírni,
s nem próbálgatni, hogy neked megy-e?

Nyisd ki cellád, fordítsd el a kulcsot!
Változz, s világod veled változik!
Ha figyelted, a félelem volt túl sok,
a lelked ebből kikívánkozik.

Nézz önmagadba, érzések vezetnek,
s ha figyelsz rájuk, utadra találsz!
Csak szeretned kell, s ha téged szeretnek,
hát megkaptad már mind, amire vágysz!

Hidd el, végül minden jóra fordul,
s az életed a jó felé halad,
a rozsdás zár csak még egyet nyikordul,
hát lépj a fénybe, s érezd jól magad!

Aranyosi Ervin © 2018-10-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »