Mindennapok, élet, gyász, remény, hit

jan
5

Aranyosi Ervin: Hálával ébredek

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, Hálával ébredek, hit Jó Isten, mosoly, szeretet, szívem, vágyaim, varázsok, vers 9 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hálával ébredek

Hálával ébredek,
arcomon mosollyal,
az újabb napomat
köszöntse egy sóhaj,
hisz megint itt vagyok,
s mozog kezem, lábam,
indulhat egy új nap,
várnak a világban!

Hálával ébredek,
ez az első lépés,
a világom vár rám,
pár csoda megélés.
hiszem, megtalálom,
ma is létem célját,
neked is ajánlom,
minden szépet élj át!

Hálával ébredek,
s jól is érzem magam,
hátra lévő létem,
kezdőnapja ma van.
Erre építhetek,
erősítve álmom,
hogy életem célját,
ma is megtalálom.

Hálával ébredek,
s indulok utamra,
s tudom a jó Isten
sosem hagy magamra.
Ám tennem nekem kell,
ő pedig majd segít,
mert ha hitem erős,
célom felé repít!

Hálával ébredek,
és ez megerősít,
így tudom vonzani
magamhoz a többit,
mert a hálás szívem,
minden nap varázsol,
vágyaim szerinti
alapokat ácsol.

Hálával ébredek,
köszönöm, hogy élek,
köszönöm, hogy bennem
munkál élő lélek,
Köszönöm, hogy ettől
eljöhet a holnap,
köszönöm, hogy élem
isteni valómat.

Hálával ébredek,
hiszen szerethetek,
és ha minden jól megy,
boldog is lehetek,
főleg rajtam múlik,
hogy látom világom,
hálával teremtem
minden gazdagságom.

Hálával ébredek,
köszönettel fekszem,
fiatal a lelkem,
miközben öregszem,
Ám, ha szép lelkemet
fiatalon tartom,
nem várnak túl hamar,
majd a másik parton.

Hálával ébredek,
mozog minden részem,
hála erősíti
testem, egészségem!
Vágyaim öntenek
a szívembe erőt,
nem hagyom zajongni,
a még kételkedőt.

Hálával ébredek,
mert van képzeletem,
álmaim, vágyaim
ajtót nyitnak nekem.
Hitemmel teremtek,
Atyámtól tanultam,
nem félem jövőmet,
nem mérgez a múltam!

Hálával ébredek,
semmitől sem félek,
jó Isten szikrája
a teremtő lélek.
Szeretet a kincsem,
s tudok szívből adni,
megkezdett utamon
jó szívvel haladni.

Aranyosi Ervin © 2020-01-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
4

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Január

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, átjárók, első, hideg, hóesés, hónap, január, kapuk, remény, születés, újév, vers 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Január

Ebben az évben is ez az első hónap,
sosem áll a sorban, a legutolsónak.
Új év születése a születésnapja,
mindig ő az első, s ez hidegen hagyja!
Harmincegy napot él rövid életében,
ám újra születik minden egyes évben.
Nevét a kapukról, átjárókról kapta,
ünnepléssel indul el az Istenadta!
Lassan alakulgat ilyenkor az élet,
tőle várunk mindig jól kezdődő évet.
Ő a leghidegebb hónapunk az évben,
ilyenkor bízhatunk egy kis hóesésben.
Újévkor reményt ad, s új kapukat kitár,
reménnyel kecsegtet minket a Január!

Aranyosi Ervin © 2020-01-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
3

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Imádság az…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, föld, hála, hit, Imádság az..., Isten, mennyország, pénz, szegények, szentek, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Imádság az…

Imádság az, ha Istennel beszélek,
s hazug vagyok, amikor tőle félek,
hisz szeretetben, s tiszta fényben élek,
és megkapom, amit hittel remélek!

De imádság-e, amit mások írtak,
kik rettegtek, amíg csak élni bírtak?
Isten keresve félelemben sírtak,
s bután adták át testüket a sírnak?

Vagy hatalmukhoz az Istent használták,
bort ittak, s a vizet prédikálták,
mások lelkét bűnökkel traktálták,
de az életvízét sehol sem találták!

Ha hinnéd Istent, tőle sose félnél,
ám nap, mint nap az ő fényében élnél,
szeretetet másokkal cserélnél,
s már a Földön mennyországba érnél.

Ha imádkozom, Istennel beszélek,
hozzá együtt száll a szó, a lélek.
Ha engednéd, téged is vinnélek,
ha jól hinnél, én is értenélek!

Egy az Isten, de túl sok a vallás,
ebből ered a sok félrehallás.
Szentekkel rég tele már a padlás,
elvenném a pénzt, hogy végre hadd láss!

Templomokból kórházak lennének,
s élelemhez jutnának szegények,
végre örülhetnének, hogy élnek,
rájuk is ragyognának a fények.

Mindegyiknek lenne takarója,
és nem csak takargatni valója,
ha a Földnek mindegyik lakója,
a háláját egyformán lerója.

Ám a hálát nem fizetik pénzben!
Földünk kincse mért van magán kézben?
Mindenkinek jár egyenlő részben,
aki részt vesz földi küldetésben.

Vagyon, birtok mérgezik az embert,
szétszórt szemét gyilkolja a tengert,
a szegény nép szembeszállni nem mert,
munkájával szabadságot nem nyert.

A léleknek sincsen szabadsága,
túlvilágon van csak mennyországa,
s nem hiszi, hogy teljesülhet vágya,
hogy jólét száll erre a világra.

A háború nem Isten teremtménye,
ahol szenved sok teremtett lénye,
bár sokaknak ez a véleménye,
de ez csak a hatalom szeszélye!

Erőszakkal béke nem teremhet,
csak lélekkel teremthetünk rendet!
Hisz a jóság életeket menthet,
ha a lélek szebb jövőn merenghet.

Kezdjünk hát el a sarkunkra állni,
kézen fogva együtt meditálni!
Szebb jövőben hinni, jobbá válni,
a Jó Istent hagyni belénk szállni.

Imádkozzunk együtt és teremtsünk,
jó szándékkal egy világot mentsünk!
Ha a Földre csodás békét festünk,
meggyógyul majd lelkünk és a testünk!

Imádkozom, Istennel beszélek,
hálás vagyok neki, miért élek,
nincsen bűnöm, így hát nem is félek,
a lelkemmel békében megférek…

Aranyosi Ervin © 2020-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Elképzelt világban

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, bűnbánat, csillogás, élet, Elképzelt világban, irigy, mérges, Mese, rémálom, valóság, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Elképzelt világban

Elképzelt világban élünk,
lehet, hogy nem is vagyunk?
Eszetlen eszmét cserélünk
s elveinkért meghalunk!
Hiszünk egy teremtő lényben,
de magunkban nem merünk,
eltévedünk a sötétben,
s a fénnyel szembe megyünk.

Elvakít a valóságunk,
s nem látjuk a lényeget,
csak a csillogást keressük,
– anyagiast, fényeset.
Gyakran másokéra vágyunk,
irigykedve, mérgesen,
ettől szenved is a lelkünk
bűnbánástól férgesen.

Álmokat sző a valóság,
ránk rémálmok törnek még,
bár szívünkben él a jóság,
eldugjuk, el ne vegyék!
Nem hisszük, csak féljük Istent,
bár tudjuk, nem bánt soha,
a holnapunk ma sem ismert,
s a megírt sors mostoha.

Mese lenne csak az élet,
mit valaki kitalált?
Nagy rettegve végigéljük,
várva a szörnyű halált?
Mi lenne, ha megértenénk,
a halál nem létezik!
Tanulni jön le a lélek,
s szeretetre éhezik.

Mégis folyton egymást bántjuk,
és a gondolat teremt,
szeretettel kitölthetnénk
a még szorongós jelent.
Nem alkotnánk betegséget,
– lélek filmvászna a test.
Nem tévednénk tévutakra,
követnénk az egyenest.

Hiszen ott van minden szívben,
az iránytű és a cél,
mégis hatalomvágy tombol,
s loholunk a sikerért.
Pedig együtt könnyebb lenne,
nyújthatnánk másnak kezet,
s szeretettel hirdethetnénk,
hogy a jó megérkezett!

Elképzelt világban élünk,
s elképzelni nem tudunk,
nem kövezzük vágy-téglákkal
könnyedebbé az utunk.
Inkább egymás hátát másszuk,
hogy elérjük a sikert,
de boldoggá csak az válhat,
aki lent maradni mert.

Aki inkább körülnézett
és felemelt másokat,
aki igaz emberré lett,
s a szíve sem fáj sokat.
Akinek a lelke tiszta,
s szeretettel van tele,
s nem csak tárgyak szerzésére
ment rá egész élete.

Aranyosi Ervin © 2019-12-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Meglelni az utat…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, bűn, egészség, hibák, megfelelés, Meglelni az utat..., mennyország, önmagunk, tudatlanság, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Meglelni az utat…

Sokszor az a legnehezebb:
– Önmagunknak megfelelni!
Megnyugtatni a lelkünket,
s benne a békére lelni.

Túl nagyok az elvárások,
s tesszük dolgunk rendületlen,
aztán jön egy nagy csalódás,
s nem vagyunk már lendületben.

Elveszítjük a hitünket,
önmagunkban, s persze másban,
Szemernyit sem bízunk többé
az igaz feltámadásban.

Csak a szakadékot látjuk aztán
és nem leljük meg a hidat,
s lelkünk sínylődik a létben,
ami jólétünkre kihat.

Egészségünk semmivé lesz,
tünetek hibát jeleznek,
s vegyszereket adagolunk,
gyógyszerként a beteg testnek.

De csupán a lelket kéne
gyógyítani, felemelni!
Megnyugtatni, s elmerülve,
benne a békére lelni.

Hiszem, ha csak szeretettel,
tekintenénk önmagunkra,
gyógyulhatna test és lélek,
ez lenne a legszebb munka.

Kijavítanánk hibánkat,
hisz aki él, mind hibázik
Tudnánk, tisztán közeledik
a szívünkhöz az a másik.

A bűnt is csak kitalálták,
nem létezik bűnös lélek,
csak nem látnak a sötéttől,
lélekben csak vakon élnek.

Tudatlanság csapdájában
a kiutat nem találják,
az isteni megváltó fényt,
bezárt lelkükkel nem látják.

Nekünk ezért kell ébrednünk,
nyitni lelki szemeinket,
a teremtőnk fényszórónak,
tanítónak jelölt minket.

Ám sosem kell erőn felül,
semmiképp sem megfelelni,
csak szívünkkel a jó utat,
az igazit kell meglelni.

Ha már megvan, megmutatni,
más is követhesse léptünk,
s ha mindenki nyomunkban jár,
tán a mennyországba értünk!

Aranyosi Ervin © 2019-12-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Lelkedben a válasz

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, elvárás, gondolkozz, hitrendszer, Lelkedben a válasz, megbékélés, megfelelés, Önmagad, sors, szándék, szeszély, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Lelkedben a válasz

Azon izgulsz, vajon mit gondolnak rólad?
S nem éled meg sosem saját önvalódat!
Önmagad nem leled, magadat sem érted,
a rólad alkotott képeidet félted?
Gondolkozz el végre, valóban az lennél,
s úgy élsz itt a mában, ahogyan szeretnél?
Biztos, hogy mindig a saját utad járod,
vagy lelked kitéve, az elismerést várod?

Ki vagy hát valóban, s hogy fogsz nyugtot lelni?
Hiszen hitrendszered nem hagy ünnepelni!
Beskatulyáz, bezár, más útra terelget,
megbolondít olykor, őrületbe kerget?
Hisz te nem lehetsz az, mit elvárnak tőled,
saját kezedbe kell venned a jövődet!
Ne légy az, akivé mások útján váltál,
mikor megfelelni másoknak próbáltál!

Mert bármit is tettél, a szándék jó volt benned,
késztetést éreztél: – hogy másokért kell tenned!
S néha jó célt szolgált munkád eredménye,
s ha nem – hitted – az csak a sorsod szeszélye.
Magaddal kéne már lassan megbékélned,
s lelkedet követve, saját útra lépned!
Nem csak botladozni mások lábnyomában,
új utat taposni magadnak a mában!

Megvizsgálni végre hiteidet, jók-e?
Hogy jó célt szolgálnak, s pont neked valók-e?
Építők? Rombolók? Téged is szolgálnak?
Vagy csak élősködnek, s más javára válnak?
Meg kellene végre saját utad lelni,
nem csak folyton másnak élni, megfelelni!
Élj inkább úgy végre, jól essen az élet,
s megrögzült hitrendszer ne gátoljon téged!

Élvezd hát a Napod, s hagyd, hogy melegítsen,
előtted szaladva, utadon segítsen,
kövesd hát a fényét, kedved szerint élve,
ne bújj az árnyékba büntetéstől félve!
Ha elakadsz néha, merülj el magadban,
s tudd, hogy lélek vagy a testté gyúrt anyagban!
Lélek, aki érző, s szeretetre éhes,
ki ma még nem hiszi: – Bármi lehetséges!

Pedig, hogyha hiszel tisztán önmagadban,
megszűnhet a pokol, kínzó, izzó katlan,
kiléphetsz az élet tágas mezejére,
rátalálva a lét valós értelmére.
Hiszen születéstől meg van benned írva,
de nem láttad eddig könnyeken át, sírva!
Esélyed van utad bármikor meglelni,
önmagadba szállva lelkedre figyelni!

Aranyosi Ervin © 2019-11-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Nem harcol az Isten

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, boldog, ember, Isten, Lélek, Nem harcol az Isten, szabad, szolgál, teremtő, törvény, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Nem harcol az Isten

Isten sohasem harcol
veled, vagy ellened!
Hiszem, az ő nevében
harcolni nem lehet!
A harc, a küzdelem,
nagyon is emberi,
és nyerni is az képes,
ki ezt felismeri!

Isten sosem büntet,
nem rak rád láncokat,
de engedi, ha kell,
hogy leláncold magad!
Nem bánt, nem ver bottal,
csak tükröt tart neked,
s megérted a létet,
ha ezt felismered.

Jóisten nevében
szeretni tudsz csupán!
Figyellek, s nem értem,
minek harcolsz bután?
Dobd el véres kardod,
hisz az nem boldogít,
szeretettől lehetsz
igazán boldog itt!

Vegyél róla példát,
nem harcol Istened!
Hagyja megtörténni,
a dolgokat veled,
mit lelkedből küldesz,
az hozzád visszatér,
s visszaüt, ha küzdesz
anyagi célokért.

Legyen hát más célod,
legyél boldog, szabad,
s mások érdekében
emeld fel csak szavad!
Tudd, nem harc az élet,
a lét nem küzdelem!
Szeress, élj a mában,
józanul légy jelen!

Azt tedd, ami épít,
ami csak jól esik,
ami megemeli
lelked érzéseit,
amitől nap, mint nap
jobban érzed magad,
ami örömöt ad,
mitől lelked szabad!

Légy hát a világod
jó megfigyelője!
Lásd meg, mitől mennek
dolgaid előre!
Merj álmodni nagyot,
s hagyd valóra válni,
hagyd a mindenséget
lelkedet szolgálni!

Szemedet irányítsd
a jóra, a szépre,
hogy a világnak
a lényegét vedd észre!
Hogy lásd, akkor kaphatsz,
ha képes vagy adni,
ha a teremtőddel
együtt tudsz haladni.

Hisz ő egy úton jár,
arról sosem tér le,
ő a szeretetét
sosem teszi félre,
de mikor a vágyad
harc és küzdés lenne,
azt elnézi neked,
nem gátol meg benne.

Ám a világunkat
törvények vezérlik,
az írottak között
rengeteg a tévhit.
Ám, ha az igazit
szépen megfigyeled,
megérted a létet,
mi történik veled.

Bizony, ha az ember
tudna, s nem harcolna,
tán az egész világ
élhetőbb hely volna,
egymásra úgy néznénk,
mint valódi társra,
kivel együtt megyünk
egy nagy utazásra!

Kitől tanulhatunk,
kitől jobbá válunk,
kitől szebb is lehet
létező világunk?
S lesz, kit mi tanítunk
földi szépre jóra,
hogy a közös álmunk
válhasson valóra!

Látod, ebben lenne
jó társunk az Isten,
s hiszem, mellénk állna,
hogy rajtunk segítsen!
Csak a szeretetét
kéne elfogadnunk,
s minél több társunknak
szívvel továbbadnunk!

Ám, amíg a harc dúl,
pénz és siker ural,
szembe kell hogy szálljunk,
lelkünk árnyaival,
hiszen mi teremtjük
ellenségeinket,
s azok tesznek végül
szörnyű sírba minket.

Nem harcol az Isten,
ennyit kell értened,
szeretne szeretni,
s örvendezni veled!
Minden teremtménye,
belőle jött létre,
s mindnek szükség lenne,
felismerő fényre.

Megvilágosodás,
fényesen teremtés,
sötét gondolatból
valós lélek-mentés
– ez lenne a dolgunk,
mert ezért születtünk,
mind a magasztos fény
gyermekei lettünk!

Már csak az a kérdés,
mért élünk sötétben?
Mért látjuk jövőnket
csüggedten, sötéten?
Mi kell, hogy a lelkünk
magasra emeljük,
utat teremtőnkhöz
közösen megleljük!

Aranyosi Ervin © 2019-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Csupán szeretni kéne!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, Csupán szeretni kéne!, együtt, emberiség, fény, nyom, szeretet, utókor, vers 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Csupán szeretni kéne!

Szeretni kéne, mindig, egész évben,
gyönyörködni az érző, tiszta fényben.
Bízva megfogni egymás két kezét,
a magánynak ködfalát tépve szét.

Hogyan is kéne új utakra lelni,
az emberiséget szívünkkel felemelni,
naggyá, többé tenni a társaink,
megélni együtt szépséges vágyaink?

Együtt, a többiek kezét megfogva,
büszkén kiállva, és nem pironkodva,
bátran vállalva, hogy emberből vagyunk,
s az utókornak nyomokat hagyunk.

Szép nyomokat és nem csak szemetet!
Egy az utunk, csupán a szeretet!
Nem nézni azt, hogy fiatal-e, vén-e,
felemelni, s csupán szeretni kéne!

Aranyosi Ervin © 2019-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Életegyetem

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, boldog, boldogulni, Életegyetem, ember, föld, küzdelem, menny, szeretet, tanulni, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Életegyetem

Boldognak lenni, ez az életcélunk.
Ezért jövünk. Lelkünk életre kel.
Esélyt ad rá a születés csodája,
hol új út nyílik, s álom kezdődik el.

Lehetünk boldogok annyi féle módon,
ha van oly érzés, mely minket boldogít,
de keresztül kell vágnunk a bozóton,
és ami gátol, az egyúttal tanít.

Hisz minden ember boldog akar lenni,
de sok nem érti, ez nem küzdelem!
Nem kell csatázni, háborúba menni,
csak érteni, hogy egy vagy énvelem.

Vedd csak észre a hétköznap csodáit,
az öröm apró, csillogó cseppjeit!
Mindazt a szépet, ami élni csábít,
amely a Földön már mennybe repít!

Együtt könnyebb lesz – hidd el – boldogulni!
Nyújtsd hát kezed, és gyere énvelem!
Az embernek szeretetet kell tanulni,
ennyiből áll az életegyetem!

Aranyosi Ervin © 2019-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mi a dolga az embernek?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, Budapest, cél, élet, ember, föld, iskola, Lélek, Mi a dolga az embernek?, szív, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Hálával ébredek

Hálával ébredek, arcomon mosollyal, az újabb napomat köszöntse egy sóhaj, hisz megint itt vagyok, s mozog kezem, lábam, indulhat egy új nap, várnak a világban!

Hálával ébredek, ez az első lépés, a világom vár rám, pár csoda megélés. hiszem, megtalálom, ma is létem célját, neked is ajánlom, minden szépet élj át!

Hálával ébredek, s jól is érzem magam, hátra lévő létem, kezdőnapja ma van. Erre építhetek, erősítve álmom, hogy életem célját, ma is megtalálom.

Hálával ébredek, s indulok utamra, s tudom a jó Isten sosem hagy magamra. Ám tennem nekem kell, ő pedig majd segít, mert ha hitem erős, célom felé repít!

Hálával ébredek, és ez megerősít, így tudom vonzani magamhoz a többit, mert a hálás szívem, minden nap varázsol, vágyaim szerinti alapokat ácsol.

Hálával ébredek, köszönöm, hogy élek, köszönöm, hogy bennem munkál élő lélek, Köszönöm, hogy ettől eljöhet a holnap, köszönöm, hogy élem isteni valómat.

Hálával ébredek, hiszen szerethetek, és ha minden jól megy, boldog is lehetek, főleg rajtam múlik, hogy látom világom, hálával teremtem minden gazdagságom.

Hálával ébredek, köszönettel fekszem, fiatal a lelkem, miközben öregszem, Ám, ha szép lelkemet fiatalon tartom, nem várnak túl hamar, majd a másik parton.

Hálával ébredek, mozog minden részem, hála erősíti testem, egészségem! Vágyaim öntenek a szívembe erőt, nem hagyom zajongni, a még kételkedőt.

Hálával ébredek, mert van képzeletem, álmaim, vágyaim ajtót nyitnak nekem. Hitemmel teremtek, Atyámtól tanultam, nem félem jövőmet, nem mérgez a múltam!

Hálával ébredek, semmitől sem félek, jó Isten szikrája a teremtő lélek. Szeretet a kincsem, s tudok szívből adni, megkezdett utamon jó szívvel haladni.

Aranyosi Ervin: Január

Aranyosi Ervin: Imádság az…

Imádság az, ha Istennel beszélek, s hazug vagyok, amikor tőle félek, hisz szeretetben, s tiszta fényben élek, és megkapom, amit hittel remélek!

De imádság-e, amit mások írtak, kik rettegtek, amíg csak élni bírtak? Isten keresve félelemben sírtak, s bután adták át testüket a sírnak?

Vagy hatalmukhoz az Istent használták, bort ittak, s a vizet prédikálták, mások lelkét bűnökkel traktálták, de az életvízét sehol sem találták!

Ha hinnéd Istent, tőle sose félnél, ám nap, mint nap az ő fényében élnél, szeretetet másokkal cserélnél, s már a Földön mennyországba érnél.

Ha imádkozom, Istennel beszélek, hozzá együtt száll a szó, a lélek. Ha engednéd, téged is vinnélek, ha jól hinnél, én is értenélek!

Egy az Isten, de túl sok a vallás, ebből ered a sok félrehallás. Szentekkel rég tele már a padlás, elvenném a pénzt, hogy végre hadd láss!

Templomokból kórházak lennének, s élelemhez jutnának szegények, végre örülhetnének, hogy élnek, rájuk is ragyognának a fények.

Mindegyiknek lenne takarója, és nem csak takargatni valója, ha a Földnek mindegyik lakója, a háláját egyformán lerója.

Ám a hálát nem fizetik pénzben! Földünk kincse mért van magán kézben? Mindenkinek jár egyenlő részben, aki részt vesz földi küldetésben.

Vagyon, birtok mérgezik az embert, szétszórt szemét gyilkolja a tengert, a szegény nép szembeszállni nem mert, munkájával szabadságot nem nyert.

A léleknek sincsen szabadsága, túlvilágon van csak mennyországa, s nem hiszi, hogy teljesülhet vágya, hogy jólét száll erre a világra.

A háború nem Isten teremtménye, ahol szenved sok teremtett lénye, bár sokaknak ez a véleménye, de ez csak a hatalom szeszélye!

Erőszakkal béke nem teremhet, csak lélekkel teremthetünk rendet! Hisz a jóság életeket menthet, ha a lélek szebb jövőn merenghet.

Kezdjünk hát el a sarkunkra állni, kézen fogva együtt meditálni! Szebb jövőben hinni, jobbá válni, a Jó Istent hagyni belénk szállni.

Imádkozzunk együtt és teremtsünk, jó szándékkal egy világot mentsünk! Ha a Földre csodás békét festünk, meggyógyul majd lelkünk és a testünk!

Imádkozom, Istennel beszélek, hálás vagyok neki, miért élek, nincsen bűnöm, így hát nem is félek, a lelkemmel békében megférek…

Aranyosi Ervin: Elképzelt világban

Elképzelt világban élünk, lehet, hogy nem is vagyunk? Eszetlen eszmét cserélünk s elveinkért meghalunk! Hiszünk egy teremtő lényben, de magunkban nem merünk, eltévedünk a sötétben, s a fénnyel szembe megyünk.

Elvakít a valóságunk, s nem látjuk a lényeget, csak a csillogást keressük, – anyagiast, fényeset. Gyakran másokéra vágyunk, irigykedve, mérgesen, ettől szenved is a lelkünk bűnbánástól férgesen.

Álmokat sző a valóság, ránk rémálmok törnek még, bár szívünkben él a jóság, eldugjuk, el ne vegyék! Nem hisszük, csak féljük Istent, bár tudjuk, nem bánt soha, a holnapunk ma sem ismert, s a megírt sors mostoha.

Mese lenne csak az élet, mit valaki kitalált? Nagy rettegve végigéljük, várva a szörnyű halált? Mi lenne, ha megértenénk, a halál nem létezik! Tanulni jön le a lélek, s szeretetre éhezik.

Mégis folyton egymást bántjuk, és a gondolat teremt, szeretettel kitölthetnénk a még szorongós jelent. Nem alkotnánk betegséget, – lélek filmvászna a test. Nem tévednénk tévutakra, követnénk az egyenest.

Hiszen ott van minden szívben, az iránytű és a cél, mégis hatalomvágy tombol, s loholunk a sikerért. Pedig együtt könnyebb lenne, nyújthatnánk másnak kezet, s szeretettel hirdethetnénk, hogy a jó megérkezett!

Elképzelt világban élünk, s elképzelni nem tudunk, nem kövezzük vágy-téglákkal könnyedebbé az utunk. Inkább egymás hátát másszuk, hogy elérjük a sikert, de boldoggá csak az válhat, aki lent maradni mert.

Aki inkább körülnézett és felemelt másokat, aki igaz emberré lett, s a szíve sem fáj sokat. Akinek a lelke tiszta, s szeretettel van tele, s nem csak tárgyak szerzésére ment rá egész élete.

Aranyosi Ervin © 2019-12-05. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Meglelni az utat…

Sokszor az a legnehezebb: – Önmagunknak megfelelni! Megnyugtatni a lelkünket, s benne a békére lelni.

Túl nagyok az elvárások, s tesszük dolgunk rendületlen, aztán jön egy nagy csalódás, s nem vagyunk már lendületben.

Elveszítjük a hitünket, önmagunkban, s persze másban, Szemernyit sem bízunk többé az igaz feltámadásban.

Csak a szakadékot látjuk aztán és nem leljük meg a hidat, s lelkünk sínylődik a létben, ami jólétünkre kihat.

Egészségünk semmivé lesz, tünetek hibát jeleznek, s vegyszereket adagolunk, gyógyszerként a beteg testnek.

De csupán a lelket kéne gyógyítani, felemelni! Megnyugtatni, s elmerülve, benne a békére lelni.

Hiszem, ha csak szeretettel, tekintenénk önmagunkra, gyógyulhatna test és lélek, ez lenne a legszebb munka.

Kijavítanánk hibánkat, hisz aki él, mind hibázik Tudnánk, tisztán közeledik a szívünkhöz az a másik.

A bűnt is csak kitalálták, nem létezik bűnös lélek, csak nem látnak a sötéttől, lélekben csak vakon élnek.

Tudatlanság csapdájában a kiutat nem találják, az isteni megváltó fényt, bezárt lelkükkel nem látják.

Nekünk ezért kell ébrednünk, nyitni lelki szemeinket, a teremtőnk fényszórónak, tanítónak jelölt minket.

Ám sosem kell erőn felül, semmiképp sem megfelelni, csak szívünkkel a jó utat, az igazit kell meglelni.

Ha már megvan, megmutatni, más is követhesse léptünk, s ha mindenki nyomunkban jár, tán a mennyországba értünk!

Aranyosi Ervin © 2019-12-05. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Lelkedben a válasz

Aranyosi Ervin © 2019-11-30. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Nem harcol az Isten

Isten sohasem harcol veled, vagy ellened! Hiszem, az ő nevében harcolni nem lehet! A harc, a küzdelem, nagyon is emberi, és nyerni is az képes, ki ezt felismeri!

Isten sosem büntet, nem rak rád láncokat, de engedi, ha kell, hogy leláncold magad! Nem bánt, nem ver bottal, csak tükröt tart neked, s megérted a létet, ha ezt felismered.

Jóisten nevében szeretni tudsz csupán! Figyellek, s nem értem, minek harcolsz bután? Dobd el véres kardod, hisz az nem boldogít, szeretettől lehetsz igazán boldog itt!

Vegyél róla példát, nem harcol Istened! Hagyja megtörténni, a dolgokat veled, mit lelkedből küldesz, az hozzád visszatér, s visszaüt, ha küzdesz anyagi célokért.

Legyen hát más célod, legyél boldog, szabad, s mások érdekében emeld fel csak szavad! Tudd, nem harc az élet, a lét nem küzdelem! Szeress, élj a mában, józanul légy jelen!

Azt tedd, ami épít, ami csak jól esik, ami megemeli lelked érzéseit, amitől nap, mint nap jobban érzed magad, ami örömöt ad, mitől lelked szabad!

Légy hát a világod jó megfigyelője! Lásd meg, mitől mennek dolgaid előre! Merj álmodni nagyot, s hagyd valóra válni, hagyd a mindenséget lelkedet szolgálni!

Szemedet irányítsd a jóra, a szépre, hogy a világnak a lényegét vedd észre! Hogy lásd, akkor kaphatsz, ha képes vagy adni, ha a teremtőddel együtt tudsz haladni.

Hisz ő egy úton jár, arról sosem tér le, ő a szeretetét sosem teszi félre, de mikor a vágyad harc és küzdés lenne, azt elnézi neked, nem gátol meg benne.

Ám a világunkat törvények vezérlik, az írottak között rengeteg a tévhit. Ám, ha az igazit szépen megfigyeled, megérted a létet, mi történik veled.

Bizony, ha az ember tudna, s nem harcolna, tán az egész világ élhetőbb hely volna, egymásra úgy néznénk, mint valódi társra, kivel együtt megyünk egy nagy utazásra!

Kitől tanulhatunk, kitől jobbá válunk, kitől szebb is lehet létező világunk? S lesz, kit mi tanítunk földi szépre jóra, hogy a közös álmunk válhasson valóra!

Látod, ebben lenne jó társunk az Isten, s hiszem, mellénk állna, hogy rajtunk segítsen! Csak a szeretetét kéne elfogadnunk, s minél több társunknak szívvel továbbadnunk!

Ám, amíg a harc dúl, pénz és siker ural, szembe kell hogy szálljunk, lelkünk árnyaival, hiszen mi teremtjük ellenségeinket, s azok tesznek végül szörnyű sírba minket.

Nem harcol az Isten, ennyit kell értened, szeretne szeretni, s örvendezni veled! Minden teremtménye, belőle jött létre, s mindnek szükség lenne, felismerő fényre.

Megvilágosodás, fényesen teremtés, sötét gondolatból valós lélek-mentés – ez lenne a dolgunk, mert ezért születtünk, mind a magasztos fény gyermekei lettünk!

Már csak az a kérdés, mért élünk sötétben? Mért látjuk jövőnket csüggedten, sötéten? Mi kell, hogy a lelkünk magasra emeljük, utat teremtőnkhöz közösen megleljük!

Aranyosi Ervin © 2019-11-25. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Csupán szeretni kéne!

Szeretni kéne, mindig, egész évben, gyönyörködni az érző, tiszta fényben. Bízva megfogni egymás két kezét, a magánynak ködfalát tépve szét.

Hogyan is kéne új utakra lelni, az emberiséget szívünkkel felemelni, naggyá, többé tenni a társaink, megélni együtt szépséges vágyaink?

Együtt, a többiek kezét megfogva, büszkén kiállva, és nem pironkodva, bátran vállalva, hogy emberből vagyunk, s az utókornak nyomokat hagyunk.

Hálával ébredek,
arcomon mosollyal,
az újabb napomat
köszöntse egy sóhaj,
hisz megint itt vagyok,
s mozog kezem, lábam,
indulhat egy új nap,
várnak a világban!

Hálával ébredek,
ez az első lépés,
a világom vár rám,
pár csoda megélés.
hiszem, megtalálom,
ma is létem célját,
neked is ajánlom,
minden szépet élj át!

Hálával ébredek,
s jól is érzem magam,
hátra lévő létem,
kezdőnapja ma van.
Erre építhetek,
erősítve álmom,
hogy életem célját,
ma is megtalálom.

Hálával ébredek,
s indulok utamra,
s tudom a jó Isten
sosem hagy magamra.
Ám tennem nekem kell,
ő pedig majd segít,
mert ha hitem erős,
célom felé repít!

Hálával ébredek,
és ez megerősít,
így tudom vonzani
magamhoz a többit,
mert a hálás szívem,
minden nap varázsol,
vágyaim szerinti
alapokat ácsol.

Hálával ébredek,
köszönöm, hogy élek,
köszönöm, hogy bennem
munkál élő lélek,
Köszönöm, hogy ettől
eljöhet a holnap,
köszönöm, hogy élem
isteni valómat.

Hálával ébredek,
hiszen szerethetek,
és ha minden jól megy,
boldog is lehetek,
főleg rajtam múlik,
hogy látom világom,
hálával teremtem
minden gazdagságom.

Hálával ébredek,
köszönettel fekszem,
fiatal a lelkem,
miközben öregszem,
Ám, ha szép lelkemet
fiatalon tartom,
nem várnak túl hamar,
majd a másik parton.

Hálával ébredek,
mozog minden részem,
hála erősíti
testem, egészségem!
Vágyaim öntenek
a szívembe erőt,
nem hagyom zajongni,
a még kételkedőt.

Hálával ébredek,
mert van képzeletem,
álmaim, vágyaim
ajtót nyitnak nekem.
Hitemmel teremtek,
Atyámtól tanultam,
nem félem jövőmet,
nem mérgez a múltam!

Hálával ébredek,
semmitől sem félek,
jó Isten szikrája
a teremtő lélek.
Szeretet a kincsem,
s tudok szívből adni,
megkezdett utamon
jó szívvel haladni.

Imádság az, ha Istennel beszélek,
s hazug vagyok, amikor tőle félek,
hisz szeretetben, s tiszta fényben élek,
és megkapom, amit hittel remélek!

De imádság-e, amit mások írtak,
kik rettegtek, amíg csak élni bírtak?
Isten keresve félelemben sírtak,
s bután adták át testüket a sírnak?

Vagy hatalmukhoz az Istent használták,
bort ittak, s a vizet prédikálták,
mások lelkét bűnökkel traktálták,
de az életvízét sehol sem találták!

Ha hinnéd Istent, tőle sose félnél,
ám nap, mint nap az ő fényében élnél,
szeretetet másokkal cserélnél,
s már a Földön mennyországba érnél.

Ha imádkozom, Istennel beszélek,
hozzá együtt száll a szó, a lélek.
Ha engednéd, téged is vinnélek,
ha jól hinnél, én is értenélek!

Egy az Isten, de túl sok a vallás,
ebből ered a sok félrehallás.
Szentekkel rég tele már a padlás,
elvenném a pénzt, hogy végre hadd láss!

Templomokból kórházak lennének,
s élelemhez jutnának szegények,
végre örülhetnének, hogy élnek,
rájuk is ragyognának a fények.

Mindegyiknek lenne takarója,
és nem csak takargatni valója,
ha a Földnek mindegyik lakója,
a háláját egyformán lerója.

Ám a hálát nem fizetik pénzben!
Földünk kincse mért van magán kézben?
Mindenkinek jár egyenlő részben,
aki részt vesz földi küldetésben.

Vagyon, birtok mérgezik az embert,
szétszórt szemét gyilkolja a tengert,
a szegény nép szembeszállni nem mert,
munkájával szabadságot nem nyert.

A léleknek sincsen szabadsága,
túlvilágon van csak mennyországa,
s nem hiszi, hogy teljesülhet vágya,
hogy jólét száll erre a világra.

A háború nem Isten teremtménye,
ahol szenved sok teremtett lénye,
bár sokaknak ez a véleménye,
de ez csak a hatalom szeszélye!

Erőszakkal béke nem teremhet,
csak lélekkel teremthetünk rendet!
Hisz a jóság életeket menthet,
ha a lélek szebb jövőn merenghet.

Kezdjünk hát el a sarkunkra állni,
kézen fogva együtt meditálni!
Szebb jövőben hinni, jobbá válni,
a Jó Istent hagyni belénk szállni.

Imádkozzunk együtt és teremtsünk,
jó szándékkal egy világot mentsünk!
Ha a Földre csodás békét festünk,
meggyógyul majd lelkünk és a testünk!

Imádkozom, Istennel beszélek,
hálás vagyok neki, miért élek,
nincsen bűnöm, így hát nem is félek,
a lelkemmel békében megférek…

Elképzelt világban élünk,
lehet, hogy nem is vagyunk?
Eszetlen eszmét cserélünk
s elveinkért meghalunk!
Hiszünk egy teremtő lényben,
de magunkban nem merünk,
eltévedünk a sötétben,
s a fénnyel szembe megyünk.

Elvakít a valóságunk,
s nem látjuk a lényeget,
csak a csillogást keressük,
– anyagiast, fényeset.
Gyakran másokéra vágyunk,
irigykedve, mérgesen,
ettől szenved is a lelkünk
bűnbánástól férgesen.

Álmokat sző a valóság,
ránk rémálmok törnek még,
bár szívünkben él a jóság,
eldugjuk, el ne vegyék!
Nem hisszük, csak féljük Istent,
bár tudjuk, nem bánt soha,
a holnapunk ma sem ismert,
s a megírt sors mostoha.

Mese lenne csak az élet,
mit valaki kitalált?
Nagy rettegve végigéljük,
várva a szörnyű halált?
Mi lenne, ha megértenénk,
a halál nem létezik!
Tanulni jön le a lélek,
s szeretetre éhezik.

Mégis folyton egymást bántjuk,
és a gondolat teremt,
szeretettel kitölthetnénk
a még szorongós jelent.
Nem alkotnánk betegséget,
– lélek filmvászna a test.
Nem tévednénk tévutakra,
követnénk az egyenest.

Hiszen ott van minden szívben,
az iránytű és a cél,
mégis hatalomvágy tombol,
s loholunk a sikerért.
Pedig együtt könnyebb lenne,
nyújthatnánk másnak kezet,
s szeretettel hirdethetnénk,
hogy a jó megérkezett!

Elképzelt világban élünk,
s elképzelni nem tudunk,
nem kövezzük vágy-téglákkal
könnyedebbé az utunk.
Inkább egymás hátát másszuk,
hogy elérjük a sikert,
de boldoggá csak az válhat,
aki lent maradni mert.

Aki inkább körülnézett
és felemelt másokat,
aki igaz emberré lett,
s a szíve sem fáj sokat.
Akinek a lelke tiszta,
s szeretettel van tele,
s nem csak tárgyak szerzésére
ment rá egész élete.

Aranyosi Ervin © 2019-12-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Sokszor az a legnehezebb:
– Önmagunknak megfelelni!
Megnyugtatni a lelkünket,
s benne a békére lelni.

Túl nagyok az elvárások,
s tesszük dolgunk rendületlen,
aztán jön egy nagy csalódás,
s nem vagyunk már lendületben.

Elveszítjük a hitünket,
önmagunkban, s persze másban,
Szemernyit sem bízunk többé
az igaz feltámadásban.

Csak a szakadékot látjuk aztán
és nem leljük meg a hidat,
s lelkünk sínylődik a létben,
ami jólétünkre kihat.

Egészségünk semmivé lesz,
tünetek hibát jeleznek,
s vegyszereket adagolunk,
gyógyszerként a beteg testnek.

De csupán a lelket kéne
gyógyítani, felemelni!
Megnyugtatni, s elmerülve,
benne a békére lelni.

Hiszem, ha csak szeretettel,
tekintenénk önmagunkra,
gyógyulhatna test és lélek,
ez lenne a legszebb munka.

Kijavítanánk hibánkat,
hisz aki él, mind hibázik
Tudnánk, tisztán közeledik
a szívünkhöz az a másik.

A bűnt is csak kitalálták,
nem létezik bűnös lélek,
csak nem látnak a sötéttől,
lélekben csak vakon élnek.

Tudatlanság csapdájában
a kiutat nem találják,
az isteni megváltó fényt,
bezárt lelkükkel nem látják.

Nekünk ezért kell ébrednünk,
nyitni lelki szemeinket,
a teremtőnk fényszórónak,
tanítónak jelölt minket.

Ám sosem kell erőn felül,
semmiképp sem megfelelni,
csak szívünkkel a jó utat,
az igazit kell meglelni.

Ha már megvan, megmutatni,
más is követhesse léptünk,
s ha mindenki nyomunkban jár,
tán a mennyországba értünk!

Aranyosi Ervin © 2019-12-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2019-11-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Isten sohasem harcol
veled, vagy ellened!
Hiszem, az ő nevében
harcolni nem lehet!
A harc, a küzdelem,
nagyon is emberi,
és nyerni is az képes,
ki ezt felismeri!

Isten sosem büntet,
nem rak rád láncokat,
de engedi, ha kell,
hogy leláncold magad!
Nem bánt, nem ver bottal,
csak tükröt tart neked,
s megérted a létet,
ha ezt felismered.

Jóisten nevében
szeretni tudsz csupán!
Figyellek, s nem értem,
minek harcolsz bután?
Dobd el véres kardod,
hisz az nem boldogít,
szeretettől lehetsz
igazán boldog itt!

Vegyél róla példát,
nem harcol Istened!
Hagyja megtörténni,
a dolgokat veled,
mit lelkedből küldesz,
az hozzád visszatér,
s visszaüt, ha küzdesz
anyagi célokért.

Legyen hát más célod,
legyél boldog, szabad,
s mások érdekében
emeld fel csak szavad!
Tudd, nem harc az élet,
a lét nem küzdelem!
Szeress, élj a mában,
józanul légy jelen!

Azt tedd, ami épít,
ami csak jól esik,
ami megemeli
lelked érzéseit,
amitől nap, mint nap
jobban érzed magad,
ami örömöt ad,
mitől lelked szabad!

Légy hát a világod
jó megfigyelője!
Lásd meg, mitől mennek
dolgaid előre!
Merj álmodni nagyot,
s hagyd valóra válni,
hagyd a mindenséget
lelkedet szolgálni!

Szemedet irányítsd
a jóra, a szépre,
hogy a világnak
a lényegét vedd észre!
Hogy lásd, akkor kaphatsz,
ha képes vagy adni,
ha a teremtőddel
együtt tudsz haladni.

Hisz ő egy úton jár,
arról sosem tér le,
ő a szeretetét
sosem teszi félre,
de mikor a vágyad
harc és küzdés lenne,
azt elnézi neked,
nem gátol meg benne.

Ám a világunkat
törvények vezérlik,
az írottak között
rengeteg a tévhit.
Ám, ha az igazit
szépen megfigyeled,
megérted a létet,
mi történik veled.

Bizony, ha az ember
tudna, s nem harcolna,
tán az egész világ
élhetőbb hely volna,
egymásra úgy néznénk,
mint valódi társra,
kivel együtt megyünk
egy nagy utazásra!

Kitől tanulhatunk,
kitől jobbá válunk,
kitől szebb is lehet
létező világunk?
S lesz, kit mi tanítunk
földi szépre jóra,
hogy a közös álmunk
válhasson valóra!

Látod, ebben lenne
jó társunk az Isten,
s hiszem, mellénk állna,
hogy rajtunk segítsen!
Csak a szeretetét
kéne elfogadnunk,
s minél több társunknak
szívvel továbbadnunk!

Ám, amíg a harc dúl,
pénz és siker ural,
szembe kell hogy szálljunk,
lelkünk árnyaival,
hiszen mi teremtjük
ellenségeinket,
s azok tesznek végül
szörnyű sírba minket.

Nem harcol az Isten,
ennyit kell értened,
szeretne szeretni,
s örvendezni veled!
Minden teremtménye,
belőle jött létre,
s mindnek szükség lenne,
felismerő fényre.

Megvilágosodás,
fényesen teremtés,
sötét gondolatból
valós lélek-mentés
– ez lenne a dolgunk,
mert ezért születtünk,
mind a magasztos fény
gyermekei lettünk!

Már csak az a kérdés,
mért élünk sötétben?
Mért látjuk jövőnket
csüggedten, sötéten?
Mi kell, hogy a lelkünk
magasra emeljük,
utat teremtőnkhöz
közösen megleljük!

Aranyosi Ervin © 2019-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Szeretni kéne, mindig, egész évben,
gyönyörködni az érző, tiszta fényben.
Bízva megfogni egymás két kezét,
a magánynak ködfalát tépve szét.

Hogyan is kéne új utakra lelni,
az emberiséget szívünkkel felemelni,
naggyá, többé tenni a társaink,
megélni együtt szépséges vágyaink?

Együtt, a többiek kezét megfogva,
büszkén kiállva, és nem pironkodva,
bátran vállalva, hogy emberből vagyunk,
s az utókornak nyomokat hagyunk.

Szép nyomokat és nem csak szemetet!
Egy az utunk, csupán a szeretet!
Nem nézni azt, hogy fiatal-e, vén-e,
felemelni, s csupán szeretni kéne!

Aranyosi Ervin © 2019-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Boldognak lenni, ez az életcélunk.
Ezért jövünk. Lelkünk életre kel.
Esélyt ad rá a születés csodája,
hol új út nyílik, s álom kezdődik el.

Lehetünk boldogok annyi féle módon,
ha van oly érzés, mely minket boldogít,
de keresztül kell vágnunk a bozóton,
és ami gátol, az egyúttal tanít.

Hisz minden ember boldog akar lenni,
de sok nem érti, ez nem küzdelem!
Nem kell csatázni, háborúba menni,
csak érteni, hogy egy vagy énvelem.

Vedd csak észre a hétköznap csodáit,
az öröm apró, csillogó cseppjeit!
Mindazt a szépet, ami élni csábít,
amely a Földön már mennybe repít!

Együtt könnyebb lesz – hidd el – boldogulni!
Nyújtsd hát kezed, és gyere énvelem!
Az embernek szeretetet kell tanulni,
ennyiből áll az életegyetem!

Aranyosi Ervin © 2019-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva