Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

febr
1

By

Aranyosi Ervin: Mai Sziszifusz

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Mai Sziszifusz

Válladon a világ sorsa,
de egyedül nem bírod?
Lerogysz inkább és az égnek
bánatodat elsírod.
Nincsen, aki felemeljen,
nincsen aki támogat,
nincsen, aki visszaadja,
elveszített álmodat!

Agyonnyom a sorsod súlya,
s azt hiszed más tette rád!
Nagy teher a lélek búja,
s elvész benne a világ!
Fejedet sem emeled fel,
lábad bámulod csupán,
kiutat nem lel az ember,
míg csak lenéz ostobán!

Nem látod a horizontot,
ahol éppen kel a Nap,
s elhiszed, hogy az a gondod:
szűk ketrecben tartanak!
Hitrendszered börtönében
raboskodsz és nincs erőd,
rossz ripacsként alakítasz
megvezetett szenvedőt.

Ám a lakat kulcsa ott van,
ha felemelnéd fejed,
meglelnéd a csillagokban,
odaírták fel neked!
Lenn a porban nincsen semmi,
ami téged felemel,
ott lent nem tudsz naggyá lenni,
lelked vágyakra sem lel!

Nézz előre, nyisd nagyobbra
mindent látó szemedet,
ugyanaz az ajtód nyitja,
ami eddig vezetett,
csak másképpen kell használni,
börtönt nyit a gondolat,
engedd végre fennen szállni,
eleresztve gondokat.

Ereszd el, mi földre húzott,
tárd ki végre szárnyaid!
Megnyílhat a bűvös ajtó,
mit képzelet tágra nyit!
Képzeleted erejével,
akármi elérhető,
ne a szakadékba bámulj,
mikor hív a hegytető!

Tárd ki lelked ablakát
és engedd végre be a fényt!
Rossz hiteid szórd a tűzbe,
mik megölték a reményt.
Ne hidd el a lehetetlent,
hiszen nem is létezik!
Lakasd jól az éhes lelked,
mely álmokra éhezik!

Válladról a világ sorsát,
dobd le, nem kell hordanod!
Varázsold le börtönödről
az ott tartó lakatot!
Élvezd ki a földi létet,
tedd boldoggá lelkedet,
a világot, terhét hordva,
jobbá tenned nem lehet!

Tedd rendbe a saját léted,
s követni fog a világ!
Kíváncsivá válik mindaz,
aki ismer, aki lát!
Hisz a saját változásod,
másnak is utat mutat,
szebb világba indulhat el
nyomodban majd a tudat!

Légy világod teremtője,
hiszem, többet érdemelsz!
Figyeld lelked, tanulj tőle,
általa szebb létre lelsz.
Figyeld csak meg, a világ is
visszahat és támogat,
elérheted minden vágyad,
oly távoli álmokat.

Nem kell más, csak higgy magadban,
és egyszer csak sikerül,
úgy változik a világod,
ahogy te ott, legbelül!
Nincs szükséged küzdelemre,
célhoz békés út vezet,
és ha önmagadba fordulsz,
a térképet megleled!

Aranyosi Ervin © 2020-02-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
27

By

Aranyosi Ervin: Változás, a lét értelme

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Változás a lét értelme

Keresed a lét értelmét,
de elmédben nem leled.
Fel kellene ébresztened
mélyen alvó lelkedet,
aki tudja, honnan jöttél,
hogy e létben mért vagy itt,
aki hallja forrásodnak
támogató hangjait.

Elveszel a rohanásban,
gondod napról napra nő,
Az életed sínhez kötött,
ez benne a bökkenő!
Hitrendszered meghatároz,
nem mersz utat váltani,
pedig, hogyha megváltoznál,
az nem tudna ártani!

A változás bűvös eszköz,
és gyógyító fordulat.
S ne hidd, hogy a kínlódáson
a jó Isten jól mulat!
Bár tudnád, hogy a kezedben
ott van az irányítás,
csak a gyeplőt kéne fognod,
s te vezetnél, nem vitás!

Bátorság kell, s persze vágyak,
álmaid repítsenek,
engedd hát az angyaloknak,
utadon segítsenek!
Változnod kell, hogy irányíts,
mozgass meg minden követ,
s meglátod a változásban
az egész világ követ!

Mindezt persze szeretettel,
jósággal tedd, kérlek én!
Induljon a mi lelkünkből
szebb jövő e földtekén!
Hittel telve és reménnyel,
a sors változtatható!
Csak a választ kell keresned,
mi az életben a jó?

Lassíts hát a rohanásban,
várd be végre lelkedet!
Lélek nélkül teremteni,
egyszerűen nem lehet!
Kormányozd a léghajódat,
ne legyen sínhez kötött,
arcod végre napfény érje,
fent a fellegek fölött.

Változás, a lét értelme,
unott, ami megszokott.
Ha kiléptél a sémákból,
világod is változott.
Ne hagyd, hogy a sors lökdössön,
térj ki előle, ha kell,
s meglátod a változással,
életed jó útra lel!

Aranyosi Ervin © 2020-01-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
20

By

Aranyosi Ervin: Teremtés a hétköznapokban

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Teremtés a hétköznapokban

Sírhatnék én is,
hiszen akad gondom,
de nem teszem, s hogy mért?
Neked most elmondom!
Főleg azért, hiszen
mindig van megoldás,
s a gond csak elvakít,
tőle ne nagyon láss!

Meg kell hát próbálnom
másra koncentrálni,
célokat keresni,
teremtővé válni.
Nem a sötétségbe
burkolózva élni,
inkább rossz dolgokat
jóra kicserélni.

Irányítom tehát
saját sorsom, s élem.
Én tudom, hogy mire
lehet majd szükségem.
Amit elképzelek,
meg is teremhetem.
ezt a célt szolgálja
értő képzeletem.

Nem is üzletelek.
Kerül, mibe kerül?
Ha fogadni tudom,
akkor az sikerül.
Hiteim vethetnek
teremtésnek gátat,
ezt kell csak megértsem:
– Ne fordítsak hátat!

Hiszen, mire vágyom,
azt meg is érdemlem,
csak a kicsinyesség
szabhat gátat bennem.
Hinnem kell magamban
– vagyok, aki vagyok –
vágyak, álmok nélkül
csak törpe maradok.

Mindent elérhetek,
bárkivé lehetek,
céllal gondolattal
bármit teremthetek.
Amit kitalálok,
mind valóra válhat
csupán meg kell élnem
s eljön, már nem várat.

Csak itt és a mában,
tudok én létezni,
szebb jövőt remélve
múltra építkezni.
Ám, ami régen fájt
el kell hogy engedjem,
így tud az én csodám
gyökerezni bennem.

Mikor hit vizével
öntözöm a vágyam,
akkor tud kikelni,
s megjelenni nálam.
Bennem él a csoda,
s van hozzá hatalmam,
hogy egy élő jövőt
építsek magamban.

Aranyosi Ervin © 2020-01-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
15

By

Aranyosi Ervin: Sose hagyd el magad!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 9 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Sose hagyd el magad!

Hej, de sokan sírnak, hogy megöregedtek,
hogy nehezen mozgók, fáradtabbak lettek.
Pedig ez nagy dolog, hosszú létet élni,
sok régi kalandot, újakra cserélni.
Persze, az embernek, gyakran fáj a teste,
nyűgös, lassan jön el számára az este.
Kár, hogy a vágyait hagyja kialudni,
pedig jó lett volna, ennyi mindent tudni!

Csakhogy a figyelem iránya változott,
s amit egykor talán álmokra áldozott,
az most fájdalmakra, testi betegségre,
s hogy az pont attól van, nem is veszi észre.
Hiszen, ha figyelme, a rosszra irányul,
még több rosszat vonzhat, s az élet silányul.
A panaszkodással és a kesergéssel,
fájdalmat, kórságot a szívedbe vésel.

Pedig van már időd magadra figyelni,
bölcsen gondolkodni, új utakra lelni,
csak az öregségért hálásnak kell lenned,
és a régi szikra újra gyúlhat benned.
Hiszen akad olyan, mit még te sem láttál,
amit fiatalon sohasem próbáltál,
Amire az idő, akkor nem volt elég,
mikor csalogatón tették egykor eléd.

Most a régi vágyat le kéne porolni,
írj hát bakancslistát, kezdjed felsorolni,
mi az, amit régen, úgy szerettél volna,
aztán fogj csak neki, valósítsd meg sorban.
A kifogásokat ne keresd, sőt, vesd el,
vágyaidnak sorát soha ne temesd el!
Amíg élsz és mozog a kezed, a lábad,
keress örömöket, teljesítsd be vágyad.

Nyisd, hát ki az ajtót, mi rabbá tett téged,
enged ki rab lelked, vár reád az élet!
Okkal éltél eddig, s nem, hogy beteg legyél,
hanem örülj, szeress, alkoss, csodát tegyél!
Valósítsd meg álmod, vagy segíts másoknak,
kik negatív hittől folyton nyomorognak!
Mutasd meg, hogy lehet örülni, nevetni,
panaszkodó létet magadról levetni.

Sose hagyd el magad, járd az utad végig,
ne félj, hogy a lábad, lekopik majd térdig!
Élvezd az életet, s ne károgj, mint varjak!
– Szélként jöttem ide, hogy nagy port kavarjak!
Hogy, ami nem tetszik, azon én javítsak,
jövő nemzedéket új hitre tanítsak!
A zokszót, a panaszt, a földbe tapossam,
hogy a lelkem vásznát szép, tisztára mossam.

Ami berágódott, meg kell olajozni,
lelked a pokolból vissza kéne hozni!
Rájönni, hogy sírod eddig magad ástad,
esélyt kéne adnod a feltámadásnak!
Hát ne hagyd el magad, mutass másnak példát,
s mire régen vágytál, azt a mában éld át!
Meglátod, ha végre szeretet vezérel,
Isten is támogat, mind a két kezével!

Hiszen mit veszthetnél, ha tennéd a dolgod?
Mi szeretnél lenni, szomorú, vagy boldog?
Nyisd ki azt az ajtót, mit magadra csuktál,
s engedd létrehozni, amit szíved diktál.
Élőn haldokolni többé sohasem kell,
a szép földi létbe élni jön az ember!
Teremts szeretettel, holnap váró vággyal,
gazdagodj az élő, csodaszép világgal.

Aranyosi Ervin © 2020-01-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
14

By

Aranyosi Ervin: Elaludtam

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Elaludtam

Aludtam, aludtam, aztán felébredtem,
s láttam, az éjszaka elsuhant felettem.
Vajon mért sietett, s hová tűnt a hajnal?
Sokan nem ébredtek versbe szőtt szavammal.
Persze, szabadnapot én is kivehetnék,
van már oldalamon tőlem ezer emlék.
Nem hajt török, tatár, vagy egyéb hatalom,
úgy osztom be időm, ahogyan akarom.

Igaz, tegnap este sokáig itt ültem,
végeztem a dolgom, munkába merülten,
senki sem szólt reám, hagyjam végre abba,
tettem csak a dolgom, jókedvűn, haladva.
Szóval éjszakába nyújtózott az estem,
és csak később kezdett fáradni a testem,
az ágyam – mágnesként – nem húzott magához,
álom sem várt talán, ami meghatároz.

Aludtam, aludtam és későn ébredtem.
De mihez van késő? Ezen elmélkedtem?
Le lehet e késnem, rohanó világom,
azért mert ma reggel elnyomott az álom?
Talán ez egy jelzés? Lassítanom kéne?
Vagy fordulatot vesz életem regénye?
Minden nap változunk. Éppen azt csinálom,
s ebben segít talán a hosszúra nyúlt álom.

Aranyosi Ervin © 2020-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
7

By

Aranyosi Ervin: Ima a Magyar Teremtőhöz!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Ima a Magyar Teremtőhöz!

Hiszem, hogy a világ szebb hely is lehetne,
hisz minden, ami jó, élőn meg van benne,
csak a szemünket kell nyitnunk a csodára,
s rá lelünk a létben az igaz boldogságra.
Hagyom, hogy a hála átjárja a lelkem,
gondolataimmal holnapom teremtem.
Ám, ha teremtésben magányos maradok,
elvész a világban – kevés – hogy én adok!

Teremtő társakra várok én, s az Isten,
hiszen a Teremtő kész rá, hogy segítsen!
Csak a gondolkodást kéne változtatni,
vágyott céljainknak reményt, hitet adni!
Ám, amíg gondokon jár folyton az eszünk,
addig saját magunk ellenében teszünk,
energiát adunk rossznak és gonosznak,
s nem javul a világ, s látjuk, egyre rosszabb.

Megint megváltóra, vezetőre várunk,
ki majd utat mutat, s mi nyomában járunk.
De őt nekünk kéne életünkbe hívni,
képzelet tollával jelenünkbe írni!
Magyarok Istene, fogd össze a néped,
küldj rá olyan álmot, amitől felébred!
Hazája szép földjét új életre kelti,
segíts most a lelkét, hozzád felemelni!

Nem kell hozzád vágynunk, hisz itt élsz közöttünk!
Kárpátok ölébe mi csak visszajöttünk,
hont mi nem foglaltunk, mindig a miénk volt,
ez a csodás vidék, s felette az égbolt!
Magyarok Istene, ébreszd fel a néped,
mutass nekik álmot, élő jövőképet!
Add, hogy hihessenek újra önmagukban,
teremtő erődet mutasd meg szavunkban!

Adj reményt és hitet, tetteinkre áldást,
hadd kezdjük el végre a világmegváltást,
alkossunk meg egy új, igazabb világot,
ahol szeretet tesz végre igazságot!
Drága, jó Istenünk, tégy az eszközöddé,
ne váljon a magyar többé üldözötté,
szeretettel éljen ősei honában,
büszkeség ragyogjon fénylőn mosolyában!

Aranyosi Ervin © 2020-01-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

jan
5

By

Aranyosi Ervin: Hálával ébredek

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , 9 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hálával ébredek

Hálával ébredek,
arcomon mosollyal,
az újabb napomat
köszöntse egy sóhaj,
hisz megint itt vagyok,
s mozog kezem, lábam,
indulhat egy új nap,
várnak a világban!

Hálával ébredek,
ez az első lépés,
a világom vár rám,
pár csoda megélés.
hiszem, megtalálom,
ma is létem célját,
neked is ajánlom,
minden szépet élj át!

Hálával ébredek,
s jól is érzem magam,
hátra lévő létem,
kezdőnapja ma van.
Erre építhetek,
erősítve álmom,
hogy életem célját,
ma is megtalálom.

Hálával ébredek,
s indulok utamra,
s tudom a jó Isten
sosem hagy magamra.
Ám tennem nekem kell,
ő pedig majd segít,
mert ha hitem erős,
célom felé repít!

Hálával ébredek,
és ez megerősít,
így tudom vonzani
magamhoz a többit,
mert a hálás szívem,
minden nap varázsol,
vágyaim szerinti
alapokat ácsol.

Hálával ébredek,
köszönöm, hogy élek,
köszönöm, hogy bennem
munkál élő lélek,
Köszönöm, hogy ettől
eljöhet a holnap,
köszönöm, hogy élem
isteni valómat.

Hálával ébredek,
hiszen szerethetek,
és ha minden jól megy,
boldog is lehetek,
főleg rajtam múlik,
hogy látom világom,
hálával teremtem
minden gazdagságom.

Hálával ébredek,
köszönettel fekszem,
fiatal a lelkem,
miközben öregszem,
Ám, ha szép lelkemet
fiatalon tartom,
nem várnak túl hamar,
majd a másik parton.

Hálával ébredek,
mozog minden részem,
hála erősíti
testem, egészségem!
Vágyaim öntenek
a szívembe erőt,
nem hagyom zajongni,
a még kételkedőt.

Hálával ébredek,
mert van képzeletem,
álmaim, vágyaim
ajtót nyitnak nekem.
Hitemmel teremtek,
Atyámtól tanultam,
nem félem jövőmet,
nem mérgez a múltam!

Hálával ébredek,
semmitől sem félek,
jó Isten szikrája
a teremtő lélek.
Szeretet a kincsem,
s tudok szívből adni,
megkezdett utamon
jó szívvel haladni.

Aranyosi Ervin © 2020-01-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

jan
4

By

Aranyosi Ervin: Január

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Január

Ebben az évben is ez az első hónap,
sosem áll a sorban, a legutolsónak.
Új év születése a születésnapja,
mindig ő az első, s ez hidegen hagyja!
Harmincegy napot él rövid életében,
ám újra születik minden egyes évben.
Nevét a kapukról, átjárókról kapta,
ünnepléssel indul el az Istenadta!
Lassan alakulgat ilyenkor az élet,
tőle várunk mindig jól kezdődő évet.
Ő a leghidegebb hónapunk az évben,
ilyenkor bízhatunk egy kis hóesésben.
Újévkor reményt ad, s új kapukat kitár,
reménnyel kecsegtet minket a Január!

Aranyosi Ervin © 2020-01-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
3

By

Aranyosi Ervin: Imádság az…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Imádság az…

Imádság az, ha Istennel beszélek,
s hazug vagyok, amikor tőle félek,
hisz szeretetben, s tiszta fényben élek,
és megkapom, amit hittel remélek!

De imádság-e, amit mások írtak,
kik rettegtek, amíg csak élni bírtak?
Isten keresve félelemben sírtak,
s bután adták át testüket a sírnak?

Vagy hatalmukhoz az Istent használták,
bort ittak, s a vizet prédikálták,
mások lelkét bűnökkel traktálták,
de az életvízét sehol sem találták!

Ha hinnéd Istent, tőle sose félnél,
ám nap, mint nap az ő fényében élnél,
szeretetet másokkal cserélnél,
s már a Földön mennyországba érnél.

Ha imádkozom, Istennel beszélek,
hozzá együtt száll a szó, a lélek.
Ha engednéd, téged is vinnélek,
ha jól hinnél, én is értenélek!

Egy az Isten, de túl sok a vallás,
ebből ered a sok félrehallás.
Szentekkel rég tele már a padlás,
elvenném a pénzt, hogy végre hadd láss!

Templomokból kórházak lennének,
s élelemhez jutnának szegények,
végre örülhetnének, hogy élnek,
rájuk is ragyognának a fények.

Mindegyiknek lenne takarója,
és nem csak takargatni valója,
ha a Földnek mindegyik lakója,
a háláját egyformán lerója.

Ám a hálát nem fizetik pénzben!
Földünk kincse mért van magán kézben?
Mindenkinek jár egyenlő részben,
aki részt vesz földi küldetésben.

Vagyon, birtok mérgezik az embert,
szétszórt szemét gyilkolja a tengert,
a szegény nép szembeszállni nem mert,
munkájával szabadságot nem nyert.

A léleknek sincsen szabadsága,
túlvilágon van csak mennyországa,
s nem hiszi, hogy teljesülhet vágya,
hogy jólét száll erre a világra.

A háború nem Isten teremtménye,
ahol szenved sok teremtett lénye,
bár sokaknak ez a véleménye,
de ez csak a hatalom szeszélye!

Erőszakkal béke nem teremhet,
csak lélekkel teremthetünk rendet!
Hisz a jóság életeket menthet,
ha a lélek szebb jövőn merenghet.

Kezdjünk hát el a sarkunkra állni,
kézen fogva együtt meditálni!
Szebb jövőben hinni, jobbá válni,
a Jó Istent hagyni belénk szállni.

Imádkozzunk együtt és teremtsünk,
jó szándékkal egy világot mentsünk!
Ha a Földre csodás békét festünk,
meggyógyul majd lelkünk és a testünk!

Imádkozom, Istennel beszélek,
hálás vagyok neki, miért élek,
nincsen bűnöm, így hát nem is félek,
a lelkemmel békében megférek…

Aranyosi Ervin © 2020-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
6

By

Aranyosi Ervin: Elképzelt világban

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Elképzelt világban

Elképzelt világban élünk,
lehet, hogy nem is vagyunk?
Eszetlen eszmét cserélünk
s elveinkért meghalunk!
Hiszünk egy teremtő lényben,
de magunkban nem merünk,
eltévedünk a sötétben,
s a fénnyel szembe megyünk.

Elvakít a valóságunk,
s nem látjuk a lényeget,
csak a csillogást keressük,
– anyagiast, fényeset.
Gyakran másokéra vágyunk,
irigykedve, mérgesen,
ettől szenved is a lelkünk
bűnbánástól férgesen.

Álmokat sző a valóság,
ránk rémálmok törnek még,
bár szívünkben él a jóság,
eldugjuk, el ne vegyék!
Nem hisszük, csak féljük Istent,
bár tudjuk, nem bánt soha,
a holnapunk ma sem ismert,
s a megírt sors mostoha.

Mese lenne csak az élet,
mit valaki kitalált?
Nagy rettegve végigéljük,
várva a szörnyű halált?
Mi lenne, ha megértenénk,
a halál nem létezik!
Tanulni jön le a lélek,
s szeretetre éhezik.

Mégis folyton egymást bántjuk,
és a gondolat teremt,
szeretettel kitölthetnénk
a még szorongós jelent.
Nem alkotnánk betegséget,
– lélek filmvászna a test.
Nem tévednénk tévutakra,
követnénk az egyenest.

Hiszen ott van minden szívben,
az iránytű és a cél,
mégis hatalomvágy tombol,
s loholunk a sikerért.
Pedig együtt könnyebb lenne,
nyújthatnánk másnak kezet,
s szeretettel hirdethetnénk,
hogy a jó megérkezett!

Elképzelt világban élünk,
s elképzelni nem tudunk,
nem kövezzük vágy-téglákkal
könnyedebbé az utunk.
Inkább egymás hátát másszuk,
hogy elérjük a sikert,
de boldoggá csak az válhat,
aki lent maradni mert.

Aki inkább körülnézett
és felemelt másokat,
aki igaz emberré lett,
s a szíve sem fáj sokat.
Akinek a lelke tiszta,
s szeretettel van tele,
s nem csak tárgyak szerzésére
ment rá egész élete.

Aranyosi Ervin © 2019-12-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »