Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Csoda az erdőben


Aranyosi Ervin: Csoda az erdőben

Kimentem az erdőbe,
hogy kiürítsem elmém.
Madarak dalát hallgatva,
lelkemet figyelném!
Csendre vágytam, levegőre,
csobogó patakra,
friss szellőre, mi nyugalmam
végre visszaadja.

Bolyongtam az erdő mélyén,
árnyék adta fák közt.
A nap mégis bekukkantott,
leveleket átszőtt.
Fényszikrákat aggatott
az ágak sűrűjére,
mintha az ég ereinek
hullna fényszín vére.

Bambultam, a szépségeset,
a mesést csodáltam,
gondolatban az erdővel,
szinte eggyé váltam.
Majd hirtelen riadalom
törte meg csodámat,
gyilkos lángnyelvek kóstolták
köröttem a fákat.

Menekült a felriadt vad,
kiutat keresve,
a rémület szép szemüket
festi üvegesre.
Vaddisznók, a vadnyulakkal
futottak épp versenyt,
keresték az életösvényt,
mely életet menthet.

Őz és szarvas is megugrott,
menekült a tűztől,
róka, borz, nyest szaladt némán,
némelyik már prüszkölt.
A madarak sikolyától
hangos lett az erdő,
szárnycsapások suhogása,
az egekig felnő.

– Jaj, Istenem, hogy segítsek,
mit tudnék én tenni,
hogyan tudnék varázslóvá,
jótevővé lenni?
Hogyan tudnék most zuhogó
esőt varázsolni?
– Elkezdtem hát imádkozni,
Istenemhez szólni.

– Jó Istenem, kérlek téged,
óvd meg teremtményed,
adj esőt a fellegekből,
hűvös menedéket.
Oltsd el ezt az erdőtüzet,
könyörülj meg rajtunk,
mi tiszteljük nagyságodat,
s csak élni akartunk.

– Jó istenem, tegyél csodát,
mutasd meg erődet,
áztasd el az égő fákat,
locsold meg a földet.
Adj esélyt az állatoknak,
bokroknak és fáknak,
te nélküled földönfutó
életekké válnak.

Kérésemre választ kaptam,
cseperegni kezdett,
néhány borús kedvű felhő
dús levet eresztett.
Aztán mint egy zuhatagban,
az eső úgy ömlött,
s éreztem az Univerzum
a jók mellett döntött.

Elfüstöltek mind a lángok,
égő szaguk áradt,
s hullt az áldás, a jó Isten
bele nem is fáradt.
A lelkemben hála ébredt,
tovább imádkoztam,
s remélem, a teremtőmnek
örömöt okoztam.

– Jó Istenem, úgy csodálom
együttérző tetted,
tisztellek, hogy ezt az erdőt
szívvel megmentetted,
visszaadtál hitet, reményt,
bizalmat a jóban,
hatalmas a te jóságod,
s teremtményed jól van.

– Bár az ember lenne képes,
ilyen csodát tenni,
bárcsak tudnánk mindannyian
jót-teremtők lenni!
Talán tanulunk te tőled
tiszta emberséget,
talán mindennapjainkban
követhetünk téged!

Aranyosi Ervin © 2022-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Kutya-mese

Aranyosi Ervin: Kutya-mese

Mesét mondok, figyeljetek:
– Egyszer régen…, hol nem volt.
Élt egyszer egy farkaskutya,
háta, feje csupa folt.
Ám egy napon, megjött a tél,
a világra hó esett,
a bundáját eláztatta,
s minden foltja elveszett.

Úgy bánkódott, jaj, miattuk,
nem lehetett önmaga,
foltok nélkül leáldozott
farkaskutya csillaga.
Úgy döntött hát, világgá megy,
s megkeresi foltjait,
hátha van egy „Foltos” ország,
és a sok folt ott lakik.

Ment, mendegélt, de ahol járt
nem tudtak Folt-országról,
talán azért, mert nem koptak
le foltok más jószágról.
A Jótündér, varázsgömbjén
észrevette a kutyát,
ahogy vitte országúton
a bús vándor-batyuját.

Észrevette, megsajnálta
és megjelent előtte,
mert szívét az együttérzés
jószándékkal benőtte!
Úgy döntött, hogy segít rajta,
visszaadja foltjait.
Ilyenek a jótündérek,
a szívükben jó lakik.

– Visszaszerzem foltjaidat,
amit a hó lemosott –
varázspálcát szedett elő,
s varázslatához fogott!
– Ám foltjaid addig élnek,
ameddig csak jót teszel,
amíg csak egy morcos ember
legjobb barátja leszel.

Csiszolgatod az ő kedvét,
szeretetre tanítod,
amikor épp búslakodna,
akkor jól felvidítod.
– Vállalod a megbízatást?
Nem lesz könnyű feladat,
de amíg e munkát végzed,
minden foltod megmarad!

És a kutya megígérte,
hogy hűséges barát lesz,
gazdájáért – foltjaiért –
mindenféle csodát tesz.
Úgy is lett, s e naptól kezdve
házőrző lett belőle,
szeretete, gazdájának
komor szívét beszőtte.

Az tudott már mosolyogni,
és a kutyán nevetni,
mert a kutya bolondozott,
bohóc is tudott lenni.
Ám nem csak a vidámságot
csalogatta ő elő,
a szeretet többre képes,
valami csodás erő.

Tanította a gazdáját,
a társát megbecsülni,
másokkal is kedveskedve,
közelükbe kerülni.
Így sikerült barátokat,
új társakat találni,
és egy morcos, bús emberből,
egy vidámat csinálni.

A kutyus meg foltos maradt,
őket büszkén viselte,
rajongott a gazdájáért,
ráirányult figyelme.
Többet kapott a tündértől,
mi foltjánál többet ért:
Hálás volt, mert szerethetett,
és a szíve, szívhez ért…

Aranyosi Ervin © 2022-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

 

By

Aranyosi Ervin: Álmodj szépet és nagyot!


Aranyosi Ervin: Álmodj szépet és nagyot!

Gyermekszájak szóra nyílnak,
őszinték és jó pofák.
Ők még hiszik, s elképzelik,
hogy működik a világ!

Ha lelkedben gyermek maradsz,
minden meglesz ami kell:
Álmaid valóra válnak,
csak ne törődj senkivel!

Mit mond a sok okos felnőtt,
– rosszalkodni nem szabad!
De nem szállhat szelek szárnyán,
ki nyugton ül, s nem szalad.

Ezt ne csináld, azt ne csináld!
Tiltótáblák mindenütt.
Megkötik a képzeleted,
ami később visszaüt.

Úgy érzed, hogy rabszolgaként
tengeted az életed?
Pedig, ami határt szabhat,
a gondolat, s a képzelet.

Álmaidban szabadabb vagy
képzelsz jövőt, holnapot!
Váltsd valóra most az álmod,
s amit kívánsz, megkapod!

Aranyosi Ervin © 2022-07-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A remete és a vándor (második rész) – A vándor


Aranyosi Ervin:
A remete és a vándor (második rész) – A vándor

A világunk oly hatalmas,
azt tán fel sem méri ész,
s ahhoz kell egy egész élet,
s egy lélek, ki tettre kész.

Kit a megismerés hajt csak,
s távolba vágyakozás,
megtalálni rá a választ:
a lét hogy lehet csodás?

Bejárva a nagy világot,
megismerve népeket,
megtudva, hogy miért élnek
nekik tetsző életet.

S miért pont az a lét tetszik,
mi is a hajtó erő,
ami bennük, napjaikban
késztetésként tör elő?

Fiatalon nekivágott,
lelkében láng lobogott,
elméjében a tudásvágy,
szívében nyíltság lakott.

Nappal az utakat rótta,
falvakon, városon át,
mások örömét kereste,
és a mások bánatát.

Megpróbálta összerakni,
mások mitől boldogok,
s mitől sérülnek a lelkek,
mi is a valódi ok?

Örült, ha vendégül látták,
s elbeszélgettek vele,
az életét ezerféle
élménnyel rakta tele.

Találkozott irigységgel,
gonoszságban része volt,
ha etették, meghálálta,
ha úgy hozta, dolgozott.

De nem bírták maradásra,
asszonyi kitárt szívek,
sosem adta szabadságát,
ketrec őt nem menti meg!

Járta hát a nagyvilágot,
hol szekéren, hol gyalog,
volt, hogy a szívét követte,
hol meg égen a napot.

Gyűjtött számos bölcsességet,
csak ettől volt gazdagabb,
s adta tovább a tudását,
de közben vándor maradt.

Nem vett családot nyakába,
nem volt földhöz gyökere,
felelősség nem terhelte,
csak magánya jött vele.

Elfogadta, ez az árat,
így élte hát életét,
nem volt saját háza, vára,
s úgy érezte így is szép!

A mese első része ide kattintva olvasható!

Aranyosi Ervin © 2022-06-29..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Megjelentetése online, vagy nyomtatott formában,
csak
a szerzőtől kapott külön engedéllyel lehetséges!
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elnyomott az álom


Aranyosi Ervin: Elnyomott az álom

Én csak játszadoztam,
s meglepett az álom.
Játszópajtásaim
ott is megtalálom.
Álomország mélyén,
csodatenger partján,
homokkastély épül,
homokbucka alján…

Én csak játszadozom,
s élvezem a létet,
fényt viszek a mába,
oldom a sötétet,
kiragyog belőle
a szeretet-lángom,
így válok boldoggá,
rég ezért csinálom!

Játszadozni fogok,
erről szól az élet,
szeretettel élek,
s másoknak mesélek!
Álom ország mélyén,
s itt a valóságban,
az élet értelmét,
egyként megtaláltam!

Aranyosi Ervin © 2022-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Repülőgép vagyok


Aranyosi Ervin: Repülőgép vagyok

Fent repülök, égen szállok,
felhők között meg nem állok!
Fentről nézem a világot,
csupa kedvest, szépet látok!

Az emberek velem szállnak,
felemelnek hosszú szárnyak,
Messzi földre szállok én,
bárhová a földtekén.

Kalandra vágysz, jöjj velem,
ülj le a fedélzeten,
less csak ki az ablakon,
mélyen van a Föld nagyon!

Aranyosi Ervin © 2022-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Manók és tündérek, egyéb csodalények…


Aranyosi Ervin: Manók és tündérek, egyéb csodalények…

Manók és tündérek,
egyéb csodalények,
szereplői lettek
néhány szép mesémnek.
Talán megmutatják,
jóvá, hogy kell válni,
Földön szebb világot,
hogyan kell csinálni.

Mi lenne, ha mi is
mesehőssé válnánk,
szeretettel élni
nem csak megpróbálnánk,
hanem minden napon
varázsolnánk szépet,
s életre keltenénk
a saját mesénket.

Így lehetsz te manó,
jót akaró tündér,
angyal, vagy varázsló,
mielőtt eltűnnél,
de ha kedved támad,
huncutságod tegyed,
s váljon a világod
gazdagabbá veled!

Addig varázsoltam,
míg könyv lett belőle.
Ha olvasod, talán,
tanulsz is belőle!
Manókról, Tündérről,
sok-sok csodalényről
megtudhatsz titkokat,
kilépnek a fényből.

De vajon mit tudnak,
tanítani néked?
Hiszem, hogy csupa jót,
mesés emberséget!
Hogyan bánj másokkal,
hogy legyél önmagad,
s hajód vitorlája
máris széltől dagad!

Tudd meg, az ember is
csodalénynek számít,
szerető szíve van,
s ha mással jól bánik,
bizony, a világa
naponta megszépül,
csak hívd a meséket
olykor segítségül!

SOK SZERETETTEL AJÁNLOM MESEKÖNYVEM.
MEGRENDELHETŐ AZ ALÁBBI LINKRE KATTINTVA:
ARANYOSI ERVIN WEBÁRUHÁZA

Aranyosi Ervin © 2022.01.29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Törpe kaland

0 Festmény: Martin Wiegand – Csiga és a törpe

Aranyosi Ervin: Törpe kaland

Hogyan történt, hogy is kezdjem,
a fontosat ne feledjem,
hogy apránként elmeséljem,
s a mesémbe beleférjen…
Szóval, volt egy kicsi törpe,
ki jókedvét összetörte.
Hogyan lett csepp lelke árva,
egy napon a boltban járva?

Az úgy történt, úgy kezdődött,
gombát talált, aztán főzött,
azaz csak éppen elkezdte,
mosolyogva kevergette,
aztán megnézte a polcot,
mindenféle fűszer volt ott,
ami kell, hogy jókat egyél,
s ízeiktől jobban legyél.

Gomba már a vízben ázott,
néhány fűszer még hiányzott,
kezdte hát leszedni sorban,
nem csalódott borsban, sóban,
a fűszertartóból kivett,
majorannát, kakukkfüvet,
ami még a fazékba fér,
csakhogy nem volt babérlevél.

– Na, anélkül meg nem főzöm,
a hiányát le nem győzöm!
Mondta, s pufogott magában,
hirtelen jött haragjában.
A jó kedve messze futott,
elmesélem, mire jutott.
Itthon nincs, hát lesz a boltban,
s indult felindultan, szótlan.

Elment hát a boltba érte,
szokott helyén keresgélte,
találni nem volt esélye,
mert mást tettek a helyére.
Majd egyszer csak észrevette,
jó pár méterrel felette,
ott volt a sok babérlevél:
– Nyújtózz érte, bátran vegyél!

Na jó, ha épp óriás volna,
a babérért lehajolna,
de belátta, ő egy törpe,
ezért hát a fejét törte.
Kellene egy hosszú létra,
azon érhetne tán célba,
vagy egy olyan daruskocsi,
amivel csak leemeli.

Ám, de egyik sem volt kéznél,
mérgeskedett, nem volt észnél,
mért is rakták oly magasra?
Nem tud mászni, mint egy macska!
Egyre csak a fejét törte,
hogy jut hozzá egy kis törpe,
akit senki sem vesz észre,
nem juthat oly magas részre.

Jaj, ez a polc olyan magas,
hogy lesz ebből gomba-vadas?
Aztán végre csodát látott,
mert épp egy eladó járt ott,
Rögtön kiabálni kezdett,
az meg nagy szemet meresztett,
körbe nézett, jobbra, balra,
csak pont nem tekintett arra.

Nem nézett le ő a földre,
hol a törpe üvöltötte,
hogy segítsen már neki,
a melák, nem szúrta ki.
Rohant tovább. Ki kereste?
Tessék! Ki szólt? Csak azt leste,
de mert nem bökte ki szemét,
vállat von, majd gyorsan lelép.

Kicsi törpénk toporzékolt,
szeme villámokat szétszórt,
de a hangja nem mennydörgött,
vékony hangján zsörtölődött!
– Míg itt vagyok fő a gomba,
beleég a fazékomba,
csak egy babérlevél kéne,
bárcsak jönne bácsi, néne.

Talán ők észre is vennék,
s ha látnának, én is ennék!
Mert lehajtott fejjel járnak,
ha meglátnak, megsajnálnak.
Ám a boltban alig voltak,
épp kevesen vásároltak.
Vajon, ki segít hát néki,
babérlevelét elérni.

Aztán jött egy pöttöm lányka,
mögötte az anyukája,
bevásárló kocsit tolva,
fűszer után szimatolva.
Pöttöm lányka földre hajolt,
mikor meglátta a manót,
amint ott lent bosszankodott,
mert nagyra nőni nem tudott.

– Szia Törpe, mért vagy mérges?
Ugye szíved még nem kérges?
Segíthetek neked talán?
– így szólította meg a lány.
A kis törpe morcos hangon,
válaszolt – nem tudsz galambom,
mert kicsi vagy, ahogy én is,
s nekünk messze van az ég is.

– Oly messze a babérlevél,
törpe karom oda nem ér,
nem tudom onnan levenni,
s nem tudom ebédem enni.
De te szintén pici vagy még,
pedig, tudod mit nem adnék,
csakhogy legyen már babérom,
s gombám töltse meg tányérom.

– Hát, igaz, én kicsi vagyok,
a polcok meg olyan nagyok,
de ha szólok a mamámnak,
elmúlik majd ez a bánat!
– Anyu, nézd csak, babérlevél,
a kezembe párat tegyél,
hadd adjam a kis törpének,
nagyon kellene szegénynek!

Anyukája szót fogadott,
s néhány csomaggal lekapott,
a fent magasodó polcról,
végre juthatott a jóból.
Odaadta kislányának,
vége lett a galibának,
végre megkapta a törpe,
hálás szívvel megköszönte!

– Figyelj Picur, ha arra jársz,
az erdő mélyén megtalálsz,
legyél vendégem énnekem,
hadd osszam meg az ételem!
Hálám fejezném véle ki,
s ha anyukád is kedveli,
főznék egy jó gomba-vadast,
hozd el hozzám, hogy jól lakasd!

Meglátjátok majd mennyit ér,
ha van benne babérlevél,
eszünk és elbeszélgetünk,
hogyan éljük az életünk.
Barátra leltél, hát örülj,
nálam a legfőbb helyre ülj!
A törpének is van szíve,
s hálaként eléd teszi le!

Mert jó tettért, bizony jót várj!
Ne azért tedd, hogy majd jól járj!
Csak, hogy szíved melegítse,
a másikat megsegítse!
Ha te adsz, majd visszakapod,
csupa jóval telik napod!
Ne vizsgáld hát, hogy: – Megéri?
Segíts, ha a másik kéri!

Aranyosi Ervin © 2022.01.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hallgass a medvére!


Aranyosi Ervin: Hallgass a medvére!

– Irgum-burgum – szólt a medve.
– Ne legyetek elképedve,
hogy ember nyelven beszélek,
de én gondolkodva élek!
Ha már gondolkodva élek,
az árnyékomtól se félek,
megy előttem, jön utánam,
eddig is a fényben jártam.

Az árnyékom néha hosszabb,
ha elfutnék, annál rosszabb,
hiszen úgyis utolérne,
talpam alatt is elférne,
s akkor sötét lenne bennem.
Ki kéne a fényre mennem,
hogy a sötét meneküljön,
és örökre elkerüljön!

De ha Napom bennem ragyog,
úgy érzem, hogy teljes vagyok.
Elkerül félelem, kétség,
elmenekül a sötétség!
Szeretet lép a helyébe,
s minden rossznak így lesz vége!
Csak utánozz, s lépjél végre,
s gyere ki a tiszta fényre!

Aranyosi Ervin © 2021.12.09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Arany Lucának


Aranyosi Ervin: Arany Lucának
(Petőfi Sándor verse nyomán)

Luca te,
hallod-e?
Jer ide!
Kinek mondom?
Rontom-bontom!
Terülj csak el az ölemben,
de ne moccanj, mert ha elfutsz
nyakon foglak csípni,
így ni!
Ez nem fáj,
ne kornyikálj!
Ételed megedd,
s hunyd be szemedet,
hunyd le ezt a kis tanút,
hogy ne lássad, hogy mi fut
hátadon keresztbe,
ujjam eleresztve,
téged lágyan simogat,
láthasd tőle álmodat!

Volt egy ember,
nagy, szakállas…
Mi kell, hogy emberré válhass?
Hogy beköltözz egy emberbe?
Jó lehet-e lelked terve?
És vajon mért költözködnél,
emberbőrbe öltözködnél?
Nem fognál több egeret,
sem ügyetlen verebet?
Nem akarnál megetetni,
lábam elé mind letenni,
amit vadásztál nekem,
hogy jobbítsd az életem?
De az egér nagyon fürge,
éppúgy, mint egy pajkos ürge,
ám te mégis elkapod,
megszépítve a napod.
Most bajszos vagy, nem szakállas,
és hogy emberibbé válhass,
macska léted fel kell adnod,
vadászattal fel kell hagynod!
Ni csak, ott egy kisegér,
egérlyukba belefér,
ügyes vagy és elkapod,
nem is dobsz rá kalapot,
csak ráugrasz, feldobod,
s mindazt, amit ellopott,
feledheti őkelme,
már kiutat sem lelne.
Mert többé el nem szalad,
raboddá lett, s nem szabad.
Uralod már életét,
ezért jobb a macska lét!
Inkább én is nyakon csíplek,
kiscicámnak hazaviszlek…
… és most itt vagy
karjaimban,
mert e drága, néha csacska,
doromboló pici macska,
te vagy Luca, te bizony!

Aranyosi Ervin © 2021-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva